Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

A nézőtől a nézőért

BENCZE FERENC ió színész. Bebizonyította filmen, bebizonyította a televízióban és bebizonyította a rádióban, a szinkronban egyaránt. Bencze Ferenc azért Is jó nemcsak mint színész, de mint példa is, mert példája egy sajátos (?) magyar színészfoglalkoztatási módszert fejez ki — elsősorban és alapvetően most a televízióról szólva. Bekapcsolom a televíziót, Bencze Ferenc ma, tegnap, holnap és holnapután. Ezt és azt alakítva, Jól, vagy Jobban játszva el valósítva meg a szerepét, az írói, a rendezői szándékot.

Slnkovits Imre Jó színész. Bebizonyította filmen, bebizonyította a televízióban, színpadon, a rádióban, a szinkronban — ma már ezt bizonygatni, sértésszámba is mehetne a neves színész számára. Sinkovíts Imre azért is jó, nemcsak mint színész, mert példája egy sajátos (?!) magyar színészfoglalkoztatási módszer kifejezője, — elsősorban most és alapvetően a televízióról szólva. Bekapcsolom a televíziót, Slnkovits Imre sem ma, sem tegnap, sem holnap. Semmit sem alakít már jó ideje a képernyőn.

Nem mulaszthatom el, leírni, a későbbiek jobb megértése okán, hogy a példa teljesen önkényes, mégha abszolút igaz is. önkényes annyiban, hogy a hazai képernyőn nemrégiben felfedezett erdélyi színész neve helyett említhettem volna más színésznevet, és nemcsak férfiét, de nőét is. De Sinkovits Imre neve is bizton behelyettesíthető lenne számos más, ismert, vagy éppen kevésbé ismert fővárosi, vagy vidéki jó színész nevével.

És ha egyáltalán van abszolút Igazság, igazságának abszolútuma annak ott keresendő, hogy talán már egy hónap múlva esetleg éppen Sinkovits-dömpinget kapunk

KÉPERNYŐ

EL0TT

a televízióban. És hónapokig nem látjuk majd a képernyőn Bencze Ferencet, — és most a nevek ismét önkényesen behelyettesíthetők.

ÖRVENDETESNEK ALIGHA nevezhető ez a jelenség, két okból sem. Először természetszerűleg azért, mert egy-egy időszakban agyonterheli a színészt, aki reggeltől — ha nem hajnaltól estig —, ha nem éjfélig — futkos a televízió, a színház, a szinkron, a film vagy a rádió között. És ez a futko- sás aligha használ a színésznek, — mint színésznek. De mint embernek sem.

Ám bármily kegyetlennek is tűnhet ' a megállapítás, mindez még lehetne a színész magánügye, Annyit vállal, amennyit tud, illetőleg amennyiről azt hiszi, hogy el tudja vállalni s különben is egészségének mindenki saját maga az őre. A valóság azoban itt és lényegesen más. A színész színészi értéke, az általa formált figura, a mondandó hitele válik kétségessé, ha ráadásul mindezt még a műsorszerkesztés is megtetézi azzal, hogy egyik este vígjátékban, a másik este tragédiában, a harmadik este egy pozitív, negyedik este egy negatív figura megtestesítőjeként láttatja velünk — ugyanazt a színészt.

Az arányosabb „közteherviselés” a színészi munkában a televíziót illetően s nem egyszerűen a szerepek és a gázsik jobb, igazságosabb elosztását, vagy ha úgy tetszik, újrafelosztását jelentik. Sokkal inkább és elsődlegesen a művészet rangjának, az ihletett, a hiteles alkotásnak és az értük való felelősségnek az igazságos és jobb elosztását! Óriási a teSárközi György emlékezete

Nyolcvan éve, 1897. január 22-én született Sárközi György, akit indulásakor az Ady utáni nemzedék egyik legnagyobb ígéreteként tartották számon. Tizennyolc éves korában jelent meg első verse a Nyugatban, és hamarosan egyéb lapok is közölték írásait A művelt, széles látókörű költő az Athé- naeum könyv- és lapkiadó munkatársa lett, a harmincas években a kiadó vezető lektoraként a haladó, baloldali irodalom egyik nagy hatású szervezője volt.

Első verseskötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Finom művészi érzékkel és költői erővel formált versei egy magányos ember vívódásainak, idealista hitkeresésének és szép- ségkultúszának a kifejezői. Később hangja elkomorul, szemléletében sötétebb tó- núsok kapnak helyet, s a feszítő társadalmi ellentmondások, gondok egyre inkább beszűrődnek verseibe. A költészet mellett regényeket és elbeszéléseket ír. Legismertebb műve Mint oldott kéve ... című történelmi regény, amelyben áttételesen saját útkereséséről, saját ko^ rának szót, A harmincas évek társadalmi harcai tisztára, keményre érlelték költészetét; a polgári indíttatású költő eljutott a szegényparasztság társadalmi gondjainak felvállalásáig, az elvont humanista a népi írók, a nemzetért felelősséget érző értelmiségiek harcának igenléséig. Egyik cikkében így vall erről: „...író lelkiismeretem kényszerltett engem is, a város fiát, hogy velük tartsak. Egyénileg bizonyosan nem fontos, hogy egy árva költő, egy könyvolvasó széplélek merre fordul, de ez a kis csoport nem egyénekből áll, nincsenek egyéni érdekei és szándékai, hanem szimbóluma akar lenni nemzetének".

1935-től 38-ig a népi írók folyóiratának, a Válasznak szerkesztője volt, az Athé- naeumnál pedig elindította a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozatot, amelyben olyan nagy hatású könyvek jelentek meg, mint Erdei Ferenc Futóhomokja, vagy Féja Géza Viharsarok- ja. A nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért felelősséget vállaló írók, politikusok 1937-ben a Márciusi Frontba tömörültek, ennek egyik szervezője, vezető egyénisége Sárközi György volt, költő- és harcostársa, Illyés Gyula emlékezete szerint az ő íróasztalán, az ő tollával fogalmazták közösen a Front felhívását. Az erősödő fasizmus következtében azonban egyre inkább kiszorult a közéletből. 1944. márciusában a balfi munkaszolgálatos táborban halt meg negyvenhat éves korában.

Sárközi György költői és írói munkássága, előítéleteken felülemelkedő szellemi nagysága, erkölcsi bátorsága máig érvényes, megszívlelendő üzenetet tartalmaz számunkra.- 'A. j;

levízló befolyásoló szerepe —, hogy mennyire lehet ez manipulativ is, arra a nyugati tévétársaságok adják a „legjobb” rossz példát —, és ezzel okosan sáfárkodni a sok egyéb és más alapvető művészeti, művészetpolitikai, gazdasági kérdés mellett, azzal egyenrangúan a színészek szerepeltetésében is döntő jelentősége van.

NYILVÁNVALÓ, hosv

néha óhatatlan: egy héten kétszer is ne szerepeljen ugyanaz a színész a képernyőn. Nyilvánvaló, hogy óhatatlan: néha hetekig ne kerüljön képernyőre egy másik színész. Adódik ez a műsorszerkesztés feloldhatatlan ellentmondásaiból, adódhat egy műsorpolitikai koncepció rövidebb távú megvalósításának körülményeiből. Sőt, adódhat abból is, hogy néhány színészünk — helyesen — nem mindenkor és nem mindent hajlandó elvállalni a képernyőre néha bizony objektív okokból is futószalagon kerülő produkciókban. Mindezeket az okokat és más egyéb itt és most fel nem soroltakat figyelembe véve is, elgondolkodtatónak tartom ezt a műsorszerkesztési, avagy rendezői felfogást. Azt, amely egy ideig építhet ugyan egy színész felfutó népszerűségére — mert egymást erősítő folyamat ez —, hogy aztán kisebb, vagy nagyobb idő után már ne tudjon ugyanarra a színészre támaszkodni, lévén, hogy ráuntak a nézők, s mert ráuntak, unják azt is, amit alakít, s az egész tévéjátékot például. Mert ez is egymást erősítő folyamat ám.

... amikor nem múlasztom el megjegyezni és elismerően, hogy a televízió mind több fiatal és vidéki színészt von be és sikerrel a munkájába. Hogy mégis leírtam az iméntiéket? Talán egy kissé a mind több fiatal és vidéki, meg természetesen a nem fiatal és nem vidéki színész érdekében is tettem. De közelebbről: magamért. A nézőtől jött a szó, a nézőért!

Gyurkó Géza

Hű csak emberek Tagiunk

Örkény-színmű bemutatója Gyöngyösön

A Vérrokonok ma még nem annyira ismert, mint Örkény István többi színműve. De a világra hozó szándék valamennyinél egy gyökeret táplál. A Vérrokonok is jellegzetesein örkény-darab, ennek az alkotói módszernek minden külső és belső jegyével rendelkezik. Mégsem ugyanaz, mint a többi, a szerző ebben a művében még jobban az együttműködésre készteti a nézőt

A történet, ha van egyáltalán története ennek a darabnak, csupán annyi, hogy a Bokor vasutsad! nasz- tia összefog egyikük életének megmentésére: vért adnak annak a Bokornak, áld tudja, a napjai meg vannak számlálva, mert neki ebből az éltető folyadékból a szükségesnél jóval kevesebb csörgedezi ik az ereiben.

—* Csők addig éljen az ember, amíg szükség van rá •— halljuk az élettől elköszönő Bokor filozófiai vallomását, aztán mégis hagyja magát rábeszélni a „fölösleges” életre.

Bokorók végigveszekszik, -vitatkozzék az előadást, mindig és minden helyzetben a vasúthoz térve visz- saa és onnan indulva el. Életűk értelme a vasút. Ki is mondják:

— Mi csak emberek vágyjunk, de a vasút az vasút.

A mélyértielműség máris adva van. És hogy ez való- ■ bán ígv igaz. az előadás vége felé elkezdenek játszani a lehetőséggel: mivel lehet behelyettesíteni kifejezéseikben ezt a szót: vasút? Elég sokféle megoldást ajánlanak, a végén mégis maradnak az eredeti szónál, hogy ezzel ■ is megtévesszék a „spicliket”.

Tessék, kedves néző, gon- dolkodf és döntsd el. miről szól Örkény darabja. A Bokor famíliától? A vasútról? A mai magyar társadalomról? A mai civilizált emberi közösségről?

Lám, a néző kénytelen töprengeni. Nem tud csak szórakozni. Nem elég, hoev megváltotta a legvét. beült a kényelmes, párnázott székébe. most aztán csak úgy el nem eresztheti magát. Ezt Örkény nem engedi meg neki. Még akkor sem, ha gyakorta akad lehetősége

a csendes mosolygásra, a cinkos kuncogásra, mert „olyan jókat tudnak mondani” a szereplők.

Néhányan az előadás közben felálltak és elmentek. Unatkoztak. Ehhez Joguk volt, főként, ha Örkényből nem készültek az előadás előtt, ök aligha gondolhatták, ml várhat rájuk ezen az estén.

A színpadi kép most is jelzéseket adott csupán. Aztán ott volt a fotel is, a nagy, a kényelmes, a már trónszerű fotel. Csak a maga tárgyi valóságában volt jelen az emeletnyi magasságban? Különben csak csövekre épített, felosztott négyszögek alkották a játék terét. Ez ház, amaz hétvégi telek, a másik albérlet, hogy a következő egy egészen más emberi életzugot jelezzen. A függöny pedig meg sem moccant, még a nézőtéri világítást, is csak ritkán és rövid időre tompították le.

Tehát nem színpad, nem nézőtér, hanem minden együtt. Ez a külső markánsan hordozta a szerző szándékait.

, A dráma, az emberben lezajló belső mozgások külszíni megnyilvánulása ennél a színdarabnál aligha jutott fontos szerephez. Mintha egy vékony fűszálból készített keresztmetszetet tett volna valaki a mikroszkóp lencséje elé: ebben a keresztmetszetiben benne van a fű a maga állapotában, ami egy korábbi állapotnak a következménye ugyan és egy eljövendő állapotnak a kiindulása, de az előzményt is. a következményt Is csak mi gondoljuk. érezzük, tudjuk, mert ismereteink ezt nyilvánvalóvá teszik.

A Vérrokonok is ilyen keresztmetszet

A színészek vitatkoznak, elmélkednek, elmondanak történeteket, leírnak helyzeteket, elképzelnek megvalósuló képeket, de mindig úgy, hogy abban nem az ő személyük a lényeg, ők csak résztvevők, jelenlévőit, szemlélőik, kortársak. Ami velük történik, az sem velük történik.

Az idő és a tér is úgy változik, kavarog a darabban, ahogy a szerző játékos

szándéka kívánja. Egy kicsit Örkény játszik itt a nézővel, ehhez pedig a színészeit figuráit használja fel. Ezért gyakorta olyanok a színészek, mintha csak bábok lennének. Szerepük szerint, a színmű követelménye szerint azok.

A Vérrokonok magyarázatába azért bonyolódtunk bele, mert ezt a darabot magyarázni kell. Ha pedig magyarázni kell, akkor sokféleképpen lehet értelmezni, sőt, lehet félremagyarázni « Is. Aki nem tud Örkényül, az ne beszéljen Örkényről: mondhatnánk így is. Éppen ezért nem vállalkozunk arra, hogy a Vérrokonok pályafutását megjósoljuk. Feltehetően sokféle véleményt fog még kiváltani a nézőkből Is.

A színészi játékról a véleményünk: Ilyen egységes,

Jó színvonalú előadást, ilyen őszinte, belső fűtöttséggel megelevenített színészetet ritkán lehet látni. Nagyon jó kis csapat alkotta ezt a gárdát. így Tímár Éva, Polgár Géza, Iványi József, Koós Olga, Halmá- gyi Sándor, Seres Gabriella és Koszta Gabriella. Arról aligha tehetett Koszta Gabriella, hogy neki ugyancsak szűkre szabták a színpadi lehetőségeit:* a főtt tojások dicséretén kívül

másra nem nagyon jutott se tér, se idő neki, Igyekezett hát ezzel a majdnem .semmivel valamit kezdeni.

A túlhangos, veszekedős játékstílus, rendezői felfogás nem segítette Seres

Gabriella játékát. Megpróbáltak ebből a körből kitömi a többiek is és ilyenkor jutottak közelebb a nézőkhöz. Ráéreztek arra, hogy az állandó hangoskodás miár nem ts - hangoskodó». Az egyetlen dinamikai erősség egyetlen zenekarnak sem színesíti a játékát, márpedig az emberi hang is zene, aminek következtében a színészek egy csoportja .igencsak hasonlatos egy zenekarhoz.

Az előadás előnyei és szerintünk való fogyatékosságai visszahullnak a rendező, Csiszár Imre fejére.

A szolnoki Szigligeti Színház gyöngyösi előadása mindenképpen emlékezetes marad.'

G. Molnár Ferenc

♦ • • 0.

Mister

• • •

MacArecíc •:••••. üzletei f#

v •

(Fordította: Bába Mihály)

14.

Tomlinson úr letette a kagylót. Nagyon sápadt volt Felkapta a hegedűt és kirohant az üzletből, s még be sem zárta. Beugrott az első szabad taxiba és száguldott a Carltonba. Útközben sürgette a sofőrt, mire az csak morgott, hogy semmi szándéka büntetést fizetni gyorshajtásért. Végre megálltak a szálloda előtt. A kereskedő berohant a hallba és megkérdezte, hol lakik a hege- dűművész.^ Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Elegánsan berendezett előszobában találta magát. Egy jól öltözött fiatalember állt fel üdvözlésére.

— ön beszélt Menuhin úrral? Én vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pillanatig.

Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Royce-on meglátogatta á Jermyn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt

— önnel beszéltem tele~ fonon? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, magyarázza meg, miről van

szó?

Tomlinson úr halálosan sápadt volt. Félt, hogy egy pillanat múlva elveszti eszméletét Abban a pillanatban, amikor megpillantotta az igazi Menuhint, megértette, hogy egy ügyes, agyafúrt áldozata lett és hogy az üzletelés a hegedűvel ötezer fontjába került De mit tehetett? Mondja el ennek a két úrnak, hogy szedték rá? Az anyagi veszteség mellett még nevetségessé is tegye magát? Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magán és elmondta, hogy van egy régi hegedűje, igazi Stradivárius, hallotta azt is, hogy a mester keresi a hangszereket és ezért , bátorkodott telefonálni és 1 elhozni a hegedűt

Yehudi Menuhin azt mondta:

— Tulajdonképpen nincs szükségem hegedűre. Van néhány nagyszerű hegedűm, amihez már hozzászokott a

kezem is, de szíves örömest megnézem.

Kezébe vette a hegedűt, figyelmesen megnézte, majd játszott rajta néhány taktust.

— Csalódást kell önnek okoznom. Ez egy egyszerű, hegedű, nagyon is átlagop minőségű. Nem ér többet, mint tízegynéhány fontot. Még zenekarban sem lehet használni. Esetleg tanulónak.

— De belül ott a felirat: Stradivárius — védte utolsó reményszálát Tomlinson úr. — Látszik a felragasztott lapocska.

A hegedűművész elmosolyodott.

— Régi vicc. Több tízezer hegedűben van ilyen lapocska. Ez nem arról tanúskodik, hogy régi mester keze- munkája, hanem csak arról, hogy annak pontos mása. Erről minden zenész tud. De mi van önnel? Talán vizet?...

Mister Henry MacAreck egy pillanatra abbahagyta elbeszélését és megitta utolsó korty hideg kávéját. A milliomos mozdulatát leső pincér rögtön odaugrott egy üveg konyakkal, megtöltötte a poharakat és újabb kávéadagot javasolt

— Köszönöm — mondtam, azt hiszem, mára elég.

A barátom apró kortyokban itta az aranyló színű italt és szüntelenül ismételgette:

— Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország az, amelyik ilyen italt gyárt.

—A rendőrség nem kapott el?

— A rendőrség? Senki nem tett feljelentést ellenem. A Stradivárius vételének története Tomlinson úr édes titka maradt. Biztosíthatlak, hogy a mai napig senkinek nem dicsekedett el

vele, hogy hogyan akarta

rászedni a szegény munkást, amire alaposan ráf zetett. Négyezer fontot kérésiem és azonnal elutaztam az Egyesült Államokba.

— Minek? Hiszen nem jelentettek fel, nem fenyegetett börtön.

— Nem ettől féltem, de nem láttam értelmét, hogy várjak, hogy az öreg uzsorás a nyomomra bukkanjon, és zsugorisága ellenére áldozzon néhány száz fontot, hogy a másvilágra küldjön. .. Különben meguntam Angliát. Elhatároztam, hogy az Atlanti-óceán másik partján vadászok cápákra. Volt egy kis tőkém és csalhatatlan módszerem a sokszorosításra. így aztán egy napon leszálltam New Yorkban a La Guardia repülőterén.

— De miért változtattad meg a nevedet?

— Egyáltalán nem változtattam meg, csak' fonetikusan leírtam angolul és ír hangsúlyt adtam neki. Ne felejtsd el, hogy azokban a nem nagyon Egyesült Államokban a származásnak óriási szerepe van, és sajnos, a szláv származást a legrosszabbnak tekintik. Ugyanúgy, mint az olaszt. Ellenben az ír nevű emigránsok a legrégebbi, ieg- arisztokratikusabb réteg Amerikában. A „Mac”, vagy az „O” betűvel kezdődő névjegy minden ajtót kinyit az USA-ban. A légeinkéi óbb társaságba is belépést biztosít. Nekem meg feltétlenül be kellett jutnom abba a körbe. A pénz egymagában nem sokat ér. Miért ne lehettem volna Mac Areck a szegény Makarek helyett

(Folytatjuk)

é”

I