Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
A kabhegyi tv-állotnás I Úi tv-adó ICabhegyen Befejezéséhez közeledik a kabhegyi tv-állomás rekonstrukciója. A nagyszabású munkálatok még 1974- ben kezdődtek. Elsőként három darab tíz kilowattos URH-adóberendezést szereltek fel, így az egész Dunántúlon kifogástalanul vehető a Kossuth, a Petőfi rádió és a harmadik műsor adása. A rekonstrukció második szakaszában készült el az új húsz kilowattos tvadó, amely az első programot sugározza. Tavaly szeptemberben kezdték az új negyven kilowattos tv-adó szerelését, amely a második program műsorait sugározza. Az adóberendezést a japán NEC cég szállította, míg az antennaszerkezet NSZK- konstrukció. A műszaki átvételek folynak, a próbaadások a jövő év elején kezdődnek. Az új adó végleges üzembe helyezése idén márciusban várható, s ettől kezdve az egész Dunántúlon a 22-es csatornán vehető lesz a televízió második programja. Kísétők A címben jelzett kísérőket nem a konyak és más egyéb rövid, ital mellé szolgálják jel Egészen másfajta kísérőkről esik most szó, azokról a rövidfilmekről, vagy kiegészítő, időt kitöltő műsorokról, amelyeket a nagyfilmek előtt vetítenek a moziban. Nem kell bizonygatni: a kisfilm is lehet nagyfilm, különösen* művészi kvalitását, újszerűségét, kifejezési formáját, mondandóját illetően. A magyar rövid- filmgyártás méltán népsze- , rű. ' 1 Becsülöm, szeretem ezeket a művészi kísérőket. A jó rövidfilmeket persze. Azokat, amelyek megfontolt válogatás alapján kerülnek a játékfilm, elé, s nem csupán a moziidő — a megszokott két óra — kitöltését, hanem a hangulat előkészítését szolgálják. s újabb élményekkel gazdagítják a nézőt. De nagyon nem szeretem az olyan idejétmúlt, régi filmet, amilyet például a Nem élhetek muzsikaszó nélkül kísérőiéként tálalt a forgalmazás, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a műszaki hónap alkalmából és annak ürügyén a hideg- sajtolás elavult módszerére oktassa a nézőket. A legutóbbi eset pedig: fél hatkor kezdődőt az előadás, hat órakor a film — a Hatholdas rózsakert — amely negyed nyolckor már véget ért. Hogy az említett magyar film rövidnek mondható, az előnyére vá- j Zik. A félórás kíséret azon- | bán vitatható. Tetszett I ugyan a filmhíradó szati- J rikus különkiadása, ám a ! Viszontlátásra, Zalakaros! című idegenforgalmi pro- \ pagandafilm már csak azért sem illett a műsorba. mert harmadik kísérőként Mohácsi mozaikot vetítettek, Ranódy László kisfilmjét. amely a rendező személyén keresztül valamelyest már kapcsolódott a bemutatóhoz. A nézők negyedóráit, félóráit bizony jobban, tudatosabban is ki lehetne tölteni. Nem kell, nem szabad idegesíteni a kedves közönséget. Különösen azokat a nézőket nem. akik a mesternek és más nyugati szuperprodukciók mellett a magyar filmekre is jegyet váltanak. Es ha a forgalmazás, a MOKEP szerint mégis kell, netán szükséges a csak időt kitöltő — vagy rablő? — kísérőfilm, nos. akkor javaslom: kapcsolják a Nagy balhé, avagy a Rocky elé. Mert azoknak nem árt... (márkusz) —í._ 1979. január 7.. vásárnan Befejezéséhez közeledik a második programot sugárzó negyven kilowattos új adóberendezés szerelése, (MTI Fotó — Vida András felvételei — KS) Mister MacAreck üzletei i. Mikor megérkeztem, egyenesen a „Griff”-be mentem. A szimpatikus portásnő széttárta karját: — ön ma az ötvenedik, aki szoba után érdeklődik, nekünk meg egy szabad helyünk sincs. Szczecinben most négy kongresszus van. Minden szálloda a padlásig zsúfolt. — De hiszen minden kulcs itt lóg. — Mert az urak Miedzyd- rojéban tanácskoznak. Mindennap autóbuszokkal utaznak oda. Nálunk júniusban, júliusban és augusztusban állandóan kongresszusok vannak. — Es télen? — Télen nyugalom van. A kongresszusok akkor Zakopanéban vagy Krinicében vannak. Végső esetben az alsó-sziléziai üdülőhelyeken. De hiszen a szerkesztő úr jól tudja ezt. így volt, és így lesz. Tudtam. Így hát csak káromkodtam, és tovább indultam. Sajnos, a portásnő igazat mondott. Mindegyikhpn a vaLaizt * — Még pótágyunk sincs! A legcsekélyebb reményem sem volt, amikor elmentem az utolsó szczecini szállodába. Bejárata előtt egy gyönyörű, hamuszínű Mercedes parkírozott. A recepcióban röviden közölték, hogy a szálloda a külföldiek számára van fenntartva. Lengyel állampolgárnak csak kivételesen adnak ki szobát. De szezonban ez nagyon ritkán fordul elő. Alighanem az egyik szczecini híd alatt kell majd éjszakáznom. — Kié az a gyönyörű autó? — elegyedtem beszélgetésbe a portással, arra számítva, hogy kegyeibe fogad és megengedi, hogy a szálloda kis szalonjában egy kényelmesebb fotelban szundítsak. A Mercedes — válaszolt a portás áhitatosan — az amerikai Henry MacAreck tulajdona. Mister MacAreck már néhány napja nálunk szórakozik. Gazdag vendég. Ez a kiegészítés teljesen felesleges volt. Tudtam, hogy egy ilyen autó tulaidonosa biztosan nem postás és nem is kalauz. Egy gyöngyösi orvos Mozambikban A levél írója, dr. Südy Anna, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház szemészeti osztályán dolgozott, amíg el nem indult családjával együtt Mozambikba, hogy néhány évig ott folytassa munkáját. Annak idején megígérte, hogy esetenként levélben számol be élményeiről, a Népújság olvasóinak is tájékoztatást nyújtva ennek a távoli, afrikai országnak az életéről. Az első levél a napokban érkezett meg. •k Mar tíz hónapja, hogy itt vagyunk. Szinte hihetetlen, hogyan rohan az idő. Amikor 1978. február 1-én elindultunk Budapestről, auk mindent elképzeltem új lakóhelyünkről, de a valóság minden fantáziát felülmú't. Itt van mindjárt a hőmérséklet. Budapesten 0 fokot mutatott a hőmérő, Mozambikban 35—40 fok várt bennünket. A levegő páratartalma magas. Én napokig alig tértem magamhoz. Rosszul- léttel, fejfájással küszködtem, a családom viszont fel sem vette az egészet. Azt mondják, itt csak két évszak van, áprilistól októberig tart az egyik, amely a hűvösebb és a szárazabb. Mozamb'k az egyenlítőtől délre fekszik. Az országban tíz „megye” van, ezeknek a nyelve elférő, az általánosan hasznúit a portugál. A főváros, Maputo forgalmas, nagy kikötő. Az egész országban sokféle ember él, az őslakókon kívül sok az európai és az inoiai. Köztük teljes az egyetértés. A férfiak öltözéke áll3iában ing és nadrág, a nők pedig enyhén kivágott blúzt és színes, tarka, hosszú szoknyát hordanak. Szeretik a sok-sok, vékony ezüst Karperecét és gyűrűt. Az indiai származású lányok és asszonyok vagy muszlin, vagy műszálas, csillogó, vékony kelmét csavarnak a testük köré. Sok ékszert és aranyszínű papucsot hordán 'k. Mintha bálba készülnének. A gyereket az asszonvok a hátukra kötik egy vászondarab segítségével, amiből vagy a két dundi lábacska, vagy a pufók arcocska látszik csak ki. Még előfordul, hogy egy férfi két-három asszony birtokosa. Az utcákon egyre több Ikarus gyártmányú autóbusz közlekedik. Főként a csuklós buszok arattak nagy sikert a fővárosban. Mi a Napraforgó Szádodéban laktunk a Patrice Lu- mumba utcában. Étkezni egy középkori lovagteremre emlékeztető helyiségbe járunk. Itt döbbentünk rá, hogv mi, magyarok, nem is vagyunk olyan „evős” nemzet. Amit itt egy-egy étkezésre felszolgálnak. ..! Rengeteg italfélét, rákot, polipot, langusztát. Aztán óriási adag marhahúsokat. Majd gyümölcsöket: ananászt, banánt, narancsot, pápáját, amelynek íze a sárgadinnye és a sárgabarack keveréke, alakja pedig a sárgadinnyére emlékeztet, aztán mangát, amely a körtére hasonlít, de az íze az a naná z és a kapor keveréke és van még a kókusz és a kesud ó. Én csak a halakat tudom megenni a sokféle tengeri herkentyű közül. Mit mondjak még az it*e- ni életről? A fővárosban rengeteg a szórakozóh j,y. Azok a növények, amelyek otthon virágcserépben seny- vednek, itt hatalmas fává nőnek: kaktuszok, pálmák, filodendronok, fikuszok. A felnőttek napközben szorgalmasan dolgozna*, este pedig nagyon sokan iáinak közülük iskolába, írni, olvasni tanulnak. A munkahelyem Nampáiéban van, amelyik a fővárostól északra található, Kétezer kilométerrel távolabb. Kétórás repülőút vezet a vulkánikus hegyekkel körülvett településhez. A n jgyek egyike nagyon hasonlít a Badacsonyhoz, csak a Balaton hiányzik mellőle. Kár. Itt már melegebb az időjárás, mert még közelebb vagyunk az egyenlítőhöz. A tengerpart viszont alig száz- nyolcvan kilométer ide. Forgalmas, nagy város. A Hospital Centralban dolgozom szovjet, bolgár, olasz, belga, angol és mozambiki kollégák között. Magyarországnyi terület tartozik a kórházhoz. Az orvosi ellátás ingyenes, az ambuláns betegek a kórház gyógyszertárából ingyen kapják a gyógyszert. Délutánonként tarka embertömeg hullámzik az utcákon. Minden vasárnap délelőtt vásár van a pai <ban. Nagyon szép, fekete fából faragott szobrokat, használati tárgyakat kínálnak eladásra, amelyeket az itteniek készítettek. Havonta négy-öt napot a 450 kilométerre levő kis varosban, jPembában dolgozom. Fél óra az út oda repülővel. Nagyon szeretem azt a helyet. Olyan egzotikus látvány, mint amilyet Gauguin ábrázol Tahitiban festet* képein. A jellegzetes, r*»y<,z5g alakú, kunyhószerű ház ik- ban azonban már táska-ád,ó szól. Nagy öröm, hogy itt ts már felismernek az emberek az utcán, és messziről köszönnek. Ha a tengerpartra tartok, szívesen elvisznek odáig kocsival. Itt a tenger csodálatosan kék. Apá'jKor korallszigetek emelkedne» ki a vízből. Ilyenkor a parii homokban is tengeri á'.'a.o- kat keresnek a halífzok. Bárkáik pedig ott ringanak a part közelében. Láttunk egy népünnepélyt is. Asszonyok és lányok táncoltak együtt, szorosan egymás mellé és mögé zárkózva. Énekeltek is. Erőteljes dobszó adta a ritmust. A táncot egy férfi irányította, síppal a szájában. Ezt az élményt nem iehet szavakkal leírni. Itt éreztük meg Afrika lelkét, szivének ritmusát.' Ennyit ízelítőül abból a sok-sok érdekességből, amivel nap mint nap talá'kc-í zunk új munkahelyünkön és otthonunkban. Nem lennék igazán asszony, ha még hozzá nem tenném mindehhez, hogy ma már a főzéshez rendelkezésemre áll minden olyan alapanyag, amit otthon megszoktunk. Most már — ha egy kis hazai izekre vágyunk — a töltött káposztától a palacsintáig, mindent el tudok készíteni. Befejezésül: szívélyes üdvözletem küldöm ebből a tivoli, tarkanépű országbeli ahol az emberek sok fajié ja jó' barátságban és nagy egyetértésben él és dolgoz.te a még szebb holnapokért Dr. Südy Anna j — Ö, éppen most jön le a lépcsőn — súgta a portás, ugyanakkor mély meghajlással köszöntötte a magas borravalót adó vendéget. A lépcsőn egy ötven év körüli világos hajú, jóképű, kreolbőrű férfi jött lefelé. Mozdulatai energikusak voltak. Az amerikai könnyű, hamuszürke öltönyben közeledett, letette a kulcsot a pultra és angolul szólt a portásnak. Ebben a pillanatban ismertem fel. Hiszen ez semmiféle mister Henry MacAreck, ahogyan a portás mondta, hanem Henio Makarek, a hajdani iskolatársam. Egy pádban ültünk a varsói Mikolaj Bey gimnáziumban. A jövevény szintén megismert. A mosoly elöntötte az arcát. Vállon veregetett, és azt mondta: — Mister George Edigey? Yes? — és már lengyelül tette hozzá: — Hogy vagy, öreg bika? Egymás karjaiba vetettük magunkat. Az előkelő portás nem tudta eltitkolni csodálkozását, és felháborodását. Hogyan lehetséges ez, hogy egy amerikai milliomos az első jött-ment varsói firkásznak a nyakába ugorjon? Egy olyannak, akinek még rendelt szobája sincs. — Mit csinálsz Szczecinben? — kérdeztem az érzelmes üdvözlés után. — Eljöttem, meglátogatni a hazámat. 1939 óta először. Szczecinia jutottam el. Itt maradtam. Szerelmes vagyok ebbe a városba és nem tudok innen elszakadni. Már négy napja itt ülök. Es te mit csinálsz itt? Itt laksz? — Nem. Egy bírósági tárgyalásra utaztam ide. Újságíró vagyok, és Varsóban lakom. Egy órája repültem ide, de hiába jártam sorra a szállodákat. Azt hiszem, a híd alatt kell töltenem az éjszakát. Henry MacAreck elnevette magát. — Kérek ennek az úrnak előkészíteni egy szobát — fordult a portáshoz. — Nehéz lesz, elnök úr — magyarázta a portás —, minden szobánk foglalt. — Ne szédítsenek, ilyen meséket a gyermekeinek mesélhet, de nem nekem. Most vacsorázni megyünk. Vissza- jövetelünk előtt ennek az úrnak a csomagjai már legyenek a szobájában. Érthető? Az előkelő portás mélyen meghajolt. — Mit meg nem teszek én az elnök úrért. Habár, istenemre mondom, az álláso- mot kockáztatom. Kénytelen leszek az NSZK-beli uraktól elnézést kérni és a negyedik emeletre költöztetni őket. — Nos, ezt értem! Ezt szeretem! Ez az öné — MacAreck hanyag mozdulattal a zsebét-e nyúlt és a pultra dobott egy nyégyrétbe hajtott zöldszfnű papírpénzt Villámgyorsan eltűnt a portás kinyújtott tenyerében. Hajdan volt osztálytársam semmit sem változott. Megmaradt magabiztos, parancsoló hangú, imponáló emberkének. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezzel a gesztussal dobná oda a portásnak az ötdollárost, még akkor is. ha nem lenne oly gyönyörű Mercedese és az a bankjegy az utolsó lenne a zsebében. Alig jelentünk meg a szállói aj étteremben, a főnincár, mintha földből nőtt volna ki, udvarias mozdulattal asztalt mutatott nekünk. Még le sem ültünk amikor két pincér már adta át az étlapot és az ital’apot. — Drága, öreg ország — érzékenyedet! el Henáo. — Milyen udvariasak mindenütt„ és milyen gyors a kiszolgálás, Talán Lengyelorszában vannak a leggyorsabb és legjobb pincérek az egész világon. Egyszerűen kitalálják az ember gondolatait. Rápillantott az étlapra és! letéve így szólt a pincérhez^ — Minek fárasszuk magunkat? Kérem, hozzon ne* künk két különlegesen jő vacsorát. Találkoztam egy régi barátommal, akit huszonhárom éve nem láttam. Méltóan akarjuk ezt a találkozást megünnepelni. Ételből és italból a legjobbat hozzák. De semmiféle konyakot és más keveréket, hanem becsületes lengyel vodkát. Egy pillanattal később az asztalt megrakták a legkülönfélébb finom falatokkal.’ az ezüst kis vödörből pedig kikandikáltak a legkitűnőbb italosüvegek nyakai... Henio álmodozó tekintet^ tel folytatta: — Amerikában a pincér grimaszokat vágna és szem~ rehányást tenne a vendégnek. hogy nem tud választani az étlapból, itt pedig illedelmesen, udvariasan és gyorsan az egész asztalt megterítették. így van ez Lengyelországban mindenütt, az első pillanattól kezdve, ahogy átléptem a határt. Az első benzinkútnál. amelyikre rábukkantam, még csak meg sem kérdezték, hogy kívá- nom’e. tehát teljesen érdek nélkül megmosták az autót és kicserélték bz olajat, számlát sem állítottak ki, csak meghajoltak és jó utat kívántak. Amikor pedig adtam tíz dollárt, maga, a vezető ugrott élő kis irodájából. és amíg a kocsi a ko~ nyárban él nem tűnt, mindannyian integettek utánam, (Folytatjuk).
