Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

Ügyek, ítéletek, sorsok zökat jelölnek, választanak — teljesen szabálytalanul — a felelősségteljes tisztségek­re. mint például a tanácsi építőknél is, s nem veszik mindenütt eléggé komolyan a társadalmi munkások jo­gi felkészítését. így már ta­valy nem volt kielégítő a beiskolázottak száma a me­gyében. Igen régen vettek részt továbbképzésen a Thorez Bányaüzem> a Hat­vani Konzervgyár vagy az ugyancsak Zagyva-parti AFIT-üzem tisztségviselői, a KAEV gyöngyösi gyáregysé­gében pedig csupán a bizott­ság elnökének ilyen oktatá­sát tartották fontosnak. Né­ha bátortalanságot mutatnak a bizottságok, olyan mintha tartanának a gazdasági veze­tők haragjától. ALAPVETŐ HIBÁK Ü i r Áz már inkább csak for­mai. „alaki” hiba, hogy ki- sebb-nagyobb rendetlensé­gek vannak az ügyek ikta­tása körül, sokkal inkább ' ■rrmm&pv . ............ . . J * !» „-'T* Á* ' MIÉ ■' Gyermekről» EiMmkm Mintegy kétszáz helyi asz* szonynak ad munkalehetősé­get a budapesti Ramona Ktsz erdőtelki telephelye. Főképp műszálas gyermek- ruházati cikkek: kertésznad­rágok, garbók készülnek itt, mintegy 70 ezer havonta. Az itt gyártott termékeket a fő­városban levő központon ke­resztül értékesítik ország­szerte. Felvételünk a szövetkezet női dolgozóinak munkájából ad ízelítőt. A kiszabott textíliák ösz- szeállításánál nagy szükség van Nagy Mária és munka­társnői szakértelmére. (Fotó: Szabó Sándor) Módosított határidők Decemberre átadás? Többnyire irigyelt ember á vezető — jóllehet, csep­pet sem könnyű a dolga. A „főnök” részéről így vagy úgy határozni, dicsérni vagy elmarasztalni, jutalmazni il­letve büntetni egyaránt eléggé hálátlan dolog, hi­szen egyenesen képtelenség mindenki kedvére tenni. Ál­lásfoglalásra azonban min. dánképpen szükség van. S ha ez körültekintő, sokolda­lúan megalapozott, tárgyi­lagos, józan, reális: akkor előrelendítő. Elősegíti az üzem, a vállalat, az intéz­mény fejlődését, a dolgozót kötelezettségeinek mara­déktalan teljesítésére, egye­bek mellett fegyelmezettebb magatartásra, munkaidejé­nek tökéletesebb kihasználá­sára készteti. Javítja a lét­számgazdálkodást. hozzáiá- rul a tervek sikeres teljesí­téséhez, nem utolsósorban erősíti az üzemi demokrá­ciát. Viszont, ha pusztán személyi. egzisztenciális problémákat takarnak a egyes intézkedések: mérge­zik a munkahelyi légkört. rontják a közérzetet, a be­osztottak biztonságérzetét. Vajon, milyenek mind­ezekről a megyei tapaszta­latok? Általában egyetértés, béke van-e üzemeink, válla­lataink „háza táján”, vagy folyik a „háborúsdi”? / ELGON DOLKODTATÓ SZÁMOK í Nos, mint a Heves megyei Munkajogi Bizottság nemré­giben tartott testületi ülé­sén is számot adtak erről: vegyesek a benyomások. ' Az tás, a hatásos jogpropaganda, tás, a hatásos jogpopaganda, az immár csaknem 70 he­lyen működő szakszervezeti jogsegélyszolgálat sok eset­ben elejét vette a civódas- nak, tisztázta a nézetelteré- seket Másrészt a közismert munkaerőgondok miatt a gazdasági vezetők számos alkalommal eleve hajlottak I a kompromisszumra, gyak­I ran úgyszólván csak a vég­! ső esetben nyúltak olyan kérdésekhez, amelyek vitá­ra adhattak okot. legutol­jára hagyták a fegyelmezést. A munkaügyi döntőbízott­i ságok azonban így is nem kevesebb, mint 1631 ügyet tárgyaltak 1975-ben, 2031-et a következő evben és — ha valamelyest javult is a I statisztika — 1903-at tavaly. f S egy őszi felmérés sze­rint az idén is jócskán akadt még dolguk a társa­dalmi igazságtévöknek! A program szerint megvizsgált három áfésznél összességé­ben tovább nőtt a pana­szosok „forgalma” az előző esztendőhöz képest, Gyön­gyösön ugyan több mint harmadára csökkent, de Egerben csaknem kétszere­sére emelkedett. A helyi­iparban fele annyi sérelem­re sem kérték orvoslást. 1 mint korábban, a vállalatok egy részénél nem, vagy alig, más részénél pedig ha­tározottan változott a kép. kedvezőbbnek látszanak a tapasztalatok. Ugyanekkor a közlekedés területén, csu­pán a Volán 4. számú Vál­lalat hatvani üzemében 33, gyöngyösi egységében pedig 41 vitát dokumentálnak a jegyzőkönyvek. A szövetkezeteknél jó­részt a leltárhiányok miatti kártérítések váltották ki a felháborodást a dolgozókból, a helyi iparban főleg fe- gyelmik> a munkaviszony megszüntetése, a munkaszer­ződés módosítása vagy ép­pen a túlórázás körül kere­kedtek viták. Gyakran pe­dig az alkohol okozott ügyet. A Volán idei, első félévi 15 gyöngyösi elbocsátásából például 9 történt ittasság miatt. Önmagukban is elgondol­kodtatok ezek a számok. Még inkább pedig, hogy a döntések legalább ilyen ve­gyes benyomásokat ébresz­tenek a vizsgálódóban. A legutóbbi három évben ugyanis a bizottságok kevés kivételtől eltekintve csaknem fele-fele részben adtak iga­zat a dolgozóknak illetve a vállalatoknak. A határoza­tokkal esztendőről eszten­dőre többen fordultak az „£g&-Mmkaüaui^mmáah£^ ahol a korábbi ítéletek mintegy felét kellett meg­változtatni, ami a kétségte­len igyekezet, a jó szándék, az elért eredmények ellené­re is a helyi jogalkalmazás, joggyakorlás még mindig meglevő bizonytalanságára vall. MEGLEPŐ FELISMERÉSEK S ha a tapasztalatokat alaposabban is elemezzük, meglepő felismerések egész sorához jutunk. Kiderül például, hogy bizony ma is baj van a munkaügyi szak­ember-ellátottsággal: a vál­lalatoknál az e feladatokkal, foglalkoztatottak negyed ré­sze mindössze nyolc álta­lánost végzett, jobb esetben is legfeljebb középiskolai végzettségű, a felsőfokú ké­pesítésű ritka, mint a fe­hér holló. Leggyakrabban olyanok adnak tanácsot, vagy éppen döntenek nem­egyszer bonyolult kérdések­ben is. akiknek ehhez hi­ányzik a felkészültségük, így aztán nyilvánvaló, hogy olykor ' szinte első pillantás­ra megkérdőjelezhetők a határozatok. Hiba a . vállalati érdekek néha minden áron történő védelme, sokszor a legkén- lelenebb esetekben is. Hi­szen nyilvánvaló, hogy pél­dául a kereskedelemben, ott. ahol nincs meg az áru­készlet kellő biztonságú tá­rolása, leltárhiányért aligha lehet felelősségre vonni a raktárost vagy a boltost. Foglalkozási megbetegedés esetén az erdőgazdaságnál és a bányáknál is fölösle­ges szerencsét próbálni, ki­bújni a járadék fizetése alól, még ha ez néha ki­mondottan nagy terhet is ró a munkáltatóra. S hogy mást ne említsünk: a vi­tathatatlan összeférhetetlen­ség miatt hasztalan próbál­kozás volt a cipőgyár he­lyettes vezetője részéről is> amikor elvállalta a helyi munkaügyi döntőbizottság elnöki tisztét... Egyrészt ilyenek és ha­sonlóak az észrevételek, amikért joggal érheti kritika a munkahelyek gazdasági vezetőit. Másrészt azonban az is igaz, hogy a szak- szervezeteknek sem éppen kevés a tennivalójuk terü­leteiken, miután — mint az előbbiekből kiviláglik — sajnos, a munkaügyi döntő- bizottságoknál sincs minden rendben. Előfordul, hogy kellő helyi tapasztalatokat nélkülöző, mindössze egy­két éve alkalmazott dolgo­öntudatból lehet-e ker­tészkedni? Még inkább: le­het-e így négy szövetkezet­nek összefogni azért, hogy több ezer négyzetméternyi területű zöldségtermelést va­lósítsanak meg fóliasátrak alatt? És a haszon? Miből fizetnek munkadijat akkor a tagjaiknak? Miből telik nekik gépre, vegyszer­re, kulturális célok elérésé­re? Márpedig Gyöngyöshalá­szon nem térnek ki ezek elől a kérdések elől. O A városi pártbizottság a tanáccsal együtt arra törek­szik, hogy a lakosságnak jusson mindig elegendő zöld­ség és gyümölcs abból a földből, ami a gyöngyösi és a környékbeli tsz-ek gazda­ságához tartozik. A megfe­lelő fórumokon nemcsak ál­talában fogalmazgatnak ar­ról. hogy mit kellene tenni, hanem „testre szabják” a feladatokat. Nehogy félreér­tés legyen, nehogy bárki azt mondhassa, ő nem is gon­dolta volna, hogy rá is vo­natkozik ez vagy az. A gazdaságok értették ed­dig is, értik most is, mi a tennivalójuk. Kissé fanyarul, de az önirónia belső derűjé­vel mondják mostanában: a kertészkedés politikai tett nálunk. Csinálni kell, ha nincs is rajta haszon, de ar­ra feltétlenül törekedni illik, hogy ne is vigye el a más ágazatban megtermelt jöve­delmet. Ügy szokták monda- ai. .szakmai. asaraftonala baj viszont, hogy olykor indokolatlanul elhúzódik egy-egy sérelem rendezése, túlzottan soká kerül sor a tár­gyalásra. s a határozat men- hozatalánál elmulasztják fel­hívni a figyelmet a jognr. voslati lehetőségre. Ezek pe­dig számos dolgozót elret­tentenek attól hogy az iga­zukat keressék. Ennélfogva aztán gyakran hamisak a statisztikák is: nem azért csökken a döntőbizottságokon a félforgalom, mert javult a helyzet, hanem azért, mert a sértett egyszerűen kilátástalannak tartja, hogy lépéseket tegyen panaszával. Minden további nélkül be­letörődik helyzetébe, sorsá­ba, feladja a harcot Egyszóval: üzemeinkben, vállalatainknál még eléggé messze vagyunk az írás ele­jén emlegetett békétől. Sok az ügy. amely a munkaügyi döntőbizottságok vagy törté­netesen a bíróság elé kerül indokolatlanul és indokol­tan. A helyi állásfoglalások­ban gyakran alapvetöek a hibák, számtalanszar előfor­dulnak tévedések, jogtalan­ságok, törvénysértések. Nem_ egyszer olyanok a mulasz­tások, amelyek minden to­vábbi nélkül elkerülhetők lennének, ha a jelenleginél több gondot fordítanának a rendkívül felelősségteljes munkára, Győni Gyula „Novemberben átadják.” Ezzel a címmel jelent meg még szeptember közepén egy tudósításunk, amelyben hirül adtuk a Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat bri­gádjainak vállalását, misze­rint november 15-re átadják az egri Csetookszári-Iakóte- lep új óvodáját. Hogy a vál­lalásból nem lett semmi, azt bizonyítja: még a hónap vé­gére sem végezhetnek itt az építőik. Az utóbbi hetekben azonban mind többen kezd­ték mondogatni, hogy még decemberre sem készül el a létesítmény. Hogy igaz-e a hír, vagy sem, ezt kérdeztük a Heves megyei Beruházási Vállalat és az Állami Építő­ipari Vállalat vezétőiitől. — Hajtani kell a követ­kező hetekben, hogy leg­alább december vegére elké­szüljünk — mondja Boldis Pál, az állami építők fő­mérnöke. — A burkolok, il­letve az épületkárban tartő szövetkezet festői dolgoznak az épületben. Akad ugyan néhány részprobléma, de en­nek ellenére hisszük, hogy még az idén átadjuk az óvo­dát. A beruházási vállalatnál Gabor Ede osztályvezető el­mondta, hogy a legnagyobb gond a fűtőberendezések működtetése lesz, ugyanis a MIGÉRT a szükséges auto­matikai egységeket csak 79 első felében tudja szállítani. Épp ezért még meg kell egyezniük a távfűtő művek­kel, mert előreláthatólag ké­zi vezérléssel biztosítják majd ideiglenesen az egyen­letes fűtést. Megérkeztek már az óvoda első berende­zései, bútorai is, amelyeket november végén már az egyes foglalkoztatókban he­lyezik el, hogy a beköltözés még gyorsabb lehessen. Az már most biztos viszont, hogy az udvar felszerelése csak az első negyedévben készül el, de a kertészek el­végezték időben az udvar­ban a humusztelepítést, így tavasszal egyszerűbb, s gyor­sabb lesz majd a növények ültetése. Persze mindebből a leg­többet az építkezés közvet­len irányítója lát. Frídnch István építésvezető viszont már korántsem ennyire de­rülátó, bár... — ... bízunk mi is a de­cemberi átadásban. De né­hány, olykor negyedevekig elhúzódó vita miatt, akkora a késés, hogy azt nehéz lesz behozni a szerelőknek. A különböző fűtövezetékekre például különleges, az or­szágban alig használatos szi­getlest kért a beruházó, amit a Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat nem tudott vállalni. Csak hónapok múltán szüle­tett egyezség, egyfajta kom­promisszum, amit megköt­hettek volna még akkor. Ugyanez a helyzet az úgy­nevezett minimál kádakkal, amit Magyarországon jósze­rivel nem is gyártanak. So­káig ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz, de a végçn szén csak a. megtervezett beruházási pénzekkel tud­nak operálni, azok pedig meghatározott célra várnak. Üjabb tanácskozás, újabb fejtörés, aztán a lehetőség mégiscsak kialakult. A hat­százezer forintos összeg ki­kerekedett a társult tsz-ek pénzügyi alapjából. Egyenlő arányban állták a végössze­get. Abban is döntöttek, hogy a fóliatelep műszaki tervezé­sét a gyöngyösiek végzik, a megépítését a halásziakkal együtt szintén ők csinálják. Így kerül majd kevesebbe, mintha idegen vállalkozóra bíznák. Minden forintnak jól megnézték a helyét, hiszen az államtól egy fillért sem várhattak. A budapesti AGROKER a megrendelésüket elfogadta, a szállítást 1979 első hónapjá­ra ígérték. A több mint két­száz méter hosszú, félköríves fóliaalagútboa hármat állíta­nak fel egymás mellé. Egy- nek-egynek a szélessége 7,5 méter, a magassága 3 méter lesz. Paradicsom és paprika díszük majd a fólia alatt. És •azt is szeretnék, hogy jövő év végére már fűtés is le­gyen az alagutakban. A ter­més beérését ezzel Is gyor­sítani akarják. Halkan megjegyzik: ha valahonnan el tudnak majd csípni egy kevéske forintot, . -akkor-.a Qjost működő mégis másfajtát kell beszed rezni. Csak hét ehhez is idő kell. Sokáig fájt a fejünk aa ételfelvonók miatt, amit vé* gül a kivitelező — egy fóti szövetkezet — a múlt év he* lyett már most eikezdefcl szerelni. Teljes gőzzel dol­goznak a villanyszerelők is, hogy a december végi mű­szaki átadást meg tudjuk tartani. A beszélgetések során a» eredeti határidőről mindenki mélyen hallgatott. Nem ia csoda, hiszen már nemcsak a vállalt határidőt, hanem a szerződésben meghatározott, december 15-i átadas idő­pontját is szeretnék az épí­tők. beruházók nemileg odébb tuszkolni. Mint később megtudtuk, a kivitelezők budapesti laká­sok építését gyorsították, s emiatt kénytelenek voltak csökkenteni az óvodánál dolgozók létszámát. Mindé* miniszteri utasításra történt, igaz, még áprilisban. Azóta bőven lett volna idejük aa állami építőknek ügy szer­vezni a munkát, hogy a me­gyeszékhely számára oly fontos gyerrnekmtezmen.y is időre elkészüljön. Azt pedig mar meg sem mertük kér­dezni egyik illetékestől sem — ismerve Eger óvodahely­zetét, s több száz csalad gondjait —, hogy mikorra adják át az óvodát. Egy újabb határidő-módosítást ugyanis ezek után már mi is restelnénk leírni. Cziráki Péter főzdéj ükből fcartósftöözemeí alakítanak ki. Még nincs készen a jogi forma, még a szerződést ösz- sze kell majd állítaniuk a jogászoknak, hogy a tsz ille­tékesei, a társult gazdaságok vezetői aláírásukkal szente­sítsék mindazt, amit a valói ságban már elkezdtek. Erre a formális dokumetv? tálásra szükség van. Amikor azt kérdeztük Cse­res Istvántól, a gyöngyösha­lászi Győzelem Tsz elnöké­től, hogy ezzel a fóliásker- tészettel valaminek a kez­detéhez jutottak-e el, vagy egy folyamatnak a végére értek, azt válaszolta: — Az ilyen társulásoknak a jövője még csak most kez­dődik a mi gazdasági kör­nyeztünkben is. Feltétlenül helyesnek tartanám, lia például a legelő-, illetve a takarmánygazdálkodásban tudnánk mielőbb egy ilyen összefogást létrehozni, ami­nek kedvező hatását az ál­lattartásra, aligha kell ma­gyarázni. Régi mondás: evés közben jön meg az étvágy. Lám. csak meg kellett mozdulni, az első ötlet si­kere már hozza magával a többit. Így van ez jól, így lesz a tágabb közösségnek is mind nagyobb haszna az Ilyen társulásokból. Ærnmg.É) 13Î8.- rnrrnfTir V, r nivuMB;' Együtt könnyebb nullára jöjjön ki legalább a végelszámolás. Persze, az sem törvényszék rű, hogy a kertészetből ne guruljanak elő a szépen csengő forintok a kiadásokra szükséges mértéknél na­gyobb arányban. Csak az út- ját-módját kell megkeresni és azt követni. Erre jó pél­dául a fóliás termesztés, amihez a beruházást társulás útján lehet elvégezni. Ahogy erre szánta el ma­gát Gyöngyös, Gyöngyösha­lász, Gyöngyösoroszi es Gyöngy össolymos. O Előbb a halásziak kezdtek el számolgatni. Ha a párt és a tanács által megfogalma­zott feladatokat végre akar­ják hajtani, akkor jobb len­ne az állami támogatás igénybevételével egy kétezer négyzetméter alapterületű fóliás kertészetet létrehozni. Mennyibe is kerülne s Pásztó 72-es típusú szerke­zet? Ohó. álljunk meg, alig valamivel kevesebbe, mintha az alapterületet több mint a kétszeresére emelnék. Ha ez így igaz, akkor nincs min gondolkozni. Bele kell vág­ni. A kétezer négyzetméte­res fóliateleppel megbirkóz­tak volna, egyedül is, a meg- nagyobbítotthoz már társak­ra volt szükségük. Így ült össze a már emli­Nem kellett egymást sokáig győzködniük, a jó tervet senki sem ellenezte. Hívták a szakembereket a megyei tanácstól, ők mondjanak vé­leményt: hol lenne a legjobb helye a fóliatelepnek. Így jutott a választás Gyöngyös­halászra, ott is a régebbi ker­tészet területére, aminek megnagyobbítása nem okoz majd különösebb feladatot. Közel az aszfaltút, ott a víz­tároló is, a majdani Ml—3-as is egy karnyújtásnyira esik majd. A halásziakat az is sár-' kallta, hogy a szőlőgazdál­kodásuk gépesítését el akar­ják végezni, emiatt ott kö­rülbelül harminc asszony dolgos keze maradna tétlen. A fóliás kertészet tehát rá­juk várna, és ha az asszo­nyok létszáma a természetes kopás miatt csökkenne, a fóliás művelés gépesítése meghozná a megoldást. Egy szó. mint száz, a sa­ját érdekük is a kertészet fejlesztését sugallta. 0 A baj akkor állta el a tettek útját, amikor az újabb rendelkezés visszavonta a kertészeti fejlesztés korábbi állami támogatását. Gyöke­resen megváltozott a helyzet. Itt már mélyebben kellene a zsebbe nyúlni. Ahhoz vi­szont a Magyar Nemzeti •Bank -eapeterteafe- ttt kgL iáé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom