Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Kimeríthetetlen energiaforrás Más nyelven a mezőgazdaságról Az örökmozgó feltalálójának valószínű minden odaítélhető díjat megadnának, a létező összes jutalmakkal együtt, mert ez a találmány megoldaná az emberiség előtt álló legsúlyosabb gondokat. Különösen manapság lenne érdemes feltalálni egy ilyen elmés szerkezetet., amikor a nyersanyag- és energiahiánytól visszhangos világgazdaságban egyre nagyobb a kereslete bárminek, ami enyhítene a meglevő problémákon. Bár igaz az, hogy sem anyag, sem energia nem vész el, csak átalakul — ez a törvény csak a fizikusnak jelent vigasztalást, a gazdasági szakembernek aligha — a nemzetgazdaságok gyakorlatában viszont az a helyzet, hogy rohamosan fogynak a nyersanyag- és energiakészletek. Ezért van például távlatilag katasztrófa szélén a világ leggazdagabb országa, Ku- vait, ahol nem is olyan sokára — becslések szerint ötven év múlva — elfogy az olaj, és vele együtt elfogynak az olajmilliárdok is. A lakosság nő, a fogyasztás nő. a termelés fejlődik, s nincs olyan energia- és nyersanyagforrás, amely vég nélkül állna rendelkezésünkre. Azaz, hogy mégis. Van — jelenlegi tudásunk szerint — egy újratermelhető nyersanyag- és energiaforrásunk, amellyel ha okosan gazdálkodunk, soha nem leszünk bájba. Föld Igen, ez a kimeríthetetlen energiaforrás, a föld, a termőtalaj. amely hol pár centiméteres, hol jóval vastagabb rétegben lelhető fel. Igaz, szokatlan más nyelven beszélni a főidről,' amelyet mióta ember az ember művel, s oly természetesnek veszi, hogy a legkülönbözőbb táplálékok milliárd tonnáját termeli meg évről évre, hogy el sem töprengett fölötte, meddig tart ki ez a létünket alapvetően fenntartó energiabázis. A föld ugyan megadta a megélhetést annak is, aki vele foglalkozott, annak is, aki üzletet látott benne, de a mezőgazdaságot mindig tőkeigényes és viszonylag kis haszonnal dolgozó üzemnek tekintették. A változás csak napjainkban következett be és még nem mindenhol. Vannak azonban országok, ahol lehet, hogy már nem is olyan sokáig lesznek mező- gazdasági, vagy élelmezés- ügyi miniszterek, mert változott a földről alkotott hagyományos fogalom, és ennek megfelelően változni fognak a nyelvi megnevezések is. Ezek a változások egyben szemléletváltozást is jeleznek és jelentenek. Ma már több országban a kitermelő iparágak sorába tartozónak tekintik a mezőgazdaságot. A termőtalajt tekintik ezeken a helyeken az egyetlen olyan energiabázisnak, amely az állandó erős igénybevétel ellenére nemhogy veszítene erejéből, értékéből, hanem — okszerű gazdálkodás mellett «— egyre gyarapszik. Ez egyben azt is jelenti, hogy át kell értékelni azokat a klasszikus elképzeléseket, hogy mely országokat tekintünk nyersanyagban szegény és nyersanyagban gazdag nemzeteiknek. Magyarország például az újra nem termelhető nyersanyag- és energiaforrások tekintetében előkelőén rossz helyet foglal el a világranglistán. De ha azt mondjuk, hogy az ország területének 73 százaléka mezőgazdaságilag művelhető, hogy hazánkban körülbelül hárommillió hektár a jól művelhető, jó közepes értékű termőföld, akkor úgy kell éettfcdnímk, hogy az egyik legértékesebb nyersanyag- és energiaforrás birtokában vagyunk. Vészjelző számok Az élelmiszer ma már stratégiai exportcikk. Igen figyelemre méltó például az a jelentés. amelyet Carter elnök asztalára tett a nemzetbiztonsági tanácsadó, és az USA nagyhatalmi befolyását alátámasztó, a világ- politikai manipulációkat elősegítő arzenálhoz sorolta a katonai potenciálon kívül a búzát és a kukoricát. Nem kell azonban világ- politikai mesterkedések szakértőjévé válni, elég egy pillantást vetni a számokra ahhoz, hogy világossá váljék a termőtalaj energiabázisának egyre növekvő szerepe. Az utóbbi három esztendőben ugyan a világ élelmiszertermelése egyformán emelkedett, mint a népesség szaporodási üteme. Ez azonban csupán arra elegendő, hogy konzerválja az éhínséget és szegénységet. Mit sem változtat azon, hogy a FAO jelentése szerinti 500 milliós tartós éhezők tábora továbbra is fennmaradjon. Az előrejelzések szerint 1985-re 85 millió tonna gabonahiánynyal lehet számolná a világpiacon. Az élelmiszertobbletet -pedig egyre kevesebb termőföldön kell előállítani, mivel a művelésre alkalmas részek. területek egyre csökkennék. A szántóföld-népesség aránya ugyan még nem ijesztő mértékben, de tartósan romlik. Világviszonylatban egy lakosra 0,41 hektár szántóterület jutott 1961-ben. Három évvel ezelőtt már csak 0,36 1990-ben pedig 0,29 hektárnyi szántóterület jut egy lakosra. Ez 25 százalékos csökkenésnek felel meg. Még kenyérre, sült krumplira. Nyolc-tíz szaktársát fogja össze bizalmiként, áll ki érdekükben. Habofii. -tocnboL, a rosszabb a helyzet a termőföld—népesség arányban. Nyolc éve csaknem négy hektár termőföld, az ezredfordulón ennek a fele: két hektár az egy lakosra számított statisztikai átlag. Hazánkban még mindig 0,5 hektár az egy lakosra vetített szántóföld átlaga, s ez nagyon jó arány. A különböző ipartelepítések, város- fejlesztések. közutak építése azonban nálunk is rohamos mértékben fogyasztja a ki nem merülő energiabázist, a földet. Évente mintegy 15 ezer (!) hektárral csökken a termőterület Magyarországon — 30 év alatt két me- gyényi termőföld fogyott el —, s ez mindenképpen arra figyelmeztet, hogy az eddiginél sokkal ésszerűbben kell gazdálkodnunk ezzel a páratlan természeti kinccsel. A hazánkban megtermelt élelmiszerek 20—25 százalékát tudjuk exportálni, amellett. hogy bőségesen ellátjuk a lakosságot, hiszen egy átlag fogyasztó egy év alatt 8 mázsa élelmiszert reggelizik, ebédel, vacsorázik. A belső fogyasztást minőségileg kell változtatni, alakítani, a kalóriával való ellátásban már nemigen tudunk előbbre lépni. Az export előtt azonban szinte korlátlan lehetőségek állnak, még akkor is, ha egyre erősödik az élelmiszer- piacon a verseny. Élelmiszer azonban kell, hiszen közvetlen környezetünkben az ezredfordulóig- nagyon egyszerű számítást végezve 140 millió lakossal többen kérnek majd enm az asztalnál. A termőföld tehát kulcs- fontosságú nyersanyagforrás, az egyik legfontosabb energiaforrás. Éppen itt az ideje, hogy ennek megfelelően bánjunk vele főttem ki. S hazajárogatva, itthon próbáltam magam köré szervezni a nem alkuvó- kaL Cean. mt tehetőt, eaSzigethy András Élete nyitott (Fotó: Szabó Sándor) — Csak amit érzésem, tudatom diktált. Mindig azt cselekedtem... ! Nyolc évtizeddel a háta nyögött mondotta minap Juhász József a Táltos utcai kis házban, ahol küzdelmes életének, töméntelen áldozat- vállalásának eseményeit idéztük. Keresvén ugyanakkor az egyenes életút. a mindenkori munkássors formálódásának indítékait. Mi került ezek közül az első helyre? Rögtön a bölcső, ami egy csányi földmunkás család szűk portáján ringott. S ringatott még hét következő testvért, akik a szülőkkel együtt régen temetői fejfák alá költöztek. Az eszmélke- dés, a serdülőkor sodorta később a szakszervezeti mozgalomba az alig tizenhat esztendős mozdony takarítót, aki ekkor már hatvani albérletben él, annyi jövedelemből, ami éppen elég a kukoricatisztek kíméletlenek, szinte deresre húznák egyik cimboráját holmi jelentéktelen hibáért. Az ostor végül Juhász József hátán csattan. S amikor röplapterjesztésbe keveredik, nincs más út. mint a rendőrségi fogda. Névtelen áldozatok Kitör az őszirózsás forradalom, majd a fiatal köztársaság élethalálharcot vív határainkért, a társadalmi haladás ügyéért. Mi él ebből rnementoként a vasúttól ki- berudalt fiatalember emlékezetében? Zaklatás éjjel- nappal. s egy szörnyű hír: a Salgótarján irányából visz- szafelé vonuló vörös hadsereg kórházi alakulatát halomra lőtték a románok a jászfényszarusi elágazásban! Szanitécek, orvosok, járóképtelen betegek közt nem válogattak a királyi golyók. S a sebtében elföldelt, majdnem teljesen névtelen kis csapat csak később jutott méltó nyughelyhez a hatvani temetőben. — Ezek után kockázatos volt napjaim minden pillanata. s mivel Hatvanban semminémű munkát nem vállalhattam, előbb Gyöngyös környékén irtottam az erdőt, aztán a nagygombosi uradalomban napszámoskodtam, majd huszonnégy éves fejjel Pestre szegődtem cipészta- nulonak. Jó mesterem volt, hamar megtanultam minden fogást. A szakszervezeti mozgalomban pedig szellemi, politikai felkészültségem pallé- rozódott. Olyannyira pedig, hogy a szocdemes vezetők árulása után első szóra a Vági-pártnál hajdani Szocialista Munkás Pártban kőVetőmagüzem A DATE Kismacsi Vetőmag tízemében 2ö00 hektáron tizenhárom fajta vetőmag-kukoricát termesztettek. A területről 1100—1200 vagon csöves vetőmag-kukoricát dolgoznak fel. A beérkező csöves kukoricát szárítják, válogatják, osztályozzák. A végtermék: 050 vagon fémzárolt kukorica vetőmag. A képen: A laboratóriumban a beérkezett kukorica tisztaságát és nedvességtartalmát ellenőrzik, szabvány szerint osztályozzák a nemeket, esiráztatással választják ki a legjobb minőségű vetőmagot. (MTI Fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Á szihalmi lerakat Egymillió facsemete Szihálom főutcáján, a hármas úton Miskolc irányában haladva a község szélén álló házak egyikén szerény tábla adja hírül, hogy az udvarban facsemetét, szőlőoltványt llehet kapná. Azt már kevesebben tudják, hogy Közép-Európa legnagyobb „Csemetekereskedője” a Rákóczifalvi Termelőszövetkezet létesített új lerakatot a Heves megyei községben, s így már ide is jut a Rákóczi Termelőszövetkezetben évente forgalomba kerülő egymillió facsemetéből. A Szolnok megyei tsz faiskolája látja el egyébként a szomszédos Nógrád és Borsod megyéket is. Az igény pedig ugrásszerűen nő, ahogy szaporodnak a kert- szöveflkezetek, a hétvégi és hobbytelkek. A facsemete keresett cikk lett a lakosság körében. — Itt pedig van miből válogatni — mondja Sári József. a lerakat vezetője. Az október végén megnyílt lerakat 13 ezres készlettel várja a vásárlókat. Ami még ennél rs lényegesebb azonban, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet a környék talajadattságainak, éghajlati viszonyainak megkönyv nek a vége! Üjabb lebukások, majd börtön. ahová anyám és elvtársaim hozzátartozói hordták a koszfot... Tizennyolc pár cipő A konyhai égő sercegve kihuny, megszakad beszélgetésünk. Egy időre Juhász József üldöztetése is alábbhagyott. Ebben Jászfénysza- runak jut szerep, mivel ott húzza meg magát, elszegődvén egy tisztességes cipészmesterhez. Hetente tizennyolc pár lábbelit kalapált, ragasztott össze a munkabíró, fiatal segéd, és jövedelme is annyira rúgott, hogy nősülésre adhatta fejét. Így, amikor 1929-ben csendesülnek a viharok, már kettesben térnek meg szülők hatvani otthonába, nem sokkal később pedig kislánnyal, kisfiúval szaporodik a család. — Feleségemre, Ilonkára, csak tisztelettel gondolok, bár lassan harminc éve, hogy eltemettem. Nehéz élete volt az oldalamon. Mint ahogyan minden asszonynak sokat kell tűrnie, ha forrongó, új utakat kereső, másokért kiálló férfiemberrel adja össze magát. De azért fölneveltük a gyerekeket, s az egyikből tanárnő, a másikból kertész lett. Milyen gyönyörű hivatások! Nyesegetni a cseperedő fiatalt, nevelni az életünket teljesebbé tevő fákat, bokrokat, magát a természetet... A viszonylagos harmóniát katonai behívó zúzza szét 1941-ben, majd, következik a front, a bombázás. S persze a kísértő múlt! Vagyis hirtelen leszerelés, hazavagom- Efsas, rendőrségi, fetegysfet, felelő fajtákat szállított a szihalmi lerakatnak. Így a Heves megyei vásárlók 12 fajta almából, illetve almafacsemetéből, 11 fajta körte-, nyolc cseresznye-, három meggy-, kilenc szilvafajtából válogathatnak. A kiskerttulajdonosok szakmai tájékoztatót is kapnak a vásárolt áru mellé. De miért fontos, hogy legyen választék gyümölcsfából, egresből, ribizkéből? Valószínű, hogy az országban aligha volt még hasznosabb divat, mint a kiskertek gyümölcsfával való telepítése, a parlagföldek művelésbe vétele, kertszövetkezetek, vagy esetleg höbbykertek által. Az ugyanis már évek — hosszú évek — óta visszatérő téma, hogy kevés gyümölcsöt fogyasztunk, kevés is kerül piacra, mivel hirtelen, csaknem egyszerre öregedtek ki a nagyüzemi telepítésű gyümölcsösök és a váltás :kö7ft.i átmeneti időszakban hiány lépett fel, cseresznyéből, meggyből, körtéből, ribizkéből. A volt kiskerteket nagyüzemi leg nem volt érdemes fönntartani, legtöbbjük a kiszántás sorsára jutott. ígv tehát a hajdani termelők is a nyilas őrület heteiben pedig egy éjszakai razzia, ami Dachaumban fejeződik be, Himnusz a káposztához — A lágeréletről sokat hallottam, olvastam az utóbbi évtizedekben. Életrajzi írásokat. Meg filmet is néztem, ^míg volt szemem a látáshoz. Megromlott. De ezt hagyjuk! Sajog nekem már minden csontom, ami rosz- szabb a vakságnál. Inkább azt akarom elmondani, hogy a haláltáborokban az olyanfajta embernek, mint én voltam, még valamennyire csak sikerült a tortúrát elviselnie. Előbbi életünkben hozzá edződtünk a testi sanyargatáshoz. Talán a koplalást viseltük nehezebben. Amikor úgy lökték elénk a maréknyi Ízetlen krumplit, mint o malacnak. Mi pedig lestük, ki kap egyetlen szemmel többet. A zsír nélküli ép. pencsak megrotyogtatott káposzta már gyermekkorunk karácsonyát idézte fönséges- ségével. Volt a barakomban néhány magyar, köztük egy szakállas, szemüveges férfi, a nevére nem emlékszem. Az még rigmuát is csinált egy ilyen vacsora alkalmából S azt a címet adta neki. hogy Himnusz a káposztához! Igen, az efféle apróságokban fejeződik ki talán legigazabban a deportáltak sorsa, életvitele. Na és abban a pillanatban, annak a pillanatnak a mámorító gyönyörűségében, amikor mindent, átvészelve, egyszercsak kinyílnak a ka- puszrányak, s kívül kerül az ember a szögeisdróton. Nekünk, ott. az amerikaiak nyitottak ajtót, hogy 1945 szeptemberében már szervezzem elvtársaimmal az újhatvani kommunista pártéletet... Nehéz próba Ha valaki mindezek után úgy vélné, hogy Juhász József háboríthatatlanul végezte munkáját az új társafbtlnmhaa'i rggilr vásárlóként jelentkeztek a piacon. Ha tovább tart a kís- kerttulajdonosok hasznos divatja, a gyümölcsfa-telepítést, akkor áttételesen is jó szolgálatot tesznek a gyümölcstermesztésnek. Egyrészt megtermelik saját szükségletüket, s így már önmagában jelentős lesz a vásárlóerő csökkenése a piacon, s ami a belföldi ellátásból felszabadul, azt tovább lehet irányítani távolabbi piacokra. Ez a kitérő csupán arra volt jó, hogy érzékeltetni tudjuk: az egyéni és a nagyközösségi érdek nem feltétlenül áll ellentétben egymással, el lenkezöleg ; egybeesésük társadalmi szükséglet. Ennél a látszólag jelentéktelen kérdésnél is ez á helyzet. Az Eger környéki dombokon és a Mátra Inkánál az addig parlagon fekvő földeken egyre több gyümölcsfacsemete növekszik, vagy már ad is termést. A telkeket nézegetve valószínű kévés embernek jut eszébe, hogy az ott termő gyümölcsökből nem csupán a hétvégi házak, hanem a közös asztalára is jut belőle. Sz. A. .—■■■ — elkötelezettje, ki kell ábrán--"" ditanunk. Egy ideig csak mentek a dolgok, hanem amikor olyanok kezdtek itt diktálni, akik a szélsőjobbról sompolyogtak a vörös zászló alá. s ismerték az újhatvani titkár hajlíthatatlanságát, tiszta múltját: bc- borult felette az ég. Üres és ügyes rágalmakkal félrelökték az útból. — Nehéz próba volt az, kérem! S az sem nagyon vigasztalt egy darabig, hogy ezek a figurák süllyesztőbe kerültek, én pedig visszá- nyertem becsületemet. Fájt, sokáig fájt a meghurcolás, a nélkülem lefolytatott tárgyalás, az a mód. ahogyan az érdemeseket ok nélkül földre lehetett sújtani. Persze a dolgok lényegéhez tartozik, hogy nem lettem volna igazán kommunista, ha sértődötten félrehúzódom. Főleg. ha nem ragadok fegyvert, amikor ügyünk veszélybe sodródik. Ez történt 1956- ban! Ismét az újhatvani pártszervezet építői közt voltam, majd felöltöttem hatvanévesen a munkásőri egyenruhát... _ Juhász József későbbi élete is nyitott könyv az időközben felnövekedett hatvaniak, a lakását sűrűn fölkereső diákok. úttörők és KISZ-isták előtt. Munka, kitüntetés, munka kitüntetés, nyigdíj. kitüntetés. S mind között a legfényesebb, a leginkább őrzött: a Haza Szolgálatáért Érdemérem. Hogy mit remél a jövendőtől? Nyugodalmas éveket második felesége. Etelka oltalmában. továbbá abban a szere- tetben, ami ved gyermekei, unokái megtisztelik. Erre éppen úgy rászolgált, mint a hivatalos, elvtársi megbecsülésre. Moldvay Győző MMihnnGl 1378. november 12.,
