Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
igy műfordító egri birodalmában Ablakok Ázsiára Szexes női meztelenség kelleti magát a Bunte címlap-iáról fordításra kínálkozik a tar Koiak legúiabb kaland ia. türkmén közmondások ukránul ritka finomságok recentkönvvei a Szovjetunió köztársn'ácjpihdl baskír népeposz mai bnmo. re«zkek Grúziából ószláv bűi!'-) rsuva« mesék és út. ság >k irodalmi folvói,,a*nk. költői összevisszasacitign enie'len íróasztalon és környékén. A fent jelzett kö'tői ren- de'lenspg persze uttszat esu- pán hiszen Z ahemszkv László könnyen eligazodik ebben a birodalomban: pontosan tudja, mit kell kézbe vennie, mi sorakozik a polcokon mely folyóiratok szorultak ki a konyhába, va romit reit a heverő belseje. Ez a Csákány utcai lakás is olyan, mint a többi, nem szélesebbek az ablakai sem. csak éppen a kilátás jobb Nem mindenkinek, persze. Ám az egri főiskola adjunktusa — aki kitűnően beszél oroszul és németül, megérti a bolgárt, a szlovákot. 13 nyelvből fordít csuvasból és mongolból is — ugyancsak messzire lát ebből, a negyedik emeleti lakásból. Mesz- szire bizony, még az Uralon is túlra... Egy lámával kezdődött... Egy évtizede tanít az egri főiskola orosz nyelv és irodalom tanszékén, most éppen russzisztikát és orosz, nyelvet A megismerés és a közvetítés igénye már az egyetemi évek során alakult ki: egy mongol novellát fordított magyarra. — Remek címe volt: A kegyes láma könnyei — emlékezik az első nekirugaszkodásra. Eljegyezte magát a műfordítással, s ilyen irányú , érdeklődése már akkor Kelet felé mutatott. Nehéz lenne ./„számba venni a különböző lapokban. antológiákban megjelent fordításait — mintegy ezerre becsüli —, ám túlzás nélkül írhatom: orosz közvetítéssel fordítja fél Ázsiát. így tartják számon a kiadók. K mindjárt rágondolnak, véleményét kérik. ha közép-ázsiai vagy Kaukázus vidéki szerzők műveit kívánják megjelentetni magyarul. — Hogyan alakult ki ez a keleti érdeklődés? — így rendezte az élet. À keleti kultúra persze mindig sok érdekességet, kuriózumot kínált. Orosz irodalommal nálunk nagyon sokan foglalkoznak, de kevesen a nemzetiségek kultúrájával. Az irodalom mindig hű képet ad egy nép kultúrájáról, életmódjáról és természetesen mentalitásáról is. A fordító tulajdonképpen közvetíti a nép gondolkodását is, amely az én esetemben tárcákba, novellákba, humoreszkekbe. mesékbe ágyazva jut el a hazai olvasókhoz. A könyvek között matat, művei, munkái közül tesz elém néhányat. 71-ben adták ki a Fiaváró öregapó című mai mongol elbeszélők kötetét. 77-ben a Csuvas meséket, legfrissebb a Modern könyvtár sorozatban megjelent Azerbajdzsán elbeszélők. Megismerni a nép lelkét Fordítja Azsát. Miközben még jobban megismeri. — Majd félezer novellát olvastam el. amíg megtaláltam azt a huszonötöt, amely az azerbajdzsán kötetben megjelent — mondja nem panaszképpen, csupán a tényszerűség kedvéért. — Vagyis a fordító az első kritikus, aki szelektál, válogat s ítél is egyben: érdemes-e magyarra fordítani a művet. És ha rosszul ítél, ha melléfog? — Az is előfordul. De úgy tudom, tévedés ellen senki sincs beoltva. A fordító persze sok mindent elolvas, válogat. mérlegel, mennyire ül nálunk egy-egy téma. s ha úgy gondolja, hogy érdeklődésre tarthat számot az írás. akkor elkészíti a magvar változatot és elküldi valamelyik lapnak. — Milyen alkotói szabadsága van a műfordítónak? És egyáltalán alkotás-e ez a közvetítő tevékenység? — Alkotás bizony. És felfedezés is egyben. Igaz, alázatos munka a fordítóé, csaknem névtelen, de: éljen a szerző” — mondjuk némi iróniával. Azt hiszem, úgy kell közvetíteni egy novellát. vagy humoreszket, mintha magyarul írták volna. Gyakorta át kell hangolni az írásokat. Az oroszban például közismerten terjengős jelzők, szinonimák sokaságát használják az írók. Nem beszélve a nemzetiségek, a kaukázusi, az ázsiai népek irodalmáról, amelynek fordításakor a magyar olvasó számára lábjegyzetek nélkül is érthetővé kell tenni például a mohamedán hitvilág rítusaival, szokásaival átszőtt élethelyzeteket. A csuvas, vagy a mongol művek fordítása során a stílusvirágokat kell lefaragni. Az ilyenfajta változtatásokat illik vállalnia a fordítónak, miközben vigyáznia kell arra. hogy a mű eredetisége. koloritja ne szenvedjen jelentős csorbát. — Mit kell tudnia egy fordítónak? — Sok mindent. Nyelveket feltétlenül. Ám ismernie kell a nép lelkét is annak, aki az irodalom közvetítésére vállalkozik. — Zahemszky László vajon ismeri-e? — Az oroszokat kezdem ismerni. Meg a csuvasokat, a kazahokat is. Nagyjából már meg tudom fejteni, hogy hol és min nevetnek az emberek. Mert ezt bizony tudnia kell annak, aki humoreszk fordítására vállalkozik. Mongóliában tapasztaltam: az ottaniak majd halálra nevették magukat egy viccen, míg a magyaroktól egy mosolyt sem érdemelt az a sztori. A kaukázusi népekből csak úgy dől a humor, főleg a grúzok híresek erről, a házi „tamadá- juk”, mint nálunk a falusi lagzik vőfénye fáradhatatlanul gondoskodik a társaság jó hangulatáról. Csák győzze a vendég a tósztokat és a poharazást. A csavasok Ludas Matyija OÆmkm 1978. november 6„ hétfő Hatvan szovjet lap, köztük tucatnyi irodalmi folyóirat, meg német nyelvűek: ez az utánpótlás egyik formája, míg a másik talán a fontosabb: az utazás, a személyes jelenlét. Sokat utazik, legalábbis a világ egyik részébe. Pozsonyban még nem járt ugyan, Leningrádban is csupán fél napra fordult meg, noha már tízszer járt a Szovjetunióban, ahonnét most jött haza. Mongóliában egy hónapot töltött, jól ismeri a Kaukázus vidékét — Kazahsztánt pedig különösen, eme tudásával nemzetközi versenyt is nyert, s jutalmul tíz emlékezetes napot töltött szintén orosz szakos feleségével a vendéglátó köztársaságban. Csuvasiában négyszer járt, Csebokszári főutcáján már legalább annyi ismerős köszön rá. mint idehaza. Egyszer három hónapot töltött ott, orosz—magyar— csuvas társalgási zsebkönyv szerkesztésén munkálkodott, és készülő disszertációjához keresett forrásokat, mégpedig a csuvas irodalom kialakulásának körülményeiről. Járt. utazott, olvasott, ismerkedett emberekkel, irodalommal. Szeretettel őrzi a hosszú Utazások emlékeit, számon tartja a kaukázusi és középázsiai népek irodalmának tehetséges művelőit és figyelemmel kíséri: nemzeti hagyományaik hogyan ötvöződnek századunk vívmányaival. s miként tükrözik ezt a bonyolult folyamatot az írók művei. Fordítói munkájának kedves területe a népmese. — Ez a legújabb szerzemény — mutatja a baskír népeposz-gyűjteményt. — Nagyon érdekes, hiszen a Volga menti népek gondolatvilágát adja vissza. S mert egykor az ősmagyarok is éltek ezen a vidéken, Izgalmas megfigyelni, hogyan élnek tovább a szokások a csuva- sok szomszédainál Baskíriában. A Csuvas mesék című kötetben fellapozza a mi Lúdas Matyink megfelelőjét. A történet. a három fizetség majdnem ugyanaz, csak a cím más. számunkra nehézkes: Ne bántsd a jött-ment parasztot. Miközben sorra veszi utazásait, óvatosan bár, ám mégis megfogalmazódik bennem a kérdés: — Ennyi személyes élmény nem. inspirálja önálló művek írására? — Nem. Az élményt, a tapasztalatot persze igyekszem jól hasznosítani: fordítok és oktatok. Ez a dolgom. A szerkesztőségekben várják a fordításokat: a megyei lapok — közöttük a Népújság is — a tárcákat, a humoros írásokat, a képeslapok a Stern vagy a Bunte érdekes sztorijait, a Rakéta pedig talán a Kojak-krimi közlésére vállalkozik. Győzi a munkát. még csak 40 éves. Még egyszer szétnézek a kétszobás birodalomban, ahol a tárgyak is az utazások, a barátságok emlékét őrzik. Idehaza láttak egy cseh filmet, amely kaukázusi falucskáról szólt, ahol díszes kancsókat kalapálnak az öregek. Később felkeresték a hegyi falut és csaknem a Kaukázus tetejéről hozták azt a méteres rézkancsót amely most őrt áll a könyvespolc előtt. A már említett baskír népeposz odesszai szerzemény, az ószláv biblia egykor a szentpétervári nyomdában készült, az ikonmásolatok bolgár eredetűek, a falon lógó díszkesztyű azerbajdzsán, a kis faliszőnyeg kazah, a laptyi, a háncsból készült bocskor, csuvas. Búcsúzáskor pedig kínai rézpohárkából ittuk az orosz citromos vodkát. Márkusz László n. — No, ha csemege, az más... De te akkor is ormányos madárijesztő vagyl — Megesz az ormányos, ne félj. Megsüt és bekap szö- röstöl-bőröstöl. Jól vigyázz! Vyda hallgatózik. és úgy érzi, mintha valaki sáros bakanccsal összetaposná az ő frissen kefélt parkettáját. És maga elé képzeli, ahogy a kifinomult kéz — lehet, hogy az a nőszemély nem is dolgozik sehol, persze, egészen biztos nem dolgozik! — szégyentelenül rángatja Jurgis orrát, mely semmivel sem hosszabb, mint másoké, talán egy árnyalatnyival (mégiscsak férfiorr!), hiszen Sta- lauskas jól megtermett férfi, araszos vállú. Az meg fürjecskének tetteti magát, valójában pedig prédaleső fekte varjú, aki belerepült a más fészkébe. Hála istennek, elnémultak a hangok, megszűnt a re- peszeső. De bizony ezerszer kellemesebbek azok a repe- szek, mint ennek a íürjecs- ke-varjúnak a hízelgő, ingerlő nevetése, a sekély ka- carászás, amibe Vyda besüpped, mint a futóhomokba. Minden bizonnyal kergetőz- nek — reng az egész szoba. A női nevetés egyik helyről a másikra szökken, akár a tűz a száraz ágakon. A férfi. azzal a falusias nevével és a parasztos mancsával (noha művezető és mérnök, mégis bárdolatlan fajankó!) majd elkapja és összemorzsolja ezt a nevetést, mint a zsenge hajtást a mezőn. De nem, nem tiporja szét. hanem megfogja a kifulladt nőt, és nagyokat cuppant a szemére, a nyakára, a hajára, a szájára — a feslett csókolja a fesiettet! Elszaladni innen, kiabálni és eltűnni — de Vydának még mozdulni sincs ereje. Nekik kellene a föld alá süllyedni, ha volna a földön egy szemernyi igazság... És akkori Mától megyénkben Sasoaifet filmek fesztiválja Képünkön a Mimino című film főszereplője, Buba Kikabidze Hétköznapi fasizmus, Vörös kányafa, Prémium, A szerelem rabja ... — ugyan ki ne emlékezne ezekre a nagy sikerű filmekre, amelyeket az elmúlt esztendőkben a hagyományos novemberi programsorozatban, a a szovjet filmek fesztiválján mutattak be először hazánkban. Az idén, az moziszeretö közönség örömére, a film- naptárak ismét jelzik a rendezvénysorozatot, mely alkalmával ezúttal három olyan új produkció kerül vetítésre, amelyek már sikerrel szerepeltek nemzetközi fesztiválokon. Szót kérek. Ez a címe G leb Panfilov kétrészes alkotásának, amelyet megyénkben első ízben az egri Vörös Csillag moziban vetítenek mától. A mai témájú film főhőse egy rendkívüli jellemű asszony, aki képes úrrá lenni élete legnagyobb tragédiáján, azon, hogy egy baleset következtében elveszti fiát A főszerepeket Inna Csurikova, Leonyid Bronyevos és Vaszilij Suk- sin játsszák. Akik a finom humort, a halk. kedves iróniát kedvelik. bizonyára szívesen nézik majd meg a Mimino című grúz produkciót. A Georgij Danelija rendezte film egy helikopterpilótáról szól, akit megkísért a lehetőség, hogy sugármeghajtású gépek irányítója lehet, s bekapcsolódhat a „nagy légi közlekedésbe”. A sebzett madarak egy megható elbeszélés arról a nemzedékről, amelynek gyermekkorát tönkretette a háború. A főszereplő, a forgatókönyvíró és a rendező Nyikolaj Gubenko, a fiatal szovjet filmes gárda egyik kiemelkedő alakja. A Miminót először 9-én vetítik a Vörös Csillag moziban, a Sebzett madarakat pedig 26-án, Hevesen mutatják be. Az említett újdonságok mellett e napokon még számos más érdekes szovjet filmet is játszanak megyénkben a mozik. így például élményt kínál majd a Tankcsata, a Kialudt tüzek fénye, és jó szórakozást a Bosszúállók újabb kalandjai című film is. — Eressz! Ha nem engedsz el, egész életemre meggyűlöllek. Soha többé be nem teszem ide a lábam, Jurgis.. — Jól van, jól... Nyugodj meg — tér magához Stala- uskas. A hangja tompa, panaszos. Vyda még soha nem hallottá ilyen bizonytalannak — Jurgis olyan tudálékos, örökké felülről néz azokra, akik kételkednek, ingadoznak. — Haragszol. Jurgis, Valid be őszintén, te haragszol!?! — Az nem jó szó, hogy haragszom. Nem bírom így tovább, értsd meg ... — Én sem... Mint egy bűnöző, mint egy tolvaj... Sírás csattan feL Az imént még kacagott, pattogott a nevetése, mint a pajkos láng- nyelvek. Most meg milyen ellenszenvesen hüppög. Vyda nem hiszi el. hogy ez a nőszemély sírni is tud, és ráadásul még nőiesen. Nem lehet másként: tetteti magát. — Nyugodj meg! Minden úgy lesz, ahogy te aka.rod. Csak azt mondd meg: miért? Hiszen külön éltek. Nem szerettétek. egymást, és most se szeretitek. Vert téged... Téged! Miféle férj-feleség vagytok ezek után? Hogy a bíróság még nem választott el, az csak üres formaság! — De én nem tudom e nélkül a formaság nélkül... Es nem is a formaságon van a hangsúly... Ti, férfiak nem értitek ezt... Aha, azt mondta: „ti, férfiak”. Férje van, de azt mondja, hogy „ti, férfiak”, biztosan összefeküdt már nem eggyel, most pedig Jur- gisra áhítozik, akivel — ezzel a magas, harsány férfival, akinek a hangjától és a nevetésétől remegnek a falak —, akivel együtt itt, a nyugdíjas Stefánia szobájában a remény is megtelepedett, a zavaros, csalóka remény, amely fenekestül felforgatta Vyda egész életét, s arra késztet. te, hogy színesre festesse a falakat, naponta háromszor üres kávét igyékj naphosszat a bútorüzletekben rohangásszon. Ennek a ragadozónak még van bátorsága, hogy szemet vessen más álmára és ráadásul még könnyekben úszik, mintha tőle lopták volna el a re-, ményt. — Mit akarsz? Mi? Jurgis megint olyan, mint mindig — faragatlan, dara-; bős. De nem, inkább férfias, nem tűri az ellentmondást és a zavaros helyzeteket Vyda türelmesen vár — igen, pakoljon csak végre ki az ai nőszemély: mit akar elérni a vidám nevetésével, most meg a szipogásával? — Még kérdezed, Jurgis ?\ Hogy semmi se legyen — sa az a két szörnyű év, se a lakodalom a szülei házában. Olyan nehéz engem megérteni? Jurgis bűntudatosan dör-i mög valamit. Már-már öszJ szeszedte magát, de most újból elanyátlanodott: ez a csaló, ez a jött-ment az ujja köré csavarta őt, Jurgist akit Vyda fél megszólítani, és a szobáját is csak titokban meri takarítani, amikor Jurgis elmegy hazulról. — Nem szeretném az egyik férjet egyszerűen másikra cserélni... a rosszat jóra... Olyan tisztán akarok hozzád jönni, mint egy menyasz- szony... Jurgis, Jurgis, miért nem téged láttalak meg először? Hát nem, írni kell, okvetlenül írni, mégpedig nem szerelmes levelet, hanem a kérvényt. Vyda meggyűlöl! önmagát, az egesz világot, ha akárcsak egy nappal is tovább marad ebben a meghitt, de ó, jaj, reménytelen, idegen szenvedélyektől megtépázott oázisban! A toll után kap — a hegye megint fullánk, keH lemes a kezedbe szorítani ezS a mérges fullánkot — még akkor is, ha a saját szívedbe fúródik. Most már minden mindegy. j ’*1 (Folytatjukll
