Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

Issei flmemiva alkotása A XL Siklós) Szobrász Szimpózion alkalmából több külföldi szobrászművész is dolgozott Pécsett. Az egyik betonszobrot Is­sei Amemiya japán szobrász­művész alkotását, az újme- esekalji városrészben állítot­ták fel. (MTI Fotó — Bajkor Jó­zsef felvétele — KS) A szocialista irodalom központjában az ember áll Garai Gábor a magyar—szovjet írószövslségi kapcsolatokról Tizedik, jubileumi ülésére készül a Magyar—Szovjet Irodalmi Vegyesbizottság. A novemberi tanácskozáson a két ország írószövetségeinek V« zetöin kívül könyvkiadók, szerzői jogvédő intézmények, s Kulturális Minisztériu­munk képviselői vitatják meg, mit tehetnek kölcsönö­sen egymás irodalmának mind teljesebb, még jobb megismertetéséért. — A magyar és a szovjet írószövetség együttműködése mind gazdagabbá, sokrétűb­bé vált az elmúlt években. Egyebek között ezt állapít­hattuk meg a közelmúltban Budapesten rendezett ma­gyar—szovjet írószövetségi titkársági ülésen is — mon­dotta Garai Gábor Kossuth- díjas költő, a Magyar író- szövetség főtitkára Kárpáti- Miklósnak, az MTI munka­- társának adott nyilatkozatá­ban. — Kapcsolataink intenzí­vebbé válását jelzi az is, hogy az írócserék mind köz­vetlenebbül kapcsolódnak az alkotómunkához, egyik legje­lentősebb kezdeményezésünk­nek tavaly ért be a gyümöl­cse:' ekkor került az olva­sókhoz magyar es orosz nyel­ven a „Kézfogás"’ című anto­lógiánk, amelyben budapesti írók Moszkváról, ottani írók pedig fővárosunkról közöltek irodalmi riportokat, költemé­nyeket. más műfajú alkotáso­kat Tervbe vettük e kötet folytatását. Mar a megjelent könyv sem korlátozódott ki­zárólag a fővárosokra, a ké­szülő kiadvány azonban szé­A zenebarátok körében az Országos Filharmónia idén ismét meghirdeti bérleti hangversenysorozatát. A komolyzene felnőtt ked­velői számára megyénkben Egerben és Gyöngyösön: a középiskolások számára Gyöngyösön, es első ízben Egerben; az általános iskolai diákoknak pedig Hatvanban, Hevesen, Gyöngyösön. Eger­ben és Petőfibányán rendezik meg az új, összesen hatvan hangversenyből álló prog­ramsorozatot. Az évad óktóber 2-án, kezdődik, amikor is a zenei világnap alkalmából, az eg­ri Székesegyházban a napok­ban folyó budapesti nemzet­közi orgonahangverseny győztese ad koncertet. . A következő előadások so­rán az egriek többek közi a ló7S. szeptember 17.. vasár«-1»! lesebb horizontot tekint át, s az irodalmi riportázsra vállalkozó írók szemével mu­tat. a majd be a, másik or­szág életét, mindennapjait, al­kotómunkáját. A kéziratok nyomdába adásának még nincs határideje, de már eb­ben az évben több írón« járt a Szovjetunióban, hogy ehhez a könyvhöz anyagot gyűjtsön. Napról napra gyű­lik az irodalmi alapanyag az ortnburgi építkezésekről, az Uszty-Ilimszkben helytállók­ról, a szibériai életről. A kö­zelmúltban jött hazánkba egy tyumeni és egy ukrán író: ők a Szovjetunióból ér­kező kőolaj magyarországi ledolgozásáról írnak majd, s több más szovjet alkotót is varunk. E hatalmas beru­házásokon természetesen nem a műszaki szakember, hanem az író szemével tekintenek szol s ezért az olykor gigászi vállalkozásoknak nem tech- n.Kai oldalát, hanem az em­beri vonatkozású eseményeit, jelenségeit világítják meg. Mindkét ország irodalmárai ugyanis egyetértenek abban: d szocialista irodalom köz­pontjában az ember áll. — Nemcsak az írószövetség munkájának köszönhető, de a kél ország íróinak legkivá­lóbb alkotásait is egyre gyak­rabban fordítják le. A Szov- iet irodalom című folyóirat pé'öá’i1 a baráti ország lite- iváúrajának legújabb ered­ményeiről frissen, nagy mű­vészi gondossággal tájékoz­tatja a magyar olvasókat. Külön öröm, hogy a folyó­irat lapjairól tudomást sze­Berlini Szimfonikus Zenekar, Kocsis Zoltán zongoramű­vész, Tarjáni Ferenc kürtös, Schiff András zongoramű­vész, a Bolgár Kamarazene- kar, a Szegedi Szimfonikusok játékát élvezhetik. S föllép majd az Egri Szimfonikus Zenekar is Farkas István vezényletével. Az együttes Mozart kürtversenyét szólal­tatja meg. A gyöngyösi pódiumon a közönség Gergely Ferenc or­gonaművészt, Gyarmati Vera hegedűművészt. Bársony László brácsást, a Kodály vonósnégyest hallgathatja többek közt. Az általános és középisko­lai bérletsorozatban föllép a Camerata Hungarica együt­tes. a Corelli Kamarazene- kar, a Magyar Barokk Trió, a Budapesti Ütöegyüttes, a Sebő-együttes. valamint má­sok mellett Körmendi Klára és Jandó Jenő zongoramű­vész. Fridrich Ádám kürtös. A bérletek a szokásos mó­dón és helyeken szeptember ‘?0 nfr»| yrlcőrolH A1-' rezhetünk a soknemzetiségű ország nem orosz nyelvű iro­dalmának új értékeiről, ame­lyekhez korábban alig fér­tünk hozzá. Jó szolgálatot tett a szovjet népek irodalmának megismerésében az Európa Könyvkiadónál megjelent Kis tükör sorozat is. Ugyancsak részesei a ma­gyar írók, fordítók a Szovjet irodalom könyvtára sorozat­ban szép kiállításban meg­jelenő rangos művek átütő sikerének. Nagyra értékel­jük, hogy a Szovjetunióban ezzei párhuzamosan nagy példányszámban jut el az ol­vasókhoz a magyar irodalom könyvtárában a XX. századi modern irodalom legjava. — Szovjet barátaink im­már évek óta szívesen látott vendégei az ünnepi könyv- hőinek. Ez is jó alkalmat nyúlt arra, hogy találkozhas­sanak magyar olvasóikkal, dedikálják új köteteiket, nemrég Moszkvában, Kijev- ben, s a Szovjetunió más nagyvárosaiban is méltókép­pen emlékeztek meg költő­óriásunk, Ady Endre születé­sének 100. évfordulójáról. Magyar író is részt vesz a Telsztoj-ünnepségek szov­jetunióbeli rendezvényein. A világirodalom 150 éve szü­leteti. klasszikusáról termé­szetesen idehaza is megemlé­kezünk szovjet és magyar írók közösen. Móricz Zsig- mond születésének 100. év­fordulója alkalmából várjuk szovjet íróvendégeinket a jövő évi ünnepi rendezvé­nyeinkre. Tervezzük, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból alkotói eszmecserén vesz­nek részt a két ország írói. (MTI) V. Máig sem tudta meg sen­ki, hogy a sárgacipellős fér­fiú jelzésére, vagy más egyéb okok folytán, de két nap múl­va sötétruhás szigorú arcú férfiak jelentek meg az Egye­sült Nádiveréb Általános Szö­vetkezet romjai mellett. Dip­lomatatáskájukból aktákat szedtek elő, összehasonlítot­ták őket, majd sorba beko­pogtattak minden sátorba és közölték a bentlévőkkel, hogy déli tizenkét órára el kell hagyniuk a tábor terüle­tet. Aki tiltakozott — szinte alig volt kivétel — annak megmutatták megbízólevelü­ket, amely arról tanúskodott, hogy ők a Bizottságfeloszlató Bizottság tagjai, és joguk van bármely bizottságot azonnali hatállyal megszün­tetni. Jakab Jeromost meg sem hallgatták, beültették egy személyautóba, hogy hi­vatalos helyen számoljon be a történtekről. Azután teherautók jöttek, Eelpakolták rájuk a sátrakat, í'-^T^ytaloknt, szekrényeket és Október 2-től ismét megkezdődik Áz Országos Filharmónia hangversenysorozata Visszaút a vakvágányról • • • Hivatásos pártfogók, munkájukról Pedagógusok, tapasztala­tokban bővelkedők. Sokéves munka után mondtak búcsút a katedrának, hogy kizáró­lag neveléssel foglalkozza­nak, hogy a veszélyeztetett, a bűn útjára tévedt, a kisiklott sorsú fiatalokat mentsék, óv­ják, sérült jellemüket és ér­zelemvilágukat orvosolják. Hivatásos pártfogók, akik vonaton, busszal, gépkocsin járják a megye városait, ki- sebb-nagyobb településeit. Tanácsoknál, családoknál, is­kolánál kopogtatnak érvel­nek, magyaráznak, türelmet­lenséget, fáradtságot, meg­torpanást nem ismerve. Az ifjakért, akikről nem mondhatnak le, akiket em­berré akkrnak formálni. Ak­kor is, ha nehéz, akkor is, ha olykor lehetetlennek tűnik. Kevesen ismerik munká­jukat, pedig az felelősségtel­jes, ritka szép tevékenység, mert a jövő nemzedékért vállalnak áldozatot, nem akarva belenyugodni abba, hogy a rájuk bízottak csök­kent értékű életet éljenek. őket — Bata Lászlót és Bíró Gábort — kérdeztük hétköznapjaikról, emlékeze­tes élményeikről. Története­ket idéznek tanulságos ese­teket, szülőket és gyerme­ket figyelmeztető sztorikat... Hogy is kezdődik? Az apa hazamegy az üzemből, s magával csem­pész egy drága műszert. Fia észreveszi, s azt gondolja magában: — Neki lehet...? Az anya ül a buszon, mel­lette kislánya. Jön a kalauz, s halkan elhangzik a ta­nács: — Mondd a bácsinak, hogy még nem vagy tízéves . ... Más szóval : biztatás fül­lentésre. Ebből még nincs nagyobb baj, a konfliktusok ott kez­dődnek, amikor az otthon nyugalma felbolydul, amikor mindennapossá válnak az al­kohol tüzelte veszekedések, a tettlegességbe torkolló purpalék. Oda a kötődés, in­dulhat az új kapcsolatok keresése, s ekkor már közel a vakvágány... — Tomi hetedikes volt. Minden pénz alkoholra ment, ezért barlanglakásnál nem futotta többre. A jóeszű, ér­deklődő cigánytanuló észre­vette, hogy mások mennyivel módosabbak. Osztálytársai robogón járnak, neki meg kerékpárja sincs. Egyszer aztán nem bírt uralkodni magán: ráült az iskola kis­motorjára, s irány az or­szágút. A zsebében levő né­délutánra teljesen megszűnt az élet a rom mellett. Amely­re valaki kitett egy papírcet­lit : „Vigyázat, természetvé­delmi terület”. ★ Borús, ködös, decemberi délután volt. Zugi Miska bá­Kaposi Levente: ] A vizsgálati «. «. i esi mintegy az időjárást tük­rözve, borongós hangulatban itta a sört a falu bisztrójá­ban. Noha nagybeszédű em­ber • hírében állott, most ép- pen-éppen ejtett el csupán egy szót. Komája, a tsz állattenyész­tője pedig szaporán unszolta. — No, aztán tényleg nem tudja, hogy ki volt a hibás? — Hibás, hibás... — do­hogott. az öreg —, persze h"g' tudom. . . hány forint is izgatta, elég lett két féldecire. Szágul­dott, élvezte a számára nagynak tűnő sebességet. A rendőrök Miskolc határában igazoltatták. Megindult az eljárás a bíróság egyéves időtartamra próbára bocsá­totta. Attól kezdve ismerem, s gondoskodom róla. A másik srác módos kör­nyezetben nőtt fel, volt ko­csi, pénz, egyszóval mindaz, ami szem-szájnak ingere. Az intelligens szülők komoly funkciót töltöttek be. A törés mégis bekövetke­zett. — Először tetemes össze­get emelt el, aztán autókat tört fel. Felelősségre vonták, de a szankció nem használt újra, meg újra visszaesett, s zsebében több mint százezer forinttal — ezt barátnőjével lopatta — vidám országjá­rásra indult. Az otthoniak kétségbeestek, a helyzet ka- tasztrófálisnak látszott.., Ekkor lépett közbe a párt­fogó. Környezettanulmányt készített, a szülőkkel együtt töprengett — ahány annyi fajta: kj segítőkész, ki zár­kózott —, nevelőkkel tár­gyalt, pszichológusokat fag­gatott. Hetek teltek így el, s a „haditerv” csak lassan ala­kult ki. Végül megvalósítot­ta, őt is meglepte a pillanat­nyi kudarc, mégis módosítot­ta — ki tudja hányszor el­képzeléseit — s újból ren­dezte érveket, módszereket. e ők azt vallják, nem hiába. Mindez nem általános érv, hanem tényekkel igazolják — Észrevettem, hogy Ta­más szereti a verseket. Er­ről beszélgettem ezután, ve­le. Abban is megegyeztünk hol szeretne dolgozni, termé­szetesen elhelyeztem. Aztán arra vettem rá, hogy levele­ző úton fejezze be a nyolca­dik osztályt. Nem szabódott. Megnyertem bizalmát, érez­te: nemcsak hivatalból ren­deltek mellé, hanem aggó­dom is érte, s érdekel, izgat mi lesz vele. Kitárulkozott, s most már szakmát óhajt tanulni. Ilyenkor szabadul fel az ember, ilyenkor só­hajt fel: megérte. — Az én „fiammal” jóval nehezebben boldogultam, se­hogy se találtam meg a ki­siklás okát. Aztán egyszer úgy véltem: mi lenne, ha nem elleneznénk, hogy talál­kozzon a neki tetsző kislány­nyal. Az ötlet bevált: azóta együtt járpak színházba, mo­ziba, mindkét család helyesli a kapcsolatot. Elmaradtak a kilengések, tisztességesen vi­selkedik munkahelyén, telje­— És? — Hát csak a tervező le­hetett. Vagy az építész. Vilá­gos, nem? — De biztosan tudja-e? — Hát biztosan azt nem, de a kettő közül az egyik. No, igyunk még egy sört! Csendben kortyolgatták az italt. Az állattenyésztő azon­ban nem nyugodott. — Aztáh mit tud még? — Mit? — fortyant fel az öreg. — Azt, hogy mindenki jól járt, csak én nem. — Miért? Nincs magának rossz dolga. Nem mindegy, hogy hol éjjeliőr? — Ez az — mondta az öreg. — Hiába kértem az el­nököt, meg a főmezőgaz­dászt, nem mennek bele, hogy itt is szakalkalmazott legyek. Pedig több fizetést se -kértem mellé. Na, de mind­egy. Megyek haza. Otthon is folytatta a zsör- tölődést. — Mi lesz vacsorára? — kérdezte a feleségétől. — Délről maradt egy kis pnprikáscrirk“. siti a rá bízott feladatokat, senki sem kifogásolja maga­tartását, Beiratkozott a dol­gozók gimnáziumába. Ez az igazi öröm, s ez az, amit nem lehet semmivel pótolni. Fél esztendő múlva összehá­zasodnak ... o Ez talán túl egyszerűnek tűnik, de mennyi töprengés, vívódás árán született ez a siker. Az a sok talpalás, böngészni a szakirodalmat, amelyben gyakorlati tippek- re aligha bukkannak, kiöt- leni az újabbnál-újabb meg­közelítési módokat... S közben mennyi más ösz- szefüggést is megsejtenek, raktározva regimentnyi ta­pasztalatot. Egyszer úgy is szükség lesz rájuk. — Elszomorító, hogy egy­re több értelmiségi családot kell felkeresnünk. Itt az apák és anyák agresszívak és elutasítóak. Így csattan­nak fel: „Nekünk ne szöve­geljen, értünk mi a nevelés­hez, végtére is pedagógusok vagyunk.” Csak akkor csen, desednek le, amikor meg­jegyzem: „Akkor miért lett gyerekükből fiatalkorú bű­nöző. A legtöbbször ott kö­vetik el a hibát, hogy anya­giakkal halmozzák el szeret­teiket, s azt hiszik, ezzé minden kötelességüket telje­sítették. Azért említem mindezt, mert egyre gyako­ribb és veszélyesebb jelen­séggé válik, s tenni kellern* ellene valamit . ! — Sokan viszolyognak * cigány származásúaktól, mégis velük könnyen közös nevezőre jutunk. Közük mi a baj, nem hallgatják el % dolgokat. Tudják: csak ak­kor megyünk valamire, ha nem kendőzik a valóságot- * hozzájárulnak a tisztánlátás* hoz, -1 Hivatásos pártfogók.’ tie* kötött elfoglalt emberek, mert mindössze négyen van­nak a megyében. Másutt sokkal többet alkalmaznak — csak Debrecenben kilen­cet — azért hogy elmélyül­tebben foglalkozhassanak egy-egy védencükkel, s ’fő­ként a veszélyeztetett hely­zetben lévőkkel, ahol a meg­előzés sorsukat tenné szebbé ők négyen ezt a pluszt is vállalják, mert hisznek ab­ban, hogy minden vakvá­gányról van visszaút.... Pécsi István — Mindig az van, ami dél­ről marad — jegyezte meg keserűen. Felesége csodálkozva né­zett rá. — Hiszen szereti a papri­kást. .. — Szeretem, de ha minőis azon él az ember, çsak . be­leun. Aztán elővette az’űiságöl. nézegette, de letette. Bekap­csolta a rádiót, de az.t se vol' kedve hallgatni. Kiment, a udvarra, sétált egyet, .ma.j< visszatérve a konyhába, nag: sóhajtással leült. — Mi baja van? — kér­dezte a felesége. — Nincs semmi. Azaz,' de­hogyis nincs. Nem becsülnek. Mindenkit be tudtak válasz­tani valamilyen bizottságba, csak éppen engem nem. Aki több, mint harminc évet hú­zott le a köz szolgálatában. . . — legyintett keserűen, majd bánatosan belefalt a csirke- paprikásba. .. ' f-X Z fp eN T7*\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom