Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
Kif « w «y v*v9Q» wywwwqy^ •%$m. ■//s/.WW'-. A jubiláló Egri Szimfonikus Zenekar hangversenyéről mm SSm Azt est szólistája. Kocsis Albert I (Fotó: Szántó György) alakzatok mindenképpen az operai színpad levegőiét sodorták a pódiumra. A bee- thoveni muzsika után a nagyokat füllentő Háry iel- lemzésére szolgáló hangtömbök és zenei mozgalmasságok külsődlegesnek hatottak ugyan, de a zenekar derűvel és nagy belehelyezke- déssel hozta ezt a Hárv- lelkületet, ahogyan Kodály Zoltán megálmodta. Farkas István vezényelt. Róla sokszor elmondottuk már. hogy a korrekt munka, az igazi szenvedélyből. a muzsika iránti szeretetből. a hivatásába vetett hittel dolgozó karmester. Ezt az állításunkat ismét igazolta: a zenekar kitűnő produkciót nyú.itott közönségének. Illyésnek Bartókról szóló versével Virágh Tibor járult hozzá az ünnepi hangverseny sikeréhez. A hangverseny méltó volt a két ünnephez. (F. A.) Hagyományaihoz híven. Eger felszabadulásának tiszteletére, a 34. évforduló alkalmával is. de az együttes fennállásának tizenöt éves jubileumát is ünnepelve az Egri Szimfonikus Zenekar nagyszabású hangversenyt adott hétfőn este a Mesvei Művelődési Központ dísztermében. Eger felszabadulásának jelentőségét Juhász Csaba közművelődési felügyelő méltatta rövid ünnepi megemlékezésében. A műsort Jónás Zoltán szavalata vezette be. az alkalomhoz illően választott verssel. Illyés Gyulának A zeneszava című ódái szárnyalásul költeményével. Szokolay Sándor Archaikus nyitánya az egri ősbemutató óta most , másodízben hangzott el az egri együttes tolmácsolásában. A mű értékeire már az ősbemutató idején felhívtuk a figyelmet. Most inkább az érdekelt bennünket, hogy az egri hősök vitéz harcaira és az elesett hősökre emlékező nyitányból mi és hogvan érlelődött tovább? Most úgv éreztük, hogy a nyitány fináléja, az elmélkedő rész kapott bensőségesebb színezetet. a műnek ez a része állt közelebb az együtteshez és a karmesterhez. Az est szólistája, Kocsis Albert, Beethoven D-dúr hegedűversenyét játszotta. A világjáró művész az utóbbi években többször elkápráztatta az egri közönséget színesen szárnyaló zenélésével. A csillogó virtuozitás mellett. ebben az előadásban, ebben a magától értetődően finom rezdüléseket is kibontó játékban az volt a magával ragadó hogy a művész a zenét nem közvetítene — átadta hallgatóságának. , hanem a zenei átélés örömét mutatta be közönségének. azt. ahogyan ő, Ko- c'is Albert belemélvül a játék és a zene szenvedélyes életre keltésébe. Nagv és szén pillanatai voltak a hegedűversenynek. amiért hálában tapsolt a közönség. Kodály Háry-szvitiét befejező számként játszották az egri szimfonikusok. A fúvós Külpolitikái Fórum Szerdán este ismét jelentkezik a televízió népszerű külpolitikai műsora, a Fórum. Szerkesztői ezúttal három téma — a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulása. a Közel-Kelet és a Távol-Kelet — köré csoportosították a kérdéseket. A műsorban ismert külpolitikai újságírók — Avar János Hajdú János, Chru- dinák Alajos, Ipper Pál. Köves Tibor Pálffy József és Réti Ervin — válaszolnak a nézők kérdéseire. Az adást ezúttal is Sugár András vezeti. Az érdeklődők szerda reggel 10 órától az adás végéig a 170-700-as. 18 órától pedig a 173-444-es. illetve a 174-333-as telefonszámon tehetik fel kérdéseiket (MTI) november 39., szerda 13. — Csókolom... Jónapot... Ugye, nem alkalmatlankodom ?... A fogadtatásra nem lehetett panasza. Biztatóan emlékeztette a mérnöknő: — Már megegyeztünk, hogy jó szomszédok leszünk. Isten hoz*«. Még mindig nem kér kávét? — Nem, nem, köszönöm tisztelettel. Szerfölött izgatottak a motorikus idegeim. Barátkozó ugratással adta meg ennek okát Dezső: — Mert már megint az adóbevalláson töri a fejét. Kényelembe helyezkedett a fémdíszműves a felkínált fotelben. — Nem egészen. Bevallom, rabul ejtett az a bizonyos ötlet. Az sem baj persze, ha nem tudom megkedveltetni önökkel azt a fényes ideát. Mert hogy úgy mondjam, szenvedélyem az üzleti latolgatás. Ennyi taktikázást fölöslegesnek érzett Edit. — Ugye. nem veszi zokon, hogy mi nélkülözzük a hasonló szenvedélyt? Félszeg hódolattal bámult a mérnöknőre a fémdíszműves. — Editke, maga elbűvöl engem a komoly egyéniségével. — Hát akkor komolyan megkérdezem: csupán latolgatni óhajt, vagy elhatározott szándéka lakást vermi? — Nem értem a kérdést, Editke — sajnálkozott Félix, mintha komolyan megakadt volna. — Ogy emlékszem, hogy szándékomat már kinyilvánítottam. Burján bácsi éppen erre világosított fel, hogy ő ez idő szerint milyen kőművesnek tekinthető. Magyarán szólva radikálisan kettévágta az érdemi tárgyalás fonalát. Dezső figyelmes várakozása méltatlankodássá változott. — Félix űr, ez nem szén magától. Egy jó szomszédtól több őszinteség is elvárható. Mivel a méltatlankodás túl hangosra sikerült, Paula szívélyes érdeklődéssel enyhítette: — Hallottam, Beácska lánya menyasszony. Mikor lesz az esküvő? Hálásan szólalt meg Félix Elekben az atyai szív. — Való igaz, a kislányom már nehezen bír masával. Kora ősszel akarnak összeházasodni. De hogy úgy mondjam, erős. dilemmában van. Ragaszkodik az önálló otthonhoz. ugyanakkor a szülői oltalom közelében akar maradni. Mit tehet ilvenkor egy felvilágosult ana? Harsány lett Dezső a büszkeségtől, hogy ftondolA népművészet Ifjú mestere Á fával — beszédesen Fafaragó népművész. Ha ezt a szót hallják, legtöbben díszes dobozok, botok, pipák, apró emléktárgyak készítőjére gondolnak. Nyerges János poroszlói fafaragó otthonában azonban nyoma sincs a hasonlóaknak. A tágas udvaron csak néhány rönk jelzi az itt lakó mesterségét. A szoba azonban már többet elárul. A berendezés kiegészítőjeként harmonikus ívű, egyszerűen díszített faszékek, zsámolyok várják a vendéget. Megmunkálásuk olyan finom, hogy. a hozzá nem értő azt hinné, precíz gépek csiszolták, lakk csillogtatja őket. Joggal kiállítóterembe kívánkozna valamennyi. — Csak mostanában érzem, hogy mennyire nem könnyű idáig eljutni — kezdi a házigazda a beszélgetést, amikor mestersége csín járói-bin járói faggatom. — Bár a kezdet nem volt nehéz, hiszen a fa szerete- tét, a fával való bánás módját otthonról hoztam magammal. Szüleim ugyanis teknőkészít őssel foglalkoztak. Hamar ellestem hát tőlük az egyszerű a I a pfogásoka t... Dolgozni először a parkettás szakmában kezdtem Pesten, egy építőipari vállalatnál. A munka után általában a magam kedvére farigcsáltam, eleinte evőe-zkö- zöket. ivókészletet. A fővárosban néhányszor elvetődtem múzeumokiba. Ott ismerkedtem meg a fafaragó népművészettel. Megtetszettek a kiállított tárgyak, magam is megpróbáltam hasonlókat csinálni. Csanakot, — ez pásztorivóedény — tálakat, tányérokat, s a látott mintákat továbbfejlesztettem. 1969-ben a MAFILM amatőrökről készített egy kisfil- met. Engem is megkerestek egy ismeretség révén. A siker hatására kezdtem aztán még többet és még nagyobb érdeklődéssel dolgozni. Pályázatokra neveztem be, kodás nélkül kitalálta a féleletet : — Lakást vesz neki! Modern, üde lakást! Amilyen méltó a zsenge szerelemhez. Lehetőleg a szomszédban. Méghozzá úgy, hogy valósággal rátukmálják a papára azt a lakást. Naiv huncutságot próbált mímelni szűzies mosolyával a fémdíszműves. — Bevallom, már alig tudom leplezni a zavarom ... — Látom — helyeselt nyugodtan, kedvesen Edit. — Tehát, akar venni lakást, vagy nem akar? Mintegy irgalomért könyörögve rimánkodott Félix EH éle — Editke, magácska olyan szigorú, mint a leghatározottabb vizsgáztató professzor. Az csak nem vétek, hogy játszadozom olyan gondolattal, amely önök számára is kedves? — Nem szabad ennyire naivnak néznie a szomszédait. Félix a kiszolgáltatott ember helyzetéből panaszolta: — Ünnepélyesen biztosítom. drága Editke. hogy önökkel szemben csakis én lehetek a naiv. Az erőviszonyok lesúitóak reám nézve. Dezső hanyagul elsöpörte a szomszéd taktikázását. — Éppen ezért egv naiv embert semmire sem akarunk rábeszélni. Nekünk nem fontos. Ebből következően nem is sürgős. Ijedten módosított Paula: — Ez nem tárgyalási stílus. Vegyük komolyabban a dolgot. Kapva-knoott Félix a felkínált segítségen. — Paulácska, ön rezonál az én vágyaimmal. Valóban komoly ajánlatot tennék. Szükségem van az egyik lakásra. — Mikor? — érdeklődött az unottan pipázható Dezső. — Akár azonnali szakikörösökkel ismerkedtem. Így kerültem kapcsolatba például a debreceni fafaragó csoporttal, akiktől sokat tanultam. Így jutottam el a Fiatal Népművészek Stúdiójába is, amelynek máig tagja vagyok. Mindezt Nyerges János az olyan emberek lassúságával mondja, akik nem szívesen beszélnek magukról. Érezni, hogy mondandóját, élményeit mindaz a célszerű, használati tárgy jobban kifejezi, amelyet dióból, meggyfából vagy körtefából faragott Felesége azonban a tízhónapos Ibolyával a karján hatalmas paksamétát hoz be. Fényképek, oklevelek kerülnek elő. Az utóbbiak az eddigi díjakról tanúskodnak: itt van az 1977-es nyíregyházi országos gyermekkiállítás ezüstérme, aztán A népművészet ifjú mestere című pályázat diplomája is a sok más „kissebb" kiállítás do- kumentje mellett. A fotók pedig faszobrot, ülőgarnitúrákat ábrázolnak. Valameny- nyinek története van. Az egyik a Hortobágyi Nemzeti Park székházát díszíti, a má_ sik Nyíregyháza egyik terét, a harmadik a tokaji alkotótábor kertjét. — Az apró munkákkal nem sokáig foglalkoztam, hamar elkezdtek a nagyobb, „brutáldsabb” darabok érdekelni — folytatja, miután az is kiderül, hogy Poroszlóra nősülés révén került még 69-ben. — Megpróbálkoztam rönkbútorofckal, -asztalokkal, -székekkel, -lócákkal. Különben máig is olyasmivel szeretek a legjobban foglalkozni, amin van mit csinálni, van mit fogni... A mintákat könyvtárakból lestem el, a legjobban tetszőket pedig a debreceni Néprajzi Múzeumból. Most fölélénkül a mokány, fekete fiatalember, a szobai darabokon mutatja, milyen is az az úgynevezett alföldi minta. A metszett faragás, amelyre a mértani idomok, a körök, a négyszögletes ráDezső még unottabban pöfékelte a pipal'üstöt. — Tessék leszámolni a négyszázezer forintot. — Szemrebbenés nélkül? — akadt fenn a szeme Fé- lixnek. — Tőlem pisloghat hozzá. Nem nézek oda, mivel tudom, hogy hajlamos a zavarra, Félix Elek bánatba esve panaszkodott: — Istenem, istenem ... Nem is merek összeget mondani az asszonynak... Együttérzőn düllesztette rá békaszemét Paula. — Ennyire talán mégsem tragikus, Félix úr. — Önök előtt nincsen titkom. Bevallom, hogy otthon alig-alig van némi szavam. De ha például ötvenezerrel kevesebbet mondhatnék ... Dezső mély szívással készült valami gorombát mondani, de meggondolta magát. így könnyen hihették, hogy nagy nekikészülődése nem volt egyéb, mint a pipa iránti mohóság. — Ellenkezőleg. A maga helyében én százezerrel többet mondanék és a nagybecsű hitves kivirulna a gyönyörtől, hogy egy vagyont sikerült lealkudnia. Félix gyorsan válogatott a kifejezések között, hogy talpraesett és mégis hízelgő választ adjon, amikor lárma támadt odakint. Zajosan döngették a lépcsőt, beszélgettek. — Meglőttek a szurkolók — nézett Dezső az ajtó felé. A következő pillanatban már be is tódultak. Elsőnek Danka Károly, Edit férje lépett a szobába, pilledten, de jókedvűen. Mögötte Rózsi, a lágy. szőke asszony, a másik meny. Végül Zoltán, a kőműves: súlyra és termetre méltó a feleségéhez, csak époen nem a szőke lágyak, harem a barna kövérek fajtájához tartozott. (Folytatjuk!) cső zások a jellemzőek. Nem kis büszkeséggel említi; hogy ezt az igen régi stílust alig néhányan alkalmazzák az országban. — Igaz, talán szerszámúit sincs olyan hozzá — vezet ki a konyhába, s mutatja a bárdot, a kétnyelű kést, a kisfejszét, s főleg a híres kapocskát, amivel a légii no-; mabb íveket lehet vájni. — Legjobb használatukat már kicsi korban elsajátítani — mondja. — Azért is örülök, hogy a középső gyerek, Jancsika már nagyon érdkelődik. Még csak hatéves, de már szinte mindent meg tud csinálni. Végül terveiről, legújabb munkáiról kérdezem e ritka népművészeti ág ifjú mesterét. — Jelenleg apróbb tárgyakat készítek a népművészeti boltoknak Budapestre. Jól jön a keresetkiegészítés a fakitermelői munka melléi A családot ugyanis főleg ea utóbbiból tartom eL Nos,' ami azonban nagyon izgatja a fantáziámat, az egy bö- dönhajó kdfaragása lenne; méghozzá speciális új-zélan- di eljárással. Mindig is ér-' dekeltek ugyanis a járatlan utak, ugyanazt nem szere-; tem sokszor újra faragni.' Ezt a bödönhajót nemrégi-’ ben láttam, s most nagyon kiváncsi vagyok, nekem sikerülne-e. Ha lesz egy csöpp időm, — talán a tavasszal, — megpróbálom. Nemei* Zsuzsa mólja Akár hiszik, akár nem,(, (ez a szó: foljamolja. ma. >gyárul fülemülét jelent. ($ 'Hogy milyen nyelven > >hangzik foljamoljá/nak? ti >Természetesen magyar/ nyelven. De csak akkor, ha} • nem született hazánkfia5 \igyekszlk nyelvét a lehető ti legjobban ráigazítania ne-ti >ki ismeretlen ü és ö han.ti I gokra, és egynéhány más) >hangra. Ekkor lesz a füle-S ? műiéből foljamolja. ) > De hát kiből robbanna (ki a pukkadozó nevetés az>> (ilyen nyelvtekerés halla./ >tán, ha a más nép fia ked-S 'veskedésből szólaltat meg) i magyar dalt a mélyen ( í tisztelt magyar ünneplő ti (közönség előtt? Mint ahoctyti ;történt ez a hazánkban/ ideiglenesen tartózkodó szovjet hadsereg déli had-)1 , seregcsoportjának gyöngyö- f~si fellépésekor. A jubileu-y mi ünnepségen a szovjet katonaegyüttes meg akarta ajándékozni a helybeliek ( szép számú csoportját és(y csárdást is táncoltak Ko-| dályt is énekeltek és iát-ő szottak magyar dalokat, és (< népdalokat szólaltattak>\ . meg. Tették ezt tiszta sziv-(‘ Vvei és tiszta szívből, azzal a mosolyogni valóan kedves, csetlő-botló igyekezet- ’< tel, ami ilyenkor szinte /, elkerülhetetlen. (j <4 közönség azonban vas.'1 tapssal jutalmazta a fi- \gyelmcsséget. .Bár azt is meg kell mondani, hogy a művészi színvonal önma. gában is kiérdemelte a>\ közönség tetszését. Egészen biztos, hogy a>' gyöngyösiek sokáig emlé-k keznelc még a kitűnő szov. jet együttesre, a jó hangú , enekesekre, a szépen szóló' '!zenekarra, a csinos lányok /táncos lábaira a fiúk vi-y ‘}dám parádézására, no és a'‘ foljamoljára. Amely a nó. tabeli sárgarigóval együtt olyan panaszosan tudja ki- ,^dalolni a bánatos szerelem ■ szén szavát. Nemhiába mondják: a y •/zene óriási összekötő ív a y /nevek között. % Még foljamolja mirais. (Q'-’t)