Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

Főnök, főnök ellen Tarnaleleszen anycMfe X-en is tül: Kastaly István Gratulálunk Á koreai Manszude­együttes előadása az Erkel Színházban Nagy sikerrel szerepelt a budapesti Erkel Színházban a koreai Manszude ének- és táncegytites. (MTI Fotó — Benkő Imre) Nincs béke. hiányzik az összhang a tarnaleleszi ál­talános iskolában. Abban az oktatási intézményben, amelynek tantestülete — ko­rábbi sikeres oktató-nevelő munkájának elismeréseként — két esztendővel ezelőtt megkapta a megyei tanács közoktatási díját. Mindez azért van így. mert a két főnök — az igaz­gató és a helyettese — had­ra keh egymás ellen, s a nevelők körében mindkét félnek akadt tábora. A bizalmatlanság szelleme uralkodik, mindenki figyeli a másikat, s olyan is akad, aki jegyzeteli, hogy mi tör­ténik az ellenfél táborában. A megbeszélés helyett a le­velezés a divat, elhangzanak sértő megjegyzések, fenye­getések. persze mindig úgy, hogy tßnü nem akad, Cso- da-e ha idővel nyoma se lesz a tárgyilagosságnak, ha a leghiggadtabbak is elvesz­tik egyszer ítélőképességü­ket? Ez az állapot tarthatatlan. S ha pillanatnyilag az. hol­nap méginkább az lesz. A felettes szervek vizsgá­lódtak, megegyezést ajánlót, tak, figyelmeztettek. még­sem változott semmi. o Mivel kezdődött? Ezt bizony nehéz egészen pontosan kideríteni. Csak az tény. hogy a két vezető hirtelen csapott össze, s azóta nem értenek szót egy­mással. A helyettes össze­különbözött — lényegében saját hibája miatt — a ta­náccsal is. Az iskolából igazolatlanul mulasztó tanu­lók szülei ellen szabálysér­tési eljárást indítanak, s en­nek keretében szabják meg a pénzbüntetést. Ehhez azonban pontosan ki kell tölteni az iratokat. Ezt a pe­dagógusok tették meg. A ta­nácsházáról így hát joggal reklamáltak. Nos, ebből a valójában apró-cseprő ügy­ből keveredett komoly csa­tározás. akkora, hogy a vb foglalkozott vele. Az elnök — a zavartalan iskolai munka, a jó kapcsolat ér­dekében azt javasolta: bo­rítsanak fátylat az egész dologra. Földi Ferenc igaz­gatóhelyettest azonban nem lehetett jobb belátásra bír­ni. Hiába próbálkozott meg ezzel felettese Nyerges Jenő is. Hovatovább mindenkiben ellenséget látott, s a tanárok közt néhányan úgy véleked­tek: neki van igaza. Ekkor következett egy meggondolatlan lépés: a di­rektor leváltotta — minden Mipnmtfífí. 1978. november J2,, vasárnap különösebb indoklás nélkül ! — beosztásából, s ez bizony olaj volt a tűzre. Végülis a munkaügyi bíróság visszahe­lyezte eredeti posztjára. Azó. ta persze még bizalmatla­nabb, mint valaha volt, s minden szálkában gerendát lát, a főnökével nem óhajt együtt dolgozni. ö viszont képtelen rendet teremteni, mert attól tart, hogy ellenlábasa. K a körü­lötte csoportosulok mindezt retorziónak fogják fel. s újra indul az idegőrlő jogi csűrés, csavarás. S ezt már nem kívánja, mert kimerült, mert szeretné, ha helyreáll- na a nyugalom. Ez azonban csak óhaj, hiszen lehetetlen megvalósítani, s olykor ő is enged a hirtelen harag csá­bításának. Á tanács! vezetés és a pártszervezet titkára egyér­telműen megfogalmazta: a zűrzavart minél gyorsabban fel kell számolni. A két ember képtelen együtt mun­kálkodni — szerintük a he­lyettes alkalmatlan teendői ellátására — s a torzsalko­dás a gyakorlati pedagógiai munkálkodást csorbítja, és egyre inkább a fiatalok vall­ják kárát. Mondjon búcsút az intéz­ménynek az. aki továbbra is szítja a hamu alatt a parazsat, aki csakazértis mérgezi a légkört, aki a klikkesedést szorgalmazza. A felmentés, leváltás, az áthé- lyezés nem egyszerű dolog. Alapos, türelmes vizsgálat­nak kell megelőznie. A já­rási művelődésügyi osztály­nak mégis lépnie kell. vál­lalva az ezzel járó felelőssé­get is. S intézkedhet a megyei művelődésügyi osztály is. mert azért csak hibáztatha­tó valaki, hogy eddig fajul­tak a dolgok. El kell érni, hogy ez a testület ismét méltó legyen régi hírnevéhez, s azt fém­jelző közoktatási díjhoz. Pécsi István Innen-onnan negyven esz­tendeje ismerem dr. Kas­taly Istvánt, a nyolcadik X-en túli, de teljes szellemi frisseségével, erejével mun­kálkodó festőművészt, a He­ves megyei képzőművészek kedves igen-igen szeretetre méltó Pista bácsiját. Amikor először találkoztam vele. a szent bürokrácia egyik ki­sebb konyháján, akták és poros íróasztalok között, a negyvenes évek elején. a jogi szaktudását is kamatoz­tatta. Gondolom, ugyanaz­zal a szelídséggel és szere- tetreméltósággal, mint aho­gyan az egész életét éli. Ritkán szóló, halk szavú egyéniség. Nem hiszem hogv valaha a saját érdekében egyetlen hangos szót is szó­lott volna, hacsak akkor nem, ha éretlen és értetlen emberek erőszakkal megza­varták munkájában. Erre pedig nemigen kerülhetett sor; nem azért, mintha kö­tekedő emberek nem akad­nának ebben a forrongó és küzdelmes világban, hanem azért, csakis azért nem, mert Kastaly István csendes és figyelmes jelenlétével csen­det és figyelmet keltett ma­ga körűi Szereti ezt a tájat, ahol él. Ezt a várost, amelyben sé­táinak mindig látható ered­ménye sikeredik a vásznon. A nagy stílust, a valóságot valami mással is elegyítő barokkot csak annyira örö­kíti meg, amennyire és amennyit el tud fogadni be­lőle. Az ő szemének azok a kanyargós utcarészletek fe­lelnek meg leginkább, ami­ket az egri hóstyákon látni, jellegzetes szabálytalansá­gaikban és földhöztapadtsá- gukban követve a lejtők vo­nalát, vagy a dombra ka­paszkodást .Nem kell mesz- szire mennie ahhoz sem. hogy a bükki tisztások elé­be terítsék a témát: egy-egy sziklát, egy-egy patakrészle­tet. ahol az árnyékon áttö­rekszik a fény. Nem kell messzire mennie, hogy meg- leshesse-megmutathassa azt. amit csak a csend és az öröm, - tr felfedezés nyilván­való. mámora és beteljesedése tud kiszínezni, átitatni. Mint ahogyan az ő képein látható. Ha kerek számban beszél­hetünk, hat évtizede forgat­ja az ecsetet, úgy, ahogyan a nagybányaiaktól megtanul­ta. A tájhoz való ragaszko­dás és ez a fénnyel való ál­landó kapcsolata tűnik fel —- Valóban — folytatta, tudomást sem véve a kér­désről —, annyira autómá­niás vagyok, mintha nem is ágyban, illetve kórházban, hanem a. Fiat Művek futó­szalagán születtem volna. Ez az igazság, nem tagadom. Természetesen ebből fakad, hogy a gyalogosokat... — Nem veszed ember­számba. .. — Ez azért túlzás, de nem úgy kezelem őket, mint a hoz. zám hasonló kocsitulajdono­sokat. De hát, hogy is néz­hetnék rájuk, bocsáss meg, rátok másképp? A gyalogos, az egy fantasztikus lény. Az úttesten például képes át­menni csak úgy átabotában. A KRESZ-röl, ami ugye a gyalogosokra is érvényes, azt hiszi, hogy az egy autóápolá­si cikk. S ha aztán néha­napján mégis méltóztat a gyalogátkelőhelyen átkelni, akkor meg azt képzeli, hogy egy magyar filmvíg játékot néz, és nyugodtan elbóbis­kol. Neked tudnod kell, hi­szen gyalogos vagy, hogy ti milyen könnyen meg tudtok állni vagy félreugorni, jobb­ra, balra, előre, hátra he­lyet változtatni... Ez kocsi­val összehasonlíthatatlanul nehezebbb. Hát akkor miért a kocsim, illgtve én vi­gyázzak?! Te csak lelépsz a járdáról, s aztán a követ­kező pillanatban akár vissza is ugorhatsz. Ha én rálépek a gázpedálra, akkor ott nincs visszaút... — Nemrégiben szemtanúja voltam egy felháborító eset­nek — hajolt közelebb és suttogóra fogott, de a felhá­borodástól remegő hangon folytatta: — Egyik kollégám, mivel azon a nyavalyás út­testen kevés hely volt, felhaj­tott a sugárút . szélességű ■ ma is képein, amelyek mind­mind .rokonai egymásnak, hangulatban, témában és ér­tékben. mégis azt a külön­váló pillanatot adják vissza mind. amit a művész éppen a felfedezéskor és a vászon­ra rögzítéskor átélt. Minden képén ott uralkodik a sárga, mintha neki a festésben ez lenne a kiindulás ahogyan a zenész is a normál á-val hangol. Több kiállításáról írtam az elmúlt évtizedek folyamán, főként azokról, amiket a megyében rendezett. Érdekes volt megfigyelni a korban és stílusban két egymás mel­lett haladó ember. Kastaly István és id. Kátai Mihály rokonságát és különbözősé­gét. Kátai Mihály színei mindig is lobogtak, valami hirtelenségféle csapott nagy elevenen azokra á színekre, amiket ő elkapott; Kastaly színei inkább a szemlélődés­ből születtek, abból a las­súbb és megfontoltabb cso- bogású szellemi forrásból, amely fölé a természet oda­írta a mottót: nem kell si­etni. csak be kell fejezni mindent. Az idei őszi tárlaton kiál­lított képein is ez a befe­jezettség, ez a nyugalom, ez a békés derű a legszembe­tűnőbb. Ez a „van” a kétke­dő lehetséges helyett az ál­landóság igézetét küldi fe­lénk. S ha most a legfris­sebb benyomásaim egyikét idézem ide az őszi tárlatról, az őszi lombok című kom­pozíciójával kapcsolatos gon­dolataimat jelzem, mint né­ző, aki keresi műélvezetének forrásában a lényegeset, azt a bizonyos miértet, hogyan, mi miatt tetszik a mű: en­nek is, mint annyi más képnek keresetlen mélységét érzem rám tömi. Pedig ez a kép már a sárgának azt a bizonyos szerény világítá­sát is mellőzi. Évtizedek óta itt él kö­zöttünk, példája és munká­ja, a tehetség és az elmé­lyült figyelem, ahogyan a világot nézi és benne ma­gát keresi, követésre méltó. Művei beszélnék érte és he­lyette. Csak aki utána ku­tat, tudja meg. hogy töb- bedmagával 1945-ben ő in­dította meg az egri képző- művészeti életet, és legalább egy évtizedig jó nevek és értékes alkotások születtek ebben a városban. Ma ezért is érdemes őt emlegetni. Farkas András Mint ahogyan szombati lapszamunköan hírül adtuk az egri Harlekin bábegyüt­tes második alkalommal és ezzel véglegesen elnyerte a Kiváló együttes kitüntető címet. Háry János, Állatmesék j Disco■ ■ ■ a. névről, Harle- J kin bábegyüttes azonnal i mesék sokaságának címe ) jut eszébe a gyerekeknek, t és a bábjátékot kedvelő j felnőtteknek. Hiszen ki ne j ismerné ezt a csoportot, ) amely idestova tizenöt esz- ; tendeje kínai, művészi pro- ! dukcióival élményt, jó szó- t rakozást, egy-egy tanulsá- j gros délutánt az érdeklődő j apróságoknak és séuleik- \ nek. J Évek óta járják a me- ! gyét. tapsot aratva a köz- ! ségek, a városok óvodái- [ ban. iskoláiban, könyrtá- ! ralban, művelődési házai- I ban. Es persze dehogy csak 1 „itthon”. Hiszen visszhan- I gros sikerrel bejárták már j a hazai tájak legjavát, a | környező országokat, sőt j meghódították a közönséget í Afrika néhány színpadán } is. j A tizenöt tagú egri cső- J port méltán kapta a híva- j talos elismeréseket. De ok- t levelek tanúskodnak arról J is, hogy a Harlekin nem- | csak a pódiumon végez ki- j emelkedőén jó munkát, de azzal is, hogy irányítja, ta­nácsaival segíti szűkebb pátriánk más bábos cso­portjait A Harlekin bábegyüttes 1974-ben már elnyerte a Kiváló együttes címet. Most ismét megkapták, és ezúttal véglegesen. A kró­nikás számára — aki nem egyszer adott már hírt a csoport eddigi szép ered­ményeiről, — kedves köte­lesség most gratulálna To- ' vábbi jó munkát, sok sí- : kert Harlekin, csillogó gyerekszemeket, vastapsot, ünnepi délutánokat, esté­ket (Németi) Az a hír járja, hogy Ká­kics Jenő utókalkulátor ön­gyilkossági gondolatokkal a fejében jár-kel a világban. Azaz, hogy nem is jár, ha­nem vezet, hajt, illetve né­ha magába roskadva csak ül a volán mögött és lógatja a fejét Lelki válsága éppen ezzel, vagyis autótulajdonosi vol^ fával függ össze, gyalogjárdára. Képzeld el, azok az izék, szóval a gya­logosod nem átallották be­lerúgni a gumijába... Idáig jutottunk... — Na, de beszélj már ar­ról a nagy bánatodról, ami­ért a roncstelepre akarsz hajtani. Bánatosan villogott, illetve pislogott, és mélyeket sóhaj­tott. — Egyedül érzem magam — hörgőit, mint ez utolsó csöpp üzemanyaggal küsz­ködő jármű. — Egyedül vagy a volán mögött és elidegenedtél a társadalomtól... — Ugyan — legyintett. — Bennünket kifejezetten bol­doggá tesz, ha nem ütközünk unos-untalan az emberekbe. Az a bajom viszont, hogy a társaim, a többiek, a hivatá­sos és a maszek autóvezetők zártak ki a soraikból... Bi­zony, ez történt... — S aztán ezen néhány pillanatig elme­rengett, majd mély lélegzet- vétel után folytatta: — Nos, az történt, hogy hajtottam a Nagykörúton. Vacak egy pá­lya egyébként; majd minden oszlopon van villanyrendőr. Ettől függetlenül csuda jó kedvem támadt, ahogy a gya­logosok úgy ugráltak szerte­szét, mint a szétfröccsenő víztócsa. Egy-két szembejö­vő márkásabb jószággal még össze is villantottuk a bal reflektorunkat. S egyszer csak derült égből mennykö- csapásként ütött be a baj. Amikor az egyik zebrán öreg házaspár vánszorgott át a túloldalra.., — Elgázoltad őket... — Még ha azt tettem vol­na. .. Sokkal nagyobb bűnt követtem el; megálltam! Aztán kiszálltam, r karon- fogtam és átvezettem őket. Es ráadásul egy egész kocsi­sort megállásra kényszerítet­tem. .. Ezután a felettem ítélkező titkos fegyelmi bi­zottság teljes bojkottra kár­hoztatott. S ez, komám, fel­ér egy halálos ítélettel. Most ugyanis nem állnak szóba velem, és így nem tudom meg például, hogy melyik szerelő milyen árfolyamon- dolgozik, hol lehet gumit vagy egyéb nélkülözhetetlen pótalkatrészt kapni, és így tovább. — Mindezt azért, meri, megálltál a gyalogátkelőhely előtt? — Végsősoron azért, de én még tetéztem a hülyesége­met. Felvetődött ugyanis a tárgyaláson, hogy bizonyára pillanatnyi skizofrénia lépett fel, vagy részeg lehettem. De bevallottam, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal álltam meg, és segítettem az öregeknek az átkelésben... De alapos okom volt rá!..: Azért tettem, mert az egyik, gyalogosban egy közlekedési rendőrt véltem felismerni. Azt hittem, hogy egy főhad­nagy aki civilben van. De egy szabadnapos taxis volt.. : — Nahát, tévedtél és kész. Tévedni emberi dolog... — Azt mondták, hogy mi ilyen nagyot nem tévedhe­tünk. Az, aki a nyuszikban farkast lát, nem való közé­jük. De még ennél is na­gyobb, tulajdonképpen meg­bocsáthatatlan bűn egy be­levaló vagány taxist közle­kedési rendőrnek nézni. S a mi törvényeink, azaz most már az ö törvényeik, szigo­rúak, és végrehajtásuk is olyan pontosan, precízen tör­ténik, ahogy pék-'’ul a csú­szópénzen pult alól szerzett' hibátlan porlasztó műkö­dik,-. . _j ..............., I * * gzeníe Pál — Tudod, hogy nekem a kocsim a mindenem — mondta és szempilláit törtfér nyű szemére eresztette. — Már azt is rámfogták, hogy én, ha engedélyeznék, akkor elvenném feleségül. Ez per­sze vicc, de az igazság, hogy jobban törődöm vele, mint ha a szeretőm lenne. — És most mi a baj: meg- . ssalt, elhagyóul

Next

/
Oldalképek
Tartalom