Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Oscar-dífas magyar filmrendező A Robin Hood egyik jelenete Kilencven éve. 1888. december 24-én született Budapesten Kertész Mihály filmrendező, aki sikerekben gazdag pályafutás után végül is Michael Curtis néven halt meg Amerikában. 1906-ban diplomázott a budapesti Színiakadémián. Pécsre. maid Szegedre szerződött. Innen került a budapesti Magyar Színház- hozr mint bonviván. 1912- ben készített először filmet. 1914-ben Kolozsvárra ment a Janovics Jenő-féle filmgyárhoz. Magyarországon összesen 38 produkciót forgatott. 1919. és 1926. között Ausztriában a Sascha, Németországban az UFA számára készített filmeket. 1927-től Hollywoodban a mozgalmas történelmi és vadnyugati filmek egész sorát rendezte. Ismertebb magyar filmjei: „Tavasz a télben”. ,.A senki fia”. „Varázskeringő”. Külföldön forgatott filmjei közül a világháború idején az antifasiszta propagandát szolgálva forgatta a nálunk is kedvelt ,.Casablancá”-t és a „Moszkvai küldetés”_t. Munkásságáért Oscar- díjat kapott, 1962-ben halt meg. December a „tizeik Az évet záró december 31 napot számlál, és latin eredetű elnevezése tizediket jelent. A régi római naptár szérinti évnek valóban a tizedik hónapja volt: ez a naptár ugyanis márciussal kezdődött. A hónap egykori magyar elnevezései: Bak hava, télelő, karácsony hava. A hónap első napján kezdődött a meteorológiai tél. Ennek megfelelően a hőmérsékleti átlagok igen alacso- ' nyak már. Hatvan év mérései szerint a havi átlagos középhőmérséklet 0,6 °C, 4,2 fokkal kevesebb a novemberinél. Az átlagosan 51 milliméternyi csapadék jórészt hó formájában hull le. A csillagászati tél idén december 22-én, 6 óra 21,3 perckor kezdődik, ez a téli napforduló ideje. Ezen a napon és az ezzel szomszédos napokon vannak az év legrövidebb nappalai és leghosszabb éjszakái. A hónap jeles napjai közül említsük meg 6-át, Miklós — Mikulás — napját, amikor a télapó megajándékozza a jó és a kevésbé jó gyerekeket... 13-án van Luca napja, a falvakban ekkor kezdték valamikor a Luca székét ácsolni, A széknek karácsonyig kellett elkészülnie; ezért mondják ma is a vontatott munkára, hogy „úgy készül, mint a Luca széke”. Az a hiedelem tapadt a Lu- ca-székhez, hogy aki arra karácsony éjjelén rááll, meglátja a falu boszorkányait. Karácsonnyal kapcsolatos, többé-kevésbé ma is élő népszokások a betlehemezés és a regölés. A karácsonyfaállítást maga csak a XIX. század közepén honosodott meg nálunk, elsősorban a városokban, később aztán falun is. A szilveszteri vidám évbúcsúztató régi római ünnepnek, a Szaturnáliának az utóda, a vele kapcsolatos szokások közé tartozott az ólomöntés, amit tréfás-komolyán ma is űznek néhol. Időjárási regulák is kapcsolódnak karácsonyhoz és Szilveszterhez; ezek népi megfigyelésen alapulnak, de mivel hosszú távra szólnak, érthetően megbízhatatlanok: Midőn karácsony hava zöld Húsvét napján havas a föld. Ugyanez prózában: Fekete karácsony — fehér húsvét. Ha Szilveszter éjszakáján eső esik, reggel pedig a nap fénylik, nincs reménység a termésben, de ha éjszakája é$ napja lészen egyenlő, akkor azt mondhatjuk: Szilveszter végezte nekünk föl az időt, Varhatunk ezután boldog új esztendőt. Humor- Szolgálat A cirkuszi kardnyelő már két kardot lenyelt és most a harmadik után nyúl. A szájához emeli, de azután dühösen elhajítja, és így kiabál a cirkuszigazgatónak: — Ezt egye meg maga, hiszen ezzel mindig hagymát vág! ★ A férj a televíziót nézi. A feleség behozza neki a kárét. Az első korty után a férj felfigyel: — Hiszen tudod, hogy én « kávét cukor nélkül iszom! — Tudom, de végre akartam hallani a hangodat. ★ — Nincs ingük? — kérdezi az üzletbe belépő vevő. — Jelenleg cipőnk nincs. Ingünk a jövő héten nem lesz. Tessék érdeklődni. — Nem felejtetted el megmondani a feleségednek, hogy vasárnap nálatok ebédelek? — kérdezi Viktor a barátját. — Persze, hogy nem felejtettem el. hiszen éppen ezért vesztünk össze! ★ — És ez a nőszemély, akit nekem ajánl, jó házból való? — Nemcsak hogy jó ház, de ráadásul az övé is! ★ — Kislányom, a legfőbb ideje, hogy bemutasd nekünk a jövendőbelidet. Jöjjön el hozzánk vacsorára. Mondd meg neki, hogy nem kell ünneplőbe öltöznie. Jöhet abban, amiben dolgozik. — Nem hiszem, hogy az jó lenne, ugyanis úszómester. ★ — Vádlott, mit csinált a kritikus reggelen? — Fehér voltam, mint a kréta, a számon hab volt és a kezemben borotva. — És azután? — Azután elkezdtem borotválkozni. ★ — Az a vaj. amit nekem ma délután eladott. nem volt friss! — De friss volt, asszonyom, csak három nappal előbb kellett volna érte jönni! WEÖRES SÁNDOR: ff Őszi séta Húltt lomb illatával esti szellő játszik. Fenyőág-íveken egy csillag átlátszik. Föntebb a hegykúpok párát eregetnek- földig ereszkedő ködöt teregetnek. A csillag eltűnik fehér lepedőben, tán ki se villan már az óesztendőben, A nagy nyirkosságot holdsarló hasítja, majd a viharfelhő azt is beborítja. Erdő sűrűjében vaksötétben állunk, elindulunk lassan, tán utat találunk. Fázunk, a közelgő mennydörgésbe veszve — itt az ismert ösvénynem megyünk már messze. Aforizmák Megrémülök, ha arra gondolok, hogy az a mindent látó Úristen kénytelen végignézni az összes csapnivaló színdarabot. J. Renard, francia író .★ Ellenségünk mégis sokkal több van, mint barátunk. N. Stan, amerikai humorista ★ Bizony, rosszul esik, amikor, valakinek éppen a hattyúdala válik slágerré. Egy zeneszerző lidérces álma A mundér becsületét megvédeni úgy a legkényelmesebb — ha az ember is benne van. Ökori egyiptomi hivatalnokok ' . jelmondata ★ A mozit valamikor „Nagy némának” nevezték. Azután hangos lett — és többé már nem volt nagy. Mi ebből a tanulság? Legjobb, ha az embér befogja a száját. Alessandro Culghini, olasz neorealísta filmrendező ’ ★ . Az üzletben brutális módszereket alkalmaztak —- a nettó súlyt mérték. A fusizó az az embér, aki hobbiját hivatalosan űzi. L. L. ★ Még a hitvány teve is több szamár terhét hordja. Rotterdami Erasmus Az okosoknak sok közös vonásuk van. A lelkiismeret.. olyan h,ang, ami ' akkor mondja meg nekünk, mit netn izabaű csinálnunk, amikor már azt megtettük. Voltour Az ostobák nem az igazságot keresik — csak az elégedettséget Wincenty Stys Kis városunk új iskoláját mindennel pompásan felszerelték. A tornateremben csillogtak-ra- gyogtak a krómozott tornaszerek. A természet rajongói a természetrajzi szertár hatalmas akváriumában gyönyörködhettek. A fizikai szertár polcain titokzatosan sorakoztak a leideni palackok. Pianínót is kapott az iskola és hegedűt is. Isak vonót nem. A hegedű csodálatos volt. amint ott feküdt békésen a bársonybéléses tokban. és csillogott rajta a lakkozás, szinte kívánkozott valami virtuóz kezébe. .. hogy játszszon rajta Paganinit Mozartot. Schubertét, vagy Kreis- lert. De nem volt vonó. .. A tanítványok és a gazdasági vezető heteken át keresgélték az összes környékbeli üzletekben De hiába. A leg elkeseredettebb a zenetanár volt. Nem tudott nyugodni a szekrényben haszontalanul és értelmetlenül pihenő hegedű miatt. Időnként elővette tokjából, és megigézetten nézte a fény csillogását a lakkozott felületen. Olykor az áliához emelte, képzeletben, a nem létező vonóval csodálatos zeneműveket játszott a hegedűn. És egyszer fantasztikus ötlete támadt. „Hát feltétlenül szükséges a vonó ahhoz, hogy az ember hegedülni tanuljon. . ! kérdezte önmagától, és innen már csak egy lépés volt ahhoz, hogy az ötletét meg is valósítsa. összegyűjtötte tanítványait, és elkezdte a hegedülés művészetét tanítani •— vonó nélkül. Megmutatta, hogyan kell tartani a hegedűt játék közben. Megmutatta, hogyan kell húzni á vonót, — könnyedén, - mégis energikusan. Megmutatta, hogy játék közben az ember miként csukja be a szemét, hogy semmi ne zavarja a teljes elmerülést a hangok titokzatos, csodálatos világában. Hogyan kell ráhajtania az embernek a fejét a hegedűre, hogy kellemes és biztos legyen. Es megmutatta, hogyan kell verni a lábbal a taktust, hogyan kell az ihletettség állapotába jutni,.. Tanítványai néma áhítattal kísérték tanáruk előadását, és olyan lelkesen figyelték, amilyen lelkesedéssel 6 beszélt nekik Paganini és Ojsztrah művészetéről. Nem volt a kezében hangszer, hanem csak egy műremek, amely ugyan szinte lángra lobbant volna egy vonóval, Bach, vagy Beethoven muzsikájával. Ha lett volna vonó. .. Egy kerek esztendő múlt eU mire sikerült’ mégis valahonnan egy vonót szerezni. Valamelyik messzi városból hozták, és ünner pélyes keretek között adták át az iskolának. Végre! A tanár boldogan, áhítattal vette a kezébe, és meghatottan helyezte, a húrokra... és aglán még nagyobb áhítattal végighúzta. Es ekkor a hegedűből. .. átható, éles, visító hangok szakadtak fel. A tanár elkomorodott, leengedte a vonót, de aztán újra felemelte és játszani kezdett. A hegedű nyeker- gett, nyögött, sírt, jajgatott. A tanárel- -képedve hallgatta a kakofóniát, és erőtlenül engedte le a karját. Hirtelen eszébe^- jutott, hogy ö tulajdonképpen nem is tanult hegedülni soha... Hirtelen befejeződött a hegedüokta- tás. A tanítványoknak eszükbe jutott a zenetanár fantasztikus lelkesedése, amellyel hegedű nélkül egy éven át tanította őket — hegedülni. Es boldogan emlékeztek arra az időre. amikor még nem volt a hegedűhöz vonó. Es a hegedű, a violaszín bársony bélésű tokban békésen. némán, haszontalanul pihen — a vonóval együtt... (Fordította: Antalfy István) Keresztény vagy keresztyén? A címbeli kérdést egy olvasónk tette fel, s levelében ezeket is olvashatjuk: „A mai helyesírási szótár csak a keresztény írásmódot ajánlja, de a régebbi kiadások a keresztyény írásförmát is megengedték. Mi volt ennek at oka?” Igaza van levélírónknak! valóban így volt. A legrégibb írásgyakorlatban a ke~ resztyén írásforma vált általánossá. Értelmező szótárunk ezért társítja a „régi” minősítést a keresztyén szóalakhoz. A felszabadulás előtt még felekezeti megkülönböztetést is jelölt a kétféle írásmód. A katolikusok következetesen keresztényt írtak, a protestánsok pedig keresztyént. Illyés Gyula két versében e kétféle írásmód mögötti felekezeti megoszlásra is utal: ,-Egy betű egy már tréfának sem új / buta betű, s az is csak magyarul: / mért több a keresztyén, mint a keresztény?” (Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt). Humorba oltott kritikai éllel ismét csak a keresztyén és a keresztény alakváltozatokkal kapcsolatosan írja le Illyés Gyula ezeket a verssorokat: „Ez hát a város, hol mindenki, / oly zordon, konokan keresztyén, / rám törnének tán, ha megtudnák / itt járok, egyedül keresztény” (Illyés Gyula: Emlékezés egy téli napra Debrecenben). Rákos Sándor Tejnető című költeményében is találunk utalást a kétféle szó- használat mögötti felekezeti megosztottságra: „Amíg éltünk, eszme, politika, / anyagi érdek, felekezeti { gyűlölség tizedelte sorainkat, / s szállított idő előtt ide ki: / keresztényt, vagy keresztyént írunk: / laböda, s csalán lepi el a sírunk!” Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy miért alakult ki ugyanannak a szónak kétféle írásmódja. A protestáns jellegű kiadványokban még ma is gyakoribb a kérész* tyén szóalak. A mai magyar helyesírási szabályzatban előírt írásmódot és ejtésvál- tozatot tehát nem veszik tekintetbe e gyakorlat követői. Az egységes írásmód kialakítása ebben a szóalakban is kívánatos, annál is inkább, mert a kétféle írásmód mögötti összefüggések értelmüket veszítették. Dr. Bakos József
