Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
WMAAMAAMMAAWyAA^AAAAAlVWSAAAV>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAjiAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*A*AAAAA*AAAAAAAAAAAAAAA<V^rA^V^^ftft^^nftft^r^V|Aft^A^^ftYltA^‘Lru1J1 Sorozatunkban legjelentősebb XX. századi klasszikusainknak az 1918-19-es magyarországi forradalmakban betöltött szerepét villantjuk fel egy-egy müvükkel és rövid tanulmánnyal; kezdve a sort Ady Endrével, akinek az életműve a század eleji progresszióra gyakorolt hatásával a forradalmak előkészítője volt, s befejezve Nagy Lajos írásával, amely híven tovább őrizte a 20-as években a forradalmi gondolatot. ADY ENDRE: Rohanunk a forradalomba Utólszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba: Végijrkacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka, Mi megmunkáltuk, hajh. jól a lelkek, Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz magyar 'földjét S ha most támadunk, le nem vernek. A csúf Halált itt vetették el Soha-soha ki-nem-kelésre És ma mégis a Duna-tájon Legbujább a harag vetése S itt liheg a Halál virradatban, Mint szabadulás hite a rabban, Ez a legkiilönb élet-sejtő Ma nálunk jár-kél legvígabban. Néztek bármerre, sorsot láttok És isteni robbantó kedvet. Élettel-kínáltak aggódnak S buta haldoklók lelkesednek: Nép készül az ó selejtes bűnre S mielőtt a régi mód letűnne, Már összefogva az új itt áll Gióriásan és fölkészülve. Minden a Sorsé, szeressétek. Öt is, a vad. geszti bolondot, A gyújtogató, csóvás embert. Űrnak, magyarnak egyként rongyot. Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyújtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja. Ez a világnak nem közössé. Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség. zsandár, alázat, Egy isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük. Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt, • Tegyük a tűzre, ébresztgessük. Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek: Budapestnek futós utcáin S falvak csöndjén, dühök remegnek. . Süpped a föld, ha súlyosat hágunk, Olyant látunk, amit sohse láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk. Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús, mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. Magyar írók a forradalomban Egy „izgatás“ előzményei „Verssel üvöltök be a politika kakofóniájába... Hogy bűnös versemmel izgatni szérettem volna, ez több mint valószínű, ez természetes.” Több mint egy évvel a vers megírása után tette ezt a nyilatkozatot a Világ hasábjain Ady Endre, méghozzá abból az alkalomból, hogy „osztály elleni izgatás” miatt a szegedi ügyészség vádat emelt ellene. Ady té- > hát vállalta a vádat, vállalta a versét, mint ahogy jól ismerte azokat az okokat is. amelyek mindkettőt kiváltották. Nevezetesen 1912. május 23-ról. a budapesti százezres munkástüntetésről van szó, amely rajta kívül más koszorús költőinket is pennaforgásra ihletett. A védő- javaslatokkal szemben és a parlamenti obstrukció Tiszafáié erőszakos letörése elleni tiltakozásul a Szociáldemokrata Párt vezetősége harcos politikai tüntetésre hívott fel. amely akkorára sikeredett, hogy a későbbiekben ugyanez a vezetőség próbálta mederbe terelni, maid lefújta az egészet. Addig azonban hat halott maradt a pesti kövezeten, és az az immár ki nem törölhető benyomás és tudat, hogy a munkásosztály tud és képes 'érdekeiért. a választójogért, a szociális haladásért roppant erőket csatasorba állítani. 1912-re Ady már világosan látta a hazai társadalmi képleteket. erővonalakat. Az új időknek új dalaival való dévényi betörés érzelmi forradalmiságától ekkorra már nagyjából eljutott, a politikai-világnézeti revolu- cióig. a Hunnia úri trágyadombját a magyar ugarról eltakarító társadalmi forradalom vállalásáig. S nemcsak egyénisége, örök elégedetlensége, a soha. meg- nem elégedés hátországot és támaszt kereső életszomja vezette a tömegek harcának igenléséig, hanem a hazai valóság megváltoztatásának igénye is. Ezért találta meg az utat és a módot a munkásmozgalommal való fegyverbarátság vállalására. Ez a barátság úgy nagyjából 1908-ból datálódik. Az 1905—1906-os kormányválság idején a munkásmozgalom bebizonyította, hogy Magyarországon egyedüli erő, amely képes, tömegeket megmozgatni. Ez az, ami lenyűgözte Adyt. s még egy felismerés segítette közeledését a munkásmozgalomhoz — olyan felismerés, amely ez idő tájt Európa egészében is csak kevés látónak adatott meg: az imperializmus kora polgári demokratikus forradalmainak proletárvezetéséről szóló lenini tételre ismerhetünk a következő sorokban: „Nincs polgárságunk. A gyönge és a töredékes is, ami volna, keresi a közös paplant a lateiner néppel, a birtoktalan vagy eladósodott dzsentrivel, a mindenféle gyülevésszel, mely azután magát együtt vagy külön-külön középosztálynak címezi. Ez ország penészes. feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára, s mely a polgár címet szégyenli.., Magyarországon... a prole- társágnak kell elvégeznie, betöltenie a polgárság szerepét a polgár helyett, s minden szabadság kérdést úgyszólván a szociáldemokráciának kell megoldania.” Tévedés ne essék. Ady nem volt szocialista. Polgári radikálisnak nevezhetnék inkább. Mégis, a korabeli progresszió jelesebb gondolkodóival egyetemben, makacsul hitt egy elképzelt rendteremtő szocializmusban. Ez a szocializmus nem a marxi értelemben vett tudományos elmélet volt, s nem is a századelő rossz-sütetű germanizált szociáldemokra- tizmusa. Olyan tudatos forradalmár elkötelezett érzelme volt ez, aki külföldi útjain rádöbbent a sokáig példának tekintett nagy kapitalista demokráciák valóságos arcára, s itthoni csatározásaiban megértette a hazai fiók-polgárságunk igazi jellegét: képtelenségét saját psztályérdekeinek tudatosítására és kiharcolására. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: Ady nem volt teljesen egyedül ezzel a felismerésével. Itt nem elemezhető történelmi körülmények folytán találtaAdy Endre portréja — saját kézírásával tott nálunk ezidőben egy olyan színvonalas, ám szűkkörű értelmiségi elit, amely Adytól függetlenül, és egymást kölcsönösen befolyásolva. fogékonyságot mutatott a társadalmi korproblémák iránt, s a szocializmus elméletével való ismerkedésig is eljutott. A Társadalomtudományi Társaságban, a Huszadik Század, című folyóirat körül, a Galilei Körben, a Thália Társaságban, a Vasárnapi Társaságban. a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájában tömörült gondolkodók, publicisták és szociológusok megnyilatkozásaiban az Adyéhoz hasonló gondolátok visszhangoznak. Nem volt véletlen tehát az a szoros elvbaráti kapcsolat, amely a szellemileg rokonokat. Ady Endrét és a radikális .Jászi Oszkárt egymáshoz fűzte. . A költő a tőle ugyancsak megtisztelő „vezérem” kitétellel illette a politikus szociológust. a legnevesebb harcosok közül valónak nevezte. Kötete versciklusát, azt a ciklust, amelyben a Rohanunk a forradalomban című vers is található, Jászi Oszkárnak. „vezérem és testvé- rem”-nek ajánlotta. A verset magát pedig a Szociáldemokrata Párt egyik vezetőjének. Garami Ernőnek küldötte. A vers két héttel a 23-i események után született. Ekkor már .,Budapestnek futás utcáin / S falvak csöndjén dühök remegnek” — írhatta a költő, utalván a nem teljesülő várakozásokból táplálkozó elfojtott indulatokra. A két versszak nyugodt szigora, ténymegállapító ökonómiája csak kiemeli a ..dühök” és a „csönd” odáig nem tartható ellentétét: ez volt az utolsó vereség. „S ha most támadnak. le nem vernek”. Miért? A forradalomnak mindén feltétele adott: az objektív (”...a Duna-tájon / Legbújább a harag vetése”) és a szubjektív is („Már összefogva az új itt áll / Gióriásan és fölkészülve”.) Sőt, a következő versszak Tisza István-para- frázisa is az utóbbi felvétel meglétét húzza alá: az uralkodó réteg vaksága maga is hozzájárul „Hunnia úri trá- gyadomjá”-nak elkerülhetetlen elhamvadásához. Figyeljük, meg az ötödik, versszak figyelmeztetését az ekkoriban inkább még haladó polgári oldalról sürgetett szövetségi politikára: ..Ma még tán egymást összetévesztjük. / Holnap egy leszünk. észre se vesszük. Ez a két sor egyben finom utalás Ady és a munkásmozgalom nehezen született, test- véresülésére. A Csizmadiaügyre. s arra a bizalmatlanságra, amellyel őt. a másik oldalról jöttét, a dzsentri- lateiner-formaúiító költőpublicistát a mozgalom fogadta. # A május 23_í eseményekből, és szocialista eszmék általa megismert erejéből, radikális értelmiségi barátaival való intenzív kapcsolataiból levont következtetést egyidős publicisztikájában így fejezte ki: „Az új Magyarország emberei annyi gyalázatos és szégyenes alku után meg fogják csinálni a nagy söprést ebben a nagy, sokszemetű pitvarban. A nagy demokráciák fanatikus szerelme, bámulata, hite és ereje él. bennünk, s az új, robbanó Magyarország minden derék elégedetlenében.” Dérer Miklós (Mióta a Balatont betonkaréjú lavórrá építették át, mióta felégették nádasait, mióta a déli partokra mérgektől döglött halakat sodor ki a szél. mióta ezek a bűzlő halak ott himbálóznak a napolajflakonok és kipukkadt labdák társaságában a régi öblök helyén mióta a Balaton már korántsem mindenkié, csak az autóké, — azóta újra a Dunára járunk. ■ Sátorral, guruló üléses csónakkal bizakodva, napfényre lesve. Ez a nagy, szelíden haldokló folyam saját emberarcú küszködéseire emlékeztet: önmagát emésztő igyekezettel tisztítja önmagát, újra es újra felneveli füzeseit és halait, marasztalná a szürkegémeket és a gólyákat; siklókat és vidrákat nevel, őzeket csalogat, őrzi (őrizné) a természet rendjét, igyekszik kiheverni szennyes olajfoltjait, betemeti a felkotort föveny iszapot vérző sebeit: él, fuldokolva is lélegzik, és néha győz: idén három napra sikerült legendás kékségeben és tisztaságában megmutatkoznia. „Nézzétek! Kék a Dunaí Csakugyan kék!” — kiáltoztunk egymásnak fel s alá futkosva a parton, habzsolva, mámorosán úsztunk bele ebbe a vízbe, amelytől tilt már bennünket KÖJÁL. Vízügy, Vízirendőrség és néha a saját józan belátásunk is. Mi mindent hoz ez a víz! Béesből műanyag sörösládát, viharban hajókSimoríffy András: Szöcskefogás ról letört zászlókat, gyékényt, rózsát, papírdobozokat, halászhálót... És néha emberek is kilépnek a partra) ★ K övérék vasárnaponként érkeztek. A vízről jöttek két egészen egyforma motorcsónakkal. Mahagóniabarnára festett csónaktestek, valamint szuperprüncögő a végükben. Egyformák azok is. Az egyforma motorcsónakokból két egészen egyforma férfi szállt ki, felcipelte a szavannafűre a nyugágyakat (egyformákat), és intett a —mondjam? — két egészen egyforma nőnek, hogy jöhetnek. Jöttek is. Mind a négyen egyformán elhíztak, de amúgy gusztustalanul, hájrengetően. Volt azért egy kis különbség a két asszony között: egyikük hidrogénszőkére festette a haját, másikuk lángoló vörösfe. Vasárnap délelőtt tizenegykor menetrendszerűen megérkeztek, és letették a nyugágyakat az útra:' Mintha azért -jöttek volna, hogy megfigyeljenek bennünket. Páholyból. Ha a faluba kellett ■ mennünk a kocsival (vízért vagy borért), udvariasan felálltak, aztán visszatették a nyugágyakat a szekérútra és faltak tovább. Mert faltak. Libacombot, rántva. Ettek, ettek, — aztán öt óra felé, mikor hűvösödni kezdett, felöltötték egyforma kardigánjaikat, és haza- pröncögtek az egyforma motorcsónakokkal a Rómaira. Hozzánk nem szóltak, nem is köszöntek, ha mi próbálkoztunk, nem viszonozták, értetlenül néztek maguk elé. mintha valami különös dolog történt volna velük: ezek köszöngetnek, pedig be sem vagyunk mutatva egymásnak! Ilyesmit gyanítok... Jobbik esetben. Aztán már nem erőlködtünk. Jönnek, ülnek, esznek, elmennek, jól van. 1 sak az ötéves Zsuzsi nem nyugodott. Mert volt Kövérékkel egy fiúcska is. Amolyan ti- zenegy-tizenkét éves dagi. Ö ült az egyik nyugágyban, és nézett maga elé. Majszolta a libacombot, de eközben sem pilantott fel. Zsuzsi (aki a lányom) meg a vendéggyerekek ott kergetőztek, pancsoltak, viháncoltak az orra előtt, de Dagi rájuk sem hederített a nyugágyból. Mígnem egyszerre csak — talán a harmadik vasárnap — megszólalt Dagi: — Mama, szöcskét akarok fog— Fogjál. De aztán mosd meg a kezed! Zsuzsi robbant, közénk a hírrel: — Gyertek, szöcskét fog a Dagi! Odanéztünk: Dagi maga is szöcske módjára, négykézláb ugrált a magas fűben. Időnként le-lecsa- pott, ilyenkor ujjaival óvatosan be- piszkálódott füvön fekvő tenyere alá, de eredménytelenül. A szöcskék ügyesebbek voltak nála. És soványabbak. S akkor, jó félórányi kísérletezés után különös dolog történt: Dagikám elsírta magát. Több se kellett Zsuzsinak, fogott három szöcskét, és odavitte neki. Dagikám döbbenten nézett rá. — Köszönd meg szépen! — dörrent rá a mama (a hidrogén- szőke). — Köszönöm. De C je ahogy átvette volna a szöcskékért, azok elugrottak. Volt eszük! — Gyere szépen, majd én megtanítalak szöcskét fogni — javasolta erre nagy anyásán Zsuzsi. Dagi habozott. — Na, menj szépen, a kislány megtanít szöcskét fogni. — Nem megyek. Jó. Zsuzsi újabb szöcskékért indult, most már üres gyufásdoboz- ba tette őket, úgy vitte oda. — Köszönd meg szépen! — Köszönöm. Dagi ült tovább a nyugágyban, kezében a gyufásdoboz. De nem merte kinyitni, nehogy újra elugráljanak az áhított szöcskék. Időnként a füléhez emelte a skatulyát, hallgatta, hogyan kaparásznak odabent a rovarok. Meg is feledkeztünk volna a dologról, ha Zsuzsi nem érkezik újK lat >od ra pihegve, s izgatottan: — gint ^’öcskét fog a Dagi! E s csakugyan — de taktikát változtatott. Elemelte az üresen maradt libacombos tányért, s azzal vadászott. — Itt egy! — kiáltotta. — Megvolt pedig! — De sehogy sem tudta húsos ujjacskái közé csippenteni a szöcskét. Vagy meggondolta volna az utolsó pillanatban? Tartogatta csak a tányér alatt? Sohasem tudjuk meg, mert a (hidrogénszőke) mama észrevette, hogy ott röpköd a tányér. .. — Teszed le azonnal azt a tányért, te szégyentelen! Még összetöröd! Megörültél? ! Azt akarod, hogy máskor ne hozzunk ki ide? Két könnyű pofon csattant, s a Dagi újra elbőgte magát. Visszahuppant a nyugágyba — rá várt —, s attól kezdve meg sem mozdult. Felénk se nézett, a szüleire se — sehova sem nézett, csak újra mereven maga elé, talán pár- nás térdeire. Már enni sem volt kedve. Kínálták pedig. Délután ötkor az egyforma szülők összehajtották az egyforma mintájú nyugágyakat, és betették az egyforma motorcsónakokba. Egyszerre rántották be a motort, egyszerre indultak. D agi bekucorodott a párnázott ülésre, s ahogy elindultak, váratlanul hátranézett. Ránk! Pontosabban: felénk...? Még mintha egy mozdulat parányi szándéka is végigfutott volna izmain: mintha integetni akart volna. Aztán elszégyellte magát... ? De ez sem biztos, hiszen zsugorodni kezdtek, s elnyelte őket a szürkéskék pára. A folyó meg hallgatott.
