Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Főnök, főnök ellen Tarnaleleszen anycMfe X-en is tül: Kastaly István Gratulálunk Á koreai Manszudeegyüttes előadása az Erkel Színházban Nagy sikerrel szerepelt a budapesti Erkel Színházban a koreai Manszude ének- és táncegytites. (MTI Fotó — Benkő Imre) Nincs béke. hiányzik az összhang a tarnaleleszi általános iskolában. Abban az oktatási intézményben, amelynek tantestülete — korábbi sikeres oktató-nevelő munkájának elismeréseként — két esztendővel ezelőtt megkapta a megyei tanács közoktatási díját. Mindez azért van így. mert a két főnök — az igazgató és a helyettese — hadra keh egymás ellen, s a nevelők körében mindkét félnek akadt tábora. A bizalmatlanság szelleme uralkodik, mindenki figyeli a másikat, s olyan is akad, aki jegyzeteli, hogy mi történik az ellenfél táborában. A megbeszélés helyett a levelezés a divat, elhangzanak sértő megjegyzések, fenyegetések. persze mindig úgy, hogy tßnü nem akad, Cso- da-e ha idővel nyoma se lesz a tárgyilagosságnak, ha a leghiggadtabbak is elvesztik egyszer ítélőképességüket? Ez az állapot tarthatatlan. S ha pillanatnyilag az. holnap méginkább az lesz. A felettes szervek vizsgálódtak, megegyezést ajánlót, tak, figyelmeztettek. mégsem változott semmi. o Mivel kezdődött? Ezt bizony nehéz egészen pontosan kideríteni. Csak az tény. hogy a két vezető hirtelen csapott össze, s azóta nem értenek szót egymással. A helyettes összekülönbözött — lényegében saját hibája miatt — a tanáccsal is. Az iskolából igazolatlanul mulasztó tanulók szülei ellen szabálysértési eljárást indítanak, s ennek keretében szabják meg a pénzbüntetést. Ehhez azonban pontosan ki kell tölteni az iratokat. Ezt a pedagógusok tették meg. A tanácsházáról így hát joggal reklamáltak. Nos, ebből a valójában apró-cseprő ügyből keveredett komoly csatározás. akkora, hogy a vb foglalkozott vele. Az elnök — a zavartalan iskolai munka, a jó kapcsolat érdekében azt javasolta: borítsanak fátylat az egész dologra. Földi Ferenc igazgatóhelyettest azonban nem lehetett jobb belátásra bírni. Hiába próbálkozott meg ezzel felettese Nyerges Jenő is. Hovatovább mindenkiben ellenséget látott, s a tanárok közt néhányan úgy vélekedtek: neki van igaza. Ekkor következett egy meggondolatlan lépés: a direktor leváltotta — minden Mipnmtfífí. 1978. november J2,, vasárnap különösebb indoklás nélkül ! — beosztásából, s ez bizony olaj volt a tűzre. Végülis a munkaügyi bíróság visszahelyezte eredeti posztjára. Azó. ta persze még bizalmatlanabb, mint valaha volt, s minden szálkában gerendát lát, a főnökével nem óhajt együtt dolgozni. ö viszont képtelen rendet teremteni, mert attól tart, hogy ellenlábasa. K a körülötte csoportosulok mindezt retorziónak fogják fel. s újra indul az idegőrlő jogi csűrés, csavarás. S ezt már nem kívánja, mert kimerült, mert szeretné, ha helyreáll- na a nyugalom. Ez azonban csak óhaj, hiszen lehetetlen megvalósítani, s olykor ő is enged a hirtelen harag csábításának. Á tanács! vezetés és a pártszervezet titkára egyértelműen megfogalmazta: a zűrzavart minél gyorsabban fel kell számolni. A két ember képtelen együtt munkálkodni — szerintük a helyettes alkalmatlan teendői ellátására — s a torzsalkodás a gyakorlati pedagógiai munkálkodást csorbítja, és egyre inkább a fiatalok vallják kárát. Mondjon búcsút az intézménynek az. aki továbbra is szítja a hamu alatt a parazsat, aki csakazértis mérgezi a légkört, aki a klikkesedést szorgalmazza. A felmentés, leváltás, az áthé- lyezés nem egyszerű dolog. Alapos, türelmes vizsgálatnak kell megelőznie. A járási művelődésügyi osztálynak mégis lépnie kell. vállalva az ezzel járó felelősséget is. S intézkedhet a megyei művelődésügyi osztály is. mert azért csak hibáztatható valaki, hogy eddig fajultak a dolgok. El kell érni, hogy ez a testület ismét méltó legyen régi hírnevéhez, s azt fémjelző közoktatási díjhoz. Pécsi István Innen-onnan negyven esztendeje ismerem dr. Kastaly Istvánt, a nyolcadik X-en túli, de teljes szellemi frisseségével, erejével munkálkodó festőművészt, a Heves megyei képzőművészek kedves igen-igen szeretetre méltó Pista bácsiját. Amikor először találkoztam vele. a szent bürokrácia egyik kisebb konyháján, akták és poros íróasztalok között, a negyvenes évek elején. a jogi szaktudását is kamatoztatta. Gondolom, ugyanazzal a szelídséggel és szere- tetreméltósággal, mint ahogyan az egész életét éli. Ritkán szóló, halk szavú egyéniség. Nem hiszem hogv valaha a saját érdekében egyetlen hangos szót is szólott volna, hacsak akkor nem, ha éretlen és értetlen emberek erőszakkal megzavarták munkájában. Erre pedig nemigen kerülhetett sor; nem azért, mintha kötekedő emberek nem akadnának ebben a forrongó és küzdelmes világban, hanem azért, csakis azért nem, mert Kastaly István csendes és figyelmes jelenlétével csendet és figyelmet keltett maga körűi Szereti ezt a tájat, ahol él. Ezt a várost, amelyben sétáinak mindig látható eredménye sikeredik a vásznon. A nagy stílust, a valóságot valami mással is elegyítő barokkot csak annyira örökíti meg, amennyire és amennyit el tud fogadni belőle. Az ő szemének azok a kanyargós utcarészletek felelnek meg leginkább, amiket az egri hóstyákon látni, jellegzetes szabálytalanságaikban és földhöztapadtsá- gukban követve a lejtők vonalát, vagy a dombra kapaszkodást .Nem kell mesz- szire mennie ahhoz sem. hogy a bükki tisztások elébe terítsék a témát: egy-egy sziklát, egy-egy patakrészletet. ahol az árnyékon áttörekszik a fény. Nem kell messzire mennie, hogy meg- leshesse-megmutathassa azt. amit csak a csend és az öröm, - tr felfedezés nyilvánvaló. mámora és beteljesedése tud kiszínezni, átitatni. Mint ahogyan az ő képein látható. Ha kerek számban beszélhetünk, hat évtizede forgatja az ecsetet, úgy, ahogyan a nagybányaiaktól megtanulta. A tájhoz való ragaszkodás és ez a fénnyel való állandó kapcsolata tűnik fel —- Valóban — folytatta, tudomást sem véve a kérdésről —, annyira autómániás vagyok, mintha nem is ágyban, illetve kórházban, hanem a. Fiat Művek futószalagán születtem volna. Ez az igazság, nem tagadom. Természetesen ebből fakad, hogy a gyalogosokat... — Nem veszed emberszámba. .. — Ez azért túlzás, de nem úgy kezelem őket, mint a hoz. zám hasonló kocsitulajdonosokat. De hát, hogy is nézhetnék rájuk, bocsáss meg, rátok másképp? A gyalogos, az egy fantasztikus lény. Az úttesten például képes átmenni csak úgy átabotában. A KRESZ-röl, ami ugye a gyalogosokra is érvényes, azt hiszi, hogy az egy autóápolási cikk. S ha aztán néhanapján mégis méltóztat a gyalogátkelőhelyen átkelni, akkor meg azt képzeli, hogy egy magyar filmvíg játékot néz, és nyugodtan elbóbiskol. Neked tudnod kell, hiszen gyalogos vagy, hogy ti milyen könnyen meg tudtok állni vagy félreugorni, jobbra, balra, előre, hátra helyet változtatni... Ez kocsival összehasonlíthatatlanul nehezebbb. Hát akkor miért a kocsim, illgtve én vigyázzak?! Te csak lelépsz a járdáról, s aztán a következő pillanatban akár vissza is ugorhatsz. Ha én rálépek a gázpedálra, akkor ott nincs visszaút... — Nemrégiben szemtanúja voltam egy felháborító esetnek — hajolt közelebb és suttogóra fogott, de a felháborodástól remegő hangon folytatta: — Egyik kollégám, mivel azon a nyavalyás úttesten kevés hely volt, felhajtott a sugárút . szélességű ■ ma is képein, amelyek mindmind .rokonai egymásnak, hangulatban, témában és értékben. mégis azt a különváló pillanatot adják vissza mind. amit a művész éppen a felfedezéskor és a vászonra rögzítéskor átélt. Minden képén ott uralkodik a sárga, mintha neki a festésben ez lenne a kiindulás ahogyan a zenész is a normál á-val hangol. Több kiállításáról írtam az elmúlt évtizedek folyamán, főként azokról, amiket a megyében rendezett. Érdekes volt megfigyelni a korban és stílusban két egymás mellett haladó ember. Kastaly István és id. Kátai Mihály rokonságát és különbözőségét. Kátai Mihály színei mindig is lobogtak, valami hirtelenségféle csapott nagy elevenen azokra á színekre, amiket ő elkapott; Kastaly színei inkább a szemlélődésből születtek, abból a lassúbb és megfontoltabb cso- bogású szellemi forrásból, amely fölé a természet odaírta a mottót: nem kell sietni. csak be kell fejezni mindent. Az idei őszi tárlaton kiállított képein is ez a befejezettség, ez a nyugalom, ez a békés derű a legszembetűnőbb. Ez a „van” a kétkedő lehetséges helyett az állandóság igézetét küldi felénk. S ha most a legfrissebb benyomásaim egyikét idézem ide az őszi tárlatról, az őszi lombok című kompozíciójával kapcsolatos gondolataimat jelzem, mint néző, aki keresi műélvezetének forrásában a lényegeset, azt a bizonyos miértet, hogyan, mi miatt tetszik a mű: ennek is, mint annyi más képnek keresetlen mélységét érzem rám tömi. Pedig ez a kép már a sárgának azt a bizonyos szerény világítását is mellőzi. Évtizedek óta itt él közöttünk, példája és munkája, a tehetség és az elmélyült figyelem, ahogyan a világot nézi és benne magát keresi, követésre méltó. Művei beszélnék érte és helyette. Csak aki utána kutat, tudja meg. hogy töb- bedmagával 1945-ben ő indította meg az egri képző- művészeti életet, és legalább egy évtizedig jó nevek és értékes alkotások születtek ebben a városban. Ma ezért is érdemes őt emlegetni. Farkas András Mint ahogyan szombati lapszamunköan hírül adtuk az egri Harlekin bábegyüttes második alkalommal és ezzel véglegesen elnyerte a Kiváló együttes kitüntető címet. Háry János, Állatmesék j Disco■ ■ ■ a. névről, Harle- J kin bábegyüttes azonnal i mesék sokaságának címe ) jut eszébe a gyerekeknek, t és a bábjátékot kedvelő j felnőtteknek. Hiszen ki ne j ismerné ezt a csoportot, ) amely idestova tizenöt esz- ; tendeje kínai, művészi pro- ! dukcióival élményt, jó szó- t rakozást, egy-egy tanulsá- j gros délutánt az érdeklődő j apróságoknak és séuleik- \ nek. J Évek óta járják a me- ! gyét. tapsot aratva a köz- ! ségek, a városok óvodái- [ ban. iskoláiban, könyrtá- ! ralban, művelődési házai- I ban. Es persze dehogy csak 1 „itthon”. Hiszen visszhan- I gros sikerrel bejárták már j a hazai tájak legjavát, a | környező országokat, sőt j meghódították a közönséget í Afrika néhány színpadán } is. j A tizenöt tagú egri cső- J port méltán kapta a híva- j talos elismeréseket. De ok- t levelek tanúskodnak arról J is, hogy a Harlekin nem- | csak a pódiumon végez ki- j emelkedőén jó munkát, de azzal is, hogy irányítja, tanácsaival segíti szűkebb pátriánk más bábos csoportjait A Harlekin bábegyüttes 1974-ben már elnyerte a Kiváló együttes címet. Most ismét megkapták, és ezúttal véglegesen. A krónikás számára — aki nem egyszer adott már hírt a csoport eddigi szép eredményeiről, — kedves kötelesség most gratulálna To- ' vábbi jó munkát, sok sí- : kert Harlekin, csillogó gyerekszemeket, vastapsot, ünnepi délutánokat, estéket (Németi) Az a hír járja, hogy Kákics Jenő utókalkulátor öngyilkossági gondolatokkal a fejében jár-kel a világban. Azaz, hogy nem is jár, hanem vezet, hajt, illetve néha magába roskadva csak ül a volán mögött és lógatja a fejét Lelki válsága éppen ezzel, vagyis autótulajdonosi vol^ fával függ össze, gyalogjárdára. Képzeld el, azok az izék, szóval a gyalogosod nem átallották belerúgni a gumijába... Idáig jutottunk... — Na, de beszélj már arról a nagy bánatodról, amiért a roncstelepre akarsz hajtani. Bánatosan villogott, illetve pislogott, és mélyeket sóhajtott. — Egyedül érzem magam — hörgőit, mint ez utolsó csöpp üzemanyaggal küszködő jármű. — Egyedül vagy a volán mögött és elidegenedtél a társadalomtól... — Ugyan — legyintett. — Bennünket kifejezetten boldoggá tesz, ha nem ütközünk unos-untalan az emberekbe. Az a bajom viszont, hogy a társaim, a többiek, a hivatásos és a maszek autóvezetők zártak ki a soraikból... Bizony, ez történt... — S aztán ezen néhány pillanatig elmerengett, majd mély lélegzet- vétel után folytatta: — Nos, az történt, hogy hajtottam a Nagykörúton. Vacak egy pálya egyébként; majd minden oszlopon van villanyrendőr. Ettől függetlenül csuda jó kedvem támadt, ahogy a gyalogosok úgy ugráltak szerteszét, mint a szétfröccsenő víztócsa. Egy-két szembejövő márkásabb jószággal még össze is villantottuk a bal reflektorunkat. S egyszer csak derült égből mennykö- csapásként ütött be a baj. Amikor az egyik zebrán öreg házaspár vánszorgott át a túloldalra.., — Elgázoltad őket... — Még ha azt tettem volna. .. Sokkal nagyobb bűnt követtem el; megálltam! Aztán kiszálltam, r karon- fogtam és átvezettem őket. Es ráadásul egy egész kocsisort megállásra kényszerítettem. .. Ezután a felettem ítélkező titkos fegyelmi bizottság teljes bojkottra kárhoztatott. S ez, komám, felér egy halálos ítélettel. Most ugyanis nem állnak szóba velem, és így nem tudom meg például, hogy melyik szerelő milyen árfolyamon- dolgozik, hol lehet gumit vagy egyéb nélkülözhetetlen pótalkatrészt kapni, és így tovább. — Mindezt azért, meri, megálltál a gyalogátkelőhely előtt? — Végsősoron azért, de én még tetéztem a hülyeségemet. Felvetődött ugyanis a tárgyaláson, hogy bizonyára pillanatnyi skizofrénia lépett fel, vagy részeg lehettem. De bevallottam, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal álltam meg, és segítettem az öregeknek az átkelésben... De alapos okom volt rá!..: Azért tettem, mert az egyik, gyalogosban egy közlekedési rendőrt véltem felismerni. Azt hittem, hogy egy főhadnagy aki civilben van. De egy szabadnapos taxis volt.. : — Nahát, tévedtél és kész. Tévedni emberi dolog... — Azt mondták, hogy mi ilyen nagyot nem tévedhetünk. Az, aki a nyuszikban farkast lát, nem való közéjük. De még ennél is nagyobb, tulajdonképpen megbocsáthatatlan bűn egy belevaló vagány taxist közlekedési rendőrnek nézni. S a mi törvényeink, azaz most már az ö törvényeik, szigorúak, és végrehajtásuk is olyan pontosan, precízen történik, ahogy pék-'’ul a csúszópénzen pult alól szerzett' hibátlan porlasztó működik,-. . _j ..............., I * * gzeníe Pál — Tudod, hogy nekem a kocsim a mindenem — mondta és szempilláit törtfér nyű szemére eresztette. — Már azt is rámfogták, hogy én, ha engedélyeznék, akkor elvenném feleségül. Ez persze vicc, de az igazság, hogy jobban törődöm vele, mint ha a szeretőm lenne. — És most mi a baj: meg- . ssalt, elhagyóul
