Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

Szalonna hagymával MT LESZ VELED, magyar konyha? — hallom a pana­szos kérdést, amikor a ven­déglátóiparról esik szó. Ma­gyarországon több mint 18 ezer vendéglátóhely műkö­dik, csakhogy a magyar konyha egyfelől néhány étel­re szűkült, másfelől korsze­rűtlen. Pedig a Szovjetunión kívül a szocialista országok közül a vendéglátást csak nálunk tanítják felsőfokon. Olvastam, hogy főiskolánk­nak még Sri Lankából is van diákja. De többen aggód­nak, hogy a korszerűség el­söpri a sajátos ízek és za­matok világát; a liszt és a zsír száműzése megöli a jel­legzetes konyhaművészetet is. Mi lesz veled, magyar gyo­mor? — hangzik az orvosok kétségbeesett kérdése. Szét­tárt karral meséli egyikük, hogy osztályán az érelmesze­sedések döntő többsége a kö­vérségre vezethető vissza; a plusz kilók okozzák a szív elégtelen működését, az el­nehezült mozgást, az emész­tőszervi bántalmakat. Össze­állítottam egy statisztikát — mondja. — A tizenkét ágyas teremben az egész testsúly elosztva a betegek számá­val ... Mit gondol, hány kiló jött ki egy betegre? Nyolc­vannégy! A szellemi munkát végző férfiak kalóriaszükséglete — ha körülbelül hetven kilo­gramm súlyúak — napi 2700 kalória. A fizikai munkás kalóriaszükséglete a munka nehézségétől függően alakul. Hazánkban általában 3200 kalória jut egy lakosnak — az italt, nem számítva. Mit evett a hagyomány rajzolta magyar paraszt a földeken? Tarisznyájából szalonnát, hagymát vett elő, bicskával vágta mindkettőt, hozzá a kenyei'et. Gulyáson, paprikás krumplin, zsíros kenyéren és főtt tésztán nőt­tek fel nemzedékek; a zsír volt a legdrágább kincs. A szalonna — tucatnyi fajtája kínálta a változatosságot — a múlt falvainak mindenfaj­ta felvágottja volt. — Olcsó az én gyomrom — mondja fogatlan nevetés­sel az idős tsz-tag, amikor táplálékáról faggatom. Ke­nyér, tej, szalonna — nyá­ron paradicsommal, papriká­val, télen hagymával — vé­gekben lógnak kamrája rúd- jain a szalonnaoldalak, meg­szokta, hogy belőlük szeljen magának. Neki az ad bizton­ságot, ha végignézhet szalon­naármádiáján, ha látja: hol- napra-holnaputánra is jut. A panzert, a szafaládét nem Hosszas tépelődés után rá­jöttem, helytelen, hogy a rádió Ütinform adása csak az autósokat becézi, Szegény Gyalogosok számára nincs becéje. Fogyatékossága az adásnak az is, hogy csak nagy általánosságokban in- form, meg országos viszony­latban inform, hogy hol van köd, merre a hófúvás, meg az elsárosodás, enélkül á bá­tortalan gépkocsivezető ész­re sem venné. Szegény Gya­logos pedig csak a zebrára van utalva, ami a hó alatt nem látható ugyan, de Sze­gény Gyalogos azért csak nekivág a túlsó partoknak, s feltartja kezét, amely jelen­séget aképpen forgat magá­ban a Gépkocsivezető: Ke­gyelemért könyörög a nya­valyás. Ideje tehát, hogy Eger városának legalább egy ré­széről, a Széchenyi utca fel­ső feléről, meg a Cifrane­gyed utcáiról legyen inform. E terület utcái, különösen a Széchenyi utca említett ré­sze s a Május 1. utca vége a finnugor rokonság je­1979. január 3&Í vasárnap ismeri. Túró néha van az asztalán, sajt soha. Tévedés ne essék, az öreg háza szép, pénze is van. Takarékos, de a forintot nem a fogához ve­rő. Napszámoséletét cipeli magával — megszokásból. Szebb házban lakik, de hét­köznapjai alig változtak. Többet eszik, de ugyanab­ból, mint hajdanán, talán csak gyermekei ismerik az étolaj használatát. MI ADTAADJA a ma­gyar konyha jellegzetességét? Az egyszerűen elkészíthető, filléres, laktatóan nehéz ételek, amelyek déli elfo­gyasztása után este már nemigen evett a szegényem­ber. Csípős, zsíros, sűrű, fű­szeresen súlyos illatok ke­veredtek — ha keveredhet­tek — a valamikori cselédso­rokon, olyan ételeket ettek,' mint ma az idelátogató tu­risták az IBUSZ-partikon. A