Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Szervezni tudni kell

Nem csodaszer,

hanem eszköz

«

Egy NEB-vízsgálat tapasztalatai

Havannai üdvözlet

i « - \

[i

iáj

rí

f

Hagyományaikhoz híven ismét visszatértek korábbi vizsgálataik színhelyére megyénk népi ellenőrei. A téma is a régi maradt, nevezetesen az üzem- és a munka- szervezés. Ezen belül is elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy miként valósították meg üzemeinkben, szövetkezeteinkben a gazdaságosabb termelést szorgalmazó párt- és állami határozatokat.

' A közelmúltban tartott újabb vizsgálatuk során nem kevesebb, mint 35 vállalatnál, gyáregységben és szövetkezetben mérték fel a szervező munka eredményeit és fogyatékosságait. Jelenté süket előbb a megyei pé végrehajtóbizottság, a rr 'ólban pedig a Heves m 'gye Népi Ellenőrzési Bizol ts:, vitatta meg.

ígérete

váltom

A Közp< ti december 1-i,

■mt’ság 1971. illetve a megyei pártbizottság 1972. január 28-i határol.atait követően megyénk iparában, építőiparában. elel.niszer-gazda- ságában. ’mezőgazdaságában és szövetkezeteiben is igen számottevő szervezeti és szer’ ti változásokra, mode ■; ikra került sor.

r‘ bek cözött átszervezésre t i:be.t a MEZŐGÉP me- f • .i üzemei, a TIGÁZ egri m inka helyei, egyesültek a jtőipari vállalatok, az egri pari szövetkezetek, és több mint 15 mezőgazdasági szövetkezet döntött az egyesü- ” e- a szellemi és a fizikai ,k koncentrálása mellett, hogy még időben felismerés értelmesen végrehajtja került sor az említett áttervezésekre, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy az új felállás után az érintett munkahelyek döntő többsé- g, ;jen egyrészt felfrissült, megerősödött a szakmai és a politikai vezetés, másrészt k szerűbbé, gazdaságosabbá vált a termelés is. Ez utóbbit talán azzal lehet a legjobban bizonyítani, hogy az évről évre növekvő feladatoknak lényegében ugyan- izok és ugyanannyian tesznek eleget, mint ahányan há- m-öt évvel, ezelőtt voltak. Vagyis a több mögött tehát e. ósorban nem többen vannak, hanem a munka lett szervezettebb és hatéko- tbb.

gyre több üzemünkben,

6. vetkezetünkben — Mátra- ílji Szénbányák, Izzó gyöngyösi gyára, Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, az Egri Csillagok, a tarnamé- : ai, hatvani Lenin Termelő- y.óvetkezetek, Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát — már nemcsak akarnak, hanem tudnak is szervezni. És ami szintén egy örvendetes változást bizonyít: az üzem- és munkaszervezésre ma már nem csoda- ■erként, hanem elsősorban a \;nka, a termelés korszerű- . ősét szolgáló eszközként tekintenek üzemeink, szövet- heteink legjobbjai.

Gzerényke

eredmények

Mint a kiragadott példák, tények bizonyítják: az üzem- zervezés területén igen pozitív változások történtek megyénkben az elmúlt öt év alatt. A munka és a termelés szervezettségében ugyanakkor még a szerényebb terveink többsége sem valós’ it meg. Igen sok üzemben jegyezték fel egyebek m° a népi ellenőrök — még m: is a becsült, vagy a statisztikai normákat alkalmazzék, a kívánatosnál változatlanul alacson'- a teljesítményben dolgo- ók aró nya megyénkbe’ Sem az ipar, sem az a par nem használ ki kellően tetemes milliókért vásárolt gépeket, gyakran éri gos kifogás a gyártmá- K minőségét, a szállítási .egyelmet, az anyag- és az alkatrészellátást, valamint a munkafegyelmet is.

Sajnos még a vezetők között is találni olyanokat, akik sajnálják az időt a munka- szervezéstől, akik a szervezetlenségre szerveznek, akik a szervezetlenséget a jobb munka feltételeinek hiányaival magyarázzák.

Szakemberek

kerestetnek

Kevés a megfelelő közép- ' és' felsőfokú végzettséggel rendelkező üzemszervezők száma is. Nem éppen vonzó továbbá az sem, hogy egy üzemszervező anyagi meg- • becsülése ma elsősorban a szolgálati éveitől és nem a szakképzettségétől, tudásától, munkájának hasznosságától függ. Az üzemszervező szakemberek továbbképzése is változatlanul a különböző tudományos intézetek szája- íze szerint történik és nem az' érintett üzemek igényei alapján.

Rendkívül lassan halad az ügyvitel gépesítése, jelenleg is mindössze néhány könyvel kézi elektronikus és mechar s számológép segíti a 7 teli, « i

felad "• v ^valósítását. Az ItünkálafSk további gépesítését egészen biztosa 1 m .gyorsítaná, ha végre megyénknek is lenne egy .astechnikai központja.

Levél ’

az üzemeknek

Néhány nap múlva megyénk valamennyi nagyobb üzeme és szövetkezete kap majd egy levelet a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályától, valamint a „társszerzőtől”, ' a Hpves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságtól. A levelek egyrészt az említett felmérés főbb tapasztalatait tartalmazzák, másrészt a legfontosabb tennivalókat, feladatokat jelölik meg. Vagyis a feladatok korántsem az iktatandó levelek számát kívánják növelni, hanem a T. címzetteknek kívánnak segítséget adni az üzem- és munka- szervezés korszerűsítéséhez.

Eljuttatják véleményüket a NEB szakemberei az érintett minisztériumok, trösztök, főhatóságok vezetőihez is, mert úgy látják, hogy a felsőbb szervek segítségére is szükség van ahhoz, hogy az üzem- és munkaszervezés végre mindennapos feladat legyen, és korántsem csak az üzemszervezők felelőssége. További eredményekbe csak akkor számíthatunk ugyanis, ha valamennyi vezető munkaköri kötelességének tartja — mint ahogyan az is — a termelés korszerűsítését, gazdaságosságának fokozását és ehhez felhasználják, kamatoztatják a dolgozók ötleteit, javaslatait is.

Koós József

Ezt az üdvözletét személyesen hozta magával Patócs László, a KISZ Gyöngyösi városi Bizottságának a titkára, aki a 450 tagú magyar küldöttség egyik tagjaként részt vett azon a bizonyos „felejthetetlen” fesztiválon. Ez a jelző úgy hozzá tartozik az üdvözlethez, mint az a tény, hogy a világ ifjúságának a küldöttei. Havannában adtak randevút egymásnak.

— Én csak a berlini VIT eseményeibe kukkanthattam be annak idején két napra, de akik több ilyen találkozón voltak már, azok mondták, ez volt a fesztiválok fesztiválja — foglalja össze emlékeit ilyen módon mindjárt a beszélgetésünk elején.

Nehéz erről úgy szólni, hogy a túlzás vádja ne érjen senkit, de ugyanakkor megpróbálja visszaadni azoknak a hangulatilag erőteljesen fűtött napoknak a legfőbb jellemzőjét. A felsőfokú jelzőket kihagyni a szövegből — ez már szinte a tények elferdítéséhez vezet. Tehát...?

— Ha valaki azt mondta volna itthon, valamilyen alkalommal, akárcsak néhány embernek is, hogy most egyhuzamban öt órán át kell gyalogolnod, felvonulnod, talán el is zavarták volna az illetőt. A megnyitás napján pedig ezt tettük, a gyülekezéstől kezdve a stadionba való bejutásig, de azok az órák tele voltak fesztiváli hangulattal, élménnyel, valami olyasfajta telítettséggel, ami teljesen magával ragadott mindenkit. Jellemző erre a napra még az is, hogy a nyitó ünnepség után az egész stadionban ott maradt mindenki, még egy órán át éltettük a VIT-et, éltettük Kubát, és más jelszavakat hangoztattunk, pedig ezt senki nem szervezte, ez magától jött, és valami hihetetlen erővel ragadott magával mindenkit.

Egymás után tolulnak elő a különböző események emlékei: Fidel Castro beszéde, a felvonulás, és a nyüzsgő élet a Malekonon, találkozás a kubai emberekkel, családokkal Alamárban, ahol szíves kínálással igyekeztek a kubaiak a magyar fiataloknak a legjobb falatokat nyújtani, fürdés a tengerben, a havannai Magyar Klub strandján, ahol a homok olyan finom és bársonyos, ahol a víz olyan meleg, hogy ... a hirtelen lezúduló tróEmlékképek Havannából

pusi eső, amely szinte a semmiből támadt egyetlen pillanat alatt és bőrig áztatott mindenkit, de egy fél óra alatt már el is vonult és párahengerek gurigáztak utána a gőzölgő aszfalt fölött, vagy a látogatás abba a gazdaságba, ahol négyezer ember munkáját és szinte családjuk egész életét irányítja Ramon Castro, ahol annyi szívélyességgel köszöntötték a magyar küldöttség tagjait, hogy az már megható volt és a sült banán, a fehér kubai rum, amit a helybeliek soha nem isznak magában, hanem csak felhígítva, a híres kubai szivar, amiből emlékbe és itthoni kóstolásra néhány darab a poggyászba is belekerült, az a bizonyos karne- válr aminek színeit, káprázatos képeit, ritmusát, zenéjét, a felvonulók tánctudását, a különböző szerkezetek szellemes megoldásait és dekoratív hatását szóval elmondani sem lehet, és még megannyi emlék, élmény, dallamok és szavak, gesztusok és felvillanó mosolyok: ezt mind átélni lehet csak, visszaidézni hiába való fáradozás.

— Sok mindent tudtam Kubáról, mielőtt kimentem volna, azt is mondhatnám, készültem Kubából, de a valóság mögött a legélénkebb képzelet is eltörpül. Soha nem felejtem el például, amikor

„A közös nyelv a nemzetközi egyetértés egyik fontos alappillére lehet..."

Beszélgetés ér. Humphrey Tonkinnal, ez Eszperantó Világszövetség elnökével

ötvenkét ország több mint négyezer-ötszáz eszperantista képviselője részvételével rendezték meg a közelmúltban a bulgáriai Várnában az Eszperantó Világszövetség

63. kongresszusát. Az egy hétig tartó nemzetközi tanácskozás záróünnepsége

után kértük meg dr. Humphrey Tonkint, az Eszperantó Világszövetség elnökét, hogy válaszoljon a Népújság munkatársának kérdéseire.

— Tonkin úr! A mostani kongresszuson a legnagyobb vitát az a témakör váltotta ki, amelyik az eszperantó mozgalom és a nemzetközi haladás összefonódását taglalta. Ez érthető is. hiszen földünk több pontján háborús válsággóc alakult ki, amelynek a megszüntetésére világszerte komoly erőfeszítéseket tesznek. Az eszperantó mozgalom köztudottan a világbéke megteremtésén fáradozik, úgy tűnik azonban, hogy csekély eredménnyel.

— Az eszperantó mozgalom nem azt a célt tűzte céljául, hogy a háború és a béke kérdését megoldja. Erre utalt a kongresszuson felszólaló UNESCO-képviselő is, aki úgy fogalmazott, hogy a háborúk az emberek lelkében kezdődnek, ezért .az embereket nevelni kell a nemzetközi egyetértésre, ön az előbb azt mondta, hogy ezen

a tanácskozáson az eszperantó és a nemzetközi haladás kérdéséről esett többnyire szó. Egy kicsit pontosabban fogalmazva : a nemzetközi

nevelés volt a fő téma. Erről azonban nem beszélhetünk addig, amíg a béke kérdését fel nem vetjük. A nemzetközi nevelés és a nemzetközi megértés azonban megköveteli az együttműködés lehetőségét. Kevés egymásra mosolyogni, beszélni kell tudnunk egymással. A közös nyelv a nemzetközi egyetértés egyik fontos alappillére lehet... Igen, vannak világnyelvek, az eszperantó azonban egyenlő helyzetet teremt a különböző emberek között. Egyetlen nemzetnek sem a sajátja, s *a könnyedsége demokratikussá teszi.

Ezek után a világbékéért 'tett erőfeszítéseinkről: ha

mindig többen és többen ismerkednek meg az eszperantó nyelvvel, s a mozgalom eszméjével, akkor kevésbé lesz az egyik ember ellensége a másiknak.

— Az előbb említette. Tonkin úr, hogy az. eszperantó egyik nemzetnek sem a sajátja. Napjainkban azon- • ban egyre többször hangzik el, hogy az eszperantó .mozgalomnak vadhajtásai nőttek ...

— Milyen vadhajtásokra gondol ?

— Arra a véleményre, miszerint a keleti országok kisajátították maguknak az esz. perantót.

— Az eszperantó nemzetközi mozgalom, az UEA — amelyik ezt a kongresszust is szervezte — semleges szervezet, alappillére a politikai semlegesség. Az UEA-bán minden világrész szervezetei, a különböző országok képviselői részt vesznek. Ha lehet arról beszélni, hogy az UEA- nak filozófiája van, akkor ez azokból a pozitívumokból áll, amelyek minden rendszerben megtalálhatók. Nálunk a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok, mint egy közös nyelvet beszélő emberek kapcsolatai, értékesek és kölcsönösek.

Bizonyos vadhajtásokról én is hallottam már, de az a véleményem, hogy ezek az igazi eszperantó eszmét tekintve, jelentéktelenek. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagynunk őket. Inkább azt, hogv az eszperantisták komoly táborát ezek a vélemények nem befolyásolják. És még annyit ehhez a kérdéshez, hogv ha annyira „kisajátították” volna Keleten az eszperantót, akkor például nem Rotterdamban lenne az ‘UEA központja, mint . most.., _________________

— Ami azt illeti, Magyar. országon meglehetősen népszerű az eszperantó nyelv, ön, mint a világszövetség elnöke, miként vélekedik a magyar eszperantislak munkájáról?

— Személyes tapasztalatom, hogy például az eszperantó irodalmi kultúra kialakításában Magyarország játszotta az egyik legfontosabb szerepet. A nemzetközi nyelvnek hozzávetőlegesen 30 ezer kötetre tehető irodalma van, a szépirodalmi rész megalapozásában jelentős részük van a magyar fordítóknak, akik a nemzeti irodalom remekeit adták közre eszperantó nyelven.

Tudomásom szerint az 1920-as évektől erősödött meg önöknél az eszperantó mozgalom, s ez már jelzi is, hogy a Magyar Eszperantó Szövetség ma az egyik legeredményesebben tevékenykedő szervezetünk. Széles körű a nemzetközi kapcsolatuk, jelentős — ezt a mostani kongresszus is igazolta — a nyelv fejlesztéséért és elterjesztéséért tett erőfeszítésük.

S ez pontosan megfelel annak a célkitűzésnek, amelyet mi ezúttal az eszperantó és a nemzetközi nevelés fogalma alatt értünk.

— Köszönöm az interjút.

Szilvás István

a szovjet küldöttség megjelent a stadionban. Azt a kitörő, lelkes fogadtatást!-Pedig akkor a világ minden tájáról voltak ott emberek, nem is kevesen.

— Ha már itt tartupk, semmiféle zavaró körülmény nem fordult elő a fesztivál idején? Tudjuk, hogy bizonyos politikai erők elég erőteljes propagandát fejtettek ki a kubai VIT ellen.

— Erre egyszerűen nem jutott’ lehetősége senkinek és semmiféle csoportocskák. nak, pedig elenyésző számban megpróbálkoztak bizonyos ellenvéleményt is hangoztatni. Ki figyelt volna oda? A fesztiválnak volt eg. bizonyos töltése, hangulat" ami magával sodort mindenkit. Egy egészen apró eset. Az egyik rendezvényünk kora hajnali órákban én véget. Tudjuk, legfeljebb másfél órát alhatunk, mert a következő program mialt több idő a pihenésre nein jutott. Zúgolódott vala Megszólalt egyetlen hang hogy túlságosan zsúfolt program? Nem,, .mert esze, sem jutott senkinek, . he y ez másként is lehetne.

Havanna nem karnyújt nyi távolságra esik tőlünk. A több mint tízórás repü út sem hasonlítható egy m rai kiránduláshoz. Mégis szép volt az utazás is, azzal együtt, hogy a gépük elősző- Írországban szállt le, utána a Bahama-szigeteken, ahol ízelítőt kaphattak a trópusi időjárásból, de ezek az órák is elröppentek, mert akár oda, akár visszafelé, min denki .tele volt várakozással, felfokozott hangulattal.

Hazaérkezés, fogadás a Ferihegyen, fogadás Hatvanban, és a figyelmességnek szám lecsó, aminek íze ugyan a hazai élmények emlékét keltette fel bennük, de — any- nyira elszoktak a mi zsíros ételeinktől, hogy ugyancstí vissza kellett rá szokniuk.

Ez az apró kis epizód ;s jellemző a Föld másik feien járt hazatérőre.

Aztán egy jó, kiadós aI- vás, és máris a szokott mun_ kahely, ami a szokott körülményeivel várta Pad Lászlót is, akárha nem í • ment volna el, de a munkatársak és az ismerősök soksok kérdése minduntalan fe idézi a Havannában tölti napok emlékét — Nagyon szép volt, t gyón jó volt. és nem tat dóm, a legváratlanabb p lanatokban is fel-fel bükkm egy-egy emlékkép benne még olyankor is, amikor leghétköznapibb teendőin . ről tárgyalok, intézkedem, hallgatok meg tájékoztatást. Bizonyára sokáig így lesz i még ezután is. /

Szokták mondani: az él könyörtelen, mert az egyik perc hajtja a másikat és ve gezni kell a teendőinket A legfelejthetetlenebb VIT után is.

G. Molnár Ferenc I

1978. augusztus 13., vasárat jf