Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-07 / 288. szám
Csalódtunk a rizsben Äz ufóké hónapfc. mm Immár a harmadik esztendeje annak, hogy rizs dolgában nincs szerencséjük a növénnyel foglalkozó gazdaságoknak. Tavaly és tavalyelőtt a szeptember végi, korán jött fagyok vitték el a termés tetemes részét, 1978-ra pedig — miként köztudomású — a kevés napfény, a növények érésének elhúzódása volt a jellemző. persze nem pusztán a rizs esetében. — Azért nem ilyen egyszerű a képlet — magyarázza Hecsey Jenő, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese. aki e témakör szaktekintélyének számít mind a tárcán belül, mind országosan. — Gondolja meg, hogy vannak olyan rizstelepeink. amelyek még az ötvenes években kubikosmunkával készültek. — hogyan menjen rá ezekre a rizskombájn? Nem szólván arról. hogy rossz műszaki állapotuk miatt nehezen vezethető le róluk a víz. s ezért késik a vetés. Az ideális az lenne, ha ez a munka május 10-ig befejeződne, ám az idén is előfordult néhol, hogy még júniusban is vetettek. vagyis legalább 20 nap volt a késedelem. Ugyanakkor azon vitatkozunk. hogy rövid tenyészidejű. vagy középkorai fajtákat vessünk-e, jóllehet érésük között mindössze 5—6 nap a különbség. — Milyen fajták most az uralkodók? — A Kátai—203-as. a Szarvasi—70-es, a Szarvasi Karcsú, aztán szerencsére terjedőben van a Tápiósze- lén kinemesített — dr. Simon József és Sajó Zoltán munkája ez — bőtermő és korai érésű fajta. a Nuc- leoryza. amelynek elterjesztését szorgalmazzuk. A fajtát 1976-ban ismerték el. de az idén már a terület 30 százalékát uralta, s jövőre 40 százalékos arányban foglalja el a rizsföldeket. I — Tudom, hogy végleges adatokról még nemigen lehet szó. de a pillanatnyi jelzések milyen átlaghozamokat mutatnak? — A lehető legrosszabb a- kat. A tavalyi 12.4 mázsás, szintén rossz országos átlagtermés sem lesz meg: 9—10 mázsa esetleg. Ami annyit jelent egyszersmind. hogy növelni kell a rizsimportot. — Mennyi a szükséglet, s mennyi a kiadás? — Ha nyersrizst veszek figyelembe, úgy az idén 60 ezer tonnára van szükség, de 1985-ben már 90 ezer tonnára. A 60 ezerből Magyarország hozzávetőleg 22 ezer tonnányit képes előteremteni. Persze nem nyersrizst. hanem hántolt rizst importálunk. Az igény ebből 40 ezer tonna, de a gazdaságok legföljebb 18 ezer tonnát tudnak produkálni, a többit importálnunk kell. Ami pedig a költségvetés idevágó kiadásait illeti, azok meglehetősen magasak : az egyébként szokásos. az üzleti kapcsolatokhoz ter- mésszerűen kötődő, évi 2—3 millió dollár értékű rizsbe- hozatallal szemben az idén 6—7 millió dollárra rúg ez a kiadás. — Mennyi most 'a felvásárlási ár? — Mázsánként 1,020. —forint. — S mennyi a fogyasztásunk, magyarán, mennyit eszünk rizsből? — Szerencsére nem vagyunk túlságosan kedvelői a rizsnek, átlagosan, állampolgáronként évente négy kiló körüli mennyiséget eszünk meg. Ennél jóval nagyobb a fogyasztás például Franciaországban. az NSZK-ban. ahol 7—10 kiló ez az arány. Mindenesetre most ajánlatosabb, ha több krumpli kerül az asztalunkra, ebből ugyanis van elegendő. Az úgynevezett nagy- fogyasztóknál ezt el is rendelték már. ... Tehát valahol a mélyponton vagyunk, pedig volt idő. amikor exportőrök voltunk rizsből, bármennyire hihetetlenül hangzik ez manapság. 1961. óta nincs rizskivitelünk. az előzményekről azonban tudni kell, hogy a felszabadulás után nagy állami beruházások kezdődtek, ez volt az úgynevezett „aranyásó” korszak. Nem túlzás, azokat az éveket ma is így emlegeti sok szakember. A magyarázatot az adja. hogy miközben a befektetések az államot terhelték. nemcsak tisztességes felvásárlási árat. de hántolt formában a termény 20 százalékát is visszakapták a termesztők, amit el is adtak! Kettős volt tehát a haszon. Ha még inkább visszamegyünk az időben, s rövid történeti összegezésre vállalkozunk, akkor az utóbbi évekhez hasonló és ugyanígy meglepő kanyarulatokra bukkanunk. Az első nyomok a XVIII. század elejére vezetnek, amikor is olasz telepesek a Bánátban kezdtek rizst termeszteni. 1880-ban már a Földművelésügyi Minisztérium vágott bele kísérletekbe. A század elején pedig Békéscsabán, Mindszenten, Szentesen, Sarkadon termesztették a növényt, de a mostanihoz hasonlatosan aláhanyatlott hozamok miatt, ' 1930-ban megszűntek a telepek. A már említett, felszabadulás utáni beruházások azt eredményezték, hogy 1955- ben 50 ezer hektár volt a rizsföld, ám 1985-ben már csak mintegy 18 ezer hektár. — Ës az idén? — kérdem Hecsey Jenőtől. — Annál valamivel több, 24 ezer hektár a rizsterület. Néhány gazdaságban, mint például a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben, igen komoly gondokat okoz immár harmadik esztendeje, hogy viszonylag nagy területükön veszteséges ez a növény. Ez a szövetkezet tavaly még 3400 hektáron termesztett rizst. hatmázsás átlaghozammal mindössze, az idén csökkentette a területet, de még Így is 2600 hektárja maradt, amin alig 4,5 mázsa lett az átlag, jóllehet 24 mázsát tervezett be a szövetkezet. Legalább 60—70 millió forintos bevételkiesés keletkezett ily módon. Tavaly 180 millió, 1976-ban 200 millió forint költségvetésd támogatást kellett adni a rizstermesztő gazdaságoknak. — Mi a teendő? — Tovább kell növelni a korai fajták arányát, a fölszereltséget, folytatni kell a szakmai továbbképzést, egyszóval végre kell hajtani a mér meghirdetett rekonstrukciós programot. Keresztényi Nándor A béke elkerülhetetlen Beszélgetés Do Xuan Oanh-nal, a Béke-világtanács tanával Kétségkívül az egyik legnépszerűbb résztvevője volt a békekongresszusnak. A tanácskozás közti szünetekben szinte nem is múlt el perc. hogy ne állt volna az érdeklődők gyűrűjében. A küldöttek, újságírók hazáiéról, életéről, munkájáról, terveiről faggatták. Mindenre kíváncsiak voltak, ami Vietnammal és személy szerint Do Xuan Oanh zeneszerzővel kapcsolatos. Amikor végre közelébe jutottam, «avarban voltam: ugyan mit kérdezhetnék tőle olyat, amiről a tizedikhuszadik alkalom után is szívesen beszél. Mosolyogva nyújtotta a kezét, talán zavaromat is érezte, mert meg sem várta az első kérdést: — Enged je meg. hogy először arról beszéljek, milyen öröm számomra, hogy Liszt és Petőfi hazájában ilyen kedvesen fogadnak, vesznek körül bennünket, vietnamiakat. Pedig már harmadszor járok Magyarországon, volt hát alkalmam megszokni a magyarok * vendégszeretetét. Hogy mégsem tettem, annak oka — szilárd meggyőződésem: magyar és vietnami már régen nem egyszerű vendégként, hanem igazi ió barátként érkezik egymás hazájába. így jöttem én is — immár harmadszor — Magyarországra. Baráti fogadtatásban. gondoskodásban — amint látja — ezúttal sincs hiány. És még valamit szeretnék hangsúlyozni: mi. vietnamiak soha nem feledjük és hálásak vagyunk azért a támogatásért, amelyet a magyar néptől kaptunk az imperializmus a nemzetközi reakció ellen vívott harcunk idején, és amelyet kapunk ma országépítő munkánkhoz, nehézségeink felszámolásához. — Három és fél éve, hogy a vietnami nép harca győzedelmeskedett. az országban elhallgattak a fegyverek. Akkor. 1975 áprilisának utolsó napjaiban a világon minden jóérzésű ember őszintén hitte, hogy a béke végre tartósan gyökeret ereszthet Vietnam földjén. Megdöbbenésünkre nem így történt. — Sajnos, nem. Jóllehet, harmincévi küzdelem után akkor. 1975 tavaszán a béke számunkra is elérhetőnek tűnt. Sőt ! Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, lehet még olyan erő a világon, amely nem akarja, hogy békében, nyugalomban éljünk végre. Pedig ez az erő már akkor létezett. Kína, amely Dél- kelet-Ázsiát hagyományosan saját befolyási övezetének tekinti, s feltétlen engedelmességet vár az ott élő népektől nagyhatalmi törekvései. szov.jetellenes politikáia érvényesítéséhez, hamarosan elfogadhatatlan követelésekkel lépett fel velünk szemben. A felszabadult vietnami nép azonban nem „engedelmeskedett” — ellenkezőleg, tovább erősítette kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal.. A következményeket jól ismerik. Pekingi sugallatra először a szomszédos Kambodzsa kormánya küldte csapatait ellenünk, semmibe véve az imperializmus ellen vívott közös harc örökségét. Aztán ügynökök révén a Vietnamban élő kínai nemzetiségűeket bújtották fel, abban bízva, hogy az országunkból távozó szakképzett hoák nélkül gazdasági életünk megbénul. Ezután Peking egyoldalúan Körkép a megye vállalatairól, üzemeiről Ez már nem a finis, hanem — ráadás! A Parádi Üveggyárban ugyanis még december 4-én teljesítették a dolgozók éves tervüket, december végé ig pedig a többletet adják. Képünkön: az üvegfúvók. (Fotó: Perl Márton) Jócskán benne járunk már az esztendő utolsó hónapjában, közeledik az év vége. A hivatalos számvetés ugyan még hátravan, több-kevesebb pontossággal azonban már most képet lehet alkotni az, idei munkáról, sejthetők az eredmények Heves megye vállalatainál; üzemeinél is. Vajon mit mutat így, december második hetében a „mérleg", hogy dolgoztak 1978-ban, mire számítanak a hónap utójáig...? Nos, mint tájékoztatták a Népújság munkatársát: meglehetősen vegyesek a tapasztalatok a Mátravidéki Fémmüveknél. A vállalat idei termelési feladatait 0,8 százalékos. létszámlöbblet mellett, várhatóan 4,7 százalékkal tudja túlteljesíteni, s a növekedés több. mint négyötöde a termelékenység javulásából következik. A dollárelszámolású szállítások valamivel a tervezett alatt maradnak, de így is meghaladjak az ötmilliós értéket. A devizaszorzó és az árfolyam változása miatt az exportérdekel.tségű vállalat jelentős kieséssel számol idei eredményében, ám a dolgozók átlagbérét — a műszak- pótlék emelése miatt központi forrásból, másrészt előző évi bértartalékából is megtoldva — 8,1 százalékkal emelte az év folyamán. Az Egyesült Izzó gyönfelhagyott a gazdasági támogatással. . visszahívta a nálunk dolgozó szakértőit. Ma már ott tartunk, hogy Kína részéről néhány hónapja majdnem mindennaposak a fegyveres határprovokációk, sőt a kínai hadsereg egyre több egysége is a határnál állomásozik, gyakorlatozik. .. — Ebben az újólag nehéz helyzetben, azt hiszem, minden támogatás, biztatás jólesik a vietnami népnek... — így igaz. Az amerikaiakat is azért tudtuk legyőzni, mert magunk mögött éreztük a világ haladó erőit, köztük a magyar népet. Most, ezen a kongresz- szuson. el tudja képzelni, milyen jólestek az együttérző, aggódó szavak, az. hogy a küldöttek közös nyilatkozatban támogatásukról, szolidaritásukról biztosították népünket? Pedig nem volt meglepetés. Mi, vietnamiak már régóta és nagyon jól ismerjük a magyar békemozgalom tevékenységét, tudjuk, hogy aktív támogatója volt harcunknak, amelyet az imperializmus ellen vívtunk. Hasonló szeretedet, támogatást tapasztalhattam, most is. A békekongresszus küldötteinek szolidaritási nyilatkozata Vietnammal ugyanakkor nemcsak értünk született, hanem az emberiség szebb jövőjéért is. A béke valódi hívei, védelmezői — bárhol is éljenek a világon — sohg nem fogadhatják el a kínai álláspontot, amely szerint a háború elkerülhetetlen. Mi, vietna- rrliak azt valljuk: a béke elkerülhetetlen.. ' Kocsi Margit gyösi gyára a . korábbihoz képest mintegy egyötödével növeli termelését december végéig, s így árbevétele megközelíti az 1,2 milliárd forintot. Gyártmányainak 63 százaléka kerül külföldre, az export egyötödét — túlnyomóan a diódákat és tranzisztorokat — tőkés piacon értékesítik. A határainkon túli g’épszállítások fő iránya az idén is a Szovjetunió, s az itt eladatott gyártmányokból. több mint 100 millió forint értékű az 1978-ban először készített ipari robotok értéke. A termékszerkezet jelentős változása következményeként egyébként, elsősorban a belföldi árbevétel nő. s az1 összeg egyhar. madánál nagyobb része tőkés import helyettesítéséből származik. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat két Heves megyei gyára közül az egri a tavalyit valamivel meghaladó. 175 millió forint körüli árbevételre és a tervezett 47 milliós nyereségre számít. A megtermelt érték nem egészen egyhatoda kerül külföldre legkésőbb december 22-ig. A gyártmányok közül a cipőipari gépek találtak az idén új piacra, s kedvező jelenség, hogy a termékek iránt tovább nő az érdeklődés már Nyugaton is. Az export határidőre történő teljesítése érdekében az egriek október második felétől szabad szombatjaikon is dolgoznak, s így felhasznált pihenőnapjaikat majd csak december 22 után veszik ki. Január 3-ig a sikeres munka tudatával szeretnének erőt gyűjteni jövő évj feladataikhoz. A KAEV gyöngyösi gyárában még mérsékeltebb eredményeknél tartanak. Az idei évre 125 millió forintos árbevételt terveztek, túlnyomóan öt gépcsoportjukból — ’ jó azonban, ha 110-re sikerül szert tenniük. Cipőipari szabászgépeiknél ugyanis — amely árbevételük harmadát adná — menet közben, sajnos rejtett öntési hibákat találtak szállítóik „jóvoltából". Ezért most szigorú vizsgálatoknak vetik alá az öntvényeket, ami viszont akadályozza a szereléseket, meglehetősen felborítja a számításokat. Olyannyira megváltozik így a program, hogy a gyárból az eredetileg elgondolt 468 berendezésből talán csak 380-at szállíthatnak időben a megrendelőkhöz. Ami roppant bántja a gyöngyösieket, hiszen ha a „malőr” nem jön közbe, a tavalyinál jobb évet zárhatnak. Szerencsésebbnek gondol, ták az évet a Hatvani Konzervgyárban is. A zöldség- termesztésre kedvezőtlen időjárás ugyanis alaposan „megtréfálta” az üzemet. A szerződött 10,6 ezer vagon paradicsomból ugyanis végül csak 6890 lett, 238 helyett pedig mindössze 16 (?!) vagon paprikát kaptak. Ennek következtében aztán több mint 100 millió forinttal csökkent az árbevételük, 56 milliós nyereségük 20-ra apad. S ez lehangoló valamennyiük számára. Ismét biztatóbb híreket kaptunk viszont a visontai Táorez Bányaüzemtől. Az itteniek ugyancsak szerény! egyszézalékos többletet ígér. tek szénből, ám ezt már december 1-ig túlteljesítették, az év végéig pedig — előreláthatóan — kereken 100 ezer tonnára növelik: elérik a 6,9 milliós mennyiséget! Ugyanekkor jeleskedtek a meddőeltávolításnál, miután túlteljesítésük a tervezett kilencszeresét is meghaladja! A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzeme új. belső érdekeltségi rendszer kidolgozásával javítja az idén munkája hatékonyságát. Ennek eredményeként mintegy 70 millió forintos termelési tervét, várhatóan december 20-ig telje siti, s az év végéig kőolajból 500 tonnával, földgázból pedig 600 ezer köbméterrel értékesít többet az elgondoltnál. Ugyanekkor a mindennapi feladatok végzése során éves szinten 1200 megawatt villamosenergia, megtakarítással számol. Az Országos Érc- és Ás. ványbányák Mátrai Művei érctermelésben valamivel a tervezett alatt maradnak, ólom- és cinkszínporból viszont túlteljesítik külföldi szállításaikat. így az árbevételük aligha okoz csalódást. s elképzelt nyereségük is meglesz talán. A Cement, és Mészművek Selypi Gyára azbesztcement- nyomócsőből 150 kilométeres pluszra számít december végéig, ami az egész üzem eredményét kedvezően növeli. A gyárban hozzávetőlegesen 10 millió forintos nyereségtöbbletet várnak. A kivitelező építőiparban, a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövet, kezet átadja a tervezett 132 lakást, egyéb munkáival együtt pedig 7—9 százalékkal túlteljesíti idei programját: eléri a 265—270 millió forintos termelési értéket. a 12 milliós nyereséget. A sikereit — többi között — az elképzeltnél magasabb, kilenc százalékos bérfejlesztéssel biztosította. Jelentős — 7,5 százalékos — bérnövekedéssel s a béren kívüli juttatások növelésével segítette elő célkitűzéseinek teljesítését a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat is. Ugyanekkor pedig 50 milliós beruházást végzett. Termelése így már munkásonként eléri ■ a 442 ezer forintot, ösz- szességében pedig a 750 milliót. A megrendelt lakásokból decemberben még hátra levő 185 otthon év végéig történő átadásával a vállalat teljesj'ti idei programiát Az elképzelések szerint 17 százalékkal növekvő árbevételből képződő. nyeresége lehetőséget teremt arra," hogy .az érdekeltségi alapokat gondtalanul képezzék most is. Ilyen tehát a kép. S reméljük, hogy az eredmények csak javulnak az év végéig, a tapasztalatok december utóján sem lesznek kedvezőtlenebbek. Gy. Gy. Iwmëiifà 1978. december 7.. csütörtök
