Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

V y l^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>\^AA^AAAAAA^y^|/vvvww>J. ÍIETFÖ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Okmánycsere, kovelkezményekkel Japán és Kína külügyminisztere ünnepélyesen kicserélte a még augusztus 12-én Pekingben aláírt szerződés ratifikációs okmányait. A diplomáciai aktus magas rangú kínai vendég. Teng Hsziao-ping minisz­terelnök-helyettes jelenlétében történt, aláhúzva ezzel azt a jelentőséget, amit elsősorban Peking tulajdonít az okmánynak. Az előzmények közismertek: Kina a rábeszélés és a nyomás széles eszköztárával rábírta a hosszasan szabódó Tokiót az úgynevezett hegemóniacikkely el­fogadására, ami egyértelműen a Szovjetunió ellen irányul. Ezzel a térségben voltaképpen új helyzet állt elő, amelynek következményei hosszabb távon is ha­tást gyakorolhatnak. Mik — minden japán hivatalos cáfolat ellenére — ezek áz új motívumok? 1. Bár Tokió továbbra is azt állítja, hogy külpo­litikájának alapja az úgynevezett „egyenlő távolság” elve, a hegemóniatétellel súlyosbított japán—kínai szerződés fényében ez az állítás többé nem állja ki a tények próbáját. Mivel az ország két nagy szom­szédja közül az egyik javára és kifejezetten a másik rovására kötött hosszú távú, ráadásul automatikusan meghosszabbodó szerződést, nem lehet immár szó egyenlő távolságokról. Ezt — pártállásra való tekintet nélkül — a japán sajtó is sűrűn megállapítja, méghozzá félreérthetetle­nül a kabinetet figyel mezetető módon. Jó példa erre a tekintélyes Japán Times legfrissebb, cikke. Eszerint „Japán számára súlyos probléma, vajon képes-e ösz- szeegyeztetni kínai kapcsolatát Fukudának azzal a doktrínájával, hogy Tokió minden országgal ellensé­geskedés nélküli, baráti viszonyt kíván fenntartani.” 2. A Teng jelenlétében történt ratifikációs ok­mánycsere olyan folyamat része, amely nagyobb sze­rephez juttatja Japán revansista köreit és máris érez­hetően meggyorsítja a japán fegyveres erők — al­kotmányellenes — fejlesztését.. A kölcsönhatás ősi politikai törvénye szerint a folyamatnak ez a vonat­kozása távolról sem csak szovjet viszonylatban, ha­nem a Japán külkapcsolatok széles szférájában érez­teti majd hatását. Hiszen Délkelet-Azsia egész sor or­szága nem is olyan régen még szenvedő áldozata volt a japán imperializmusnak. Nem meglepő, hogy jó néhány fővárosban máris aggódó hangok hallatszanak az egyenlő távolság el­vének látványos megtagadása és ezzel párhuzamosan a hadsereg fejlesztésének gyors üteme miatt. Harmat Endre Sokoldalú egviitlmüiodés Egyenletesen fejlődnek a magyar-dán kapcsolatok Egyenletesen fejlődnek a magyar—dán kapcsolatok, a két ország között soikolxalú együttműködés bontakozott ki politikai, gazdasági és kulturális területen egya­ránt. Dánia vezetése külpo­litikájában a békés egymás mellett élésért száll síkra, a? enyhülés folytatásáért, ezt tekinti az egyetlen lehetsé­ges alternatívának. Mindkét ország részéről több jelentős látogatásra ke­rült sor: a dán külügymi­niszter 1975-ben járt Ma­gyarországon, látogatását Púja Frigyes 1976-ban viszo­nozta, Bíró József külkeres­kedelmi miniszter ugyancsak 1976-ban utazott Dániába. Polinszky Károly oktatási miniszter 1975-ben- Ábrahám Kálmán, az építésügyi tárca vezetője az idén találkozott partnerével Koppenhágában. A dán mezőgazdasági mi­niszter 1977-ben járt ha­zánkban. Tavaly és az idén kulturális miniszterink tet­tek kölcsönös látogatást. Hivatalos kapcsolat jött létre a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Dán Szoci­áldemokrata Pán között. Anker Jörgensen elnök — jelenlegi kormányfő — veze­tésével a dán szociáldemok­rata pártdelegáció 1974-ben járt Budapesten. A látoga­tást 1976-ban Óvári Miklós- nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével kül­döttség viszonozta. A ma­gyar és dán parlament, va­lamint a két szaktanács ré­széről szintén kölcsönös a tapasztalatcsere. Ami a gazdasági kapcsola­tokat illeti: behozatalunknak csaknem kétharmadát az anyagiellegű és félkész ter­mékek (a többi között vegy­ipari és gyógyszeripari alap­anyagok), valamint a fehér­jetakarmányok (halliszt, hús­liszt) teszik ..kj-. Imoprtunk mintegy 30 százalékát a gén*pari termékek alkotják. Dániából különféle műszere­ket, elektronikus gépeket, kazánokat és szivattyúkat hozunk be. Kivitelünk nagy hánvadát különböző anyagok és félkész termékek továbbá ipari fogyasztási cikkek te­szik ki. A kapcsolatok fejlődésé­nek jelentős állomása volt az 1976-ban aláírt új tízéves gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműködési megállapodás, amely megfe­lelő keretet ad a két ország vállalatai közötti együttmű­ködés kibontakoztatásához. A gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről vegyes bizottsá­gi üléseken folytatnak esz­mecserét. Dánia különböző vállalataival jelenleg 20 kooperációs szerződést tar­tunk számon, de reális lehe­tőség van további ilyen együttműködés megteremté­sere a gépipar, a környezet- védelem, az építő- és építő- anyagipar, valamint a ru­házati és a műszeripari te­rületen. A sokoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében figye­lemre méltó tevékenységet folytat a Magyar Kereske­delmi Kamara dán tagozata. A testület szoros kontaktust tart dán partnerszervezetei­vel, tevékenysége kiterjed gazdasági, illetve műszaki napok szervezésére, delegá­ciók kölcsönös cseréjére, kü­lönböző rendezvények szer­vezésére. Kulturális kapcsolataink az, 1971-ben aláírt államközi kulturális és tudományos egyezmény alapján fejlőd­nek. A vegyes bizottság idén áprilisban tartotta IV. ülé­sét, amelyen az 1981—ig ér­vényes munkatervet rögzí­tették. A dokumentum sze­rint elevenebb kapcsolat lé­tesítésére nyílik lehetőség az irodalom, a zene és a képző­művészet területén. A két ország illetékes kulturális szerveinek képviselői hozzá­fogtak a filmvásárlásokra. a forgatócsoportok cseréjére és a koprodukciós filmkészíté­sekre vonatkozó együttmű­ködési tervek kidolgozásához is, ezek aláírása 1979 végé­re (illetve 1980 elejére vár­ható. (MTI) Fegyver nélküli világért! Október 24-én világszerte, hazánkban is, megemlékez­nek az ENSZ megalakulásá­nak 33. évfordulójáról. Ez a nap, a világszervezet napja, az embereket arra figyelmez­teti már több mint három évtizede: a pusztító világégés után jött létre a föld szuve­rén államait egyesítő szerve­zet. Ma már másfél száz tag­ja van az Egyesült Nemzetek Szervezetének — többségük a fejlődő országok közé tarto­zik. A leszerelés kérdése, a fegyverkezésre fordított mil- liárdok sorsa a föld e leg­szegényebb régiói számára egyre égetőbb problémává válik. Egyszerű adat; a világ országai katonai célokra ma annyi pénzt fordítanak, mint amennyi bolygónk la­kossága 45 százalékának évi jövedelme. Egy korszerű atom-tenger- aiattjáró árából a fejlődő vi­lágban 16 millió ember ok­tatását lehet ne megoldani.. - de még sokáig lehetne sorol­ni számokat. A leszerelés századunk harmadik harma­dában a föld minden lakója számára létkérdés. Az ENSZ az idén júniusban rendkívüli ülésszakon vitatta meg a le­szerelés problémáit, s fontos munkaprogramot, nyilatko­zatokat fogadott el. a Béke­világtanács javaslatára a vi­lágszervezet 1978. október 24 —30. nemzetközi leszerelési hétnek nyilvánította. A dön­tés célja: minél több ember &,Nwtisü}, 1978. október 24., kedd figyelmét felhívni korunk legégetőbb problémájára. A hazai békemozgalomnak ebből a szempontból nem kell nehézségeket legyőzni. Országunkban a békepoliti­ka nem csupán lelkes társa­dalmi aktivisták szívügye. Szocialista hazánk külpoliti­kai tevékenységében alapfel­adat a nemzetközi és az eu­rópai béke megőrzésére, a le­szerelésre, az államok kö­zötti együttműködésre való törekvés. Kifejezésre jutott ez az MSZMP KB október 12-i ülésén elfogadott hatá­rozatában: „Az enyhülés foly­tatásának, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításá­nak alapkérdése a leszerelés. Hazánk a szocialista közös, ség országaival együtt min­dent megtesz a fegyverkezési verseny leszerelési intézke­dések előremozdításáért. Ezen az úton döntő fontos­ságú, hogy mielőbb meg­egyezés szülessen a hadásza, ti támadó fegyverek korlá­tozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Eu­rópa békéjének és biztonsá­gának megszilárdítását szol­gálná, ha a NATO tagállamai a kölcsönös biztonság elvé. nek megfelelő konstruktív választ adnának a Varsói Szerződés országainak leg­utóbbi javaslatára a közép­európai haderők és fegyver­zet csökkentésével folgalkozó bécsi tárgyalásokon”. Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli leszerelési ülésszakán a küldöttek többsége is rá­mutatott: életbevágó, hogy az emberiséget teljes^ meg­semmisítéssel fenyegető nuk­leáris és rakétafegyverek korlátozásáról mielőbb meg­állapodások szülessenek, s hogy két világháború had­színterén — Közép-Európá- ban — csökkenjen a fegy­veres erők veszélyes , kon­centrációja. A szocialista országok igen sok kezdeményező javaslatot tettek eddig is tárgyaló part­nereiknek. A leszerelés ügyé­nek természetesen százmilli­ók hívei a tőkés országokban is. Annak ellenére van ez igy. hogy a burzsoá propa­gandagépezet minden erővel arra törekszik, hogy az állí­tólagos szovjet veszélyről költött kampánnyal a lesze­relés, a feszültség csökken­tése ellen hangolja a NATO- országok lakóit. A neutron­fegyver elleni tiltakozó lapo­kon álló 700 millió aláírás bizonyítja — erőfeszítésük hiábavaló, a nyugati orszá­gok polgárai is belátják: fegyverkezést verseny nem biztonságot, hanem pusztu­lással fenyegető bizonytalan • Ságot szül. a hadiiparba áramló milliárdok nem pros­peritást teremtenek, de az inflációt, a válságot állandó­sítják. A leszerelési világhét ren­dezvényein országszerte nyil­ván sok szó esik minderről. A IX. kongresszusára készülő magyar békemozgalom akti­vistái. előadói ezekre a prob­lémákra, veszélyekre hívják fel a figyelmet. Az elmúlt évtizedek történelmi tapasz­talata bebizonyította: ko­runkban a békeszerető nem­zetközi közvéleménynek egy­re nagyobb a súlya. Az em­berek békevágyát kifejező felelős szó nem * pusztába kiált.­Miklós Gábor Össiehívták az Arab Liga tanácsát Csütörtökre összehívták az Arab Liga tanácsának rend­kívüli ülését, hogy megvitas­sák a Libanonban állomáso­zó arabközi békefenntartó erők mandátumának újabb fél évre történő meghosszab­bítását —^jelentették be hi­vatalosan Kairóban. Az Arab Liga Libanonban állomásozó csapatainak meg­bízatása október 26-án jár le. Eliasz Szárkisz libanoni államfő a múlt héten kérte az Arab Liga vezető testüle­tét, hogy újból hosszabbítsa meg a békefenntartó erők megbízatását. A zömmel Szí­riái katonákból álló egysé­gek 1976. óta állomásoznak Libanonban. Határozott igen Adolfo Suarez miniszter- elnöknek a párt ellenszava­zat nélkül újraválasztott el­nökének zárszavával szom­baton este véget ért a spa­nyol kormánypárt, a De­mokratikus Centrum Uniói, kongresszusa. Beszédében Adolfo Suarez elégedetten szólott pártjának és kormányának a demokrá­cia kifejlesztésében elért eredményeiről, és méltatta az új alkotmánytervezetet, amelyet a Demokratikus Centrum Unió tagjai — mint mondotta — határozott „igen”-nel fognak jóváhagy­ni a népszavazáson. A záróülésen bejelentet­ték, hogy a párt politikai bizottsága szombaton dél­előtt tartott alakuló ülésén Rafael Arias Salgadot vá­lasztották meg a Demokra­tikus Centrum Unió főtitká­rává. Meghalt ünasztasz Mikojan A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksése es a Minisztertanács vasárnap délután kiadott közlemé­nye mély fájdalommal tudatta, hogy szombaton, hosszas, súlyos betegség után 83 éves korában elhunyt Árasztasz Ivanovics Mikojan. az SZKP egyik legrégibb tagja. Anasztasz Mikojan 1922—23. között az SZKP Köz. ponti Bizottságának póttagja volt 1923-ban választották a Központi Bizottság tagjává. 1926—35. között a Politikai Bizottság póttagja 1935-től 1952-ig tagja. 1952-től 1966. áprilisáig tagja volt a Központi Bizottság elnökségének. Számos alkalommal választották be a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsába, az SZKP 24. kongresszusán a Központi Bizottság tagja lett. Anasztasz Mikojan számos alkalommal kapott magas kormánykitüntetést. Legutóbb 80 éves korában Lenin- renddel tüntették ki. Néhány hónaDpal ezelőtt a Kom. szomolszkaia Pravda közölt vele interjút a forradalmi harcok napjait elevenítve föl. Utolsó éveit nyugdíjban töltötte. Elutazott Piotr Jaroszewicz Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására Piotr Jaroszewicz,, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke ok­tóber 20—22. közötti baráti látogatást tett hazánkban. Kádár János szívélyes légkörű megbeszélésen fo­gadta a lengyel kormányfőt. Lázár György és Piotr Ja­roszewicz tájékoztatta egy­mást az országaikban folvó szocialista építőmunka idő­szerű kérdéseiről és áttekin­tette a magyar—lengyel együttműködés helyzetét. Megállapították, hogy a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség ez év júniusi lengyel- országi látogatásakor elfoga­dott megállapodások valóra váltása eredményesen fo­lyik, a kapcsolatok gyümöl­csözően fejlődnek az élet minden területén. Állást fog­laltak a gazdasági együttmű­ködés további dinamikus fej­lesztése, a termelési szakost', sítás és a kooperáció bővíté­se mellett. Hangsúlyozták or­szágaik érdekeltségét a KGST .komplex programjá­nak végrehajtásában, a szo­cialista országok gazdasági' együttműködésének további kiszélesítésében. A miniszterelnökök meg­beszélése szívélyes, elvtársi légkörben, népeink testvéri barátságának és kölcsönösen előnyös együttműködésének elmélyítésére irányuló tö­rekvés jegyében folyt le. Piotr Jaroszewicz lengyel- országi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Beiktatták • Oj; II. János Pál pápát II. Jáftos Pál, a Vatikán történetének 265. pápája, vasárnap elfoglalta a Szent Péter Bazilika előtt jelképe­sen felállított trónját. Az új egyházfő — elődjéhez, I. Já­nos Pálhoz hasonlóan — el­tekintett a nyilvános megko­ronázástól, a földi hatalmat jelképező tiara viselésétől. A pápa misét pontifikáit latinul a Szent Péter téren egybegyűlteknek. A tömeg­be többezer lengyel hívő ve­gyült, akik a krakkói érsek pápai beiktatása alkalmából rendezett ünnepségre külön- repülőgépekkel érkeztek Ró­mába. II. János Pál ünnepélyes beiktatásán 125 ország kép­viseltette magát hivatalos küldöttséggel. Olaszország képviseletében megjelent Pertini köztársasági elnök és Andreotti kormányfő. A Lengyel Népköztársaságot Henryk Jablonskí államfő képviselte. A Magyar Nép- köztársaság delegációját Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese ve­zette. Tagjai voltak Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Palotás Rezső római ma­gyar nagykövet. Az egyházi küldöttséget dr. Lékai Lász­ló bíboros, esztergomi érsek vezette. (MTI) Fontos kínai—japán tárgyalások kezdődtek Vasárnap délután nyolcna­pos hivatalos látogatásra Ja­pánba érkezett Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök­helyettes. Tenget, aki a Kínai Népköztársaság 1949-ben történt kikiáltása óla a leg­magasabb rangú pekingi lá­togató Japánban, államfő­nek kijáró fogadtatásban ré­szesítették és indulása előtt magas rangú kínai funkcio­náriusok búcsúztatták, élü­kön Li Hszien-niennel az államtanács alelnökével, mi­niszterelnök-helyettessel. Teng Hsziao-ping Tokióban hétfőn jelen volt azon az ünnepségen, amelyen Szono- da japán és Huang Hua ki- nai külügyminiszter kicseréli a japán—kínai szerződés ra­tifikációs okmányait. A kínai politikus tárgyalásokat foly­tat Fukuda kormányfővel és az üzleti körök képviselőivel, felkeresi Hirohito császárt, s ellátogat üzemekbe. Jól értesült tokiói hírforrá­sok szerint Teng a helyszí­nen óhajtja felmérni, hogy Japán milyen szerepet fölt— hét be Peking nemzt közi stratégiai céljainak szolgála­tában. és a kínai „négy mo. dernizálás” program megva­lósításában. A japán Times Teng láto­gatásáról szólva megállapít­ja: „Japán számára súlyos problémát okoz, vajon ké­pes-e összeegyeztetni kínai kapcsolatát Fukudának azzal a doktrínájával, amely sze­rint Tokió minden országgal baráti viszonyt kíván fenn­tartani ellenségeskedés nél­kül. Vajon képes-e fejleszte­ni Japán kapcsolatait a Szov­jetunióval és a délkelet­ázsiai államokkal? À kor­mány elképzelését nehéz lesz megvalósítani, mivel külföl­dön azt gyanítják: létrejött egy japán—amerikai—kínai tengely, vagyis összefüggés áll fenn az amerikai—japán katonai szövetség, a japán— kínai szerződés, valamin* i Peking irányába tett wa­shingtoni lépések között.” j

Next

/
Oldalképek
Tartalom