Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Helyette vagy mellette A villanyszerelő nem volt szívbajos: megkérte a munkája árát. Különben teljes mértékben igaza volt, tisztes és gyors munkát végzett, a munkából, annak „árából” él, a társadalmi munkamegosztásban nem neki jutott az Ingyen-nővérke szerep. Ám, amikor valóban őszinte elismeréssel is nyilatkoztam a munkájáról, szemmel láthatóan igencsak jólesett ez néki. A pénz a zsebbe, a dicséret a szívbe, gondolom, elégedetten távozott. Pénzt is, jó emberi szót is kapott. Magam sem fizettem rá a dologra, mert én meg gyors, pontos munkát kaptam, és nyilván, ha máskor is szükségem lesz a „mester- re”, az örömmel jön el hozzánk és nemcsak a pénz miatt. Manapság, társadalmi érdekeinkkel és társadalmi berendezkedésünkkel teljesen egybevágóan igen sok szó : esik a pénzről. A több és jobb munkával megkereshető több pénzről, amiben a „több” az egyúttal a jobb is. Sok szó esik róla, és még nyilván esni is fog, mert bár vezető és beosztott elvekben teljesen egyetért azzal, hogy aki szakmai tudásával, szorgalmával többet produkál a köznek, az kapjon is annyival többet. Következésképpen: aki kevesebbet nyújt akár képességei, akár szorgalma, legyei me, emberi tartásának gyengeségei miatt, az kapjon is annyival kevesebbet. Mindenki ismeri ezt az „annyival"-t, más fogalommal kifejezve; a differenciálást. Amellyel elvben nagy az egyetértés, de a mindennapi élet gyakorlatában már leginkább csak külön- értés, másként-értés van.'És ez a „másként”-értés rendszerint a jól dolgozók kárára üt ki balul. Más szóval tehát akkor pénzről van szó. Ha több a pénze annak, aki jobban dolgozik, akkor I az még jobban fog dolgozni, amíg a pénze még több nem lesz, s így fog tenni egy normális (?) és elérhető optimumig. A szocializmus sikeres és hatékony építésének tehát nincs is más és különösebb titka, mint a differenciált bérezés, ezen belül a jók jóságának pénzbeli megváltása. Még közelebbről: minden gond megoldásának gazdagon zubogó forrása a pénz. Volt idő, történelmileg nem is olyan nagyon régen, amikor a pénzről, mint egykor a jobb módú dzsentriéknél, nem illet beszélni. Ezeknél, mert hogy volt és természetes volt, hogy van és nem volt úri dolog arról beszélni, ami együtt jár az élettel. Azoknál, azazhogy a nemrég volt nálunk meg azért nem illett, mert állítólag nem vágyott egybe a szocializmust öntudatból építő eszme tartópilléreivel. Ami persze nem volt igaz, legalábbis úgy nem volt igaz, ám mi vallottuk, hogy a munka nálunk csak a dicsőség dolga. A pénz l ugyanis csak kényszerhelyzet és az átkos kapitalizmus itt maradt relikviája, hozzánk valójában nem is illő dolog. Aki tehát pénzzel biztat, az illetlenséget követ el —, hogy finoman fejezzem ki. magam. Finomság nélkül: az a szocializmus eszméjével kerül szembe. Tehát... Nem is folytatom. Tessék, most itt vagyunk. Vagy öntudat, vagy’pénz? Valóban vagy öntudat, vagy pénz? Volt alkalmam jó néhány gazdasági vezetővel beszélgetni, aki vezetési módszerét illetően teljesen nyugodt volt. „Megkapják a pénzüket, mit akarnak mást?" — vélte és azt hitte, igaza is van. S váltottam szót olyan üzemi, szövetkezeti párttitkárokkal — gazdasági vezetőkkel t s —, akik sehogyan sem nézték jó szemmel, féltvén a szocialista embertípus kialakítását, hogy pénzzel ösztönzünk a jó ; munkára. Az öntudat a fő, de legalábbis az elsődleges, a ; szocialista öntudatra nevelés, az a lényeg. A jó szó, a munka versenye és a versenyből fakadó jó emberi tartás — 'vélték őszintén és vélik ma is, miközben a szocializmus kispolgáriasodásáért aggódnak. Melyik helyett kell a másikat alkalmazni? Semmi „helyett”: együtt! A közelmúltban üzemszociológiai vizsgálatot végeztek egy nagyobb gyárunkban. A kapott válaszok zöme általában fedte is az előzetes elképzeléseket, egyet kivéve, és egy réteget érintve. A szociológusok úgy vélték, hogy a segéd- és betanított munkások körében az életcélt megjelölő kérdésre adandó válaszban a legkisebb csoport és szám lesz az aki, illetve, amely a munkára hivatkozik majd. Érthető ez, vélték a szociológusok, hiszen ez az a réteg, amelynek a számára ma még nem tud a szocializmus „örömteli” munkát teremteni, kemény, kitartó, előrelépést társadalmilag sem biztosító legnehezebb fizikai munkáról és az azt végző munkásokról van, illetőleg volt szó. És mégis, az adott válaszok jelentős hányada a mun- •kát jelölte meg életcéljának. Vajon miért? Nos, azért, mint kiderült a további vizsgálatokból, mert nálunk az eltelt több mint három évtized alatt a munka fogalmához mindig az erkölcsös, a tisztességes, a jó, az elismerésre méltó fogalma, vagy ha úgy tetszik jelzője társult. S ez valósággal beívódott az egyén, a réteg tudatába olyannyira, hogy ím a néha kín-keserves munkát jelölték meg életcéljuknak. Pontosabban nem a kínkeserves, hanem a becsületes, az elismert, a tisztességet, az emberséget jelentő munkát. Mégha ezekre a jelzőkre nem is volt kérdés a kérdőívekben. Mit igazol ez a példa? Semmi újat. Csak olyat, ami körülöttünk él, bennünk létezik ami egyszerű és ezért nagyszerű, és mindezekért ,már rá se figyelünk: nem helyette, mellette. A pénz a szocializmusban ható és még sokáig hatni fogó funkcióval bír. Nemcsak egyszerűen fizetési eszköz, de mennyisége meghatározza az ember státuszát is a társadalomban. Még olv őszinte vállveregetéssel, még annyira lelkes dicsérő szóval sem lehet csak ösztönözni a jobb, eredményesebb munkára. Mert „lássuk, mi van a borítékban?”. Ám az is tény, hogy a tisztességes munkáért fizetett tisztességes bér mellett elhagyhatatlan a • tisztességes szó is. Az emberek érezni, tudni akarják, hogy a társadalomban nemcsak az „elidegenedett” (?) értékmérővel. a pénzzel kerülnek a jobb státuszba, hanem hallani is szeretik a saját fülükkel, hogy munkájuk nélkülözhetetlen, hogy személyük fontos a kisebb, vagy nagyobb csoporton, a közösségen, az egész társadalmon belül. A pénz nem pótolja a dicsérő szót, mint ahogyan az öntudatra való jogos és okos hivatkozás sem pótolhatja az anyagiakban is kifejezésre jutó elismerést. A pénz és a szó dialektikájáról talán még nem jelentek meg tanulmányok. és talán nincs is szükség ilyen tanulmányokra. Elég. ha önmagunkra gondolunk, saját érzéseinkre és zsebünkre: amit magadnak kívánsz, tedd meg azt másoknak is. JNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/W»AAAAAAAAA/WAAAAAAAAA/W^^)VAiVVVVV «I Pécsi IstvánS Emléke ifjú szívekben él Bajza Józsel nyomában Szűcsiben (Fotó: Szabó Sándort költő szülőháza a község egy csendes mel- lukutcájában áll Legalább kétszáz esztendeje emelték. Kitartóan birkózott az idővel, ám a küzdelemben csak alulmaradt. Falai megviseltek, a szobák egy része lakhatatlan. Itt minden a múlandóság nyomasztó érzését sugallja. Itt született, itt cseperedett kamasszá az a Bajza József, aki korának kiemelkedő költőjévé, publicistájává, kritikusává, irodalom- politikusává nőtt. Azt hittem, hogy legalább egy szobába összegyűjtötték életének néhány relikviáját. Nemcsak tiszteletadásból, hanem azért is, hogy az utókor megbecsülje, s továbbvigye mindazt, ami hagyatékából arra érdemes. Csalódtam, mert mindösz- sze egy 1948-ban készült emlékkönyv bejegyzéseire bukkantam: a poéta nevét viselő hatvani középiskola által rendezett jubileumi ünnepség résztvevőinek nevét tartalmazza. Ennyi és semmi több, pedig ez a rendkívüli egyéniség milyen értékes örökséggel gazdagított bennünket! o Jómódú földbirtokosok gyermeke volt, buktatók nélküli jövő várt rá. A család jogásznak szánta. Jómódban, háborítatlanul élvezhette volna a származásából fakadó előnyöket. ö azonban sejtette, hogy abba a korba csöppent, amely forradalmakat hord a méhében. Felelősséget érzett hazája, népe iránt. Tudta: többre képes, mint hasonló körülmények között nőtt társai, ezért nem húzódott vissza, hanem adottságait a köz javára óhajtotta kamatoztatni. Az elhagyott termekben toporogva pályájának fordulói villannak fel előttem. Az ügyvédi oklevelet megszerezte. de a tollforgatás- nak esküdött hűséget. Tisztánlátást az első reformországgyűlésen tanult, majd Kisfaludy Károly baráti köre vonzotta, s az Auróra című folyóirat közölte első verseit. Hat rá a divat, a busongó szerelmi líra, de hamar megszabadul a sallangoktól, s önmagát fejezi ki. A levert lengyel szabadságharc hőseit méltatja: „Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt” Hona miatt aggódva fogalmaz így: „Múltadban nincs öröm, Jövödben nincs remény”, Ürrá lesz a keserűségén, s nemzetét ébreszti: „Ébredj álmaidból, Ébredj, Árpád fia!” Sokoldalúsága bámulatra méltó. Félelmetes hírű kritikus. Nemcsak műfajelméleti kérdéseket tisztáz, hanem az írói lelkiismeretesség és függetlenség elvét is védi. A színházi ügyek szakértője — két alkalommal a Nemzeti Színház igazgatói tisztét is ellátja — jószemű szerkesztője — Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel együtt — az Athenae- umnak és kritikai mellék- lapjának, a Figyelmezőnek, Szárnyára bocsátja Petőfit, Tompát, Gyulait. Messze szakadt az otthontól, de Haynau rémuralma idején titokban itt is megfordulhatott, hiszen sógorával, a Szózat költőjével a Mátra rengetegében bújdo- sott Hazaszeretet, áldozatkészség, sokoldalúság, következetesség, igényesség önzetlenség ... Megannyi követésre méltó rangos erény. S erre ne emlékeznének .., Csalódottságom később sem oszlik, hiszen kiderül, hogy a könyvtárban rhind- össze a hatkötetes életműsorozat található meg egy példányban. Hiánvzik a többi kiadás, az értékelő írások, a méltató tanulmányok gyűjteménye, holott ezekből egy sarkot lehetne kialakítani, s itt mindenki megtalálhatná azt, ami kedvére vald Jó formája lenne ez a mértéktartó népszerűsítésnek. A Bajza József Általános Iskolában azonban kellemes meglepetés fogad. Az egyik asztalon ott sorakoznak azok az írások, amelyeket a gyerekek készítettek. Közülük jó néhá- nyan ugyanis beneveztek arra a pályázatra, amelyet az alkotó születésének 175. évfordulója alkalmából hirdettek meg a nevelők. Belelapozok a rajzzal is díszített munkákba. Élvezet olvasni a mondatokat — még az esetenkénti helyesírási hibák sem zavarnak —, mert arról tanúskodnak, hogy kis szerzőik megpróbáltak önállóan eligazodni. Tanácsokat kaptak ugyan, mégis azt írták le. amit ők fedeztek fel, amit ők láttak meg. Nem felnőtteskedve, hanem életkorukhoz mért szinten. Számukra a költő hazaszeretete, bátorsága vonzó, s meg is magyarázzák, hogy miért. Sokkal többet tudnak róla, mint egy átlag tájékozottságú ember. Az külön örvendetes, hogy amit elsajátítottak. maradandó élményükké vált. Ez természetesen köszönhető Soltész Emma magyar— orosz szakos tanárnőnek is, hiszen ötletekkel ő látta el őket. • — Arra biztattam mindannyiukat, hogy kutassanak,, érdeklődjenek. Jó érzés elmondani, hogy leleményességért nem mentek a szomszédba. Az egyik apa — lánya kérésére — valamelyik pesti antikváriumban vásárolt egy kötetet. A Tho- rez Külfejtéses Bányaüzemben egv szocialista brigád vette fel Bajza nevét. Velük is kapcsolatba léptek. Tetszett nekik ez a keresgélés, ez a búvárkodás. Olyannyira, hogv később már maguk is ke7r4emSnveztek. A versengést oéldául az ötödikes Csala Elvira javasolta. © A kislány hatodikos bátyjával jön a nevelői szobába. Nem kellett hívni, maga kérte, hogy beszélgessen a vendégekkel. Értelmes, határozott fellépésű apróság. Meglátásai egyéni ízűek, s ugvanúgv önti formába gondolatait, olyannyira, hogv a gimnazisták eev -ísze is megirigyelhetné tő’ o A művek előszavairól szól. szerzőikről sem feledkezik meg. A Hónfidal és a Sóhajtás című költeményeket említi, s arra is választ ad, hogy miért tetszenek neki ezek. — Mély érzésből fakadnak, s igazak, szépek a jelzők és a rímek. Később egy idézetet mutat: „Lehet hallgatni, ám ha szólni kell, mást nem szabad mint lelkünk hitét."’ — Közel áll hozzám, mert az őszinteség a legfontosabb számomra. Aztán még egy újdonsággal rukkol ki: — Költő és óvónő akarok lenne. Több száz verset írt már. Tanárai mutatják a legépelt példányokat. Sajátos szemlélet jellemzi valamennyit, s tízéves szinthez viszonyítva mind érdekes, figyelemre méltó. Csoda-e, ha ez a kislány annyira sürgette a pályázatot... ? o A százhetvenöt éves jubileumra persze az iskola egyéb módon is készül. Erre utal Forrást Etelka igazgatónő, aki huszonnyolc esztendeje tanít a községben. — A hatvani Bajza Gimnáziummal állandó kapcsolatban állunk, s az ünnepségeket — a nagyobbakra fél évtázedenkét kerül sor — közösen rendezzük. Ilyen lesz a január harmincegye- diki is. A tudományos emlékülésen kiváló kutatók méltatják majd a poéta érdemeit. Megkoszorúzzák a szülőházon levő emléktáblát a vendég középiskolások, s a mi gyerekeink irodalmi műsort adnak. Ide várjuk a helybelieket is. Az utóbbira szükség is van, hiszen nem túl sokat tudnak a település egykori szülöttjéről. így aztán jó, ha a pedagógusok vállalják azt, hogy törlesztik ezt a régi adósságot. Illene rendbe hozni a meglehetősen rozzant épületet is, mert jelenlegi állapotában inkább riasztó, mint hívogató. Az ódon ház évek óta arra vár, hogy kívül-belül új köntöst kapjon. Szerencsére már nem hiába, hiszen ebben az esztendőben végre megjelennek az építők. Így aztán önként felvetődik az ötlet: kialakíthatnának egv emlékszobát. Ennek lényegében semmi akadálya, mert relikviában nincs hiány. A többi már . csak szervezés, társadalmi összefogás kérdése. Ez nem okozhat gondot ott, ahol a költő emléke — Ady szávaival élve — ifjú szívekben él tovább... A Haynaa-da! kézirata
