Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

A bíróság dönt, a tanács fizet A kisajátítási új jogszabályok aránylag még elég liatalok. Gyöngyösön 97 esetben kellett a hatóságnak állást foglalnia. Ebből 26 bírósági per lett, amelyek kö. zül hat nem fejeződött be, mert az eljárást a bíróság a felek kérelmére megszüntette, négy esetben pedig a keresetet elutasították. A megítélt összegek az 5 és a 45 ezer forint érték­határok között mozogtak. Ha nem lenne tiszteletlen­ség a hatósággal szemben, úgy fogalmazhatnánk, hogy valamikor a kisajátítási el­járást egyik érdekelt sem vette komolyan. A tanács igazgatási osztálya tudta, hogy olyan összeget ígér, amit a tulajdonos nem fo­gadhat el. Ebből pedig az is következik, a beidézett ele­ve azzal számolt, hogy mondhatnak a tanácsnál, amit akarnak, majd a bíró­ság ítél. Méghozzá jóval na­gyobb összeget, és ekkor már a tanács szó nélkül fi­zet. Persze, fellebbezés, per­sze, az államérdek köteles védelme, mert így fogalmaz­tak azok, akiknek a pecsétet rá kellett nyomniuk a hatá­rozatra, de hát... Szép sza­vak, csak nem őszinte sza­vak voltak ezek. — Bezzeg a bíróság...! Ott törődnek a szegény em­ber érdekeivel is, nem fillé­rekért akarják tőle azt a telket, amire még a házat az öregapám építtette, jó hat­van évvel ezelőtt. Ez, akár tetszik, akár nem, oda vezetett, hogy kialakult egy olyasfajta nézet: a ta­nács emberei szívtelenek, a bíróságon viszont egészen másként gondolkoznak. Senkinek sem volt szük­sége arra, hogy ez a szem­beállítás elterjedjen az em­berek között. Gondoljuk el, mennyire fertőzte a közvé­leményt, mennyire rontotta a tanács tekintélyét. Csak egyetlen példát hadd vegyünk elő. A közművesitett telekert az érvényes jogsza­bály szerint Gyöngyösön 120 forintot lehetett adni a kisajátításkor négyszögö­lenként. Ha valaki ugyan­ilyen telket akart venni az OTP-től, ott ennek az ösz- szegnek a töbszörösét kérték. A magánforgalomról már említést sem érdemes tenni. Aztán jött a hivatalos mó­dosítás: az alapár 300 forint lett. De csak akkor, ha a telken ott futott a gázveze­ték is. Különben semmi! Egyetlen ilyen telek, tehát gázvezetékes — sem volt Gyöngyösön. Erre mondják, hogy: nesze semmi, fogd meg jól? o o o o — Miért nem igazodott az ár a tényleges helyzethez? — kérdeztük dr. Thiry Ador­jántól, az igazgatási osztály vezetőjétől. — Mert minket kötöttek a hatályos jogszabályok. Mi csak azt a kártérítési ősz- szeget ajánlhattuk fel, ami­re alkalmat adott a szabály. — Miért nem jelezték a felettes szerveknek, hogy a jogszabályok lehetősége és a gyakorlat között áthidalha­tatlan űr tátong? — Ahol csak tehettük, ki­fejtettük a véleményünket. Feltételezzük, ez is segített a legújabb rendelkezések meghozatalában. Lám, nyugtathatjuk meg magunkat, érdemes volt ko­pogtatni. Az más dolog, hogy az illetékesek miért nem mozdultak hamarabb, mint ahogy a kopogtatást meghallották? Ahelyett, hogy keserűen legyintenénk, ismerjük el, nem könnyű a rendelkezéseket minden eset­ben a gyakorlat hétköznap­jainak ritmusához igazítani. Ha derűlátóak vagyunk, még azt is hozzátehetjük: mégis­csak mozdult a hivatalos szerv, ha a kopogtatásra is, de mozdult. Amiből ismét csak az kö­vetkezik, hogy érdemes biz- ni. ü o o o Ma már tehát minden a legnagyobb rendben? Eljött az ellentétes érdekű ügyfe­lek békés együttműködésé­nek hajnala? Mit hajnala? Napvilága! Ne kapkodjuk el a véle­ményünk megfogalmazását. Mert az igaz. hogy most étiig a kisajátítási eljárás kezdetén is ott tevékenyke­dik a szakértő. Az érdekel­tekkel együtt ott van a hely­színen, amikor a szemlének egyetlen célja van: .megálla­pítani, mennyit ér ' a telek, a ház, az ingatlan. Amikor a szakvéleményét összeállít­ja, még a lefolytatandó tár­gyalás előtt megküldi azt a két félnek. Részt vesz a tár­gyaláson. Ez az egyezkedés ugyan a tanács hivatali he­lyiségében folyik, de az el­járás mindenben megegye­zik azzal, amit a járásbíró­ságok folytattak le azelőtt, ha már perre került a sor. Minden világos, minden tiszta, mindenki lát és hall mindent, nincs titokzatosság, nincsenek kétségek. A szakértő mindig figye­lembe veszi a forgalmi ára­kat. Ennek ellenére sem ke­rült minden alkalommal pont az eljárás végére. Az a bizonyos, végleges, befeje­ző pont. A 97 eljárásból 26 esetben indítottak pert. Nyilván valamennyi a fel­peres balsikerével fejező­dött be, hiszen a szakértő az eljárás kezdetétől részt vett a tárgyalásokban, a szemlén, a véleményét világosan fo­galmazta meg és azt még jó időben el is juttatta az ér­dekeltekhez és így tovább és így tovább. Azért mégsem ennyire egyértelmű a dolog. A pe­rekben a bíróság módosítot­ta a felajánlott összeget Ha ötezer forinttal is, akkor is többet ítélt meg, mint amennyit a tanács igazgatá­si osztálya megállapított Ha ettől magasabb lett a vég­összeg, még inkább elgon­dolkoztató. De hát hogyan lehet ez? Talán a szakértő nem volt mégsem kellő mértékben szakértő az előző eljárás­ban? Az történt, hogy az elége­detlen ügyfél sehogysem ér­tett egyet a szakértővel. Az új szakértő másként mérte fel a tényeket, mint az előd­je, vagy az első ' szakértő módosította utólag a véle­ményét. LÓ ÁRVERÉST ad hírül egy keretes hirdetés a lapban. Szokatlan a szöveg, meglepő az esemény és a helyszíne is. A közölt időpontban ugya­nis nem Bábolnára, Apaj- pusztára, vagy mondjuk Kisbérre s még csak nem is Szilvásváradra, hanem — Besenyőtelekre várják az ér­deklődőket. .. Egészen pontosan: a bese­nyőtelki Lenin Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet köz­ségi irodájának udvarára szól a hivatalos invitáció Délelőtt tíz órakor azon­ban meglehetősen csöndes a tsz-porta. A ház előtt mind­össze egy hintó várakozik, bakján fiatal legénnyé*. S mint kiderül: egyenesen' értünk jött, az utolsó kíván­csiakért. Mert u program kicsit változott. Ügy döntöt­tek, hogy mégis kinn a 1a- byán, az állattenyésztő tele­pen tartják a nem minden­napi bemutatót, vásárt. A gazdaság autóbusza már két­szer is fordult, annyi a lá­togató. Harmadszorra már nem akarták visszaküldeni, ezért a könnyebben mozgó parádés kocsit menesztet lék. Stílszerűen: lóval megyünk hát a lóárverésre. Egyezer'« kellemes és szomorkás h az élmény. Szomorú, mive! amint megérkezünk, mind­járt kifogják a mi csikón­kat is, s viszik a többi közé. A sorsa — társaihoz hason­lóan — megpecsételteleb... A55 ISTÁLLÓ előtti térén lehetünk vagy másfél szá­zan. Kucsmásak, bekecsetek, kurta-bőrkabátosak. kaj’a- bajúszúak, komolyabbak, ra­Ettől még nem dől össze a világ, annyi biztos. o o o o A kisajátítottak közül egy­re kevesebben kérnek cse­relakást. Ennek egyszerű oka van. Kicsit sokba kerül. A Mátrai úton volt olyan eset, amikor a kártalanítási összegből 300 000 forintot kellett levonni a cserelakás fejében. Bármennyire is szép summa ez, az érintett csa­lád a régi helyébe másik la­kást kért a tanácstól. Azt se hallgassuk el, hogy két esetben fellebbeztek a kisajátítási eljárás ellen az érdekeltek. Mindkét esetben egyetértett a megyei tanács igazgatási osztálya a felleb­bezővel. Eljárásjogi sza­bálysértés történt, ez a hi­vatalos kifejezés, amire a felsőbb szerv az indokolás­ban hivatkozott. Mindebből pedig könnyű azt a következtetést megfo­galmazni, hogy akinek „iga­za van”, annak érdemes a bírósághoz fordulnia, érde­mes esetleg fellebbeznie, mert igaza kiderül. A bírósági eljárás ma már nem térítésmentes a kisajá­títási ügyekben. Ezt sem árt tudni. Végül is, mit mondhatunk összefoglalóan? Azt a csep­pet sem új keletű megálla­pítást tehetjük, hogy a gya­korlat avat a kisajátítási eljárásokban is mesterré bárkit. A kezdet kezdetén, az új jogszabályok alkalma­zásakor a szakértők sem mozogtak otthonosan az új paragrafusok között, de a gyöngyösi igazgatási osztály dolgozói sem. Sokat segített, hogy a megyei bíróság szak­mai tanácskozásokat szerve­zett az ügyintézők bevoná­sával. Azt persze, ne várja sen­ki. hogy a kisajátítandó in­gatlan tulajdonosa valaha is ugrálni fog örömében, ha a hivatalos papírt megkapja. Más a lelki állapota annak, aki birtokon belül van és egészen más annak, aki birtokon belülre akar ke­rülni. Ilyenkor érdekek üt­köznek, ezeknek a lehető legkedvezőbb egyeztetése pe­dig mindig kétséges. Olyan talán soha nincs, hogy mind a két érdekelt a végén tökéletesen elégedett legyen. Bár erre töreksze­nek a gyöngyösi tanács igaz­gatási osztályának dolgozói. Érthető okból. G. Molnár Ferene vaszkásak. S kimértebbek, elegánsabbak is, akik az út- szélen hagyott személygép­kocsijaikkal vetődtek ide: láthatóan inkább csak lese- kedni. Papier Tibortól, a szövet­kezet főállattenyésztőjétől halljuk, hogy a gazdaság el­ső lóárverését tartják. 3 en­nek iparkodtak azzal is ran­got adni, hogy kikiáltónak egyenesen azt hívták, aki a járásban első ember a szak­mában! Az egyes sorszámot viselő állatot már időközben felve­zették, de mivel nem akaut vevője, újra visszakotóttek. Ám nem sokáig kell várni a következőre! Tizenkétezerért kínálják az 1974-es születésű csikót, hozzátévén mindjárt azt is, hogy a jószág sz imá­ra az iga sem idegen mái. Jóféle a ló, — mondják körülöttünk többen is szak­értelemmel — megnyerő a származása is. Üj gazda azonban nem jelentkezik. Sem az első, sem a második, sem pedig a harmadik aján­latra. Mert úgy dukál, hogy háromszor is kikiáltsák a portékát, ha már kalapács alá került. Kalapács, gong persze nincs a tanyán. Legalábbis most, itt az árverésen. A ki­kiáltónak csak a lovászfiú segít. Galambszürke egyen­ruhában s fehér gumicsiz­mában. Bőrt ugyanis vétek volna még neki is felhúzni ebben az irdatian sárban A fiú — akinek már nem is igen fehér, inkább fekete a csizmája, s szép, szürke öltönye ugyanígy minding Előre — tyűlcTőpésben Társulás Bodonyban Tulajdonképpen örülnöm kellene. Nemrég érkezett ugyanis hozzánk a hír, hogy megalakult a megye első fa­gazdálkodási társulása. Óriá­si lehetőség, óriási pénz rej­lik itt a fában, itt. ahol jó­szerivel alig terem meg a gabona a többi szántóföldi növény sem sokkal jobban — és az állattenyésztés is kevés helyen hozott még nyereséget. S mégis alig né­hány termelőszövetkezet mondhatja el magáról, hogy ezt, mármint a fagazdálko­dás adta lehetőséget kihasz­nálja ... ...s most végre megala­kult Bodonyban az első, a fa hasznosítására, feldolgo­zására szakosodott társulás. Ez önmagában nagyszerű do­log, és mégis... Valahogy hiányzik az elégedettség ér­zése. Pedig első látásra nem is fest rosszul a dolog. Három gazdaság, a bodonyi. a mát- raderecskei és a mátraballai szövetkezet egy hónapja ír­ta alá azt a szerződést, mely lehetővé teszi a magasabb színvonalú fafeldolgozást, a magasabb fokon megmunkált félkész termékek előállítását, összehangolhatják a tagok nemcsak fakitermelésüket és felhasználásukat, hanem gaz­daságosabb és jövedelmezőbb ágazat lesz mindannyiuknáL Mutatósak a számszerű ada­tok is A fafeldolgozás ter­melési értéke már az első évben megduplázódik, s a tervek szerint két-három év múlva eléri a 20 millió fo­rintot. Az ehhez szükséges technikai fejlesztést a mint­egy két és fél millió forin­tos állami támogatás teszi le­hetővé a társulás központjá­ban. Bodonyban. Ebből az összegből vásárolnak majd famegmunkáló berendezése­ket, új gépeket, s korszerű­sítik a már meglevőket is. — Évente mintegy hatezer köbméter fát dolgoztunk fel eddig — mondja Vincze Bertalan, a termelőszövetke­zet elnöke Bodonyban. — Még a környéken legna­gyobbnak számító feldolgozó- üzemünk sem képes az er­dőrendezőség által engedé­lyezett. kitermelt fa feldol­gozására. De mivel jövőre jelentősen megnő a ka­pacitása a fafeldoldo- zó üzemünknek. még a társaktól is tudunk bizonyos mennyiségű fát átvenni. Igenám, de mennyi fát? Azt ugyanis már Mátrade­kább veszélybe kerül, aho­gyan egy-egy ló, rakoncét- lankodni kezd — rövid kötő­fékre fogván vezeti újra, meg újra elő a soron követ­kező állatot. A csengő nevjű „Norstár” mén pej csikajät 13-ért, „Árpádhalom” vala­mivel ifjabb utódját kerek tízért, s a többit drágábban, olcsóbban. KÖZBEN PEDIG ilyesfé­léket hallunk: — Két nyarat töltött a ménesben... Nyugodt állat, s sportlónak is alkalmas... Ta­nítani lehet, s betanítva har­madával többet ér... Négy­éves a kanca, s csíkijával adjuk. Áprilisban ellik. Ti' zé'nhatezerért kettőt vesz hát, akinek megtetszik! S nem késnek per ze a válaszok, a közbeszólások sem: — Szép. szép kétségtelen, de figyeljék csak a lábát. Franciázik... Jó, jó tényleg nem túlságosan sok, amit kérnek érte, de mit kezdjek vele? Kicsi... Ha még egy ugyanilyent találnék, iste­nemre: megvenném! Nekem ugyanis párban kellene .. Egy makrancoskodó deres hirtelen kiszabadul a lovász kezéből, megugrik. A tö­megben riadalom támad. Előbb mindenki hátrál, az­tán meg mindenki segíteni akar. Ám, perc sem telik belé, amikor valamelyik „ci­vil” elkapja, majd mindjárt öten is fogják. A derestől mégis Minek. Senkinek se jut eszébe, hegy pénzt adjon érte. Dicséretek és leszállások. A lovak, persze, fel sem ve­szik. Ügy tesznek, mint bár­recskén mondták el, hogy csak egészen minimális mennységet tudnak átadni a bodonyiaknak. (pardon!) a társulásnak, ami nem' sokat számít a már említett hat­ezer köbméterhez képest. S ugyanez a helyzet a társu­lás harmadik tagjával, a mátraballai szövetkezetnél is. Ami eddig csak gyanú volt, most beigazolódott. A bodonyiaknak ugyanis ha fejleszteni akartak — már­pedig akartak — társakra volt szükségük, mert a je­lenlegi dotációs rendszerben csak társulás kaphat állami támagotást. A mátraballai és derecskéi termelőszövetkezet­nek pedig mindegy volt, hogy belép-e vagy sem, sőt így még valamicske többlet- haszonra is számíthat. mi­vel tíz százalékkal magasabb áron veszi majd át a társu­lás a fájukat. Nagyobb sze­repet ha akarnának sem tudnának vállalni, hiszen er­dőterületük mindössze fél- félezer hektárra tehető. Nem esett még szó egy gazdaságról. mely ugyan fontolgatta a belépést, de ve­zetősége végül elhalasztotta a csatlakozást — nem tudni miért! A szajlai termelőszö­vetkezetről van szó, amely­nek pedig az erdei megha­ladják a másfél ezer hektárt. S a feldolgozás is ennek megfelelően fejlett. Rájuk számíthattak volna, de úgy látszik. Szajla szívesebben járja egyelőre a maga út­ját, megelégszik a faterme­lés csaknem egymillió forin­tos bevételével. Mindezek ellenére Bo­donyban végre megoldódott megnyugtatóan a fa haszno­sítása. feldolgozása. Nem ol­dódott meg ugyanakkor a társulással a környék gazda­ságainak helyzete, mivel iga­zán csak ez az egy szövetke­zet „húz hasznot” a megala­kulásból. A bodonyiak tö­rekvésükért nem hibáztatha­tok. sőt elismerésre méltó a szándékuk. A jövőben a ko­rábbi alig megmunkált ter­mékek helyett már bútoral­katrészek, ajtó-, ablakdara­bok készülnek az üzemük­ben. Több bútoripari válla­lattal, illetve faipari szövet­kezettel vették föl a kapcso­latot. jó néhány új gépet is kaptak tőlük, s ami a leg­fontosabb, megrendeléseket is. De hogy a végén mégsem olyan lett ez a társulás, mint amilyennek lennie kel­lett volna, az nem a bodo­mikor, amikor kézbe veszik őket. Legfeljebb kicsit ijed- t,ebbek most ennyi ember láttán. Előkerül az első vevő. Nem sokkal Később gazdára lel egy másik ló. S egy kései kis csikóhoz is kedve támad valakinek. — Az az igazság, — sza­badkozik az újdonsült novu- ji gazda —, hogy eredetileg tehenet akartunk ma venni az asszonnyal, s úgyszólván véletlenül csöppentünk ide. De úgy megtetszettek ezek a jószágok, hogy lám, kettőt :s vettünk belőlük! Nem szá­mítottunk ilyenre, pénzünk sincs most elegendő, így egyelőre csak foglalót ha­gyunk rájuk. A többit hol­nap hozzuk! — Miért éppen ezt a csi­kót választotta? — kérdezek egy másikat, a hevesi Guba Kálmánt. — Szép anyja \van, meg­néztem, amíg az árverés tar­tott — válaszolja —, nyu­godt vagyok benne, hogy ez se marad majd el mögötte. Értek hozzá. Hetvenkét esz­tendős vagyok, de mióta az eszemet tudom, mindig volt lovam. Jól tartom majd ezt is, májusra a háromszorosát is megéri! — Mihez kezd az új lová­val? — tudakolom arrébb, fiatalgbbtól. — Ha/.avezetem mindjárt Mezőszemerére, s majd fu­varozok vele — mondja a világ legtermészetesebb hangján Bogdán Lajos. — Van már egy, de tízéves, maholnap túl kell rajta ad­nom. így nagyon kell, ami felváltsa. Jó szakma a fuva­rozás. Ha kifogom: 150C— 1600 forintot is megkeresek a lóval, kocsiban egy nap alatti . Z. nyiak hibája, sokkal inkább azoké, akik a társulás szer­vezésébe bekapcsolódtak. Azt nem lehet senki sze­mére vetni, hogy segítettek egy olyan szövetkezeten — nevezetesen a bodonyin —. amely amúgy is régóta küzd anyagi gondjaival, kedvezőt­len adottságai miatt, s ez várhatóan megoldást jelent a fenti bajokra. Az viszont már annál inkább számon- kérhető, hogy belenyugod­tak sokan a félmegoldásba. A társulásból ugyanis pont az maradt ki. akinek — a bodonyiak mellett — talán a legjelentősebb szerep jutott volna. Meg lehet érteni per­sze a szajlai gazdaságot is, hiszen egy ennyire laza kö­zösségben túl sok értelme nem volt a csatlakozásnak. Mert ezt lehet, hogy ma a gazdasági életben társulás­nak nevezik, de sokkal in­kább hasonlít egy egysze­rű együttműködéshez, amit a fent említet gazdaságok vezetői akár egy telefonnal is elintézhettek volna. Valójában a szervezőkészJ ség hiánya, az indokolatlan óvatoskodás vezetett a fél­megoldáshoz. Ebben a for­mában nem lehetett különö-' sebbet veszteni.., De nyer­ni sem! Ez esetben főként a termelőszövetkezetek terüle­ti szövetségére — mint fő szervezőre — gondolunk, ahol — úgy látszik jobbnak látták, ha többét nem is, de legalább egy tyúklépést tesz előre a fagazdálkodás, illetve -feldolgozás, a megye északi részén. Viszont, meg- engiedhetjük-e magunknak ma ezeket az apró lépéseket; az olyanokat, amelyeknél nem kell vállalni a kockáza­tot. amelyek nem kívánnak különösebb szervezettséget. A lehetőség ugyanis meglett volna egy olyan társulás megalakításához is. amely sokkal szorosabb kapcsolato­kon alapszik, hatékonyab­ban. s jelentős haszonnal működhetett volna. Ha ar­ra gondoltak a TESZÖV-nél; hogy később, majd fokozató- san szorosabbra fűzik a gaz­daságok fakitermelő és fel­dolgozó tevékenységét — ez bizony édeskevés. De még az elején tartanak, sok min­dent tehetnek azok. akikre mindez tartozik. A mai kö­vetelmények mellett minél előbb termük is kell.;: Czirákí Péter ÜGY LATSZIK. hogy egymás példáján felbuzdul­tak az érdeklődők,' mert mi­re a tpmeg szétoszlik, nyolc ló is elkelt. i— A tizenkettőből — be­széli a téesz főállattenyész­tője. — Mert hogy éppen egy tucatot, állítottunk ki az ár­verésre. Egy tucatot, össze­sen 151 ezer forintért,. Nem egészen két egyszerűbb sze­mélygépkocsi áráért... — Mi lesz azokkal, ame- lyek visszamaradtak? — A háromesztendősnél öregebbeket hízásra fogjuk.. 1 és vágóállatként értékesít­jük majd... Nincs különö­sebb célunk a lovakkal. Ami marad, meg a szaporulata, inkább csak a belső szállí­tásokhoz, a takarmányíuva- rozáshoz, a többi állat ki­szolgálásához kell... Sajná­lom, mert idestova negyven éve foglalkozom a lovakkal. S valamikor még ebben a téeszben is száznál több ál­lattal volt dolguk a lová­szoknak. Rövid, tizenegy éves besenyőtelki szolgála­tom alatt is egész sor ieles vevőnk akadt. Nemegyszer vittek lovat tőlünk még kül­földre is! Az az igazság, l ogy most a szarvasmarhának kell jobban a hely, s ha bánt, ha nem: lassan-lassan ki­szorulnak gazdaságunkból is a csikók, a kancák, a mé­nek, a paripák. Gyóni Gyula 1979. január 7., vasamat*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom