Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

Versenyről, a versenyzők Hit tehet a brigád? Lanyhult a munkaverseny lendülete. Nemcsak egy mun. kahelyen, nemcsak egy ipar­ágban tapasztalni .ezt. Ter­mészetesen a legkiválóbb közösségekben, ahol éppen a versenyszellem teremtett igazi kollektívát, továbbra is jó eredmények születnek, ám a nagy átlagnál ' mintha csappant volna a többletet, a nagyobb értéket teremtő lel­kesedés. A mozgalom fellen­dítését mindig a józan érté­kelés, az őszinte vélemények összegezése szolgálta; az ál­dozatos munka kellő elisme­rése, a formalitások vissza­szorítása. Mi hát most a helyzet? A Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat egyik ki­emelkedően jól dolgozó kol­lektívájának tagjaitól kér- ' tünk véleményt: Bőgős Sán­dor aranykoszorús villany- szerelő brigádjától. Munka­helyük az egri kórház épít­kezése. TÖBB SZAKMÁBAN IS Figyelemre méltó a brigád útja idáig, a szakmában ki­vívott rangja eléréséig. Bő­gős Sándor brigádvezető mesterlevelet szerzett, 1954- től dolgozik ennél a vállalat­nál; éppen a napokban kér­tek méretet a gyűrűsujjáról, 25 éves szolgálatáért meg­kapja a jubileumi arany­gyűrűt. A 16 tagú brigád többsége szintén a régi törzsgárdához tartozik, tíz­tizenöt esztendeje dolgoznak ugyanazon a munkahelyen. Elegendő idő ez ahhoz, hogy alaposan megismerjék egy­mást és megbízható ítéletük legyen a hozzájuk fiatalon került kezdő szakemberekről is. — A munkatársaink több­sége betanított munkás volt, amikor összeverbuválódtunk — mutatta be brigádját Bő­gős Sándor. — Itt tanulták meg a szakmát, méghozzá nem is egyet. Ahogyan azt a szükség kívánta: letettük a hegesztői vizsgákat is. Leg­utóbb például önszorgalom­ból hat ember vizsgázott. Megvették a könyveket, én megtartottam nekik a gya­korlati órákat, aztán jelent­keztek vizsgára. Kettőnél volt egy kis probléma a vil­lany-. illetve a gázhegesztés­sel. De azóta sikerrel helyt­álltak ők is. — Miért kell villanysze­relőnek hegeszteni ? — Ha csak azt mondom, hogy itt a villanyszerelésnél kétmillió forint értékű vas­munkát is elvégez a brigád, akkor máris érthető. Miért hozzanak ide máshonnan hegesztőt? Egyszerűbben le.-. hét így a munkát szervezríi és gyorsabban is megy. Mi szívesen csináljuk. A brigád egyébként tavaly érte el az' aranykoszorús fo­kozatot, azelőtt két évig maradt az ..ezüst” szintjén. Most Egerben dolgoznak, de kevesen laknak itt, a többi­ek bejárók, van aki egy óránál is többet utazik na­ponta. SZÍNHÁZ ÉS KOMMUNISTA SZOMBAT — Verseny? Való igáz, mintha lanyhulna a lelkese­dés — vélekedett a brigád­vezető. Most ' még nehéz azt megállapítani, hogy a jubi­leumi jelajánlások sokat „ki­vettek-e" az emberekből, s most ennek a hatása érző­dik, vagy pedig egyéb okai is vannak. Az új szigorító rendelet is kedvét szegte a brigádoknak. Háromszor el kell érni a szintet a szocia­lista cím elnyeréséig, s a jutalmak összege is cseké­lyebb lett. Magasabb a kö­vetelmény, s van is kocká­zat. A régi, összeszokott dol­gozók közé például bekerül egy fiatal, akiről nem lát­hatjuk előre, hogy hajlamos igazolatlanul mulasztani, pe­dig ha ez előfordul, fuccs az egész elismerésnek. — Sok a bejáró. Hogyan hat ez a brigád életére? — Mi a téli pihenőket ilyenkor dolgozzuk le. Éven­ként általában két kommu­nista műszakot szervezünk, bárom szombatot dolgoztunk már le a karácsony és az újév közötti szünet miatt. Májusban, júniusban, júli­usban háromnegyed hatig tart a munkaidő, most há­romnegyed ötig. Nem na­gyon marad szabad idő, márpedig a többletet, a jó közösségi életre jellemző rendezvényeket általában szabad időben szokás tarta­ni. A vállalat adott nekünk színházjegyeket. de nem tudtunk élni a lehetőségek­kel. Ügy bejönni, hogy a színházi ruháját vegye föl az ember? Van, aki így is hét órakor ér haza este és reggel fél hat tájban indul. A társaság régen tervezte már, hogy hozzunk össze egy nyársalást, töltsünk el együtt egy délutánt. Amikor erre sort kerítettünk, volt aki csak félóráig maradt, mert indult a busz, menni kellett haza. Tavaly kivet­tünk egy nap szabadságot és úgy mentünk el együtt ki­rándulni. Az idén ezt nem sikerült összehozni. A brigád tagjainak mun­káját megbecsülik. A dicsé­retek sora. a példaként állí­tás jólesik az embereknek, ezt ők maguk hangoztatták beszélgetésünkkor. A brigád vezetője legalább tizenöt al­kalommal volt kiváló dol­gozó, egyszer a könnyűipar, egyszer az építőipar kiváló dolgozója miniszteri kitünte-, tést is elnyerte. De van ága­zati kitüntetése Bata Gyulá­nak és Bőgős Józsefnek is. Kiváló újítók, értik, szere­tik munkájukat. Mint mond­ták, ha több kell, elsősorban ezt tudják fölajánlani. Az állandó szakmai továbbfej­lődést. a folyamatos tanulást a kevés szabad időben is. A MUNKÁT FELAJÁNLANI A szomolyai Nagy Zoltán tíz éve tagja a brigádnak. Egészen fiatalon került a vil­lanyszerelők közé. betanított munkásként. — Most járok a szakmun­kásképző harmadik évfolya­mára, le akarom tenni a vizsgát — mondta. — Én ar­ra vállalkoztam, hogy a fa­luban patronálom az. óvó- ' dát; ha valamilyen munkát el kell végezni, szólnak és én megyek. Elhozzák a padlókefélőt, javítom a szivattyút, a villanykapcso­lókat, elvégeztem olyasmit is, ami nem szakmunka. — A szakmunkásvizsga után béremelést kap az em­ber. de nemcsak ez a lé­nyeg. Itt egymás között ösz­tökéljük is a másikat a ta­nulásra. Én sem akarok le­maradni. Bőgős József a brigádveze­tő helyettese, tizenöt éve a vállalat villanyszerelője. — A kommunista műsza­kok szervezésénél azokkal, akik bejárók, sok gond van. A vállalat a munkásbuszt akkor indítja, ha egy kör­nyéken összejön annyi em­ber. hogy érdemes elmenni értük. A mieink első szóra jönnének, de a munka ön­kéntes és nem mindenki vállalja; volt már úgy, hogy őket se hozták be, mert ke­vés volt a jelentkező, nem indult a munkásbusz. A ver­seny öntudat dolga, meg jobban is érzi magát az em­ber. ha jó a közösség. Egy­máshoz külön kérés nélkül is elmegyünk segíteni, a múltkor az egyik fiatal munkatársunk esküvőjén mulattunk együtt, futball­meccseket tartunk a vállalat más villanyszerelő brigádjai­val. A legutóbbi mérkőzést úgy szerveztük meg. hogy tizenöt perceket ledolgoztunk az ebédidőből és így azt egyik délután még a buszok indulása előtt lebonyolíthat­tuk. ÛJ FORMAT? — A kórház építésével jól haladunk. nincs semmiben lemaradás. De ilyen azért előfordul, mint amit most is csinálunk: áttervezték a klímaberendezést, azt szed­jük ki, amit már korábban beépítettünk. Gyakran for­dul elő, hogy fölösleges munkát végez az ember — volt a brigád vezető-helyettes véleménye. A mozgalom sok jót. szé­pet, lelkesítőt produlkált már, erős közösségeket te­remtett. Különösebb szerve­zés nélkül, maguktól is ösz- szejönnek az emberek, iga­zolva, hogy lehet rájuk szá­mítani. A magas színvona­lon dolgozó közösségék visz- szahatnak az egész gazdál­kodó egység munkájára, fel­színre hozzák a hiányosságo­kat, sürgetik azok kijavítá­sát. Elmondták azt is a pél­daként kiválasztott brigád tagjai, hogy talán új formát, új kereteket kellene terem­teni a versenynek, a már jól bevált céllal, a kiemel­kedő munkasikereket hozó tartalommal. Nehéz általános módszert ' kitalálni. Talán egy dolgot lehetne általánosan minde­nütt alkalmazni: a jó kol­lektívák véleményét mindig tartalmazzák a hosszabb táv­ra szóló célkitűzések is. Hekeli Sándor Találkozó a Klubová kniznicában Szlovák dáliáira Mátraszeníim szállt rén A Klubová kniznica, azaz a Klubkönyvtár előtt tarka forgatag fogadja a Mátra- szentimére érkező vendége­ket. A csipkés szélű, hófehér főkötőt viselő, hímzett ruhás asszonyok-lányok között fe­ketébe öltözött, csizmás fér­fiak topognak. A Mátra sze­le meg-megborzolja a kalap­juk mellé tűzött zöld ágacs­kát. Ahogy tréfálkoznak, magyar és szlovák szavak keverednek, ez azonban sen­kit sem zavar: így is, úgy is értik, hogy miről van szó. Kétnyelvű a vendéglátó falu, kétnyelvű a vendégse­reg is. A Magyarországon élő szlovákokat képviselő ének- és táncegyüttesek tag­jai az utcát járva, lé­pésről lépésre isme­rősökre találnak. Vala­mikor együtt dolgoztak, vagy közösen szórakoztak a nem­zetiségi napokon, de itt még nem jártak. Érdeklődve in­dulnak hát a falunéző prog­ramra: milyen is Mátra­szentimre? A házalt, amelyek előtt el­haladnak, a hegyoldalhoz bújnak alpesi stílusú hétvé­gi épületek bukkannak elő a fák közül. Aztán egy ka­nyar után az iskola, az óvo­da elé érnek: a községben elő ötszáz szlovák nemzeti­ségű lakos gyerekei közül hatvanan itt ismerkednek az anyanyelvvel, negyvenen pe­dig Mátrafüredre járnak a szlovák kollégiumba. így őr­zik az ősi nyelvet, vele a hagyományokat. À község­ben egykor híres szlovák né­pi együttes működött, később sokan „kiöregedtek”, ma már csak nézői a műsorok­nak. Ezen a nemzetiségi na­pon a fiatalok, a gyermekek, az unokák bizonyítják, hogy jó tanítványok voltak. Délután négy órakor meg­kezdődik a műsor. Lami Ist­ván, a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségének osztályvezetője rö­vid köszöntőt mond, majd a színpadra, lépnek az együtte­sek. A helybelieket — ért­hetően — nagy taps fogadja : ügyesen táncolnak, szépen énekelnek. A pilisszentke- resztiek a nyugatszlovák ha­gyományok őrzői, műsoruk éppen ezért égy kicsit elüt a többitől. A vidám, kicsit szo­katlan ritmusú ének, zene, forró hangulatot teremt, ezt csak fokozni lehet. A nagv- tarcsaiaknak sikerül is: összeszokott, érett együttes produkciójában gyönyörköd­het a közönség. — Kecsie voda, kocsié vo- da ... Patakvíz patakvíz ... — éneklik, s aki ért szlová­kul, odaadással hallgatja a szomorkás dalt a szerelmes kislányról, ak.i a folyócska segítségével már messziről megismeri a szerelmese hangját. — Ez az egyik legszebb dalunk — mondja Hetényi Jánosné, aki a lányával, Anikóval együtt táncol, éne­kel immár tizenöt éve az együttesben. — Van egy Tárcsái bál című, 13 perces összeállításunk is, ezzel még Szlovákiában is nagy sikert arattunk \— mondja, s már dúdolják ’ is a dallamot a körülöttünk állók. Meglebben a díszes főkötő, a Visivani bucsnyik — a vasalt kendő — ,amelyet valamikor hóna­pokig varrtak, csipkéztek a lányok. Ma is saját maguk készítik a ruhájukat, csak modernebb eljárással — ti­zenhét műveletet végző var­rógéppel. — Ennek ellenére majd­nem olyan, mint az igazi, Víz. yiz, víz...! ■ ■ f Örömhírek Lőrinciből Hetedik éve vagyok visz- sza-visszatérő vendége Lő­rincinek, ahonnan soha nem jöttem meg firss hírek, in­formációk nélkül. Barátokra is szert tettem, akik vagy bosszúsan, vagy derűsen kite­regették legbensőbb gondo­lataikat, érzésüket is. Máskor vágyak, tervek formálódtak, amelyeket illendően megvi­tattunk. Ahogyan visszacm- lékszem: örökzöld témánk a vízhiány volt! Csupán a pe- tőfibányai, meg az erőmű környéki településrészek la­kossága lehet valamelyest elégedett. Persze nagy viga­dalomra ott sincs ok. Hogy a nagyközség vezetői ne tör­ték volna magukat, ne kí­vánták volna megoldani ezt a gondot? Feltételezni is. dőreség. Ahogyan nemrég Szentgyörgyi János tanácsel­nök fogalmazott: tíz éve ta­possák az utat, de igen ne­hezen akar kisimulni. A na-- pókban viszont fölcsillantak a lőrinci szemek ... ! TERVBÍRÁLAT A több dossziét kitevő tervdokumentációt és leírást Herperger János műszaki előadó teregeti szét az aszta­lon, s hogy valamit megért­sek a titokzatos ábrákból, jelekből. Tiszóczi István vb- titkár szolgál magyarázattal. TANÁCS ÉS VÁLLALATOK — Az elfogadott tervek szerint Heréd térségében építjük meg vízbázisunkat, éspedig megfelelő számú kút fúratásával. Innen indul a csaknem tizenegy kilométer­nyi gerincvezeték, amely a salgótarjáni műúttal halad párhuzamban, s érinti az erőmüvet, Selypet éppen úgy. mint Zagyvaszántót. Pe- töfibányán, a hegyoldalban, szükség lesz egy vasbeton magastárolóra is, amely ezer­ötszáz köbméter vizet fogad be, hogy elláthassa a lentebb fekvő településrészeket. Ma már nem probléma számunk­ra a kivitelezés munkája sem. A budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat felaján­lotta kapacitását mind a vízbázisnál létesülő épületek, mind a hálózatfejlesztés, ma­gastároló megoldásához. Ezek után egyetlen dolgunk a szükséges negyvenmillió fo­rint előteremtése, amihez erős a bizodalmunk ... ! Miért ilyen magabiztos Ti­szóczi István? Két okból. A Heves megyei Tanács írásban jelezte, hogy tizenegymillió forinttal támogatja a sok esz­tendeje húzódó ügy rendezé­sét. Ugyanakkor Gáspár Bé­la elnökletével megalakult a Vállalati Vízmű Társulat előkészítő bizottsága, s rö- vid időn belül összehozta a hiányzó huszonkilencmillió forintot a nagyközség terüle­tén érdekelt üzemektől, amelyek legalább úgy szen­vedik a vízhiányt, mint a település lakossága. Minden vállalat első szóra a zsebébe nyúlt, s erejéhez, igényéhez mérten ajánlotta fel a forin­tot.. Nyitja a sort a Mátra- vidéki Erőmű, folytatja a selypi cukorgyár, a cement­mű, a Zagyvavölgye Terme­lőszövetkezet, a Csőszerelő Vállalat, a Dunaplaszt Gu­miipari Szövetkezet. Mind­egyik akként kap majd vi­zet, ahogyan pénzt ad > a vállalkozáshoz. Az előkészí­tő bizottság számítása sze­rint a vízigény megváltási ára köbméterenként 28 ezer forint, ami reális összegnek mondható. „FOLYT. KÖV.” Ezt szokták a lapokban egy-egy nagyobb lélegzetű, részletekben közölt írásmű alá szedni a derék nyomdá­szok. S bár most mi Lőrinci nagyközség vízgondjairól, a megoldás útjáról értekezünk, meg kell jegyeznünk, az említett rövidítés nyugodtan a témába illeszthető. Egy­részt azért, mert a kivitele­zés nem indulhat máról hol­napra. Másfelől : mj eddig vállalatokról beszéltünk, szó­ba sem hozván a tizenhá­romezer lelket számláló tele­pülés polgáraiak jogos szom­júságát. Ennek is megvan azonban az oka! Az egész vállalkozást két ütemben kí­vánja megoldani a helyi ve­zetés. Először, a már vázolt úton-módon. üzemi összefo­gással megteremtik a vízbá­zist, tárolót, a költségesebb gerincvezetéket, hogy alapot biztosítsanak az igények ol­csóbb kielégítéséhez. Akkor majd átalakul a mostani társulat lakosságivá, hogy a családi otthonokig terjessze ki a nagyközség vízhálóza­tának rendszerét. Erre min­den bizonnyal csak a követ­kező ötéves tervben kerülhet sor. Senki sem bánja azon­ban Lőrinciben. Azt tartják: legfontosabb az első ütem., a víz jelenléte. Utána majd gazdálkodnak vele. Moldvay Győző ugye? — kacérkodnak a lá­nyok és szaladnak a szín­padhoz, ismét ők következ­nek. A Heves megyében élő szlovákod eddig öt alkalom­mal rendeztek nemzetiségi napot. Mátraszentimrén ez a negyedik. És ez már egy ki­csit .kibővített” találkozó is a Klubová kniznicában, mert a szlovákok mellett ott szo­ronganak a helybeli magya­rok is. Ez pedig az egyet­értés, a kölcsönös tisztelet- adás jele. Erről is beszámol­hat majd sok más, a hevesi szlovákok életére jellemző dolog mellett a decemberben sorra kerülő nemzetiségi kongresszuson Mátraszehtim- re két küldötte. Szabad Ju­dit és Blahó György. Szilvás István AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWVWV ,Fődarab' kerestetik A történet nem minden­napos, de — úgy érezzük — jellemző. Arról szól, ho. gyan válik egy vascső, amelyre néhány lyukat is fúrtak, „fődarabbá”. Igaz. az egri Murányi Rudolfot, aki panaszával felkereste szerkesztőségün­ket, nem érdekelné: nevez­zék bárminek is, csak vég­re hozzájuthatna már. . • Az történt ugyanis, hogy a Skála Áruházban, Buda­pesten május 15-én 22 700 forintért gázkazánt vásá­rolt. Társaslakások közpon­ti fűtésének igen korszerű, kényelmes megoldása a gázkazán. Nagy volt az öröm, a TÍGÁZ egri üzemegysége júliusra vál­lalta is a beszerelést, el is végezte a munkát., csak ■amikor a gázcsapot meg kellett volna nyitni, akkor rr.ondták: azt még egyelőre nem lehet. Miért? Mert ezen a kazánon városi gáz­hoz alkalmas égőfej van. (Budapest egy kis részén fűtenek még ilyen minősé­gű gázzal, egyébként már mindenütt az országos há­lózatban levő földgázt fo­gyasztjuk.) Semmi probléma, adnak a Skálában új égőfejet, hi­szen a kazánt is ott vásá­rolták. Első tévedés: nem. adtak. Sőt, attól sem. volt túlságosan vagy lelkiisme- ret-furdalásuk, hogy nem figyelmeztették a vevőt, ezt a kazánt nem minde­nütt használhatja. Vissza a TIGÁZ-hoz, ott nincs, on­nan a' VASÉRT Vállalat gázkészülékosztályához• Levélváltás: ,.A VASÉRT csak a szervizhálóeatot szolgálja ki, kazánégöfc$e1 onnan lehet beszerezni.. A szervid a TÍGÁZ felada­ta, de ott már jártak Irány tehát a gyártó cég, a Békés megyei Vegyes­ipari Vállalat gyomai gyár­egysége• Levélváltás: ök csak a VASÉRT-nek adnak el fődarabot. Egyébként a negyedik negyedévben szál­lítanak. Hát persze. Ki merte gondolni, hogy esetleg más* nak is eladnának, sőt. uram bocsá’ még üzletben is kapható lenne. No nem ■ fődarab, csak egy szimpla alkatrész. Egy lyukacsos vascső. Mert itt a fűtési idény és jó volna már be­gyújtani a fél éve vásárolt kazánba. Mint megtudtuk, ez a bizonyos gázkazán igén ke­resett. nehéz hozzájutni, a leírt eset már csak emiatt sem lehet mindennapos. És I szereztünk még egy pontos információt: a negyedik ne­gyedévben beköszönt a tél.. (hekeli) \MAAM/\AAAAőWAVvVVVWVWV\ 1 MwmmM 1918. október 10., kedd -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom