Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
S hazaá ellátás és exportérdekeink megkövetelik, hogy évről évre többet, jobbat és gazdaságosabban termeljünk. Sok helyen panaszkodnak. hogy nincs elegendő munkaerő. De a drága gépeket és berendezéseket csak egy műszakban üzemeltetik. anyaghiány, a szállítási szerződések megszegése, rossz munkaszervezés miatt milyen gyakran állnak a gépek és az emberek! Es ahol rossz a munkaszervezés, gyenge a vezetés, milyen a munkafegyelem? Vajon sok üzemben nyolc óra helyett hasznos munkával ugyan mennyit töltenek? Panaszkodással vajon milyen bajokat lehet megszüntetni? Természetesen siránkozással ma már senki sem boldogulhat, sőt gyanússá válhat, hogy a vezetés tehetetlenségét, a szervezetlenséget és a fegyelem hiányát akarják rejtegetni. Nem tagadjuk, gazdálkodásunkban akadnak nehézségek és ellentmondások, de ezeket nem panaszkodással, hanem megfelelő intézkedésekkel lehet megoldani. Hiányszakmák Milyen munkásokat keresnek az üzemek? Gépi forgácsolókat, lakatosokat, műszerészeket, épületszerelőket, villanyszerelőket. ácsokat, csökkenő arányban betanított és segédmunkásokat. Ezzel szemben milyen szakmákra jelentkeznek a mai fiatalok? A fiúk túlnyomó többsége autószerelő, fényező, szobafestő, karbantartó lakatos és tv-szerelő aka.r lenni, tehát a divatos, pontosabban a jól jövedelmező, maszekoló szakmákra jelentkeznek. Egyszerre ennyien éreznek erre tehetséget és hivatást? Nem, ez egyáltalán nem valószínű, csupán a divat és a jó kereset reményében választanak így. Kétségtelen, több jó szakemberre van szükség mint 10—15 évvel ezelőtt, de minden divatszakmára jelentkezőt nem képezhetnek ki, mert akkor annyian lennének, hogy meg sem tudnának élni és a nélkülözhetetlen ipari alapszakmákra a legszükségesebb létszám se jutna. Milyen adatokat találtunk a lányok pályaválasztásával kapcsolatosan? Az elmúlt tanévben Heves megye általános iskoláiban 3539 tanuló végzett, ezek közül 1684 leány. A több mint másfél ezer leány közül 89 nem akart továbbtanulni. Gimnáziumba 378, egészség- ügyi szakközépiskolába 160. óvónőnek 138 (a 36 helyre!) közgazdaságira 225 (összesen 120 hely) lány jelentkezett. Az idén Hatvanban vasút- forgalmi, az elmúlt tanévben Füzesabonyban posta- forgalmi szakközépiskola ■nyílt a kettőben 41 leány tanul. Torz arányok Most nézzük a szakmunkásképző iskolát ! Összesen 1018 fizatal jelentkezett, de ebből mindössze 119 a leány. Az egri szakmunkásképző iskola három évfolyamán jelenleg mindössze 9,8 százalék leány tanul. Ez bizony torz arány, mert az általános iskolában végzett fiatalok 51 százaléka fiú, 49 százalék lány. Még tovább élezi a helyzetet, hogy óvónőnek, egészségügyi és közgazdasági szakközépiskolába férőhely hiányában a lányoknak csak egy részét tudják felvenni. Akiket elutasítanak, legfeljebb más középiskolába pályáznak, vagy otthon maradnak, de ipairi szakmunkásképző iskolába kevesen mennek. Hazánkban, minden eddigi figyelmeztetés ellenére, az utóbbi években a munkásokénál gyorsabban növekedett a műszakiak száma és ennél is sokkal nagyobb arányban nőtt az adminisztratív és egyéb alkalmazottak létszáma. Ennek a káros jelenségnek megálljt kell parancsolni. Tehát titkárnőként, adminisztratív, szövetkezeti vagy tanácsi alkalmazottként ezután kevesen helyezkedhetnek el. Tudjuk, vannak férfit- és ■női szakmák. Nem is arról van szó, hogy a bányába, a kohászatba, a nehéz testi munkát igénylő munkaköSázisszemlélet MA ANEKDOTA már a-léhány évtizeddel ezelőtt megtörtént eset. Büszke hangú jelentés tudatta, hogy valahol egy kis országban öt év alatt megháromszorozódott a vasútvonalak hosz- sza. Fantasztikus! Csakhogy: a bázishoz — a kiindulópontul választott esztendőhöz — képest, valóban ez törtérit, ám a bázis "az volt, hogy az illető ország uralkodójának téli és nyári lakhelyét kötötte össze tizenhat kilométernyi sínpár. S mert a tengeri kikötő, valamint a nagy feldolgozó üzem között tényleg lefektettek harminchárom kilométernyi vasútvonalszakaszt. a bázishoz, tehát a korábbi helyzethez mérten lélegzetállító növekedési ütemet mutathattak ki. Mennyiségeket, különböző időszakokban' megállapítható teljesítményszinteken valóban szükséges mérni, nemcsak a haladást, hanem a tanulságokat is összegezve. Amihez bázist — a korábbi időpontban elért teljesit- . ményt, mennyiséget stb. — választunk A metódus akkor válik hibássá, ha kizárólagossá lép elő; csak azt mutatja, ítélteti fpntosnak. mi történt a bázishoz képest. A beruházások rendkívül gyors növekedése — idén szeptemberben például a vállalati beruházások összege 21,8 százalékkal haladta meg a tavaly szeptemberit — már- már tapsra ragadtathatna bennünket, ha nem tudnók, minden jóval túllép a tervezett kereteken, nehezíti az import ésszerű korlátok kopott tarUi.at, növeli a .bele-. jezetlen beruházások állományát, s vele a népgazdaság egyensúlyi gondjait. Pedig, ugye, a bázishoz mérten nagyon szépnek látszik a „fejlődés”... Egyszerű, mennyiségi többre teszi a hangsúlyt a bázisszemlélet, a kicsi, folyamatos lépesekre. Ha a termelés nagyobb, mint volt tavaly, akkor a vállalat fejlődött, előbbre jutott. Holött meglehet, a bázishoz — ebben az esetben az előző esztendőhöz — képest gyarapodott az előállított árumeny- nyiség, de vele együtt az állami támogatás összege is! Aminek kétélűségére figyelmeztet, hogy a legutóbbi években — a szocialista iparban — a termelés növekedésének ütemét jóval meghaladta az állami támogatások bővülésének tempója. SZÁNDÉKOSÁN mechanikus esetet választva: 1971ben 16,6 százalékkal, 1977- ben 17,6 százalékkal részesedtek a vegyipari beruházások az ipar ilyen célú ösz- szes kiadásaiból. Azaz a fejlődés — a bázishoz viszonyítva — szerény, mindösz- sze egy százalék. Csakhogy amíg az 1971. évi 16,6 százalék 6,4 mijliárd forintot „ért”, addig az 1977. évi 17,6 százalék nem kevesebbet, mint 13,3 milliárdot, a korábbi összegnek több mint a kétszeresét! Azaz lényeges, mit választunk bázisnak. S nem kevésbé fontos, miért azt. választjuk, számontartásával, figyelésével, értékelésével, elemzésével mit akarunk elérni? A bázisszemlélet ugyanis bizonyos sematizmust tesz rökbe nőket: Irányítsanak. Vajon 16—15 évvel ezelőtt hány nő vezetett gépkocsit és mennyien rendelkeznek most jogosítvánnyal ? De megközelítően sem nőtt ilyen arányban a női gépkocsivezetők száma. Régebben üvegcsiszoló, könyvkötő és nyomdász is csak elvétve akadt a nők között. Ma is több lehetne, ha megtanulnák a szakmát és kevésbé tartaná magát a nőkkel szembeni előítélet.- De miért akad oly kevés rádió-, tv-, háztartásigép- és irodagépszerelő?. Talán nehéz munka? Miért dolgozik a VILA- Tt-nál és a Finomszerel- vénygyár egyes üzemeiben a lehetségesnél kevesebb nő, hiszen a gépesítéssel, az automatizálással, a termékek változtatásával a legtöbb szakma könnyebb lett. Megfelelő szakképzettséget A nők nagyobb arányú munkába állását és a fiúk gyorsabb érvényesülését a szakképzettség hiánya okozza. De mikor és hogyan szerzik meg, ha a szükségesnél több nő adminisztrátor, titkárnő, orvosírnok, óvónő, kozmetikus és fodrász akar lenni, de az ipari szakmunkásképző iskolába kevesen jelentkeznek. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban egyre több nő dolgozik. Ezt a szakmát már megszokták, a nők is elfogadják, pedig mindinkább több árut kell mozgatni, emelgetni. Az új, modern töltő láncsoron gyors egymásutánban sorakoznak a paradicsomsűrítmé, nyes dobozok. A gép egyik kezelője^ Kovács Erzsébet, (Balra) Szükebb hazánkat, Heves megyét a gépipar jellemzi. Ezért lakóhelyünk közelében a következő években főleg forgácsoló szakmunkásokra beállítólakajtosofcra és műszerészekre lesz szükség. A Mátravidéki Fémművek, a Finomszerelvénygyár, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának terméked, gépesítése és szociális ellátottsága ma már sokkal jobban megfelel a nőknek mint kezdetben. Az élet változtatást követel, ezt a pályaválasztásnál és az üzemi vezetésnél figyelembe kell venni. Dr. Fazekas László (Folytatjuk) mércévé, gyakran nem ad feleletet arra, hogy ami történt, az jó-e nekünk, s mennyiben, miért jó? A szerény, araszolgató, középszerű haladásból csinál eszményt, hiszen a bázishoz, az előző félévhez, évhez, öt esztendőhöz, a korábbi termelési értékhez képest nőtt a termelékenység, az árbevétel, a nyereség, s nem kényszeríti ki a minőségi változást, a kockáztatást, a vállalkozási készség alakítását. S fordítva : valamely termelőhely a bázishoz képest „visszaeshet”, vagy helyben maradhat, ám valójában így jól teljesítette kötelezettségeit az össztársadalmi érdekek érvényesítésében. Mert ugyan nem termelt többet, de új árui sokkal kedvezőbb fajlagos energia- és anyagfelhasználással készülnek, mint a korábbiak. Erre a kétarcúságra hívta fel a figyelmet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fej lesztésének irányelveiről —, amikor kívánatosnak tartotta, az átlagosnál jobb, a kiugró teljesítményeket az ösztönző rendszer ismerje el, érzékelhetően jutalmazza. Gyakran a félelem táplálja a bázis mindenhatóságának fenntartását. A termelő úgy gondolkozik, hogy idei gyors eredménynövekedése jövőre bázissá lesz, s ha csak ugyanazt érik el, vagy még el sem érik, mit szól a főnökség? Mert való igaz, a társadalom nevében elszámoltatok — irányító hatóságok es társadalmi szervek — Rövidesen megtelik a kamion platója, s útjára indulhat a konzerv, hogy Európa-szerfs öregbítse a régi gyár jó hírnevét. (Szabó Sántlor képriportja) fiz októberi „nyár” segített Szüret után. Befejeződött a szüret, elnémultak a korábban hangos szőlőtáblák és leálltak a feldolgozó gépsorok is. A pingyakran a beidegződések alapján, rutinszerűen azt firtatják, ami könnyen megfogható; a tavalyi évhez képest teljesítetteket vagy el. maradtakat. A folyamatos, kicsi lépéseket körüllengő ködben azután észrevétlen marad, hogy éppen a középtávú tervidőszak legnagyobb üzletét szalasztotta el a cég. Pontosan azért, nehogy baj legyen a bázissal, meg máskülönben is, elég számukra az a néhány százaléknyi fejlődés. FURCSA: mindennapi életünk jó néhány jellemzőjénél természetesnek, örvendetesnek tartjuk a bázishoz viszonyított csökkenést; a baleseteknél, a tanévvesztő tanulóknál, a száz lakásra jutó személyek számánál. A termelő tevékenységben azonban a bázis szentnek látszik, csakis megtetézése képzelhető el, olykor már- már teljesen függetlenül attól. hogy csakugyan szükséges-e és mennyibe kerül az a kollektívának, szükebb s 1á- gabb értelemben. S mert egyre inkább arra kényszerít bennünket termelésünk nemzetközi megítéltetése, szigorúan elemezzük a termelési és a termékszerkezetet, nyilvánvaló: a bázis mindenhatósága sem . maradhat fenn. Kevésbé mechanikus, nem a múlthoz, hanem a követelményekhez viszonyított teljesítményértékelés szükséges. Aminek irányába a szabályozók tervezett módosítása újabb lépés. Nem az első, -■& befejezőnek sem tartható. r * Keres«. famás -j cékben már mindenütt érik a bor. Az idei szüret eredményei azonban elmaradtak a várttól, miután 25—30 százalékkal kevesebb termést takarítottak be, mint tavaly. Heves megye történelmi borvidékeiről az elmúlt évben csaknem félmillió mázsa szőlőt dolgoztak fel az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát pincéiben. Az idén viszont csak 300 ezer mázsát, holott a becsült termésmennyiség 560 ezer mázsa volt. Ez a kedvezőtlen időjárás miatt azonban elmaradt. A tavaszi fagykár, a szokatlanul késői virágzás. a hűvös, esős nyár nem kedvezett a szőlőnek, a fejlődés vontatott volt. Szeptember első napjaiban a bogyók állapota még júniusi képet mutatott! A gyakori esőzések miatt a gazdaságok jól szervezték a növényvédelmet és a szőlőket sikerült megóvni a kórokozóktól. A lassú érés miatt a bogyókban a cukorképződés is gyenge volt, emiatt aránytalanul magas volt a szőlők savtartalma, ami szükségessé tett egy olyan elhatározást, hogy a szüretet október második jelében kezdjék meg a gazdaságok. Annál is inkább, mert az akkori „nyár” még segített a szőlők érlelésében, és a gazdaságok a korábbi évek helytelen gyakorlatától eltérve akkor kezdték a szüretet, amikor a bogyók savtartalma már csökkent, cukortartalma viszont a napfény kedvező hatására növekedett. Az üzemek ugyan kockázatot vállaltak a későpbi kezdéssel, de mégiscsak megérte, mert a szőlőt sikerült megmenteniük. Az idén beigazolódott a tudomány fontossága, különösen a termés-előrejelzésnél. Mint Danes Pa), vezérigazgató tájékoztatott, a borkombinát áltál icanyiíotí- szaktanács-— adási rendszerben közreműködő Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, valamint a Kertészeti Egyetem szakem« béréi derekas munkát végeztek és a nehéz helyzetben műszeres vizsgálatokkal segítették a szüret kedvező időpontjának meghatározz, sát fajták szerint. Ez országosan is példaként szolgált! A szüret október közepén a korai érésű fajták, főleg a Medoc és a rizlingszilváni szedésével kezdődött. Azután a középkoraiakat, a leánykát, a muskát-ottonelt szüretelték, a végén pedig november közepéig a késői érésű kékfrankost és a hárslevelűt. A jó minőség érdekében, különösen az an- dornaktályai, az ostorosi, a gyöngyöspatai, a markazi. a visontai, a detki, az Egri Csillagok és a kerecsendi termelőszövetkezet tett a legtöbbet. A terméscsökkenés azonban mégis számottevő, hiszen a korábbi évekhez képest sokkal kisebb, apróbb bogyójú fürtöket szedtek a táblákon, és a mustok cukorfoka is elmaradt a várttól. így például míg tavaly egy mázsa szőlőből 80 liter mustot préseltek, az idén csak 72 litert. A mennyiségi kiesés ellenére az októberi nyár sokat javított a szőlők minőségén, javult az illalés a zamatanyag-tartalmuk, ami a borkészítésnél nagyon fontos. Különösen a bikavért adó kékszőlők; a Medoc. az oportó, a kékfrankos és a cabernet színe, illata és za« mata jobb a tavalyinál is. Kevesebb termett az idén.' a közös gazdaságoknak azonban mégis elismerés azért a. törekvésért, hogy mindent elkövettek a szőlők minőségének megóvásáért! (mentusz) iäläu. mi&miJam S9.»-szerda exportra Ahhoz, hogy jól és sokáig lehessen tárolni a konzerveket, megfelelő minőségű dobozra is szükség van. Ezeket szintén a gyárban állít, jak elő. Siponyecz Istvánné képünkön a dobozzárakat helyezi az automata adagolóba. (Fent) Válaszúton ÍI. Másfél ezer közül csak 119 Paprika, . paradicsom
