Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

Romány Pál; Mezőgazdaságunk mérlege-g MEZŐGAZDASÁGBAN nincs két egyforma esztendő. Bogy an is lehetne, . amikor nemcsak az emberi munka alakítja, nem csupán az al­kalmazott gépek, vegyszerek, növény- és állatfajták, fel­használt anyagok formálják eredményeit, hanem — szó szerint — a szél, a fény, az eső, a nem szabályozható hő­mérséklet is. Földünknek ezen a táján pedig ez utób­biak is nagyon változéko­nyak. Hogyne örülnénk te­hát annak, ha azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban fá­radozó ember szorgalma, ta­lálékonysága ismét győzött: többet adott a fold, trónt egy évvel előbb, jobb a termés, nagyobb a jószágállomány, több jut a raktárakba, üzle­tekbe is. Igaz, a nagyobb árumennyiség nem mindig növeli az előállító gazdaság, vagy az ország jövedelmét, de ez már egy nagyon szer­teágazó, másik kérdés. Má­sik, de ezzel is foglalkozni kell, mert a választ nem bíz­hatjuk az időre. A mezőgazdaság alapvető fogyasztási igényeket elégí­tett ki mindig, indokoít ezért, hogy először a termelési tel­jesítményeket vegyük sorra. Az 1977. évi jó termés után előirányzott 3,9 százalékos növénytermelési és 1,2 szá­zalékos állattenyésztési növe­kedés nem volt csekély. Az­zal számolt a terv, hogy az állami szektor 34 százalék­kal növeli a teljes mezőgaz­dasági termelést, a szövetke­zetek 4,5 százalékkal, míg a mezőgazdasági kistermelés lényegében szinten marad, így vált tervezhetővé a me­zőgazdasági termelés orszá­gosan százalékos nö­vekedése. A Központi Statisztikai Hivatal csak a mérlegek le­zárása, a számadások elvég­zése után összegez, de az látható, hogy a mezőgazda­ság tedjesitménye a tervnek megfelelő lesz. Mégpedig úgy, hogy a növénytermesz­tésnek a tervezettől való el­maradását, az állattenyész­tés, hizlalás, állatállomány- növebedés többlete pótolja, kiegyenlíti. Búzabé), kukori­cából még soha nem termett ennyi egy hektár«», mint az idén. Vágóállatot — vágó­súlyban számolva — csak­nem másfélszer, annyit állí­tottak elő az országban, mint 1970-ben. A múlt évben csu­pán a hízott sertés 114 mil­lió mázsa volt, ami az 1970. évi kétszerese. Az idén vár­hatóan több les. Mezőgaz­daságunk igy tehát eleget tud tenni alapvető belföldi szállítási-ellátási kötelezett­ségének. Az ország 10 és fél milliós lakossága, az ideláto­gató mintegy 16—18 millió túr ista ebben az évben is erről győződhetett meg. Mezőgazdaságunk nyers­anyagot ad a feldolgozóipar­nak, a könnyűiparnak és az üzlethálózatoknak és más fo­gyasztóknak. Annak a nagy feladatnak a teljesítéséből is kevés maradt el, amit az 1978. évi, a 62,6 milliárd fo­rintot kitevő tervezett összes agrárexport képvisel. Kisebb lesz az export a tervezetttői, az agrártermékek importja pedig — ide számítjuk a dé­li-gyümölcsöt, a kávét, de a fehérjetakarmányként hasz­nált szóját is — a tervezett körüli értékben valósul meg. Az ország fizetési mérlegé­nek egyenlegét így kisebb mértékben tudja javítani a mezőgazdasági áruforgalom, mint ahogyan azzal a terv számolt. AZ ORSZÁGOS KÉP ezer­nyi részlete természetesen nagyon különböző. Termelési költségeink megnőttek, de több esetben indokolatlanul drágán termelnek, abrakot használnak olyankor is, ami­kor olcsóbban is lehetne ta~ karmányozni. A termésátla­gok sem csak a talaj minő­sége, vagy az időjárás alaku­lása szerint változnak, ha-- nem a munka minőségét, a vezetési munka alakulását is tükrözik. Azonos természeti feltételek mellett nagyon is különböző termelési ered­ményekkel találkozhatunk. Ahol egy héttel később ve­tettek, sokszor mázsákkal mérhető átlagtermés-veszte­séggel fizettek olyan késede­lemért, amely más, jobb idő­járás mellett esetleg fej setn tűnt ? volna. Hasonlóak a ta­pasztalatok a fajtaválasztás­nál is. Az idei időjárás, a kés« tavasz, a csapadékos hűvös nyár más érésidejű fajtákat jutalmazott, mint tette volna egy „átlagos” idő­járású évben. A mezőgazdaság mindig olyan műhely : volt, ahoi sza­bad ég alatt folyt a terme­lés. Ennek megfelelően meg volt a maga kockázata is, hol nagyobb, hol pedig — az ag­rártudományok fejlődésével —. kisebb és valószínűleg mindig meg is lesz. Nem várhatunk mást jövőre sem az'időjárástól, de mást, tőb~ bet kell kívánnunk önma­gunktól. Az 1979-es eszten­dőben mezőgazdaságunk fo­kozott feladatokat kell, hogy vállaljon nemcsak az ország lakosságának, eddig is meg­szokott színvonalas élelmi­szerellátásban, hanem külke­reskedelmi mérlegünk egyen­súlyának helyreállításában is. Kell-e mondanom, hogy az idei évnél nem könnyebb külgazdasági viszonyok mel­lett, azaz nagy nemzetközi versenyben. Az agrárexport mintegy 12 százalékos növe­lését tervezzük jövőre, de úgy, hogy a termelési ered­mények csupán mennyiségi növelése helyett a hozam- és ráfordítások ésszerű, ked­vezőbb viszonyát helyezzük előtérbe. Gyorsan változó vflágban élűnk, ahöl a nemzetközi ke­reskedelem zajló porondján napról napra változik a hely­zet A mi mezőgazdaságunk „export-orientált” gazdaság, akármit teszünk tehát, nem 6aját kívánságunkból és vá­gyainkból kell kiindulnunk, hanem azt kell cseleked­nünk, amit az exportpiac megkövetel Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésé­ben nincs szó semmiféle új, vagy másf aj ta helyzet­ről, hanem „csak" ötéves ter­vünk időarányos, egyenletes végrehajtásának követélmé­nyéről. A mezőgazdasági ter­melés 1'979-re tervezett 3— 3,5 százalékos növekedése úgy valósítható meg, ha az állami szektor gazdaságai legalább 6 százalékkal, a szö­vetkezeti szektor gazdaságai pedig legalább 4 százalékkal növelik a bruttó termelési értéküket. A mezőgazdasági termelés szerkezetének ki­alakításánál a nagyüzemek azt vegyék figyelembe, hogy az összes termelésen belül 1979-ben a növénytermesztés termetes! ér*Ss nagyobb mértékben növekedjék, minit az állattenyésztésé. Ez, az idei esztendő tanulságait is figyelembe vevő célkitűzés megalapozná as állattenyész­tés bővebb és megfelelő ösz- szetételű takarmánybázisát, valamint exportfeladatain k teljesítését A kitűzött célt — ez sem új, de nagyon sür­gető — jórészt belső tartalé­kaink mozgósításával, a ha­tékonyság sokat emlegetett növelésével tudjuk és Iávárt­juk elérni. A FELSZABADULÁS ÖTÁ ■ két megyényi területet von­tunk el a mezőgazdasági mű­veléstől hektárban kifejezve ennyi „veszett” el Azért írom idézőjelben, mert ez a föld nem veszett el a sző szoros érteimében, csak ép­pen a termelésből vontuk ki általában szükséges célokra, utakra, lakótelepekre, gyá­rakra. Csak egy példa: ha megépül az M—3-as autópá­lya, amit sokan nagyon vár­nak, mintegy állami gazda- ságnyi terület esik ki ismét Ha van hol termelni, ak­kor is jobban, mint eddig, szükség lesz a termelés meg­felelő anyagi-műszaki meg­alapozására. A hetvenes évek mezőgazdasága más, mint a 15—20 évvel ezelőtti volt. Ezer szállal kötődik más iparágakhoz, amelyek gyárt­mányai, szolgáltatásai, átvé­teli készsége, vagy informá­ciói nélkül gyakorlatilag a manapság elvárt színvona­lon nem tudna működni a mi agrártermelésünk, amely már maga ie helyenként ipar, vagy ipari jellegű. Mindez kölcsönösséget téte­lez fel a mezőgazdaság szer­teágazó ágazati kapcsolatain keresztül nemcsak kap, ha­nem ad is. Jogos az igény, hogy szállításai hasonló mó­don pontosak, jó minőségű­ek legyenek. Nem érdektelen tafSn el­mondani, bogy sole külgazda­sági nehézségünk ellenére is el tadtuk érni, hogy a mező- gazdaság 197SL évi gépberu­házás előirányzata az ez évi szinten alakuljon. A tőkés országokból származó import­gépbeszerzés azonban csök­kenő értékű lesz. A hazai gépgyártási és importlehető­ségeket figyelembe véve 1979-ben 7500 traktor, 4000 tehergépkocsi, 7000 pótkocsi, 2000 kombájn, 800 önjáró szálastakarmány-betakarító gép beszerzésére nyílik lehe­tőség. összességében — úgy tervezzük, hogy növényvédő szerekből is a kívánt meny- nyiségben, megközelítőleg a kívánt összetételben «J üvg­jük tudni látni a mezőgazda­sagot Mezőgazdasági nagyüze­meink, erdőgazdaságaink fő feladata most az, hogy a tervben előirányzott terme­lésnövekedéssel £0 százalé­kos nyereségnövekedést való­sítsalak meg 1979-ben. Eb­ben áz esetben az 1980-ban felhasználható saját fejlesz­tési források az V, ötéves tervben előirányzott körül alakulnak, ami lehetővé te­szi a termelésfej lesztes za­vartalanságát 1979-ben és a későbbi években is kamatoztatni kell tudnunk a mezőgazdasági kistermelés szervezésében az elmúlt esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Mindenki tudja, hogy a ház körül, ke­vés befektetéssel — bár sok és kemény munkával — az ország számára fontos és a termelőnek is megérdemelt hasznot hozó termékeket le­het előállítani. A nagyüze­mektől nem szívesség, ha­nem pártunk agrárpolitiká­jától diktált kötelesség en­nek a törvényes keretek kö­zött végzett munkának se­gítése, feltételeinek szerve­zése, beleértve a szükséges szakismeretek nyújtását is. Az esztendő vége az em­bert — különösen a mező- gazdaságban dolgozó embert — akaratlanul is számvetés­re, visszatekintésre készteti, arra, hogy mérlegre tegye a gazdasági évet jó és rossz napjaival együtt Országszer­te készülnek már a zárszá­madásra, dolgoztak a mér­legbeszámolókon, megvonják a mérlegeket, de nemcsak a termelőüzemekben, hanem az ágazati irányításban is. Rendszereznünk kell az esz­tendő tapasztalatait, hazai és nemzetközi tanulságait Or­szágosan is fontos feladat ez, de a gazdaságokban, vállala­toknál, a brigádokban is. Hasznosabb, eredményesebb munkát kell végezni jövőre mindenütt Agrárterméke­inknek állni kell a versenyt árban, minőségben szállítási megbízhatóságban minden piacon. w pártunk kët Évtize­de bevált agrárpolitikája, a munkásosztály és a pa­rasztság történelmi szövet­sége változatlanul sikereink záloga. Teendőinket hosszú távra megszabják a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1978. már­ciusi határozatában foglaltak. Közös erőfeszítéseink bizo­nyára eredményesek lesznek az elkövetkezendő 1979-es esztendőben ts. qiEr eirairajanan 131 vagon burgonya kerül még az üzletekbe Percek alatt megtelik a teherautó. A targonca nyergében Kelemen Tibor (Fotó: Szabó Sándort Ilyenkor korán elcsende­sedik az udvar. A szemer­kélő esőben most mjír az utolsó kocsi is megszabadult ládaterhétől, bezárultak a hatalmas hűtőtermek — vé­get ért a nap a hűtőházban. Egyedül az előkészítő rak­tárban zúg még a targonca, csattognak a vaskerekek a mérleg acéllapján. Most ál­lítják össze a másnap bol­tokba kerülő árut az asszo­nyok. — Itt is hamarabb végez­nek az emberek, a december számunkra az egyik leg­csendesebb hónap — mond­ja Hefkó László telepvezető- helyettes. — Látná október­ben. Akik reggel munkába léptek, ilyentájt még azok sem tudtak hazaindulni, a raktárakban pedig még este tízkor is dolgoztak. Sajnos az idei év azért valamivel nyűgödtabb volt a szoká­sosnál. Ez nálunk azt jelenti, hogy kevesebb áru termeti kevesebb tehát a raktároz­ni valónk, s bizony a forgal­munk is. Főleg az idényjelle­gű termékekből mint a pap­rika, dinnye és egyéb zöld­ségfélék, nem tudtunk ele­gendőt beszerezni. A tartós zöldségekből viszont jobbára Szép termés voll s az őszi jó időben mondhatni kényel­mesen elhelyeztünk minden árut. A legnagyobb munka számunkra mindig a burgo­nya betárolása volt, amit az idén már gépesítettünk, így ömlesztve fogadhattuk Andornaktályáról, Kálból, s a megye, az ország más tá­jairól. Így került három hal­mostárolónkba 131 vagon burgonya, de jutott még a pincéikbe is, Az ezekben a hetekben üzletekbe kerülő részt pedig zsákokban, hagy­tuk. hogy minél könnyebben hozzáférjünk. ' Az idén már nem maga­sodnak az udvar végében a fagytól egyébként nehezen óvható káposztaprizmák sem; végre sikerült annyi helyet szorítani az amúgy szűkös telepen, hogy korsze­rűbben, s főleg biztonságo­sabban tárolhatják a több mint 20 vagon káposztát. A burgonyához hasonlóan vöröshagyma is lesz bőven egészen az új megjelené­séig. Sőt még arra is számí­taniuk kell a hűtőháziaknak, hogy egy részét a gyöngyösi szárítóban dolgoztassák fél. Nem is tudták az összes hagymát a telepen elhelyez­ni, pedig a ládák tíz méte­res magasságban állnak, a tetők, színek alatt — az it­teni hatezer mázsa mellett vagy húsz vagonnal Saru-, don tárolnak. A burgonya mellett itt az alma a másik legfontosabb termék. A hűtőkamrákat egyelőre nem bontják meg, az osztályozás, válogatás csak januárban kezdődik. A 110 vagonos mennyiségből jut külföldre és a hazai pul­tokra egyaránl — Ilyenkor már fele any*, nyi fajta terméket forgal­mazunk, mint a nyári idő­szakban. Ezekből viszont jóval több kell a vásárlók­nak. igy naponta — főleg most ünnepek idején — 45 vagon zöldséget, gyümölcsöt küldünk a boltokba — mondta (végezetül Hefkó László. (cziráki) Tran Van La! kendermagoncok között az üvegházban (Fotó: Perl Márton) M ég döcögve nehezen ejti a magyar szavakat, és nehezen fűzi a mondato­kat is, de szorgalma, igye­kezete révén már megérteti magát. Magyarul írni még hamarabb megtanult, mint beszélni, nagy szüksége is van erre, hiszen magyar nyelven írja majd a kan­didátusi disszertációját. A távoli Vietnamból ér­kezett Tran Van Lai> a fia­tal növénynemesítő. Hanoi­ban hagyta feleségét és két gyermekét, hogy három év­re eljegyezze magát a ken­derrel. A Gödöllői Agrártu­Egy vietnami karácsonya kivi a fő kutató téma. En dományi Egyetem Kompoîfi Kutató Intézetében talált patronálókra, ahol hamar befogadták. Kora reggeltől késő dél­utánig bent találni az in­tézményben, ahol leginkább angol és magyar nyelvű szakkönyvekkel lismerkedik. Ez most egyik legfőbb teen­dője. Beszélgetésünkkor ha­mar feleleveníti gyermekko­ri élményeit: — Hua megyében szület­tem, Hanoitól félezer kilo­méterre, közel Dél-vietnam- hoz. Szüleim rizstermelő munkások voltak. Már csak édesanyám él, ma is ott, fa­lun. Hatvanöt éves. és ha­tunkat nevelt. En vagyok a legidősebb, a legkisebb test­vérem tanárnak készül. Szü­leim korábban engem is er­re a pályára szántak, sok­szor buzdítottak rá, de én a növényeket szerettem és azok mellett döntöttem. Fa­lun az ember korán meg­ismeri a növényeket, arm előnyt is jelentett későbbi tanulmányaim során. A Vietnami Agrártudományi Egyetemen végeztem 1963- ban, és rögtön utána a Me­zőgazdasági Kutató Intézet­ben helyezkedtem el Hanoi­ban. Ott vagyok már 15 éve. — Mivel foglalkozik az intézetük? — Főleg növénynemesítés­sel, és termeléstechnikai feladatokkal. A rizs, a kuko­rica. a tea, az ananász és a tíz éve rostnövények vizs­gálatával foglalkozom, főleg a melegégövi juta, kenáf, az úgynevezett indiai kender, a rostmályva és a szizál ne­mesítésével, valamint ter­melésével. A laboratóriu­mokkal és műszerekkel jól felszerelt intézetben 350-en dolgozunk. Népünk a háború után minden erejével a me­zőgazdaság felvirágoztatásán dolgozik. Ehhez kellenek az új növényfajták, a korszerű eljárások az agrotechniká­ban, és gépek a termeléshez, így nagy szükség van a ku­tatókra is, mindazokra, akik a termelést elősegítik. Tran Van Lai közben egy könyvet vesz elő és együtt lapozzuk fel. A saját művét mutatja, melyet tavaly írt és Hanoiban adták ki. A ju­ta. a kenáf, a rostmályva nemesítésével és termelésé­vel kapcsolatos tapasztala­tait összegezte benne. A könyv végén levő összefog­laló vietnami nyelven kí­vül spanyolul, kínaiul, oroszul és angolul is megje­lent. Ezt a művet tavaly Moszkvában a KGST-orszá- gok szakkönyv kiállításán is sikerrel mutatták be. — Magyarországra 1977. őszén érkeztem — mondja a fiatal kutató. — Nyolc hóna­pig Budapesten, a Nemzet­közi Kapcsolatok Intézeté­ben tanultam magyarul és december óta vagyok Kom­pokon. A Magyar Tudományos Akadémia helyezett ide és dr. Bocsa Iván igazgatóhe­lyettes, a nemes kenderne­mesítő irányításával dolgo­zom. A Fleischmann-brigád pedig tagjai, közé fogadott. Különösen Bata Sándor mű­szaki ügyintéző segít sokat a munkámhoz. A kender agronómiái és élettani tulaj­donságait vizsgálom, arra keresek választ, hogyan le­het ezeket hasznosítani a nemesítésben. Nemrég kí­sérleteket kezdtem az üveg­házban, és tavasszal a szán­tóföldön is folytatom. Az adatokat összegyűjtöm és értékelem majd. 1981. má­jusában kell beadnom a kandidátusi disszertációt, a Magyar Tudományos Aka­démia minősítő bizottságá­nak.. Rövid az idő, ezért na­gyon sok a teendőm és ad­dig haza se mehetek Viet­namba, mig be nem fejezem a munkát. Amikor .visszame­gyek majd Hanoiba, a kuta­tóintézetben a kenderneme­sítést folytatom. Vietnamban jelenleg alig több mint ezer hektáron termelnek kendert. Ennél sokkal többre lesz szükség a következő évek­ben, mert kell textiliparunk­nak ez a fontos nyersanyag. — Hol tölti a karácsonyt? Mosolyogva válaszol: — Budapesten- egy agrár- közgazdász barátomnál Ta­valy ís a magyar fővárosban töltöttem ezt a szép ünnepet és már akkor láttam, milyen villám, kedves itt a kará­csony. Hasonló Vietnamban is, ilyenkor fenyőfát állíta­nak az emberek) és ajándé­kokkal kedveskednek egy­másnak, a béke, a szeretet jelképeként. Az igazi ünnep azonban nálunk az új év, Vietnamiban kettőt is ünne­pelnek ebből január 1-én. és 28 nappal később, az úgynevezett holdújévkor. Ilyenkor benépesülnek az utcák, a vietnami emberek pedig vendégségbe mennek, köszöntik egymást és a si­kerekre koccintanak! Nem­rég kaptam levelet a felesé­gemtől, melyben azt írja, hogy hiányzóm, különösen a gyerekek sokszor emleget­nek. Nekem se könnyű tá­vol lenni tőlük. Elküldtem nekik az ajándékokat kará­csonyra, remélem, örülnek majd neki. Ha távol is va­gyok a családtól, azért máris sok mindent megtanultam. Például főzni, ami esténként a fő kikapcsolódásom. Itt, Kompolton megkedveltem a magyar konyha ételeit, mert nagyon változatosan főznek. Este azonban előkerül a rizs, a konzerv, a káposzta, a paradicsommártás. Ezek­ből készítek olyan ételeket, melyek kicsit az otthont idézik. Mcntusz Károly JJpjnmäß©) 1978» december 34., vasúraan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom