Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
;.-aki meglepődött, i..aki új felvételes, ...már gyakorlott, ...aki gyes-en volt, ...aki lelkiismereti kérdésnek tartja. (Fotó: Szabó Sándor) Járőrben Az egész országra kiterjedő őszi közlekedési ellenőrzés keretében általános rendőrségi akció volt a megyében. Az ellenőrzésben a rendőrség mellett részt vettek a KPM és a Volán ellenőrök és az önkéntes rendőrök. Céljuk a közlekedés- biztonság és -morál további javítása volt, és ezzel párhuzamosan természetesen a közbiztonság fokozott biztosítása. Az ellenőrzés első állomása Egerben a Lenin út volt. A trafipaxos rendőrségi autó előtt röpke egy óra a'att 264 kocsi haladt el — közülük 45 gyorshajtással. A bírságol — több-kevesebb belenyugvással — a szabálysértők a helyszínen fizették. „Élenjárók” ezen a téren a tehergépkocsi-vezetők voltak. Közülük többen vezették járművüket a megengedett 50 kilométeres sebesség helyett — hatvannal. Egyik-másik személygépkocsi viszont a nyolcvanat is „elérte” lakott területen belül. Felelősségre vonásuk nem maradt el. Az akció végül is elérte célját: mind a gyorshaj tők, mind a további rendzavaréit horogra akadtak. Róluk készültek felvételeink. Mielőtt beléphetne A hosszú hajat fe kell Egy özemben nem lehet „csak úgy” beállni a munkahelyi re. Módja van annak, nem is akármilyen. Különböző, nem is csekély számú rendelkezés szabja meg, mit kell tennie annak, aki munkára jelentkezik, hogy eljuthasson végöl a gépéhez, a műszeréhez, az asztalához. Egyik előfeltétele a baleseti oktatás. Ennek is megvan a maga módja, ami sok mindent magába foglal. Mi az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában vettünk részt egy ilyen oktatáson és beszélgettünk utána a hallgatókkal is, az előadókkal is. Molnár Gábor szakaszvezefő száz forintra „értékeli” a gyorshajtást. Nincs barátság a Jóbarát előtt — ha az avarban keres szállást az alkalmi csőlakó. (Fotó: Szabó Sándor) Előadások, filmvetítés, viták Cigány egészségügyi felelősök tanfolyama Felsőtárkányban A hallgatók egy csoportja az előadáson. (Fotó: Tóth Gizella) Nem hiába Izzó, jut hely a baleseti oktatásra,' méghozzá külön terem, mindjárt az üzemi étkezde mellett. Látszik, hogy itt sem fukarkodtak a méretekkel, számítva arra, hogy a több ezres dolgozói létszám miatt a tanfolyamra jelentkezők is jó néhányan lesznek. Most azonban csak alig tízen figyelik a diaképes vetítést, a magnóról alájátszott szöveget és vidám tánczenei dallamokat, valamint Korpás Éva biztonsági megbízott szavait, amikor esetenként megszakítja a vetítést és kiegészítést fűz a képhez. Reggel nyolctól fél tízig eltart ez a program. Egymás után kerülnek a gépbe a színes képeket tartalmazó tokok, képek arról, hogy a hosszú hajat le kell kötni, ittasan nem lehet munkába állni, a legkisebb sérülést is jelenteni kell, az égett sebet folyó vízzel kell öblíteni, a védőrács nem lehet hibás és általában a munkásnak mindig figyelnie kell arra. amit csinál. Lopva oda-oda nézek egy- egy arcra. Csak akkor fordítják el a fejüket, hunyják le a szemüket, amikor a vegyi anyagtól összeroncsolt vagy az égéstől elpusztult testfelületeket mutatja a kép. — Most pedig néhány kérdést teszek fel — jelentette be az előadó a másfél órás program végén. Mindjárt az első megszólított csődöt mondott. — El kell jönnie még egy oktatásra — érkezett a megállapítás. r O — Szakközépbe szerettem volna menni, de oda nem vettek fel, és most az Izzó óvodájában fogok dolgozni — tudtuk meg Papp Melindától. ö volt az egyetlen első munkahelyes ebből a mostani csoportból. Bányász Györgyné gyes-ről jött visz- sza. Azért kellett neki az oktatáson részt venni, mert az eltelt három év alatt ezt-azt elfelejthetett. Nyilas János magasan kiemelkedő teljesítménnyel nyerhette volna a versenyt, ha lenne ilyen a baleseti oktatásban, mert ő a korábbi munkahelyén, a gyöngyösi kitérőgyárban háromhavonta nézett végig egy-egy filmes előadást. Balogh Péter sem most hallott először baleseti oktatást. mégis meglepődött, amikor a „szúrópróba” kérdését a mellének szögezte az előadó. — Nem számítottam rá, hogy engem szólít meg — magyarázta meg utólag a zavarát. I Füleki Győző évenként köteles biztonságtechnikai vizsgát tenni, mert műszerész, i neki állandóan kész ismereHtekkel kell rendelkeznie, ’ûkMSsBbÊË, ISflS. mrressbesr- T^ -vasárnap ezért volt ott ezen a mostani oktatáson. — Lelkiismereti kérdés, hogy valaki tudja a védelmi előírásokat — fejezte ki a véleményét Azt szerettük volna tudni, mit gondolnak a hallgatóka kötelező előadásról, ‘de arra a kérdésre, ha egyszer minden üzemben tulajdonképpen csak ugyanazt az általános jellegű szöveget hallják egy- egy ilyen elméleti oktatáson, miért van szükség annak mechanikus újraismétlésére — választ egyiküktől sem kaptunk. A hallgatásukat nem akarjuk feleletként értékelni. Bár a hallgatás mindig jelez valamit ez nagyon régi megállapítás. Nincs okunk ezzel a következtetéssel vitatkozni. O Hogyan lesz valakiből munkás az Izzóban? — kérdezhetjük, de a cégtábla lehetne más is. nem csupán az Izzó. Az eljárás valószínűleg minden üzemben azonos. Megy a felvételi irodába. Ez rendjén van. Ott kiderül, talál-e megfelelő munkahelyet a kerítésen belül vagy nem. Ha igen. akkor előbb kap egy rubrikás papírlapot aztán elmegy a terület vezetőjéhez, ott kikérdezik, ráadásul ki is oktatják, de meg kell magát vizsgáltatnia az üzemi orvossal is, ahogy á munkalélektani laboratóriumban is megvallatják képességei felől. Ha minden klappol, akkor egyetlen nap elég ahhoz, hogy a kartonjára ráírják: az Izzó állományába vették feL De még nem teljes jogú polgára az üzemnek. Ahhoz el kell végeznie a baleseti oktatást, elméleti részét is, gyakorlati részét is. a tanultakról be kell számolnia, és ha ez is sikerült, akkor abba a kék színű kis igazolványba beírják, hogy minden feltételnek eleget tett, most már önállóan dolgozhat, most már teljes felelősséggel végezheti a munkáját, ha valami baja esik, nem hivatkozhat arra, hogy őneki pedig senki sem mondta, hogy.., A felvételre jelentkezés napjától eddig a kék színű igazolás végső aláírásáig eltelhet egy hét, de akár kettő is. Ez az a bizonyos 6em hideg, sem meleg állapot, amikor még bent sincs valójában, de már kint sincs lényegében. Olyasfajta ez, minta civil életben a kiskorúság: korlátolt felelősségű. O Van a gyár nagy portájának épületében egy kis helyiség, ahol Herczeg Endre, Korpás Éva és Fábián Mária biztonsági megbízottak mellett még Bartók Ágostonné adminisztrátor található, ök a „mumusok”, ök a minden. Ha ők valamire azt mondják, ez így nem jól van. ezt és ezt kell csinálni, hogy az a rendelkezéseknek megfeleljen, ott 6enki nem vitatkozhat. Ha pedig mégsem tennék meg, akkor... Az már zsebre megy. — Előfordul, hogy emiatt a haverom három hónapig nem köszön, elfordítja a fejét. ha meglát, ahogy az is megtörtént, hogy az egyik asszonyka megsértődött, mert a fapapucsot nem engedtem hordani az üzemben, és miután több előzetes figyelmeztetést elengedett a füle mellett, kénytelen voltam írásban jelezni... De hát ez a munkánkkal együtt jár — mondja Herczeg Endre. Hogyan lesz valakiből biztonsági megbízott? Serdülő gyerek korában már erről álmodozik? Aligha. Herczeg Endre úgy kezdte ezt a munkát, hogy az elődje bevonult katonának, és akkor felajánlották neki, lépjen a helyére. És azóta is ott maradt Ma már el sem tudja képzelni az életét más feladattal. Korpás Éva tizenévesen került ide adminisztrátornak, aztán tanfolyamot végzett, kitűnő eredménnyel vizsgázott és tavaly év elején megkapta a jogosítványát Lé- het-e egy csinos, fiatal nő „zord" és tekintélyt parancsoló biztonsági megbízott? Hogyan hallgathatnak rá az „öreg” mű- és üzemvezetők? — Kezdetben csodálkoztak rajta, amikor ebben a munkakörömben felkerestem valamelyik üzemet, de állítom, semmi nehézséget nem okoz ma már az a tény, hogy én nő vagyok. A férfiak is hallgatnak rám. a nők pedig általában fegyelmezettek. Fábián Márta nemrég még, a félvezetőüzemben dolgozott, aztán váltott beosztást, mert érdekesnek találta a feladatot Ennyi a „titok”, amiből az is kiviláglik, hogy azért mert valamilyen munkakör/ nem tartozik a megszokott) szabványhoz, az lehet érdekes, vonzó, szép és sikereket hozó. O Szemlélődésünk végére értünk. De néhány kérdés nem hagy nyugton. Hadd fogalmazzuk meg ezeket. Az a bizonyos audiovizuális oktatási anyag, amelyet másfél órán át néznek és hallgatnak a munkára jelentkezők, ugyanaz, mint amit Győrben, Debrecenben, Zalában és a Nyírségben használnak. Általános. Helyi sajátosságokkal csak az előadó leleménye egészíti ki valamelyest. Akkor hát csak „lelkiismereti kérdés” az oktatás ténye? Mindenki megnyugtathatja magát: hallgató és előadó — a rendeletnek eleget tett. A többi nem számít. .. Minek a kék színű kis igazolványt újból és ismételten kiállítani, akár havonta is, ha valaki — mondjuk — ilyen tempóban változtat munkahelyet? Végigülnek egy előadást, másfél órán át kellene a „lényegre” figyelni, mert utána a váratlan kérdés neki szólhat és akkor nem lehet hebegni. Ki képes másfél órás előadásból minden lényegest az első hallásra megjegyezni? Ha pedig mindig, mindenütt ugyanaz ismétlődik meg, akkor mi lesz a lényeg mégis? Igaz, van az Izzónak egy kis füzetecskéje: Balesetelhárítási útmutató. Ezt mindenki megkaphatja. Vajon hányán teszik a fejük alá lefekvés előtt? Mert számot kell adniuk az elméleti oktatási anyag elsajátításából. kofái de — mennyire részletező ez a beszámoló? A kérdésekre nem kíséreltük meg a válaszadást. Mert eszünkbe jutott egy példa. Az Izzó a harmadéves szakmunkástanulóit már úgy foglalkoztatja, mint saját munkáséit. Ez sok szempontból nagyon előnyös mindenkinek. Ha egy fiatal a bizonyítvány megszerzése után egy hétre máshová megy, és úgy jön vissza a pipishegyi gyárba, mehet elméleti és gyakorlati oktatásra, kötelező számot adnia az elsajátított ismeretekből. Ha ez nem formalitás... Igen. az érvényes rendelkezések, amelyeket nem az Izzóban szövegeztek meg .. 1 O Nincs nagyobb érték, mint az egészség. Emberiességből nem hunyhatunk szemet az óvórendszabályok megsértésekor. A baleset körülményeinek alapos elemzése és okainak elfogulatlan felderítése a védekezés további ■biztonságát szolgálja. Itt sem lehetünk tekintettel semmiféle egyéb „szempontra”. Ezt emelte ki Herczeg Endre is. Mind-mind hangsúlyos és lényeges megállapítások. A cél egyértelmű és világos. Vajon ennyire tisztázott az oda vezető út minden részlete is? Az Izzó példája a válasz megfogalmazását segítheti, G. Molnár Ferenc Megyénkben 17 ezer cigányember él. Ez akkor is nagy szám, ha csak azokat nézzük, akik még ma is telepeken, mondhatni középkori viszonyok között élnek. Víz, villany, csatornahálózat nélkül, kilométerekre a legközelebbi lakott helytől. Nagyon nehéz ezekkel az emberekkel kapcsolatot teremteni, ezért is,fontos az a fel- 6Őtárkányi tanfolyam, amin a cigány egészségügyi felelősök vettek részt. A háromnapos továbbképzés pénteken fejeződött be, ezúttal 39 megyei egészségügyi felelős vett részt az előadásokon. 1975- ben volt hasonló rendezvény, de azóta is csak nálunk. Heves megyében- létezik a továbbképzésnek ez a formája. A Magyar Vöröskereszt Heves megyei Szervezete kezdeményezésére született meg a nagyobb, összefüggő cigánytelepülések belső egészségügyi felügyelete. Létrehozták az egészségügyi állomásokat, önálló felelősöket kértek fel a cigánylakosság köréből. A helyi vöröskeresztes állomásokról ellátják őket egészségügyi csomagokkal, kötszerrel, gyógyszerrel. A most véget ért tanfolyam arra adott alkalmat, hogy az első megbeszélés óta eltelt három év gyakorlati tapasztalatait megvitathassák, s természetesen egészségügyi vonalon is tovább képezzék a felelősöket. A három nap alatt előadásokat hallgattak meg az elsősegélynyújtás alapszabályairól. a helyes táplálkozásról, az életmódról, a higiéniai követelményekről, a család- és környezetvédelemről. Az előadásokat mindig heves viták követték. Nagy sikere volt a cigányok életéről szóló filmnek (Cséplő Gyuri). A vetítés után az éjszakába nyúló beszélgetés bizonyította, mennyire élő, érzékeny téma még ma is a cigányok beilleszkedése, A tanfolyam alatt mód nyílt arra, hogy saját, vagy az általuk képviselt közösség problémáit^ is elmondhassák a felelősök, amire az előadók helyben válaszoltak, vagy az illetékeseknek továbbították a kérdést. Sok szó esett a segélyekről. Utaltak arra, hogy nem mindig a legjobban rászorult kapja a szociális segélyt. Az utolsó napon Gere István, a Vöröskereszt megyei titkára és Juhász Gábor az egri városi titkár tartott, előadást, amelyből kitűnt, hogy ennek a tanfolyamnak nemcsak. — és nem elsősorban — a szakmai továbbképzés az elsődleges feladata, hanem a kapcsolattartás. El kell érni, hogy az egészség- ügyi felelősökön keresztül a Vöröskereszt, a KÖJÁL és más egészségügyi szervek folyamatosan tájékozódjanak a még meglevő cigánytelepek életéről. Hírt kapjanak az esetleges fertőző betegségekről, segítsék az egészségügyi dolgozók munkáját, az oltások, szűrések, vagy más nagyobb szabású akciók alkalmával. Természetesen az sem megvetendő szempont, ha egy balesetnél, sérülésnél szakszerű elsősegélynyújtást tudnak biztosítani. A záróbeszédben szó esett a jövő terveiről is. Megtudhattuk, hogy 1979-ben új formában próbálkoznak a cigány lakos'ág egészségügyi felvilágosításával. A gyermekév alkalmából kisgyermekes anyákkal, terhes kismamákkal találkoznak majd a védőnők, s a feltett kérdésekre választ kapva az ott megtanultak* t, közvetlen környezetüknek is tovább adhatják.