Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Megyar írezetok üdvözlő távirat« a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából LEONYID ILJICS BREZSNYEV ELVTÁRSNAK, A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA FŐTITKÁRÁNAK, A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA ELNÖKSÉGE ELNÖKÉNEK, ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS KOSZIGIN ELVTÁRSNAK, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉNEK Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa, egész népünk nevében forró, elvtársi üdvöz­letünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának, a testvéri szovjet népnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új korszakot nyitott az emberiség történetében; hatalmas ösz­tönzést adott a nemzetközi munkásmozgalom harcának, a nemzeti felszabadító mozgalom küzdelmének. A Nagy Októ­ber hatására és az első munkás-paraszt állam segítségével hat évtized alatt gyökeresen megváltozott a világ társadalmi­politikai arculata. A Szovjetunió népeinek erőfeszítései nyomán, a Szov­jetunió Kommunista Pártja vezetésével felépült a fejlett szocialista társadalom, s a szovjet nép ma a kommunista társadalom építésén munkálkodik. A Szovjetunió óriási si­kereket ért el az élet minden területén. Gyors ütemben fej­lődik a szocialista gazdaság, világra szóló sikerek születnek a tudomány, a technika és a kultúra területén. Állandóan növekszik a szovjet nép jóléte, mind kedvezőbbek a feltéte­lek a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szovjet nép kimagasló sikerei újabb tettekre lelkesítik a társadalmi ha­ladás útjára lépett országok népeit, a haladásért küzdő em­bereket szerte a világon. A szovjet állam a világ népeinek alapvető érdekeit ki­fejező. békeszerető külpolitikát folytat, eredményesen mun­kálkodik átfogó békeprogramjának valóra váltásán. Az első szocialista állam nemzetközi politikai befolyásának, gazda­sági erejének és védelmi képességének szüntelen növekedé­se egyre hatékonyabban segíti elő a világ népeinek az eny­hülésért, a leszerelésért és a békéért vívott harcát. A magyar nép. a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatait valóra váltva, abban a biztos tudatban dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén, hogy mindenkor számíthat igaz barátjára és szövetségesére, a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság és együttmű­ködés — eszméink és céljaink azonossága, érdekeink egybe­esése alapján — napról napra mélyebbé, szorosabbá válik, országaink kapcsolatai bővülnek, szélesednek az élet minden területén, Népünk arra törekszik, hogy a szocialista közösség or­szágai, a világ haladó erői újabb sikereket érjenek el a szo­cializmus. a társadalmi haladás, az egész emberiség boldo­gabb jövőjének megteremtése útján. A Magyar Népköztár­saság a bek»« egymás mellett élés elve alapján következe­tesen küzd az enyhülésért, a béke és a biztonság megszi­lárdításáért. Ezért teljes mértékben támogatja a Szovjetunió erre irányuló nemzetközi kezdeményezéseit és tevékenyen részt, vesz a megvalósításukért folytatott küzdelemben. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében pártjaink együtt munkálkodnak a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom egységének meg­szilárdításáért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, a haladó emberiség nagy ünnepén további kimagasló sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításában, a társadalmi haladásért, a békéért és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folyta­tott nemes hareában. KÁDÁR JÁNOS. a Magyar Szocialista Munkásvárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY. a Magyar Népköztársaság' Minisztertanácsának elnöke Lengyelország ünnepén Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csa elnökének Lengyelország függetlensége visszanyerésé­nek 60. évfordulója alkal­mából. Kitüntetések a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) Ezüst fokzatban Farkas De­zső, a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság fogato- sa, Koricz Lajos, a MEZŐ­GÉP egri gyáregységének osztályvezetője ési Polgár Józsefné, a verpeléti taka­rékszövetkezet főkönyvelője részesült. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Bálint Istvánt, a Hatvani Építőipari Szövetkezet rész­legvezetőjét, Körmöczy Lászlót, a Mátraalji Szén­QMmlm áSíS. november 6„ hétfő bányák petőfibányai gép­üzemének főművezetőjét, Oláh Istvánnét, a tiszanánai községi Vöröskeresztes alap- szervezet titkárát, Opfaff Ferencet, a SZOT mátra- füredi üdülő gáz-, víz-, bá­dogosszerelőjét, Szalagyi Györgyöt, az Egri Közúti Építő Vállalat főkönyvelőjét és Szekrényes Ferencet, a Domoszlói Áfész előadóját, a Hazafias Népfront marka- zi községi bizottságának el­nökét o A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg a helyi ünnepségen Panthó Tihamér, az Állami Biztosí­tó Heves megyei Igazgatósá­gának osztályvezetője. _. H eti külpolitikai összefoglalónk Ä hét 3 kérdése Nem egy. hanem húsz hét eseménye kínálkozik a heti összefoglaló élére. Pontosan 140 nap után. szerencsésen visszatért a földre, Koval- jonok és Ivancsenkov, a vi­lágrekorder űrpáros. Nem egyszerű csúcs javítás történt, hanem a gazdag munkaprog­ram végrehajtása jelentős mértékben gazdagította koz­mikus és e világi ismeretein­ket. Fontos eseményekben azonban egy hétnek a földre vetített krónikájában sem voltunk híjával. i 1. Mi a jelentősége a szov­jet—vietnami barátsági szer­ződésnek? A héten kiemelkedő jelen­tőségű tárgyalások színhe­lye volt a moszkvai Kreml; a Szovjetunió vezetői beható eszmecserét folytattak az eddig külföldön járt legrep­rezentatívabb vietnami dele­gációval. A megbeszélések eredményeként aláírták a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerző­dést, amely nemzetközi jogi hatállyal foglalta okmányba a két ország kapcsolatait. Több gazdasági jellegű meg­állapodás is született: szov­jet részről közvetlen segítsé­get nyújtanak a Hanoi és Ho Sí Minh város közötti egy- ségvasút kiépítéséhez, a Vö- rös-folyó új hídjának léte­sítéséhez, más kulcsfontossá­gú objektumokhoz s a ká­derképzéshez. A barátsági szerződés, va­lamint a gazdasági megálla­podások a messzemenő szo­lidaritás jegyében születtek, s erre most valóban szükség van. Éppen a tárgyalások időszakában súlyos kínai provokáció érte Vietnamot: az utóbbi idők legkomolyabb határsértését követték el Dinh Phong falunál. A pe­kingi törekvések tudatossá­gáról tanúskodik, hogy az első összecsapások után to­vábbi ellenséges lépésekkel tetézték a korábbiakat, sor­ra visszautasították az ész­szerű vietnami indítványo­kat. Nyugtalanító hírek ér­keznek a kambodzsai határ­ról is, nyugati lapjelentések már százezer kínai katonai személy kambodzsai jelenlé­téről írnak. Amire annál in­kább szükség lehet, hiszen az ország 19 tartománya kö­zül 16-ban került sor zen­dülésre, növekszik a' népi ellenállás. Vietnamra tehát Változat- lánul több oldalú kínai nyo­más nehezedik. Ebben a helyzetben a szovjet—vietna­mi szerződés, a moszkvai tárgyalások ismét azt jelzik, hogy Hanoi a jövőben is szá­míthat igaz barátainak cse­lekvő szolidaritására. 2. Miről tárgyalnak a bag­dadi arab csúcsértekezleten? Együttes imával kezdődött meg az arab államok bag­dadi csúcsértekezlete, ame­lyen Egyiptom kivételével ha nem is minden esetben a legmagasabb szinten, de az Arab Liga valamennyi tagállama képviselteti ma­gát. Közös nyelven s a kö­zösen vallott iszlám rítusa ffzerint fohászkodtak, ugyan­akkor sokféle céllal és el­képzeléssel, különböző érde­kek szolgálatában érkeztek az iraki fővárosba. Mindenképpen kedvező mozzanat, hogy az értekezlet létrejött, miután sokan az utolsó pillanatig kételkedtek realitásában. A Camp Da- vid-i alku azonban olyan politikai vízválasztónak bizo­nyulhatott a Közel-Keleten, amely végül is sokban elszi­getelte Szadat különutas politikáját. A résztvevők meglepően széles köre (vé­gül az Arab Liga egyiptomi főtitkára is eljött) ugyanak­kor természetessé teheti az ellentéteket, s a jobboldali arab államok próbálkozását a bírálatok felhígítására. A kulisszák mögött heves vita zajlott a Kairót lényegében támadó, omán és a PFSZ között, s aligha egyezhettek Szaúd-Arábia és Dél­iemen vagy Szudán és Líbia állásfoglalásai. Minden jel szerint a bagdadi talál­kozót legfeljebb erős komp­romisszummal lehet zárni, ami viszont túlságosan ál­talános határozatok veszé­lyét idézi fel. Dehát nem is annyira a tényleges szövegek az, érdeikesek, mint a tanács­kozási lehetőség, amelynek során feltétlenül erősödött a különúttal szemben állók tá­bora és pozíciója. Mindez arra ösztönözte az egyiptomi vezetést, hogy ma­gasabb sebességfokozatra kapcsoljon a washingtoni hármas különbéke-megbe- széléseken s megpróbáljon mielőbb kész helyzetet te­remteni. A hírek szerint, be­lementek egy olyan egyez­ségbe. hogy a palesztinekre, a többi megszállt területek­re való utalás csupán az el­fogadásra kertilő békeszer­ződés bevezetőjében szere­peljen, ott is homályos cél­zások formájában, s a szem­ben álló felek a Camp Dá­vidból ismert levélváltással hárítanák e.1 magukról min­dennemű kötelezettséget. Kairó nyilván „arcának meg­óvását” remélte ezektől, a manőverektől, de úgy tűnik,' hogy végül is nem marad sok eredeti arcából... 3. Milyen szerepe van az Egyesült Államokban a fél­idős választásoknak? Kedden az urnák elé, pon. tosabban mondva a szavazó­gépekhez járulnak az ame­rikaiak. Megválasztják az egész képviselőházat, a sze­nátus tagjainak egyharma- dát, s voksolnak a helyi tisztségviselőkre, köztük a kormányzók egy részére is. (Az alkotmányos előírások szerint minden szövetségi államnak két-két helye van az összesen száztagú szená­tusban. Mivel a szenátorokat hat évre választják, két­évenként mindig a mandá­tumok harmadára vonatko­zik a tisztújítás. A képvise­lőházat, — ahol mintegy öt. száz képviselő a lakosság arányában kerül megválasz­tásra, a legtöbb Kaliforniá­ban és New York államban — két esztendőnként újítják meg.) A választási eredmények közvetlenül nem érintik az elnök megbízatását. Sőt, ha­gyománynak mondható, hogy a kormányon levő párt po­litikai kopása megnyilvánul a félidőben történő vissza­esésben is. A szakértői véle­mények szerint a demokra­ták megtartják ugyan több­ségüket a törvényhozásban; de 30—40 kongresszusi hely elvesztésével számolhatnak.’ Ez azonban nem robbant ki bizalmi válságot. Amiért mégis jelentősnek tartják a választásokat: a SALT-megállapodás rati­fikálásához kétharmados szenátusi többség szükséges, tehát nem mellékes, kik lesz­nek az új szenátorok a Ca- pitoliumon. A Nagy Október és a magyar progresszió A magyar haladó közvé­lemény figyelmét már a feb­ruári forradalom az orosz- országi változások felé for­dította. Volt, aki mint Varga Jenő, már tíz nappal a feb­ruári forradalom győzelme után a forradalmi folyamat elmélyülésével számolt, s úgy vélekedett, hogy az orosz eseményekből esetleg „tisz­ta proletárforradalom fog kibontakozni”; Varga nem véletlenül vált a nemzetközi kommunista mozgaloYn ki­emelkedő személyiségévé a későbbiekben: most is vilá­gosan látta a jövő fejlődé­sét. 1917. november 9-én a Népszava már így értékelte a szocialista forradalom győ­zőimét: „...az orosz revo- lúció ma a pétervári kato­nák és munkások győzelmé­vel és kormányra jutásával eljutott a kifejlődésének csú­csáig”. De nemcsak a mun­kásmozgalom lapja értékelte az októberi forradalmat szük­ségszerű és várható fejle­ményként, hanem a polgári radikális „Világ” is rámuta­tott, hogy a forradalom győ­zelmének oka nem pillanat­nyi hangulat, hanem a bol­sevikok szívós és tartós elő­készítő munkája. Hogy a magyar munkás- mozgalom forradalmi irány­zata számára mit jelentett a Nagy Október, azt Hevesi Gyula utólag így fogalmazta meg: „1917. november 7-én győzött a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom! Hírét határtalan lelkesedéssel és nagy reményekkel fogadták a magyar dolgozók legszéle­sebb rétegei... Az orosz pro­letariátus győzelme végleg megértette velünk a lenini fit helyességét. Programunk most már az orosz példa minden fenntartás nélküli követése lett. Világossá vált számunkra az is, hogy ezzel a programmal elkerülhetetle­nül szembehelyezkedünk aí szociáldemokrata pártveze-n téssel”. Az orosz példa „minden j fenntartás nélküli követése”« valóban ellentétes volt a« szociáldemokrata pártveze-R tőség álláspontjával. A szo-H ciáldemokrata vezetők köz ülj Kunfi Zsigmond volt az. aki kezdettől jelentőségéhez mél­tón nyilatkozott a Nagy Ok­tóberről, s a későbbiekben is lehetséges példaként be­szélt a győztes proletárforra­dalomról. Két nappal a for­radalom győzelme után a Népszava szerkesztőségi cik­kében Kunfi leszögezte: „... ami most Oroszország­ban történik, nem más, mint gigászi arányokra nagyítva az 1871-es párizsi kommün”. Egy másik cikkében Októ­bert a nagy francia forrada­lommal hasonlította össze: „A konvent, a jakobinusok, Robespierre — a szovjet, a bolseviknek, Lenin”. A POLGÁRI BALOLDAL VÉLEMÉNYE A polgári radikálisok ve­zérére. Jászi Oszkárra a Nagy Október ugyancsak je­lentős hatást gyakorolt. Ö is a francia forradalom méltó utódaként jellemezte Októ­bert, ugyanakkor anarchiát, zűrzavart is társított hozzá. „Jött az orosz forradalom — írta — és végső logikai kon­zekvenciáig vitte a népek le­szerelésének és önrendelke­zési jogának gondolatát, az­zal a gyönyörű, vakmerő ra­cionalizmussal, mint amely- lyei egykor a francia forra­dalom az emberi jogokat proklamálta... az egész vi­lág megremegett az orosz forradalom eszméinek hatása alatt”. Ám ezzel egyidőben ké­telyeinek is hangot adott: „Az orosz forradalom mai formájában éppoly kevéssé tarthatja fenn magát, mint az orosz társadalomból kivált államok mai rendszere ...” A nemzeti kérdéssel kapcso­latban, 1918-ban Jászi újra visszatért az októberi forra­dalomhoz: „...miként á múltban a nyugati nemzeti államok példája hevítette és élesztette a kialakulóban levő nemzetek egységtörekvéseit, ózonképpen a jövőben Orosz­ország vagy legalábbis az orosz forradalom által felál­lított nemzetiségi ideál lesz az eszményi modell az ösz- szes elnyomott nemzetiségek és a mesterségesen részekre tagolt nemzetek számára”. 1919-ben a magyarországi szocialista forradalom küszö­bén Jászit újra foglalkoztat­ja a Nagy Október. „...nai­vitás azt hinni, hogy a világ- átalakulásnak az a hatalmas áramlata, amely Oroszország­ból indult ki, és most végig­hömpölyög Közép-Európá- ban, meg fog állni a szerb, román és cseh határok előtt”. ÍRÓINK ÁLLÁSFOGLALÁSA 1917. november 7-e hatása szemléletesen mérhető a ko­rabeli magyar irodalom rep­rezentánsainak műveiben, to­vábbi útjában. 1917. novem­ber 17-én Móra Ferenc lap­jában az orosz forradalmat köszöntő cikk jelent meg. A cikkben megfogalmazódott mindaz a reménység, vára­kozás, amellyel a haladó írók Októberre tekintettek. November 7. „békeforrada­lom” volt számukra. Móra, Kosztolányi, Juhász Gyula egyöntetűen ezt a vonását tartották a legfontosabbnak. „... Az első szó, ami idehal- lik a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket keltő és bátor reményeket ébresztő. Ez a hang már nem tesz kü­lönbséget a hadban állók nemzetisége között, csak az az ellenség, aki háborúra uszít akár angol gyáros, akár német junker, s mindenki barát, aki összefog a béké­ért”. Kosztolányi Dezső az orosz parasztot a béke bábá­jaként üdvözölte szép sorai­val: „...keletről hófehér kó­csagok, álombéli madarak szállnak, nagyhajú, csizmás orosz parasztok, mint a bib­liai .háromkirályok’ indulnak el zarándokújukra a béke bölcsőjéhez”. Juhász Gyula szavaiból sem a káosztól való félelem, hanem annak igen­lése csendül ki: ..Az a hatal­mas, és ígéretes káosz, amely ma Pétervártól Vladi- vosztokig alakul, reméljük egy porából és véréből meg­éledt Európa új erőit fogja békére és munkára hajtani”. S hogy ezek a remények mily erősek voltak, kitűnik Pász­tor Árpád szavaiból, aki el­len — Leninről írt verséért — 1919-ben, az ellenforrada­lom győzelme után eljárást indítottak: „1917 karácsonyán írtam Lenin címmel egy ver­set. Az európai és magyar politikai helyzet az volt, hogy az orosz bolsevizmus, amelyet közelebbről nem is­mertünk, a békét jelenti... az volt a hit, hogy ez... a megnyugvást, a megegyezést hozza, és hogy a világ végre megpihenhet az irtózatos vérontás után. Ezek az imp­ressziók hatottak át engem, amikor ezt a verset írtam...” SZOCIALISTA ERJEDÉS A Nagy Október aktivizáld hatása abban is megmutat­kozott, hogy önálló politikai csoportosulások alakultak, amelyek a szocialista forra­dalom eszméi jegyében te­vékenykedtek. A magyar irodalom avant-' gárdista csoportja, a Ma köre eddig sem volt mentes a vi­táktól. sőt már november 7-e előtt sor került a Kas- sák-csoport néhány tagjának, György Mátyásnak, Komját Aladárnak, Lengyel József­nek és Révai Józsefnek a Ma köréből való kiválására. Önálló programjuk megszül letésében azonban a Nagy Októbernek döntő szerepe volt. „1917. Ez a szám az orosz forradalom történelmi dátuma, az emberiség leg­nagyobb gondolata. Ebből a gondolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad bele la­punk programja. .... Foglalj kozni akarunk mindenek­előtt a korunk társadalmi történéseit mozgató erők vizsgálatával, törvényeinek megállapításával, hogy irá­nyításuk lehetőségének feltéJ teleit kutassuk... Propagálj ni, fejleszteni és kiépíteni akarunk minden gondolatot; mely a forradalmi cél érde­kében áll és tudományosan helyesnek bizonyul.. Olyan program volt ez; mely Komját, Lengyel és Révai esetében egy életre szóló elkötelezettség vállaláJ sát jelentette. S ez a tény a Nagy Október hatását talán minden más megnyilatko­zásnál meggyőzőbben bizo­nyítja. i Urbán Károly. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom