Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

A MOZIBAN CSAK GYEREKEK — DISCÖ A PRESSZÓBAN — MEGALAKULT A NÉPI TÁNCCSOPORT — HÉTSZÁZÖTVEN TELEVÍZIÓ ELŐFIZETŐ

i diákokra lehet számítani

Közművelődési pillanatkép Iiszanánárol

Űj dalt tanul a tiszanánai iskola kórusa

Édektelenség, közömbösség — e két szó többször is visszatért a község népmű- ; velési ügyvezetőjének mondataiban. Majorszki Gábor, aki egyébként a helyi általános iskola igazgatója is, elmondta, hogy mennyire nem izgatja Tiszanánán az embereket semmiféle kulturális esemény, hogy milyen nehéz őket „felrázni” a tévé mellől,, hogy — úgymond — a falu közművelődése nem éri el a tíz-tizenöt évvel ezelőtti „szintet”.

Valóban így lenne?

Nézzünk meg először egykét adatot.

Tiszanána lakossága három és fél ezer körül mozog. Majd ötszázan fizetnek elő napilapokra, több mint ezerháromszázán járatnak hetilapokat. A rádióelőfizetők száma hatszáznyolcvan, a televízió pedig hétszázötven.

Ezek a számok is a köz- művelődéshez tartoznak, és nem éppen az érdeklődés hiányát mutatják.

'■ ★

'c - De menjünk tovább. A _ művelődési otthon egy nagyteremből áll. Itt- tartják a mozielőadásokat. Mást alig- alig.

— Még -egy bált sem lehet rendezni a fiataloknak, mert a székek le vannak csavarozva á padlóra — mondta az iskolaigazgató. — Marad hát a hétvégi discó a presszóban. Volt egy lelkes, huszonöttagú férfi énekkarunk, de 1975-ben, feloszlott. Próbálkoztunk kertbarát szakkörrel is. Az első néhány alkalommal vagy húszán jöttek, majd sorban elmaradtak. Nagyjából így vagyunk mindennel. Ha ösz- sze is hozunk egy előadást, vagy bármilyen más rendezvény; attól tartunk, hogy nem lesznek elegen. Ha mégis megkockáztatunk, mint most nemrégen például egy író-olvasó találkozót, mindig ugyanazok jönnek el: tanácsi dolgozók, pedagógusok, irodisták a tsz-ből és néhány nagyobbacska gyerek. Úgy hiszém a televízió is oka az érdektelenségnek, hiszen csak kényelmesebb ágyból végignézni egy fil- • met, mint elgyalogolni a művelődési házba.

★

Idézet a községi tanács ez évi közművelődési tervéből:

„Az iskolások mozibajáráDíszlet- és jelmeztervezői szak kezdi meg működését hétfőtől a Képzőművészeti Főiskolán. A művészoktatás korszerűsítését célzó törekvések részeként induló új oktatási forma egyelőre — 3

éves, munka melletti képzés keretében — a már diplomával rendelkező művészek, színházi és filmművészeti

1979. január 28., vasárnap

sa kielégítő. A látogatók többsége a cigánylakosság köréből kerül ki. Az idősebb korosztályból csak néhányon járnak moziba. Több sikeres filmre lenne szükség. Színházlátogatás csak abban az esetben van, ha a tsz megvásárolja a jegyeket és ingyenes előadást biztosít."

Egy évben — jó esetben — egyszer-kétszer van színházi előadás. Nem merik lekötni, mert félő, hogy nem tudják kifizetni a művészeket. Marad tehát a mozi.

Vezetője Űj Zoltán pedagógus :

— Szinte csak ■ gyerekek nézik a filmeket. Fehér hollónak számít, ha betéved egy-két felnőtt is. így természetes, hogy az ifjúsági — a kalandos, az indiános — filmek a sikeresek. Hetente kétszer van mozi, s mindig hatkor kezdünk, így a gyerekek még nyolc óra előtt hazaérnek. Harmincnál kevesebben soha sincsenek egy-egy előadáson, s évente mintegy kétszáz ifjúsági bérlet is elkel. Csak a fegyelemmel van baj. Az idős jegyszedő nem bír a fiatalokkal, én pedig nem jöhetek ki mindig a gépházból.

A diákok ott vannak majd minden vetítésen. Rájuk lehet számítani.

★

A községi könyvtár egy földszintes házban rendezkedett be. Két helyiségben állnak a polcok, a harmadikban — ami egyben ifjúsági klub is — jelenleg a fogorvosi műszereket tárolják. Addig amíg fel nem épül a község új rencjelője.

Kovács 'Meny hér iné három és fél éve vezeti a bibliotékát:

— Ebben az évben több mint négyszáz olvasónk van. Tudom, nem valami nagy szám, de ez csupán a beiratkozott kölcsönzőket mutatja. Sok szülő, nagyszülő úgy gondolkodik: majd ä gyerek hoz valami olvasnivalót. Leghűségesebb tagjaink az iskolások és néhány nyugdíjas. Ilyenkor télen nagyobb a forgalmunk: nincs munka a földeken, a diákok pedig rendszeresen itt készülnek fel irodalomból, történelemből. Ügyesen használják a kézikönyveket. A nyolcadikosok miután befejezték tanulmányaikat Adyról, szavalóversenyt rendeztünk.

szakemberek számára nyújt lehetőséget újabb képesítés megszerzéséhez.

A Képzőművészeti Főiskolán elmondták: hazánkban a 60-as évek közepén szűnt meg a díszlet- és jelmeztervezők képzése, addig az ipar- művészeti főiskola keretében külön oktatták a díszlet- és külön a jelmeztervezőket. A két szakon jóval többen szereztek diplomát, mint ahány szakembert a színházak és a filmstúdiók igényeltek. Az azóta eltelt több mint egy évtized alatt viszont számuk némileg „megfogyatkozott”.

Valóban az iskola az a hely, ahol el lehet érni valamit. Az igazgató szavaival élve legalábbis „itt még lehet mozgatni a gyerekeket”. Méginkább, ha akad egykét lelkes és hozzáértő pedagógus.

Az általános iskola kórusa már arany oklevelet is nyert á járási versenyen. Tizenkét énekkar közül ők bizonyultak a legjobbnak.

Vezetőjük Himer Sándor— né igazgatóhelyettes:

— A felső tagozatosok közül több mint harmincán énekelnek. így a nagy kórus mellett kialakíthattunk egy kamaraénekkart is. Legutóbb Tarnaszentmiklóson léptünk fel, s dalainkkal a KMP megalakulásának 60. évfordulóját köszöntöttük. A gyerekekkel évente többször is elmegyünk az Operaházba, s ilyenkor kirándulással kötjük egybe a színházlátogatást. Nemrégen kaptunk a Megyei Művelődési Központtól három citerát, s most egy zenekar megszervezését tervezzük. Kis táncosainknak ők játszanék majd a talp- alávalót.

A néptánccsoport még csak most alakulgat Tiszanánán. Tagjai — s ez szinte már természetesnek is tűnik — iskolások. Aki létrehozta pedig, fiatal óvónő.

Vízkeleti Erzsébet Kisköréről jár be naponta a ná- nai óvodába.

— A múlt ősztől dolgozom, de itt nem „kürtöltem szét”, hogy öt éve táncolok a kiskörei Tiszavirág együttesben — mondta., — Egy 'alkalommal Hevesen léptünk fel, s ott látott meg Majorszki Gabi bácsi, s aztán megkért, hozzak össze egy csoportot Nánán. Vagy harminc ötödikes és hatodikos jár a próbákra. Most gyakorolják az első lépéseket.

A fiatalok, a diákok tehát szinte valamennyi közművelődési programon részt vesznek. Belőlük lesz a jövő közönsége. Ök nem közömbösek, nem érdektelenek. így Tiszanánán még télen sincs szünet az önképzésben, a kulturálódásban.

(Fordította: Bába Mihály)

19.

Nyugodtan megszámolta a bankjegyéket és két részre osztotta a csekkeket. Kiderült, hogy Pierce úr majdnem negyverezer dollárt veszített, Brown úr viszont 43 erzet. A kártyázás után mindkettőj üknek kifejezéstelen lett az arca.

— Van az urak közül valakinek tüze? — kérdezte MacAreck úr, elővéve , cigarettatárcáját

Slade úr, aki csak szemlélője volt a zöld asztal mellett folyó őrültségnek, szolgálatkészen vette elő aranygyújtóját és tüzet adott az írnek. MacAreck azonban nem gyújtott cigarettára, csak hozzáértette a tüzet Brown és Pierce urak kék és rózsaszínű csekklapjaihoz.

— Mit csinál, uram — kiáltott fel csodálkozva az egyik kibic, látva, hogy a láng martaléka lesz a csekk- halom.

MacAreck úr az égő csekiklapat a halom papírra dobta, ahol hamarosan hamuvá változott

firvos (Fotó: Szántó György)

Mit csinál az orvos, ha nyugdíjba megy ? Sokan természetesen azt mondják: pihen. És ez ellen nem lehet kifogása senkinek. Alii becsületesen helytállt hivatása Szolgálatában, annak joga van a megérdemelt pihenéshez. Eger legidősebb belgyógyász főorvosa, dr. Fischer Miklós igazán megdolgozott ezért a jogáért. Sosem volt gondtalan, könnyű az élete. És mégis, az ő esetében még nyugdíjas korban sem beszélhetünk pihenésről.

Hetvenöt esztendős lesz pár hét múlva, öt éve, hogy nyugállorr^ányba került, ám dolgozik most is, naponta bejár az egri megyei kórház rendelőintézetébe. Ismert alakja a városnak, sokan emlegetik tisztelettel a nevét. Magas termetű férfi, megőszülrt fejjeL Olyan akár a fehér oromzatos sziklaszirt, mint egy hózúzmarás tölgy-aggastyán. Hosszan figyelem. amint belvárosi lakásában beszélgetünk. Szelídség .arcban, hangban, minden mozdulatban:- . jóság, amely a hangon átsüt és meleggé teszi: tiszta tekintet, amely derűt sugároz. Lakásában könyvek mindenütt. Életében, hivatása mellett másik nagy szenvedélye mindig a könyvek voltak, az olvasás. Könyv őmaga is, amelyet bárhol fellapozhatunk, egy eposzi élet ese— Egyszerűen elégetem azt, amit nyertem — válaszolt hűvösen Mr. Heruy. — Nem lenne becsületes részemről, ha kihasználnám a fiatalos vakságot és kifosztanám ezt a két tapasztalatlan, fiatal gentlemant. Hiszen velem szemben nem volt semmiféle esélyük. Kénytelen voltam nyerni.

— Hogyhogy? — kérdezte Pierce úr. Arcán már megkönnyebbülés, de ugyanakkor szégyenkezés is látszott, örült, hogy a könnyelműen alaírt csekkek soha nem jutnak el a bankba, mégis ostobán érezte magát, hogy ebben a társaságban úgy kezelték, mint egy taknyost Elég volt mister Brownra tekinteni, hogy megállapítsák: ő is hasonló érzéseket él át.

— Egyszerű ez — válaszolt MacAreck úr —, úgy játszottam, hogy ujjamon volt a talizmán. Vesztesen nem állhattam fel az asztaltól

—Bocsánatot kérek, uram, és köszönöm a leckét — mister Piercse felállt, és a győztes fele nyújtotta kezét. — Nem hiszek az ön taDisziet- és jelmeztervezői szak indul a Képzőművészeti Főiskolán

Józsa Péter

Mister

MacAreck üzletei •••

► • 9

• • • • • .

IBI#: V.\

Jerzy mi *' •.

MU » n

V

aranydiplomával

ményei nyílnak meg előttünk.

Először Eger nagy átváltozásairól beszél, mennyit lépett és mennyit fejlődött szenté Láttára ez a város. Azután azt a prousti tűnt időt keresi emlékei között:

— Eger szülőföldem nekem. A Rác-hóstyán születtem. Kilencen voltunk testvérek. Édesapám, aki boros- és szőlősgazda volt, mindent elkövetett a taníttatásunkért. Amikor elég korán meghalt édesanyám vállalt minden terhet ezért...

Fischer Miklós az érettségi megszerzéséig Egerben szülővárosában tanult. Az után az útja Szegedre vitt Eltökélt 'szándéka volt, hogy orvos legyen. 1928. június 23-án kapta kézhez az orvosi diplomát. Hazautazott pár napra, s innét egyenesen Becsig vonatozott és ott is maradt két álló esztendeig. A híres Wemkebach Klinikán tanult és dolgozott, itt szerzett belgyógyász szakorvosi képesítést.

— 1930-ban jöttem vissáa, haza, Egerbe. S talán azért, mert magam is népes családból indultam, Egerben a szegények, a kisemberek orvosa lettem. A sors sarkallt erre engem ...

A hóstyai' emberek, az egri kapások szorongás nélkül nyitották rá a rendelő ajtaját. Felkéresték a környező falukból is, ahová jó híre eljutott. Előfordult olyan eset számosam, hogy betegei nem tudtak fizetni a vizsgálatért és gyógyszerre se volt pénzük, ilyenkor Fischer doktor segített. Segített mindig a hozzáfordulókon, amíg csak tudott.

Aztán jött a téboly kavargása, mikor legkevesebbet az emberi élet ért. Fischer Miklóst is munkaszolgálatos- nak vitték el 1944-ben. Megjárta Mauthausent, Gunski- richent. Elhurcolták testvéreit és édesanyját is. Vala- mennyiüket megölték. A családból egyedül neki menekült meg az élete.

— Negyvenöt május 4-én szakadt vége a szörnyű űzöttségnek. Hazajöttem és dolgozni kezdtem. Vártait a betegeim. Nem volt más szenvedélyem, mint a betegek gyógyítása. Optimistává tett az az érzés, hogy a betegek bíznak bennem. Ha visszatekintek eddigi utamlizmánjában, de meg kell állapítanom, hogy ön igazi gentleman,

Brown úr követte a példáját.

— Kérem, uram, semmiség. Nincs miről beszélni. Idősebb vagyok, tehát semmi csodálatos nincs abban, hogy jobban uralkodom idegeimen. Minden rendben. Meghívom önökét a bárba. Vacsora előtt megiszunk egy pohár igazi polish vodkát. Ki kell használni az alkalmat, amíg van a bárban.

Másnap, amikor MacAreck úr találkozott a fedélzeten sétáló Dnfay úrral, Dufay beszélgetésre hívta.

— Tudja, uram— mondta, amikor mindketten leültek az egyik fülkében — nem vagyok babonás, de valóban nem tudom, mit gondoljak az ön talizmánjáról. Ha nem lennék a dolog tanúja, amelyet nehéz elhinni, még ha a legjobb barátom mesélné is. az Egyesült Államok legnagyobb hazudo- zó,iának vélném.

— Igaza van, uram — egyezett bele mister MacAreck. — Sokszor én magam sem értem, de már oly sokszor kipróbáltam ezt a talizmánt —és sohasem csalódtam benne, — hogy ma már hiszek a zöld üvegben rejtőző bűvös erőben.

— Tulajdonképpen erről van szó. Egy nagy kéréssel fordulok önhöz. Nagyon fontos ügy megoldása előtt állok. A döntésemtől függ, hogy keresek-e, vagy nagyon komoly összeget veszítek. Tudom, hogy nagy ostobaság. de nem tudná nekem kölcsönözni a gyűrűt néhány órára? Ügy szeretnék állást foglalni, amikor kezemen a talizmán.

— Szíves örömest szolgálatára állok. Akár holnap is önnél lehet. Ma nincs szándékomban pókerezni. Es

ra, sokszor elgondolkozol^ Ha annyi mindenen átmentem, és mégis itt vagyok,

akkor a sorsnak célja volt velem. Talán nem éltem hiába...

Hogy mi fér el munkából, mi terem meg tapasztalatban egy belterjesen művelt hetvenöt esztendőben, annak összegezésére: a termés le- aratására és „behordására” — talán még egy 75 esztendős „műszakra” lenne szükség. Fischer Miklós nem említ prakszisából még egy „érdekes” esetet sem. Any_ nyit mond csali, hogy ő sosem vette könnyen a dolgát. Beteg embereket gyógyított. Hosszú évtizedeken át a kórház rendelőintézetében dolgozott, innét került nyugdíjba is. Sokáig a „MUCSÖ”, a munkaképesség csökkenését vizsgáló bizottság orvosa volt. S azt mondja megelégedéssel hogy ma is jólesik végigmenni, sétálgatni a város utcáin, mert minden lépésnél jó egészséget és jó napot kívánnak neki. Csak hát mind egyre kevesebb lesz a jóbarát, a jó ismerős. Sok a fiatal a városban, az öregek meg rendre elfogynak mellőle.

Nemrég nagy esemény történt Fischer Miklós életében. A szegedi József Attila Tudományegyetem orvosi karán aránydiplomát nyújtottak át neki. Kezembe adja a díszes okmányt, abban olvasom: „50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bizonyságául állítottuk ki ezt az aranyoklevelet.”

Eger. legidősebb, aránydiplomás belgyógyász , íőojvósa úgy él ma Is, mint akire még nagyon sok .munka vár. Dolgosán, frissen, töretlen erővel, derűsen.

— Napi lsét órát dolgozok a rendelőintézetben, ahol a gépkocsivezetők alkalmassági vizsgáit végzem. Magam is vezettem gépkocsit, jogosítványom kiállítási dátuma 1937. Ugye, ez sem ‘ kevés idő? . ... Azt “kérdezT tőlem, hogy boldog és ': elégedett vagyok-e? Egészségem?, - szellemi erőm romlatlannak ’ érzem. Ezért is dolgozok; A munka nekem az életi És aki dolgozik, szerintem áz a legboldogabb ember... _

Pataky Dezső

. nem adok semmiféle diszpozíciót az ügynökömnek, így hát e néhány óráig nyugodtan élhetek a talizmánom nélkül is. Nagyon örülnék. ha a gyűrű ereje segítene önnek a helyes döntésben.

Levette gyűrűjét ujjáról és átnyújtotta Dufay úrnak, aki azonnal ujjára húzta és megköszönte a baráti szolgálatot.

Amikor Dufay úr elköszönt, mister MacAreck , visszament kabinjába és a hajósinasért csöngetett, akt rögtön, megjelent.

— Egy kérésem lenne — mondta, a kabin tulajdonosa egy százdolláros bankjegygyei játszadozva.

— Szolgálatára, méltósá- gos uram — a hajóinas tekintete rátapadt a bankjegyre.

—Az ügy kissé kényes és szigorúan diszkréten kell kezelni.

—Ez természetes. — A hajóinas majdnem biztos volt már benne, hogy nem véletlenül került az ír úr kezébe a százdolláros.

— Ä 63-as kabinban bizonyos Dufay úr lakik.

— Tudom, ismerem Dufay urat — mondta.

— Szóval, csak egy apróságról van 'szó. ami hallatlanul fontos számomra. Feltételezem, hogy Dufay úr ma meglátogatja a hajó ékszerészét és megmutat neki egy tárgyat. Egy ékszert Szeretnék biztos lenni , abban, hogy Dufay úr volt-e az ékszerésznél Semmi többet

— Ez valóban semmiség, Természetesen vendégeink titka számunkra szent de az. amit ön szeretne tudni, egyáltalán nem titok. Hiszen véletlenül is észrevehetem, hogy az az úr éppen az ékszerészhez megy.

(Folytattok» i