Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

fWottftatas az 1. oldalról) szik, a változások mégis elő­relépést jelentenek ebben az irányban. Ki kell mondanunk, hogy a vállalatoknak a gazdaság­talan tevékenységet gazda­ságossal kell fölcserélniük. Azokban a vállalatokban, ahol belátható időn belül nem sikerül ésszerű megol­dást találni a tevékenység gazdaságossá tételére, ott — a körülmények: főleg a mű­szaki-gazdasági kritériumok és a kereskedelmi összefüg­gések gondos mérlegelése után — az is megtörténhet, hogy csökkentik vagy akar leállítják a'termelést. A költségvetés bevébetest a legnagyobb mértékben — folytatta — a váltelsfotenak és szövetkezeteknek az elő­ző évinél nagyobb befizeté­sei növelik. Erre a beemelés és forgalom terjedelmének, szerkezetének változásán túl a szabályozók ismertetett módosításai is hatnak. A továbbiakban Fatevégi Lajos elmondta, hogy a költségvetés kiadásaiból fel­halmozásra — ma jdnem tel­jes egészében beruházásra — 74,4 milliárd forintot for­dítunk. A ráfordítások 3,3 milliárdos többletére a meg­kezdett fejlesztések folytatá­sához és tervszerű befejezé­séhez van szükség. Különo-' sen számottevőek az energia­ipari beruházások, s ezek között is kiemelkedően fontos a paksi atomerőmű. Ugyancsak jelentősek a ko­hászati és a vegyiipart beru­házások. Nagy összegeket költünk a budapesti metró­ra. 1979-ben megkezdi a termelését — egyebek között — Hajdúsági Cukorgyár, a tiszai kőolajfinomító, a bél­apátfalvi cementgyár, meg­indul a földgázszállítás a szovjet—magyar földgázve­zeték III. szakaszán. A jövő esztendőben 90 ezer lakást kívánunk meg­építeni állami és magánerő­ből. Ennek pénzügyi forrása 24 milliárd forintot megha­ladóan az állami költségve­tés, 14—15 milliárd építési hiteit adunk a lakossági be­tétekből, és 11—12 mi 11 iá r- dot az építő családok fedez­nek. A középtávú terv szerint folytatódik az iskolák építé­se és az egészségügyi intéz­mények elkerülhetetlen fel­újítása is. Bizonyos területe­ken azonban kénytelenek vagyunk az V. ötéves terv­ben elképzeltnél kevesebb beruházást előirányozni. A költségvetés kiadásaiból ■10 százalékot, 164,5 milliárd forintot az úgynevezett tár­sadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézményiek fenntartására és ' bővítésére, s a társadalombiztosítás ' ki­adásaira fordítunk. A társadalmi közkiadá­sokból a központi és a taná­csi költségvetési szervek ki­adásaira 105 milliárd forin­tot irányoz elő a költségve­tés. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra pedig 60 milliárd forintot fordítunk. Tá rsadál m i intézmé ny ei n k színvonalát: és a költségvetés kötelezettségeit mutatja, hogy 1979-ben egy lakosra számítva társadalombiztosí­tás címén 6000 forint, egész­ségügyi és szociális ellátásra 1700 forint, kulturális és ok­tatási kiadásként 2900 forint, kommunális célokra 1800 fo­rint jut- az állami költség- vetésből. Az egészségügyi és szoci­ális feladatokra 1.5 milliárd forinttal: — 10 százalékkal — költünk többet 1979-bgn. mint a megelőző évben. A kulturális és oktatási feladatok ellátására 1,4 mil- iiárddal fordíthatunk többet. A t" ’ár'vnk 1979. évi ösz- sze ‘ ' 1 k t: :- | kere­ken 52 milliárd forint, fej­lesztési alapjaik előirányzata 33 milliárd forint. Ezek 6—6 százalékkal haladják meg az 1978. évit. A pénzforrások bővülésének üteme lassúbb,, mint az előző években, s az­zal is számot kell vetni, hogy a vállalatok és szövet­kezetek az úi gazdálkodási feltételek között — legaláb­bis kezdetben -— nem tud­nak ottan mérvű anyagi se­gítséget nyújtani' a taná­csoknak. mint. korábban. 1979-ben kilenc új váró- ismk lesz. így kilenc járás Egy kis beszélgetés — az ülésszak kezdete előtt (Fotó: Perl Márton) megszűnik, és 30 új közös községi tanács létesül. Város környéki községgé nyilvá­nítanak újabb 52 települést. Ezekkel a területszervezési intéz­kedésekkel kedvezőbb lesz a városi és nagyközségi térségekben az összehan­golt fejlesztés lehetősége. Ezután a pénzügyminisz­ter arról szólt, hogy gazda­ságunk kívánatos egyensú­lyi állapota nejn érhető el rövid idő alatt, a minőségi fejlődés követelményei tar­tósak, feladataink megnőt­tek. A tervet és a költségve­tést előkészítő munkában mi arra törekedtünk, hogy a feladatok és a végrehaj­tást szolgáló eszközök kö­zött a korábbinál szorosabb összhangot teremtsünk, de ez önmagában nem elég. A ki­jelölt célok eléréséhez a fel­tételeket folyamatosian. a gyakorlati munka meneté­ben kell megteremteni. Kérem az országgyűlést, hogy a benyújtott törvény- javaslatot — e biztosítéko­kat tekintetbe véve, vállal­va és megerősítve — fogad­ja el. Az 1979. évi tervben és az állami költségvetés­ben megfogalmazott köve­telményeknek eleget tenni annyit jelent, hogy meg­őrizzük eddig elért — mindnyájunk által nagyra, becsült, őrzött — eredmé­nyeinket, s megalapozzuk a jövőt. Ez nem kevés a hala­dásnak azon a mezsgyéién- amely egy új fejlődési sza­kasszal köti össze szocia­lista társadalmunkat. A törvényjavaslat vitája Bognár József, a törvényja­vaslat bizottsági előadója el­mondta: valamennyi, a ko­rábbi bizottsági üléseken felszólaló képviselő hangsú­lyozta, hogy az új gazdaság- politikai koncepció megérté­sével és helyes alkalmazásá­val a különböző gazdasági és nem gazdasági ágazatok alapvető feladatai megold­hatók. Ebben az értelemben mondották a felszólalók, hogy az új helyzet megérté­sével és az abból eredő kö­vetkezmények bátor levoná­sával még jelentős tartalé­kok állnak rendelkezésünk­re. Bognár József az ország­gyűlés bizottságai nevében az 1979-re szóló költségvetés elfogadását javasolta. Gajdács István, Bognár Rezső és Kasó József képvi­selők jelentkeztek hozzászó­lásra, majd Huszár István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke ■ hangsúlyozta: — Jelenleg a legdöntőbb feladatunk meg­szilárdítani az anyagi termei lésben és népünk életszínvo­nalának javításában elért eddigi vívmányainkat, meg­alapozva a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E felada­ta végrehajtásának kulcs­kérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők elő­térbe állításával bizonyítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. — Az elhatározott változ­tatások és intézkedések mun­kánk minőségének gyors ja­vítását szolgálják. így távla­, ti fejlődésünk szempontjából szükségesek. Jelenlegi hely­zetűibe saját gyengeségeink­kel való határozottabb szakí­tásra, tevékenységünk jó ol­dalainak erősítésére, fejlesz­tésére kényszerít bennünket. — A gazdaságirányítás kü­lönösen fontos feladata lesz az 1979. évi fejlődés állan­dó, beavatkozásra kész fi­gyelése. A kormány eltökélt szándéka, hogy amennyiben a tervezett úttól lényeges el­téréseket tapasztal, újabb, azonnali intézkedésekkel tp- rcli az itt elhatározott irány­ba a folyamatokat, hogy el­érjük legfontosabb gazdaság- politikai céljainkat. 1979. a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagy jelen­tőségű, érzékeny év. 1979- ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel ösz- szehangoltan az ár- és sza­bályozórendszerben szüksé­ges változtatásokat — mon­dotta Huszár István. Gáspár Sándor (Pest m. 18. vk.) az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kiemelte: — Sar­kalatos pontja további fej­lődésünknek, hogy a társa­dalmi, a csoport- és az egyé­ni érdekek között jobb össz­hangot teremtsünk. A fejlő­dés, az élet szüntelen terme­li a gondokat. Ez természe­tes. Az viszont nem termé­szetes, ha e gondokat, a konfliktusokból fakadó fe­szültségeket nem ismerjük fel, vagy lassan és vontatot­tan oldjuk meg őket. Sem­miféle szabályozási rendszer e konfliktusokat automati­kusan nem oldja fel. De a szabályozórendszernek a mindenkori adott helyzethez igazítása, korszerűsítése elő­segíti a vállalati és népgaz­dasági ;tisztánlátást. Ezért a tervezett és részben már végrehajtott változásokkal egyet, kell érteni. Még akkor is. ha tudjuk, hogy azok az üzemek, a gazdálkodó egysé­gek jelentős részében ke­mény feladatok éhé állítják a munkást', a vezetést, a vállalatok kollektíváját. Az eredményes, hatékony és jó minőségű munka, a rend és fegyelem, megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek javítása szüntelen gondos mérlegelést, előrelátást, crélyt és megfontoltságot követel. Négy további felszólalás után az országgyűlés ülése Apró Antal zárszavával ért véget, A képviselők csütör­tökön folytatják tanácskozá­sukat.. . ’ ■ ( ___,_____________ ( Munka társunk telefon je­lentése): Az a telefonfülke, ahon­nan a tudósításomat diktá­lom Heves megyeivé; : vált, ugyanis amikor befutott az egri Vonal, akkor ..futott ki” az ajtón, vissza az üléste­rembe Sas Kálmán képvise­lőnk. Az ülésszak jelzőjének megfelelően valóban téli —, s nem is olyan barátságosan teh — idő-kfieéoai.üátte a fő­városba érkező képviselőket. Aki hajlamos a borúlátásra, borús égboltot látott. aki meg a derűlátásra hajlamos, az tudta, hogy a felhők fö­lött; süt a nap... Körülbelül ez a metaforá­ja az ülésszak első témájá­nak, amikor a jövő évi költ­ségvetés vitája megkezdő­dött a pénzügyminiszter törvényjavaslatot előterjesz­tő expozéja után. Valaki az ülésszak meg­nyitása előtt ezt a váratlan kérdést tette fel: — Kit lehet az Ország­házban már a hangja után is felismerni? __ 9 — Faluvégi Lajost. Hiszen évente átlag kétszer szere­pel. Először a költségvetési témánál, ' aztán a zárszáma­dásnál. — Könnyű annak — rep- likázott egy tudósító —. aki az ország zsebében tartja a kezét... A pénzügyminiszter azon­ban a téma komolyságának, szükségességének megfelelő­en terjesztette elő beszámo­lóját, s ezzel a későbbi be­szélgetések során a képvise­lők is egyetértettek. ★ Be — kezdjük az elejcn- a kronológia törvényeinek engedelmeskedvei Akivel legelőször találkoztunk a ..mieink” közül, áz Fodor Istvánná volt, de néhány perc múlva már szinte tel­jés volf a hazaj garda. A teké&sgaet aa is algába foglalja, hogy ott volt mind­két képviselőnk, aki majd szót kap az ülésszakon, mindketten ma. Fiain Tivadarnc az új Büntető Törvénykönyv terv- javaslatához szól hozzá- dr. Novak Paine pedig a Hat­van térségében átmenő jár­műforgalom és a belső köz­lekedés megoldása ügyében interpellál a közlekedési és postaügyi miniszterhez. Itt jegyezzük meg, hogy hosszú idő óta nem hangzott el interpelláció képviselőink részéről az országgyűlésen, de ez nem jelent téma, — vagy parlamenti műfaji sze­génységet. Ugyanis koráb­ban, a felszólalásokban el­hangzottak olyan kérdések, amelyek érdemi megválaszo­lása nem jelentett kisebb gondot az illető miniszter­nek, mintha éppen interpel­lációt kapott volna! ★ Ismereteim szerint, az úgy­nevezett szűzbeszéd két de­legátust tart egyelőre —- stresszállapotban. Egyikük Fiala Tivadarnál akmei a megszokott kedves, derűs nyugalom átváltozott lámpa­lázzá, de képviselőtársai már az első napon a „rutin- háttérből” a nyugtató sza­vak özönével árasztották el. Lehet, hogy emiatt még ide­gesebb lett... ? Ma kiderül ! Időközben elhangzott a pénzügyminiszteri expozé, s a szünetben, már beszéltei hettünk a törvényjavaslat gondolatairól. Efigrjjtti lvan Január 1-t&l felemelik az alacsony nyugdíjakat 1979. január 1-tól — a rendszeres évi nyugdíjkiegé­szítésen túl — felemelik az alacsony összegű nyugdíja­kat, a nyugdíjak és járadé­kok alsó határát — erről hozott határozatot a Miniszter- tanács, a SZOT pedig kidol­gozta az emelés végrehajtá­sának részletes szabályait. Az intézkedés több mint 1 millió 300 ezer nyugdíjast érint, .számukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd fo­rint többletbevételt jelent. Különböző mértékű eme­lés azoknak jár. akiknek a nyugdíját 1959, január 1-e előtt állapították meg, <az 1959. január 1. és 1970. de­cember 31. között megálla­pított nyugdíjak közül pe­dig azokat emelik, amelyek­nek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1-e előtti jogszabá­lyok alapján megállapított saját jogú öregségi, rokkant­sági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forint­tal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább ha­vi 470 forinttal emelik, te­kintet nélkül a nyugdíjösz- szeg nagyságára. Azok pe­dig, akiknek a nyugdíját az 1954. október 1-e és 1958. december 31-e közötti jog­szabályok szerint, állapítot­ták meg — ugyancsak a je­lenlegi összegtől, függetle­nül — havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres eme­léssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megál­lapított nyugdíjak közül azo­kat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 forintnál. Ehhez jár még a havi 70 forint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas ' te­hát. akinek a járandósága jelenleg a havi 1700 forintot nem haladj*»... meg, összesen havi. 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjá­tól függetlenül havi 100 fo­rinttal — a havi 70 forint rendszeres emeléssel együtt havi 170 forinttal — emel­kednek a nyugdíjak leg- kissebb összegei. Ennek megfelelően a minimális nyugdíjak a következők : öregségi nyugdíj: havi 1310 forint; rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoport­ban havi 1310, a II. rok­kantsági csoportban 1340, az I. rokkantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj a szokásosnál is nyugodtabb volt. — Ami engem illet — közölle —, annak örülök a legjobban> hogy elhangzott a nyugdijak emelését célzó ja­vaslat: Márcsak azért is elé­gedettnek érzem magam, mert fogadónapjaimon ki­lencven százalékban idős emberek kerestek fel, s ép­pen az alacsonyabb nyug­díjakra panaszkodtak. Most remélhetőleg már lesz meg­oldás. tehát foglalkozhatok más témákkal is. — A jövő esztendő nem lesz könnyű... — Attól függ. Ha sikerül, a mostani költségvetési tör­vényt úgy végrehajtani, aho­gyan megfogalmaztuk, nyu­godt leszek. A helyzet pilla­natig sem drámai, de most az eddiginél is jobban oda kehi figyelmünk. Ami a ter" vet illeti? Végre keli hajta­ni mmden megjelölt felada­tot. S ofijrtttala-n nem tar­tóm irreálisnak. Két köz­mondás jutott az eszembe hpirteten: ne akarjunk, töb­be** mint az a bizonyos »sar­ka és vegyük figyelembe m/uóozkoénstmr « htatmaa kmssat. — ★ A kötteégvetésii rttáhoa- ti zen öten -jelentik ez, tek fel­szólalásra. A Bt*, törvényja­vaslata fölött: ma déttájban j kezdődik a vita. s ebben ki- | lene képviselő mondja el 1 véleményét. I a III. rokkantsági csoport­ban havi 1350. a II. csoport­ban 1400. az első csoportban pedig havi 1450 forint. ■ összegre. való tekintet, nélkül navi 100 forinttal illetve a rendszeres emelés­sel együtt 170 forinttal emelkednek az 1959. január 1-e előtt megállapított öz­vegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az e jogszabályok alapján megál­lapított öregségi, rokkantsá­gi és baleseti-rokkantsági nyugdíjban részesült nyug­díjas 1958. december 31-ét követő elhalálozása esetén já­ró özvegyi, szülői nyugdijak és árvaellátások. Havi 80 forinttal. legfel­jebb azonban 1800 forintra emelkednek az, 1959. január 1-től érvényben volt jogsza­bályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 fo­rintnál kisebb özvegyi, szü­lői nyugdíjak és árvaellátá­sok. Az. így felemelt összeg­hez itt is jár a rendszeres 70. forintos emelés. 100 forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjá­tól függetlenül — a hozzá­tartozói nyugellátások leg­kisebb összegei, s ehhez is jár további 70 forint. En­nek megfelelően a legkisebb összege^ a következők: az, özvegyi, a szülői nyugdíj és a szülötten árvát megillető árvaellátás havi 1110 forint, az árvaellátás havi 910 fo­rint. A mezőgazdasági szövetkezeti saját jogú öregségi és rok­kantsági nyugdíjak közül azokat, amelyeket 1967. ja­nuár 1-e előtt állapítottak meg, havi 300, a rendszeres emeléssel együtt tehát leg­alább havi 370 forinttal emelik; 100 forinttal nőnék azok a mezőgazdasági szö­vetkezeti öregségi, rokkant­sági és baleseti-rokkantsági nyugdíjak, amelyeket 1967. január 1. és 1970. december 31. között állapítottak meg és nem érik el az 1800 fo­rintot. Az így felemelt, el­látás'nem lépheti túl az. 1000 forintot, de további «havi ,70 forint itt is jár. ' ,A mezőgazdasági szövet­kezeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal illetve a rendszeres emelés­sel együtt 170 forinttal nő­nek. Így a tegalacsonyabb öregségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. csoportban havi 1210. a má­sodik csoportban 1240. az első csoportban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak leg­kisebb összege azonos a munkás-alkalmazotti legki­sebb összeggel, ha a mező­gazdasági szövetkezeti tág, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szol­gálati időt (például az öreg­ségi nyugdíjhoz legalább 10 évet — munkásként vagy. alkalmazottként szerezte meg.) A jogszabály intézkedik a mezőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinak nyugellátásáról, a mezőgaz­dasági szövetkezeti járadék, a kisipari, magánkereskedői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyugdíj jellegű) szociális segélyek emeléséről is. In­tézkedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forint­tal — növelni kell azt az összeghatárt, ameddig a, sa­ját jogú nyugdíj és az özve­gyi nyugdíja együttesen fo­lyósítható. Ennek megfele­lően 1979. január 1-től a sa­ját jogú és az özvegyi nyug­díj együttesen havi 1600 fo­rintig folyósítható. Eddig ez az összeghatár havi 1430 fo­rint volt. Az emetéseket az illetékes szervek hivatalból hajtják vfi^e. art. külön kérni nem fcefâ., Jiarwrarba-n a szokásos Wápcvottoain már a magasabb wyrtBeWfot kézbesítik az érin­tetteknek. mégpedig a rend saeres 2 százalékos, de leg­alább havi 70 forint emelés­sel együtt. Megkezdte munkáját az országgyűlés teli ülésszaka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom