Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
. - o távollétében Choinski groteszk játéka az egri színházban közönség egy részéből, de Ugyanakkor átiitöbb sikert arat a bemutató. és jobb, szókimondóbban hatásosabb lesz az előadás. Olyan előadásra gondolok, amely nemcsak a félelem komédiáját igyekszik nyújtani, hanem megmutatja a hősök rossz lelkiismeretét is. Orbán Tibor kitűnő tér- és tempóér- zéke csupán a szereplők cselekedeteit villantotta fel, de nem engedett a lelkükhöz, a gondolataikhoz. A hanghatások kitűnőek, remek Mendelssohn hegedűversenyének groteszk megszólaltatása. Milyen kár, hogy mindez nem az előcsarnokban fogadja a nézőt, és készíti elő a megfelelő színházi hangulatot. & A csak vázlatosan megírt szerepek megformálása jelentős művészi feladatot rótt a színészekre, hiszen saját tapasztalataikból kellett megtoldaniuk, kiegészíteniük a hiányos jellemrajzokat. Ugyanakkor típusokat, magatartásformákat képviselnek az egyes szereplők, ösz- szeütközésük pedig már-már világpolitikai helyzetet példáz. Ilyen vonatkozásban szólok elismeréssel a színészek játékáról, eleven, hatásos hangulatváltásaikról, s nem kevésbé arról, hogy milyen jól „belakták” ezt a szokatlan formáiú nagyszínpadot, amely dúskáló rendetlenségével, tobzódásával az ízléstelen nagyratörés hangulatát nyújtotta. (A díszletet Vészi Eva, a kosztümöket Ék Erzsébet tervezte.) Eufrozinát, az egyszerűséget, a józan észt képviselő házvezetőnőt ne: *er Hedvig alakította. Játa neves kfimiszerző alakiát ;s idézte ugyan, mégis ő közelítette meg legklasszikusabban az előadás diktálta groteszk stílust, Henryt Sallós Gábor játszotta, jől érzékeltetve a volt zsoldoskatona elkövetett és megszenvedett borzalmait. Ábrahám István egy másik nehézfiút, Alvarezt. az amerikai ízekkel megmintázoH gengsz.tprfélét vitte színnad- ra a leleplezés jelenetében hatásosan. A humanizmust kénviselő Professzort Simon György formálta meg. Kiegyensúlyozott játéka, a figura, arnelv tulajdonképpen a szerenlők katalizátora is volt, tetszett. Nem e’őszőr írjuk: Komáromy Éva őszinte és drámai is tud lenni nrő- zában. Szenvedő Martháia érdemes alakítás. Csiszár András az újságíró. Kulcsár Imre pedig a bankár egy- •egv lellemző kispolgári vonását mutatta fel. Horváth Zsuzsa marékén’“ megfelelően hisztériás volt. Márkusz László — Paulát minden bizony- nyal az anyagiak izgatják — helyesbített él nélküli célzatossággal a mérnöknő. — Hogy mennyivel állhatok rendelkezésre. Nos. elébe megyek az indokolt kíváncsiságnak. Közlöm, hogy pilla- natnyilag engem sem vet tel a pénz. De karácsonyig mea- adom a tízezret. Kissé megzavarta Paulát, hogy beleláttak a hátsó gondolatába. Kapzsinak, türelmetlennek. netalán irigynek mégsem akart látszani. Védekezve mentegetőzött. — Nem mondtam semmi sértőt... A családban csak tudhatnak róla. hogv lehetnek gondjaink? Mártikét fölvették a pedagógiai főiskolára. Ö vem érezheti meg. hogy annyi kiadásunk van. — Mártika, Mártikat — rándította félre gúnyos száját Dezső. — Annyira talán mégsem égtünk le hogy a lányunk rongyosságára kelljen hivatkozni. — Még szép — bámult a férjére feddően Páüla. — Vagy neked olyan mindegy? Kulcsár Imre, Horváth Zsuzsa és Demeter Hedvig a játék egyik ielenefében (Fotó: Tóth Gizella) o A romantikától az avantgárdig, a dokumentumtól a költőiaégig sokszínű palettán játszik és különböző dramaturgiát követ a lengyei színház. Igazi kincsesbánya, s a lengyel dráma nemzetközi híre, sikere, mint jó ajánlólevél kíséri, olykor meg is előzi a bemutatókat. A parabola-drámáiról nálunk is jól ismert Mrozek és a költői színház vonzásában élő Ró- zevicz mellett Krzysztof Choinski a lengyel drámaírók egy másik vonulatát képviseli. Művel csillogóan tiszták, őszinték, olykor kissé didaktikusak is. Riadó című drámájában, amelyet kiemelkedő sikerrel játszott a miskolci—egri színház, a kegyel- lenség, az embertelenség elten protestál, Kaposvárott bemutatott művében, az Éjszakai történetben pedig egy bűnügyi szituáció keretében az emberi élet szorongatott- ságának motívumait vizsgálja. Mindkét magyarországi bemutató ugyancsak jó aján- 1 ólevél, amely arra biztatta a színházat, hogy a lengyel dráma Ünnepe alkalmából Choinski egy új művét állítsa színpadra. o A darabválasztás tehát többszörösen indokolt, hiszen a Pályi András fordításában ősbemutatóként közönség elé került dráma — az író színműnek, a rendező groteszk játéknak nevezi — ugyancsak aktuális témát és mondanivalót kínál. Choinski hősei mai emberek, akik különböző rendben, és rangban, és persze múlttal a hátuk mögött, itt élnek közöttünk, s az ismert krimiből kölcsönzött ötlet nyomán találkoznak egy lakatlan sziget egyetlen penziójában. Sajátos rezervátum ez a penzió, ahol az elzártság, az egymásrautaltság felkorbácsolja az emberek amúgy is megfáradt, megkínzott idegrendszerét. S mert a penzió vendégei — s általában az emberek! — magukkal cipelik környezetük ártalmait, a napi hajrá, a családi éiet. a politikai helyzet, a külső világ feszültségeit — szinte riadtan reagálnak a váratlan helyzetekre, az őket ért negatív hatásokra. S egyszer csak félni kezdenek, rettegnek, riadalomban tartják egymást és önmagukat is. Jó az ötlet, szimpatikus az írói alapállás. Choinski tulajdonképpen reális történelmi, társadalmi tapasztalatból indul ki, amikor néhány szituációval szinte veszélyhelyzetbe hozza hőseit, az emberiséget jelképező kis társadalmat. Nem hiba nélkül való és nem is meredeken felfelé ívelő Choinski drámája. A túlságosan széttöredezett diar lógusok, a csupán vázlataiban megrajzolt jellemek gyengíÖiS UT. S. november U».. csütörtök tik a dráma lendületét, s nem jutunk közelebb a hősök magatartásához kém. Az Éjszakai történetnek egyik alakja mondja: madarat tolláról. embert a félelme okáról Ismerni meg. Bölcs igazság ez, ám éppen a félelem mögöttes indítékainak, a rossz lelktismeret különböző okainak feltérképezésével marad adósunk az író. Ügy tetszik, egyrészt túl bonyolult a vállalt feladat: emberileg, társadalmilag elfogadható megoldást, kiutat találni a szorongatott helyzetből. másrészt túl egyszerű, hiszen ebben a drámában minden „rossz” a pesszimizmus nyakába is varrható. A .,... távollétében” hőseinek többsége ugyanis egyszerűen pesszimista. Olyan emberek ők. akik mindig a legrosz- svnb'o szivart választják ki a dobozból, s ilv módon a legrosszabb füstölnivalót szívják, míg az optimisták ugyanebből a dobozból választanak ugyan, de mindiga legjobbat. o A sokszínű és magas színvonalú lengyel színházi kultúrát, valamint a már korábban sikert aratott szerzőt megillető felfokozott érdeklődéssel vártuk Choinski drámájának a bemutatását. Az előadás rendezője, Orbán Tibor jó érzékkel használta ki a mű értékeit, gondolatilag gazdag, több rétegben polemizáló előadást láthatott a közönség. Hogv az egri előadásban mennyi volt a parabola. az abszurd, vagv milyen mértékben érvényesültek a groteszk elemek, azt már csak azért sem érdemes firtatni, mert oly közel állnak egymáshoz ezek a fogalmak. Legalábbis a színpadon. Ténv. hogv a rendelés felvállalta n mű krimi-vonalát, ás elkerült megvalósítania a döbbev"t és a humor biro- nvns fajta szintézisét. TIv módon olvan előadást láttunk. amelyet izgalommal, derűvel és érdeklődő flevelemmel kísért a közönség. Végül nedig némi csalódással fogadott. Nem szüséges, hogv mindenki egyformán értse az előadás eav_egv rn“zzanafát. a hősök magatartását, vagv hogv mindenkinek pontosan ugyanazt sugallja a bemutató. A ma már méltán híres és elfogadott szerző Becket. Godofra várva című abszurd játékában mindenki várta a színen meg sem jelenő On- dotnt. akiről nem tudják kicsoda, micsoda. így vannak, akik a hatalommal, az istennel. ám vannak, akik a szocializmussal azonosítják Nos. Choinski műve. illetve az egri előadás is azok közétartozik. amelyek nemcsak gondolkodásra. hanem esrtleg vitára is késztetik a nézőt. Itt van például az első rendezői ötlet, a cím “lé helyezett három pont. Kinek a ......távnllétáhen" félnek egvm ástól az emberek, és sodorják f»lt“ewerzett önmagukat kilátástalan helvzetbe? A tulajdonos, a gondnok, vagv a hatalom fávolláté- ben? Érthető fgv is. Én általánosabb érvényű mondani valót vélek kicsendülni az előadásból: a józan ész távollétében uralkodik el a bizalmatlanság. Az emberek, az országok, és a földrészek között. "Tessék végiggondolni, mi következhet... A közönség persze szereti érteni a színházat. (A kritikus is.) Az előadás befejezését, végső kicsengését feltétlenül. Ezen a ponton bizony vitatható az egri bemutató. Nem a rendezői szándék, az eredmény inkább. Pontosabban az, hogy ebből mi sugárzott át a rivaldán. A darab végén a penzió fegyverrel és nyugtalansággal felszerelt vendégei eltűnnek a színről, csupán a Vergiliust olvasó, fegyvertelen profesz- szor marad egy erős fénnyel megvilágított asztalnál, így hirdetve a humánum, a ráció diadalát. A Rodin Gondolkodóját idéző befejezés hatásos ugyan, érzelmileg talán kielégíti a nézőt, ám az értelem nem szívesen vállalja az ilyesfajta egyszerűsítést. Érdemes lenne másként megkomponálni ezt a befejezetlen „finálét”, mint ahogyan hatásosabb zárójelenetért kiált az első rész is. Vagy inkább szünet nélkül játszani az egész előadást. A rendező tehetségét jelezve és elismerve fogalmazom meg azt is, hogy egy bátrabb, a lengyel színházi életet jobban tükröző felfogás még inkább a komédiára hangolt előadás, talán nagyobb ellenérzést vált ki a 2. — Még nincs egészen kész a ház — jelentette ki Paula. — Rendes kerítés kellene. Meg betonlapok az udvarra járdának. Es a kazán. Lesz központi fűtés, vagy nem lesz? A pipázó Dezső nem számított arra, hogy felesége, ellene fordul a kérdésével. Lehurrogásnak szánta a füstöt. amit Paula felé fújt. — Majd lesz. Ráér. — De igenis kell róla be. szélni — tromfolt Paula, hevesebben villogtatva horgolótűiét. Férje unottan húzta el flegma száiát. — De hiszen Zoliék sincsenek itthon. Edit ránézett a rajzlapra. Zoli. a harrrurtik te^vérök és Rózsi, annak felesége nem sok vizet zavart. Kifizetődő önállótlanságukkul mindig ióváhagvták a családi akaratot. Éppoly fakó mint komikus érvecske volt tehát Dezső részéről reájuk hivatkozni. Munkás képzőművészeti körök számadása KÉT ÉVVEL EZELÖT1 rendezték meg először Űzdon a munkás képzőművészeti körök országos találkozóját és kiállítását. Az akkori tapasztalatok arra indították a rendezőket, hogy ismételten megrendezzék és biennálé jelleggel rendszeresítsék az Űzdon tartandó kiállításokat és találkozókat, alkalmat teremtsenek ezzel a kétévenkénti megméretésre, számadásra. így került sor az Idén október végén Űzdon a munkás képzőművészeti körök második országos találkozójára és kiállítására. A kiállításra huszonegy szakkör és tizenegy egyéni jelentkező küldte e munkáit. összesen 683 művet, amelyből a zsűri 235-öt válogatott ki. illetve fogadott el. Ebből 77 festmény, 80 grafika, 62 plasztika és 16 környezetalakítási terv és annak fotódokumentációja. A bemutatott művek legjobbjainak honoráláséra díjaikat ajánlott fel a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Népművelési Intézet, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, valamint Űzd Város Tanácsa. Díjazásban négy szakkör, hat szakkörvezető művésztanár, tizennégy egyénd alkotó, valamint egy alkotócsoport részesült. A tárlati anyag megkapó. Különös figyelmet érdemel a szobrászati anyag. A kő, fa és fém kisplasztikák mind tematikailag. mind kifejezési eszközeiket tekintve széles skálán mozognak. Megtalálható itt egymás szomszédságában az aprólékos kidolgozottság és a tömbszerű megjelenítés, a márvány hajlataival való téma érzékeltetése, vagy a fa eredeti adottságainak a kompozícióba való beillesztése csakúgy, mint a mértani formák egymáshoz illesztésével történő gondolatközlés. E sokféleség ellenére a szobrászati anyag színvonala a legmagasabb, leginkább kiegyensúlyozott. Vonatkozik ez a nagy számban látható érmékre és plasztikai kísérletekre is. A grafikai anyag sokszínűségében tükröződik leginkább a munkás képzőművészeti kö-ükben folyó műhelymunka. \ tárlat Rendezése — nagyon helyesen — helyet adott a különböző kísérleti jellegű törekvéseknek, a különböző technikák ötvözési próbálkozásainak. S az anyag egésze azt bizonyítja, hogy a grafikai ágazatban realizálódik leginkább a Népművelési In* tézet irányította képzőművészeti táborokban, körökben néhány éve folyó, szemléiét* változást szorgalmazó, térbeli gondolkodásra sarkalló, az egész képzőművészetet értelmezi és elfogadtatni akaró, az élet komplexitásába mindinkább beilleszkedni kívánó nevelőmunka. A jelentékeny hányadot kitevő festészeti anyag jobban kötődik a hagyományos táblaképfestészethez, s bár ebben az ágazatban is igen sok értékkel találkozunk, Itt lelhető, vagy érhető tetten leginkább a modemkedés, vagy mester- kéltség is. Talán éppen a festészet gyökerezik olyan erős hagyományokban, amelyekben a változás nem megy zökkenők nélkül. A Népművelési Intézet képzőművészeti táboraiban évről évre munkás antatőr képzőművészek százai és ezrei akkumulálódnak, majd a tábori új ismereteket egész évi köri munkájukban feldolgozzák, átadják, továbbfejlesztik. A kiállításokon való számbavétel szükséges. A nyári tatai amatőr tárlat mellett az ózdi, munkás körökre szűkített kiállítás roppant sok tanulsággal jár a találkozón megjelent mintegy 180 munkás képzőművészeti köri tag számára. A TALÁLKOZÓ BEFEJEZŐDÖTT, a tárlat még látható Űzdon. A jelenvoltakban bizonyára továbbmunkálnak a második ország'« munkás képzőművészeti találkozó tanulságai. Űzdon pedig már arra készülnek, hogv két esiztendő múltán miként készítsék elő és rendezzék meg a harmadik találkozót, amely országos jellege mellett a kohászváros képzőművészeti életének is igen jelentős eseménye, élesztője. Benedek Miklós A taníttatása mellett a hozományára is gyűjteni kell. Csillapítóan szólt menyéhez az öreg Burján. — Arról még korai beszélni. Ma már különben sem divat a hozomány. — Törődök is én a mai divattal — fogta hangját még vékonyabbra a rekedtes Paula. Ez a hanghordozás mintegy előkészítette a büszke kijelentést: — Én ragaszkodom a tradíciókhoz. Ilyen nevelést kaptam. Dezső még magasabbról szólta le a kijelentést: — Tudhatnád, hogy erre a lemezre soha nem voltam kíváncsi. — Sebaj, fiam emelte meg békét kérő szelídséggel a kezét az öreg. — Teljesen haszontalan ez a mérgelő- dés. Hiszen palotánk van! Mindenki a Burján családot irigyli. Valóságos villát építettünk. Eltátja a száját, aki ránéz a mi gyönyörű házunkra. Hogy közben kifogytunk a pénzből? Hát aztán. Ne legyetek telhetetlenek.. Durcásan, bár jóhiszemű ellenkezéssel szúrta bele horgolótűjét Paula a pamutgombolyagba. — Igenis azok vagyunk, papa. Telhetetlenek az adósságban. összesen háromszáz- húszezerrel tartozunk az államnak. Ebből magára is jut nyolcvanezer, pap a! — Csekélység — mókázott vidám nagyvonalúsággal az öreg. — Csak egyharmadát viszi el a nyugdijamnak. Gond nélkül fizetem, amíg élek. A lakás meg úgyis Mártikié lesz. Ettől szelídebbre enyhült Paula és Dezső arca, Edit viszont a rajztáblához koppantottá ceruzája végét. — Már megint számolunk. Mikor lesz ennek vége? — Soha — adta meg rögtön a bátyja a kézenfekvő választ. Finom türelemmel szólt hozzá a mérnöknő: — Közben azért élni is jó lenne. Hogy ne fájdítsál: örökké az ember fejét az úgynevezett piszkos anyagiak. Némi irigykedéssel nézett föl rá Paula a vén fotel öbléből. — Neked legalább még van reményed. Fiatalok vagytok. De én? ... Kész felnőtt a lányunk, mi meg jóformán egy napig sem voltunk fiatalok. — O, a szegény rabnő! — jajdult fel színészi panasszal Dezső. — Mindjárt éjfél után kiveri a kötelesség az ágyból. hajnalban kenyeret dagaszt, reggelig elvégzi a nagymosást, délig bekapál egy hold kukoricát, estig kicsépel három szekér babot, utána éjfélig stoppol gyertyafénynél. Micsoda középkori sors! Paulát lehetett ugratni. Különösen azt vette a szivére. ha viszonylag kénye'—■es életmódjára emlékeztették. — Csak ne gúnyolódj. Őszintén megmondva, mesz- sze állsz 'attól a mesebeli hercegtől, akinek valaha hittelek. Dezső soha nem képzelte magát mesebeli hercegnek, de mindenféle kisebbítés kihozta a sodrából. (Folytatjuk)
