Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

B minőség és hatékonyság terve l. Középpontban az egyensúly javítása AKI AZ 1979-ES népgaz­dasági tervre pillant, né­hány adatából kiolvashatja: változtatás történt a gazda­ságfejlesztés irányaiban fel­tételeiben és módszereiben — miközben a bevált gazda­ságpolitika nem módosult. Ahhoz, hogy mindennek lé­nyegét jobban megvilágít­suk, elemezzük röviden az ötéves terv célját és az el­múlt három esztendő fontos tapasztalatait. Kiderül, hogy gazdasá­gunk — három év átlagát tekintve — dinamikusan fejlődött — ahogy ezt a terv előírta. Emelkedett a ter­melékenység — bár az elő­irányzottnál némileg szeré­nyebben —, gyarapodott az életszínvonal is. Azonban több kulcsfontosságú terüle­ten erőteljesebbé vált né­hány negatívum is, amely főként az egyensúlyi hely­zet rosszabbodásában öltött testet. Igaz, néhány ten­dencia korábbi keletű volt — így a beruházási feszült­ség, a termelés szerkezeté­nek kelleténél jóval las­súbb korszerűsödése, s ami mindezzel összefügg a ha­tékonyság kedvezőtlen ala­kulása. Romlottak csere­arányaink, kedvezőtlenül alakult a külkereskedelmi forgalom. Bár mint emlí­tettük — a termelés a ter­vezetthez közel állóan fej­lődött — továbbra sem si­került jelentős lépést meg­tenni előre a minőség ja­vításában. így aztán 1976—77-ben nem javult az egyensúlyi helyzet — noha a terv annak fokozatos helyreállítását tűzte ki ' cé­lul. Sőt — a tervben meg­fogalmazott céloktól nagy­mértékben eltérve —, ta­valy már a nemzeti jövede­lem emelkedését is lényege­sen jfieghaladta a belföldi felhasználás növekedési üte­me. Bár a cserearányaink némiképpen javultak — a külkereskedelmi mérleg nagy tőkés passzívuma mi­att az egyensúlyi helyzet tovább romlott. A KEDVEZŐTLEN ten­denciák — mint említettük — tehát 1977. végén érez­hetővé váltak; a mérleg­adatok megmutatták az aránytalanságokat — és születtek is intézkedések a korrekció érdekében. Ám ezek az intézkedések nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a parla­ment legutóbbi, tavaly de­cemberi ülésén hangsúlyozta: „Túlzott támogatást kapott a helyi, részleges stabilitás­ra való törekvés, a jövedel­mek elszakadtak a teljesít­ményektől és kiegyenlítőd­tek. Néhány ágazatban és területen olyan ambíciók is teret kaptak, amelyek nin­csenek összhangban mai gazdasági helyzetünkkel A népgazdasági folyama- tofeb ól megá 1 lapí thatók: amíg 1974-ben, 75-ben és 77-ben a népgazdaság egyensúlya kisebb részt bel­ső, nagyobb részt külpiaci problémák hatására romlott, addig az 1978-ban tapasztalt kedvezőtlen tendenciák a belső folyamatok következ­tében alakultak ki. Az MSZMP KB 1978. december 6-i határozata ezért hirdet­te meg: a további munka kulcskérdése, hogy a minő­ségi és hatékonysági ténye­zők fokozottabb előtérbe állításával biztosítani kell a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. En­nek kell alárendelni a gaz­dasági növekedés ütemét, és a belső felhasználást is. A cél teljesítése változtatást követel eddigi gyakorla­tunkban a tervezésben, az irányításban, a szabályo­zásban és a végrehajtásban egyaránt. A változtatás első és nagyon lényeges pontja az 1979-es terv számaiban tükröződik. E szerint: a nemzeti jövedelem növeke­dése 3—4 százalék; az ipari termelés növekedése 4 szá­zalék; a mezőgazdasági ter­melés növekedése 3—3,5 szá­zalék; a szocialista szektor beruházásai 204—206 milli­árd forint körül alakulhat­nak. Nem is kell hozzá alapos vizsgálódás, hogy érzékel­jük: .az ütem mérséklése azért történt, hogy lehetővé váljon az egyensúlyi köve­telmények előtérbe állítása. Nevezetesen: a mérsékel­tebben növekvő ipari ter­melés kevesebb importot igényel, s ez kedvezően hat/ a külkereskedelmi forgalom­ra, csakúgy mint a - mérsé­kelt beruházási előirányzat. A gazdasági-ipari termelés szerényebb növekedését nem lehet, és nem úgy kell fel­fogni, mint a gazdaság jal­tai ános fékezését, lassítását. Sokkal inkább olyan lehető­ségnek, amelyben a mennyi­ségek kategóriáit a minő­séggel váltjuk föl. Mód nyí­lik a termelés és termék­szerkezetünkből kihagyni azokat a tényezőket, ame­lyek nem hoznak megfelelő nyereséget, vagy éppen vesz­teségesek. Az elmúlt eszten­dő egyik tanulsága ugyanis éppen az volt; nagyon ne­héz egyszerre megvalósítani mennyiségi és minőségi fel­adatokat, kedvezőtlen kül­gazdasági feltételek közepet­te.' És ugyancsak a tavalyi esztendő tapasztalata, hogy a követelmény ék és jó hatá­rozatok ellenére csak na­gyon vontatottan halad a termékszerkezet-váltás, ami­től pedig éppen a gazdasá­gosság, a népgazdasági produktum függ. KÖVETKEZŐ anyagunk­ban azt mutatjuk be, hogy a terv milyen feltételrend­szerbe foglalja a követelmé­nyeket; miként segíti a kedvező folyamatok kibon­takozását. Matkó István 6égi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai égység megerősödése, a fokozott társadalmi aktivi­tás jobban felszínre hozza az ideológiai kü­lönbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket emlí­tettem azok közül, amelyeket a munkastílus­sal kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell vennünk. — Politikai munkánknak ezen általános f őtételei konkrétabban hogyan érintik a r rt munkastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtérbe? Lehetne ezt né­hány példával illusztrálni? — blőször is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastílus fejlesztésénél mindenek­előtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoz­tatni és a feladatot kizárólag öncélú szerve­zési, szervezeti működési formulákra redu­kálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, min­den erővel a határozatok végrehajtására irá­nyuló cselekvési egységre kell összpontosíta­nunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan je­gyeit állítja előtérbe, mint a szervező munka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, in­tézkedésekre való ösztönzés, mozgósítás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Egész politikai munkánk szempontjából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdí­tása és a hatékonyság mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastí­lusának hozzáidomítása a megváltozott gaz­dasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meg­haladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez elő­térbe állítja a közgazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesíté­sét, a széles körű kitekintést, a világszínvo­nal szem előtt tartásához. Olyan munkastí­lusra van szükség, amely ösztönzi a gazda­sági vezetés bátor, a kockázattól sem vissza­riadó, ám a kalandorságtól mentes kezdemé­nyezését. Támogatja az öntevékenységet, a haladót, az élenjáró termékeknek, technoló­giának "az alkalmazását .stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításá­nak egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálé, az anyagi-erkölcsi ösztönzők­ben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználá­sában. a preferenciák tekintetében stb. Szá­molni kell azzal, hogy az előnyösebb és ke­vésbé előnyö feltételek az erőteljesebb diffe­renciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgo­zó rétegek, vállalatok, munkáskollektivák ko­zott, sőt, azokon belül is. Ezen a talajon fel­tétlenül várható a politikai élet spontán fel- élénkülése; a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számíthatunk. A megnövekedett poétikai ak­tivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkü­lése növeli a tudatos elemnejt, a pártszerve­zetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politikai vezetéséért. Folyamatosan kell rea­gálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat a maximálisan a szocialista tudatos­ság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tö­megek között végzett sokoldalú ideológiai­politikai és szervező munkát követel a párt­szervezetektől, a tömegszervezetektől. Sorol­hatnám tovább a gazdasági hatékonysággal összefüggésben felvetődő és a párt munka­stílusával összefüggő feladatokat. Ennek ki­fejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségének, általában a termelési kultúrának megnöve­kedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás je­lentősége; a tudomány és termelés kapcsola­tának új módon való( kezelése; a napi ter­melési feladatok és a fejlesztés holnapi gond­jainak egysége, és egyidejű megoldása stb. — Ügy gondolom, ez a felsorolás is eléggé meggyőzően bizonyítja a munkastílus to­vábbfejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempontból iránymuta­tóak is. Mindezek tükrében még inkább egyértelmű a bürokratizmus káros hatása. A pártszervezetek munkastílusában fellel- hetők-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílusára általá­ban nem jellemző a bürokratizmus, sőt el­lenkezőleg, a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a különböző érdekek­kel. és a dolgozók politikai vezetését az érde­kek összhangjának felismerése és tudatos ét> vényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnként a bü­rokratizmus is fellelhető. Ennek számos meg­nyilvánulása tapasztalható. Valamennyinek közös a lényege: a dolgozók politikai vezeté­sének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdek- 'szonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben • az egyes elkülönült érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma ■ok féle formában nyilvánul meg. Mindenek­előtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bü- okratizmus veszélyét az is, ha a pártszerve­zet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak mechanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkalmazása­Több kombájn lesz az idei aratáshoz Együttműködés a csehszlovák gazdaságokkal A kapcsolat három évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet együtt­működést létesített a cseh­szlovákiai Fazekas Zsaluzsán Földművesszövetkezettel. El­határozták, hogy a kalászo­sok betakarításában kölcsö­nösen segítik egymást. A két termelőszövetkezet ésszerű kezdeményezése hamarosan támogatókra talált, és az eg­ri, illetve a rimaszombati já­rási pártbizottság kezdemé­nyezésére a kerecsendi Aranykalász Termelőszövet­kezet is hamarosan csatla­kozott az együttműködéshez. Ősszel is sejtettek A kedvező tapasztalatok után, a Heves megyei TE- SZÖV közreműködésével több megyei, illetve a szlo­vákiai losonci járásból több gazdaság is teremtett együtt­működési kapcsolatot. Ennek eredményeként tavaly nyá­ron már 21 csehszlovák szö­vetkezetből 97 kombájn és 56 szállító jármű segített az aratást Heves megyében. A rendkívüli esős időjárás miatt különösen nagy jelen­tősége volt ennek az együtt­működésnek. Az eredménye sem maradt el, hiszen rö­vid idő alatt, a csehszlovák gépek és szakemberek segít­ségével hatezer hektárról 2400 vagon szemes termést takarítottak be megyénk gazdaságaiban. Az aratáson kívül a cseh­szlovák gazdaságokból érke­ző dolgozók az őszi cukorré­pa-betakarításnál is segéd­keztek a hatvani Lenin és az erdőtelki Szabadság Ter­termelöszövetkezetekben, Vi- sontán pedig a szőlőszállítás­nál nyújtottak segítséget. Miután a csehszlovák üze­mekben később kezdődött az aratás mint nálunk, így 81 Heves megyei kombájn, 31 tehergépkocsi, 23 szalmabá­lázó gép és két Rába—Stei­ger traktor viszonozta a munkát, eredményesen. A TESZÖV és a rimaszom­bati járási pártbizottság ve­zetői a közelmúltban érté­kelték a múlt évi közös együttműködés eredményeit és meghatározták az idei feladatokat is. Megállapítot­ták, hogy mind a csehszlo­vák, mind pedig Heves me­gye gazdaságaiból a közös betakarítás résztvevői fe­gyelmezett és lelkiismeretes munkát végeztek. Kitüntetett betakarítok A dolgozók kedvét fokoz­ta, hogy a nagyüzemek ve­zetői a lehetőségek alapján jó elhelyezési, étkezési és tisztálkodási feltételeket biz­tosítottak számukra. A leg­kiemelkedőbb teljesítményt nyújtott Heves megyei kom- bájnosok közül a nyitrai aratási ünnepségen hárman — a feldebröi, a kerecsendi és a. hatvani Lenin Termelő­szövetkezetből — miniszteri kitüntetésben részesültek. A csehszlovák dolgozók közül pedig hatan kapták meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, illetve a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa kitüntetését. Amint Sramkó László, a Heves megyei TESZÖV tit­kára elmondta, 28 megyei termelőszövetkezet — leg­több a füzesabonyi és a hevesi járásból — 28 cseh­szlovák gazdasággal állapo­dott meg a rimaszombati és a losonci járásból az idei aratásban való kölcsönös részvételben. Ennek alapján 145 csehszlovák kombájn és 90 terhergépkocsi működik majd közre Heves megyében a nyári gabonabetakaritás- nál. I) vénásakkal bnvül Megyénk közös gazdasá­gaiból 120 kombájn, 60 te­hergépkocsi, 30 szalmabálá­zó és három Rába—Steiger traktor viszonozza majd a segítséget. Tervek szerint és ha az időjárás is segít, a több gép közreműködésével egy héttel hamarabb, és fő­leg kevesebb szemvesztőség­gel fejezhetik be az aratást Heves megyében mint ta­valy. A gazdaságok között ki­alakult kapcsolat az idén nemcsak a közös betakarí­tásban való együttműködés­re vonatkozik, hanem új vo­násokkal is bővül. így a ter­melőszövetkezeti tagok köl­csönös üdültetését, tapasz­talatcserék szervezését, kul­turális és sportrendezvények tartását, valamint szocialista brigádok találkozóit terve­zik. Több helyen a KISZ- és szakszervezetek kapcsolatfel­vételére is sor kerül majd. Az eddigi együttműködés tehát a kölcsönös előnyökön alapul és a jövőben is hozzá­járul a kapcsolatok bővítésé­hez, mind a Heves megyei, mind pedig a csehszlovák termelőszövetkezetek között. Mentusz Károly bah: a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében vagy azoknak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Meg­lehetősen gyakori jelenség a konkrétság hiá­nya, a semmitmondó általánosságok túlten- gése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati javaslatokban. — Valójában „szép” repertoár jött össze. A bürokratizmus elleni harc alapvető po­litikai érdekünk, és ez megköveteli, hogy mindenfajta megnyilvánulása ellen fellép­jünk. Ügy vélem, hogy a konkrétság hiá­nya. a kérdések túlzott általánosítása kü­lönös figyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez egyik fö aka­dálya. Súlyos bürokratikus torzulások melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között intéződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes embe­rek problémáival, gondjaival szembeni kö­zömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dol­gozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, utasítgató, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvé­nyek túlhajszolása, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elhanya­golása; a szükséges személyi kapcsolatok le­velezéssel való pótlása; a túlzásba vitt admi­nisztráció. a felesleges és a politikai munka szempontjából semmi értéket nem képviselő írásos munka stb. —A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a ne­gatív, tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok\yjó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt, számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozatait, a politikai elveket nemcsak mechanikusan ismétlik, ha­nem rendszeresen szembesítik vele saját gya­korlatukat, ott nem okoz nehézséget a meg­felelő politikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztal­ni, s -milyen követelmények vannak a jövő­ben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmás. érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb kép­re számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségleteknek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mon­dani, hogy a konkrétság hiánya nem első­sorban alapszervezeti betegség. Itt is előfor­dul! Az élet azonban itt erőteljesebben kö­veteli, úgy is mondhatnám, hogy kikénysze­ríti a dolgok nevén nevezését, a politikai fe­lelősség személyes megcfmz.ését. Sokkal in­kább jellemző ez az irányító-közbeeső párt­szervek munkastílusára, mint a „fent”-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hogy ez nem vezethet a konkrétság elvének mellőzé­séhez. Gyakran egyes pártbizottságok előter­jesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, és a legjobb szán­dék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. A konkrétság elve a politikai munkának mindig alapvető követelménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élét minden fontosabb kérdésében világos elvi ál­lásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység, és széles körű a társadalmi bizalom. Most. az a fel­adat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Márpedig mi-- nél közelebb kerül az elvek alkalmazása a gyakorlathoz, annál inkább jelentkezik a konkrétság szükségessége. A hatékonyabb gazdálkodást segítő politikai munkában is csak úgy tudunk előrehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyett kbnkré- tan számba vesszük teendőinket, ha számo­lunk a helyi körülmények és feltételek so­kaságával, sajátos jellegükkel. — A párt munkastílusának továbbfejlesz­tésével kapcsolatban sokféle követelmény­ről esett szó. Viszonylag kevesebb figyel­met fordítottunk a káderfeltételekre. Vajon ilyen szempontból biztosítottak-e a fejlesz­tés lehetőségei? Van a kádereknek egy viszonylag nem nagy szarna, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni á munkastílussal kapcso­latosan változó követelményeket. Gondos­kodnunk kell ezek átcsoportosításáról. Meg­felelőbb munkakör megválasztásával, emberségesen, a pártszerűség elveinek be­tartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen érte­lemben mindenképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet követjük, hogy minél több olyan pártmunkássá! szapo­rodjanak soraink, aki széles körű áttekintés­sel, a politikai tömegmunkában nagy jártas­sággal, ,ió adottságokkal, készségekkel ren­delkezik. A kiválasztási feltételeket azokkal a konkret körülményekkel összhangban mér­jük, amelyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésé­nek van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó. hogy az emberek a munkastílus ala­kítói-formálói. Az alkalmazott munkastílus­nak fontos szerepe van magában, a káderne­velésben is. A bürokratikus munkastílus csak burokra tékát szülhet. Ahol viszont a politi­kai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedve­zőek a kádemevelés feltételei. Az ilyen zva­kodat nagy iskolája a politikaj vezetőknek. K4k«6 Itwna I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom