Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

B televízió alakítja a gyermekek „anyanyelvit" A gyermekek szókincse manapság nem kis részben bővül, ha tartósan ülnek a tv-készülék előtt. Erre a kö­vetkéz! etésre jutott egy münsteri gyermeknyelv- kulató csoport. A tudósok három évig foglalkoztak ez­zel a problémával. _ Míg eddig magától érte­tődő volt. hogy a jó beszéd- készségű szülők gyermekei­nek az iskolában könnyebb dolguk volt- mint a többi gyermeknek, a televízió időközben nem kevés eset­ben legalább mennyiségileg kiegyenlítette ezeket a szár­mazás okozta különbsége­ket: a kezdő elemi iskolá­sok, akár munkások, akár diplomások gyermekei vol­tak, a televízió reklám- és krimiadásaiból vett szóára­dattal lepték meg a kutató- csoport munkatársait. Egy münsteri elemi iskola tanulóinak megkérdezése azt eredményezte, hogy már a hatévesek szókincse jelen­tősen nagyobb volt- mint azt a tanítók gondolták. Ës egyértelműen a „televíziós nyelv” dominált a szülői házból hozott „anyanyelv­vel” szemben, mely valami­kor messzemenően megha­tározta a szókincset. Figyelemre méltó az az eredmény is< hogy 4770 szó aközül a több mint 60 000 szó közül, melyek a tudó­sok az első osztályos tanu­lók között megfigyeltek, kü­lönböző szavak voltak. Ezek közül a különböző szavak közül 2700 csak az iskola előtti „beszélt nyelv” szfé­rájába tartozott; 570 szó az iskolai „írott nyelv” terüle­téről származott, a többi 1500 szót pedig mindkét nyelvben kiderítették. Ezáltal biztos, hogy az iskola az első évben csak 500 szóval gyarapítja egy első osztályos tanuló már meglevő szókincsét. A to­vábbi elemi iskolai évek­ben ez a viszony az írott nyelv javára tolódik el ugyan, de továbbra is na­gyon erős marad azoknak az új szavaknak az aránya, melyeket a tanuló a televí­zióból tanul. Habár a televízió hozzá­járult ahhoz, hogy a koráb­bi időhöz viszonyítva töme­gesen messzemenően ki­egyenlítődjenek a szókincs­ben fennálló különbségek, a kifejezőkészségben továbbra is minőségi különbségek vannak. Ezeket a különb­ségeket további vizsgálatok­kal akarják megvilágítani. ti ísíles. Vi 1_. Anya gyermekével. Vannak örök témák a mű­vészetben, ilyen például a szerelem, az anyaság, a csa­ládi együttes örömteli, bol­dog pillanatainak művészi rögzítései, melyek az élet- közösség kifejeződéseivé vál­nak. Minden egyes rajz, vagy kép újrafogalmazza ezt a mindennapi élményt, ugyan­akkor örökíti is hasonuló, belső mozzanatait, megra­gadja, időállóvá teszi azt, ami természete szerint az el­múlásnak, a változónak van kitéve. Pihenő asszonyok. A nő portréja Pataki József művészetében Az élet metamorfózisában és örök megújulásában a nő alakja lényegül át a legter­mészetesebben. A willendorfi Venus, a termékenység : kultuszának — eme számunkra talán gro­teszknek tűnhető — megfo­galmazása hódolat azelőtt az őserő előtt, mellyel a nő éle­tet táplál, védeni tud. Idéz­zük csak fel Leonardo da Vinci, az itáliai reneszánsz egyik zseniális művészének gyermeket tápláló Madon­náját, a híres „Madonna del latte” képét, vagy Raffáello „Stiglices Madonnája” an­gyali ábrázatát, s megérthet­jük ezekből az alkotásokból, máért válik az anya, a szép­séges, szeretettől sugárzó nő eszményi képpé, ideává. Pataki J ózsef művészeté­ben is a nő ábrázolásakor a nő szerepének eme pozitív, a női nagyság egyedülálló sa­játosságait, 'kifejező mozza­natait lelhetjük meg a min­dennapi lét tünékeny pilla­nataiban. Rajzain az egyes élet apróbb mozzanataiban is képes a női sorsok össze- fonotiságáta, az általánosra» a közös érzésekre, gondola­tokra művészien kifejezést találni. Női sorsok, érzések. megannyi változás; szerelem, : anyaság, féltés és gond, vé- ; delem és szeretet ezernyi ; rezdülésein ott tetszenek fel ; a vonalak, fény és árnyék ! megszabott rendjéből a nőre j bízott szerep, a női sors ki­kerülhetetlen pillanatainak sképei, melyek a æületéstôl aí* fogatlan halálig kísérik és j ímagasztositják őt Pataki József művészete a ; női sorsból megfogalmazott '• eszzneség kifejezője, példa művészet és élet eivátesztha­ra. Röpke gondolatok Addig-addig nézett szembe a , Jen ni vagy nem lenmTÍ dilemmával — mig csak ki nem meredt a szeme. (M. Karczsnarczyk) r Tekintélyes szellemi poggyásza vám. sehol sem fogadják el. De megőrzésre IC. Zybure) Adjátok meg Istennek, ami az istené, » császárnak, ami a császáré. A többi háromnegyed rész pedig az enyém legyen. gC. Oertiik) A farkasok is jóllaktak, a bárányok-is épen maradtak. Mármint ha a farkasok felfalták a. pásztort <M. M. Sárgán! <Ford. GeQért György® EgyetföláDa orgona ■ a___I _ ■ r ■ _ Rét?vés munka után a csehszlovák krnoví orgona- gyár szakemberei befejez­ték a Szűz Mária templom egyedülálló orgonájának re­konstrukcióját. A hangszert, amely Je­lenleg Csehszlovákiában az egyik legtökéletesebb, a kralicei Galbih orgonám es­ter készítette 1728—1730- han. A rekonstrukció célja az volt, hogy a hangszer ismét egykori csodálatos hangján szólaljon meg. Krúdy Gyula Bori Imre könyvéről Bori Imre kitűnő stílussal, alapos irodalomelméleti isJ méretekkel és világirodalmi tájékozottsággal rajzol pálya­képet a századelő sokarcú íróművészéről, Krúdy Gyuláról. Krúdy szokatlan, rendhagyó sorsa bölcsőjénél kezdődik: szerelemgyereknek születik. Élete csodagyerekként folyta­tódik. A szerelem csillagképében született Krúdy a szere­lem írója lesz. Nemcsak gyereknek, írónak is koraérett: 15 évesen publikál, 17 évesen párbajt vív: a művészi élet­forma híve a bohémség hajóján beevez az irodalomba. Életútjának városai -Nyíregyháza, Debrecen egy-egy lép­csőfok szerelemben és az írói fejlődésben. A bohémság kétes létformáját Pesten emeli tökélyre. Az éjszakázás, a „józantalan élet” életpótlékká válik. Egyik fő lírai hőse: Szindbád, a hajós. TeRholdas éj­szakákon a szerelem képei, egykor a szívét bíró nők vo­nulnak el szemei elptt. Nfem a történések, a lelki szenzá­ciók érdeklik: „Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjá­rást.” A Szindbád-novellák a prózafejlődésben eredendően újat. hoznak. Megelőzi nagy kortársait, Proust, Joyce ered­ményeit. A szubjektív időt ábrázolja, a szabad asszociációs játékosság tudatos írói célokat szolgál. A Vörös postakocsi­ban az idilli élet üzen. Rezeda Kázmér központi hős, gesztusember, akinek az élet is szertartás. Atmoszférate­remtő erejét bizonyítja a Velszi herceg-ben Fehérné leírá­sa: „A félcipője olyan nyelven beszélt, mint tavaszkor a szarkaláb. A bokájában ezeréves tánc, szerelem útjain való vándorlás és örök női alázatosság gömbölyödött és térdelt,. A lábszára harangnyelv, amely a seiyemfalakoo az örök nászhoz csenget”. 11)19. után az író lelkiségén mind jobban eluralkodj a csalódottság. Hátat fordít neki a kor, ő is elfordul tőiéi a múltba menekül, így őrzi megecetesedett életkedvének maradékát. Szindbád is „őszi emberré” változik. Ügy érzi, utazni sem érdemes. Krúdy az élet hercege, a magyar próza egyik koronázatlan királya koldusként szorul ki az életből és az irodalomból. Az étkezésnek, mint élet jelenségnek a leírása csak látszólag nem érintkezik Krúdy belső világával. Műveiből egy egész szakácskönyvet lehetne összeállítani. Sajnos, Álmoskönyvet írt a Krúdy-szakácskönyv helyett. Nemzeti sajátosság lehet abban, hogy a magyar irodalomban Mó- ricznál, Kosztolányinál stb. annyira kiemelkedően jelentős szerep jut az evésnek. Krúdy étrendje a legváltozatosabb. A levesek közül a húsleves, sok zöldséggel áll az élen. Elő­kelő helyen van a káposztás csíkleves, a rákleves... A sül­tek, a húsételek közt a malac- és borjúpörkölt, a borsos- tokány, tűzdelt kappan, fácánsült... A halételek közül a halpaprikásnak az elsőbbsége vitathatatlan a nagy kínálat­ban. Ne feledkezzünk meg a vesepecsenyéről, vesevelőről, főtt marhahúsról és az értékskála csúcsán álló pájsliról. Kul­tikus eledel a veiöscsont, amelyet még a legágrólszakad- tabb vendég is rendel. Külön kell megemlíteni a salátákat, a retket, a fiatal hagymát, az ecetes paprikát és tormát. Szertartásos tisztelet övezi a fűszereket. A gyomor örömei a sorházakban, kiskocsmákban kaphatók. A rituális rende­lés és étkezés csak a férfiak kiváltsága. A nők más szfé­rába tartoznak, ők alig vagy egyáltalán nem esznek. A rendelés profán játéka, rituáléja, szerepkiélése, ceremó­niája, dramaturgiája gyakran az evésnél is fontosabb (Fülöp László). A grandiózus étkezések néha nemcsak időben, térben is hatalmasak: az egyik Budapestről Sátor­aljaújhelyig tartott Mániák, rögeszmék, különcségek kö­tődnek az evés szertartásához: csak a dárdaszerű fogpisz­káló az igazi, a többi az elkorcsosulás, a devalválódás je­le... A hősök nemcsak esznek, filozofálnak is. Ironikus fenséggel nézi őket alkotójuk is. Szindbád hajótörött lett az óbudai parton, puszta életét tudja csak megmenteni. Az élettől megiszonyodva kívánja a halált, amelynek sem feje, sem fénye és árnyéka nincs, csak cseppnyi rozmaringszaga és az új életre emlékeztető, szű­zies illata. Elveszíti a legdrágábbat is, tiszta eszét, de már nem a nők miatt. Krúdy élete alkonyán az étkezések szakszerű, közlő-leíró jellegűekké váltak, az írói szemlélet változását jelzik. Eltűnik a beleélés önfeledtsége. Búcsút int Szindbád, aki hajózott, és álmodott, fagyönggyé is vál­tozott, évszázadokat, élt át, miközben a teljes életet kereste és százhét. nőt szeretett. Az ő írójáról és művéről szól Bori Imre könyve, amelyet a Krúdy-művekkel együtt ajánlunk az olvasók figyelmébe es szeretetébe. {Fórum — Szépirodalmi, 19784 Cs. Targa István n . ... - •=» *AA/WSAAA/\^AAAAAAAAAAAAAAAAAAA^\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*jlMXSilHM A^V^áAAAAAAMAA/'AAAAVV\AAAAMA/WSA/WVAA SAAMAAM A karácsonyi ünnepek előtt nyakamba szedtem a játék­boltokat, trafikokat, hogy egy kis játékkatonát vásároljak. Katonát lóval. Egy kislány medlé szerettem volna rendelni szolgálattételre, aki nemrégen töltötte be első eszten­dejét, tehát eljött már az ideje, hogy gyors paripán vágtató, vagy kimért méltósággal léptető hű fegyveres őrizőre, játszótársra te­gyen szert. Feltehetik a kérdést; ha ennyire szívemen viselem a kislány kato­náját, miért nem vezényelek mel­lé a saját, bizonyára jól kipróbált, harcedzett seregemből, — miért akarok hirtelenjében toborzott újoncokat küldeni erre a nemes és felelősségteljes megbízatásra? > Szomorúan és szégyenkezve kell bevallanom, hogy én, aki egy tel­jes — lovasok, gyalogosok — negy­vennyolcas honvédzászlóalj felett rendelkeztem, akinek udvarában csak úgy hemzsegtek a büszke cí­merpajzsokkal, öles hajítófákkal hivalkodó, hölgyekért meghalni kész lovagok, akinek erdeiben a legharcosabb indián törzs vadász- gatott — nos, katonái elhagyta tábornok vagyok. Szép lassan vonultak el, sorban, ' mind a legbensőségesebb test- őrizőim, ahogy az egyre sűrűsödő és felgyorsuló élet megkívánta tő­lem katonáim útra bocsátását olyan rendkívülien fontos és bi­zalmas posztokra, amelyek nem Kőbányai Mnof! Elvonultak mind a katonák nélkülözhették — ügy véltem lega­lábbis — személyem állandó és különmeghatalmazott képviseletét. Az első lovagot egy fürtös hajú lányhoz menesztettem szószólónak, hogy hallgasson meg —, s miután elment, többé soha nem hallatott hírt magáról. Hosszú bánkódás után ifjú vitézek egész csapatát küldtem szolgálatra — védelemre, őrzésre, mulattatásra — egy Fene­ketlen tó környékét uraló várba. Hat szép, ifjúságrészeg esztendőn keresztül forgatták fegyverüket serényen, ha háborúk dúltak, s tették a szépet, szájukból nem fo­gyott ki a magasztalás, ha a béke napjaiban sütkérezhettek. Amikor rájuk rontott a túlerő — láthatat­lan, megfoghatatlan kórt terjeszt­ve maga előtt, amely elernyesztet­te, megbénította a lovagjaim tag­jait — hetente apasztottam sere­gem újabb és újabb erősítések út-“ ba indításával, — legvégül egy lo- bogós lándzsájára támaszkodó kür­töst küldtem, hogy tüdejeszakad-» tából fújja meg hangszerét, ha egyszer mégis bebocsátanának — hívnának? — a várba, — de a kürt csak álmaimban harsant fel. B* {tofoő lovagom esafaménje nélkül tért meg Londonból, vfflógcsaifjára, ahová küldetése egy hölgyet el- és visszaikisémi szólí­totta, — a makrancos állat meg­bokrosodott Brüsszel főterén a ró­zsaszőnyeg illatától, s eltűnt örök­re a szivárványszínekben pompázó virágrengetegben, majdnem magá­val ragadva az ülepére esett lovag gondjára bízott kisasszonyt is. De a szűz városában, Orleans- ban, majd tíz évi hűség után szün­tette be híradás-szívdobbanásait egyik legkiválóbb huszártisztem. Bonnban meglepetésszerűen rövid tusa után tették le a golyólyuggat- ta zászlót a vörössipkások, miután nyilvánvalóvá vált, hogy negyven- nyolcas ó-farradalmiságuk nem maradhat versenyben a most ott divatos újbaloldali ideológiákkal. Csepelen egy rajtaütésszerű őrség­ellenőrzés során nem találtam a helyén csillogó sárgaréz alabárdjá- val tömzsi yeamen wardersem. Legvégül barátaim, az indiánok pusztultak ki erdeimből, úgy, hogy azokban máig üresen fújdogal a hideg szél. A legutolsót, akit leg­többre tartottam — bizonyára igazságtalanul, csak mert már nem volt több — az idén nyáron tapos­ta Sopot forró aszfaltjába egy Zosia nevű férfias arcú lengyel nő céltu­datos papucssarka. Ú I j tobocző wfa-m katasZtrŐfS­nak beillő kudarccal zárult. Mit sem tartottam természetesebb­nek, mint hogy akkor találok új­ra katonáikat, amikor szükségem lesz rájuk, ahogy annak idején is összeverbuváltam a sereget. De az utóbbi években — amint most megtudtam, mert amíg volt még néhány hű emberem, miért is jár­tam volna utánuk — teljesen el­tűntek. Ha trafikokban, bazárok­ban lehet is kapni; ezek fantáziát­lan, festetten műanyiagöntvények. A boltokból meg száműzték őket a többi játék mellől. Érdeklődésem­re azt a választ kaptam, hogy be­fejezték a „korszerűtlen” gipsz-hu­szárok, ólomkatonák gyártását. Rá kellett döbbennem, hogy hívásom­ra nem fog már senki harihaszáll- ni. Évek óta olyan városban élek — amit valahol megéreztem azért —, ahol nem születnek, nem lak­nak már igazi játékkatonák. 25 éves koromra ellékozoltam mindazt, ami — úgy látszik — egy életre adatott. Mindet elvesztettem végérvényesen, tehát mindent tu­dok róluk: Semmi közük az igazi háborúhoz; hiszen a játékkatonák fegyvere mindig csak játékkato­nák ellen irányul. Kidolgozásuk, történelmi ruházatuk, redőkig, ara­nyos csatokig hímzésekig menő részletezése, vagy 'száguldó lovaik vágtatáspózai, lobogó sörényük, kitágult orreimpájuk csodálatos mesékbe repítik a képzeletünket, ha kezünkben forgatjuk őket. Me­sékbe, amelyek csak a mieink. El- . repítenek abból a viliágból, ahol > nem pattanhatunk paripánk háté- > ra, hogy _ jó damaszkuszi acélból készült szabüyán-k élével tanítsuk móresre a határainkra, becsüle­tünkre támadókat, ahol egyéni fur- fangunkon, képességeinken múlik győzelmünk. Az éjjeliszekrényen őrködő in­diánok, vagy Damjanich vörössip- kásainak egy raja, a hosszú köny­vespolcokon Jeruzsálembe vonuló lovagok egy szuverén belső tarto­mány honos polgárai. Sohasem nő­nek fel három-négy centis, körry- nyen eltörő, vagy olvasó mivoltuk­ból, s nem követik kilépésünk a kishercegek, rókák és János vité­zek országából. Ha sikerül meg­őrizni őket, jelenlétük egy lesül­lyedt hőskorszak Atlantiszának makacsul fejet,-felbukkantál szigetei lesznek, hallólunkig, hű testőrök, akikben a legfel teüenehöul bízhatunk. I obogős ISnÖzsSra- fS’mászkodő L bajnokom! Fújj a kürtödbe, hogy hallatára egy, a sok dezer­tált fegyveresem közül levesse az idegen szolgálat jármát, elinduljon messzi-messzi tartományból, pán­célján újra ifjúságra büszke, dacos fényeivel, jelentkezni a szöszke, buksifejű kislánynál, akinek most nincs katonája. ****** IWH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom