Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

Október másodikétól hato­dikéig ismét Egerben tanács­koztak azok a szakemberek — tv-rendezők, szerkesztők és gyakorló pedagógusok —, akik azért munkálkodnak, hogy a különböző iskolatele­víziós műsorok révén mind könnyebbé váljon a fiatalok számára az ismeretszerzés. A konferencia zárása után munkatársunk a tapasztala­tok összegzésére kérte a svéd szerkesztőt, a magyar iskola­tévé vezetőjét és a telepeda- gógiai kutatásokkal foglalko­zó főiskolai tanárt. mire képesek a kitűnően fel­készült, lelkes nevelők. Ná­lunk egy-egy csoportba ki- lenc-tíz apróság kerül, mi hí­rét sem hallottuk a zsúfolt­ságnak, mégis a legtöbb gyermekintézmény csak meg­őrzőhely, hiányzik az a sok­oldalú foglalkozás, ami Ma­gyarországon mindennapos gyakorlat. Ezt kellene megta­nulnunk. Teréz Hetek teltek el s még hír sem jött felőle. Az asszony megkereste Marie Schultzot, aki maga kísérte el az erre a célra kijelölt finn őrjárattal együtt a kémfejedelmet a szovjet határra. Azon a napon, amikor Mrs. Reilly találkozott Schultznéval, közölte az Izvesztyija a finn határon lelőtt csempészekről és az elfogott finn határőrről szó­ló hírt. Néhány nap múlva a szovjet hatóságok pótlólag azt is nyilvánosságra hozták, hogy az egyik lelőtt csem­pész Sidney George Reilly- vel, az angol titkosszolgálat kapitányával azonos. A valóságban azonban* Reillyt nem a határon, mintegy véletlenül találták a halálos lövedékek, hanem a moszkvai úgynevezett belső börtön udvarán kivégzőosz­tag sortüze végzett vele, mi­után felolvasták előtte a for­radalmi törvényszék 191 li­bán hozott ítéletét. Jól meg­érdemelt sorsa beteljesülését Reilly, akinek 1918-ban si­került megszöknie, csak kés­leltethette, de nem kerülhette el. A GPU — a fiatal szer­vezetnek alig néhány eszten­dő múltja volt, de mint lát­ni fogjuk, az ott dolgozó kommunisták máris nagy­szerűen beletanultak a hír­szerzés és elhárítás nehéz munkájába — páratlanul ügyes és nagyvonalú akció­val tette örökre ártalmat­lanná a ..mesterkémet”, aki minden óvatossága ellenére belesétált a szovjet elhárítás által felállított kelepcébe. 13. (Folytatjuk) ] téma, hasznos javaslatok Herman a nemzetközi oktató-televíziós szemináriumról Megújul az Olvasó népért mozgalom Az 1983-ig szóló program elfogadásával vasárnap, a fő­városban ért véget az Olvasó népért mozgalom II- orszá­gos konferenciája. A kétna­pos tanácskozás tapasztala­tait Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára összegezte. — A hozzászólások egyér­telműen bizonyították : he­lyén valóak a mozgalom alapvető céljai, amelyek tel­jes összhangban állnak a párt és a kormány általános és kulturális politikájával — mondotta. — A széles körű összefogásnak köszönhetően úgy érzem a tanácskozásun­kon is bebizonyosodott: a mozgalom hat a társadalom minden rétegére. Számos OäMkM ÀSÎS. október 10„ kedd szocialista brigád kapcsoló­dott be az 1974. óta élő „Ol­vasó munkásért” akcióba. A termelőszövetkezeti dolgozók körében a Szabad Föld szer­kesztőségének kezdeménye­zései (köztük az „Olvasó aka­démia”) — szereznek majd újabb híveket az irodalom­nak. Az „Olvasó ifjúságért” és az „Olvasó katonáért” mozgalomnak is sok ezer fia­tallal szerettették meg a kul­túra értékeit hordozó köny­veket. — Többen rávilágítottak az olvasási kultúra hiányos­ságaira, valamint a bejáró dolgozónak a munkásszállá­sok lakóinak és a cigányla­kosságnak, a körülményeik­ből adódó hátrányos helyze­tére. Ezért is kell a jövőben erőteljesebben támogatni, ösztönözni a munka- és la­kóhely társadalmi szerveze­teinek, aktíváinak együttes, konkrét intézkedéseit. tanunk az audovizuális nyel­vet. Más szóval: használjuk vet. Gondjaink ellenére meg-: állapíthatjuk: a külföldi kol­légákkal nagyjából azonos szinten munkálkodunk. Dr. Nagy Andor, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszéké­nek vezetője a házigazdák véleményét tolmácsolja. — Ha egyszer megírják váJ rosunk művelődéstörténeté­nek krónikáját, akkor az oktató-televíziós tanácskozá­sok jelentős helyet kapnak benne. A mostani több szem­pontból is kiemelkedő volt. A mintegy kétszáz meghívott, s az el nem fogadott jelentke­zések nagy száma azt mutat­ja, ho'gy soha nem előzte meg ilyen érdeklődés rendezvé­nyünket. Az alapkérdés új­szerűsége megmozgatta az emberek fantáziáját, s akik már jártak itt, számítottak a hagyományossá vált magas színvonalra, a tartalmas, iz­galmas vitákra. A korábbinál — mintegy visszajelzésként jóval nagyobb szerepet ka­pott a gyakorlat. Vendégeink az iskolatévé adásait felhasz­náló tanórákat' is láthattak. Pedagógusaink igazolták, hogy igen sokrétűen és ha­tásosan lehet alkalmazni a jó műsorokat. Nemrég hang­zott el a zárszó, ám mi már a jövőre gondolva újabb ta­lálkozót tervezünk. Két év múlva, ismét Egerben... Pécsi István A lexikon egyetlen mon­dattal intézi el ,,..nyolc éven át föld alatti rejtekhe­lyén élt. A lexikon giosz- szairójának igaza van: Tán­csics Mihály hosszú és talán még ma sem eléggé feltáit életűnek egy viszonylag nagy időtartamú szakasza volt ugyan ez a majd évtized, de a tudomány számára, az ak­tív cselekvésre képtelen Tán­csics életének vizsgálata szempontjából ez csak meg­jegyezni. mintsem sokolda­lúan ^elemezni való „epizód”. A művész számára, a művé­szet számára a tudományon túl — vagy innen? — tragi­kusan szép. izgalmas és igaz emberi mélységek feltárásá­nak nagyszerű lehetősége volt ez a nyolc esztendő, ör­si Ferenc Teréz című tévé­játéka bizonyítéka is egyben .annak, hogy hol végződik a tudomány és hol kezdődik a művészet. Ám annak is, ho­gyan építkezhet egymásra tudós és művész, tényeket adva egyrészt, másrészt el­jutván olyan területeire is az életnek, amely már kiesik az egzakt tudományok hatóköré­ből. A budapesti művészeti he­tek keretében bemutatott té­véjáték erre is példa akart lenni. S arra is, hogy az élet­nek ama területe, amely már nem az egzakt tudományok birodalma, ott a maga mód­ján —, hogy a tudomány ka­tegóriájánál maradjunk — nagyon is egzakt a művészet. Mérhető, vizsgálható, össze­hasonlítható és belőle az em­berre általános konzekven­ciák is levonhatóak. A mű­vészet eszközeivel, módsze­reivel természetesen. Mint most is, amikor a történe­lemben rendszerint méltatla­nul mellőzött, ki tudja meny­nyi ezernyi „-né”-k közül kapott végre drámai és ezen belül tragédiái rangot egy Táncsicsné. Teréz alakjában. A történelmet a férfiak csi­nálták, a nők csak e férfia­kat szülték hozzá. Ne bonyo­lódjunk most bele. hogy ha egyáltalán van igaz ebben a megállapításban, akkor is ez mennyire történelmietlen és törénetietlen is, ugyanakkor. Azt azonban bízvást leírhat­juk és kimondhatjuk, hogy sem a történetírás, sem az irodalom általában nem tett még negyed lépést is alig, hogy a feleségek, az élettár­sak néha csak „szürke emi­nenciás” szerepét vizsgálja a történelem formálása, a po­litika alakítása és a benne szereplő egy-egy jelesebb férfiegyéniség tetteit, életét illetően. Öröm, hogy megtette ezt most örsi Ferenc és külön öröm. hogy tette nem holmi történelmi illusztráció, nem — a világért sem lenne le­becsülendő — a politikus Táncsics portréjának karak­terisztikusabb kiegészítése. Még csak nem is alkalmi tanmese az osztrák önkény- uralom rettenetes éveiről, örsi Ferenc és a rendező Zsurzs Éva Táncsics Mihály feleségének, Teréznek állított emléket, izgalmasan, szépen, torokszoritóan, igazi tévédrá­mát teremtve a képernyő­re. A szívével is szerető fe­egyik magyarázata annak, hogy valósággal megszállott­ja lett a szovjetellenes tevé­kenységnek. Ezért vállalko­zott rá, hogy személyesen kísérelje meg összekötözni a szovjetellenes összeesküvé­sek újra és újra elszakadt szálait. S jóllehet, számított letartóztatására, fanatizmu­sában mégiscsak megkoc­káztatta az utat, azzal biz­tatta magát, hogyha rajta­vesztene majd csak kivágja magát. Erről tanúskodik az a le­vél, amelyet Reilly 1925. szeptember 25-én a finnor­szági Viborgból írt feleségé­nek: „Elengedhetetlenül szük­séges hogy három napra Pé- tervárra és Moszkvába men­jek. Ma este utazom, és kedd reggel újra itt leszek. Tudatni kívánom veled hogy­ha nem látnám, szükségesnek, és nem lennék arról meg­győződve, hogy voltaképpen semmi kockázattal nem jár, nem vállalkoztam volna erre az utazásra. Csupán azért írom ezt a levelet, mert arra a legvalószínűtlenebb eshe­tőségre is felkészülök, hogy valami baj ér engem. Ha ez mégis bekövetkezne, semmi­féle intézkedést ne tégy; aligha segítene és csak azt eredményezné, hogy fellár­máznád a bolsikat. és felfed­nék a személyazonosságo­mat. Ha véletlenül letartóz­tatnának Oroszországban, ez csak valamilyen kis. -jelen­téktelen .vádon alapulhat, s új barátaim eléggé befolyá­sosak ahhoz, hogy kiszaba­dulásomat kieszközöljék. Több levelet Mrs. Reilly már nem kapott a férjétől. 12. Reilly m " :inául A Reilly és E. kapitány ál­tal használt titkos nyelv sze­rint „Krasznostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügynököt és feleségét, „Ka­lifornia” a Szovjetuniót és ,,Omar Khajjám verse” a rejtjeles írásban rendkívüli üzenetet jelentett. Reilly az újabb lehetőség hírére azonnal visszatért Eu­rópába. Párizsban hagyta feleségét, maga pedig Finn­országba utazott, hogy ott be­széljen egyik közeli barátjá­val, a finn hadsereg vezér­kari főnökével, az általa irá­nyított antibolsevista liga tagjával. Reilly elhatározta, hogy újabb felderítő és szer­vező látogatást tesz Orosz­országban, és személyesen méri fel a jelzett új lehe­tőségeket. A finn vezérkari főnök vállalta, hogy Reillyt átjuttatja a szovjeí határon. A mesterkém tisztában volt azzal, hogy vállalkozá­sa több. mint kockázatos, azonban hiú ember volt, aki nem tudta elviselni, hogy kudarcot szenvedjen. Egé­szen addig, amíg 1918-ban betette a lábát Szovjet- Oroszországba, az egyik si­kert a másik után érte el. Remek kémteljesítmények fűződtek nevéhez. A szovjet földön azonban mindig ve­reséget szenvedett, s ez az Kelemen Endre, a szerve­zők elégedettségét magyaráz­za: — A témaválasztás sok gondot okozott, mert sejtet­tük: nagy fába vágjuk a fej­szét. Nincs még tételesen ki­dolgozott tévéesztétika, s mi mégis ennek egy részterüle­tét vizsgáltuk. Természetesen nem elméletieskedve, hanem nagyon is konkrétan. Azt hi­szem, ezért boldogultunk : egymás munkáit mérlegeltük, s így tárgyaltuk meg, hogy melyik irányban haladjunk tovább. Meg kellett indul­nunk, ugyanis már másfél évtizede állunk az ifjúság szolgálatában. Ez a jubileum számvetésre késztetett ben­nünket. Érdemes volt szem­benézni önmagunkkal. Az Egerben töltött öt nap azt bi­zonyította, hogy helyesen cselekedtünk. Valóra válthat­tuk eredeti elképzeléseinket, s jó néhány olyan javaslattal gyarapodtunk, amelyeket a jövőben kamatoztathatunk. Rájöttünk: fokoznunk kell az élményszerűséget. Ez nem­csak a képzőművészeti, az irodalmi programokra vonat­kozik, hanem a matematikára is. Tisztázódott: az eddiginél sokkal jobban el kell sajátí­Annamaria Palme, aki Stockholmból jött, így fogal­maz: — Engem elsősorban az óvodás korúak számára ké­szített produkciók érdekel­nek, de az egyéb programok­ra is kíváncsi voltam. Az ilyen találkozás jó alkalom az összehasonlításra. Nem az udvariasság vezérel, ha­nem a tények alapján mon­dom: Önök színvonalasan te­vékenykednek. Nem riadoz- nak a szokatlantól, s vállal­ják az úttörő jellegű feladato­kat. Véleményem szerint csak ilyen szemlélettel felvértez­ve lehet valamire való sikert elérni. Számomra rendkivül vonzó az önkritikus alapál­lás: itt nemcsak tökéletes műveket láthattunk, hanem gyengébb alkotásokat is. így együtt kutathattuk a hibák okait, s közösen töprenghet­tünk a hatásosabb megoldá­sokon. Ezért nem terjengett az unalom, ezért éreztük va­lamennyien jól magunkat. Ellátogattunk egy óvodába is, megcsodálhattuk azt, hogy leség. anya és a józan, a fér­je szellemén is csiszoló­dott, eszét is használó mun­kásasszony alakjában író és rendező egyként kikerülte az ál-felmagasztosítás idegesí­tő és hamis buktatóit. Tán­csics Miháíyné. aki saját asz- szonyi, anyai becsülete meg­Koltai János Táncsics Mi- hálya objektívan is kevésbé árnyalt, mint Terézé. A fele­ség napjai aktív cselekvés­ben. Táncsics Mihályé pasz- szív várakozásban telnek. Teréznek mindennap tennie kell, Táncsicsnak minden­nap várnia. Teréznek cseiek­Jelenet a tévéjátékból: Juhász Jácint és Csomós Mari. szégyeníttetésének árán is makacsul védte, óvta és meg is mentette férjét, saját em­berét. gyermekeinek apját, szívének darabját, az eré­nyekkel. hibákkal együtt is a férjének elvállalt Táncsics Mihály életéért harcolt. Aki egyben a magyar mun­kásmozgalom nagy élesztője, a polgári forradalom és a proletáriátus forradalmának összekötő láncszeme akart és tudott is lenni. A tévédráma Teréz sze­mén. érzelemvilágán, portré­jának megrajzolásán, mint­egy rajta keresztül láttatja Táncsicsot, s ahogyan lát és amit lát: az maga Teréz. Aki végtére is mélységesen hisz férje ..bolondériájában”, s mert hisz, egyszerre menti meg életét és menti át annak politikai lehetőségeit is. Vilá­gos. egyértelmű, mindvégig érdekes, fordulatos a Zsurzs Éva rendezte Teréz és ebben fő érdeme a címszereplő Csomós Marinak van. A ren­dező benne találta meg — telitalálatként — azt az asz- szonyi figurát, aki egyszerre képes kemény és szilárd len­ni, mint a kő és egyszerre öl-puha melegségű is, aki nem elmondja, de előttünk .éli meg nyomorát, küzdelmét a mindennapi megélhetésért és férje életéért. Nem hős, hanem szerelméért mindenre kész asszony, s ebben az asszonyiságban emelkedik igazi hőssé a képernyőn és a való történelemben is. vése van, Táncsicsnak sza­vai, tervei megfogalmazott, de még nem kipróbált elvei. Koltai János .mégis megpró­bálta, hogy a szövegadta le­hetőségeken belül cselek­ménnyé forrósítsa fel, aktivi­tássá formálja az olyan két­ségkívül elmondandó gondo­latokat, amelyek igen gyak­ran meglehetősen idézet-, mintsem életszagúak voltak. De, ha méltányosak akarunk lenni, el kell mondanunk, hogy e próbálkozásaik több­nyire sikerrel is jártak. A kisebb, de a kor és a történet atmoszféráját meg­teremteni akaró és tudó szerepekben elsősorban Sza­bó Sándor orvosa, Vencel Vera Veronikája, a Vadnayt formáló és a nézőt is majd megtévesztő Bálint András alakítása érdemel külön is megemlítést. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom