Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
Átfutási idő Panaszkodik a barátom — műszaki ember —, hogy igen nagy hazánkban az átfutási idő. Amíg egy új termékből áru lesz, pontosabban, amíg egy ötlétből áruként realizálható termék, ahhoz néha évek kellenek... — ...és nincs a világon olyan korszerű ötlet, hogy a belőle született korszerűnek ígérkező termék évek múltán is korszerű áruként hozathassák forgalomba... Ami az eszmét illeti, abban vitán felül nekünk dolgozik az idő, de ami az ötleteket, az eladható termékek kihozatalát illeti, hát az idő a legnagyobb ellenségünk — tette hozzá és miután nemcsak egyszerűen műszaki ember, de járatos a nemzetközi kereskedelemben is, semmi okom nem volt és nincs is, hogy megállapításait kétségbe vonjam. Valóban nálunk óriási az átfutási idő. Egy már ismert és elismert termékcsalád új tagjaként sem kevés idő kell ahhoz, hogy a kifejlesztett áru megjelenjék a piacon, nem szólva olyan újítások, találmányok sorsáról, amelyek az ipar egy adott területén újat, vagy éppen forradalmian újat lennének képesek létrehozni. A légpárnás köszörű, a görgős eke és. társai immáron az idő és a bürokratizmus nászából fogant ódzkodó kényelmesség szimbóluma, avagy már éppen szinonimája is lehetne. Lehetne még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy néha a még oly hasznos, sőt szükséges találmányok, újítások sem mindig az értetlenség miatt késnek a bevezetésben. Mert nem csak az elbírálók lehetnek értetlenek, de az az ipari közeg, a háttér is, amelynek befogadnia kellene az újat. Sőt előfordulhat az az eset is, amikor egyszerűen a hazai ipar, vagy a köz- gondolkodás, avagy éppen mind a kettő nem érett még meg egy-egy újszerű, merész és hasznos ötlet befogadására és megvalósítására. A példa szélsőséges, de a dolgok jobban érthétővé válnak: hiába a legkorszerűbb IBM számítógép egy gyár termelésének irányításához, ha a gép kezeléséhez vagy a szakemberek nincsenek meg, vagy a gyártási és betáplálható program hiányzik, avagy olyan rövid sorozatok készülnek az üzemben, hogy azok már le is futnak a szalagról, amire a számítógép kidolgozná a gyártás programját. Egyszóval az új befogadása társadalmi és technikai érettséget, alapot kíván az élet minden területén. Nos, ha ezekhez a kényszerpályákhoz hozzáadjuk a lustaság, a kényelem pályáit, végül olyan görbét kaphatunk, amely úgy zárul be körülöttünk, hogy Babitsosai szólván, olyan bűvös kör lesz, melyből nincs mód kitörnünk. Hogy ez a kör valóban zárul-e körülöttünk, a magyar társadalom körül, optimista vagyok, tehát kétlem, ám hogy igencsak fennforog a veszélye, hogy e kör csápjai nagyon is átfonhatnak bennünket, azt egy minapi tévériport erősítette meg bennem. Az energiatakarékosságról volt szó — és lesz is majd még —, s többek között olyan lehetőségek merültek fel a takarékosságot illetően, mint például a jól és pontosan záró ajtók, ablakok, mind közönségesen a megfelelő nyílászáró szerkezetek szükségessége. Szerepelt több más lehetőség és ötlét is a műsorban, úgyhogy a haza és benne a saját kis gazdasága iránt érdeklődő és aggódó szív akár meg is nyugodhatott volna: lám, mennyi ' ötlet és mennyi terv, hogy takarékoskodjunk a drága energiával. Akár meg is nyugodhatott volna, ha ... Ha nálunk még a gondolatnak is nem lenne istentelen hosszú az átfutási ideje. Mert jól emlékezem arra — még írtam is e témában —, hogy már évekkel ezelőtt, mint követelmény merült fel és mint ígéret hangzott el éppen a jól záró ablakok és ajtók ügye. Hogy miután, mert rosszul zárnak, a fűtési enérgiának — a meleg: magyarul — néha a fele is a mínuszba fagyott külső világot langyosítja. S arra nézve is bőséges ígéret hangzott el, hogy megoldják a központilag fűtött lakások gondját is, ahol emeletenkint váltakozva, hol nyitott ablaknál lihegnek a hőségtől, hol pokrócba csavargatva önmagukat vacognak a hidegtől. És még mennyi és hány ígéret, sőt határozat és rendelet jelent meg utat és partot szabva az ígéretek megvalósításának, a népgazdasági szükségletek szolgálatának. És hallgatom egyik-másik riportalanyt — önmaga ném is tehet róla — s tátom a szám. hogy égy-két évről bészél, amikor majd megvalósul az, aminek már néhány évvél ezelőtt meg kellett volna valósulnia, ' s amélyek meg is valósultak már számos nyugati, s nálunk mindenben, még energiában is lényegesen gazdagabb tőkés országban. Karinthy Frigyes Barnabása jut az eszembe: mindenki külön-külön Jézus mellett szavazott, de együtt az mégis feszítsd megnek hangzott. Mindenki külön-külön a takarékosságról beszél, de együtt ez még mindig csak „majd”-nak hangzik. Igaz, hosszú nálunk égy-egy új termék átfutási ideié, s ez sok kárt okoz a népgazdaságnak. Ám az is Igaz, hogy hosszú nálunk egy ném is új gondolat, szándék megvalósításának az átfutási !-’cje, és éz talán még több kárt okoz mind valamennyünk- nek, akik ebben a népgazdaságban és ebből a népgazdaságból élnek. S bár magát műszakinak joggal és okkal tartó barátom az időt ellenségnek titulálta az eladható termékek kihozatalát illetően, ellenfélnek legalábbis jómagam is megjelölhetem az időt, ami az egyszerű, szinte „konyhakész” gondolatokat illeti. De befejezem ezt a kis eszmefuttatást. Nőm a gondolatokkal, a papival takarékoskódom. A magam módján. Vibók Imréné és Godó Gáborné a beteg helyes ágybafekte- tését mutatják be társaiknak ínös helyzet: mindjárt helyesbítéssel kellene kezdeni, mért ezek a fiatalok valójában már most ápolói tevékenységét látnak el, ha nincs is Oklevelük még. Bár igazában alig néhány hónap választja el őket attól, hogy az okiratot átvehessék, mégsem mondhatjuk rájuk ma még, hogy „igazi” ápolók. Ez az a helyzet, amikor ez is igaz és az is igaz? Ennyiw re azért mégsem bonyolult az ügy. Csak arról van szó, hogy a gyöngyösi kórház dolgozóinak egy csoportja a munkája mellett végzi a kétéves ápolóképző iskolát. Könnyű ezt így kimondani. De tessék csak belegondolni a részletekbe is... G. Molnár Ferenc: ÁPOLÓK [ESZNEK Pályamódosítás Itt is vizsgaidőszak van. A folyosón ott várakoznak kimondhatatlan lelki kínok között, ideges szorongással azok, akikre még csak ezután kerül sor, bent a teremben pedig a háromtagú bizottság előtt ott üldögélnek azok, akik már visszavonhatatlanul belekerülnek ebbe a kutyaszorítónak tetsző helyzetbe. Nekik sem vidámabb a tekintetük, ők is éppen olyan nagyokat sóhajtanak, mint a folyosón kint várakozó társaik, még akkor is, ha az első olvasásra a kihúzott tételük „nem is olyan rossz”. De hát a vizsga az vizsga, és csak az a könnyű vizsga, amin már szerencsésen túljutott az ember. Skizofrénia, lumbálás, agymosás, likvor és egy sor hasonló szó jelzi, hogy itt és most az idegrendszeri ismeretek számonkérése folyik. A felélő Fenyvesi Géza. Kérők arcú, zömök testalkatú férfi, divatos körszakállal, alig múlhatott húszéves. — Eredeti szakmám szerint géplakatos lennék — mondja a feleletét befejezve —, de most ápolói munkakörben dolgozom. Ügy kerültem ebbe a munkakörbe, hógy kiderült, azért van annyi bajom a gyomrommal, mert ideges alkat vagyok. A szakorvos javasolta, hogy a gép- lakatosságot hagyjam abba. Amikor bent voltam a kórházban, mint beteg, már engedélyt kértem arra, hogy a társaimnak ezt, azt elvégezhessek és arra is engedélyt kaptam, hogy körülnézzek az osztályon. Akkor határoztam el, hogy ápoló leszek, mert nagyon megtetszett ez a munkakör. Mi több, a felesége is ápoló, bár ő most éppen otthon szorgoskodik a két gyerek körül. Pályát változtatott Sisa Györgyilé is, aki korábban a jászberényi hűtőgépgyárban dolgozott. Műtétre kellett be- féküdnie a kórházba, és akkor ötlött először eszébe, milyen jó volna, ha ö is ott szorgoskodhatna a betegek körül, segíthetné a gyógyulásukat, a lábadózásukat. Megtudta, a gyöngyösi kórház visontai részlegéhez félvételt hirdettek. Jelentkezhetnek olyanók is, akiknek még nincs szakképzettségük, de vállalják, hogy az ápoló- képzőt elvégzik. Nem tétovázott. Bár akkor már a mostani férje komolyan udvarolt neki, mégis Visonta mellett döntött. Megegyeztek abban is, hogy a vőlegény követi a menyasz- szonyt és a visontai külfejtésnél igyekszik elhelyezkedni, hiszen szakmája szerint nehézgépkezelő, a külszínen az ilyen dolgozóra szükség van. — Alig értünk háza a nászutunkról, jöhettem vizsgázni — magyarázza a helyzetét. —Gyulán voltunk, nagyon szép volt minden. De hát ez a vizsga most nagyon rosszkor jött. Különbén is Olyan izgulós vagyok, hogy a vizsga előtti éjszaka le ném hunyom a szemem, reggel egy falat le nem megy a torkomon. most pedig úgy érzem, egy szót sém tudok az egész anyagból, annyira izgulok. — Milyenek a betegek, akikről gondoskodik? — Na gyón hálásak, kedvesek. gyorsan megszoktak és én is megszoktam őkét. Akik gyámoltalanabbak, mint a többiek, azokkal egv kicsit többet törődöm, többször megsimogatom őket. ök pedig örülnek, amikor meglátnak, még az ablakból Is rám szólnak, integetnek. Megszerettem ezt a munkát. Lám. a kényszerű pálya- módosítás is lehet nagyon előnyös mindenki számára. Ki tudja azt megmondani, hogy egy ember életében mikor következik be fordulat? És milyen jó. amikor Valaki azt a munkát végezheti, amihez kedve van. Méniscsak kér.YSzerSielyz3t Nemcsak a fiatalok tudását minősíti a bizottságban Dr. Majdán Antalné szakoktató a laborvizsgálat rejt elmeibe vezeti be a hallgatókat: Nagy Erzsébetet és Berecz Pált. (Fotó: Szabó Sándor) dr. Lovász Terézia főorvos, hanem ő az iskola egyik előadója is. — Meghatározó körülmény, hogy az iskola hallgatói felnőttek, akik a mindennapi munkájuk mellett szereznek képesítést. Vannak közöttük érettségizettek is, de az általános iskolai végzettség is elegendő ahhoz nálunk, hogy az iskolába beiratkozzanak. — Ha egyszer valaki ide beiratkozik, senki sem menti meg az oklevéltől? — Nem egészen. Mindjárt a kezdet kezdetén meg szoktam mondani nekik, mi az a minimum, amitől nem tekintek el. Aki azt nem tudja, az magára vessen. Természetesnek tartom, hogy az elméleti anyagból főként azokat a részeket emeljük ki, amelyekre nekik a munkájukhoz szükségük van. — Kényszerhelyzetben vannak? — Ha úgy vesszük, igen. A hallgatók zöme nem érettségizett, a munkájuk végzése mellett kell tanulniuk, a tananyagra fordítható óraszám az iskolában elég kevés, a kötelező gyakorlatot az osztályokon el kell végezniük ... Ez a kényszerhelyzet. Ennek ellenére is van minden osztályban két-há- Com olyan, akinek a feleletét öröm hallgatni. És én csakugyan tudok is örülni egy-egy szépen sikerült feleletnek. — Hogyan lesz egy főorvosból tanár? Ez is kényszer- helyzet? — Nem. Én már egyetemista koromban szívesen tartottam különböző felvilágosító előadásokat, Amikór tehát az iskola vezetője félkért, örömmel vállaltam a tanítást. Ném azt mondom, hogy nagyon könnyű az időmet úgy beosztanom, hogy minden kötelezettségemnek maradéktalanul megfeleljek, de a tanítást nem tartom tehertételnek. — Mi a véleménye a tanítványairól? — Akik az elején nem morzsolódnak le, azok csakugyan örömmel végzik a munkájukat és fel is készülnek a feladataik jó ellátására. Van bennük hivatástudat. Nem az iskolának A régi latin közmondás jut az ember eszébe, amikor végiggondolja: felnőttek tucatjai ülnek be a munka mellett az iskolapadba és magolnak és gürcölnek és kínlódnak, és gyötrik magukat, hogy oklevelet szerezzenek, felkészüljenek napi munkájukra. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak. Van közöttük, aki már hajnalban buszra ül, hogy a tanítás kezdetére Hevesről beérkezzen Gyöngyösre. Mások a közelebbi és távolabbi munkahelyükről indulnak el ebbe a városba és nincs, aki helyettesítse őket ott, az intézetben, de a munkatársaik is vállalják, hogy azokon a napokon, hetente, elvégzik az ő feladatukat is, Hadd tanuljanak nyugodtan, ha már beiratkoztak. Az egri egészségügyi szak- középiskola kihelyezett tagozata ez. Gyakorlatilag a gyöngyösi kórházra épül rá szervezetileg. A hallgatók zöme is a kórház alkalmazott- ja. A gyöngyösi iskola vezetője dr. Majdán Antalné. — Tíz éve múlt, hogy ezt a munkát végzem — tudjuk meg. — Szívesen csinálom, de nem könnyű sem a szervezés, sem az oktatás feltételeinek a biztosítása. Magam is tanítok, de a kórház orvosai adják elő az anyag zömét. Ha valakinek váratlanul elodázhatatlan tennivalója akad, akkor a helyet-? tesítését nekem kell biztosítanom. Lyukas óra nem lehet. A leggyakoribb megoldás az óracsere ilyenkon — Milyen értékű oklevelet kapnak a végzett hallgatók? — Pontosan olyat, mintha nappali tagozaton végezték volna el az ápolóképzőt. Van olyan tanfolyamunk is, amelynek a hallgatói csak bizonyítványt kapnak, de ők más kategóriába tartoznak. — Mennyiben játszik közre a nemrég bekövetkezett fizetésrendezés a jelentkezések alakulásában? — Nagyon sokat számít ez a fizetésrendezés. Anyagilag is vonzóvá tette az egészség- ügyi pályát. Hogyan vélekedik az ápolóképző iskoláról a kórház igazgatója, dr. Mátyus László? — Csak a legjobbakat mondhatom — halljuk a választ. — A hallgatók ismertek előttünk, mert előzőlég itt dolgoztak a kórházban, mint takarítók, mondjuk, vagy valami más segédmunkán, és így tudjuk, mit érnek, mit várhatunk tőlük. Amióta ez az iskola itt működik, azóta nekünk nincs hiányunk középkáderekből, amit kevés intézet mondhat el magáról. — Hogyan válnak be a gyakorlatban az itt végzett ápolók? — Kiválóan. Ennek egyik oka az is, hogy nagy gondot fordítunk a képzésükre. Ügy is, ha valakinek négyhetes gyakorlatot kell végeznie valamelyik osztályon, abból nem lehet csak három hét. Felkészültségüket illetően az is megnyugtathat bennünket, hogy a különböző szellemi vetélkedőkön a mi fiataljaink igen szép eredményeket érnek el. A kórház vezetése nevében mondhatom, hogy a gyöngyösi iskola munkáját, eredményeit nagyra értékeljük, elismerjük. Ez. bizony, dicséret a javából. Kijár belőle a hallgatóknak is, az Oktatóknak isj a vezetőknek is. Ezek szerint — megérdemm lik. á
