Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
Formalizmus nélkül A XI. KONGRESSZUS a pártmunka politikai, mozgalmi jellegének erősítésével kapcsolatban megállapította, hogy felesleges ülésezés, az indokolatlanul sok papírmunka figyelmet és energiát von el a tömegek körében folytatott politikai tevékenységtől. A párt vezető szervei e figyelmeztetés szellemében rendszeresen foglalkoznak a pártmunka módszereivel, a pártmunka stílusát érintő kérdésekkel Tapasztalható is ezen a téren fejlődés, mert észrevehetően csökkent a testületi ülések, az írásos előterjesztések. jelentések száma és terjedelme. Az előrehaladás azonban nem olyan mértékű, hogy a formalizmus elleni küzdelemben .,pihenjt” lehetne fújni. Tulajdonképpen mit nevezünk formalizmusnak a politikai, a mozgalmi munkában? Röviden fogalmazva1; azt a munkamódszert, amely többre becsüli a látványos megoldásokat, mint a politikai munka tartalmát, az emberekkel, az ügyekkel való lelkiismeretes törődést. A formális, a bürokratikus megoldásokkal rendszerint a politikai munka hiányát igyekeznek pótolni, vagy helyettesíteni. A helyes felismerés nehézsége a politikai, a mozgalmi munka természetében rejlik. A politikai munka, vagy annak eredménye soha nem önmagában jelentkezik. s nem mérhető az életben használatos mértékekkel. A politikai életben, munkában nélkülözhetetlen a gyűlésezés, a párttestületek értekezleteiken vitatják meg a társadalmi élet fontosabb kérdéseit, s itt hoznak határozatot annak további formálására. A papírmunka, a jelentés, feljegyzés is nélkülözhetetlen a politikai munka gyakorlatában. Ezek után szinte magától adódik a kérdés: hol a határ, mire mondjuk, hogy hasznos és szükséges, és mire azt, hogy felesleges ? Párthatározat született arról, hogy a községi, üzemi pártbizottságok és -vezetőségek csökkentsék, illetve csökkenthetik üléseik számát. Számos pártszerv élt és él ezzel a lehetőséggel, s a többség az így felszabadult időt a gyakorlati munkára fordítja. Nagyon leegyszerűsítenénk azonban a formalizmus elleni küzdelmet. ha azt letudnánk az ülések számának csökkentésével Ez önmagában ugyanis nem mentesít az üresjárattól, a bürokratizmustól. Az utóbbi időben egyes pártszervek munkájában ismét „kísért” a múlt hibás gyakorlata. Igaz ugyan, hogy ritkábban üléseznek, de ezek , fél nap helyett egész napot vesznek igénybe, s lépyegé- ben a napirendek száma — amely egyben a papírmunka növekedését is jelenti — nem csökkent. Az előbbiekből kitűnik, hogy a pártmunka stílusának fejlesztése nem egyszerűen és formálisan az ülések számának csökkentését jelenti, hanem elsősorban a megfontoltabb, tervszerűbb irányítómunkát. Ez tartalmazza az ülések helyileg kialakult ritmikusságának fenntartását, a napirendi témák igényesebb megválasztását. a szóbeli előterjesztések számának növelését, az előterjesztések terjedelmének csökkentését. De jelenti azt is, hogy a határozatok végrehajtását biztosító helyi intézkedések kidolgozása. a végrehajtás szervezése és ellenőrzése álljon a pártvezetőségek munkájának középpontjába. A TARTALMAS SZERVEZETI ÉLET feltételéit a pártszervezetek vezetőségeinek biztosítaniuk kell, tehát vezetőségi üléseket, taggyűléseket, pártcsoport-értekez- leteket, pártnapokat kell tartani, persze a helyi politikai feladatoknak megfelelő gyakorisággal és tartalommal. Az irányitómunka tervszerűsége nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi, hogy amennyiben a tennivalók sokasága követeli, sűrítsék a rendezvények gyakoriságát, vagy adódhat olyan feladat, amelynek megoldása rendkívüli testületi ülés összehívását teszi szükségessé. A politikai élet jelenségeire való gyors reagálás jelenti a színvonalas politikai munkát. A pártszervezetek területük mozgalmi -politikai életének irányítói, s egyben felelősei is. Irányító tevékenységük kiterjed a tömegszervezetek és -mozgalmak, társadalmi és gazdasági szervezetek munkájának segítésére, koordinálására. Ez utóbbi tekintetében sok még a pártszervezetek tennivalója, mert nem eléggé összehangolt a tömegszervezetek és -mozgalmak munkája és gyakori a formális elem. Elég sok még az átfedés, a párhuzamosság munkájukban, rendezvényeikben. Gyakori, hogy ugyanazt a napirendet megtárgyalja a pártszervezet, a tanács. a tömegszervezetek és -mozgalmak. Tekintve, hogy a politikailag aktív lakosság több szervezetnek is tagja, ugyanarról a kérdésről többször is kap tájékoztatást. Ezért néha úgy tűnik, hogy valamennyi rendezvényen ugyanazokat az arcokat lehet látni, a lakosság egy jelentős része pedig távolmarad az ülésekről, rendezvényekről. A pártszervezetek törekedjenek arra, hogy a tömegszervezetek és -mozgalmak hatásosabb rétegpolitikai tevékenységet folytassanak, igyekezzenek bevonni munkájukba a politikailag nem, vagy kevésbé aktív rétegeket. Tudatosabban törekedjenek arra, hogy az előadások, rendezvények a lakosság egyes rétegeit érintő és érdeklő kérdésekkel foglalkozzanak. Segítsék ebben őket a pártszervezetek. AZ EMLÍTETTEKEN KÍVÜL számos példát sorolhatnánk arra, hogy a politikai munka tartalmának figyelmen kívül hagyása milyen formában jelenik meg. Legyenek ezek bármilyen látványosak, ha csökkentik a párt és a tömegek közötti élő kapcsolatot, akkor károsak. A pártszervezetek úgy küzdenek eredményesen a formalizmus, az üresjárat, a bürokratizmus ellen, ha az elérendő politikai célból i kiindulva határozzák meg munkamódszerüket, a politikai munka formáját és gyakoriságát Mihök Sándor Kiemeli földhivatal „Nyertünk egy évet ül Törvény — kiskapu nélkül Az ezerszeresét fizeti Semmi sem marad parlagon !3"i: Az egyik megyei vállalat hobbykiallitásán hosszú bo_' gyófüzér a falon — az igazgató kertjéből való minápa. radicsomok. Igazi látványosság, s a termelői sikerre méltán büszke tulajdonosa is. A hétvégi kertészkedés ma már olyan divat, hogy vezetők és beosztottak, munkások és tanárok körében egyaránt első számú téma hétfőnként az ásástól sajgó derék, a permetezőszer minősége, a fagycsipte paprika, vagy a lassan érő termés. Különösen Eger környékére érvényes mindez, ahol a kiskertek szinte körülölelik immár a várost, a ke- recsendi úttól a Hajdúhegyen keresztül egészen Al- mórig. Főleg az utóbbi években szaporodtak meg számottevően az egymás mellett sorakozó parcellák. — Hinné-e, hogy a XI. kongresszus, Illetve az új földvédelmi törvény ered- ménye mindez — kérdezi dr. Misi Ernő, a Heves megyei Földhivatal vezetője. — Akkor mondták ki ugyanis a programnyilatkozatban, hogy a föld hazánkban nemzeti kincs. Az ezt követő, idén életbe lépett tör. vény pedig valójában ennek biztosítéka. Így került sor az elmúlt időkben a parlagterületek felszámolására, azokon a részeken pe. dig ahol a nagyüzemi művelés gazdaságtalan lett volna, ott alakítottuk ki ezeket a kiskerteket. — Ezt minden menyében megtették annak idején. Heves megye mégis — mint mondják — élen jár a pár. lagterületek hasznosítása terén, ami elsősorban a földhivatal sikerének köny. vélhető el. — Nem hinném, hogy különbül dolgoznánk, miint más megyei hivatalok. Ta_ Egy rendező bűvös „B”-betűi Világot jelentő kirakatok T kólái körökben úgy tártját nem is igazán férfi az a fiú. aki nem akarja meghó- dita :ü a világot. Emlékezetem '-/.érint legalábbis akkoriban így volt, amikor mi tartoztunk a „tízen túliak társaságához” —, de még jóval alul a húszon. Na már most, az idő persze telik, és kiderül, hogy az a bizonyos világhódítás — nem is olyan egyszerű. Még ahhoz is igen sokat kell tenni, tanulni, hogy akár csak egy szerényebb falatot haraphassunk az egészből és hogy egyszerre nem megy, legfeljebb — ha nagyon kedvezően alakulnak a dolgok. És akkor is csak fokról fokra. Pelyhe Tibornak — ha nem csal a memóriája, és miért csalna, még csak 32 éves — abban a romantikusan szép korban nemigen voltak vagy nem sokáig, ilyen világmegváltó, világhabzsoló álmai. Rájött arra — idejében. — amire előbb- utóbb mindenkinek rá kell jönnie, hogy nem álmodozni kell, hanem dolgozni, méghozzá jól, hogy a vágyak valóra váljanak. — Valahogy így — mondja a szőke, tekintélyes baj- szú fiatalember, és mosolyog. mint szinte mindig, talán, mert úgy tartja: a jókedv nem akadálya a komoly munkának. — Az alsóbb iskolák elvégzése után és nem akartam sem matróz, sem szuperszonikus repülős lenni, még csak világjáró' diplomata sem. A világból ensem leginkább a kirakatok varázsa vonzott, azt tartottam szépnek, izgalmasnak, nekem valónak. Mert any- nyit már altkor, minden külön szakértelem nélkül is láttam. mennyi fantázia van benne, hogy mennyire fontos feltétele az egyéniség, a kulturáltság, a jó ízlés egy- egy megkapó kirakat kialakulásának. Mindezek persze olyan „kellékek”. amelyek boltban nem vásárolhatók, ezeket korábban kell beszerezni. úgyszólván a kezdet kezdeténél, és hogy birtokukba jut-e az ember. az mindenekelőtt a környezetén és saját szorgalmán múlik. Ilyen szempontból én szerencsésnek mondhatom magamat, az én esetemben egyik sem hiányzott. Így. a szükséges stúdiumok elvégzése után — kirakatrendező lettem. Sok és — mondjuk ki — szívós, kemény munka után Pelyhe Tibor 1976-ban. éle" te első országos dekorációs tárlatán megnyerte a versenyt, így figyeltek fel rá a szakemberek. — Azon a tárlaton — emlékezik most vissza a nem nagyon rég múlt versenyre — sok olyan rendező is ott volt. akik tekintélyek a szak" mában, ők mondták, hogy ez a munka nemzetközi versenyen is megállná a helyét. Lényegében így kerültem a HUNGEXPO-hoz, és — kb. fél év múlva — 1977- ben. első ízben — külföld megbiztatásban részesültem.. Nyugat-Berlinben, egy élelmiszer- és ruházati, illetve végyesiparcikk-kiállításra jelöltek. Ezen ketten voltunk -rendezők, és akkor én már tudtam; ha ez az első nem jól sikerül, nincs több utazás. Ennek megfelelően dolgoztunk, és bizonyára az elvárásoknak megfelelően szerepeltem, így következett a második, maid a harmadik külföldi út; Brno. Barcelona, később Bukarest. Utóbbiban élelmiszeripari gépeket és Pelyhe Tibor megbeszéli Majoros Lászlóval, milyen legyen az új kirakat. (Fotó: Perl Márton) mutattunk be egy nagy nemzetközi vásáron. Azóta is a HUNGEXPO V-ös stúdiójának vagyok a tagja, és lényegében ennek köszönhetem, hogy most véget ért 1978 számomra az utazások éve volt, jóllehet, egy kis megtorpanással, mert a bukaresti út után az akkori munkahelyem főnöke nem járult hozzá a további utazásokhoz. A Centrum Áruház viszont éppen embert keresett. Hívtak, és én eljöttem. — Külföldön járni, idegen országokkal, emberekkel is' merkedni, magában is nagyszerű dolog. Bizonyára más örömet, élményt is ad azonban egy'egy ilyen út. — Igen. mindig hoz valami újat, szokatlant, számomra azonban, mivel egri vagyok. az a legfontosabb és meghatározóan jó érzés, hogy bemutathatom szükebb pátriám legszebb, leghíresebb termékeit, mint pl. az egri borokat vagy a parádi ólom" kristályokat. Jó látni, menynyire tetszenek ezek külföldön, és jó tudni, milyen komoly üzletkötések születnek. — A külföldi utakat nem sínyli meg az itthoni kirakat? — Természetesen minden utazás pluszmunkát jelent, .,rá kell dolgozni" itthon. Meri nyilvánvaló, hogy anyja eo távol vagyok, a rakat, addig sem lohet üres, sőt, nem szabad, hogy bárki is észrevegye: nincs itthon a dekoratőrvezető. Szerencsére szó sincs erről, nagy szakértelemmel rendelkező kollégákra barátokra találtam Majoros Laci és Bíró Miklós, valamint az asztalosunk, Mezei Zoltán szemé" lyében. Az. hogy jók a de- korjaink. szépek a kirakatok, igen sok szempontból Zoli bátyónak köszönhető. így tehát nincs fennakadás itthon, ha 10—15 napot távol töltök. Számomra öröm az is. hogy az áruház vezetői, amikor csak lehet, támogatják a külföldi útjaimat, hiszen tudják, hogy rendezőjük nemcsak Magyarországot. hanem egy kicsit Egert is képviseli külföldön. — Eddigi külföldi munkáinak színhelyei: Nyugait- Berlin, Brno. Barcelona, Bukarest — csupa „B”. Nincs belőle még eev — búcsúzóul — a tarsolyban? — De igen — mortdja Pelyhe Tibor, és mosolyog bozontos bajsza alatt — Brüsszel... — És mit vár 1979-től? — Hogy ez a sorozat ne szakadjon meg. B-betűs városok ugyanis akadnak még a térképen... Yalóban — nem is egy. És ez még csal; kezdete az ABC'nek. B. kun Tibor lén csak előbb tartunk valamivel. A kongresszust követően ugyanis megyei pártbizottsági határozat kötelezett bennünket, hogy ezt a kérdést viszonylag rövid ■ idő alatt rendezzük. Felmértük, hogy a megyében mennyi a parlagon hagyott föld, ebből a gazdaságok mennyit tudnak maguk megművelni; s mennyit adhatunk tartós földhasználatba, vagy bérbe: s mit érdemesebb a tanácsok, illetve az erdőgazdaság gondjaira bízni. A határidők szorítottak bennünket, s a valamikor 74_ben még kétezer hektárra rúgó műveletlen terület így ma már alig 123 hektár. Összegyűjtöttük tavaly az elhanyagolt gyümölcsösöket. szőlőket is, s ezt követően háromezer hektár hasznosításáról kellett gondoskodnunk. Ezekkel a viszonylag gyors intézkedésekkel több mint egy évet nyertünk. talán ennyivel járunk előbb a társaiknál. A földhivatal vezetője azt is elmondta, hogy eddig mintegy »hatezer parcellát adtaik ki bérbe, illetve tartós használatra. Az ostorosi, az andórnaktályai és az egerbaiktai részeken ma már egymást érik a kisebbrna_ gyobb kerteli, sőt művelésükre helyenként még kertszövetkezetek is alakultak. 1 ■ « ■ Különös dolog, hogy esetenként a szemlélet átformálása szinte megoldhatatlan feladatnak látszik, más esetben viszont egy-egy jól szerkesztett törvény, vagy rendelkezés szinte hetek, hónapok alatt eléri a kívánt változást. Így volt ez a földvédelmi törvénnyel. Az első 1961- ben látott napvilágot, melyet azután a múlt év januárjában 'módosítottak. S hogy a módosítás nem volt a • szokásos törvényfoltozgatás, részletkérdések felesleges átdolgozása, azt néhány hét eredményei igazolták. Annak idején az első rendelkezés például még a tanácsok hatáskörébe utalta a határszemléket, amelyek során a föld megfelelő, előírásszerű hasznosítását ellenőrizték. Ebből azután az lett, hogy a helyi tanács embereit nem volt nehéz rábírni a tények, adatok szépítésére, „kozmetikázására”, másrészt pedig amúgy • sem kérte senki számon a földvédelem eredménytelenségét. S ha mégis, azt legfeljebb látszatintézkedések követték. Csodálkoztak is a legtöbb gazdaságban, amikor tavaly tavasszal megtartották a földhivatal szakemberei az, első, most már új rendszerű határszemlét. Több szövetkezet vezetője először szinte ér. itetlenül hallgatta az új törvény passzusát, amely szerint egyes területeiket ha nem művelik meg, az aranykorona-érték ezer. szeresét kell megfizetniük. A többség gyorsan neki is látott a szántásnak, de persze mint rendesen, most is akadt — mert miért is ne — néhány olyan gazdaság, amely még a többszöri figyelmeztetés, jegyzőkönyv ellenére sem volt hajlandó művelni a még használható területeket. A törvény viszont most már a hosszas vitákra nemigen ad lehetőséget, annál inkább a büntetésre. De abban a pillanatban, amikor megérkezett a bírságról szóló ha. tározat például Gyöngyös, patára, An d,o ma ktályára, Egerszalókra, viharos gyorsasággal még aznap elindultak a gépek a parlagterü. letekre is. Nincs is a megyében még 90 hektár sem műveletlenül. s különös módon — vagy talán nem is olyan különös — egyetlen feLLebbezee nem érkezett, egyetlen vita sem volt azóta a gazdaságokká!. piai Nem elnézőbbek azokkal sem, akik saját, vagy a bér. be, tartós földhasználatba adott földeket hagyják mű. véletlenül. — A rendelet senkinek sem biztosít kibúvót — Vnondja Jakab József főelőadó. — Eleinte persze volt néhány csenevész próbálkozás, eredménytelenül Még azok az egyéni gazdái, kodók sem panaszkodtak, akiknek a földjeit, mert nem művelték kártérítés nélkül állami tulajdonba vették. Ugyanis ezt nem. csak tehetjük, hanem ezt kell tennünk a földtörvény értelmében. Azok közül is sokan meglepődtek, akiktől mi, vagy a tanács vonta meg a bérleti jogot s le kellett mondaniuk a kertjükről. — Nem is ez okoz a számunkra legtöbb problémát — folytatja kissé lemondóan a főelőadó. —' Sokkal több bajunk van a tervezőkkel, akiket többnyi, re nem érdekel a földvédelem. Az M3-as ém'tése például amúgy is félezer hektárt vön el például a szántóterületből. Erre a töltésekhez szükséges földet Karácsond környékén az egyik legjobb minőségű 70 hektáros tábláról akarták legyalulni. Hiába érveltünk ezzel, és azzal is, hogy mindez több mint 30 tnill-i. ós bírsággal jár, mire _ öfcs nem számit! Pedig száz méterrel odébb egy sokkal gyengébb területről, ráadásul csak 21 hektárról is kitermelhetik ugyanazt a földmennyiséget. A fizetnivaló is alig haladta meg az egymilliót. Van természete, sen jó példa is. Az Iparcikk Kisker például sző nélkül a felére csökkentette az igényelt. beépítésre kerülő területet, s a tárná- mérai sóderbányát is inkább mélyítik, mintsem megfizessék a 19 hektárért kijáró több milliós büntetést. Szinte önkéntelenül adódott a hallottakból a kérdés, hogy eddig kizárólag szántóterületekről, gyümölcsösökről, szőlőről volt szó. És a legelő? Az állattenyésztés mind nagyobb, és a minőséget tekintve jobb takarmányt igényel, így az utóbbi időben mind többeket foglalkoztat a nehezen csökkenő ősgyepek, műveletlen legelők dolga. Érthetetlen, miért nem mi- nősítik ezeket ugyancsak parlagterületeknck, hiszen itt tán még soha nem vé. geztek vegyszeres gyomirtást, műtrágyázást, úgy nő a gaz, a fű, ahogy kedve tartja. Tehát végül is csak nézőpont kérdése, hogy parlagnak nevezzük, vaev enyhén szólva rossz minőségű legelőnek. — Eddig valóban nem le. kintettük parlagnak az ős_ gyepet, műveletlen legelőt — ismeri el Misi Ernő. — Nem is néztük, hogyan hasznosítják, illetve , nem hasznosítják ezeket a gazdaságok. Ügy voltunk vele, hogy ezek többnyire olyan minőségű földek. melyek nem vonhatók _ szántóföldi művelésbe, s egyelőre szel rintem az is nagy eredmény, amire egy év alatt jutottunk. Á jövőben valóban indokolt lenne ezzel foglalkoznunk, s talán központi intézkedések, a tanácsok és az egy eb megyei intézmények is segítenek majd bennünket. Cziráki Péter MjgmögG) fi 1979, Januar 6„ azomüal I
