Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
Boconádon boldogulnak Érdekes munkahelyek Egy osztály válaszúton A kulisszák mögött Fentről lefelé: Tímár Sáiv< dór Falcok Mónika. Nacv Szabolcs. A Boconádi Általános Iskola nyolcadik osztálya — többek között — arról nevezetes. hogy a fiúk-lányok mindössze nyolcán vannak. A kis létszámnak nemcsak számos előnye. de legalább annvi hátránya is van. A gverekpk így fogalmaznak — Nem lazsálhatunk, minden órára készülni kell, mert mindig valamennyien felelünk. Állandóan szem előtt vagyunk. senki sem üsznatia meg az ellenőrzést. A nevelők viszont másképp vélekednek: — Mivel kevesen vannak, nao mint nap figyelemmel kísérhetjük fejlődésüket. Nemcsak a számonkérésre jut idő. hanem az új anyagot is begyakoroltathatjuk és folyvást segíthetünk a bizonytalankodókon. Mi tagadás: a pedagógusok oldalán az igazság: szerencsés ez a gárda, mert a áposan foglalkozhatnak velük. A jókor kapott tanácsok megkönnyítik a felkészülést. az önértékelést, a mások számára oly sok gondot jelentő pályaválasztást. Törőcsik Mária osztályfőnök a tantestület dicséretes törekvéseiből ad ízelítőt. —Már az első tagozatban felmérjük az érdeklődést: ettől kezdve számon tartjuk, hogy ki hogyan képzeli el jövőjét. A kicsiknek — természetesen életkorukhoz szabott szinten beszélünk az egyes szakmák jellemzőiről, e,mondjuk. mi a szép bennük. Ötödikig még rendszeresebbé válik a felvilágosító munka. Nemcsak a közösségeket tájékoztatjuk, hanem az egyéni adottságokat, képességeket is mérlegeljük. Nem feledkezünk meg a szülőkről sem. Azt szeretnénk elérni. hogy tanítványaink ne méretezzék túl vágyaikat, ne csalódjanak. Az is kiderül, hogy ennek érdekében változatos, hatékony módszereket vetnek hadba. Az idei pályválasztágU&atfsag, i9'8. december 13* szerda sí hét rendezvénysorozata például igen jól sikerült. A kifejező tényeket Cseh Béla igazgató sorolja. — Meghívtuk egykori növendékeinket. Olyanokat, akik már végzett szakmunkások, akik megtalálták a helyüket Ök szóltak gond* jóikról, örömeikről. Felke* restük patronáló üzemünket, a Gagarin Hőerőművet Vendégünk volt a Lenin Termelőszövetkezet főagro- nómusa.' aki arról győzte meg a fiatalokat, hogy falun. a mezőgazdaságban >s érvényesülhetnek. Vetélkedőt rendeztünk a villanyszerelő szakma műhelytitkaiból, n ez megmozgatta a diákok fantáziáját. Így hát nem csoda, hogy legtöbbször helyesen döntenek. Általában a végzősök hetvenöt százaléka pályázik szakmunkásképző intézetbe. A mostani nyolcadikosok is határozottak. Igaz. akadt köztük bizonytalankodó, de őkel sem hagyják magukra, hamarosan a megyei pálya- választási tanácsadó intézetben — a gondos vizsgálatok után — kapnak megnyugtató útbaigazítást. Érdemes megvilágítani magabiztosságuk okait is. Tímár Sanyi általában négyes és ötös érdemjegyeket ßzerez. azaz nemcsak jó eszű. hanem szorgalmas is. Arra is büszke, hogy nem tartozik a tétovázók sorába. — Vagy elektro-, vagy mechanikai műszerész leszek. Gyöngyösre vagy Egerbe mindenképpen felvesznek. Mindig érdekéit a rádió és a televízió Ezzel kapcsolatos könyveket olvastam. s aztán magam is megpróbálkoztam a kisebb javításokkal. Egészen jól boldogultam. Persze. nem ülök ölbe tett kézzel: a felvételi elbeszélgetésig van még jó néhány hónap, ezalatt tovább készülök és gyakorolok. Tudom: bőven lesznek versenytársaim, de nem adom fel. más megoldást el sem tudok képzelni. Ealcsik Mónika csak jeleseket visz haza, minden tárgyhoz ért, Çplyvàst bizonyítja felkészültségét, rátermettségét. Ö mindenáron állatorvos akar lenni, ezért első állomásként a hevesi gimnáziumba jelentkezik: — Itt megszerezhetem az általános műveltséget. Azt is hallottam — s ennek különösképpen örülök —, hogy-O■ — És a vakolat? Meg a mennyezetrozetta ? — Igazad van — kapott észbe vidáman Karikó. — Szalóki bácsi a gipszmunkában is profi. Nincs az a nehéz ornamentika, amit meg ne mintázna. A műemlékek stukkóihoz hozzá sem nyúlnak nélküle, pedig már elmúlt hetvenéves. — Akárcsak Pintér bácsi, a villanyszerelő! — derült fel még jobban a lány. — Az ám. az örök vicc- mesélô. Es olyan keze van, mint az idegsebészeknek. Valóságos plasztikai műtéttel operálta be a falakba a huzalcsöveket. a csatlakozó dobozokat, a konnektorokat, meg a kapcsolókat. Közben állandóan mesélte a százéves vicceit. Elhűlve hallgatott Edit, nyugtalanul pislogott a fém- díszműves, Bea mit sem értve, tompán bámészkodott. Dezsőnek remegett a tokája, rángott a szája. — Elég a viccekből — mondta baljósán. Az osztályfőnök: Törőcsik Katalin (Fotó: Szántó György) bevezetik a fakultatív oktatást. azaz harmadiktól megválaszthatom, hogy mivel foglalkozzak elmélyültebben. Jó dolog ez. mert az egyetemi felvételin több eséllyel indulhatok. Azt mondja: őt nem befolyásolta senki. véleményét önmaga alakította ki. — Apró koromtól fogva szeretem az állatokat. Egy kicsit értek is hozzájuk. Megérzik a ragaszkodást, s nekem sokkal engedelmesebbek mint másnak. Szerintem nincs szebb feladat, mint törődni velük, gyógyítani őket ha bajba jutnak. Nagy Szabolcs kritikusan szemléli magát, s nem kerget ábrándokat. — Az autószerelés izgatott, nemcsak azért, mert divatszakma, hanem amiatt is, mert izgalmas. érdekes. Mégsem ide pályázom, közepes jegyeimmel ugyanis aligha vennének fel. Tulajdonképpen én vagyok a hibás. tanulhattam volna lelkiismeretesebben is. Igen- ám. de ami történt, azon már nem lehet változtatni, tgy aztán villanyszerelő leszek. Számomra sokat jelentett az iskolai segítség. tanáraim irányítása. Nekik köszönhetem. hogy később nem kesergek majd. A megfontolt fiú terveire .is utal. — Idővel az érettségi bizonyítványt is megszerezhetem a. szakmunkások szakközépiskolájában Az első azonban, hogy gyakorlati ismeretekre tegvek szert. Mennyire igaza van. .. zott gyanútlannak látszó jókedvére. Miért? Dezső jócskán feljebb srófolta hangerejét: — Mert nincs bennük humor! — Az lehet. De a legrosz- szabb vicc nem tőlünk származik — mondta Márti. — Hát? — kérdezte vallató érdeklődéssel az apja. — Azoktól, akik előtt semmi sem szent! Akik mások ingyenmunkájával kereskednek! Dezső eltökélten mozdult a lánya felé. Edit határozottan ráparancsolt: — Türtőztesd magad! De nem is támadhatott volna Mártira a kőfaragó. Szótlanul, ám annál tömörebben állta útját a piros garbós legény. Belátva, hogy a tettlegesség jóválehétetlen következményekkel járna, fújtatva lefékezte magát. Kárpótlásul a tekintélyének ártó megtorpanásért, rekedtségbe bicsakló hangon kiáltotta el maeé* — Ki innen. A lány megremegett. de jCarikó, nyugodtan,. békés, száVéletlenül került a művészvilágba. Békéscsabai diák korában, mondhatni, egyszerűen csak betévedt a városi színházba, ahogy az épület előtt díszleteket pakolászó emberek munkájára kíváncsiskodott. Szatmári István ma is emlékszik a darabra, amelynek kellékéi magukkal ragadták: az év néhány hónapján már hagyományosan vendégszereplő szolnokiak a Havasi kürtöt játszották éppen. Akkoriban ugyanis még nem volt önálló társulata Csabának ... Az első találkozása volt a Thália otthonával, érthető, ha nagy hatást gyakorolt rá az élmény. Mindent nagyon érdekesnek talált. tetszett a környezet, a színészek játéka, s különösen izgalmas volt ezekkel a „kulisszák mögül” — a zsinórpadlásról ismerkednie. Olyannyira kedvére volt a látogatás, hogy mindjárt eldöntötte: ha lehet, maga is az együtteshez szegődik valamiképpen. Ügy vallja több mint negyedszázad után is, hogy : Szerencséje volt, amikor másnap felvették a műszakiakhoz, díszletesnek. Eszébe sem jutott bánkódni a szerény fizetés, a vándorélet, a szolnoki albérlet miatt, munkájáért még azt is vállalta, hogy szülei nehezteljenek rá. S évekkel később, amikor a pesti Fészek klubban rendezett tanfolyamról — ahol többi között olyan művészek tanították, mint R uzicska György, Varga Mátyás, Upor és Rajkai — művészettörténeti, színpadtechnikai, elektromos, építési, szervezési ismeretekkel alaposabban is felvértezve folytathatta feladatait: még boldogabb volt. Pályája pedig egyre többet adott a számára! Kezdődött ez talán azzal, hogy új társulat úttörő munkájára vállalkozhatott maga is. S Békéscsaba első önálló színházába mindjárt színpadmesternek jelölték! Úgyszólván a semmiből kellett kezdeniük, megteremteniük mindazt, ami szükséges volt ahhoz, hogy az öreg falak között az élet meginduljon. Keményen átdolgozott napok, izgatottan átvirrasztott éjszakák után került sor a nyitásra, a névadó író Aranyemberével. Kirobbanó volt a siker, amin — úgy érzi most is — talán először osztozott igazán ... nakozással mosolygott a kőfaragóra. — Én is úgy gondolom, hogy el innen — szólt egyetértőn, indulatmentesen. Megfogta Márti kezét. — Gyere. Menjünk... A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálásaképpen férfias baszushangon méltatlankodott. — Ez az átkozott úri modorom. Ez gátolt meg abban, hogy szájon nem töröltem a lányomat. A fémdíszművesnek a szeme sem rebbent az iménti jelenet láttán. Félreállt, kivárta, mikor juthat ismét szóhoz. — Ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy az iménti jelenet számunkra soha meg nem történt. Diszkrécióm fátylat borít rá. Szabadna visszatérni jövetelünk érdemi céljára? — Nagyon helyes — szólt finnyáskodva a türelmetlen Bea, s kényes tekintetét a mennyezet felé fordította. — Azt hiszem, Ide kovácsoltvas csillár illene leginkább. Dezső hirtelen utálni kezdte ezt a kényes élő csecsebecsét. Mosolyogni próbált, de csak vicsorogni tudott. — Szó se róla, kisasszony. Leginkább. — Ügy értem, hogy a ko- loniálgarnitúrához — fontoskodott Bea. Nem állhatta meg Edit, hogy rá ne szóljon udvarias megvetéssel. — Mi is úgy értjük, kedvesem. A fémdíszműves élénken észben tartotta a szabályt, hogy üzletembernek nem szabad megsértődnie, de azért neheztelve vette tudomásul a Burján testvérek fölényes* Aztán — meséli — több szép élménye is akadt mostanáig. 1957-ben, amikor Egerbe szerződött műszaki felügyelőnek — a világosítók, asztalosok, festők, szobrászok, szabók, fodrászok, lakatosok, s még ki tudja, kik, munkahelyeinek irányítására — még a régi színházban dolgoztak, körülményeik tengernyi gondjával, tgy részese lehetett az új színház építésének, megnyitásának is, ami újabb örömöket jelentett számára. — Időközben elvégeztem a Színművészeti Főiskola műszaki tagozatát is, s itt ragadtam a Gárdonyi Géza Színházban. Azt hiszem: el sem megyek már innen! — mondja. — Mióta nem önálló a színház, nincs ugyan annyi dolgom, mint valamikor, nem annyira izgalmas műszaki vezetői munkám. A díszleteket Miskolcon készítik, itt csupán átalakítjuk, színpadunkhoz igazítjuk. Úgyszólván csak a lakatosműhelyre, a színházi berendezés fenntartására, karbantartására kell ügyelnem, s legfeljebb egy-egy városi kiállítás rendezése jelent többet a számomra is —, de mindmáig érdekesnek tartom, amit csinálok. Hozzám tartozik az egri, mintegy fél. száz tagú állandó személyzet A napokban került az üzletekbe Tomsits Rudolf dzsesszmuzsikus Alom és valóság című nagylemeze, melynek készítésénél hazai dzsessz- és rockéletünk számos jeles képviselője működött közre. Talán az újdonság iránti érdeklődés is felkeltette az egri közönség kíváncsiságát: a szombati koncerten telt ház volt A Megyei Művelődési Központ és a Műsorrendező Iroda dzsesszsorozatában ezúttal Tomsits Rudolf és együttese lépett fel. A kitűnő pisztonos több mint egy évtizede a dzsessz élvonalába tartozik, ám a zenekar többi tagja még meglehetősen ismeretlen. — Bemutatnád őket? — kedését. Hiányolta Paulát. Vele szívesebben tárgyalt volna. — Sajnálom, hogy nincs lehetőségem átadni kézcsókomat Paulácskának — mondta. Dezső félvállról felelt neki. — Megteheti, ha majd hazaérkezik a temetőből. — Hogyan?... — Ma van ugyanis az én szépemlékű apósom neve- napja — világosította fel Dezső a fémdíszművest. — Mivel szeretett nejem példás szülőtisztelő, vitt egy csokor tearózsát a papa sírjára. — Nos, ha érdeklődhetnék tisztelettel... Mi az utolsó ár? Dezső azt hitte, szuggerál- ni akarja a szomszéd azzal a rebbenetlen, elmélyült tekintetével. ö is így nézett Félix Elek szemébe. — Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, pontosan annyi, mint az első. A kopasz fejebúbjára fésült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan képet vágott, mintha enyhe fogfájással bajlódna. — Szabadjon megjegyeznem, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé. — Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sértődött vigyorgással. — Esetleg a kedves férjével is... Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Barátságos tekintete sajnálkozó lett. Ezzel fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő, adott esetben a lótetűhöz is irgalmas tud lenni. lloLytatjukj fele, s játéknapokon természetesen a miskolci segítség is. Ma is mindúntalan helyt kell állnom, mint régen, nekem is meg kell dolgozni a sikerekért... Szerencsére, eddig nem volt különösebb baj a „házam táján”, balesetre. nagyobb malőrre nem emlékszem. Mindössze egyszer történt, sok évvel ezelőtt, hogy a színpadon, előadás közben váratlanul beszakadt az egyik pódium, • jobb híján két embert kellett alá bújtatnom, tartani a .deszkát S az sem ismétlődött, amikor az egyik színész által véletlenül behúzott körfüggöny a forgószínpad mozgása közben elsodorta, felborította a díszleteket ... Úgy mondja, hogy „névtelenül”, a kulisszák mögött is jól érzi magát a pályán. Sok kedves ismerősre tett szert a művészvilágban, a legnagyobb színészek közül is számosat barátai közé sorol. Magas elismerést kapott munkájáért a megyei tanácstól, dicséretben részesítette már a miniszter is, most a nyáron pedig egyike volt azoknak, akiknek odaítélték a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést. El nem cserélné már ai munkáját mással... kérdeztem az együttes vezetőjét, Tomsits Rudolfot ax egri koncert előtt. — Ebben a felállásban tulajdonképpen ez év eleje óta játszunk. Januárban kezdtünk el próbálni és április végétől koncertezünk. A bemutatást a zon-i goristánkkal kezdeném.' Horun Zsij Vladimir szovjet állampolgár. Vele a budapesti dzsesszklubban ismerkedtem meg, barátok lettünk, s én megkértem a kijevi fiút, hogy zenéljen velünk. A gitárosunk, Lősz. ló Attila, a fuvolás és kon- gás Horváth Kornél, a Kaj, szakő együttes tagjai voltak, a többieket behívták katonának, s ők így kerültek hozzánk. A basszusos Tóth Tamás a konzervatórium végzős növendéke, a dobos pedig Pogonatosz Ni. kosz, hazánkban élő görög fiú, már „régi motoros” a szakmában. — Nagy lemezeden még nem ezzel az együttessel zenéltél. De vajofi az Alom és valóság stílusa velük is folytatódik? — Természetesen, marad a dzsessz-rock. Annál ia inkább, mert olyan közérthető zenei elemekkel dolgozunk, melyek nem hangzanak idegenül a popmuzsikát kedvelő fiatalok nagy táborának sem. Kis százalékban játszunk hagyományos dzsesszt is, de túlnyomórészt saját szerzeményeinket adjuk elő. Ezekben igyekszünk kikerülni azt a formát, amely két téma közé beszorít egy kis improvizációt. Kompozícióink önállóak mindegyik külön-külön, független hangszereléssel készül. — Eddig merre koncert teztetek? — Nyáron a Balalton déli partján tartottunk hangversenysorozatot. Játszo- tunk hajón, művelődési házban és szabadtéren. Részt vettünk a székesfehérvári, a debreceni, s legutóbb, november végén, a nagykanizsai dzsessznapo- kon. Erről az utóbbiról a rádió egyenes adásban köz- vetítte koncertünket. Egyébként úgy látszik, szerencsénk van a rádióval, mert számos felvételt készítettek velünk. Volt olyan is, amit szimfonikus nagyzenekari kísérettel. » — Terveitek? — Szeretnénk minél több hangversenyt adni, s jövőre pedig, ezzel sv “gyüttes- sel is esr” v'HsHh ^aylemezt kiadni. Jozsa reltx; Pécsi István ( gyónt) Alom és valóság — zenében A Tomsits-együttes
