Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

A hitelért cserébe.., Beváltották-e az ígéretüket? — A vállalat eszközállo­Az exportfejlesztésre szánt 45 milliárdból, a Nemzeti Bank által hirdetett hitelpá­lyázatra benevezve, sok me­gyei vállalatunk is részt kért. Többször szóltunk lapunk­ban is a hitelt igénylők ter­veiről. A feltételek szigorú­ak, a bank szakemberei gon­dos mérlegelés után adtak ki minden forintot, s igencsak számon kérik, megvalósul-e a hitelért cserébe ígért ex. portbővülés. Különösen a tő­kés kivitel élénkülése lenne a kívánatos, hiszen ezzel le­hetne némiképp fékezni nép­gazdaságunkban a ^csereará­nyok romlását. Az ország félévi számveté­se szerint a nem rubelelszá­molású külkereskedelemben sem a kivitel mennyisége, sem a termékösszetétel nem alakult a tervek szerint. A megyénket jellemző adatok azt mutatják, hogy a tavalyi sikeres esztendő után — kü­lönösen a megyeszékhely könnyűiparában — a válla­latok, gyárak, szövetkezetek tőkés exportja a várt növe­kedés^ helyett inkább csök­kent. Hogy átmeneti megrende­léshiány miatt van ez, vagy i tartósabb lesz a visszaesés, í a következő hónapokban de­rül ki. Az eddigi teljesítmé- '! nyékről ' tudakozódva ezúttal i két különböző ágazatban dol- ! gozó hitelt kapott vállalatot kérdeztünk meg: beváltot­ták-e ígéretüket? Száz termékkel kevesebb À Könnyűipari Gépgyártó ! Vállalat Egri Gyára új kör­nyezetben. a belvárosi gyár­telep után sokkal korsze- i rűbb körülmények között 1 dolgozik. Fejlődése, eredmé­nyei is biztatóbbak azóta. 1 Igaz, persze ebben nemcsak az új üzemcsarnokoknak van szerepük, hanem — mint Veréb József igazgató véle­kedett — annak is, hogy az elmúlt öt év alatt legalább százféle terméktől szabadult meg a gyár, s úgy tűnik. hosszú időre kialakította végleges profilját, A tíz gyárat összefogó nagyvállalat 240 millió fo­rintra kötött hitelszerződést a Magyar Nemzeti Bankkal 1976 novemberében. A fej­lesztésre szánt, összegből öt. venmilliót kapott az egri gyár. Tavaly ebből elköltött hétmilliót az idén 35 millió­ért épülnek új üzemcsarno­kok, s érkeznek új gépek, berendezések. A nagyobb, kétezer négyzetméteres csar­nokba megmunkálógépek, korszerű festőberendezések kerülnek, az ezer négyzet- méternyi alapterületű új üzemcsarnokban pedig ipari klimatizálókat gyártanak. Erre kellett a pénz, kiegé­szítve a saját forrásokat. Mindkét épület elkészül az idén — amit nagyon várnak is a gyáriak, mert ott áll már a drága gépek jó része az udvaron. A holland licenc alapján készülő klímaberendezések mellett a másik fő profil az úgynevezett csákózógépek családja. Ezek az okos ma­sinák — a tavaszi BNV-n nagy sikert arattak — a könnyűipar szinte minden ágában jól alkalmazhatók: textil-, bőr-, műanyagformák vágására kiválóan alkalma­sak. Ehhez egy hagyományos termék jön még: a cipőipar részére az országban egye­dül itt gyártják a talpat me­revítő acéllapokat. A vállalat nem, a gyár igen A könnyűipari gépek ex­portját a gyorsan változó divat is befolyásolja, s külö­nösen a nyugati piac meg­rendelései ingadozóak. Ez is oka lehetett egyebek mellett annak, hogy a KAEV nagy- vállalata nem teljesítette ed­digi tőkés exportfeladatait. Hogy az egri gyár viszont jól „fogta meg” új termé­keit, azt bizonyítja, hogy az előirányzott feladatokat kö­rülbelül hatmillió forintos többlettel teljesítették. Az NSZK-ban, Spanyolország­ban, Jugoszláviában, Fran­ciaországban, sőt az USA- ban is ott vannak már az egri gépek. A csákózót Pá­rizsban egy szeptemberben nyíló kiállításon is bemutat­ják — a hírek szerint már nagy az érdeklődés a gép iránt. ,Az egri gyár tehát beváltot­ta ígéreteit, termelésével a vállalatnál a második leg­nagyobb lett a rangsorban. A gyártmányfejlesztés pedig máris újdonságokat ígér: a BNV-n bemutatták már a széles körben alkalmazható hidraulikus emelőasztalt,, s dolgoznak a csákózógép au­tomatizálásán. Eszközök és terhek Az előzőnél sokkal keve­sebbet, kétmillió forint hi­telt kért az exportfejlesztő keretből a Heves megyei Sü­tő- és Édesipari Vállalat. Gépüket olcsóbban tudták beszerezni, így nem is vet­ték igénybe az összes hitelt, csak 1 millió 600 ezer forin­tot. A kenyérrel, péksütemény­nyel foglalkozó vállalatnak kell a bővebb profil, csak így tud nagyobb nyereség­hez jutni. Édesipari ágazatuk új ter­méke a töltött rúdostya. A fejlesztési hitelből ennek a gyártását honosították meg. A tavalyi őszi BNV-n, ahol ezt először bemutatták, üz­letkötő irodájukban egymást követték az ügyfelek az or­szág minden részéből: mikor, mennyit lehet rendelni be­lőle? Itthonra nem győzik még most sem. Ám a lényeg a tőkés export, az ígéret be­váltása. Tavaly a kevés oszt­rák megrendelés miatt nem tudták a tervezett mennyi­séget kiszállítani, az idén viszont már 1 millió 700 ezer forint értékű nyugati kivitel­re számítanak a vállalat ve­zetői. mánya 1976 januárjától mostanáig 135 millió ^ forint­ról 207 millióra nőtt — tá­jékoztatott Szipszer Imre fő­könyvelő. — A termelési ér­ték közel sem nőtt ilyen arányban, így az eszközter- hek érthetően nagyobbak lettek. A kenyér fogyasztá­sa évenként egy-két százalék­kal csökken, így a piackuta­tás, az eladható édesipari ter­mékek gyártása a nyereséges gazdálkodás alapja. Persze sok gonddal küszködünk. Saját beruházással — minél ol­csóbban — igyekszünk meg­valósítani a fejlesztéseket, s ez a műszakiak sok energiá­ját leköti. A forma, a cso­magolás sem közömbös: ed­dig a rúdostyához a mű­anyag tálcát darabonként 3,20 forintért vásároltuk, itt­honra pedig a nem éppen tetszetős műanyagtasakban forgalmaztuk. Most közös vállalkozásban vettünk egy olyan gépet, amellyel körül­belül két forintért készíthe­tünk egy-egy ilyen műanyag tálcát. A gyártási engedélyt talán ebben a■ hónapban megkapjuk. Ugyancsak ex­portra szánjuk a Verpeléten most még csak kísérletkép­pen készített gumicukor jó részét. Az ott felszerelt gé­pünk egyébként 12 féle ha­sonló termék gyártására ké­pes. s a piactól függ, melyik­re állunk rá. * Gazdálkodni, piacot kutat­ni, gyorsan, rugalmasan al­kalmazkodni a változó kö­rülményekhez; mindezek a kifejezések újnak tűnhetnek egy olyan cégnél, mint a sü­tőipari, ahol az ellátás a fő feladat. De ott sem lehet megélni csak a hagyományos • szemlélettel — bizonyítják az elmondottak. Egyébként nemcsak a példaként emlí­tett üzemekben, de másutt is érvényes: nem külső, fe­lülről jövő parancs készteti őket. hogy teljesítsék válla­lásaikat. Saját érdekükben dolgoznak elsősorban, ha jól dolgoznak. Hekeli Sándor i Egy hónap alatt 18 millió Segített az ügyelet Noha már végéhez közele­dik az aratás, még mindig jönnek. Ékszíjakért, gyűjtő­csigákért levegőszűrőért és sorolhatnánk mi mindenért, ami a legkapósabb most a Heves megyei AGROKER Vállalatnál. Az utóbbi egy hónapbkn sokan megfordul­tak az egri, Makiári úti köz­pontban Heves megyéből, de máshonnan is az országból. Valóságos „búcsújárás” volt kora reggeltől késő estig, sok. szór nem is lehetett parkí­rozóhelyet. találni az épület mellett, így gyakran az autók egész sora állt a szomszédos utcákban is. Amilyen gyor­san jöttek, olyan gyorsan is indultak vissza az elnökök, gépszerelők, anyagbeszerzők, mert volt közöttük sokféle, és nyomban vitték a pótal­katrészeket a földekre, a meghibásodott gépekhez. — Már túl vagyunk a ne­hezén -J sóhajt fel Joó Im­re, a vállalat igazgatója, a központi ügyelet vezetője. Vastag, barna fedelű spi­rálfüzetet vesz elő, fellapoz­za és két dátumot mutat: — Július 22-től, amióta szárazabb, jobb idő köszön­tött be, és valóban kánikulai a nyár, meggyorsult az ara­tás. Azóta új helyzet alakult ki és az ügyeleti szolgálatot is megerősítettük. Az utóbbi három hétben bizony keve­hétköznap, se vasárnap, sok­szor úgy tűnt, hogy elvisel­hetetlen problémákkal je­lentkeznek a gazdaságok, hi­szen a megye mind az 56 szövetkezetéből és az állami gazdaságokból is jöttek. Igen ám, de mint kiderült, nemcsak ezekből, hanem más megyékből, Szolnokból, Borsodból is kértek segítsé­get, és soha nem mondtuk, hogy nincs. Nem mondhat­tuk, hiszen az összefogás ezen a nyáron az alkatrész­ellátásban is megmutatko­zott, jobban, mint máskor eddig. Amikor kellett, sok­szor bennünket is kisegítet­tek Békéscsabáról, Nyíregy­házáról, sőt Székesfehérvár­ról is. A központi ügyeletet augusztus 20-ig tartjuk. Az alkatrészosztályon most már valamivel kisebb a forgalom. Köles Mihály osztályvezető és munkatár­sai, valamennyien asszo­nyok: Bernât Sándorné, Sza­bó Józsefné, Kissari Jánosné, és Gulyás Zoltánné most egy kicsit fellélegeznek. Jól is esik ez rövid időre. Az asszonyok mind gyermekes családanyák, lett volna ott­hon is munka bőven, de va­sárnap is ügyeletet tartottak. Olyankor segítettek a férjek, sőt az asszonyok is egymás­— Nagyon nehéz volt, nem győztük kiszolgálni az ügyfeleket — idézi az el­múlt napok emlékezetes pil­lanatait Köles Mihály. — Naponta reggel héttől este nyolcig állandóan jöttek a gazdaságokból. Valóságos népáradat volt, komoly igé­nyekkel. És ebben a rend­kívüli helyzetben megpró­báltuk telexen, telefonon, sőt személyesen is más me­gyékben 'sokszor a lehetet­lent. És nemegyszer sikerült is szerezni, amiről már le­mondtunk. Előfordult az éj­szakák egyikén, hogy deb­receni lakásán álmából köl­töttem fel az ottani AGRO­KER alkatrészosztály-veze- tőjét, van-e NDK-kombájn- hoz felvonóházuk? És volt, másnap már szállították ! De ez nem volt egyedi, csupán egy a sok közül, hiszen gyak­ran előfordult, hogy egyszer­re nyolc-tízféle alkatrészt kellett máshonnan szerezni. Azt hiszem, ezen a nyáron nem volt olyan, hogy nem adok, mindenütt megértették e rendkívüli helyzetet és az összefogás, egymás segítése olyan volt, mint azt egyszer az árvíznél láttam. Minden­ki törődött a másikkal! Az ügyeletén nyilvántart­ják, melyek voltak a legke­resettebb cikkek. Gyűjtőcsi­ga az NDK és a szovjet kom­bájnokhoz, felhordólánc, va- , riálortárcsa, ami miatt g^ak. ran meg kellett állniuk a kombájnoknak. Aztán jöttek kalászemelőért. Ebből is volt egy darabig, aztán elfo­gyott. Az osztályvezető most már mosolyogva emlegeti a ko­rábbi nehéz helyzetet.: — Tizenegy felhordóláncot sikerült szereznünk az ara­tás közepén Székesfehérvár­ról. Nyomban gazdára is ta­lált valamennyi. Aztán ott voltak a kalászemelők. A dőlt gabonák miatt ezekre nagy szükség volt. Mindet eladtuk, ami volt, aztán pót­lólag szállított ugyan néhá­nyat a Mezőgazdasági Gép­alkatrész-kereskedelmi Vál­lalat, de ott is elfogyott! Töprengtünk, hogyan segít­hetnénk az üzemeken, me­lyek újabb és újabb igé­nyekkel jöttek. Egy alkalom­mal a raktárban szemlélőd­tünk, amikor megpillantot­tam a borsóarató gépek szár­emelőjét. Szemre azonosnak tűnt, mint a gabonakombáj­nokra szerelhető kalászeme­lő. Konzultáltunk a gazdasá­gok szakembereivel, a gépé­szekkel és hamar eldöntöt­tük, hogy a furat megváltoz­tatásával ez is megfelel. Több mint kétszázat hamar el is adtunk. — Mire volt a legnagyobb kifogás? — kérdeztük Köles Mihályt. — Leginkább az ékszíjak­ra. Nem a mennyiségre, hi­szen több száz kelt el belő­lük és minden gazdaságot el­láttunk, hanem inkább a mi­nőségre! Szinte naponta jöt­tek érte Tarnaméráról, He­vesről, Besenyőtelekről, Po­roszlóról, Gyöngyösről, Kis. köréről, hogy csak a nagyob­bakat említsem. Gyakran panaszkodtak, hogy szakad­j,aet aludtunk, nem yolt se ; nak, ^ Elire gyártott hidak A Dcl-dunántúli Vízügyi Igazgatóság pécsi gépiizemében előre gyártott elemekből készítenek hat-nyolc méter széles­ségű, cölöpökre állítható vasbeton hidakat. A hidakat a hely. .színen szerelik össze. Képünkön: egy tartóelem a levegőben. L_ (MTI fotó: Bajkor József felv. — KS) 2600 tonna paradicsom a kistermelőktől a Hatvani Konzervgyárnak Az ipari feldolgozásra ke­rülő zöldségnek várhatóan 15—16, a gyümölcsnek mint­egy 40 százalékát adják az idén a kistermelők. Épp a napokban futott be a Nagy­kőrösi Konzervgyárba pél­dául az a 20 vagon patisz- szon, amit a gyár megbízá­sából a vegyessavanyúság- készítményekhez termelte­tett a nagykőrösi áfész a környék háztáji gazdaságai­ban. A Hatvani Konzerv­gyár ugyancsak az áfészek nak, hamar tönkremennek az ékszíjak. Pedig nem olcsó termékekről van szó, hiszen típustól függően 1600-tól 7100 forintig kapható egy- egy belőlük. Ez intő példa a jövőre nézve a gyártó válla­latoknak, hogy nagyobb gon­dot fordítsanak a minőségre. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy ezen a nyáron különösebb fennaka­dás nem volt az alkatrészel­látással. Elégedetlenséget nem tapasztaltunk az üze­mektől. Minden idők legna­gyobb pótalkatrész-forgal­mát bonyolítottuk le az utóbbi egy hónap alatt, hi­szen 18 millió forint értékű árut adtunk el. Jóval túl­szárnyaltuk az 1974-es rend­kívüli őszt, amikor nyolc­millió forint volt az eddigi legnagyobb alkatrészforgal­munk. Végéhez közeledik a nagy hajrá, a nyári betakarítás, ami sokkal nehezebb volt a vártnál. Az összefogás, a szervezettség azonban ezút­tal is diadalmaskodott. Ki­ürültek az alkatrészraktárak, ami azt bizonyítja, , hogy nagy volt az igény szinte minden cikkből. Közeleg a leltár és nem lesz megállás továbbra sem, mért hamaro­san kezdetét veszi az újabb küzdelem, az őszi csúcs, ami­kor folytatódik az ügyeleti szolgálat a vállalatnál. Addig azonban ismét feltöltik a raktárakat pótalkatrészek­kel, s egy kicsit megpihen­nek a dolgozók is. Aztán új­ból ott folytatják, ahol most a közeli napokban abba­hagyják. Mentusz Károly _ J. közvetítésével jut egyebek között körülbelül 2600 tonna paradicsomhoz, több mint 2000 tonna uborkához, 550 tonna zöldpaprikához és 600 tonna pritaminpaprikához, négy megye kistermelőitől. A Kecskeméti Konzervgyár a feldolgozásra kerülő ubor­kának 90 százalékát kapja kistermelőktől, elsősorban Győr megyéből. A gyümölcsfeldolgozáshoz az idén konzervgyáraknak összesen 620 tonna epret, 840 tonna cseresznyét, 50—60 tonna ribizkét, illetve mál­nát szállítottak a? áfészek szervezésében a kistermelők. Szilvából csaknem 5000, sárgabarackból 1750, almá­ból 6500, körtéből 1370 ton­nára számítanak a gyárak a kisgazdaságokból. Sok kézi munkát Igénylő zöldségfélével látják el a feldolgozó ipart a kisterme­lők. Csupán uborkából 28 ezer tonnát szállítanak, hat különböző méret- és minő­ség szerint osztályozásban. Az áru ilyen mértékű válo­gatására ma már kevés me­zőgazdasági nagyüzem vál­lalkozik. Ugyancsak sok munkát, figyelmet igénylő termék a fűszerpaprika, amiből már évi 14—15 ezer tonnát állítanak elő a kis­gazdaságokban. A kisüzemi termeltetés megszervezésében és az áruk felvásárlásában a konzerv­gyárak és az áfészek együttműködése mindkét fél számára előnyös. A gyárak­nak nem kell termeltető apparátusokat bővíteni, fel­vásárlóhelyeket létesíteni. A szövetkezetek pedig így jobban kihasználhatják meg­levő felvásárlóhálózatukat, miközben a kistermelő tag­ságukat biztonságos értéke­sítési lehetőséghez juttat­hatják, nem szólva arról a haszonról, amit ez az együtt­működés a népgazdaság szá­mára jelent. , _____ M twatm .1978, augusztus 13- vasárum^ i « k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom