Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
Meggyőzőbb készséget esz tizem- és munkesszerif esésre ! Tapasztalatok, feladatok a hevesi járásban AKTUÁLIS ÉS fontos témát tűzött napirendre a hevesi járást partbizottság a közelmúltban, amikor a testület kibővített ülésén, alapszervezeti titkárok, gazdasági vezetők részvétele mellett az üzem., és munkaszervezés helyt tapasztalataival foglal- kozqtt. E tevékenység nélkül ugyanis ma már lehetetlen eleget tenni a szüntelenül növekvő követelményeknek, pótolni a hiányzó munkaerőt. A termelés, a gazdálkodás korszerűsítése elengedhetetlen feltétel a haladásnál. Nos, mint kiderült: szerencsére egyre inkább így látják már ezt a járás üzemeiben is. Vitathatatlan a buzgalom, az igyekezet. Kétségtelen, azon vannak, hogy mind jobban kamatoztassák a legmodernebb technikát, technológiákat, s gyümölcsözőbben hasznosítsák a régebbieket is. A mezőgazdaságban kialakították az optimális területnagyságúikat, amelyek az eddiginél sokkal hatékonyabb munkára adnak módot. Nemcsak a gépesítés . fokozódott, hanem megnövekedett a szakmunkások száma is, a nagyobb tudást feltételező munkakörökbe speciális felkészültségű szakemberek kerültek. A növényvédő, az üzemgazdász, vagy éppen az üzemszervezö ma már a hevesi járásban sem éppen ismeretlen. A tsz-ek többségében az eddigi üzem- egységi irányítási rendszert felváltották a sokkal megfelelőbb ágazati termelésirányítással. A GAZDASÁGOK adottságaik, lehetőségeik alapján iparkodnak a népgazdaság igényeinek is legmegfelelőbben szakosodni. A szövetkezetek mindegyike tagja már valamelyik iparszerű termelési rendszernek, sőt vannak olyanok is, amelyek többhöz tartoznak. Ennek során a hevesi mezőgazdasági nagyüzemek és az erdőtelki „Szabadság” Tsz például modell- szervezetekké váltak a zöldségtermesztésben. Több helyütt felismerték a megszokott, de napjainkban már kevésbé célravezető munkafolyamat átszervezésének fontosságát, a szerelő- műhelyekben és kint a földeken bevezették a több műszakot. A drága gépek folyamatosabb munkáját, jobb kihasználását mozgó üzemanyagtankokkal, hibák esetén gyorsan a helyszínre vezényelhető műhelykocsikkal biztosítják. A feladatok megoldásában próbálják a korábbinál több eredménnyel kiaknázni az újítómozgalom tartalékait. A tarnamérai „Lenin” Tsz-ben — ahol az egyik legsikeresebb az üzem- és munkaszervezés — tavaly óta már újítási bizottság is működik számottevő haszonnal. Ugyanekkor nyugtalanító, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek között ma is — egyik, vagy másik esetben egészen kirívó — különbségek vannak. Amíg például Erdőtelken tavaly az egy tagra jutó termelési érték 220 ezer forint volt, Kiskörén mindössze 66 ezer. S ha jobban feszegetjük a helyzetet, nem nehéz észrevenni, hogy a kisebb teljesítmények szorosan összefüggnek a gazdaságok szakember-ellátottságával. Ahol több a hozzáértő fő, s ezek segítségét kellően igénybe is veszik, ott sokkal jobban haladnak, tovább jutnak, mint ahol ilyenekben szűkölködnek. Bizony hiba, hogy még ma sem igénylik mindenütt egyformán a nagyobb tudást, egyik-másik helyről valósággal menekülnek az ambiciózus emberek. Megfeledkeznek arról, - hogy a fizikai munkást pótló nagy értékű berendezések kezeléséhez megfelelő felkészültségű kezelők is kellenek. Nagyon hiányzanak a képzett középirányítók: az ágazat-, telep- és brigádvezetők. Pélyen —. hogy csak egyet említsünk a UHUf állattartó gazdaságok közül — például nincs állattenyésztő s hiába keresnénk a szintén nélkülözhetetlen gépészmérnököt is. Mindössze egyetlen tsz fog- - lalkoztat önálló üzemszerve- zöt — jóllehet, éppen a megyében, a gyöngyösi főiskolán is folyik ilyen képzés — s a mezőgazdasági termelőszövetkezeti főkönyvelők negyven százalékának ma sincs magasabb végzettsége. EZÉRT AZTÁN nem is csoda, ha akadozik az információáramlás, olykor szinte a legalapvetőbb szervezési, ügyviteli intézkedések is elmaradnak. Sorozatosan megfeledkeznek a gazdálkodás év közi részletesebb elemzéséről, a következtetések időben történő levonásáról, és az elengedhetetlen reagálásokról. Jó, ha az év végén folytatnak valamiféle alaposabb vizsgálódást, s néha még az ekkor szerzett tapasztalatokat sem veszik figyelembe a következő esztendei tervezésnél. Sajnos, gondot okoz a szakemberhiány az iparban is. Mást ne említsünk: még a Finomszerelvénygyár igazán korszerűnek nevezhető hevesi gyáregységében is akadt példa arra, hogy a termelés fejlesztésére beszerzett több millió forint értékű gépeket jó ideig képtelenek voltak üzembe helyezni, mert egyszerűen nem volt olyan, aki vállalkozhatott volna a feladatra. Egyébként —, hogy most már az iparnál maradjunk —, a szervezőmunka, az intézkedési tervek eredményes végrehajtásának következtében ,az előbbi helyen az említett rossz példa ellenére is a legszembetűnőbben javult a termelékenység az utóbbi két évben: 33 százalékos létszámnövekedés mellett nem kevesebb mint 85 százalékkal nőtt a termelés. A ME- ZÖGÉP-nél elérték, hogy ma már a korábbinál logiku- sabban és gazdaságosabban illeszkednek egymáshoz a műveletek. A munkadarab egyetlen csarnokban kerül darabolásra, egyengetésre, hegesztésre, csiszolásra, fúrásra. Gépesítették az anyag- mozgatást is, az egész telepen megvalósították a konténeres szállítást és tárolást. Mindkét gyáregységben, illetve a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél is számottevően csökkent, egyre szűkül a gazdaságtalan termékek száma, megnőtt az exportképes cikkek aránya. Biztatóak a változások a Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezetnél, de az igyekezet ellenére is — lassú a fejlődés a BUDAGANT- náL ÖSSZESSÉGÉBEN: a hevesi járás területén a kedvező tapasztalatok ellenére is még nagyobb erőfeszítésekre, még komolyabb és következetesebb iparkodásra van szükség az üzem- munkaszervezésben. Sehol sem szabad valamiféle kampánynak tekinteni a feladatot, hanem ennek mindenütt a középtávú, az éves, a mindennapi munka részévé kell válnia. A pártós szakszervezeti szervek, az üzemi demokrácia fórumai, az ifjúsági mozgalom nem utolsósorban pedig a tsz-szö- vetség meg nagyobb segítségével minden bizonnyal sokkal kedvezőbbé válhat a helyzet. Megvalósítható, hogy az eddiginél merészebben szakítsanak mindenütt a visszahúzó hagyományokkal, szemlélettel, sehol sem idegenkedjenek az úitóL a iohb- tól. Elérhető, hogy a szakemberek módot kapjanak tudásuk, képessegeik legteljesebb kibontakoztatására, érdekeltté váljanak a legkitűnőbb ötletek, javaslatok valóra váltásában, a legtöbbet nyújtsák munkahelyeiken. S a vezetők is sokkal meggyőzőbben mutassák készségüket, mint az említett kibővített pártbizottsági ülés egyébként meglehetősen szerény aktivitásából erre következtetni lehetett! Gyóni Gyula Pénzügyi és számviteli főiskolai levelező tagozat nyílik október közepén a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi mez'őgazdasági karán. Az új tagozat megszervezését az tette indokolttá, hogy a Tiszántúl mezőgazdasági üzemeiben az agrármérnökök mellett köz- gazdasági, illetve pénzügyi szakemberekre is nagy szükség van. Bútorok — házgyári lakásokba A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat az idén háromszázharmincmillió forint értékben gyárt szekrényfalakat. Termékeik tizenöt százalékát Csehszlovákiába. Lengyelországba, Szovjetunióba exportálják. A vállalat a házgyári lakások lakószobáinak bútorozására szakosodott. Ott készülnek — egyebek között — a Garzon típusú garnitúrák. A képen: a bútorlap-megmunkáló gépnél. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) Árad, 1849. Tizenhárom csillag lehullt ,,Most tél va-n és csend és hó és halál”. — A négy. vennyolcas szabadságharc bukása utáni fegyvertelen, ki- $ szolgáltatott Magyarország tragikus állapotát idézi Vörös- ; marty verssora. A gyászos korszak emlékét, mely 129 év 1 óta, október 6-án újra és újra feleleveníti Haynau tá- ' bornagy rémuralmát, aki így vallott magáról: „Én a rend ! embere vagyok, és nyugodt lelkiismerettel lövetek szá- ' zakat főbe, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az zgyet-\ len eszköz minden jövendő forradalomnak elejét venni." < Magyarországon is ezzel kezdte: 1849. október 6-án. ! Aradon a vár árkánál kivégeztetett 13 hős honvédtábor.< nokot. Tizenhárom katonatiszt sorakozott a bitó alá. a ! kivégző osztag fegyverei elé. Köztük olyanok, akik talán < bízva az ellenség nagylelkűségében, vagy mert nem tud- J talc megválni a hazai földtől a világosi fegyverletétel < után — megadták magukat. De nem tagadták meg a for. radalom eszméit, inkább feláldozták életüket a nemzet, < a szabadság egyetemes ügyéért. Ugyancsak aznap lőtték,Î főbe a pesti Újépületben (a tv mai épülete helyén állóit kaszárnyában) gróf Batthyány Lajost, az első felelős A kormány miniszterelnökét és a forradalom több vezetői politikusát■ Jelképesein — nevüket akasztófára tűzve —< kivégezték a külföldre menekülteket is. Az évforduló gyászt ébreszt gondolatainkban, az ■ aradi mártírok — Aulich Lajos. Damjanich János, Des- ! sewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly. Lahner < György, Lázár Vilmos, Leiningcn-Westerburg Károly. ‘ Nagh-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, < Török Ignác. Vécsey Károly — neve mindörökre belerög-] ződött a nemzet emlékezetébe. Arad azonban nem csu- < pán a kegyelet jelképe maradt a magyarságnak; a tizenhármak a forradalom jelképeivé magasodtak. Pedig különböző útról indultak el: régi nemesi családból szárma- ‘ zott főurak, hivatásos katonatisztek, akik meggyőződéssel forradalmi eszméket vallottak, vagy ösztönösen a ' haladás oldalára álltak. Egyesek közülük korábban, a J szabadságharc előtt különbözőképpen cselekedtek, a gyászos napon mégis a tizenhármak képviselték a nemzeti, szabadságharcot, az európai haladást. Sorsuk tanulságos. < hazafias magatartásuk példát adó. emlékük megbecsülen- ] dö. Az 1849 utáni esztendőkben példájuk hitet és erőt • adott a nemzeti ellenállásnak, nem hagyva elaludni a ] szabadság gondolatát. Az eszmék ébren tartásában nagy , szerepet vállaltak a legkiválóbb írók, művészek. Arany János a 48-as emlékeket. Petőfi szellemét idézte, s megénekelte a vérszomjas hódítóval is szembeszálló walesi1 bárdokat. Vajda János a nemzet „virrasztóiról” írt. Szó. kely Bertalan, Madarász Viktor festményeiken történelmünk hősi jeleneteivel fejezték ki, hogy á cselekvő ha- zafiság hívei. Kossuth Zsuzsa. Leöwey Klára és Teleki Blanka, a magyar nőnevelés úttörői sem maradiak ki az [ ellenállás szervezéséből. Folytatták a küzdelmet az ország határain túl, az emigrációban élők is. Arad ma szimbólum — a szabadság egéről lehullt tizenhárom csillagnak jelképe, annak a tizenhárom, hősnek, akiket a magyar nép kegyelettel és tisztelettel örökre megőriz emlékezetében. H. A. A tizennegyedik tábornok Aradon, 1849. október 6-án tizenhárom tábornokot végeztek ki. A tizennegyedik — Lenkey János —, akinek a halál megváltás lett volna, kegyelmet kapott Az osztrák hadseregben Lenkey életének első része röviden elmondható. Hevesben született 1810-ben. 16 éves kora óta szolgált az osztrák hadseregben. A márciusi forradalom idejében Galíciában a Wüttenberg huszárok egyik századának volt a parancsnoka. Haladó szellemű hazafias gondolkodását sikerült a császári hadseregben is megőriznie. Erre 1848 áprilisában mutatott pé/dát. Állomáshelyén, Sta- nislauban a lengyel fiatalság tüntetett a bécsi reakció ellen. A tüntetőket a katonaság oszlatta szét, és rendcsinálás közben lelőttek egy lengyel fiút. Az áldozat temetésén Lenkey is megjelent, huszárai pedig gyertyákat vittek, sót egy ideig a koporsót is vál- lukra vették. A „rebellió” megtorlására a magyarokból álló századot azonnal áthelyezték, Lenkeyt parancsnoka becsmérlő szavakkal gyalázta és büntetést ígért. Az önérzetes százados rögtön beadta lemondását, és azonnali szabadságolását kérte. Pár héttel később a galíciai Marianpolba ment, százada új állomáshelyére, hogy leszereljen. Megérkezésekor értesült, hogy a század pár órával azelőtt, lóra kapott, megszökött és megindult haza Magyarországra, hogy felajánlja kardját és karját a magyar kormánynak. Kalliany tábornok, Galícia katonai parancsnuka jól ismerte Lenkeyt. Tudta, hogy alárendeltjei mennyire bíznak benne, mennyire szeretik. Ezért megbízta, hogy menjen a szökött század után és pró- báljá szép szóval, biztatással, a teljes kegyelem ígéretével visszacsalni. Lenkey valóban emberei után lovagolt, utolérte őket és mint Petőfi írta: „Ment velők nem hátra, De szépen előre, És elértek édes Hazájok földére.” A huszárokat az egész ország ünnepelte, hiszen a legnagyobb veszélyt, a legsúlyosabb büntetést vállalták azért, hogy megvédhessek a szabadságot. Egy-egy városba való megérkezésük valóságos diadalünnepnek számított. A nemzetőrség, az elöljáróság, a tanulók és az egész lakosság kivonult eléjük, örömrivalgással, lengő zászlókkal fogadták őket, elszállásolásukért jóformán verekedtek. Petőfi a Lenkey százada című költeményében örökítette meg tettüket. Lenkey százada A délvidéki helyzet miatt nagy szükség volt bátor, tapasztalt katonákra, képzett tisztekre. Lenkey csak any- nyit kért: „állítsatok minket a legveszélyesebb helyre!” Kérését gyorsan teljesítették: a századot erőltetett, menetben Üjverbászra vezényelték és rögtön harcba vetették. Lenkeyt még a déli harctéren kinevezték alezredessé, majd decemberben ezredessé. Ekkor bízták meg a Hunyadi huszárezred szervezésével. Katonái tűzbe mentek volna érte, úgy szerették. Mindig az első sorban küzdött. A cibakházi csata után, 184,9. márefus i ■> -én lett tábornok. Kossuth olyan sokra becsülte. hogy a kinevezési okmányt, sajat kezűleg írta le. Erre az új tábornok különösen büszke volt, Nem sokkal ezután átvágott a Komáromot ostromló osztrák gyűrűn és Kossuth személyes megbízása alapján átvette a várparancsnokságot. Sajnos, ez volt az utolsó dicsőséges szereplése. Betegeskedni kezdett. Hadtestét és ezzel együtt Komárom védelmét át kellett adnia Klapkának. Ö maga pedig előbb Pesten, majd Szegeden kezeltette magát. Csak közvetlenül a világosi fegyverletétel előtt csatlakozott Görgey - hez. Vele együtt tette le a fegyverét Paskievics előtt. Lenkey éppúgy császári tiszt volt, mint Damjanich, Leiningen-Westerburg. Nagy Sándor és a többi tábornok. Éppúgy elkövette a „lázadás és hazaárulás” vétségét, mint bajtársai. Nála még súlyosabb körülménynek számított, hogy egész századdal szökött át a honvédséghez, így semmi reménye sem lehetett a kegyelemre. Haynau pribékjeivel az ő nevét is a kötél által kivégzendők listájára tétette. De nem sokkal az első kihallgatás után az elmebaj .jelei törtek ki rajta. Szeptember . elejétől három hónapig állandó orvosi ellenőrzés alatt állt. Barta Albert, az aradi vértanúk pőrének történetírója szerint a róla vezetett orvosi napló egyike a legborzalmasabb olvasmányoknak, rettenetesebb, mint egy kivégzés. A hivatalos jelentést a következőképpen fogalmazták meg: „Lenkey János százados gyógyíthatatlan demonomániá- ban szenved, s ezért egyáltalán nem lehet törvényszéki vizsgálat alanya; annál kevésbé, mert fizikailag is any- nyira.tönkrement, hogy. há~ a jelek nem csalnak, úgy szó-, morú vége küszöbén áll.” A beteg tábornok négy hónappal élte túl egészséges társait. 1850. február 9-éri halt meg. A várparancsnokság még halálában is meg akarta alázni. Sírját az október 6-án kivégzett vértanúk akasztófája mellett ásatta meg. Meztelenre vetkőztetett holttestét egy piszkos ládában szemeteskocsira tették. Különös kegy gyanánt csak azt engedték meg, hogy bátyja, az ugyancsak Aradon raboskodó Lenkey Károly huszárezredes kikísérhesse utolsó útjára testvérét. Természetesen megbilincselt kézzel, három szuronyos őr között. A temetésen azonban mégis so, kan vettek részt. Aradon A kivezényelt kocsis nem tudta, hogy hol ásták meg a sírt. Ezért állandóan kérdezősködött az utcai járókelőktől, akik így megtudták, hogy kit visznek a szemeteskocsin. A hír villámgyorsan terjedt el. Nagy tömeg gyűlt össze s ez a kocsit a temető felé irányította. Ott gyorsan egy rendes sírt ástak és egy minorita szerzetes beszentelte a holttestet. Mire a parancsnokság értesült a dologról, a temetés véget ért, a gyászolók szétoszlottak. Aradon, 1849. október 6-án tizenhárom tábornokot végeztek ki. A tizennegyediknek, akinek a halál megváltás lett volna, kegyelmet adtak. Őrizzük meg emlékét szívünkben kegyelettel! Vértessy Miklós MéwisUfà 1978. október 6., ucntck Pénzügyi és számviteli főiskola Szarvason
