Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

I

Mit várhatunk januártól?

fl tél támadásának oka: álláp

Mi lehet az oka, hogy az

új esztendő első napján, hazánk nyugati határain betört a tél? Január elsején

elképesztő szélvihar, hó és' hideg vette át az uralmat a Dunáhtúlon. majd a kemény tál kelet felé hyomult.

MINDEN RENDHAGYÓ?

JEGESMEDVÉK JEGES TÉLBEN:

— Végre számunkra megjött a jó idői

Ügy tűnik, mintha az el-, múlt évek időjárásában semmi sem lett volna a helyén. November vége óta több hideghullám érte el hazánkat, majd igazán kellemes karácsony és szilveszter köszöntött ránk. Az év utolsó napján sok helyütt plusz tíz foknál magasabb hőmérsékletet mértek. Egy nappal később, 1979. január elsején megérkezett a hideg „zuhany”.

Férfiak póráz nélkül

Kötelező valakinek lenni?

A címbeli kérdést a filmbeli lecsúszott gróf teszi fel barátja holtteste mellett, amint az özvegye szemrehányásokkal illeti a halottat is és azt a társaságot is. amely elhunyt férjét körülvette.

Ebben a keserűen jókedvű játékban — Pietro Ger- mi ötletéből írták és Mario Monicelli rendezte — van valami vallomásszerű. Gondoljuk csak el: akad négy, illetve öt firenzei állampolgár. társadalmi rangjukat és meglett korukat tekintve tisztes férfiak, újságíró, tervezőmérnök, lecsúszott gróf, trafikos és egy orvosprofesz- szor. s ők így. először négyen, majd az orvosprofesz- szor csatlakozása után öten, egy banda, úgy járnak ki a vasútállomásra, mint tizenéves csibészek és abban lelik örömüket, hogy a kupéból kibámuló utasoknak, indulás pillanatában, csak úgy, búcsúzásképpen lekeverjenek egy-egy pofont. Mulatság? Aligha! Bizonyára azért teszik mindezt, mert a nappali, a társadalom által elfogadott és összeszorított énjükben nem férnek el. nem tudják elviselni azt az egyhangúságot, unalmat, rossz közérzetet, amely a mindennapi szürke egymásutánban várja őket.

Már a mese indítása is érzékelteti, mennyire nincs köznapian becsületes ritmus ezekben az emberekben; mindig is készek bármi szamárságra.

A nézőben tótágast áll a sok-sok kontraszt, amikor a képek peregnek. Nem akarja hinni, hogy egy városban, mint Firenze, ezek a szellemi tőkével is rendelkező, szellemes és jellemeknek is igen színes személyek, személyiségek. csak ennyit akarnak: játszani, élvezni

azt. amit a mindennap vargabetűi. cigányútjai feldobhatnak neki. Túl az ötvenen nem akarják vagy nem tudják elhinni, hogy a gyerek- ségek ideje lejárt. Mi az a póráz, ami hiányzik ezeknek az uraknak? Mert a kérdésben, hogy ugyanis kötelező-e valakinek lenni, ott a ki nem mondott válasz: hogy ők a társadalom számára mást is, esetleg többet is adhatnának! De ki kérdezi őket? ök kérdeznék a mai olasz társadalmat, de ki figyel oda?

Vígjáték keserű izekkel. El nem téveszthetően kitetszik. hogy ez a modern és agyonszervezett, sűrűvé ösz- szenyomott élet szabadság utáni vágyat támaszt az emberekben, S ez az? Remek színészek bohóckodják végig ezt a fanyar gondolatmenetet: Philippe Noiret, Gastone Moschin, Ugo Tognazzi, Dui- lio Del Prete. Adolfo Celi és Bemard Blier a férfiak kitűnő jellemzését adják, a nők pedig, Olga Karlatos, Silvia Dionisio, Franca Tamantini és Milena Vukotic a nők reménytelen harcát elevenítik meg.

Carlo Rustichelli zenéje, mint minden olasz filmben a zene — több a hangulati háttérnél, néhol főszerepet kap.

Farkas András

Csakugyan semmi sincs a

helyén? A rendhagyó jelenségek — Igen sok tudós véleménye szerint — csak a naptevékenység maximuma vagy minimuma körüli időpontokban jelentkeznek. Itt jegyezzük meg, hogy az első világháború után a rendellenesnek látszó időjárásért a sok ágyúzást (?) és a repülőgépeket (?) tették felelőssé. a második világháború után az atom- és H- bomba-robbantásokat okolták. 1957 óta pedig a rakéták. űrhajók (?) a felelősek mindenért. Természetesen ez több. mint naivitás — az időjárás rendellenességének okait a Földön kívül kell keresnünk, pontosabban az élet forrásában. a Napban (vagy még inkább annak tevékenységében, aktivitásában). A túlzott vagy a hiányzó napaktivitás okozza az időjárás rendellenességét.

MAXIMUM — MINIMUM

Heinrich Schwabe német amatőr csillagász, csaknem 150 évvel ezelőtt érdekes máig érvényes felfedezést tett, miután rendszerezte a távcsöves megfigyelések (Galilei, 1610) kezdete óta feljegyzett napfoltok számát. Észrevette, hogy a napfoltok néha tömegesen jelennek meg (maximum) majd számuk csökkenni kezd, s végül (esetleg) teljesen eltűnnek (minimum). Két maximum között átlagosan 11,1 év telik el. Ez a szám volt már 7. de 17 év is. Azt is észrevették, hogy maximumok idején gyakori a gyors időjárásváltozás, nincs tartós fagyhullám, nyáron pedig ritka a hőhullám: hűvös nyár után enyhe tél következik. Napfoltminimumok idején viszont minden fordítva történik: kemény tél — forró nyár! Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg nem a foltok, hanem az azokat kísérő jelenségek váltják ki. Ha sok a folt. sok a napkitörés (protuberancia, flare. erupció — azaz „kitörés” a Nap felszínén). A kitörések nyomán rendkívül sok anyagi részecske áramlik a bolygók

1979. január 6., szombat

1. BEVEZETÉS

— Lacika hol mászkál? — cikázott a főműtősnő hangja a folyosón.

Kertest, a műtőssegéd előmászott az autokláv mellől, ahol a hátát melegítette, és tejet iszogatott a másnaposság ellen,

— Itt vagyok, Hédi nővér.

— Fenje meg a borotvát, aztán Bányai, kettőharminc- kilenc — vezényelt a főműtősnő, és Kertesi megadóan indult a műszerszekrény felé, elő a borotva, a fenőszíj, Kertesi fen, komoran, lendületesen, aztán előkotorja a borotvaszappant meg az alumínium lavórt, és indul, hogy altesti borbélymesterré változzon az urológiai osztály 239-es szobájában.

2. ELŐTÖRTÉNET

Az érettségi után Kertesi összes tulajdona egy sikertelen egyetemi felvételiről szóló értesítés volt* Egy

ideig fel-alá sétált a pesti utcákon, aztán egy ismerőse biztatására betegszállítónak jelentkezett a K. utcai kórházban. Fontos munkája és riadt eleganciája következtében hamarosan „kiemelték”: műtőssegéd lett az urológián. Megismerkedett a személyzettel: Hédi nővérrel, a főműtősnővel, aki valamikor apáca volt, a haja ősz, de ezt alig-alig látta valaki, hiszen Hédi nővér talán még álmában is viselte műtősnői fejkendőjét; a többi három műtősnő jóval fiatalabb, a műtétek szünetében otthoni történeteket és pikáns ügyeleti kalandokat meséltek egymásnak, amelyeknek nemegyszer Pali, az idősebbik műtős volt a főhőse. — Pali, aki mokány bajuszkájával, egybeszabptt alakjával és ehhez idomuló fehér műtősingével legalább olyan kedvelt volt az orvosnők körében, mint az ápolónők vagy a kevésbé rogy- gyant takarítónők között.

felé, megváltozik a Nap különféle rövidhullámú sugárzása s ez — itt nem részletezhető módon — másodlagosan hat a földi időjárás menetére. Ha viszont nincs (számottevő) naptevékenység akkor kizárólagosan a földi hatások érvényesülnek, nyáron megreked a meleg,' télen elakad a hideg! Nyáron tartós hőhullám jöhet, télen viszont az átlagosnál hidegebb levegő sokáig uralkodhat. Az egyezés aránylag pontos volt, de akadtak kivételek is. Galilei halála után (rakéták és atombomba nélkül is) csaknem hét évtizeden át, mintha szünetelt volna a naptevékenység, alig volt folt a Napon! Az 1600- as évek végén „bolond” volt az időjárás, bár a naptevékenység minimális volt. De akadt más — még furcsább

— kivétel is.

AZ 1928—20 ÉVI FAGYHULLÁM

ötven évvel ezelőtt napfoltmaximum volt, így az időjárásnak — elméletileg

— változékonynak kellett volna lennie. Ezzel szemben pontosan az ellenkezője történt: óriási tömegű hó. fagyhullám ! A főváros környékén mínusz harminc, a Dunántúlon több helyen mínusz negyven fok (körüli vagy feletti) hőmérsékletet mértek. Lehet, hogy most megismétlődik az 50 évvel ezelőtti, nem túl derűs esemény? Több amerikai kutató állítja, hogy az 1980—81- re várt maximum esetleg már 1979-ben bekövetkezhet. Lehet. hiszen a naptevékenység erősen növekszik. És mi éppen ebben bízunk. Angliától nyugatra „várja” az indítási jelet a „felmentő sereg” — plusz 10—15 fokos atlanti-óceáni levegő. Hazánk nyugati kapuja az enyhe levegőt is „szívesen beengedi”. És még egyet. A Kárpát-medence déli oldala teljesen nyitott. Itt bármikor benyomulhat a mediterrán (földközi-tengeri), kellemes levegő, amely a hideghullámot normális téllé változtatja.

Gauser Károly

Kertesi Pali útmutatása alapján dolgozott. Feladatai közé tartozott a műtétesek előkészítése és szállítása, a kötszermosás, sterilizálás, a műtő takarítása, valamint Ica nővér vigasztalása (a legfiatalabb műtősnőt csalta a férje).

3. AZ ELŐKÉSZÜLET

Kertesi — a frissen megfent borotvával és egyéb kellékekkel felszerelve — benyitott a 239-esbe.

— Bányai — mondta halkan.

Sovány arc fordult felé az ablak melletti ágyon.

— Én vagyok.

Kertesi az ágy mellé állt, szorgalmasan szappanozni kezdte Bányait.

— Mikor lesz? — kérdezte (illik beszélgetni a vendéggel, ő is mindig a fociról cseveg, ha a fodrásznál borotváltatja magát).

— Tizenegykor — felelte Bányai.

— Mi a baj? — folytatta Kertesi, gondosan forgatva a pamacsot.

— Rák.

Az ecset megállt Kertesi kezében, aztán újra megindult.

— Maga- mióta van itt? — kérdezte Bányai.

— Két hónapja. — Kertest a borotváért nyúlt, kipróbálta a körmén.

— És ... megfelel? — Bányai hangja suttogó volt.

— Igen. Azaz... Igen.

Kertest most nézett előMint régi ismerés

Molnár József kiállítása Gyöngyösön

Nemcsak azért fogadják a gyöngyösiek régi ismerősként Molnár Józsefet, mert annak idején Nagyrédéről indult el az útja, és manapság Is. ha teheti, szívesen tér meg rokont látni, élményt frissíteni, ebbe a faluba, hanem azért is mert ő is. művészete is a mátraalji városban, mert többször mutatta be legújabb termését, műveit Gyöngyösön. Valahogy úgy van ezzel, mint a távolba szakadt rokon: időnként lelkiismereti kérdésként áll elé a kötelezettség — elszámolni a múló idővel, elszámolni a felhasznált energiával a családnak. Hadd lássák, mit tett, mit csinált, hogyan kamatoztatta otthonról vitt talentumait a messzibb tájakon. Mondjanak ítéletet erről azok. akikhez szíve és esze szerint is a legközelebb áll.

Most ismét elszámolni tért meg Molnár József Gyöngyösre.

Ha a képek sorát felmérjük, valóban ezt a szándékot kell észrevennünk. Űj témák, új megoldások, új alkotások néznek velünk szembe és csak a legkedvesebb festmények térnek vissza köztük immár ismételten. Ezzel Is, a kiállító legbelsőbb vallomását tükrözve. Azt hangsúlyozva.

Ilyen a Nagyanyám, amely már szinte mindenek központja és eredője. A nagy- nagv szeretettel megfestett portré még technikai eszközeiben is a múlt évek törekvéseit hordozza magán. A téma ugyan maradt, de a kifeiezés módja már frissebb a Mama olvas című képnél. Ezek melegítik át az alkotó szívét is, ezek a táblák fogják meg a legkönnyebben a szemlélődő tekintetét is.

De ha már elszámolni jött meg újból Gyöngyösre Molnár József, illene azt is felsorolni, ml az, amiben változott a múlthoz képest és mi az. amiben nem.

Talán a legjellegzetesebb vonása a rend iránt érzett tisztelete és igénye. Valami belső fegyelmezettség, a tiszta és érthető körvonalazott- ság indítja mindig arra, hogy véleményt mondjon a környezetéről. Ezt véljük felfedezni a geometriai zártságot mutató képszerkesztésében. A legmarkánsabb példa erre a Triptichon, ami önmagában is igaz, de ugyanezt érjük tetten nemcsak ,a Kapáló asszonyok című kénén, hanem az olyan, látszólag oldott témákban is. mint amilyet a Tánc, a Szüreti ünnep vagy a Málnaváloga~ tók. Pontosan körülhatárolt

négyszögek alapján építi fel képeit.

Ilyen a Halárus című mű« ve is, ami nagyon távol áll akár a középkori oltárképek, akár az ókori egyiptomi falfestmények világától isj szerkezeti eszközeitől és megoldásaitól is. És mégis azok-! ra rímelnek valahogy.

Színei közül még mindig magával hozza a kéket, a zöldet, de már szívesen kever hozzájuk mélybarnát. A fehér pedig marad az olyan alkalmakra, amikor falusi lányokat, szüreti felvonulás résztvevőit örökíti meg.

Üj abban melegebb árnyad latok is megjelennek a képein, amelyek közül a Virág és a gyümölcs című csendéletén a narancsszín valósággal lángol a képmező közepén, annak centrumában.

A tartózkodás, a rend néH kuli világtól való furcsa félelem még az olyan művekben is meghatározó érzés; mint amilyen a Sikátor Rómában vagy a Marosi utca: A drámák, a konfliktusok a festő lelkében játszódnak le, ő maga megriad ennek képi; közvetlen megfogalmazásától. önarcképe is ezt hangsúlyozza.

Megszenvedett képek ezek, belső harcok kivetitődései. Talán ezért is nem érdekük a részletek, mindig a téliességre összpontosít, mindig a lényegre tör. Akár tájat, akár virágot, akár figurát ábrázoljon. Mintha arra keresné szüntelenül a választ: mi végre vagyunk? Mi a teendőnk?

A rend.

Ez a válasz érkezik mind- untalan erre a kérdésre.

Molnár József képein úgy építkezik, ahogy a házformálás legmodernebb technikája követeli: nem kis méretű téglák egymásra rakásával bíbelődik, hanem nagy elemeket állít össze. Érzi és tudja, hogy mai világunk sokkal bonyolultan!) attól, ,'emrrint. hogy elhamarko- cott tőmondatokkal lehetne kifejezni.

A maga eszközeivel, a ma-, ga egyéniségének zártságával, még mindig keresi a választ és talán keresni is fogja, amíg ecsetet tud a kezébe venni.

Mintha a klasszikus görög tragédiák veretes mondataira rímelnének a képei. Köztük a legkedvesebbek, a nagyrédei emberek hétköznapjainak és ünnepeinek eseményeit átlényegítő alkotásai.

Mély, igazi, emberi őszinteségei vallomások ezi k magáról az emberről.

G. Molnár Ferenc I

szőr Bányai arcába. Kerek szemek, negyven év körüli arc, ráncolt homlok, izzadt- ságcseppek, vékony száj.

— Egyetemre akar menni? — szólalt meg Bányai.

— Igen.

— Sejtettem. Sok sikert.

— Még nem vettek fel.

— Fel fogják venni.

Csend.

— Készen vagyunk — mondta rekedten Kertesi.

— Köszönöm.

— A viszontlátásra.

— Minden jót.

Kertesi hóna alá vette a lavórt, benne a pamacsot, a borotvát, a szappanos vizet, és kiment a kórterembőL

4. KÖZJÁTÉK

Pali jött le a műtő előterébe, fütyörészett, Kertesi a pamacsot mosta.

— Mi van, Laci mester,

kisokos?

— Te... Milyen műtétje lesz Bányainak? — kérdezte Kertesi.

— Finom. Elveszti a férfiasságát. Mindenestül, édesapám.

Pali újra fütyörészni kezdett, aztán hirtelen abbahagyta, Kertesire nézett, el- komorodott.

5. A MŰTÉT

Kertesi tolta be a műtőbe az elkábított Bányait. A beteg cserepes ajkakkal feküdt a hordágyon. Aztán felnézett, megismerte Kerte- 6Ít.

— Hány éves maga? ... —•

nyöszörögte.

— Tizenkilenc leszek —• mondta Kertesi.

Bányai a műtőasztalra került, Pali elhelyezte, lekötözte.

— Minden oké lesz. Bá- nyaikám. — Pali a beteg fölé tolta bajuszos, nőbolond arcát

Kertesi félrehúzta Palit:

— Te, ez tudja, hogy mi lesz vele?

— Régen.

Koczor doktornő volt a „fejnél” a műtőben: magas, fekete hajú nő, kék szemekkel. Ott állt Bányai fejénél, simogatta az arcát, néha megmérte a vérnyomását, a pulzusát.

— Indulhatunk? — kérdezte a főorvos.

Kertesi Koczor doktornő mellett állt, Bányai arcát figyelte.

— Apró szúrásokat fog érezni, aztán semmit, esetleg húzást, nyomást — súgta Bányai fülébe a doktornő.

— Szike! — szólt a főorvos.

Műszercsengés, utasítások, Kertesi felnéz a világos mű- tóablakra. ..hogy van?”, hallatszik Koczor doktornő hangja, Bányai nyöszörög, aztán felemeli a szemét, az orvosnőre néz...

— Maga... Mana vagyon szép nő... — suttogja. .

— Nem ezt kértem! — kiált a főorvos, caéágve csapódik a padlóra a műszer, Kertesi indul, hogy felvegye.

, I