Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

Nevetés az évadában (1) f

Első a játékosság

Tisztelettel adózunk azoknak, akik egykor hazánkban és másutt kardoskodtak , azért, hogy óvodák létesüljenek, hogy a gyermeknevelés terheinek legalább egy részétől mentesítsék a mindinkább elfoglalt szülőket. Ez akkor is számottevő, ha eleinte nem szabtak komoly, a fiúk-lányok életkori adottsá- gaival számoló, arra alapozó követelményeket. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az intézmény feladata elsősor~ bán a megőrzés volt.

Lényegében ez jellemezte a felszabadulást követő évtizedeket is. Ez érthető, hiszen az igények ugrásszerűen megnövekedtek. Emiatt a fejlesztés kapott zöld jelzést: óvodák sora nyitotta

kapuit. Később azonban — bár-a helyhiány továbbra is : aggasztó maradt — a minőségi előrelépésre került a hangsúly. Ezért vezették be — hosszas megfontolás után 1971-ben azt a nevelési programot, amely a kicsikben rejlő képességek és adottsá- ' gok kiaknázását hivatott mégvalósítani.

PILLANTÁS AZ ISKOLÁRA

Nem hozott valamiféle rendkívüli változást, hiszen a haladó örökséget, a már bevált fogásokat megőrizte, s azokra épített úgy, hogy áz oktatás és nevelés szerepét kiemelte. Az emberpalánták ilyenkor a legfogékb- nyabbak, izgatja őket környezetük megannyi titka, a- számukra még rejtélyesnek tűnő valóság. Ezt az óhajt vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. Az is tény, hogy az iskolai előírások megszokása sem ment köny- nyen. Az átváltásra fel kellett készíteni a csöppségeket,

■ ugyanis, ha nincs félsz és tartózkodás, ha nem idegen a kötöttség fogalma, akkor egyszerű az alkalmazkodás, s a szellemi energia majd "‘^egésze a tanulásra fordítha- -'! ~tó. ■ Különösképp, ha bizo- p^rjjiyos alapelemeket már korábban elsajátítottak: A

program tervezői ezért határoztak úgy, hogy a nebulókat fel kell készíteni az első osztály zavartalan, zökkenő- mentes elvégzésére. Meghirdették a játék-munka-okta- tás jelszót Utaltak arra, hogy itt a sorrend betartása kötelező. Ezt érvényesítse is kialakítható a közösségi irányultság, az erkölcsi, az esztétikai érzék, a világnézeti sejtés,, az anyanyelvi kultúra alapszintje, az ábrázolás, a matematika néhány fortélya vérré válhat, s az énekzene is megszerettethető. Ezt a célt szolgálják a kötelező -;és a kötetlen foglalkozások. Nem szorítható háttérbe a torna sem, hiszen egészséges testi fejlődés enélkül aligha képzelhető el.

KEDVEZŐ

FOGADTATÁS

Áz , ígéretes elképzelések áltálában helyeslést váltottak ki. Az apák és anyák . . örültek annak, hogy gyerekeik mind többet tudnak meg az őket körülvevő világról, hogy cselekvő, gondolkodó kis egyéniségekké formálódnak, akik rákérdeznek a titokra, s nem nyug- • • ^zanak meg addig, amíg magyarázatót nem lelnek a- számukra ismeretlen jelenségekre.

Az óvónők feladatköre jócskán bővült. Nemcsak képezték magukat, de minden- ájVaiomra, minder napra fel kellett készülniük. Mégsem méltatlankodtak, ugyanis látták, hogy amit csinálnak, nem unos-u.ntalan ismétlődés, hanem kellemes megle- né* 4sek sorát redő izgalmas gV' V'ámunka. Egykét év után észrevették, hogy a légkör oldottabbá vált. neveltjeik igazán otthon érez.. 1979. január 14., vasárnap

ték magukat körükben, s a szülők megbecsülése is fokozódott

A tanítók és a tanárok is elismeréssel szóltak az új' fajta tevékenységről. Az így pallérozott elsősök ugyanis sokkal hamarabb, sokkal jobban megtalálták helyüket az iskolapadban, mint más körülmények között nőtt társaik.

EGY FELMÉRÉS

ADATAI

Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai azonban nem elégedtek megeny- nyivel, s tudományos igényű felmérésbe kezdtek. Háromezer nagycsoportos — falusi, városi, budapesti — körében vizsgálódtak, s arra voltak kíváncsialt, hogy neveltségi szint és problémamegoldó készség terén milyen többletet hozott a program megvalósítása.

A végső összegzés, a gyakorlat számára is útmutató megállapításokat kínáló tanulmány még nem született meg — ez 1979. végére várható —, néhány összefüggés azonban már most is egyértelmű. Ezekből említjük meg most a legfontosabbat.

Minél több időt tölt valaki az óvodában, annál sokoldalúbban tájékozódottá lesz. Érdekes, hogy a lányok és a fiúk egymás mellett haladnak, nincs köztük alapvető különbség. A lényeget egyformán látják, a nehézségekkel azonos szinten birkóznak meg. A különböző településtípusokon más-más eredményeket produkálnak. A legjobbakkal a megye- székhelyek, majd a városok büszkélkedhetnek, s csak ezután következnek a falvak. Meglepő, de tény: az utolsó hely a fővárosé. Az eltéréseket a nem azonos tárgyi és személyi feltételek magyarázzák. Sajnos igen sok — a megkérdezettek 14—15 százaléka — a beszédhibás kicsi. Erre fel kell figyelni,

mert a káros következmények később még inkább súlyosabbá válnak.

VADHAJTÁSOK

Az erények melett azért jó néhány hibára is bukkantak. Ezeket nem szabad szó nélkül hagyni, mert sok helyütt fellelhetők.

Egyesek — s ezt olykora

szülők is szorgalmazzák — az óvodát kis iskolának tekintik, s ezért komolykodnak, száműzik a játékosságot. írásrelőkészítő gyakorlatokat tartanak, sőt házi feladatokat is ádnak. Fel kell lépni az ilyen vadhajtás ellen, mert ennek kizárólag a kiskorú vallja kárát.

Előfordul az Is, hogy Idegen nyelvet tanítanak, vagy ezt szeretnék elérni. Erre hosszú ideig nem lesz lehetőség. Az általános iskola alsó tagozatának első három osztályában ugyanis —szakképzett pedagógusok és anyagiak hiján — nem vezetik be a nyelvoktatást így felesleges erőfeszítés, terhelés az ilyesfajta vállalkozás.

Igen gyengén megy az erkölcsi szokások kialakítása, akadozik a munkára nevelés és a legelemibb világnézeti fogalmak rögzítése. Ennek egyik oka az, hogy a család negatív érzelmi hatása igen erős. Emellett az óvónők egy része nem kellőképp talpraesett, s nem az életkori sajátosságokat figyelembe véve adagolja az ismereteket. A jövőben e téren kell a legtöbbet tenni.

Az összkép ettől függetlenül kedvező, s azt jelzi, hogy jő úton haladunk. Az is örvendetes, hogy gyengébb adottságok esetén is beválnak az új fogások. Elkezdődött egy egészséges folyamat Ennek nem szabad megrekednie, s akkor a jelen gondjaira a jövőben legfeljebb csak emlékezünk.

Pécsi István

(Következik:

Szembesítés a valósággal)

Mister Y\V

• • *

MacAreck üzletei

(Fordította: Bába Mihály)

7.

Az egész manőver nagyszerűen sikerült, tehát senki nem ismerte járatlanságát. Persze, ne felejtsük el, hogy Henio néhány esztendeig a varsói vitorlázó egyesületbe tartozott, sőt: kitűnő eredményeket ért el versenyeken.

Érdekesebb az, hogy amikor a kis hajó az ellenség üldözését lerázva befutott a máltai La Valetta kikötőbe, az angolok a saját flottájukhoz csatolták, * s Henryket meghagyták parancsnoki beosztásába. A merész manó- vei’ ténye, amit a hajóval csaknem az egész olasz flotta orra előtt hajtott végre, az angolok számára elegendő bizonyíték volt. hogy jó parancsnok. Az angol kémelhárítás által vezetett nyomozás kifejezetten csak abban az irányban folyt, hogy ily módon nem dobtak-e át Máltára egy csoport német, vagy olasz kémcsoportot. Makarek személyi- adatainak ellenőrzése utón így lett Őfelsége haditengerészetének tisztje.

1 A háború után a szövetse- i gesek úgy íelékesitették kiÍ tüntetésekkel mint egy karácsonyfát és leszerelték.

Leszerelés címén Őfelsége parancsnokának komoly ősz- szeget fizettek. Amikor elhajózott a Földközi-tengerre, sikerült „gesztenyére” váltania a fontot, így az Egyiptomban vásárolt arannyal is tekintélyes nyereséghez jutott.

így Makareknek, amikor civil lett, jókora összeg volt a zsebében. Lengyelországba nem akart visszatérni. Nem a rendszer miatt, inkább azért nem, mert nem volt kihez. Az anyja és a nővére még 1939-ben meghalt. A banktisztviselő karrierje nem felelt meg számára. Más lehetőségben nem hitt. Elég az hozzá, hogy Londonban telepedett le. ahol betársult egy mosodai szövetkezetbe. Azonban hamar rájött. hogy a szövetkezés ama elv alapján alapult, hogy: neki pénze , volt. a többieknek meg tapasztalata Hamarosan fordítva lett. Henió szerencsétlenségére elhatározta, hogy bepereli a csaló társakat. A pereskedés elvitte a maradék pénzét is.

Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „társaság” bátor embereket keresett kis csomagok szállítására a Kairó—Marseille,

Folytatni a mesét

Mai színház, holnapi közönség

—■ Ma ismét aranyos közönség volt — áradozott minap az egri művésznő, aki színpadon a jó boszorkány alakjában csillogtatta tehetségét. Miközben ismét felmutatta a gyerekek iránti szeretetét is. Mert e szeretet nélkül nincs igazi gyerekszínház. Lehet is szeretni ezt az ifjú közönséget, a csillogó szemű fiúkat és lányokat, akik szinte együtt lélegeznek az előadással, lelkesek, fogékonyak, sokat tapsolnak és nagyon hálásak a szépért, a költészetért, a meséért. És minő jó tulajdonság: mindig zsúfolásig

megtöltik a színház nézőterét

Mindig?

Igen. Évente egyszer.

Az egri színházban mindössze ennyi a mindig”.

Nem hmjak szól az előadás

Évadonként ugyanis csupán egyetlenegy bemutatót szán leghálásabb közönségére, a gyerekekre a miskolci—egri színház. 180 előadásból tizet, tizenkét színdarabból egyet. S ez az egy már évek óta mesedarab, amely noha szép, jó, élményt nyújtó is egyben, ám csakis a kicsiknek, főleg az. óvodásoknak és talán még a 6—10 éveseknek ■ kínál színházat.

És mit nyújt az egri színház a nagyobbaknak, a

14—18 éveseknek? Az e korosztályhoz szóló ifjúsági darabok már évek óta hiányoznak a műsorból, miként az iskolai tananyaghoz kapcsolódó magyar klasszikusok is. Többször szóvá tettük már nemzeti értékeink méltatlan mellőzését, legiítóbh amikor egy évtized műsorát vizsgálva hiányoltuk klasz- szikusainkat.

Az ifjúságra, főleg a középiskolásokra persze nagyon is számít a színház. Csak éppen nem a színpadra kerülő művek kiválasztásakor, csupán a bérletezés. idején. Vagyis nem a műsor, hanem a szervezés, a pénzLondon—New York útvonalon. A csomagok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaországban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotistákhoz. Változott persze az ára is. Irakban a rendes ópium kilója ■ alig 4000 dollárba került. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a ..fehér hó” ára 15 000 dollárrá növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a nar- kotistak a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilónként.

A munka azért volt veszélyes, mert Kairótól kezdve szaglásztak utánuk az Interpol ügynökei. A tettenért csempészt 20 évi börtön fenyegette. Felesleges hozzátenni, hogy a szállító futár kockáztatott a legtöbbet, ugyanakkor ő keresett a legkevesebbet.

Makarek csak három utat tudott megtenni Kairó— London között. Minden egyes alkalommal más-más hamis papírral utazott. Egy- egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazáskor Brüsszelben az állomáson letartóztatták. Azonban sikerült kitépnie magát a belga rendőrség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy. a rendőrség már riadóztatta a következő állomást. ezért kiugrott a száguldó vonatból. Ugrás közben kitörte a bokáját. Ennek ellenére a vágány mellett elásta a veszedelmes csomagot és törött lábbal vissza- sántikált Brüsszelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házban.

A „cég” képviselői, akiket értesítettek az eseményekről, azonnal megérkeztek. Biztosak voltak, hogy Makatár figyel a fiatalokra. Nem

meglepő, hogy ily módon az eredmény bizony vitatható. Az ifjúsági bérletek persze elkelnek — erre az évadra több mint kétezer — jobb esetben a diákok meg is nézik a számukra kijelölt, de nem nekik és miattuk választott, rendezett négy bemutatót, amelyet olykor érdektelenséggel és diákos viháncolással fogad a tizenéves publikum. Mint tette azt legutóbb a lengyel színmű esetében. Tegyük hozzá: joggal, hiszen az említett bemutató csakis tévedésből, avagy kényelemből kerülhetett az ifjúsági bérletre.

Színházi szakemberek és pedagógusok egyaránt vallják. hogy éppen a 14—18 évesek a legérzékenyebbek a hamisságra, a hazugságra, ők nem szívelik a száiba- rágó módszereket, de ők azok is, akik élénken érdeklődnek a művészetek iránt, szeretnek színházba járni. Bizonv jó közönség válhatna belőjük, különösen akkor, ha a színházaknak sikerülne közös hangot találnia a fiatalsággal. Ez a közös hang pedig a műsorpolitika helyes meghatározásával, a művek kiválasztásával kezdődik. S ha majd a műsorban is szerepet kan az ifjúság, akkor — de csak akkor! — érdemes beszélni, vitázni a bemutatók művészi értékeiről, az új törekvésekről, a korszerű játékmódról, a gver- mekszínjátszás megújításának lehetőségeiről is.

Maavar klasszikusok nélkül

Napjainkban sajátos helyzet állt elő: a kulturális politika, valamint a pedagógustársadalom részéről növekszik az érdeklődés a színház és a fiatalság kapcsolata iránt, ugyanakkor például Egerben, az iskolavárosban és Miskolcon, az ország második. . legnagyobb városában nincs önálló .mondanivalója a színháznak a 14—18 éves korosztály számára. Az utóbbi években

rek ellopta az értékes árut, s most lebukást és balesetet szimulált Az ilyen bűnért a narkotikummal kereskedő nemzetközi konszern csak egyetlen fajta büntetést ismer. Szerencsére Henio útmutatásai alapján megtalálták az általa elásott maradék heroint.

A banda számára azonban Makarek már lebukott volt, így az utolsó két utazásáért sem fizettél«. Mert minek? Hiszen nem megy a bíróságra.

Amikor a királyi haditengerészet volt tisztje meggyógyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjának vendégszeretet már nem vehette igénybe tovább. Különben sem volt itt biztonságban. Kölcsönkért pénzen elutazott Antwerpenbe. Jó igazolványok nélkül csak a kikötőben kaphatott munkát. de csak nehéz és rosz- szul fizetett munkát.

— Másfél évig — mondta mister Henry MacAreck — gyapotbálákat cipeltem az antwerpeni kikötőben. Nehez munka volt, a fizetés kevés. Különben másfél év múlva ezt a munkát elvesztettem, mert nem volt meg a belga állampolgárságom.

Végül is sikerült valahogy visszatérnie Angliába. Ott azonban nem volt könnyű munkát találnia. A lengyelek iránti lelkesedés már régen elillant, az angolok egyre ferdébb szemmel nézték a furcsa idegeneket, akik a háború befejezése ellenére nem akartak >za- menni. Azok, akiknek volt egy kis tőkéjük és nem lettek az ügyes szélhámosok áldozatai, valahogy boldogultak. Makarek szerencsés volt, amikor az egyik angol ismerőse révén sikerült állandó munkát találnia. A Jermyn Street-en az egyik szállodában kapott munkát.

(Folytatjuk)

nem játszott ez a szinháa Csokonait. Szigligetit, Kis- faludyt, Jókait, nem kapott színpadot többek között a Bánk bán, a Csongor és Tünde, a Liliomfi. a Roko' nők, Remenyik Zsigmond népszerű ifjúsági színdarab* ja, a Kard és kocka, vagy világirodalmi példát említve a Rómeó és Júlia sem. Pedig e szerzők és művek egyikét- másikát öt-hat évenként visszatérően kellene játszani, hogy a színház a maga sajátos eszközeivel élménysze- rűen kiegészítse az Iskolában tanultakat, avagy pótoljon valamit abból, ami ma már a tananyagból is kimarad.

Mindez persze nem csupán egri, illetve miskolci jelenség. Akár országosnak is mondható a tapasztalat. Az Állami Ifjúsági Bizottság és a Kulturális Minisztérium felmérése szerint például az elmúlt öt évben félmillióval növekedett ugyan a gyermek- és Ifjúsági előadások nézőinek száma, ám a KISZ- korosztályú fiatalok 40 százaléka csofc ritkán. 15 százaléka pedig egyáltalán nem volt színházban.

Az országos számvetés, a- felismerés, főleg a soron következő igyekezet bizonyára közelíti a fiatalokhoz a szín- . házat. A Gárdonyi Géza Színházat is biztatni kell: játsszék a fiataloknak, hiszen a holnap közönsége is megérdemel évadonként három-négy bemutatót. Ismerjük ugyan a társulat gondjait. egyre növekvő fe1 adató- it Miskolcon, a tájolás nehézségeit Borsodban, a másfél évtizede kötött színházi házasság mindennapi nyűgét Egerben, mégis me^te- galmazzuk az Igényt; a felnövekvő nemzedék több figyelmet kíván és érdemel.

Több korosztályt szolgálni

Több figyelmet bizony, és nemcsak a színháztól. A, társadalomtól is. Gondoljuk csak el, hogy az ötödik évadjába lépő egri várszínház szerteágazó programjaiból eddig még mindig kimaradt az a fajta műsor, amelyet, igaz szívvel ajánlhatnánk a fiatalság figyelmébe. Vagyis; a széles körű érdeklődést kiszolgáló Agria Játékszín sem figyel a fiatalokra,

Nem Vitás, hogy a színház neveli leghatásosabban a közönséget — saját közönségét persze —, de a fiatalok ízlésének formálásában színházi kultúrájuk kialakításában. fejlesztésében közreműködhetnek a művelődés más intézményei is. A Megyei Művelődési Központ és az egri Műsorrendező Iroda az évről évre sikert hozó és méltán népszerű Színházi esték mintájára szervezhetne például négy-öt bemutatóból álló ifjúsági sorozatot, amelynek előadásaira érdemes lenne bérletet is kiadni. Ez a fiatalok Tháliája — amelynek programjához kapcsolódhatna a megyei úttörőház- néhánv gyermek- előadása is — több korosztály igényeihez alkalmazkodó. jól összehangolt, igazi ifjúsági színházat nvúiih - na Egerben. Olyan színházat, amelynek műsorában részt venne elsősorban a miskolci—egri társulat, más megyék színházai; talán a Népszínház is, de bizonyára számítani lehetne a színiát- szó mozgalom legjobbjaira is.

Nem biztos, hogy a fent említett út gyorsan és köny- nyen lesz járható. Mert n'ncs kitaposva. Csak az bizonyos, hogy folytatni kell a mesét: művelt, hozzáértő közönséggé kell formálni a m.ai gyerekeket, a fiatalokat, a holnap felnőttjeit. És nemcsak azért, mert most éppen a nemzetközi gyermekév napjai peregnek, sokkal irrk-’ azért, hogy tovább csökkenjen a színházművészet és a közönség közöti távolság, olykor bizony riasztó ellentét. És nem titkoltam azért is: hogy amikor majd ismét. lesz önálló szinháza a megyének, Egernek, értő közönség nézze az előadásokat

Márkusz László