Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

Hz értelmiségi nők vidéken A FALVAK asszonyai a családanyák között ma épp­úgy megtaláljuk a fizikai dolgozót, mint az értelmisé­gi nőt. A termelőszövetke­zetekben, állami gazdasá­gokban, vagy a tanácsokban mindenütt ott vannak a lá­nyok, asszonyok. A mező- gazdaság ágazataiban az ér­telmiségi nők helye és sze­repe általában megegyezik a hasonló képzettségű férfia­kéval. Helyzetüket, az őket megillető beosztásokat már mind több helyen kísérik fi­gyelemmel. Igaz, érdemes is felfigyelni arra, hogy a fa­lusi értelmiség munkájában milyen jól, a feladatoknak megfelelően illeszkednek be a magasabb iskolai végzett­séggel rendelkező nők. Ré­gen mi lehetett egy falusi értelmiségi nő? A kör köny- nyen behatárolható: tanító­nő. óvónő és patikus- vagy postás kisasszony. Több szakmában aligha lelték fel őket. Ma minden területen jelen vannak. A bíróságon jogi végzettségű leányok, asszonyok, a mezőgazdászok között is méltó társ, orvo­sok, állatorvosok, (régen nő­ket nem is képeztek e terű- leire) pedagógusok, tanács­elnökök, s elvélve még tsz- elnökök is. Az ügyvitel egy­re bonyolultabb, nagy felké­szültséget igénylő berkeiben döntően nők dolgoznak. A vezetői beosztásban már kevésbé találjuk ott. őket. Az ország több mint 1200 tsz-elnöke .közül talán heten viselnek szoknyát. A szövet­kezeti mozgalom egyik jeles vezetője egy ízben azt mon­dotta: „Lehet, hogy azért csak ilyen kevesen, mert mi férfiak félünk, hogy a nők bizonyítanak?” A tré­fás megjegyzés mélységes előítéleteket takar, de ko­rántsem ez az egyetlen oka, hogy a falvakban élő diplo­más nők képzettségét és ké­pességét nem használjuk ki á népgazdaság javára kel­lően. Már az első lépésnél a férjhez menés idején tapasz, táljuk, hogy a helyválasztás­nál a nő alkalmazkodik a férj munkahelyéhez. Ha ott, abban a helységben képesí­tésének megfelelő beosztás nem áll rendelkezésre — a nő alkalmazkodik. Vállalja azt a munkát, amiért nem azon a főiskolán vagy egye­temen kéllett volna 4—5 évet ellöltenie. Munkájára, szaktudására ugyanakkor más helyen nagy szükség lenne, s a fér i letelepedését is biztosítanák. Sajnos a szo­kásjogok még úgy írják elő: a férfi által választott helyen maradjanak. IGAZSÄGTALANOK len­nénk azonban, ha ezt a kö­rülményt csupán a férfiúk nyakába varrnánk. A nők saját maguk sem mindig igénylik a végzettségük, a gyakorlatuk szerinti esetle­ges vezetői beosztásokat. A MEDOSZ végzett egy felmé­rést a mezőgazdaságban dol­gozó értelmiségi nők helyze­téről. A széles körű tapaszta" latszerzés során megállapí­tották. hogy bár igen sokar alkalmasak lennének vezető' munkakörbe, ők maguk sem igénylik azt. Kisebb felelős­séggel járó beosztást szíve­sebben vállalnak. Kialakult számukra a ..megfelelő”, de szaktudásukat korántsem ki­aknázó munkakör. Érdemes ennek is a mélvé- re nézni. Azok a nők, akik vezető beosztást vállalnak, már a társadalmi megmoz­dulásokban is szívesen részt vesznek, sőt el is várják tő­lük. Ám a család ellátása, az otthon megszervezése vi­déken úgy tűnik, még in­kább a nők kizárólagos „jo­ga”, mint a városokban. S emellett a vidéki szolgáltató és gyermekintézményi háló­zat még nem könnyít annyit a nőkön, mint a városi, hol­ott a nagy helyeken is elé­gedetlenek vagyunk azzal. Jelenleg felsőbb beosztás­ban. ,a néhány említett taná­csi. vagy tsz-elnöknőt kivé­ve. alig találunk vidéken nőket. Az állami gazdasá­gokban például vezető be­osztású nő nincs. Olyan, aki már közelíti ezt a szintet, az mindössze 3,2 százalék. Középvezetők közül 8,1 szá­zalék a nő. A termelőszövet­kezetekben főmezőgazdász 17, főkertész 12, főállatte­nyésztő 14 volt az elmúlt évben összesén! Az iskolák­ban úgy tűnik, nincs kü­lönbség. A tantestület zöme Könyvel a gép­Mm, ; í'íá&.ví:: nő, s ha van egy szem férfi, az az igazgató. Nagyon, so­kan még az egyetemi évek alatt igyekeznek férjhez menni — különösen az úgynevezett női pályákon' mert, ha bekerülnek egy testületbe, onnan már ke­vésbé találnak férjet maguk­nak. A BESZÉLGETÉSEK so­rán hallottam olyan véle­ményt is, hogy a tudomá­nyos fokozatok elérésére nem szívesen törekednek a nők. Ez nem igaz. Az esé­lyek, lehetőségek egyeniőek. És sok nő sikeresen szerzett újabb tudásanyagot, meg­dolgozott azért. A keszthelyi Agrártudományi Egyetem egyik tanszékvezetője is nő, aki szakmai és tudományos munkája mellett anyai hiva­tásának is eleget tud és tu­dott tenni. A nők rátermettségét senki nem vitatja. (Leg­alábbis nyilvánosan.) De egy érdekes eset bujkáló félté­kenységre utal. Vidéki ér­telmiségi házaspár olyan munkakörben dolgozott, hogy mind a ketten jelent­kezhettek aspirantúrára. Diplomaterveiket elfogad­ták és megkezdődött a kan­didátusi fokozat megszerzé­sének időszaka. A vizsgáknál a nő volt a sikeresebb, bár a férfi sem maradt el egyet­len szigorlatával sem. Egy­szer azonban a nő halasz­tást kért, de elfogadható magyarázatot nemigen tu­dott adni. Csak nagyon ne­hezen és jóval később tudta meg az aspirantúra vezetője, hogy a férj valósággal ki­sebbségi érzéseket táplált, mivel felesége eredményeit^ többször hangoztatták. Ezért az asszony a családi békes­ség érdekében előnyt adott számára. Megvárta, míg a férje kandidátus lett, s ő csak később szerezte meg a tudományos fokozatot. AZ ÉRTELMISÉGI nők, többségükben gyökeret eresztettek vállalataiknál, s potenciálisan is alkalmasak hivatásuk betöltésére. Több segítséget kell nyújtani szá­mukra, hogy azon a helyen kamatoztassák szakmai tu­dásukat, ahol szükség van rájuk, amire képesítették őket. Lcnűvay Vera Korszerűbbet és gazdaságosára w Made in Finomszerelyénygyár Párt. és kormányhatározatok — a Központi Bizottság HP71, novemberi. 1977. októberi határozatai — szorgalmazzák üzemeink, vállalataink gyártmány-, és gyártásszerkezetének korszerűsítését, a termelés gazdaságosságának fokozását Hol tart e rendkívül fontos gazdasági, gazdaságpolitikai felada­tok megvalósításában az egri Finomszcrelvénygyár? A kér­désre a vállalat gazdasági és politikai vezetőitől kertünk választ Az elsők között Gépipari üzemeink közül az egri Finomszerelvénygyár az elsők között — több mint tíz évvel ezelőtt — kezdte el ter­mékszerkezetének felülvizs­gálatát, korszerűsítését, fej­lesztését. Mindenfajta fel­sőbb parancs, vagy utasítás nélkül kezdtek hozzá a gaz­daságtalan termékek gyártá­sának megszüntetéséhez, s döntöttek amellett, hogy az elkövetkezendő években ki­zárólag a hazai és a külföldi igényektől függően határoz­zák el, hogy mit fejleszte­nek, miből mennyit termel­nek, illetve mennyit érde­mes termelni. A szigorú gyártmányszor­tírozás első áldozata a ká­véfőző, a kerékpárvillogó és az orvosi fecskendő volt — ma már majdnem hihetet­lennek hangzik, hogy valaha ilyen termékeket is gyártot­tak —, majd nemsokára ugyanerre a sorsra jutott a Dongó-motor — a kerékpárt próbálták motorizálni vele — az autókürt és a porlasz­tó is. Meg vannak számlál­va napjaik a Diesel-elemek­nek — szocialista importból olcsóbb beszerezni, mint itthon gyártani —, az első típusú olajszabályozóknak, valamint az ugyancsak az első típuscsaládba tartozó kompresszoroknak is. Együtt a MECMAN-nal Az említett korszerűtlen termékek helyett a világhí­rű és évtizedek óta világ- színvonalon termelő és ke­reskedő svéd MECMAN- céggel kötött szerződés alapján 1967-ben kezdték el a pneumatikus elemeket gyártani az egri gyárban. A profiltisztítással, a svédek­kel kialakított együttmű­ködéssel a vártnál is na­gyobb „halat” fogtak a fi- nomszerelvénygyáriak. Ex­portjuk ugrásszerűen nőtt,s MECMAN-elemeikből évről évre nagyobb mennyiségben vásárolnak Európa ipari­lag fejlett tőkés országai is. Hasonlóan stabil piacai vannak — a szocialista és a tőkés országokban egyaránt — a gyár legújabb olajsza­bályozóinak és kompresszo­rainak is, s tucatnál is több ország érdeklődik a gyár szakemberei által kifejlesz­tett ipari manipulátorok — robotok — iránt. Közben Heves nagyközségben új gyárat építettek, amelynek termékeiből — a törzsgyá­réhoz hasonlóan — szintén egyre több kerül szocialista és tőkés exportra. És hogy mennyi ez az egy­re több? A negyedik ötéves tervben a gyár rubelelszá­molású szocialista exportja 6,9 millió rubel, a tőkés pe­dig 9,7 millió dollár volt. Ebben a tervidőszakban vi­szont már 24,5 millió rubel és 21,6 millió dollár érték­ben tervezik termékeiket külföldön értékesíteni. Célkitűzéseik megvalósí­tásában a világpiac gyorsan és gyakran módosuló igényei és feltételei közepette is a tervezettnek megfelelően ha­ladnak. Tavaly egészen ki­emelkedő — az iparág átla­gánál is eredményesebb —, gazdasági sikerekkel zárták az évet, és hasonlóan jónak ígérkezik az idei esztendő is. Többet kevesebben A kotyogó kávéfőzőtől, a Dongó segédmotortól 1er­Egy didergő hatvani polgár tanúvallomása gázügyben Ha valaki a könyvelésről ejt szót legtöbbször az író­asztal fölé görnyedő, ceru­zát koptató lányokra, asz- szonyokra gondolunk. Pe­dig ez a módszer mind több vállalatnál. szövetkezetnél már a múlté, mert egyre több okos gép könnyíti ezt a munkát. A Heves megyei áfészek a sok százezer lé­téi feldolgozására gépi adat­feldolgozót hoztak létre közös társulással. Jelenleg Egerben, Füzes­abonyban és Hatvanban 22 könyvelő végzi nyolc szö­vetkezet gépi könyvelését, havonta egy ASCOTA 170 típusú géppel 17—18 ezer uitelt dolgoznak fel. A 35 SBRígyűjtös könyvelőgép Mbáttanul összeadja, tárol­ón I» adatokat éa bármikor (Fotó: Szabó Lajos) a szövetkezeti vezetők ren­delkezésére áll a kartono­kon összesített és a műkö­déssel kapcsolatos adat, amelyek a napi munkához szükségesek. A gépekkel gyorsabb lett a munka és ezzel együtt az információs szolgálat m Egy gép 45 leíró könyvelő munkáját helyettesíti. Ké­pünk a SZÖVADAT hatva­ni telephelyén készült, ahol Ambruzs Lászlóné és Csaba Tamásné a szövetkezet egyik számlájának feldol­gozásán munkálkodik. Ezen a telephelyen négyen dolgoz­nak és a jövő év elejétől már a lőrinci szövetkezet munkájával kapcsolatos adalí^Molgocaat is ekegsffe. Az Ifjúság úti lakótelepen nyolcvan család igényelt gázszolgáltatást, amikor ez év elején hivatalos helyről megkerestek bennünket, fölajánlva a lehetőséget. Szerződést is kötöttünk, va­lamint a harmincezer fo­rinton felüli irányárnak megfelelően — öröklaká­sokról lévén szó! — hitel­igénnyel fordultunk az Or­szágos Takarékpénztár he­lyi fiókjához. Természete­sen mindenki időben ren­dezte a „beugrót”. Jómagam szociálpolitikai kedvezmény révén, négyezer forintot fi- zettem, plusz ötszáz kezeié, si költséget. Aztán jött az ingatlanunk terhelésére vo­natkozó értesítés, majd az OTP — a TIGÁZ és az UNISZERV által nyújtott kalkuláció alapján — hivat­kozva a 33 ezer forintos ki­vitelezési költségre, megál­lapította a havonta befize­tendő. kamat összegét. Boldogok voltunk ! Kor­szerű fűtést kapunk, még­pedig 1978. őszére, az új fű­tési szezonra. így szólt ugyanis a kivitelező ígérete, aminek hittünk, hitelt ad­tunk. Legtöbb család gyor­san szétdobatta cserépkály­háit. mások az olajkályhák- tól szabadultak meg. A nyá­ron nem vettük igénybe az olajvásárlási kedvezményes akciót, sőt legtöbben szén­ről, fáról sem ' gondoskod­tunk, Minek pénzt kidobni, amikor így is sokba kerül a gáz bevezetése? S miért sza­ladgáljunk fuvarosért, aki százakat kivesz a zsebünk­ből, néhány mázsa tüzelő­szer hazaszállításáért? S még érezzük magunkat megtisztelve, hogy egyálta­lán szóba á!l velőnk. Hanem, tetszenek tatJbi, atoügätaa muftaste-j« hetek, úgy kezdett megren­dülni a bizalmunk mind a TIGÁZ. mind az UNISZERV iránt. S egyáltalán: gya­nússá vált az egész ügylet. Nagyon keservesen lendül­tek munkába a vezeték- rendszer építői, majd ami­kor végül is a TIGÁZ ut­cánkba hozta, s lefektette a csöveket .szinte elakadt minden további tevékenység. Pedig nyakunkon volt az ősz, nyakunkon a fűtési sze­zon. Nyolcvan öröklakás öt­száz polgára konstatálta két­ségbeesve, hogy felültünk, fel ültettek bennünket, itt fagyunk meg a télen. És akkor mentünk ide, mentünk oda. Egyik bará­tom, Szeliczki József, majd­nem ingajáratban közleke­dett a tanács műszaki osz­tálya és az UNISZERV kö­zött. Jöttek is végre a sze. relők, jöttek a különböző belső kellékek. Óra, kon. vektor, gáztűzhely. S kap­tunk lelkesítő, reménykeltő dátumokat. Október közepe. Október vége. Nyugatom, elvtársak, november- hete­dikét meleg lakásban ün­nepelhetik. Aztán november derekára módosult a dátum. Míg Patkó Imre tanácsel­nöknek úgy esküdtek föl a kivitelező cég szakemberei, hogy december elseje az Ifjúság utcai lakótelep töké­letes. teljes gázellátásának végső időpontja. Ma hánya­dika van? December 6. Mi­kulás! Valóban, akik itt élünk, ezen a telepen, iga­zi mikulások vagyunk. Már ami a hideg ellen fölsze­dett subákat, göncöket, s zúzmaraszakánunk'at íl'leti. Mert gáz nuku. Valahol volt próbafűtés, remélhetünk, mondta dél­ben as? saomeaéd teáfejs-fóaBBÉí; teheái*. ben lehurrogták, megje­gyezvén, hogy a szerelékek ugyan megérkeztek minden otthonba, de hiányoznak még sok helyütt az utcáról bevezető csövek, továbbá piszmognak csak a munká­val. S várat magára a be. kötés, ami nélkül fölösleges limlom a gáztűzhely, s konvektor. Kedélyemet spé­ciéi 'tovább borzolta az OTP, mert bár a kalkulált 33 ezer forint kölcsönbe rögtön fizettem négyezret, ők az eredeti összeg 2 szá­zalékos kamatját fizettetik velem, ki tudja meddig. Csizmár Józsefné lakótár­samnak ügykezelési bakiiból készpénzben akartak kifizet­ni csaknem harmincezer forintot, azzal a megjegy­zéssel, hogy rendezze. dóigát az UNISZERV-nél, mert ők lezárták a témát. Mást tar­tozásának kiegyenlítésére szólítottak fel, s csak mi­után bizonylatokkal igazolta vétlenségét, az időben meg­történt befizetést, akkor de­rült ki, hogy házon belül nem könyvelték az összeget az ügyfél kartonjára. "Egyébként most megint hallottam egy új határidőt. Talán a héten! Mit mond­jak erre pillanatnyi nyomo­runkban? Viccesen hang­zik: összetesszük a két első lábunkat, ha legalább kara. esonykor meleg lesz nálunk, ironizál e vallomás, s a hozzá kapcsolódó kérdések szülője, Szalmási György, Ifjúság úti lakos, két kis gyermek édesapja. És amit jószerint tollba mondott, én csak visszhangozni tudom, abban a reményben, hogy malíciózufi szavainkat inun­kéval hazudtolják meg a ki- wileleaök ... 18**«N<a:y mészeteeea közel ser« w!l könnyű az út a MECMANJ automatikáig. Az új gyárt? mányok meghonosítása, s különböző fejlesztések egy­részt tetemes milliókba ke­rültek, másrészt nemcsak az új és a régi gépeket, hanem az emberek gondolkodását, szakmai, politikai ismeretei­ket is át kellett programoz­ni. Ennek érdekébe« volt olyan idő, amikor a gyár dolgozóinak több mint há­romnegyede vett részt szak? mai oktatásokban, meg kel-1 lett erősíteni a műszaki ap­parátust, stabilizálni a szak­munkásgárdát, emelni a ve? zetés színvonalát. Mindezek­re annál is inkább szükség volt, mert az egyre növekvő feladatait évről évre kisebb létszámmal teljesíti az egri Finomszerelvénygyár kol­lektívája. Tetézte, illetve tetézi gondjukat az évek óta aka­dozó anyag- és szerszáméi-1 látás. A székesfehérváriak ma sem tudnak megfeleld minőségű alumínium henge­reket gyártani a pneumati-1 kához, ezért Angliából kell — egyre drágábban — a szó-1 ban forgó hengereket besze? rezni. Hasonló a helyse* a szeri számellátással is. Mivel » magyar szerszámipar az igé­nyeknek csak töredékét tud­ja kielégíteni, így marad aa import, pedig e külföldön gyártott szerszám átlagosan háromszor-négyszer többe kerül a hazáinál. Ráadásul egy évben csak egyszer le­het rendelni és a szükséges szerszámok többségét csak dollárért lehet beszerezni. Erről természetesen már á legkevésbé a finomszercl- vénygyáriak tehetnek. Pana­szukat, javaslataikat évről évre elsírják a tárca illeté­kes vezetőinek, de a szük­séges intézkedések minded­dig elmaradtak. A felhasz­nált hengerek így változat­lanul angol gyártmányok, s szerszámparkjuk többsége ia tőkés „származású”. A népgazdaság igényei! mindig is tisztelő és figye­lembe vevő kollektívának számolnia kell végezetül an­nak következményével Ls, hogy a közelmúltban jelen­tősen megemelték a szocia­lista piacokra készülő ter­mékek termelési adóját. Ez pedig nem kisebb lecke meg­oldására készteti az egrieket, hogy a megemelt adó elle­nére is veszteség nélkül tud­ják szocialista exportjukat teljesíteni. A hogyanra ugyan még nincs válaszuk, de ahogyan a vállalat poliJ tikai és gazdasági vezetői el-' mondották: olyan döntésen dolgoznak, amely sem a népgazdaság, sem a vállalat érdekét nem sérti majd. Nincs tehát megállás, út­ra változtak a körülmények, s újra változnak a felada­tok, a tennivalók is. S nem kivétel ez alól az egri Fi­nomszerelvénygyár sem. Koós József Map-olasz gumiipari megállapodás A CHEMOLIMPEX és a TAURUS vállalat, illetve a milánói Pirelli és a londoni Dunlop cég képviselői ked­den Budapesten műszaki és kereskedelmi keret megálla­podást írtak alá, amelynek célja az áruforgalom bővíté. se. az ipari együttműködés kialakítása. Magyarország már eddig is importált gumiipari ter. mékeket a Pirelli cégtől, most a cél az. hogy az áruforga­lom kölcsönös legyen, vagy­is az importhoz magyar export kapcsolódjék. A meg. állapodás előirányozza , az in­formáció- és dokumentáció­csere kiépítését, szakembe­rek cseréjét.. Szakértőket bíznak meg az együttműkö­dési javaslatok kidolgozásá­val.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom