Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Cmwii#IS pedagógusok «Bruni népművelők Vállalkozó kedvéről hosz- szú esztendők óta híres a sa- rudi nevelőtestület. A pedagógusokat vonzotta az új, többségük a hivatásérzettől vezéreltek nemes buzgalmával kereste a megszokottnál hatékonyabb módszereket. Így érthető, hogy 1975-ben örömmel fogadták a felkérést: csatlakozzanak ahhoz a kísérlethez, amely arra hivatkozott, b«gy egymáshoz közelítse az oktatást és a közművelődést. Az iskola szomszédságában épült fel a korszerűnek számító klubkönyvtár. Nem hiányoztak az alapvető felszerelések, volt annyi pénz —természetesen nem dúskáltak anyagiakban —, hogy az ígéretes elképzeléseket megvalósítsák. Nem feledkezett meg róluk a Népművelési Intézet sem: figyelemmel kísérte tevékenységüket. Azóta négy év telt el. Vajon mire jutott a lelkes. a kezdetben fáradságot nem ismerő gárda. Olyan lett-e a nevelési központ, amilyennek annak idején elgondolták? Ezt kérdezte az újságíró a helybeli tanítóktól és tanároktól. Ilarnrnc kiscsoport Varga Janón igazgatóhelyettes elégedett: — Harminc kiscsoportunk tart rendszeresen foglalkozásokat. Nemcsak a tanulókat mozgósítjuk — ez egyébként a könnyebb dolog, hanem a felnőtteket is megnyertük. Olyanok tekintik meg kiállításainkat, akik korábban sohasem jártak tárlatokon. Ez annak köszönhető, hogy betartottuk a fokozatosság elvét, s olyat kínáltunk, amely sokak számára érdekesnek tűnt. Általános tetszést váltott ki például a díszítőművészeti anyag. Intézményünk nyitottá vált. A KISZ-es teíkorosztályhoz tartozó fiata- •• • Jók és az. idősebbek- is haszri£j_.nálhatják tornatermünket. A termelőszövetkezeti dolgozók számára szervezett tanfolyamokat, előadásokat nálunk tartják. A kultúra otthonának előterében játéksarkot alakítunk ki, a kikapcsolódni vágyókat itt színes tévé is szórakoztatja. A szülők gyerekeikkel együtt gyarapítják ismereteiket az egyes szakkörökben, így tanulnak például angolt. A terjedelmes lista ezzel persze még nem zárult. Klubba tömörültek a nyugdíjasok, belőlük verbuválódott a népi zenekar. Összejönnek a lányok—asszonyok. À pávakör az egyes fellépések során már bizonyította rátermettségét, felkészültségét. Ügyesen munkálkodnak a bábosok. A nagycsoportos óvodások tavaly már az orosz nyelv legfontosabb kifejezéseit jegyezték meg. Meglepően iól boldogultak, s ma már — persze életkori szintjükhöz mérten — ügyesen beszélnek, s az is meglepő, hogy kiejtésük hibátlan. 0 dtrtl ié< kör A közművelődés nem járt rosszul, de mit nyert az oktatás? Erről szól Bak Józsefné. a másik igazgatóhelyettes: — Igen sokat jelent a kötetlenség. Hiányzik az iskolai merevseg, szárnyra kaphat az alkotó fantázia. Az ifjú iro- dalombarátok például nagyszerűen dramatizálnak. Ügy érzik: játszanak, s közben lényeges tudnivalókkal gazdagodnak. A színpadra terítünk egy körszőnyeget. Kezdi a narrátor, s folytatják a szereplők. Senki sem marad ki, valamennyien megmutathatják: mire képesek. Az így szerzett adottságok aztán az órákon is kamatoznak. Ez vonatkozik a babosokra is. Kiaknázzuk a könyvtár lehetőségeit is. A fiúk—lányok némi gyakorlat után eligazodnak a katalógusok útvesztőiben. Egy-egy témához ma■UI7S. december 24„ vasárnap gük gyűjtenek anyagot. Nem bizonytalankodnak: tudják, mikor melyik lexikont, szótárt vagy kézikönyvet kell elővenni, önállóvá formálódnak, s ennek az értékes tulajdonságnak később is hasznát veszik. Berényi Józsefné tanítónő a tárgyi feltételek javulását említi. — Több helyiségben oktatunk is, így megszűnt a két műszakos, a délelőtt—délutáni munka. A rendelkezésünkre álló pénzt mindig a legfontosabb célkitűzések megvalósítására költhetjük. így épült új konyha az óvodához, lebetonozhattuk, sportolásra alkalmassá tehettük az iskolaudvart. Elkészült az intézményeket összekötő folyosó. Egyenruhát kaphattak a népdal kedvelői. A megvásárolt felszerelések egyaránt szolgálják a fiatalok és a korosabbak javát. Jönnek is. mert tartalmas kikapcsolódást remélnek, s mi annak örülünk, ha nem csalódnak, ugyanis így ú jabb híveket toboroznak. Tervek és «oudok Az különösképp dicséretes, hogy nem elégszenek meg azzal, amit elértek, hanem folyvást jobbító ötletek sorával rukkolnak ki, s attól sem riadnak meg, ha olykor nagy fába kell vágni a fejszét. — Az iskolavezetés úgy határozott, hogy kipróbálja azokat az irányítási módszereket is, amelyeket Vészi János. a Népművelési Intézet osztályvezetője dolgozott ki. Ezeket a létesülendő fővárosi nevelési központban vetik majd hadba. Az egyik helyettes a hattól tíz esztendősökkel, a másik a felnőttekkel foglalkozik, az igazgató viszont a tíztől—tizennyolc évesekkel törődik, így aztán nem különülnek el az oktatási és a közművelődési teendők. Szeptembertől csináljuk ezt, s egyelőre kedvezőek a tapasztalatok. Nagyon is tudta a bizsus, mennyire elszánt ötlettel operált, de úgy tett, mintha valóban viccet mesélne és kuncogva lyukadt ki végre a csattanóhoz: — Feltűnhetett ugyebár, hogy egy kivételtől eltekintve nem érkezett érdeklődő az apróhirdetésre.. Kérném tisztelettel, ez nem véletlen. És a magyarázat végtelenül egyszerű. Rózsika és Zoltán t volt szíves méltányolni a javaslatomat, ök fogadják odalent az utca elején az érkezőket és közük, hogy az eladó lakások máris gazdára találtak. Há tüskés irhája lett volna Dezsőnek, mint például a hangyászsünnek, minden bizonnyal égnek merednek a kitinszálkái. Felháborodva bömbölt a szomszédra: — Félix úr, maga köny- nyelmű játékot űz a saját testi épségével! A íémdíszművesből viszont rémült teknősbéka lett. Gyorsan behúzta nyakát a sallangos kapátba. — Hogyan értsem ezt, kérem tisztelettel?... — Úgy, hogy porhanyosra verem, mielőtt vesegörcsöt kapnék a maga példátlan szemtelenségétől ! — Nana, kedves Dezső. Ez a táska műid járt tecsiüapít- ja. Mert ha nincs ellene kifogása- megvenném az egész házat. Majdnem ájulásba hanyatlott Paula, úgy kérdezte: — Nem tréfál, Félix ír?!... Erre a fohászos csodálattal teli kérdésre határozott — Fonotéka, azaz zenei részleg is kialakul, s ezt szeretnénk minél hamarabb továbbfejleszteni. Rákapcsolunk a községi hangszóróhálózatra, s amolyan élő új- ságot, falu-„rádiót” alapítunk. Eleinte hetente egyszer adunk műsort, híreket, összeállításokat, később növeljük ^z időtartamot. Ez is a propagandát könnyíti meg. Persze van aktívagárdánk is: ezek a tanulók és szülők értesítik a lakosságot arról, hogy mivel várjuk a hozzánk betérőket. Szerencsére nálunk a szervezés nem gond. — Megindult az angol nyelvi és a zenei tanfolyam. Sajnos a tiszteletdíjakra nincs pénzünk, ezért a jelentkezőknek keü fedezni a költségeket. Ez bizony kényszermegoldás, s nem használ az ügynek, mert nem válogathatunk, azt vesszük fel, aki bátran benyúl a tárcájába. MűhfUtiikok Nyugodtan megfogalmazhatjuk: a nevelők jelesre, vizsgáztak a hozzáértésből, lelkesedésből, kitartásból egyaránt. Mi sarkallhatta őket, miért nem lankadtak el, ugyanis többletteendők sorával kellett, s kell megbirkózniuk. A tanítónő a lényegre tapint. '— -Tizenhatan vagyunk, zömében törzsgárdatagok. Megszoktuk azt, hogy főnökeink méltatják az igyekezetei. Nálunk a gyakorlatban is érvényesül a differenciálás elve. Az kap többet, aki tesz is valamit az asztalra. Vonatkozik ez mind az előléptetésekre, mind a jutalmakra. Körünkben ismeretlen a torzsalkodás, mindenki képességeihez és szorgalmához mérten érvényesül. Szerintem csak ilyen testülettel lehet a kísérlet valamennyi előnyét kiaknázni. főszereplővé lépett elő a szomszéd. Szilárd mozdulattal emelte maga elé a narancsvörös irattáskát. — Szó sincs tréfáról, drága Paulácska. Hoztam némi előleget. Most elintézném a foglalót, megszövegeznénk az adásvételi szerződést és eltanakodnánk a végleges lebonyolítás részleteiről. Ami engem illet, rendelkezem a család felhatalmazáséval. A legnagyobb derűlátással bizako' dóm, hogy önök is készek a végső igenre. Dezső kitintüskéi szelíden elsimultak. Isteni jóindulattal- becéző szeretettel tapogatta nagy mancsát a bizsus sallangokkal díszített hátához. — Félix úr, ünnepélyesen biztosítom, hogy a vesegörcs veszélye többé nem fenyeget. — Szövetséget jelentő nyilatkozata után az erkélyre ment, kifürkészni az utcán strázsáló Rózsit és Zoltánt. Amikor meglátta őket a jázminbokrok rései között, hanyag jókedvűséggel lekiáltott hozzájuk: — Gyertek föl! Pajzsra kell emelni az új házigazdát! Burján Péter torkát a fel- indultság és a csömör szorongatta. Amikor a keserűség a szájáig emelkedett, forró görcs rázta meg. Megvető tekintettel fogadta az erkélyről visszatérő fiát. — Undorító. Emberhúst nem akartok a lakomához? Dezső ügyet se vetett rá. Helyette Edit könyörgött a/ öregnek: — Édesapám... Bíznia kell bennünk... csonyi ajándékként mutat be a gyerekeknek az egri színház, kissé más, mint amit Frank L. Baum eredetileg megírt, s amelyet Judy Garlandnal a film főszerepében ismer az egész világ. De szerencsére erről azok, akik ma a nézőtéren foglalnak helyet, .-a legkevesebbet sem tudnak, s így elvileg teljesen készek arra, hogy ahelyett a pompás tanulság helyett- hogy mindenütt jó. de legjobb otthon, olyasmikért lelkesedjenek hogy mindannyian varázslók vagyunk, meg, hogy a csoda bennünk van, aztán, hogy a kosz csúnya dolog, legjobb jónak lenni, és súgni nem illik a suliban... Mindez persze akár igaz is lehet attól, hogy mindez a Schwajda György által magyar színpadra átdolgozott darabban teljesen ötletszerűen és dramaturgSailag előkészítetlenül hangzik el imitt-amott. Milyen jó hogy Halasi Imre főiskolai hallgató, rendező valami egészen másra konAz apa már annak sem .átta értelmét, hogy legyintsen. Ha megvetést nem is érzett mérnöklánya iránt, de kiábrándultságot igen. Már csak félig volt józan az eszére támadó fejleményektől. A tiszta öntudat ott vergődött a részegítő kínjai alatt. De ezt a tiszta öntudatot még sikerült fel- cibálnia a mélyből. Nem is érvnek, hanem nyomorúsága bizonyítékának szánta szavait: — Holnaptól egy másik Burján Pétert fognak ismerni az emberek. Egy olyan Burján Pétert, aki szemétre dobta az egész múltját. Olyan múltat, ami ma még ér valamit, de holnap a guberálók is odébb rúgják. Ezt akarjátok? Haráesolók apjává szégyeníteni? Magából kikelve lármázott Paula : — Már megint ezek a lehetetlen frázisok ! Riadtan fogta fel a bizsus. hogy az üzlet kútba eshet, ha megint kirobban a veszekedés. Paula pörölését ellensúlyozva. egyedül ő próbálta méltányolni a nyugdíjas kőműves véleményét. — Én kérem mindig a legnagyobb tisztelettel hallgatom Burján bácsit... Átnézett rajta az öreg. Valami azt súgta neki. hogy Edit nincs oly végletesen az ő felfogása ellen. Hozzá beszélt, szikrányi reményébe kapaszkodva : — Legalább te érts meg. Tudnod kell, érezned kell, hogy nem hazudhatunk magunknak a pillatnatnyi érdekeink szerint!... Edit megkeményedett. Bármennyire sajnálta az apját, érzelmeit határozottan háttérbe szorította. — Édesapám képtelenül szigorú mércét kötelez magára. Ilyesféle mércét már rég nem követelnek meg egymástól az emberek. Különben sem felelős édesapám a mi állítólagos harácsolá- sunkért. Amit cselekszünk, azért mi vagyunk a feleielő- sek. Csakis mi, a felnőtt gyermekei. Maga meg ezt értse meg. Szépen kérem... áFofjitatjuk) centrait. Hogy az előbbiek hangvételénél maradjunk, arra, hogy játszani jó, együtt játszani még jobb... Na és persze arra, hogy ha valahol érdemes azt a manapság igen divatos fogást alkalmazni, hogy a közönséget is bevonják a színpadi előadásba, hát akkor elsősorban a gyerekelőadásokban érdemes. Ilyeténképpen az egri színház, Óz, a nagy varázsló című bemutatója ritka jól sikerült produkció. A gyerekek mindvégig komájuknak érzik a szereplőket, Dorkát, (Milviusz Andrea), beszélőkutyáját, Totót, (Pólyák Zsuzsa), valamint a három kitűnően eljátszott figurát, a bádogembert, a gyáva oroszlánt és a madárijesztöt (Bánó Pál, Pa- lóczy Frigyes és Somló István). Érzelmeiket ezúttal nemcsak annyival felezhették ki. hogy időnként hangosan buzdították kedvenceiket — ez általában is szokásos —, de azzal is, hogy több kaland fordulatát őik „dönt- hették el”. „Rajtuk állt, hogyan folytatódik a történet. Mivel mindez gondosan tervezetten történt, nem okozott különösebb zavart az sem. hogy a gonosz boszorkánynak (Zoltán Sára), sikerült annyi ellenszenvet maSzinte hallom, hogyan mordulnak fel a fenti cím láttán az érzékeny nyelvészek, akik legszívesebben azonnal leparancsolnák az élről a szócsinálás eme vadhajtását. Elismerem, nem tartozik szép szavaink közé ez a ..repikóla” nem is az őshazából cipeltük magunkkal, ám hogy napjainkban v a n az bizonyos. A gyakorlott olvasó persze már sejti, hogy tulajdonképpen egy átváltozást leplez e fura szóösszetétel. Olyan varázslatot, amelyet még Rodolfó mester sem tud produkálni. Mert ő ismer ugyan több ezer trükköt ám, kólából konyakot, vodkát, cseresznyepálinkát, avagy bort varázsolni, eddig még neki sem sikerült. Főleg ilyen nagy mennyiségben nem! Manapság ugyanis túl sok kólát iszik a magyar ember. Repikólát persze. Vagyis olyan italkiilönle- gességet, amely csakis a számlán ,a közületi blokkon szerepel mint hűsítő, ám kínáláskor, poharazqa- táskor nyomban borrá, pálinkává és más ..a”-betűs itallá változik. Ilyen repikólát kapnak a különböző tanácskozás résztvevői és elnökségei ugyanígy a külföldi vendégek és a hazaiak, a várost nézők és az üzletkötők, az ünnepeltek és az őket felköszön- tok ,a nyári színészek és az egész évben szorgosko- do műkedvelők. Egyszóval mindenki. Mert hogy divat kínálni, reprezentálni. S ha „erősebb” italokra nem is telik — vagy legalább azok nehezen elszámolhatók — kólára, hűsítőre bőven minden menv- nyiségben. De ki iszik nálunk ilyen mennyiségű hűsítőt?! Hót ez az! Emidre azért nem ga ellen kivívnia, hogy a gyerekek hangorkánja Ids híján lesöpörte a színpad - ról... Az egész „testközeli” Játéknak kellemes és indokolt, ellenpontját adta a csillogó mesevilágot teremtő díszlete zés. (Lang már András munkája). így ugyanis nemcsak egy nagyot játszhattak, de mégiscsak ..színházban” voltak a gyerekek Nem sokat vont le ebből egy-két következetlenség sem. Az illuziókelto hátterekhez és kosztümökhöz egy olyan „sárgára kikövezett út” társul, (ezen kell, ugye, Óz országában haladni), amelyet a kis nézők következetesen pokrócnak neveztek — és joggal. Es szerencsére nem sok problémát okozott az sem, hogy a főszereplő Mil- viusz Andrea időnként a gü- pyeségig cukrozta játékával Dorka figuráját Az émelyítő mézesmázosság és az egyszerű gyerekekhez szóló kedvesség között pedig nem lehet olyan nehéz megtalálni a határt. A föntebb már említetteken kívül remekül sikerült ez a jó bo-zorkánvt alakító Lenkey Editnek is. Az előadáshoz a-dallamos és illő zenét Tamássy Zdenko szerezte, a nem mindenütt indokolt táncbetéteket So- moss Zsuzsa koreografálta. > szeretjük. Ezért szükséges az átváltozás, s így lesz a sok-sok kólából kevesebb bor, konyak és a többi: vagyis repikóla. Mindez persze nyílt titok. Tudja mindenki: i itózértes. aki a számlát írja, a pénztáros, aki gépoe üti, a pénzügyes, a kontéro- zó, a főkönyvelő, akik elszámolják és engedélyezik, az ellenőr — o belső- a külső, a fő, a népi — a tanács, a felügyelet, a mi" nisztérium. Mindenki aki kínál es aki elfogadj Aki itat és akit itatnak. Mert mi tagadás, sok hűsítőt könnyebb elszámolni mint. kevés szeszes italt. Szabály, az szabály. Am ki ne ismémé azt a kiskaput amelyen keresztül lehet bújócs- kázni is, kijátszani azt a bizonyos szabályt. így hát becsapjuk magunkat: >-epikólát iszunk. A megye harmincnégy üzemének, vállalatának vizsgálata jelzi: az elmúlt évben a jóléti alapok kulturális, közművelődési kiadásainak 8,7 százalékát — több mint 220 ezer forintot — költötték éti Ire. italra .reprezentációra. Míg könyvek vásárlására ennél sokkal kevesebbet: csak a felét. Pedig a közművelődési törvényben egyszer sem szerepel az ,£tel, ital. reprezentáció”. Nem is annyira a kézzelfogható aránytalanság, avagy a szesszé manipulált kolaártalom. aggaszt, maga az öncsalás ténye inkább. Az. hogy kozmetikazásra, pénzügyi trükkökre majdnem azt írtam: szabálytalanságra — kényszerülnek egyesek Olyan emberek, akiknek egyébként felelős a megbízatásuk. S mindez a rcpikóláim- (márkázz) Pécsi István 35. látszunk együtt egy kicsit,,.! Óz, a nagy varázsló Totó kutya és Emmi néni a Jó boszorkány — Pólyák Zsuzsa és Lenkey Edit (Fotó: Szántó Györgyi Az az Óz. amelyet karáNémeti Zsuzsa Repikóla
