Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

 Minisztertanács tárgyalta; Kevesebben változtatnak munkahelyet Eredményes a munkaközvetítés Általános tapasztalat, hogy a munkaerő ésszerű felhasz­nálását célzó rendelet megje­lenése, vagyis 1976 közepe óta országszerte mérséklő­dött a munkaerőmozgás, s ha egyelőre szerény mérték­ben is, de megkezdődött a munkaerő átcsoportulása is a kevésbé gazdaságos munkahelyekről a népgazda- ságilag fontosabb területek­re. Tavaly a termelőágaza­tokban — a mezőgazdasági szövetkezeteket nem számít­va — 55 ezerrel kevesebben változtattak * munkahelyet, mint egy évvel korábban, vagyis a létszámhoz viszo­nyított arányuk 15,7-ről 14,2 százalékra ' csökkent. Vannak azonban olyan területek, iránt például Vas megye, ahol 30 százalékkal mérsék­lődött a munkaerőmozgás. Ennek ellenére — az elhe­lyezés nagyobb szervezettsé­gének hatására— a korábbi­nál többen vállaltak munkát népgazdaságilag elsőrendűen fontos területeken. A munkaügyi miniszter 1976. július 1-én adott ki rendeletet a munkaerő köz­vetítéséről, szervezetten tör­ténő elhelyezéséről és tobor­zásáról. a tanácsokra bízva, hogy a helyi adottságoknak megfelelően alkalmazzák a kötelező munkaerő-közvetí­tés lehetőségét. Ennek a fo_ lyámatnak a tapasztalatait vizsgálta meg a munkaügyi miniszter • jelentése alapján csütörtöki ülésén a Minisz­tertanács. A tapasztalatok szerint el­sősorban a népgazdasági be­ruházásokon dolgozó vállala­tok, az új beruházásként lé­tesült üzemek, kommunális szolgáltató, közüzemi, a la­kosság számára szolgáltatást nyújtó, napi szükségletekéi kielégítő és nagyobb mére­tekben exportra termelő vál­lalatok jutottak a korábbi­nál valamelyest könnyebben munkaerőhöz. A munkaerő- források és -igények egyen­súlyának hiányát azonban továbbra sem sikerült fel­számolni, legfeljebb kismér­tékben csökkenteni. Mindent egybevetve azon­ban a kötelező munkaerő­közvetítés elősegíti a mun­kaerő tervszerű irányítását, egyes vállalatok indokolt munkaerő-szükségletének ki­elégítését, s máris hozzájá­rult a munkaerőkereslet és a káros munkaerőmozgás mér­sékléséhez. Beváltak azok a rendelkezések is, amelyek a munkaerőtoborzást, az állás- hirdetéseket megfelelő eti­kai keretek közé szorították. A vállalatokat azonban első­sorban a közgazdasági sza­bályozók ösztönzik a helye­sebb munkaerő-gazdálkodás­ra. Ennek folyamatát kell állandóan erősíteni. Fokozni kell a közgazdasági szabá­lyozás szerepét, és arra kell törekedni, hogy e szabályo­zás teremtsen olyan helyze­tet, hogy a dolgozók a nép­gazdaságilag fontos helyekre kerüljenek. Ez összhangban van azzal a koncepcióval, hogy a munkaerő-keresletet kell mérsékelni. Olyan vál­lalatoknak kell lehetőséget nyújtani újabb munkaerő felvételére, amelyek népgaz­daságilag fontos tevékenysé­get fejtenek ki. Kiegészítő eszközként azonban tovább­ra is szükséges a kötelező munkaerő-közvetítés, még­pedig oly módon, hogy ennek gyakorlatát tovább egyszerű­sítik. A szakmunkásképző iskolát végző fiatalok mun­kába állítását továbbra sem indokolt központilag szabá­lyozni, ahol azonban az cél­szerű, a tanácsok a kötelező munkaerő-közvetítés átme­neti alkalmazásával az ő ese­tükben is elősegíthetik, hogy tervszerűbben, a népgazda­sági érdekeknek jobban megfelelő munkahelyre ke­rüljenek. (MTI) Kifelé a hullámvölgyből Javuló eredmények a tanácsi villanyszerelőknél Az alapítása óta eltelt több, mint negyedszázad ta­lán legnehezebb esztendejét élte a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szere­lőipari Vallalat tavaly. Nem kellett túlzott pesszimizmus még talán annak jósolgatá- sához sem. hogy a cég vesz­teségessé válik, a sok sike­res év után ez alkalommal elkerülhetetlen a kudarc. — Sok minden összejött, úgyszólván egyik gondból a másikba estünk — beszéli most, még mindig redős homlokkal Deli István igazgató. — Túlfeszí­tettük a tervet, aztán való­jában még a kisebb teljesít­mények feltételeit is csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett biztosítani. Emberek egész sorát pótolni képes gépeink mondták fel teljesen váratlanul a szolgálatot, rossz volt az anyagellátás, a munkaerő, betegség, s ilyen­olyan okok miatt jó ideig, sajnos, még a legfontosabb vezetői posztokról, is hiány­zott. .. Szerencsére azonban nem rekedtünk meg a ba­joknál. problémáknál, két­ségbeesés helyett inkább a kivezető utat kerestük. Meg­beszéléseinken, értekezlete­inken a kommunisták és pártonkívüliek, munkások, műszakiak egyaránt legőszin­tébb tenni akarásukról adtak bizonyságot, igazán ki-ki azon volt, hogy a legjobb öt­letet, tanácsot adja, a leg­többet mutassa. Aminek az­tán meg is lett az eredmé­nye ! December végére úgy- ahogy, rendbe jöttünk. Ha szerény teljesítményekkel is, de adósság nélkül, nyereség­gel búcsúztunk 1977-től... — S milyen a folytatás, hogy sikerült az idei első fél, év? — Nem szeretnénk „elkia­bálni”, de ágy érezzük, hogy helyrejött a vállalat, ismét „egyenesben” vagyunk, újra optimisták le­helünk valamennyien. Az el­ső fél év során a megye te­rületén végzett munkák érté­ke a tavalyi hasonló időszak­hoz képest több mint a felével növekedett, teljes saját terme­lésünk csaknem harmadával nagyobb a korábbinál, pénz­ügyi helyzetünk ismét stabi­lizálódott. .. Meghozta hajá­ét az újabb piackutatás: megbízást szereztünk a KAEV gyöngyösi gyárának fejlesztésénél, részt kaptunk az erdőgazdasági igények, ki­elégítéséből. az egri autóbusz, pályaudvar rekonstrukciójá­ból. Folyamatosan dolgozunk a bélapátfalvi nagyberuházá- sdn, s számottevő munká­ról tárgyalunk a recski érc­bányával. Felnémeten pe­dig megkezdtük a fűrészüzem rekonstrukciós munkáit, hogy csupán néhányat említsek... Szemmel láthatóan úgy ipar­kodik a gárda, hogy elfeled­hesse a tavalyi „szűkebb” esztendőt. Az igyekezet kö­vetkeztében lényegesen ja­vult a termelékenység, a vál­lalat nyeresége több mint há­romszorosára gyarapodott. „Dióhéjban” ennyit említe­ne az igazgató. Aztán, be­széd közben, természetesen egyéb is kiderül még. Többi között az, hogy az idén lé­nyegesen mérséklődött a lét­számmozgás, amely minden bizonnyal összefügg a bér- színvonal, az élet- és mun­kakörülmények kedvezőbbé válásával. A munkasellátás fejlesztésé­re több mint kétmillió fo­rintot költöttek, s még majd­nem ennyivel javítják a helyzetet az év végéig. Tovább erősö­dött az üzemi demokrácia, ki-ki jobban érezheti, hogy okos elképzeléseivel, hasznos tevékenységével részese a kollektíva eredményeinek. — Mi tagadás, magam is szívből örülök a változások­nak — folytatja az igazgató' — valójában azonban még egyikünk sem lehet igazán elégedett. Mert az az igaz­ság, hogy ha a tavalyi első félévihez viszonyítva határo­zottan javulók is az eredmé­nyeink, nagy a fejlődés, 31 millió forintos programunkat 4,4 százalékos adósság mel­lett teljesíthettük, s a válla­lati eredmény még mindig 600 ezer forinttal volt ki­sebb a tervezettnél. Kétségte­lenül közrejátszott ebben a szakmánkban rendkívüli mó­don zavaró esős időjárás, akadályokat jelentettek a saj­nos még mindig tapasztal­ható anyagellátási zavarok, de meg kell vallani azt is, hogy a termelés előkészíté­sének. szervezésének, hiá­nyosságainak okait magunk között kell keresnünk. S bi­zony észre kell vennünk a beszerzői munka fogyatékos­ságait is. Több minden mú­lott rajtunk is, s az említett hiányosságok megszüntetése nélkül aligha jutunk addig, mint szeretnénk! Fejlődik a szocialista versenymozgalom vállalatunknál is, ám őszin­tén szólva: többet is hozhat­na. S minden bizonnyal meg- éreznénk az újítómozgalom erősödését is ! Ha tovább akarunk lépni, a termelést segítő mozgalmaknak hatáso­sabbaknak kell lenniük. Gyóni Gyula Kedvezőbben hat az autósokra Több mint négymillió facsemete Gondos asszonykezeK ritkítják az akácfasorokat Jegenyefasorral övezett hosszú út vezet a káli cseme­tekertbe. A messze nyúló földeken, amelyeket néhány centis akác-, fenyő- és más fakezdemények borítanak, asszonyok hajlonganak. Tisz­títják a sorokat, irtják a gyomot. — Ilyenkor, nyári időben, ez az egyik legfontosabb munka. — mondja Engel Ist­ván erdész, a csemetekert helyettes vezetője. — Mellet­te persze rendszeresen kell öntözni, vegyszereznl is. Kö­rülbelül 20 fajta facsemete gondját viseljük egész évben. Az idén négymillió fenyőt és hatszázezer lombosfafélét ápolunk, gondozunk. Lucfe­nyőből — a közismert kará­csonyfából — tízezret neve­lünk. A legerősebb, legfejlet­tebb példányokat suhángne- velésre választjuk ki — ezek a fák csak parkok, kertek dí­szítésére valók, erdőtelepí­tésre nem. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság erdészetei gyűjtik be rendszeresen azt a magmennyiséget, amely biz­tosítja a csemetekert folyama­tos termelését. Az elmúlt évben egyébként rekord magtermést takarítottak be — 20—30 évenként ismétlő­dik ez legfeljebb —. s az első tölgyfacsemeték már növe­kednek is az ágyásokban. — Mi történik à maggal a begyűjtés után? — A begyűjtött magokat tároljuk, majd amikor eljön az ideje, elvetjük, méghozzá igen sűrűn. Tavasszal ki­emeljük a hajtásokat, majd beiskolázzuk őket. ami rit­kább hálózatba — vagyis nagyobb sor- és köztávolság­ba — való átültetést jelent. A téli hónapokban jégverem­ében tároljuk a kiemelt facse­metéket, amíg vevőre nem találnak. Jelenleg 40 ember dolgozik a csemetekertben, ez per­sze változó, begyűjtéskor pél­dául. vagy a tavaszi munkák idején jóval több kézre van szükség. És vajon mennyi gépre? — Többre, egyre többre — mondja Reisz János erdész. — Jelenleg van négy erőgé­pünk, egy személyszállító ko­csink, több permetezőnk, műhelyünk; már ezekkel is csaknem 200 ember munká­ját takarítjuk meg. Az elkö­Fsiosztotíák a szakmunkásképzési alapot A munkaügyi miniszter jóváhagyásával felosztották a központilag kezelt .szakmun­kásképzési alapot, amelyből az idén összesen 350 millió forinttal támogatják, az üze­mi. gyári tanműhelyek fej­lesztését. A vállalatok, szö­vetkezetei; által befizetett szakmunkásképzési hozzájá­rulásból képződött. 1972-ben rendszeresített alap idei fel­osztása során különösképp ügyeltek arra, hogy elsősor­ban azok a termelők része­süljenek a támogatásban, amelyek ezt a gazdasági és termékszerkezet korszerűsí­tését célzó megbatározott fejlesztések érdekében hasz­nálják fel. Előnyben része­sítették azokat a területeket is. ahol. a képzés feltételei még az átlagosnál kedvezőt­lenebbek. A rendelkezésre álló ösz- szegből 270 millió forintot ipari, illetve építőipari szak­mákat oktató vállalatok kapták. A gépiparon belül például elsősorban a kohászat, to­vábbá a szerszám-, a mező- gazdasági és a vegyi gép­gyártó. valamint a közúti járműprogramban részt ve­vő, illetve "a híradástechni­kai műszeripari vállalatok tanműhelyei nék korszerűsí­tését támogatták. Kapcsolód­va az ipartelepítési tervek­hez, új tanműhelyek épül­nek, főként vidéken létesí­tett * üzemegységek, gyárak mellett. Székesfehérváron, Fehérgyarmaton, Nyírbátor­ban, Tápiószelén és Vajsz- lón. Az építőiparban főként a magasépítő és a szerelő jel­legű szakmák alapszakmai képzésének színvonalát eme­lő tij tanműhelyek építésé­hez adtak támogatást. Eze­ket elsősorban megyeszékhe. lyekre telepítik. A vasúti, közúti jármű­park rekonstrukcióján dol­gozó. valamint a távközlés­technikai hálózatszerelést, karbantartást ellátó vállala­tok közül is többen részesül, tek a szakmunkásképzési alapból. Üj tanműhelyt épí­tenek Salgótarjánban, ahol a Volán Tröszt és Szombat­helyen. ahol az AFIT autó­szerelőit képezik ki. Vasúti járműjavító szakmákat ok­tató tanműhelyeket létesíte­nek Cegléden, Dunakeszin és Dombóvárott. Meglévőket korszerűsítenek Debrecen­ben és Szentesen. Az OKISZ a lakosság szá­mára nélkülözhetetlen szol­gáltatásokat nyújtó Ipari szövetkezetek szakmai után­pótlásának előmozdításához részesült anyagi támogatás­ban. . , vetkezendő évekre azonban komoly fejlesztési tévéink vannak: már az idén meglesz például az új iskolázógép, de az ápolási munkák nagy ré­szét — műtrágyázást, gyom­Varga Béla, a gazdaság osztályvezetője : — Szükség volt már egy •nagyüzemi módon termelő csemetekerti-e, amely el tud­ja látni a megyét megfelelő mennyiségű fás szaporító anyaggal. A facsemetéket ugyanis három területen használjuk fel: régi erdőink felújításához, a lekopott ler- mőrétegű vidékeken új er­dők telepítéséhez, valamint a települések fásításához, parkok, üdülőkörzetek Stö. díszítéséhez, A bővítés 12 millió forintba kerül, de e- lenleg újabb 8 millió forintos beruházás előtt állunk. A cse­metefák iránt ugyanis a nyu­gati piacokon is nagy az ér­deklődés, s hogy a kívánal­maknak eleget tudjunk ten­ni, nagymértékű .fejlesztésre, elsősorban gépesítésre tesz szükségünk. A káli csemetekert egyik legnagyobb feladata lesz az épülő új M3-as út Heves megyei — mintegy 100 kilo­r » pr i ' " mm : i* •' WW?’. -" ' ’fi' ■■iá s f P. IPÜI Öntözik, gyomlálják a fenyőpázsitot irtást, porhanyósítást — is gépesíteni akarjuk. — Bizony sok gondozást és törődést kíván egy csemete, s annál szomorúbb látnunk az útszéleken a megrongált, ki­pusztított fákat. Talán fur­csán hangzik, de a mezőgaz­daság az egyik legnagyobb károkozónk: kiszántják a bokrokat, lepermetezik a fia­tal fákat, az állatok lelegelik, megtépik a lombozatokat, s tarlóégetéskor a figyelmet­lenségből tovaterjedő tűz is gyakran okoz jelentős veszte­séget. Ez már csak azért is szomorú, mert a KPM. a víz­ügy mellett a termelőszövet­kezetek és az állami gazdasá­gok a legnagyobb vásárlóink közé tartoznak! » O A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság káli cse­metekertje már 25 évvel ez­előtt is létezett. Az eredeti 16 hektárnyi területet 3 év­vel ezelőtt 60 hektárra bőví­tették. S természetesen ezzel. együtt sok minden megvál­tozott. méteres — szakaszának a fásítása. Az autópályát elvá­lasztó élősövényhez, s az út­menti facsoportokhoz több száz millió cserje- és\ facse­metére lesz majd szükség, melynek nevelését már el­kezdték. Érdekességnek szá­mít, hogy az eddig megszo­kott fasor helyett bizonyos távolságonként ismétlődő, szabálytalan alakú facsopor­tokat alakítanak ki. A szak­emberek szerint ugyanis ez a forma kedvezőbben hat az autóvezetőkre, mint a hagyo­mányos, kerítésszerű sor. Előreláthatólag 1980-b3ti Hort és Hatvan között már megkezdik az első fák kitele­pítését. A kiskörei vízlépcső üdülő­körzetének parkosítását, dí­szítéséi szintén a gazdaság végzi majd. s szerepel a ‘ér­veik között egy arborétum létrehozása is. amely nem­csak új termesztési bázis lesz, hanem egyben a káli cseme­tekert „kirakata” is. M. s; 320 méter mélységben / ál Az épülő Márkus-hegyi szén­bánya építői — az eredeti határidő előtt kilenc hónap­pal — befejezték az ország leghosszabb, ezerhatszáz- negyven méteres lejtősakná­jának mélyítését. Három­százhúsz méteres mélységben vízszintes irányban folytat­ják tovább a munkát. Az új bánya — elkészülte után —, ú Bicskei Hőerőművet fogja ellátni barnaszénnel. A ké­pen: új eljárással, mo­sással készül a támfal. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) tHwkmGi 1979. augusztus 12., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom