Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Egészségünk őrhelyén Hétköznap egy kórházi osztályon Fehér köpenybe bújok. Az I_es számú egri megyei kór­ház fül-orr-gégészeti osztá­lyának kórtermeit járjuk. A kórtermek zsúfoltak. Minden ágy foglalt. Kalauzom dr. Fiilöp Béla osztályvezető fő­orvos. Csöndes, nyugodt, halk szavú, kellemes modorú em­ber. Hivatásának idegfeszült­ségéből látszólag nem ragadt rá semmi. Látszólag, hiszen, amint egy félmondatban em­líti: egy infarktus nyomát már az ő szíve is őrzi. Bi­zonyosan a műtéti stresszek a ludasok ezért. — Igen változatos a műté­ti repertoárunk — magya­rázza. — Az elmúlt évben például 2855 műtétet végez­tünk, jelentős részben kisebb műtéteket. A nagyobb sebé­szi beavatkozások sorában volt 186 fül-, 70 gége- és 24 hallásjavító műtétünk. Száz esetben volt szükség endos- copiás — csőtükrözéses — beavatkozásra. Kedd és pén­tek a kisebb műtétek nap­ja nálunk. Hétfőn, szerdán és csütörtökön végezzük a nagyobb sebészeti munkákat. Magam csak nagyobb műté­teket vállalok. S jóllehet, bármennyire megszokott egy-egy feladat, ma is min­den műtétemre úgy készü­lök, mint a legelsőre, s még ma is minden műtét előtt nagy-nagy feszültséget ér­zek. Egy-egy kombinált fül­műtét például 2—3 óráig is eltart, ami már agyműtét­nek számít, mivel koponya- lékeléssel jár. Utána sokáig csak erre tudok gondolni. Nehezen oldódik bennem a feszültség. Otthon zenét hallgatok, s késő estében is mindig sétával végzem be a napot. Egy eset a sok közül. Drá­mai beavatkozás. A beteg egy aprócska gyerek. Félre­nyelte az ételt, ami a gyo­mor helyett a tüdőbe szaladt. Ilyenkor nincs pardon, mel­lébeszélés vagy várjunk-még-egy-keveset-majd-meglát- juk. Rögtöni és határozott cselekvésre van szükség. És tudásra. És felelősségválla­lásra. Semmiféle felsőbb szerv nem dönthet helyetted. Mert nem kevesebbről — mint az emberi életről van szó. Ez a munka sűrített szintézis. — Az ilyen esetek ellátása igen sokat fejlődött az utób­bi időben. Valamikor az volt a helyzet, hogy az izgő-moz­gó, jajgató-kiabáló gyereket az ápolók lefogták, s az or­vos ily körülmények között végezte a beavatkozást. Ma már modern módszerekkel dolgozunk. Érzéstelenítéssel. Adatjuk, ellazítiuk a gvere- keket, s mikor magukhoz térnek, nem is tudják, mi történhetett velük. Más, Huszonéves fiatalem­bert fektetnek a műtőasztal­ra. Szinte semmit se hall. És egyensúlyi zavarai vannak. Gondo* előkészítés. Altatás. A fülkagyló mögött meg­nyitják a koponyát. Halk szavak. A orvos műszert, tampont kér. A reanimátor, az altató a beteg állapotáról ad közlést. Szív, pulzus rend­ben. Mikroszkóp segítségével folyik a bonyolult, finom­precíz műtét. S amikor a beteg ébredezik, váratlanul felkiált: „Jaj, főorvos úr! Mindent hallok!!!” — Nincs ettől csodálato­sabb érzés a világon. A be­teg elismerése nem kis do­log ... \ Folytatjuk az utat a kór­termekben. A 8-asból zene­szó. énekszó hallik. Aztán kellemes-dallamos női hang kezdi a mesét: „Hol volt, hol nem volt, »volt egyszer egy nagy kerek erdő ..Csupa apróság, pizsamás fiúcskák és leánykák ülik körül a me. semondó magnetofont. — Nagy gondot fordítunk a gyermekek műtét előtti pszichés előkészítésére. Dia­filmeket vetítünk nekik, magnetofonról hallgathatják Uptmkna i3*S. augusztus 13., vasárnap a meséket, énekes-zenés já­tékokat és nézhetik a tv ma­ciját is. Elfeledtetjük velük a kórházi miliőt. Jó emlékek­kel és gyógyultan távoznak tőlünk. Mosoly nyílik az i arcokon, amint a főorvost meglátják. Az a típusú ember, aki rög­tön bizalmat áraszt maga körül. Elhiszem, hogy elhi­szik — még a legaprócs- kább gyerekek is —, hogy nem fáj semmi, hogy annyi az egész műtét, mint egy szúnyogcsípés. És ez nem kis dolog... Huszonkilenc dolgozója van a fül-orr-gégészeti osz­tálynak. Három alorvos: dr. Szabó Anikó, dr. Szőkefalvi Ildikó, dr. Sashalmi Sándor. Két adjunktus: dr. Pap Ro­zália és dr. Halmos Péter. S az osztályvezető főorvos mel­lett dr. Rancsó Etelka, főor­vosnő. De sorolhatnánk az asszisztenseket, ápolónőket, műtősöket, takarítókat is. — Hogyan érzi magát ezen a munkahelyen? — kérdez­tem dr. Halmos Péter ad­junktustól. — Mindennap jó érzéssel jövök dolgozni, s így vannak ezzel a többiek is — mond­ta. — Osztályunkon igen jó a légkör. Sokkal több ez, mint egy banális „munka­hely”. Olyanok vagyunk akár egy család. A gépezet olajozott... Benyitunk a műtőbe. A vitrinekben csillogó műsze­rek. Mindent betölt a gyógy­szerillat. S érdekes módon nincs semmi szorongás ben­nem. Talán azért, mert a műszerek hideg csillogását pasztell tónusok, lágy, bár­sonyos, finom .színhatások oldják. A műtőasztal sem fehér, védőhuzata türkizzöld színű. Belépünk a „süket” szobába is. Vastagon párná­zott az ajtó és az ablakok is. Minden külső zaj kizárt in­nét. Szokatlan, furcsa érzé­sek kerítik hatalmába az embert. Nem hallunk mást, csak szíveink dobbanásait: buú.topp, buuú-topp... ! A kezelőben Lepres Er­zsébet nővért egyedül talál­juk. — Hét vége van és ez csendes nap — mondja. — Más napokon alig akad perc­nyi nyugalma az embernek. Sok a beteg. — Sok a beteg, és kevés az ágy — folytatja a gondo­latsort dr. Fülöp Béla, gmi- kor utunk végeztével a főor­vosi szobában letelepszünk. — Negyven ágy van az osz­tályunkon, ebből is négyet a szájsebészeti betegeknek tar­tunk fenn. Oly nagy a beteg- forgalmunk, hogy a mandu­laműtéteket csak előjegyzés alapján végezhetjük, és két- három hónap a várakozási idő. Az ágyak számának nö­velésére majd csak az új kórházi egység elkészülte után nyílik mód. A főorvos szobájában nincs irodai hangulat. Való­ságos dolgozószoba ez, a meghittség olyan jegyeivel, amelyek a „gazdáról” is sok lényegest elárulnak. A falon festmények. Olajképek és akvarellek. Az íróasztal mö­gött, nem magasra téve, egy nagy orvos arcmása. Színes fénykép Albert Schweitzer- ről. A főorvos elkapja te­kintetem, s kérdezés nélkül válaszol : — A legideálisabb orvos volt ő. A legnagyobb huma­nista. És nekem a legna­gyobb példakép... Egy tabló is díszíti a szo­ba falát. Huszonkilenc arc­képet számolok rajta. Az osztály dolgozóit ábrázolják a képek, szakorvosoktól a takarítónőkig. A tablón kö­zépütt, díszhelyen, oklevél. Dokumentum arról, hogy a fül-orr-gégészeti osztály a munkamegjavító mozgalom­ban végzett kiemelkedő mun­kájával elnyerte „az intéz­mény példamutató munka- közössége” kitüntető címet. A klinikai osztályok közül egyedül csak ők kapták ezt a rangos kitüntetést. — Külön munkavállaláso­kat. tettünk és teljesítettünk, ezért szerezhettük meg ezt a címet. Vállaltuk újabb mű­téti eljárások bevezetését, új anaesthesiológiai módszerek kidolgozását, a iatrogén in­fekciók elleni küzdelmet. Vállaltuk az újítómunka fellendítését, a fokozottabb önképzést, s előrelépést a tu­dományos munkában, vala­mint az etikus légkör meg­teremtését társadalmi és po­litikai téren is. — Tuaunk róla, hogy már jóval a mozgalom előtt so­kat tett az osztály a gyógyí­tás, a medicina új vívmá­nyainak meghonosításáért. « — Az országban vidéken legelsők között voltunk a szervezett hallásvizsgálat ki­alakításában, ezt 1961-ben kezdtük. 1963-ban kezdtük meg a hallásjavító műtétek végzését. 1964 óta van teljes integráció, szoros együttmű­ködés osztályunk és a ren­delőintézeti szakrendelés kö­zött, s ezt a folyamatot a magyar egészségügyben álta­lánosságban csak egy éve in­dították meg. Ugyancsak szorosan együttműködünk a Nagy siker volt néhány éve a hasonló címmel bemu­tatott amerikai film. Tegyük hozzá: méltán. Zenéje fülbe­mászó volt, rangos filmsztá­rok alakították a főszerepe­ket, s az is igaz, hogy bi­zony nem minden nap láthat a motorokért rajongó még filmen sem óriási Harley- Davidsonokat. Pazar a lát­vány, több autónyi érték két keréken. Csillog-villog min­den a hatalmas monstrumon, s mint afféle fordított ve- locipeden : parányi kerék elöl, annak többszöröse hátul. De hát így tervezték meg a konstruktőrök. Jó okuk volt rá: az Államok nyílegyenes, hosszú útjain nem okoz sem­mi gondot az öszvérmegol­dás, kanyarogni nem kell, a motor utasa kényelmesen dől hátra, akár egy karosszék­ben, s halad, halad. Hová is? A biztos pusztu­lásba. Van-e céltalanabb út ennél? Eszembe jut mind­ez, mikor látom, hogy ökör- szarvkormányos ifjúnyi em­ber cikázik a gépkocsioszlo­pok között, mintha egyene­sen a Szelíd motorosok cí­mű filmből lépett volna elő. Annak divatja mindmáig él. Csakhogy a filmbeli mo­torokat gyárban konstruál­ták olyanná, amilyen, honi utánzatait pedig ki-ki önma­ga fantáziája szerint, házi­lag. A hóbortnak ára van, s nem is csekély: a baleset ál­landó lehetősége. Semmi semmit termel. S közben tornyot képez a gra­fikon, segédmotorkerékpárra) 15—18, motorkerékpárral 19—22 év között történik a legtöbb baleset. Visznek utast az együléses jármű­vön, s a könnyű szerkezet, megváltozott súlyeldsztása gyermekosztállyal is. Bete­geinknél régóta modern al- tatásos módszerekkel végez­zük a hörgő- és csőtükrözé­ses vizsgálatokat. És erősítet­tük az etikai színvonalat az­zal is, hogy bevezettük a betegek panaszládáját. Min­den észrevételt megírhatnak nekünk, névtelenül. Ápolási miatt könnyen borul. Any- nyi az intelem, belefárad, aki érti. Évről évre kevés­nek bizonyul mégis. A mai, korszerű motorok teljesít­ménye eléri, nemritkán meg­haladja az autók sebességét. Nem vitás: kellő önuralomra van szükség a nyeregben. Mert a robbanó üzemanyag zenéje elővigyázatlanná tesz. A közlekedési magatartás kulcsait kereső szakember szerint a vezető önmaga ké­pességeinek meghosszabbí­tására lel járművében. Pa­rányi mozdulat csupán, s a motor Sebességmérőjének mutatója elhagyta már a megengedett határt. Aki nem tudná: lakott területen ötven, azon kívül hetven, autópályán óránként nyolc­van kilométer a motorok megengedett legnagyobb se­bessége. A LEGVÉDTELENEBB JÄRMÜ Legnagyobb, tehát nem mindenkor kötelező. Ez a szabály — mint ahogy a töb­bi is — nem a motorosok ellen, hanem érdekükben született. Hányán és hányán vétenek önmaguk és mások ellen, ki tudja? A műszaki vizsgára kölcsönkért kere­ket fölszerelő motoros dör­zsölt ember hírében áll : túl­járt a vizsgáztatók eszén. Aztán visszakerül a leiutoti gumi a járműre, s csak a vakszerencse óvja megint a motorost és utasát. Beszédesek a számok, csak­nem háromnegyed millió motort, kétszer annyi segéd­motort tartanak nyilván, hazánkban. Mennyiségük még emelkedni is fog : a fe j­lett autósországokból kapott színvonalunkat jelzi, hogy eddig nem volt ránk semmi panasz ! — Mik a legújabb felada­tok? — Bevezetjük a gondozást az idült és operált fülbete­geknél, valamint a gégemű- tötteknél. Hallásszűrést vég­zünk majd az újszülötteken, az iskoláskor előtti gyerme­keknél az egész megyében, a szakmunkástanulóknál a za­jos üzemekben. Ugyancsak szeretnénk elvégezni üzeme­inkben a gégedaganatosok szűrését, a beszédhibás gyer­mekek szűrővizsgálati felde­rítésével, gyógyításával együtt. Beszélgetésünket a családi szálak fel fejtésével zártuk. — JVÍióía orvos?, — Harmincnyolc éve dol­gozom orvosként, és 25 éve vezetem ezt az osztályt. Ha valami érdemről beszélhe­tünk, az csakis kollektív ér­dem lehet. „Titkunk” csupán annvi van, hogy sikerült olyan teamet, olyan jó együttest összekovácsolni, ami ritkaság. A nyolcas kórteremben közben vége szakadt a me­sének. Nagy vigadozással a folyosóra rajzanak a gyere­kek. Különben hét vége van. Csendes nap ez... előrejelzések szerint ará­nyuk á négykerekűekhez ké­pest tovább növekszik. Fi­gyelmeztető jel: tavaly a se­gédmotorosok 22 százalékkal több balesetet okoztak, mint egy esztendővel korábban. Az okok megdöbbentőek : minden negyedik motorke­rékpáros balesetet ittas ál­lapotban okoztak. Régi igazság, hogy a mo­torizált járművek közül a kétkerekű a legvédetlenebb. Az utast nem óvja karosszé­ria, biztonsági öv, a stabili­tás. Nem véletlenül rögzítik a nemzetközi kutatások, hogy a motorosoknál a halá­los baleset lehetősége hét­szer akkora, mint az autó­sok esetében. Közlekedni tudni kell, szá­mítani mások könnyelműs- ködésére, mert sajnos, ez is gyakorta előfordulhat. Hány. szór, de hányszor panasz­kodnak a személygépkocsi­tulajdonosok például a ZIL- esekre: az „erőfölény” tuda­tában vezetnek, mintha ki­sebb jármű nem is léteznék. Ugyanezek a magánautósok pedig karosszéria nyújtotta magabiztonsággal szorítják le a nyeregben közlekedő­ket. Persze, nehogy elparen- táljuk minden autóst, s ki­áltsunk ki angyallá minden motorost. Pro és kontra. A kölcsönös udvariasságot köl­csönös érdek diktálja. SZERVEZETT ÖSSZEFOGÁS ' Számíthatunk-e a riasztó statisztikák javulására? A közelmúltban a Magyar Autóklub és a Magyar Hon­védelmi Szövetség vállalta a motorosok és a segédmoto. Téma: a kör­nyezetvédelem Most csak százan Az ország minden megyé­jéből és a fővárosból jöttek Gyöngyösre azok a társadal­mi, önkéntes munkások, akik a szép emberi környe­zet védelméért fáradozna c szabad idejükben, összesen egy hetet töltenek el így együtt a Vak Bottyán Jáno9 Ipari Szakközépiskola kollé­giumában. Hogy mivel fog­lalják le magukat gyöngyö­si tartózkodásuk idején, er­ről a következőket mondta Kántor Sámuel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak munkatársa: — Szeretnénk olyan pél­dákkal megismertetni akti­vistáinkat, amelyek segítsé­gével a maguk munkáját hatékonyabban szervezhetik és végezhetik. Az embert magatartás formálására tö­rekszünk. Ha a maga kör­nyezetében és a természet­ben mindenki tudja, hogyan bánjon a virággal, a vízzel, az állattal, akkor ennek a pozitív töltésű magatartás­nak az elterjesztésével tulaj­donképpen az ember védel­mét szolgáljuk. A HNF, a KISZ és az út­törőszövetség közös szerve­zésében létrehozott gyön­gyösi táborozás egy hete gazdag programot nyújt. Előadások hangzanak el, ki­rándulásokon vesznek részt, felkeresik a Bükki Nemzeti Parkot és a Hortobágyot, a Tisza—Il-őt, a Mátra szép részeit és Gyöngyös kör­nyékét. A természeti adottságok­ban gazdag vidék, az ipari és mezőgazdasági üzemek sora olyan szemléltetési te­hetőségeket biztosít a tábor száz résztvevőjének, ami önmagában is indokolta, hogy ezt az országos érvé­nyű rendezvényt, amely a tavaly Bakonyoszlopon meg­rendezett után a második sorrendben, éppen Gyön­gyösön tartsák meg. rosok szervezett összefogá­sát. Remélhető, hogy a mo­torosok színvonalas képzésé­nek és továbbképzésének megvalósítása, a különféle szolgáltatások kiterjesztése — például műszaki állomá­sok és segélyszolgálat igény- bevétele, a szervezett túra és sporttevékenység — hoz­zájárul majd a közlekedés- biztonság javulásához. Ta­lán nem ártana az sem, ha a segédmotorosok növekvő tábora szervezett oktatáson sajátíthatná el a közlekedési tudnivalókat. Ha előírnák számukra is a bukósisak kö­telező használatát. Ha fé­nyes nappal is használnák — miként számos országban teszik fényes nappal is — a tompított fényszórót. Ha a kétkerekű járműveket és ve­zetőik ruházatát fényvissza­verő anyagokkal látnák eL Ha vonzó programok közül válogathatnának az ifjú mo­torosok. Könnyebben .ki­gyógyulnának” az öncélú fu- riká zásból. A motorizált közlekedésre készülni kell. Szerencsére' akadnak biztató kezdeménye­zések szerte az országban. A pécsi közlekedési parkban öt segédmotoros kerékpár várja a gyerekeket. Békés megyében az elmúlt évben mintegy hetven községi, vá­rosi, járási, megyei versenvt rendeztek, amelyeken moto­ros bicikliken, motorokon ott voltak természetesen a legfiatalabbak is. Igen, nevelni valóban szükséges. Ám a szigorra, ha másképp nem megy, éppúgy szükség van. Valamennyiünk érdekében. ” Fejér Gyula i „Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő.. A magnetofonos mesemondó ezúttal a nővérkét helyettesíti (Fotó: Tóth Gizella! Pafskv Oez«ő Önuralom a nyeregben Szelíd motorosok? ,,Mondd szépen: á.Mandulavlzsgálat a kezelőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom