Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
A és a lakosság párbeszéde Á karaván célhoz ért Konzervesek közt, nagy csata után Új pürésitö, kibővített lé- w. • I • y/ ■ V ,-rv,»,,.yW'.v Æ ®í Esy a tíz kitüntetett munkás közül: Tóth T,ászló lakatos munka közben (Fotó: Szabó Sándor) Meglehetősen messzire vezetne a fejtegetés, ha most bevezetőként a közvetlen és a közvetett demokrácia közti különbség taglalásába bocsátkoznánk. Jóllehet, ez a kérdés nagyon is érzékenyen érinti a helyi közéletet. Ám a falugyűlésekről lévén szó, azok jellegét tekintve, ma már aligha van szükség bővebb magyarázatra. Néhány esztendő elég volt annak felismeréséhez, hogy a községekben ez a társadalmi fórum teremt legjobb alkalmat az egész lakosság és a tanács közvetlen párbeszédére. Igaz, a tanács és az állampolgárok kapcsolatrendszerében egyéb lehetőségek is kínálkoznak a személyes találkozásra, mindenekelőtt a 'tanácstagi beszámolókon, a fogadónapokon, a választói gyűléseken, ezek azonban általában csak egy kisebb kört — rendszerint a választókerületet — érintenek vagy egyéni beszélgetésekre korlátozódnak. A törvény szerint tulajdonképpen a tanácsülés . is nyilvános, de igencsak ritkán fordul elő, hogy oda valaki a lakosság köréből „betéved”, hiszen a tanácstagokon és a meghívottakon kívül ilyenkor másnak nincs tanácskozási joga. A falugyűlések közéleti szerepe, jellege feltétlenül elüt az előbbiekétől. Főleg abban, hogy arra a község — vagy a társközség — valamennyi lakosa hivatalos. S habár a teljes részvétel — ha még akkora terem áll is rendelkezésre — gyakorlatilag szinte kivihetetlen, mégis jó ideje már az egyik leglátogatottabb helyi közéleti esemény. Életteli fórusíi Mindenképpen e fórumok növekvő vonzerejét jelzi, hogy az elmúlt hét esztendő alatt — az 1971-es tanács- törvény megjelenésének évétől 1977-ig bezárólag — mintegy 19 ezer falugyűlés megtartására került sor szerte az országban, s azokon a községek lakóinak átlagosan tíz százaléka jelent meg. A statisztika szerint az első években a rendezvények száma még alig hullámzó képet mutatott, az 1976-os kiugró adatok pedig szoros ösz- szefüggésben álltak a nép- frontbizott^ágok újraválasztásával. A minden szempontból kielégítő helyzet tavaly alakult ki, amikor 778 nagyközségi és 2233 községi falugyűlés zajlott le, bizonyságául annak, hogy végképp polgárjogot nyert a közéletnek ez az életteli, demokratikus fóruma. De talán nem érdektelen az előbbi adatokat másféle szempontból is összevetni e rendezvények jelentőségének igazolására. A rendelkezések értelmében ugyanis csak a közös tanácsú községekben kötelező a falugyűlések megtartása és lám — amint azt a számok érzékeltetik — már a nagyközségekben is felismerték ezeknek a széles körű rendezvényeknek a lakossági kapcsolatokra gyakorolt kedvező hatását, amit természetesen nem is késlekednek kiaknázni. „Két léi” vitája De hát, mi teszi olyan hasznossá a falugyűlést a tanács, a lakosság, az egész település számára? Több vonása is. Néhányat már említettünk, ami pedig a falugyűlések tartalmi részét illeti, abban két mozzanat dominál: egyfelől a tanács tájékoztatója saját munkájáról és a község életében alapvető jelentőségű kérdésekről, másfelől a lakosság véleménynyilvánítása az elhangozttakról, illetve egyéb észrevételeinek, panaszainak, javaslatainak szóvá tétele. Ahol ezeket a rendezvényeket az őszinteség, a kölcsönös segítőkészség légköre és az előbbrelépés határozott igénye hatja át, Ott sok minden tisztázódhat a „két, fél’’ vitájában; s számos Byümölcsözö kezdeményezés bontakozhat ki ilyenkor. A fejlesztési tervek szembesítése az igényekkel és a lehetőségekkel, az ügyintézés kritikája. a jó szándékú társadalmi munkavállalás — mind részét képezi az eredményes falugyűléseknek. Hiszen ilyen alkalmakkor egyetlen kérdés se maradhat megválaszolatlanul; vagy még a helyszínen, vagy később írásban, de mindenképpen színt kell vallania a tanácsnak és a többi szervnek. amelyiknek azt címezték, bármiről is érdeklődjenek az állampolgárok. A falugyűlések előkészítése Hamarosan elkezdődnek a falugyűlések is. Ezt megelőzően azonban a tanácsoknak és a népfrontbizottságoknak — a két szerv együttműködésének különben az I egyik legjelentősebb területe — széles körű és alapos szervezőmunkát kell végezniük, hogy a lakosság idejében tudomást szerezzen a rendezvények időpontjáról és teljes programjáról. A tapasztalatok arra utalnak, hogy célszerűbb előbb a tanácstagi beszámolókra sort keríteni, mert így egyrészt az állampolgárok már előzetesen megközelítő képet kaphatnak a választó- kerületüket érintő tanácsi tervekről, a folyamatban lévő ügyekről, másrészt a rendező szervek is hamarabb szereznek tudomást arról, mi érdekli leginkább a lakosságot abban az időszakban. Érdemes tehát megkülönböztetett gondot fordítani a falugyűlések előkészítésére, mert a tanács és a lakosság párbeszéde mindenütt jelentős erőforrásokat rejt magában. Németh Géza fogado állomás, raktárépület, BMG-lényerök tucatnál több gazdaságban, késztermékcsomagoló svájci, nyugatnémet, angol gépek! Sűrítve ennyiben mondhatjuk el, hogy mit is tartalmaz a Hatvani Konzervgyár most befejezett 260 millió forintos korszerűsítése, felújítása. A munka nem egyik napról a másikra zajlott, s több vállalat végezte el a különleges feladatokat. Ugyanekkor az is tény, hogy az immár napi 245 vagon paradicsomlé feldolgozására alkalmas gyár saját munkásgárdája sem tétlenkedett az utolsó két esztendőben. A különböző szakmai, szellemi felkészültségű emberek ott segítettek, ahol legnagyobb volt a gond. Egy cél lebegett előttük: az 1978-as paradicsomidényre működőképessé tenni az új pürésitö vonalat, s valahány kapcsolt részét. Akik helytálltak, példásan dolgoztak, azoknál nem is maradt el a külön elismerés. A legjobbak között csaknem háromszázezer forint jutalmat osztottak szét, tíz munkásembernek pedig „Kiváló dolgozó” kitüntetést adott át Papp József igazgató a nemrég lezajlott értékelésen. Már a tervezésnél A tíz kitüntetett között találjuk Horváth József művezetőt, aki e tisztében, feladatkörében nyolcadik esztendeje szolgálja a gyárat. Közelebbről a tmk-részleg tartozik a keze alá, s felelősségét talán kellően érzékelteti, hogy az egész paradi- csomvomal naprakész karbantartó munkálatait kell összefognia. — Tizenhárom lévonal, besűrítő egységek! Igen, korábban ennyi volt a gondom. A nagyszabású rekonstrukció azonban jelentősen megnövelte tevékenységem súlyát — mondja a szemüveges, korán derese- dő művezető. — Már a tervezéskor véleményt kértek tőlem a berendezések átköltöztetéséről, továbbá a fejlesztés során rám szabták, hogy a beruházásban részt vevő külső, vállalatok, mint például a gép- és felvonószerelő, helyszíni munkáit segítsem. Legsürgetőbb, legtöbb odaadást igénylő feladat a régi sűrítő leszerelése, áthelyezése, az új beállítása volt. S ha ez nem megy meghatározott ütem szerint, akkor szétesik az egész beruházás, a csatlakozó munkák eltolódnak, összekuszá- lódnak. Szerencsére kipróbált, javarészt a gyárat szívvel is szolgáló lakatosaink, szerelőink vannak a ttoknál, így mindig tartani tudtuk a tempót. Harmadszor kiváló Máté István villanyszerelő itt tanulta a szakmát, lassan tizenöt éves törzsgárda- tag lesz, s most, a rekonstrukció során szerzett érdemeiért kapott harmadszor „Kiváló dolgozó’ elismerést. Hosszan beszélgetünk, aminek végeztével igen szimpatikus munkás arcéle rajzolódik elénk. Maga az feltűnő, hogy szinte mindent tud a gyárról, légyen bár munkakörétől messzire eső terület, szakmai kérdés. Aztán megmagyarázza: jó a felsőbb vezetők tájékoztató munkája, érdekesek az üzemrészekre lebontott termelési tanácskozások, csak oda kell figyelni. A felújítás őt is alaposan igénybe vette. — Annyi szerteágazó feladat közben, amit a különböző vállalatok kiviteleztek, elsősorban a folyamatos vil- lamosenergia-ellátást biztosítottuk. Bontottunk, szereltünk, de úgy, hogy áramkiesés a kritikus helyeken ne legyen. Tizenkét órás váltó műszakban vagyunk, megfelelő túlóraszázalékkal, ez azonban csak papíron volt meg a nagy felújítás idején. Egyszerűen nem tűrte a munka jellege, hogy megmaradjunk ilyen keretek közt. Számtalanszor előfordult, hogy már az öltözőben voltunk, amikor rohantak utánunk, gyerünk csak vissza, mert itt vagy ott hiba van, s ha nem hozzuk helyre, másnap a külső vállalat szerelői állni fognak. Megtagadhattam? Hivatkozhattam feleségemre, vagy valamiféle kitervelt szórakozásra? Ugyan, kérem. Én összenőttem a gyárral, s ugyanakkor azt is tudóim, hogy a többért áldozni kell. Tavaly, május közepétől, így úszott el tizenhárom szombatom, vasárnapom. s így úszik el az idén. Jó pénz van benne, de nem ez érdekel elsősorban ... ! Paksi Miklóst évek óta a konzervgyár legjobb csőszerelői közt tartják számon. Ahová levegőt, vizet, gőzt kell vezetni, ott a helye. Á nagyarányú fejlesztés az eddiginél többet kívánt tőle, ezért mondja, hogy „kettős vágányon” haladt munkatársaival, szaktársaival együtt. Dolgozott bent, kezdve az alapoknál, a szennycsatorna készítésénél. És ezzel párhuzamosan kijárt vidékre! A lényeröállomások vízhálózatát építette, mivel a kivitelező csak odavitte, összerakta a berendezést, a járulékos munkákkal nem törődött. Itt van Tóth László is a kitüntettek közül, hogy Bárányt Jánossal együtt a géplakatosok kis csapatát képvisel te. Orra alatt ritka bajusz, fején kék fityula. Lelőhelye pedig hónapokon át a töltő, csomagoló, dobozoló gépek céljára kijelölt üzemcsarnok, hogy éles szemmel figyelje a német, svájci, angol szerelőket. — Ök elmennek, mi itt maradunk. S ígérik , bár a szakmai tanácsot, az alkatrészellátást későbbi időkre, mégis az a biztos, amit mi tudunk. Meg is tamiltam tőlük minden új masina fogásait, működési elvét, anélkül, hogy bárki tolmácsolt volna. A jó szakmunkás egy-egy kézmozdulatból, szemvillanásból kiolvas több oldalnyi műszaki leírást. Különösen a kartonberakó gépet szállító angol cég embereivel jöttem össze. Olyannyira barátok lettünk, hogy rászántam magam a nyelvtanulásra. A helyi TIT alapfokú tanfolyamára járok, s ha minden jól megv, jövőre kilátogatok az egyik cimborához angol földre ... És a többiek? Persze folytathattuk volna az eszmecserét, a nehéz „harci feladatok” idézését a többi kitüntetettel. Drahos Jánosáéval. Ugróczi Miklóssal. Szűcs Andrással. Bonn Zoltánnal, Szulágyi Jánossal! Meg annyival még, aki csak szép summa jutalomban részesült. De hát a keménv évek., hónapok küzdelme íav is körvonalazódott. Négv-öt fiatalabb-korosabb szakmunkás visszaemlékezései bizonyára tükrözték a konzervipar szempontjából oly fontos beruházás örömét-nehéz- ségét, a cél eléréséért folytatott megerőltető munkát, s érzékeltették valamelyest a helytállás jó hangulatát. Akad néhány a gyárban, aki irigyli a kitüntető címet. netán, a százaknak -untatott hűségjutalmat? Csak olyan lehet az illető. áld ngnonta órájára pi.slnnrn. mérte az időt. mikor ..léphet le” munkahelyéről. S psv jtercig sem tudott azonosulni a nagyobb közösség ügyével. jövendőjével Vasv1*: a karaván halad! Sőt. elé-lm- zett útjának kitűzött állomására. Ez a döntő ... Moldvav Győző 1978, október 21., kedd A KGST-tanácskozás után A külszíni lignitfejtéssel foglalkozó tudományos-műszaki tanács a KGST szervezetében a szénbányászati állaadó. bizottságnak a 2-es számot viselő részlege. A legutóbbi ülését, mint ahogy arról annak idején tájékoztattuk olvasóinkat, Gyöngyösön tartotta, a Mátraalji Szénbányák központjának tanácstermében. A magyar csoport vezetője Györy Sándor, a Mátraalji Szénbányák igazgatója. Tőle kértünk tájékoztatást a megállapodásokat rögzítő jegyzőkönyv elkészülte után. _ A mostani tanácskozás m ilyen hasznosítható tapasztalatokat adott a magyar külfejiéses szénbányászat. hoz? — kérdeztük. — Ha így kérdezi, ez a mostani tanácskozás milyen hasznosítható tapasztalatokat adott, erre nem könnyű válaszolni. Általában viszont úgy igaz, hogy nagyon sok tanulsága van egy-egy ilyen tanácskozásnak. Ezt a munkát folyamatában kell elemezni. Személy szerint én négy éve veszek részt ennek a tudományos-műszaki tanácsnak a munkájában. Legutóbb itt, nálunk, három és fél évvel ezelőtt volt ilyen tanácskozás. Akkor a tagországok küldöttei megtekintették a visontai külfejtést, és eléggé kemény kritikát kaptunk az akkori állapotok miatt. Mindjárt jó tanácsokkal is igyekeztek a segítségünkre lenni. — Mire vonatkoztak a segítőkész megjegyzések? — A bánya műszaki állapotára, a szén előkészítettségének helyzetére, a meddő- termelés nem kielégítő szintjére, vagyis mindarra, ami szükséges ahhoz, hogy a külfejtésen biztonságos széntermelés folyjék — Ha a küldöttség nem járt volna akkor kint a külfejtésen. a tanácsaik hiányozlak volna? lsen. Ezeknek a megjegyzéseknek egy jó része feltétlenül hiányzott volna, hiszen hazánkban a külszíni széntermelés nem régi művelési mód. Ahhoz, hogy rövid idő alatt fel tudjunk zárkózni a már nágy tapasztalatokkal rendelkező baráti országok közé, sokat kellett tanulnunk. Többek között a KGST-küldöttségektől is. Ilyen vonatkozásban rendkívül sok hasznos dolgot kaptunk a tudományos-műszaki tanács küldötteitől akkor is, azóta is. Ehhez hozzá kell tennem, hogy évente két alkalommal, más-más országban mi is részt veszünk a KGST' tanácsának munkájában és magunk láthatunk, tapasztalhatunk sok mindent. — Lehet ezeket a tapasztalatokat,, megjegyzéseket konkrét tényekre szűkíteni? — Lehet. Három évvel ezelőtt például arra adtak tanácsot, hogyan lehet Vison- tán a meddőtermelést a megfelelő teljesítményre felfejlesztenünk, mit kell tennünk ezért. — Ezek az ajánlások a gépesítettség szintjére vonatkoztak? — Nem. Gépellátottságunk nem okozott gondot. A segédgépekre vonatkoztak a javaslataik. A legkomolyabb megállapításaik pedig a munka- és üzemszervezést érintették. Abban az időben a mélyművelésnek kellett, többet, feszítettebben dolgoznia, hogy a külfejtés gyengeségeit ki tudjuk egyenlíteni. Ma azt mondhatjuk, a külfejtés az erősebb oldalunk. — A mostani látogatáskor a delegációk tagjai tudtak valami összehasonlítást tenni Visontán a korábbi állapotokkal? — Igen. Úgy fogalmaztak, ők mondták így, ne vegye senki szerénytelenségnek, hogy a külfejtésünk világ- színvonalon működő, termelő üzem. Meggyőződésem, hogy bármennyire hízelgő is ez a vélemény, még nagyon sok tennivalónk van mindig, a fejlődésünknek nem értünk a végére. Tény azonban, hogy a bánya műszaki állapota, a dolgozók munkamorálja, az ottani vezetők felkészültsége, lelkiismeretessége azt eredményezte, hogy ennek a tanácskozásnak az időpontjában ötmillió tonna szabad szénvagyonunk van, ugyanakkor az erőmű is, a bánya is teljes feltöltött szénkészlettel várja a telet. — Milyen szerepe van mindebben az időközben végrehajtott munka- és üzemszervezési intézkedéseknek? — Nagyon nagy a szerepe. Hadd emeljem ki itt a szovjet és az NDK-beli delegációt, amelynek tagjai sok, komoly, hasznosítható tanácsot adtak. Az ő szakembereik voltak azok, akik megvizsgálták a Thorez Bányaüzemet, az ő szakembereik sorolták fel ennek nyomán a tennivalóinkat. Megmondom, nem minden tanácsukat fogadtuk meg azonnal. Ugyanis megpróbáltuk a mi sajátosságainknak megfelelően alkalmazni az elvi megállapításaikat. Megtörtént ezt követően egy általános átszervezés a bányaüzemben, és azóta hónapról hónapra, hétről hétre végrehajtjuk a feladatainkat a tőlünk elvárt szinten. — A KGST bizottságainak a munkája nem, mérhető rövid időtavakkal, ezt általában tudják az emberek. Mégis óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: felgyorsul-e ez a folyamat a közeli jövőben? — A mi bizottságunk a külfejtéses bányaüzem műszaki fejlesztésével foglalkozik. Ha valamelyik tagországnak érdeke, hogy minél több új technikát tudjon minél gyorsabban átvenni a társaktól, akkor ez mindenekelőtt ránk vonatkozik. Ebben pedig nincs időnk a Várakozásra. Dolgozunk azon például, hogy a Gagarin Hőerőművet a meglevő lignit- vágyon hasznosítására célszerű lenne mintegy ezer megawattos teljesítménnyel bővíteni. Van ugyan ennek az elképzelésnek alternatívája is, a Detk—Kápolna közötti lignitmezőre építendő nagy teljesítményű erőművet illetően, és készek a tervek a bükkábrányi külfejtés megkezdéséhez is, és komoly tárgyalások folynak egy nyugatdunántúli lignitmező hasznosítására. A döntés után a munka a Mátraalji Szénbányákra vár, amit mi a KGST-n belül szerzett tapasztalataink segítségével is igyekszünk jól elvégezni. — Mi a magyar küldöttség feladata a tudományos tanács keretén belül? — Mi vagyunk a felelősei annak, hogy az acélbetétes gumihevederek szakadását már a bekövetkezés pillanatában regisztrálni lehessen, és ezzel a nagyobb kárt elkerülhessük. Már képesek vagyunk ehhez egy megfelelő műszert elkészíteni és a dokumentációját a KGST-tag- országoknak átadni, hogy a sorozatgyártást elő lehessen készíteni. — Hogyan lehet összefoglalni a mostani ülésszak tapasztalatait? — Nagyon örülünk annak, hogy elfogulatlan véleményt hallhattunk a mi külfejtésünkről, a továbbfejlesztésnek e lehetőségeiről. Meggyőződésem, hogy az itt töltött napokra olyan programot tudtunk biztosítani megyénk vezetőinek segítségével, amely alkalmas volt arra, hogy a KGST-tagországok delegációi megállapíthassák, hazánk hol tart ma a céljai elérésében, a társadalomépítés feladatainak megvalósításában. A küldöttek elismerően nyilatkoztak tapasztalataikról, és ez a szakmai eredmények mellett nagyon megnyugtató mindannyiunknak. Ügy összegezhetem, sikerrel zártuk a mostani ülésszakot — fejezte be a tájékoztatást Györy Sándor, a magyar delegáció. vezetője. G. Molnár Ferenc L
