Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Halálra táncoltatás — jelenet a második (elvonásból. Begányi Ferenc — Vidróczki A kép közepén Harkányi Erzsébet szerepében Kovácsi Lili.. Márton, és Pitti Katalin — És akik halálra táncoltatják: a Vidróczki együttes. Kiss Anna — kettőse (Fotó: Szántó György) Agria '78 A nyári egyetem vendégkönyve Az ICOMOS elnöke A nemzetközi szervezet 1965-ben jött létre az UNESCO kezdeményezésére Alapvető célja az, hogy át­tekintse, összefogja, min­denütt hasznosítható javas­latokkal segítse a világ or­szágainak műemlékvédelmi tevékenységét. Az „öki tisz. tét négy eszte idf e Raymond Lemaire pro r, a lőveni egyetem tanára '*tja el, aki nemcsak eljött az egr' nyári egyetemre, hanem sz’nvona- las előadásával még : íté ?- nyabbá is formálta annak munkáját. figyelt, s az általuk képviselt és a gyakorlatban is valóra váltott elvek általános tet­szést váltottak ki. Szorgal­maztuk azt is, hogy minde­nütt hirdessenek műemlék- védelmi tagozatú nyári egye­temeket. Ezek ugyanis nem­csak népszerűsítik a nemes ügyet, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy a messziről ■ott szakemberek megvitas­sak egymás eredményeit <“ ,ondjait. Vidróczki az egri várban nak megteremtésére is, ép­pen úgy, mint a mozgalmas, látványos, egy népi revű fer_ getegét árasztó forró percek megvalósítására is. Farkas Ferenc zenéje, de az ezt szolgáló szövegkönyv sem akart Vidróczkiból egyfajta forradalmár hőst varázsolni. A szabadságért, szerelméért és társaiért az elnyomással szembe kerülő, amiatt erdőt járó emberből betyárrá ved­lő népmeséi alak ő inkább, Mikó András és Csemer Gé­za rendezésében, aki termé­szetesen, mint minden igazi mesében, vagy igaz történet­re építkező mondában, nem nélkülözi a reális vonásokat sem. E meséből formált né­pi hős, vagy ha úgy tetszik, a népmese hőséből a hajdan­volt világ reális alakjává ne­mesedett Vidróczki, Begányi Ferenc szép énekhangján, kulturált, arányt érző és te­remtő színészi játékában kelt életre a színpadon. Tenor­jából nem hiányzott a lágy líraiság sem, tiszta szöveg­kiejtése önmagában is elis­merésre méltó. Farkas Éva, Márton anyja­ként, Kovács Ili, mint nemes­kisasszony, Pitti Katalin, Kiss Annaként, Marcis Demeter pedig, mint Marsó Lenci pandúrparancsnok keltett életre egy-egy daljátéki hőst, hősnőt — osztatlan sikerrel. Mucsi Sándor cigánykovácsa, Poór Péter Konrád bárója és Maros Gábor Sisa Pistája színesebbé, árnyaltabbá tet­te az előadást. A bevezetőben már szól­tunk arról, hogy a daljáték bemutatásában az országha­táron túl is ismert Vidróczki együttes mellett az egri Épí­tők Kórusa és1 a Farkas Ist­ván vezényelte, az előadást szinte vállán hordó, pályá­jának csúcsára jutó Egri Szimfonikus Zenekar műkö­dött közre. Művészi munká­juk értékeléséhez elég talán csak annyit megjegyezni : mind a két művészegyüttes a mostani és igazán nagy pró­batétel alkalmából igazolta, hogy — még nagyobbakra is alkalmas a teljes siker re­ményében. Nem érdektelen árról sem szót ejteni, hogy az igen nagy létszámú szereplőgárda, a népes statisztéria, a zenei és a fénybeli effektusok egy­mást szolgáló és egymást fel­erősítő összhangjának feltét­len szükségessége, a nyílt szí­nen történő színpadképvál- tozások- mennyi alkalmat nyújthattak volna ahhoz, hogy az előadás kevésbé egy­séges, fegyelmezett legyen. Am a rendezők fölényes ma­gabiztossággal, vagy inkább művészi vasfegyelemmel bántak az előadással és ama­tőrök közreműködésével is olyan egységes játékot tud­tak teremteni a színpadon és a zenekari „árokban”, hogy ez a volt és az elkövetkező itteni produkciók jó példája lehetne. Hisszük, hogy lesz is, Az Agria ’78 bemutatóit lé­nyegében egy ősbemutató zárta. A drámákat, a prózá­kat — egy zenedráma. De Vidróczki nemcsak azért ős­bemutató, hogy ebben a for­májában itt és most láthat­ta, hallhatta először a közön­ség. De valami újnak is az „őse” lehetne. Jelesen: az új magyar romantikus daljáté­kok, zenedrámák otthona, dajkája, ihletője is lehet majdan az egri várszínház. Az újnak és a repertoárnak, a prózának és a dalnak, a zenének szerencsés házassá­gából újabb sikerek szület­hetnek a szerzők, a színé­szek és nem utolsósorban mindvalamennyi néző őszin­te örömére. Gyurkó Géza A nemzetközileg isméi ' tudóst, a neves építészt szer­teágazó teendőiről, hazánk- beli tapasztalatairól és egri élményeiről kérdezte mun­katársunk. KÖZGYŰLÉS BUDAPESTEN — Az elmúlt tizenhárom esztendő során miként sike­rült megvalósítani az ICO­MOS eredeti elképzeléseit? — Korábban főtitkár is voltam, így bízvást állítha­tom, hogy a kezdeti lelkese­dés ma is töretlen. A tagál­lamok száma folyvást gyara­podott, pillanatnyilag het- venketten tartoznak hozzánk. Valamennyien arra töreksze­nek, hogy — lehetőségeik­hez mérten — óvják a múlt hagyatékát, s kiaknázzák a meglevő, a megőrzött érté­kekben rejlő nevelő hatást. Mi azt vállaltuk, hogy ezt a tiszteletre méltó igyekezetei támogatjuk, elsősorban er­kölcsileg, s minél jobb öt­letekkel. Igaz, pénzügyi ala­punk is van, de hát ez nem túl jelentős, s így csak a leg­szükségesebbekre futja belő­le. A párizsi központ költség­vetéséből elsősorban tájékoz­tató jellegű kiadványainkat finanszírozzuk, s a nemzet­közi dokumentációs közpon­tot tartjuk fenn. Minden or­szágban működnek a nem­zeti tanácsok, s hii minde­nekelőtt ezek vezetőivel és tagjaival tárgyalunk. Hadd mondjam el, hogy az önöké rendkívül lelkes és hozzáértő gárda, s amit csinálnak, iránymutató mások számára. Nem véletlen, hogy harma­dik közgyűlésünket Budapes. ten tartottuk. Ezen a tanács­kozáson is remekeltek a ma­gyar kollégák. Érveikre, meglátásaikra mindenki fel­AZ ÉLVONALBAN _ kívülálló szemével hogy éri-: ’ ’ nüemlékvé­delmü, í? — Tua m: il; udva­riasnak illír ” >s­ha az elismerő 1,3 van alapja. Nos, a - öl­tében nincs szükség szép;1 ‘ re. Sikereiket számi ■ juk, s követésre mélte ként emlegetjük. Túlza iél- kül mondhatom: a világrang­lista élvonalában a helyük Mindjárt indokolom is, hog. miért. Amit tesznek, azt megfontolt „haditerv” birto­kában, tudományos szemlé­lettől vezérelve végzik. Mun­kaszervezésük dicséretes : kezdik a körültekintő levél­tári kutatással, s csak akkor fognak hozzá a feltáráshoz, ha más sejtik, mit remélhet­nek, mire bukkanhatnak. így elmaradnak a kellemetlen meglepetések, s minden ti­tokra fény derül, egyetlen emlék sem pusztul el a szak­szerűtlen, a hirtelen beavat­kozás következtében. A hely­reállításban is jeleskednek: nagyszerű érzékkel teremtik meg a régi és az új össz­hangját. — Bizonyára talált kifogá­solnivalót is... — Mi tagadás, igen. Első­sorban fővárosukban, a bu­dai várnegyedben. A háború által okozott sebeket termé­szetesen nem lehet tökélete­sen gyógyítani. Az is tény, hogy az üres telekre közin­tézményeknek, szállodáknak kell kerülniük. Az viszont nem mindegy, hogy ezeket milyenné formálják. Nos, az eddig emeltek jó része meg­töri a környezet harmóniá­ját. Az ilyen esetekben a ter­vezők nem remekeltek. Kri­tikám azonban mégsem el­marasztaló, ugyanis nemcsak töprengtek, hanem tettek is valamit, erre se mindenki ké­pes. Egyébként is: okulhat­H. Bart a Lajos: Z. Szerkesztő emlékezetes esetei Miért zokog mindenki avagy tíz deka párizsi és a macska Fújt, süvöltött a Mátra sze­le pénteken este. Talán azért méltatlankodott így hazánké romantikus tája, mert fia le­jött a Mátrából az egri vár­ba és ott szemmel láthatóan, füllel hallhatóan igen csak jól érezte magát. Hűtlen lett . bölcseiéhez, hogy a folklór -dajkálta, nevelte, formálta életét immár, talán éppen az egri várszínház jóvoltából, a zenés színházak ha nem is örök, de tartós karjaira bíz­za. Már önmagában az a tény, hogy az egykori rádió­béli, majd szegedi szabadtéri bemutatóhoz képest lényegi­leg új felfogású és zenei ihle- tettségű népi, romantikus daljáték született, nos, már az is okkal tehetné elfogult­tá a kritikust. Ám, aligha le­hetne az elfogultság vádjá­val együtt provincializmus­sal is vádolni őt, ha öröme csak hatványozódna, hogy az egri várszínházban bemuta­tott daljáték majdhogynem ízig-vérig e táj művészeté­nek és művészeinek közös alkotása volt. És semmi szükség itt a feltételes mód­ra, kijelentő módra van szükség: olyannyira örömére szolgált a péntek esti vár­színházi premier. A Farkas Ferenc szerzetté „népi-musical” — Innocent Vincze Ernő írta a szöveget, Csemer Géza formálta ezt "az egri színpadot — a mátrai betyár életéről, szerelméről, s Kiss Anna pusztulásáról, Vidróczki bosszújáról szól. A dalmű zenei anyagát, a bal­ladák hangulatát az Egri Szimfonikus Zenekar vitte sikerre, a fergeteges táncok a gyöngyösi Vidróczki tánc- együttes remeklései — Nó­rák Ferenc invenciózus ko­reográfiájának köszönhetően is — a kórus, amely most egyben a nagy létszámú és látványos statisztéria szere­pét is elvállalta, az Építők Heves megyei Kórusa, amely a saját nevét öregbítette. És mindez játszódik az egri vár­színházban, az Agria ’78 fi­náléjaként. Méltó és sikeres befejezés! Farkas Ferenc daljátéka gazdagon merít a népdalok forrásából, gazdagon olyan értelemben is, hogy nemcsak a Mátra, Heves megye nép­zenei kincseit használta fel alkotásához, hanem más vi­dékek ismert, vagy kevésbé ismert motívumai is ihletői voltak Vidróczki arculatának zenei -megformálásához. Alig­ha lehet vitás, hogy a daljá­ték szerzője a Vidróczkiban nem törekedett új zenei utakra. A jó értelemben vett hagyományokra és a hagyo­mányosra építkezve igyeke­zett- egy népi opera hősének zenei megformálására — eredménnyel. A zenében, dalban megrajzolt betyár alakja jól találkozott a ben­nünk élő Vidróczki portréjá­val, csak így még emberibb, igazabb, ugyanakkor mégis poétikusabb hőssé is nemese­dett. A rendezők remekül rá­hangolódtak az egri várbelső környezetére. Márk Tivadar népmeséi ihletettségű, kifeje­ző erejű jelmezei mellett Forray Gábor teremtett könnyen mozgatható, mégis monumentálisnak ható, lát­ványos színpadképet. És eb­ben a térben mód volt a ze­nekari, az énekbeli és a prózai részek lírai pillanatai­1978. augusztus 13., vasárnap V. P. festő (zaklatottan): Köszönöm. Munkást. Én csak ezt szívom. (Rágyújt, fújja a füstöt.) Vannak most ezek a mindenféle szagospácolt flanccigik. Mézzel meg cso­koládéval, vagy mivel, az kell a flancosoknak. (Hirte­len ismét beremeg.) A flan­cosok!... (Csend.) Az öcsém egyszer régen elhívott egy társaságba, mondta, hogy mondjam azt, hogy építész- mérnök vagyok, mert ugye ott azt kell. Mondtam, nem mondom, festő vagyok, szo­bafestő. Akkor addig-addig beszélt, hogy így kell, hogy így meg úgy, hogy belemen­tem. Akkor elmentem. Akkor ott mindenféléről szó esett, ki, mit csinál. Tőlem is megkérdezték, hát ön, mit csinál? ön! Én meg hirtele- nében azt mondtam, hogy szobafestő vagyok, hirtele- nében el is felejtettem, hogy nekem hazudnom kell. És akkor az öcsém kivezetett. Megfogott ott az emberek előtt, és kivezetett, azt mond­ta, hogy részeg vagyok, már eleget ittam, haza kell men­nem. és kitett az utcára, és többet nem is állt szóba ve­lem. Az öcsém !... Hát em­ber ez? Ember az ilyen? És most a meccsen is ott ma­radtam szégyenemben a • tár­saim előtt. Csak álltam ott. ök meg nevettek. (Szippant a cigarettából.) Hát ezt írja meg. (Z. Szerkesztő egy robogó autóban, külvárosi utcán a sofőr mellett, szájában tűz nélküli cigaretta. A sofőr be­löki az elektromos cigaretta­gyújtó gombját a műszerfal­nál, majd kirántja és odatart­ja Z. Szerkesztő elé. Z. Szer­kesztő rágyújt. Robog a ko­csi.) V. R. gyárigazgató (tágas szobájában, támlás, kárpito­zott forgószékben, hátradől, Z, Szerkesztőt nézi, majd fel­néz a plafonra.) Hát, kérem, én mint gyárigazgató köteles vagyok magának nyilatkozni, mint hivatalos személy. De mint magánember nem. Igaz? Z. Szerkesztő: Igaz. V. R. gyárigazgató: Hát, kérem, panaszkodni, sírni azt tud, ahhoz ért, már meg­bolondul az ember tőle, ké­nem. (Szembenéz Z. Szerkesz­tővel.) Az öcsém panaszai... jó... mondja, csak mondja a magáét, csak mondja, már nem is felelek rá, nem érek én rá erre, van nekem elég bajom. Kérem, kétezer em­ber van a kezem alatt. Két­ezer. Egészen eddig az évig egy másik gyárban voltam igazgató. Júniusban behívat­tak a minisztériumba és meg­bíztak ennek a gyárnak a vezetésével. Ebben a gyárban szinte állandó a tervlemara­dás, a zűrzavar, átnéztem a gyár tervteljesítési mutató­it és mondhatom, nem egy örömlátvány. De megbíztak, át kellett vennem. Olyan vál­lalat ez, ahol már szóbeszéd, hogy a tervlemaradás csak úgy szüntethető meg, ha meg­szüntetik a gyárat is... (Csend.) Hát kérem. És ilyen körülmények között... Két­ezer ember... és mindegyik­nek... (Hirtelen): Hát mi vagyok én, gyárigazgató, vagy szoptatós dada?! Most is feljelentett az egyik mun­kásom, egy műszerész. Felje­lentett, hogy nem engedtem énekelni a kislányát. (Z. Szerkesztő értetlen, cso­dálkozó arccal ül.) V, R. gyárigazgató: Ne cso­dálkozzon, hogy ez egy gyár, és hogy, hogy kerül ide az éneklés. Hát, kérem, most van ugye ez a népművelési határozat, program. Bejön a szakszervezetis, meg a kuL­túrfelelős, hogy hát a kultúr- házban műsort kellene ren­dezni, irodalmit, meg egy-két mást, zeneszámot' is, éneket, és adjanak egy kis pénzt kor­repetitorra, mert úgy gondol­ják, hogy nem hívnak mű­vészeket, hanem a gyári dolgozók lépjenek fel, meg a gyerekeik, és hát, hogy szín­vonalas legyen a műsor, fel­fogadnának egy korrepetitort, aki biztosítaná a színvonalat. Na, jó, megegyeztünk. Ami­kor összeállt a műsor, mond­tam, meg akarom nézni, mert nem engedem, hogy itt min­denféle tingli-tangli légyen, itt nívó kell! Na megnéz­tem. És akkor azt mondtam, minden rendben van, egész szép dolgokat hoztak össze, Shakespeare, meg ilyeneket, csak egyet nem engedhetek, annak a műszerésznek a lá­nya nem énekelhet, mert ha­mis, mert rettenetes. Akkor a műszerész nagy cirkuszt csi­nált, hogy én nem engedem, hogy a munkásgyerekek te­hetsége kiteljesedjen, és fel­jelentett, hogy akadályozom a művelődési törvény végre­hajtását, és üldözöm, mert cigány, és biztos a négereket is üldözném, ha az USA-ban élnék. Hát, kérem. (Z. Szerkesztő a gyárudva­ron megy. Körülötte teher­autók, az udvaron emeletes magasságban tárolt vasrudak, nyitott ajtók, mögöttük ter­melő üzemrészek. Zúg a gyá­ri zaj. Z. Szerkesztő egy pa­nelépület, az öltözőépület lép­csőházában megy felfelé. A lépcsőházi falakon kézzel fes­tett plakátok, az egyiken egy sepregető ember, és a felirat: nak az eddig hibákból. Ha létezik ilyen alapállás — márpedig egyik érdemüt z — akkor felesleges aggom,i a jövő miatt. BELVÁROSI REKONSTRUKCIÓ — Nem először jár Eger. ben. Véleménye szerint mi a legvonzóbb a barokk vá. rosban? — Már első alkalommal kí­váncsiság sarkallt. Nemcsak mint műemlékekhez értő embert, hanem a ma építé­:s. Otthon ugyanis a ivezetés mellett terve­zi ofíát is fenntartok. Pil- ' i. g egy ötvenezer.la­isú tt ülés kialakításán Q \gozoiri inek egy húszez­re;. - ,/e : .r el is készült. Nos v.ir izgatott városuk. Halk n már a tömbre- konsti ikc: • csa^ itt győződ, mól, hogy miért er. ■ nyit szak­berkekbei állapít­hattam mt méltán nevezték ke ép-r 'írfy na?'U kísérletnek. Nagy vág­ták a fejszét, le 3 kockázat, mert érf';‘n ,'*jy minden várakozz falülme't. A homlokzatok a, elri * é - századokra emlékt te küllem az elődök í géről, szépérzékéről belső tér kiképzése a a XX. századra jellem nyelmet biztosít. Más sz az élményekre, az isi tekre szomjúhozó tu 1 megkapja azt, amit rer, de a lakosok sem hiányol, az összkomfortot. Á változ tosság gyönyörködtet. Ezt latin mondást iránymutató nak tartjuk mi is. Sokszor barangoltam már az ódon hangulatot sugalló utcákon, de a látvány varázsa újra meg újra elbűvöl. Így aztán búcsúzóul csak egyet írhatok a vendégkönyvbe: „Viszont­látásra! Természetesen itt, Egerben”. Pécsi István „Vigyázz a tisztaságra!” Z: Szerkesztő megnézi a plaká­tot, megtorpan, majd megy tovább.) Cigánylány (szép, 18 éves, munkaköpenyben, gyári öltö­zőben, öltözőszekrények es Z. Szerkesztő előtt mozdulat­lanul némán áll, néz előre,) Z. Szerkesztő: Ha megkér­ném, énekelne nekem? Cigánylány: Kíséret nélkül, itt? Z. Szerkesztő: Itt. Cigánylány (körülnéz, üres az. öltöző). Hát éppen lehet. (Krákog, pózba merevedik, majd bejelenti): Tűzpiros vi­rág. (Hamisan, hosszan éne­kelni kezd.) Tűzpiros virág volt minden csókod kedve­sem. Lépteid nyomát mind­hiába keresem... (A hangja mutáló, elviselhetetlen, ri- szálva magát énekel. Amikor véget én az énekszám — kis csend után szólal meg.) Mást is tudok. (Ismét krákog, is­mét pózba merevedik, és be­jelenti a következő számot.) Kislány a zongoránál. (Éne­kel.) Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál, olyan szépen játszotta a Liszt-rap­szódiát. .. Z. Szerkesztő: Miért akar maga énekelni? Cigánylány: Én? Én nem akarok. Apám akarja. (Kis szünet.) Nézze, itt minden a társbérlő miatt van. Mert az azt mondta, egyszer, hogy minek énekelek mindig ott­hon, nincs hangom, és ezért apám a macskáját ki akar*» tetetni, de nem sikerült, és most hogy azt mondta az igazgató, hogy nem énekelhe­tek, feljelentette az igazgatót,' (Folytatjuk) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom