Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
Színes szórakozás, kellemes színház A koldusdiák és társai Jelenet a harmadik felvonásból (Fotó: Jármay Innen-onnan száz esztendeje él és hat a színpadokon A koldusdiák zenéje, humora és lebegően könnyű meséje, amelyet most a Gárdonyi Géza Színház farsangi szórakozásul mutat be az egri közönségnek. A bemutató célja és indoka a zene. Millöcker a múlt század második felében a keringőkirály Strauss-szal állt versenyben a bécsi közönség kegyeiért. Több operett után a most bemutatott A koldusdiákkal és ennek örökzöld melódiáival jutott el a világhírig. Az egri bemutató közönsége a tanú rá, hogy ennek a bécsi muzsikusnak a dallamai örökzöldek és ma is alkalmasak arra, hogy a nézőket hangulatba hozzák. Az operett meséjét egy pofon indítja el, amit a XVII. század végi Krakkóban egy lengyel grófnő ad a várost megszálló szász csapatok parancsnokló ezredesének. A férfihiúságon esett sérelem megbosszulandó, itt tehát nagyvonalúnak kell lennie egy katonai kormányzónak, aki már majdnem tábornok és egyébként is olyan férfi, aki nagyra van az asszonyoknál, lányoknál esett hódításaival. Zeit és Genée, a már régen porladó szövegíróik az akkori Bécsnek egy olyan Ollendorf-figuráját rajzolták meg, amely félig bohóc, félig ezredes, nagyokat mondó és rátarti annyira, hogy kihívja maga ellen a sorsot. A színház ezt a szövegkönyvet,, főleg ezt a figurát át- formáltatta Juhász Istvánnal, aki valóban értő kézzel nyúlt az operett szövegéhez: Ollendorf alakjáról leszedte az időközben ráaggatott tirádákat, a zenés játék keretei között talpára állította őt, nem a saját hazugságai alatt rogyadozó báb most már, aki nem is lehet ellenfél a bájos lengyel lányoknál egy lengyel hazafi ellenében. Bor József, a színház vendégrendezője nem először bizonyítja nálunk, hogy mestere a műfajnak. A viszonylag kicsiny színpadon több szintes teret létesíttetett, hogy a vásári sokadalom, a házassági ceremónia éppúgy elférjen rajta, mint a börtönjelenet rögtön a játék indításánál. Játékmesteri megoldásai simulnak azokhoz a zenei részekhez, amelyek az apró eseményeket, a szereplők civódásait, kisebb-na- gyobb csetepatéit felemelik, hangsúlyossá teszik. A prózai részek kidolgozására nagy gbndot fordított, s nyilván ennek köszönhető, hogy a közönség két zenei rész között nem érzi lanyhulni a szórakozás és a játék iramát. S van abban némi irónika is, ahogyan ezeket a hősöket komolyan veszi. Ha Laura kicsit rátarti a nagyon is megkopott nemesi címerére, mellette mindjárt ott van nővére. Bronislawa, aki falánkságával ezt a rátartisá- got mindjárt le is vizsgáztatja. És nemcsak az énekszámokban, de a prózai jelenetekben Is mindig a játék közepébe állítja No- walska grófnőt annak ellenére, hogy olykor a szövegkönyv szerint nincs elég mondanivalója, hogy temperamentumát kiélhesse. Ol- lendorfot jellemszínésszel játszatja el, mert ez az ezredes ennyi súllyal teszi- teheti komolyabbá a játékot, így válik elhihetővé, hogy a szép lengyel grófnő kezéért harcban állhatott, még akkor is, ha a krakkóiaknak ő idegen volt. A címszerepet Harmath Albert alakította. Színpadra teremtettségét, értékes adottságait korábbi fellépéseinél is feljegyeztük. Itt elsősorban a duettekben volt hatásos. A játékhoz elengedhetetlen jó kedv és felfűtött önfeledtség hiányzott most belőle; mintha az operettek érzelmi hőfoka nem kapta volna el egészen. Poór Pé~ terrel együtt, aki a titkárt és zendülő kapitányt alakította mértéktartóan, hatásosan keltette életre a fülbemászó dallamokat, a versekben megbúvó nemzeti érzést és büszkeséget. A három grófnőt, az anyát és két lányát Olgyay Magda, Várhegyi Márta és Csorba Ilona játszották-énekelték. Azért említjük őket így, hármasban, mert az előadás zeneileg is legértékesebbik része az ő hármasuk. Olgyay Magda néhány szürkébb év után újra kivirult a színpadon, hangja, humora, játékkedve korábbi alakításainak emlékét idézik. Várhegyi Márta a szövegíróktól inkább csak a csillogás lehetőségét kapta, zenében viszont most is tudása legjavát nyújtotta. Csorba Ilona jellegzetes humorát ismertük meg ezen a bemutatón. Az a néhány mondatnyi csattanó, amit a játékban felhasználhatott, jól ült, és nem tévesztette el a hatást hálás közönségénél. A kettős szereposztásból ez alkalommal Palóczy Frigyest láthattuk Ollendorf szerepében. Kitűnő alakítás! Ügy érezzük, Palóczy nemcsak operettekben nyújthat érett jellemalakítást, hanem prózai művekben is, mert a játékában nyomon követhető fegyelem és igény ezt a lehetőséget engedi feltételezni. Ez az Ollendorf talán túlságosan is komolyan veendő ellenfele volt a két fiatal lengyelnek, akár szerelmi téren is. Ollendorf ezredes mellett Dariday Róbert teljesített szolgálatot fanyar humorával. Kanalas László Henryk Wolenski sok beosztású konspirátora hagyományos elmekből tevődött össze; a komikum nem mindig fért meg azzál a szituációval, amiben éppen a színpadra érkezett. A megszálló sereg fontoskodóját két epizódszerepben Bánó Pál és Somló István alakította. A színes színházi szórakozás mégis és elsősorban Millöcker zenéje. Az örökzöld dallamokat, a nyitányt és a táncszámokat Kalmár Péter vezénylete mellett a színházi zenekar hangulatosan adta elő; a karmester igazodott a rendező felfogásához, aki a gyorsan pergő előadást tartotta fontosnak. Herédy Éva karigazgatói munkáját is itt kell dicsérnünk. Gergely István díszlétei a tér teljes kihasználására törekedtek. Jelzései között a színészek otthon érezték magukat és tudtak játszani, bár az volt az érzésünk, hogy ezeknél a jelzéseknél tömörebb díszletek is elkeltek volna. Hruby Mária jelmezei korhűségre törekedtek és különösen az esküvői jelenetben a szolid előkelőség látszatával simultak a mese hangulatához. Somoss Zsuzsa koreográfiái megoldásai most is a siker biztos részesei. Jól ismeri táncosainak képzettségét, értékeit és azokat maradéktalanul ki is használja, ötletei, megoldásai elevenek, hatásosak, a zenei anyaghoz simulók. A bemutató: kellemes farsangi játszadozás és zenei élmény. Farkas András Vizsga élőit Az ajtóban, az utolsó pillanatban... Prezenstky Piroska nem ideges. A lelkiismeretes készülők, a jól tanulók, a talpraesettek magabiztosságával álldogál az egri tanárképző főiskola nevelés- tudományi tanszékének ajtaja előtt. Pedig nemigen lesz könnyű dolga, a harmadévfolyamos népművelés-történelem szakos hallgatók e napon több száz oldalból szigorlatoznak. Körülöttünk izgatott, sötét ruhás, nappalis és levelezős diákok húzódnak egy-egy hatalmas ablakmélyedésbe jegyzeteikkel, könyveikkel, sokan cetliket lapozgatnak. Hiába, vizsgaidőszak van. — Á, nekünk ez az utolsó — legyint Piroska. — Ilyenkor már csak az az érzés van az emberben, hogy legyünk túl rajta, mindegy hogy hogyan. Én már ilyenkor nem tudók az anyagra gondolni. Az jár az eszembe, hogy eredményhirdetés után gyorsan fölrohanunk a lányokkal a Leányka úti koliba, kitakarítunk, aztán irány a Vörös Csillag mozi — ecseteli lelkiállapotát vidáman. — Egy Bunuel-fil- met nézünk meg, a Trisztá- nát. Kíváncsi vagyok rá, mert már több ió munkáját láttam a rendezőnek. — Na. hogv mentél? — hallatszik mellőlünk. Az éppen kilövő megkönnyebbültén válaszolgat arra. hogy milyen szerencséje volt. mit húzott, miiven volt a tanár és egyáltalán a viz«ga. Piri beljebb húzódik az ablakba. — Aztán azon töprengek még, hogy müven lesz holnap a hazafelé utam Hasznosra, meg hogy miként lehetne eltölteni jól azt a néhány napot, amíg otthon vagyok, na meg. hogy mi- íven lesz a február eleiei népművelési gyakorlat Nagybátonyban. Ez lesz a harmadik gyakorlatom — magyarázza —, eddig Hatvanban. mez Füzesabonyban tártam. Érdekes lesz az itt tanasztaltakat fisszé- basonilftiani azzal, hogy mi- Ivpti egy művelődési ház Nógrádiban. Ismét nyílik az ajtó, az a bizonyos, hatalmas, barna. Piroska kikukkant, aztán a beszédet kicsit gyorsabbra váltja. — Jó lesz már hazamenni. Itt tanultunk ugyanis Mister MacAreck üzletei • • • é '• • • -4 •v • ^ V f • \ '• Jerey \\\ (Fordította: Bába Mihály) 16. A nagy amerikai hajótársaság, a Presádent’s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. „Milliomosok kirándulása. 4 gondtalan nap a legnagyobb luxusban. Látogatás/ a Hawaii-, Filippi- szigeteken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a legjobb konyha, nagyszerű kiszolgálás. Mindennap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás „President Roosevelt” hajón háromezer dollárért. Használja ki az alkalmat,” Hosszú sor elegáns autó érkezett a San Franciscó-i kikötőbe. Csodálatosan öltözött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajóinasok ügyesen szedték el a sofőröktől a kitömött bő- rönkökét. A vendégek felmentek az óceánjáróra. A bejáratnál a másod tiszt üdvözölte őket. Udvarias mozdulattal mutatta a nagy szalonba vezető utat, ahol az üdvözlő coctail volt. Itt a kirándulás részvevőit maga a kapitány várta. A pincéreik ügyesen hordták a pezsgőspoharakat és a különböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tudta, hogy amikor a hajó elindul hosszú útjára, minden az utasok kabinjában lesz, kicsomagolva, kivasalva. Végre míjszólalt az indulást jelző sziréna. Két vontató kihúzta a hajót a kikötői medencéből. A zenekar vidám melódiát játszott. Az egész társaság a fedélzet sétahídján gyűlt össze, hogy megcsodálja a nagyszerű Város, San Fran- ciscó kikötőjének szép panorámáját. Az előkelő tárAz arca még mosolyog, de a keze. (Fotó: Szántó György)’ majdnem mindannyian végig a vizsgaidőszakban. A mi csoportunk egy elég hajtós társaság, úgyhogy a felkészülésnél már az doppingolja az embert, hogy látja a másikat, amint a könyvét bújja. Sajnos, ettől függetlenül ez a félév nem sikerült túl jól. Mind a tizenhatunknak az volt a véleménye, hogy két gyakorlati jegynél is túl vastagon fogott a tanár tolla... A vizsgaeredmények viszont valamit javítottak az átlagon. Nekem eddig egy ötösöm, két négyesem és egy hármason van. A jeles a legnehezebbikből, magyar történelemből. Persze, mert erre hagytam a legtöbb időt, ettől féltem a legjobban. — Különben nem vagyok nagyon drukkotós — szorítja magához indexét az újabb ajtónyitásra. — Már megszoktam, hogy a névsor szerint mindig utolsóelőttiként megyek. Én bizony nem jövök be sohasem nyolcra, hogy végiígizguljam a többiek feleletét. Otthon esetleg így van időm még egyszer átlapozni a főbb címeket Mert a szerencsében nem bízom — teszi hozzá. — Soha nem indulok el úgy vizsgázni, hogy legalább egyszer mindent alaposan át ne olvassak. Ez nagyon megnyugtató, mert így már nem lehet megbukni. Hogv a maradék négy jegyből melyiket kapja az ember, az meg az ismétlésen múlik; Legalábbis nálam. —■ Mindjárt én követte-» zem — sóhajt és összeráncolódik a homloka. — Attól tartok,'' most nem túi sok időm jutott az ismétlésre. Csak hat napot hagytam. Talán mert nem tűnt olyan nehéz szigorlatnak. Didaktikából már egyszer kollokváltunk. Pedagógiával' meg ebben az évben foglalkoztunk, friss bennem az anyag... Mák Mihály és Király Gyula tanár úr vizsgáztat ... — Megrébben a szeme, amikor folytatja — A többiek azt mondják, elég jól megy minden, nem túl szigorúak ... Végül is tényleg semmi okom az izgalomra, hiszen a tétel kihúzása után. legalább egy félórám lesz a kidolgozásra.' Mert ugye, mégiscsak egy szigorlat... Hát még egy ismétlés nem ártott volna — komolyodik el. — Mégiscsak egy szigorlat... Jó lenne négyest, vagy ötöst kanni, mégsem mindegy, hogy mi az, amit beírnak. — Hm — néz rám vissza már indulóban. .— Azért, amíg nem látom, hogy milyen témát kapok, azt hiszem, mégsem leszek teljesen nyugodt. És ezzel belépett az ajtónk egészen aggodalmas arccal. A többiek pedig még legalább háromszázan odakint maradtak, várakozóan ... (németi) saság ezt követően elfoglalta helyét az ebédlőben. Az első ebéd rendkívül ünnepélyes volt. Ebéd után az urak bementek az egyik bárba egy italra, a hölgyek pedig visszahúzódtak kabinjaikba, hogy pihenjenek egy keveset, hogy megigazítsák frizurájukat a szépségszalonban és felfrissüljenek az egész éjszakára meghirdetett kapitányi bál előtt. Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, elegáns férfi. A hajószolgák az utasok kérdezősködésére elmondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy" dúsgazdag ültetvényes fia. Ő maga, tették hozzá bizalmas hangon a szolgák, legutóbb nagy sikerrel játszott a New York-i tőzsdén. Ez a felvilágosítás teljesen elegendő volt. Hiszen a hajó utasai közül elég sokan mindennapos vendégek voltak a New York-i tőzsdén. Minden nehézség nélkül felismerték a jellegzetes arc- vonású férfit, akit gyakran láttáik a tőzsde halijában. Biztosan gazdag, és szerencsésen játszott, ha itt van a hajón, ahol maga a jegy háromezer dollár, hiszen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Különben a neve: ..MacAreck”, határozottan arról tanúskodik, hogy az ismeretlen nem azok közül való, akik most özönlenek Európából Amerikába. MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztál mellett Nem messze a kapitányi asztaltól, ahol csak a leggazdagabbak és a legismertebb milliomosok ültek.1 Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is. az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel rendelkeztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy-Association”, az Észak-Amerikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatának tulajdonosa. Ott ült a Wheeler-házaspár a lányával; mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. MacAreck úrral szemben az idős Slade úr, a chicagói ..Tho- mes Slade and Junior’ bank tulajdonosa foglalt helyet. Ebben a társaságban újgazdagként ismerték el a Pol- nik házaspárt. Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első milliójukat a második világháború után a Csamg Kaí- seknek szállított fegyvered ken keresték. Az ilyen új-' gazdagokkal Wheeler asszony még beszélgetni sem akart. Ellenben MacArealg úron az első pillantásra látszott, hogy aranybölcsőbon született a széles alabamat mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tudták, hogy mi az a szegénység és a nehéz munka. Ez a gentleman kétségtelenül azt az ideált képviselte. melyet ..amerikai életstílusnak neveznek”. MacAreck úr mellé az első tiszt, aki ennél az asztalnál elnökölt, egy szép. brilián.zk- kal ékesített idős hölgyei; ültetett fFolytatjuk) J