falusi lakodalmak még ma is valóságos díszmenetei a táplálékoknak — a gazdag­ságot, a gyarapodást jelzi az ételfelvonulás: töltött ká­poszta, disznótoros, különfé­le pörköltek, húsok, zsírban úszó levesek, hájas tészták, amelyekből egy fogás is elég lenne, hogy jóllakjék a nász­nép. És. ráadásul a legfonto­sabb a mennyiség, ez az igazi tanújele a gazdagságnak, a jólétnek. Sorolják az asszo­nyok büszkén, hogy hány tyúkot vágtak . esküvőjükön, volt sertés, öltek birkát, jöt­tek a csigacsinálók, száz­számra fogyott a tojás, kiló­szám a zsír, hektószám a bor. A napokban jelent meg Horváth Ilona népszerű sza­kácskönyvének kilencedik ki­adása. Fülszövegében olva­som, hogy a kötet a mai kor követelményeinek megfele­lően. új módon is segíti ol­vasóit. A korszerű egészsé­gesebb étkezés kívánalmai szerint tájékoztat az étolaj használatának módjáról, a zsírral szembeni előnyeiről. Ismerteti a legújabb ételké­szítési módszereket, az újfaj­ta főzőedények használatát, nagy figyelmet fordít a gyor­san elkészíthető, könnyen emészthető ételek leírására. Mert a sajátos magyar étele­ket a szűkösség teremtette. Gyomrunk alkalmazkodott a zsíroshoz, nyelvünk a csí­pőshöz, és nagyot nevetünk az idegenen, aki sziszegve nyúl vízhez az erős halászlé után. B. NÉNI NEM ÉLT vidé­ken. Talán egyetlen napszá­most sem ismer. A hajdani éhség mégis ugyanezekhez vagy majdnem ugyanezekhez az ételekhez kergette. Sokat gyében szintezödött. Ha Finnország az ezer tó or­szága, e vidék vízzel teli gödrei, lapályai, tócsái, bár nem érik el a Mecset utca mélyvizeit, tisztára finn ér­telműek. Szegény Gyalogos pedig jobbra ugor, balra ugor, de hiába teszi, mert az autók az ő nyakáig emelik a vizeknek szintjét. Szegény Gyalogost ne té­vessze meg a Knézich utca .36. sz. előtti kerek KRESZ- tábla, amely húsz kilométer sebességet engedélyez a Bátor Gépkocsivezetőknek, mivel azokat sem téveszti meg s éppoly sebességei haj­tanak be a Balassa Bálint utcába, mint azelőtt, amikor még 40 kilométer volt a felső határ. Fütyülnek rá. Éppen ezért Szegény Gyalogos ne közlekedjék a Balassa Bá­lint utca 8. sz. ház' előtti járdán teljes vállszélesség- ben. csak szorosan a falhoz lapulva, mivel a Bátor Gép­kocsivezető a sebesség miatt nem tudja bevenni a ka­evett, nem válogatott. A mai diéta rabság számára — ke­serűvé tette. Orvosa nyugtat­ja, hogy aki idejében hozzá­szoktatja magát a gondolat­hoz, annak nem kell megke­serednie. Én is mondom ne­ki, hogy ha járt volna egy francia családnál, láthatta volna: legalább olyan élve­zetet okoz ott a családi asz­talnál egy vitaminnal, tojás­sal, étolajjal, citromlével, könnyű fűszerekkel ízesített, százszínű salátaköltemény, mint nálunk a párolgó töl- töttkánosztás fazék. — Ideje lenne felejteni mondja a belgyógyász. — Ér­dekes, tűzbe nem nyúl az ember, bármennyire fázzék is, pedig a kenyér a szalon­nával, vagy a méregerős pap­rika talán még maradandóbb sérüléseket okozhat. Miért kell megvárni a bajt? Miért kell évtizedeken át — szinte tudatosan — előkészíteni egész szervezetünket a kór­házi ágyra? Ideje lenne felejteni... So­kat javult a kínálat az üz­letekben, s bár a zöldségárak emelkedtek, az élelmiszer- boltokban roskadásig a pult különféle ételekkel. Aki akar, jobban is vigyázhat magára. De miért nincs például nagy választékban olcsó, ma­gyar növényekből készült fű­szerkeverék? Egy-kettő ta­lálható csak — kizárólag a gyógynövényboltokban; cso­magolása csapnivaló, propa­gandája nulla. Vagy miért nincs nálunk többfajta ke­nyér? Szakorvosok megálla­pítása. hogy a gyomorpana­szok sokasága kiküszöbölhe­tő lenne ha nem fogyaszta­nának az emberek arrnyi fe­hér kenyeret. Hol van hát a Szovjetunióban oly népszerű fekete kenyér, vagy az NDK megannyi barna és fekete kenyere? A TECHNIKA száműzött néhány nehéz fizikai mun­kát, mind többen dolgozhat­nak kényelmes körülmények között. A koszt azonban alig változott. Nem fordítunk elég gondot a szokások meg­változtatására, az egészsé­gesebb étkezéskultúra kiala­kítására, a táplálkozástudo­mány elszigetelt marad: ki­zárólag az orvosok, a kuta­tók számára szolgál tanulsá­gul. Pedig ió lenne fordíta­ni a dolgon: legyen nagyobb sikere a korszerű szakács- könyvnek, s minél keveseb­bünknek kelljen lelkesednie az éppen a legdivatosabb fogyókúrákról szóló kötete­kért. Tamás Ervin nyárt és felrohan a járdá­ra, az ott látható keréknyo­mok tanúsága szerint. S a keréken még kívül számító­dik tehergépkocsiknál a ko­csiszekrény szélessége. Oly­kor jó, ha 20 centi marad a Szegény Gyalogos számára. Telt keblű nők meg se pró­bálják. A Jankovics Dezső utca 11—13. számú házak előtt jól fogózzék meg Szegény Gyalogos a kabátja gombjá­ba. Ebben az utcában az egyetlen járda felbontásával telefonvezetéket helyezett el a Posta. A munka elkészül­tével a vidám alkalmi mun­kásfiatalság behányta az ár­kot, s az árokba a járda sze­gélyköveit. Am jöttek az aszfaltozok, s a húszcentis szintkülönbséget meredek lejtővel tüntették el. Itt el­jegesedéskor a lejtő törvé­nye lecsúsztatja Szegény Gyalogost az autóforgalom elé. Persze féktávolságon be­lül. Ami a Száguldó Gépko­csivezetőnek jó, Szegény Gyalogosnak nem jó. A forró Ütinform —Eger Gyalogosok részére » X. Világifjúsági Találkozó — Berlin II pillanáói élek Valóban, a pillanatból él. Ez a címe Friedmann Endre, az MTI Balázs Béla- díjas fotóriportere nagysze­rű kiállításának, amelyet a Műcsarnokban február 4-ig láthat a közönség. A fotóriporter villanásnyi időben igyekszik megragad­ni a teljességet. Ez a munka tétovázás nélküli cselekvést követel. Az alkotó, a tudósí­tó. kötelező feladatainak po­litikai, társadalmi életünk aktuális eseményeinek meg­örökítése közben, a korra legjellemzőbb érzéseket, pil­lanatnyi cselekvéseket, tör­ténéseket igyekezett megra­gadni. Tényeket rögzít, s szituációi örökérvényűek. Az ellesett látvány gyakran más. mint a klasszikus szép­ségű kompozíció, az esemény drámai, vagy örömteli, nyu­godtan mondhatom, egyre- megy. Mint ahogy Fried- mann Endre több száz ké­pén mindkét stílusmegoldás jelen van. A drámai eseménysorozat Vietnam felszabadításáról szól — World Press-nagydí- jat nyert. A Pablo Neruda- díj és még számos egyéb ki­tüntető cím sem véletlen műve. A képeket látva a nézők meggyőződhetnek er­ről. Friedmann Endre a ha­zai fotóriporter-gárda sajá­tos és egyéni hatású egyéni­sége, hittel és elkötelezett­séggel járja kamerájával a tájakat itthon és külföldön, ahová éppen feladata szólít­ja. Találkozás aszfalt is elfogyott, s ma­radt vagy tíz méter aszfal- tozatlan részt, ott aztán meg­maradt a szintkülönbség he­pehupa képében. Meglepetésekről is inform. A mellékutcákban, ahová öt­ven évvel ezelőtt bevezették a vizet, a házak kapuja előtt kicsiny, de alattomos vas­darab áll ki, a vezeték ut­cai elzáró csapjának ma­radványa. Megbotlani benne hirtelen öröm, s hosszan tar­tó emlegetése minden szen­teknek. Van félelmetes meglepetés is. Szegény Gyalogos, aki túl van az ötvenen, me- gyen-megyen gyanútlan egészséggel, feltartott fővel, egyszerre olyan érzésre döb­ben, mintha húzná a lábát. Végigfut hátán a hideg, itt az agyérelmeszesedés, agy­érszűkület, Baktai út. Már éppen szerény ingóságait kezdi számbavenni, kinek mit hagy, amikor véletlenül lába elé pillant. Látja ám, hogy az aszfalt finoman fel van emelkedve, sőt helyen­ként zsemle nagyságú daga­natos betegségben szenved. Hát csak ennyi az egész? Ez aztán valódi öröm. Viszontlátásra, Kedves Hallgatóim! Dr. Kapor Elemér A NEPB magyar tagozatának munkája Saigonban l < Jancsó Miklós rendező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom