Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Tekintélyes tartalékok Tervek a jövedelmezőség szolgálatában Sokan úgy fogalmaznak, hogy az idei népgazdasági terv a minőség és a hatékonyság tervé. Joggal teszik ezt, hiszen ahogy az Ország- gyűlés téli ülésszakán is megfogalmazták: meglevő, igen tekintélyes tartalékainkat állítsuk a jövedelmezőbb gazdálkodás szolgálatába. Heves megye mezőgazdasági üzemeiben a következő napokban sorra kerülő zárszámadó közgyűléseken szavaz a tagság az idei tervekről. Helyi adottságok szerint Volt idő a felkészülésre, a mérlegelésre, hogy mit, hogyan tegyenek. Az üzemek idei terveihez a vezérfonalat az MSZMP Központi Bizottságának múlt év december 6-i ülésén hozott határozata adta, amely kimondja: „...a mezőgazdasági üzemek, a munkaerő, az anyagi eszközök — épületek, gépek, műtrágyák, növényvédő szerek és takarmányok —, észszerűbb és takarékosabb fel- használásával érjék el, hogy a termelés a ráfordításoknál gyorsabban nőjön .. A közös gazdaságok idei terveiben tallózva megállapíthatjuk, hogy a termelési szerkezet ésszerűbb, a helyi adottságokhoz igazított átalakítására törekszenek. Olyan növényeket termelnek, melyek jól beillenek a vetésszerkezetbe, van rájuk piaci igény, és nem utolsósorban jövedelmezők. Az elmúlt hetekben üzemszervezők, üzemgazdászok, a termelés vezetőivel együttműködve, leginkább arról beszélgettek, hogy mi gazdaságos, mi nem, hogy Heves megye az idén is járuljon hozzá az ország és a külföldi piacok ellátásához, friss zöldséggel, borral, gyümölcscsel és gabonával. Ezek ugyanis azok a termékek, amelyek az itteni táj, földrajzi viszonyainak legjobban megfelelnek, és termelésüknek nagy hagyománya van. A közös gazdaságok idei tervei ezt megerősíteni látszanak! A korábbiaknál még jobban előtérbe került az ésszerű föld- használat és a gondosabb talajművelés. Szövetkezeteink élnek a január 1-től életbe lépett kötelező talajvizsgálattal, amely az észszerűen takarékos műtrágyafelhasználást segíti elő. Az idén ennek különösen nagy jelentősége lesz, hiszen néhány importból származó műtrágyát és növényvédő szert, a szűkös lehetőségek miatt központi elbírálás alapján kapnak a nagyüzemek. ■ Kukorca helyeit tavaszi árpa Ezeknek a drága anyagoknak a felhasználása tehát sokkal következetesebb költséggazdálkodást igényel, mint eddig. Nem csoda ezek után, hogy megyeszerte az üzemek fő feladatuknak te~ kiütik a jövedelmezőséget. Az egri járás északi részén, de néhány alföldi gazdaságban is például az idei évtől kezdve felhagynak a kukoricatermeléssel. Helyette inkább az üzemi adottságoknak jobban megfelelő tavaszi árpával foglalkoznak. Ennek beltartalmi értéke ugyanis szinte azonos a kukorica értékével, tehát a'b- raktakarmányként jól felhasználható. Nem beszélve arról, hogy a tavaszi árpa sok helyen jobban beilleszthető a vetés- szerkezetbe, mint a kukorica. Hamarabb beérik, így a búzával együtt aratható. A kukorica viszont csak ősszel érik, és az akkor jelentkező munkacsúcsok miatt betakarítása gyakran a téli hetekre is elhúzódik. Az önellátásra való törekvés érdekében ezért döntöttek több gazdaságban is, főleg Heves megye északi részén, a tavaszi árpa termelése mellett. Az idei üzemi tervekben fontos helyet kapott az állattenyésztés — leginkább a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése. Ezen belül is a fő helyre került a tejtermelés, melyben tavaly Heves megye szövetkezetei az országos ranglista utolsó helyére kerültek. Van tehát javítanivaló, hogy gazdaságaink mielőbb elkerüljenek a perifériáról. Ennek érdekében az eddigi túlzott abraktakarmány-felhasználás helyett, inkább az olcsóbb szálas és tömegtakarmányokat használják fel. Előkerülnek a melléktermékek is, főleg a nyers répaszelet és a szalma, melyeket ésszerűen hasznosíthatnak! Nagyot)!) törődést A januártól életbe lépett új közgazdasági szabályozók, főleg a sertéshústermelést, valamint a juhászat fejlesztését segítik elő. Miután új telepet az idén nem építenek megyénkben, így a már meglevők rekonstrukcióját folytatják az üzemek, a férőhelyek növelésére. Ehhez nyújt segítséget az Iparszerű Sertéshústermelő Közös Vállalat, amely mint rendszergazda szaktanácsokat ad szövetkezeteinknek. A juhászat fejlesztése különösen indokolt 1979-ben, hiszen az élő és a húsbáránynak szinte korlátlan piaca van a tőjtés, valamint a fejlődő országokban. Erre törekedve nagyüzemeink a meglevő telepek korszerűsítését és bővítését tűzték célul. Nagyobb építési beruházás az idén nem indul szövetkezeteinkben, így a legfontosabb, hogy a már megkezdett, főleg a/termelést szolgáló épületeket: terményraktárakat, szárítókat és gépműhelyeket mihamarabb átadják rendeltetésének. Az idén kevesebb jut műszaki fejlesztésre, új gépek beszerzésére a gazdaságoknak. Ezért a tervekben első helyre került az erő- és munkagépekkel való nagyobb törődés, a folyamatos felújítás és karbantartás, valamint az üzemanyaggal való takarékosság. összességében a takarékosabb gazdálkodás tehát az alapja a Heves megyei termelőszövetkezetek idei terveinek. Nagyobb odafigyelés a kiadásokra, az emberekkel, a gépekkel való fokozott törődés elősegítheti, hogy sikeres évet zárjanak 1979- ben üzemeink. Mentusz Károly Jágvágás a Balatonon A hidegben vastagra „hízoM’’ balatoni jeget a siófoki Sió Termelőszövetkezet dolgozói több helyen vágják. A húsfeldolgozó üzemben ugyanis kétezer mázsa jeget hasznosítanak a nyári nagy melegben. Addig vermekben tárolják a „fagyot”. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) „Ha az ember teljesebb életet akar” Több ok kényszerítheti az embert a tankönyv mellé. Tanulhat, hogy pótolja a szakmai hiányosságokat, elősegítheti egy magasabb beosztás megszerzését, de fakadhat mindez egyfajta belső kényszerből is, amikor az illető csak egyszerűen az őt körülvevő világról szeretne többet tudni. Sokat vállal az, aki tanulásra adja a fejét. De főként azok törekvése tiszteletre méltó, akik a munka mindennapi fáradalmai után is képesek leülni a tankönyv mellé, biflázni fél éjszakákon át a vizsgák, konzultációk anyagát. Vajon megtérül-e mindez az áldozat? Mit kap vissza ezért az ember a munkájától, önmagától? Kolman Miklóssal, a Füzesabonyi Állami Gazdaság fiatal időelemzőjével beszélgettünk erről. A mezőgazdaságban ma még igen szokatlan munkakör mellett a. közgazdaságtudományi egyetem harmadéves hallgatója is. A környezet még szokatlan számára, csakúgy mint a munkakör, hisz iparszakon tanul, de a korábbi munkahelyén is több köze volt az iparhoz, mint a mezőgazdasághoz. — Mégis eljöttem egy fél éve az egri KEVITERV-től, mert ők nem tudták támogatni az egyetemi tanulmányaimat. Igaz, különösebben nem is volt szükségük közgazdászra, nekem pedig nem érte meg, hogy sajat pénzemen utazgassak vizsgázni, konzultációkra, s a vizsgaidőszakban is legfeljebb fizetés nélküli szabadságot adtak — mondta Kolman Miklós. Persze idő kellett ahhoz is, hogy megszokja az új területet, a gazdaságot. Szerencsés módon az első időben hol ide tették, hol oda, s így legalább részben megismerhette- ez alatt a néhány hónap alatt az egyes ágazatok munkáját, a gazdaság felépítését, tevékenységét. Később itt, az üzem- és munkaszervezési csoportjánál eme ismeretek még inkább bővültek, mélyültek: — Élvezem, tetszik amit csinálok. Pedig nem készültem közgazdásznak... Annak idején vegyészmérnöki karra jártam, s bár sokan abban a meggyőződésben éltek, hogy bukás vagy fegyelmi miatt hagytam ott, valójában egyszerűen rájöttem, jobban vonzódom a társadalomtudományi tárgyakhoz. Korábban ugyanis otthon s az iskolában egyaránt valamiféle bűvölete volt a reáltárgyaknak, s társadalomtudományi kérdésekkel is igazán alaposan csak az egyetemen kezdtünk foglalkozni. Végül az utolsó ü hűség huszoaiüt Csúcsokat időnként hiába hajszoló, máskor meg fürtökkel termelő, produkáló korunkban olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy közülük egyik-másikra, a „kisebbekre” fel se figyelj ütik. Nem csoda hiszen a következő feladat már akkor ot! lebeg előttünk — nem éteri ködszerűen, hanem nagyon is konkrétan körvonalazva —, amikor arra a bizonyos csúcsra még el sem jutottunk. Él Hevesen egy házaspár: iá. Guba István és felesége, akiknek csak éveik száma sok. de maguk nem öregek, inkább az, hogy fiatalok, de . legalábbis nagyon fiatalosak, megáldva azzal a friss, jókedvű üdeséggel. amilyen készséges, belülről jövő s?.f- . retettal sajnos. mind ritkábban találkozik az ember Nos. ez a kedves, rokonszenves házaspár ritka, meglehet még az országban. is, még a határalinkon túl is egyedülálló csúcseredmény tulajdonosa: 1954. januárjától dolgoznak megszakítás nélkül az álösz Kies számú boltjában, ebben a kis üzletben, ahol topni kenyeret, cukrot, tejet, vajat. olajat, szóval mindenféle élelmiszert, amire csak egy háztartásban, szükség Lehet. A bolt amúgy olyan, any- nyira zsebkendőnyi, hogy a pult mögött harmadik eladónak már nem is igen jutna hely, maroknyi rali- tárterület, . iroda nincsen, szóval afféle kis igazi régimódi fűszeres, ami a környékbelieknek azért igén jól jön, mert legalábbis az egyszerűbb vásárlásokat itt tudják nyélbeütni, nem kell tejért, kenyérért., élesztőért a községhatár közeléből a központba, az ÁBC-áruhá- zakha zarándokolná. (Inkább előfordul — és nem is egy példa van erre —, hogy olyanok is szívesen járnak ide hosszú évek óta, akiknek talán a központ még közelebb lenne.). Titka lenne talán a 10-es számú boltnak Hevesen? — aligha, hiszen a titkok takargatott tények, itt pedig éppen az ellenkezője van, az, hogy id. Guba Istvánék nagyon is nyíltszívűek. — Na igen — mondja Pista bácsi —, engem még az a bizonyos régi iskola nevelt, az pedig nem is az iskolánál kezdődött, hanem otthon, azzal, hogy éppen tizenketten voltunk gyerekek, hamar eljött, hogy tisztességes kenyér után kellett néznünk. Nekem a kereskedelem tetszett, és 1926-ban, mondhatni gyerekfejjel szegődtem el. Blau Salamon volt a főnök, Weisz Antal a tulaj, mindketten igen jó kereskedők, meg embernek is kitűnőek, többet tanultam tő-lük, mint odahaza ... Nem is vágytam el. maradtam tizenhét évig, csak a háború törte meg az éveket. A háború, igen, utána meg jött a semmi sincs, majd aztán megalakult a szövetkezet. Ez a bolt éppen megürült, és mi mondtuk, hogy ketten elvállaljuk, a feleségem, meg én. Míg ezeket Pista bácsi elmondja, felesege szolgaija ki a küimeset egymás kezébe adó vevőket. Percenként hangzanak el a „jó napot”- ok, a „viszontlátás”-ok, a „mit adhatok?”, de úgy hogy azokban egy fals hangot hallani nem lehet, az mind igaz, őszinte jókívánság, kedves érdeklődés, hogy szinte ki sem tetszik belelő: munka ez, mert közben kenyeret vág, cukrot mér, javasol, s még azt is megtudja, hogy van a beteg gyerek, mikor írt a távoli rokon... Amikor Pista bácsi , egy időre pontot tesz meséje egyik szakasza után, cserélnek, most a felesége mondja az itt együtt töltött szép, egymás és. a vevők megbecsülésében, szeretetében töltött éveket, az öreg meg („öreg”, mégiscsak azt kell mondaná, hiszen már nyugdíjasként dolgozik) — egy ötven körül asszonnyal beszélget. — Magának, meg ott voltam a lagziján, én kötöttem a pántlikát, igaz-e Erzsiké? — Jaj, az volt régen, Pista bácsi... ! — Mikor is? — A múlt héten — 1940- ben. Mindenki nevet, otthonosan. fesztelenül. Lélegzetnyi szünet a kiszolgálásban, ezalatt kiderül, hogy ez a kis bolt 300—350 ezer forintos forgalmakat csinál havonta, 3 házaspár jobban ismeri az erre lakókat, mint a ház körüli szomszédokat, ha kétnapos ünnep van, akkor már másnap elsétálnak ide, j pedig legalább egy kilomé- j tér ez a séta, de a szakma i szeretete mór ilyen, és jól bírják egészséggel is. — Bírjuk bizony, mert 1 jókat eszünk, nyugodtan al- j szunk, aztán az a kis napi tizenöt kilométer egészség- ügyi séta is megvan itt a pultok között, nem szenvedünk mozgáshiányban, Ügy- hogy: én csak. köszönni szoktam, ha - az orvossal találkozom, más témám nincs vele, remélem, sokáig nem is lesz... — De a huszonöt év egy helyen, mégis rengeteg. — Már akinek nyűg. — Ezt megint Guba István mondja. Közben kezét gyengéden felesége vállára teszi, úgy igyekszik elengedni, helyet adni, hogy életé párja egy csokira várakozó kislánynak levehess© a pultról az édességet, A helycsere nem is' olyan könnyű a szűk folyosón, és amikor végre sikerül, sok-sok gyengédséggel megmosolyogják egymást. Kétszer huszonöt év emberi hűség s szakmaszeretet ad aranyfedezeteit szavaikhoz, tiszta mosolyukhoz, tekintetűknek. B. Kun Tibor lökést egy Lukács György-i gyei készített tévériport adta meg. Csakhogy ehhez azt a hátrányt is kellett vállalni, amivel mindenkinek szembe kell néznie,, ha csak utóbb, meglehetősen későn jön rá, hogy rossz utat választott. Lényeg az, hogy otthagytam a vegyészetet, s bízva abban, hogy a közgazdaságtan izgalmasabb lesz számomra, s talán jobban kitölti az életemet. Mi tagadás, egy olyan érzés is hajtott, hogy ezen a területen többet tehet az ember, az egyéniségéből többet adhat a munkájába. — Más kérdés, hogy mindebből mi valósulhat meg a munka során. — Azt hiszem, hogy a mi munkánkat kevésbé tudják beilleszteni a gazdaság életébe, sokkal nehezebb meghatározni a helyünket. Ebből eredhet, hogy azután olyan dolgokat is elénk tesznek megoldásra, ami korántsem kíván ilyen jellegű tanulmányokat, végzettséget. Ma még csak egy töredékét hasznosítjuk a tanultaknak, aminek viszont nem feltétlenül a gazdaság az oka. Ez sajnos az egész mezőgazdaságra -jellemző ma még. S persze azon is lehet vitatkozni, hogy vajon az iskolában is azt tanítják-e, amire nekünk a gyakorlatban szükségünk van. Tény ugyanakkor, hogy még én magam sem tartok ott, hogy egy közgazdász munkáját el tudjam látni: hiányzik a tapasztalat, a gyakorlati ismeretek tömege. Persze előbb-utóbb úgyis eljön az az idő, amikor a gazdaságosság, hatékonyság, a termelékenység a mostaninál jobban igényli majd a mi munkánkat. — S az a bizonyos áldozat, végül is megtérül-e? — Nem érzi az ember az áldozatot, ha olyan dolgok töltik ki az idejét, amik érdeklik. Mindig is nagyon szerettem például matematikával foglalkozni, szerencsére az egyetemen is egyik vezető tantárgy. Bár nem lankadt az érdeklődés a természettudományi kérdések iránt sem, hisz végül is a matematika is oda sorolható. Ráadásul a közgazdaságtanban ötvöződik a legszerencsésebben a társadalomtudomány és a mindennapok gyakorlata, amit én igen fontosnak érzek. S már csak azért sem hiszem, hogy különösebb lemondással járna a tanulás, mert nap mint nap érezheti az ember a munkájában, hogy ez által eredményesebben, sikeresebben tudja azt elvégezni. Ügy gondolom, hogy döntő az ember életben. Talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy egyszerűen kellemes időtöltés, amit — ki-ki érdeklődési körétől függően — azonban nem nélkülözhet senki ma már, ha mind teljesebb életet akar. (cziráki) fNétmsSgfö 19®. Január vasáraaj# 7 i
