Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
Középpontban az ombor 0.) Hétszázezer .. mert nem a kombájn, hanem a kombájnos arat!” Az országgyűlés nyári ülésszakán hangzott el dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági miniszternek ez a nagyon szép megállapítása, amiből kiindulni szeretnénk. A termelés fokozásáért folytatott hajszában, a beruházások körüli idegeskedésben gyakran megfeledkezünk minden gazdasági tevékenység legfontosabb feltételéről: a dolgozó emberről. Sok részletes fejtegetés következik még ezután ebben a cikksorozatban. Szeretném azonban előrebocsátani, nogy bármennyire kínálkozik is a lehetőség, a továbbiakban nem a szép gondolatok kifejtésére törekszem, inkább rideg tények közlésére, valamint a vitatott pontok alaposabb megvilágítására. Tehát az ember. Hivatalos statisztikák szerint a magyar népgazdaságban foglalkoztatott .ötmillió dolgozó 18,9 százaléka él a mezőgazdaságból. Azonban ezt az arányt némelyek vitatják, mondván, hogy az állami gazdaságokban, és főleg a téeszekben, sokan beszámítanak ugyan a létszámba, de évente mindössze néhány hónapot dolgoznak. A statisztikusok ezt is kiszűrték, és úgy találták, hogy ha a töredék munkaidőket egybeszámolják, es csak akkor írják be a statisztikába, ha ezek a részletek már egy évet kitesznek, (tenát több ember számít egynek), akkor az úgynevezett „állományi létszám” a mezőgazdaságban 700 ezer fő. A városokban olykor legendák keringenek arról, hogy milyen jól élnek a mezőgazdasági dolgozók, egyes mostoha körülmények között lévő falvakban pedig arról, hogy milyen rosszul. Vegyük a rideg tényeket. A szocialista iparban egy ember átlagos havi keresete 3200 forint, az állami gazdaságokban 3100, a téeszekben 2900 forint. Ezen belül a mező- gazdasági dolgozók többet keresnek, mint a könnyűiparban, vagy a kereskedelemben foglalkoztatottak, viszont kevesebbet, mint például a kohászok. Ez a rangsor azonban igazságosnak mondható. Hozzá kell tenni hogy a 3100, illetve 2900 forintban a háztáji gazdasági jövedelme nem szerepel. Ezt egyébként is csak becsülni lehetne, de beszámítása igazságtalan is volna. A háztáji ugyanis nem személyi hanem családi kereset. „Háztáji” pedig — ha nem is pontosan így nevezik, — nemcsak a mezőgazdaságban, az iparban is létező fogalom. Ki tudná statisztikába foglalni például, hogy egy vállalati szobafestő mennyit keres meg az esetenként és vasárnaponként vállalt külön munkával? Nem is kell azt számolni, megdolgozik érte, megérdemli. Aminthogy a téesztag is azt a pénzt, amit mondjuk a felvásárlónak átadott hízott sertésekért kap. A lényegében azonos jövedelem mögött a részleteket tekintve is komoly eredmények húzódnak meg. Ilyen például az a tény, hogy az állam nem a munkaterület, hanem a munka szerint különbözteti meg az embereket. Az esztergályos például ma ugyanannyit kereshet ugyanazon gépen elért munkájával, tekintet nélkül arra, hogy ez az esztergapad egy gépgyár csarnokában, vagy téesz színjében áll-e. Amikor erről beszélgettünk, azt mondta nekem egy téeszelnök: rendben van az egyenlőség, csak azt mondja meg nekem az állam, hogy melyik ujjamat harapjam? Mert meg kellene fizetni az esztergályost. is, hogy munkát vállaljon nálunk, de növelni kellene az idős paraszt- ember jövedelmét is, hiszen nemsokára nyugdíjba megy, és az utolsó évek eredményétől függ a nyugdíja. Melyiknek kedvezzek? Nos, az állam konkrét választ ad erre a kérdésre. A válasz nem több, mint három betű : TMT, azaz Termelőszövetkezeti Munkadíj Táblázat. Ebben félsorolták valameny- nyi lehetséges munkakört, ás annak javadalmazását. A táblázat nem forintokat, hanem arányokat tartalmaz. Így például az állatgondozó munkáját veszi százszázalékos értékűnek, és ehhez képest a vízhordó munkája 55 százalékps, a kombájnszerelőé ISO százalékot képvisel. Ezeket az arányokat kell a mezőgazdaságban a munka anyagi elismerése során betartani. A mai gyakorlat persze még gyakran eltér az elvektől. A munkaerő megszerzéséért és megtartásáért folytatott verseny sok helyütt torzulásokat eredményez. Akadnak munkakörök, ahol a bér, — illetve az arány — még a minimumot sem éri el. és olyanok is ahol a maximumot is meghaladja. A keresetek folyamatos javulásával párhuzamosan lehetséges az előre futott béreket kicsit visz- szatartani, a lemaradottakat pedig gyorsabban emelni, így alakul ki majd a megfelelő arány. Az „50 filléres hajsza” pedig nem célravezető. Ha itt 50 fillérrel többet adnak ugyanazért a munkáért, akkor a szomszédos üzem majd egy forinttal ad többet és ismét eltorzul a kép. A munkát tisztességgel meg kell fizetni, a dolgozók megszerzéséért és megtartásáért első■■ Tarlóhántás, dinnyeszedés a homokháton Itt nemrég még gabona állt. Hajdú Sándor és Novak Jőzsefné és Ocsovai Lajosné a zöldw Szabó István traktorosok most a tarlóhántást babot válogatja végzi. Bár még megyeszerte javában tart az aratás, a tarna- mérai Lenin Termelőszövetkezet földjein, a learatott gabonatáblákon már az őszre készülődnek. Nagy teljesítményű traktorok álltak mun-; kába maguk mögött ekéket húzva és végzik a tarlószántást. Nagy a sürgés-forgás a kertészetben is. Beérett a zöldbab, melyet folyamatosan szednek és szállítanak a Hatvani Konzervgyárba. Ha a korábbi kedvezőtlen időjárás miatt megkésve, de már szedik a sárgadinnyét is, mely hamarosan m„fáinkra kerül. Képes riportuk az aktuális munkákról számol be. Horváth Rudolfné és családja sárgadinnyét szed (balra) (Fotó: Szabó Sándor) Eredményes zöldborsószezon után... Készül Eger közműhálózati térképe A budapesti Kartográfiai Vállalat egri kirendeltségének szak. emberei jövő év elejére elkészítik a TIGÄZ megbízásából Eger város gázvezetéktérképét, amelynek a munkálatai nagyban folynak már. Képünkön Kiss Miklós és Gál János a kutatóműszer segítségével új csövek után „nyomoz” a Lenin úton. (Szabó Sándor felvétele) sorban a munkahelyi körülmények és a munkahelyi légkör javításával kell harcolni. Ez bonyolultabb folyamat, de célravezető. Folyik a bab, uborka, tök feldolgozása a Hatvani Konzervgyárban (Folytatjuk) Földeáki Béla Következik; Drága, de kell... Mindenki a frontvonalban. Ezzel a rövid mondattal fogadták érdeklődésünket szerdán délelőtt, a Hatvani KdnÁ tervezők asztalán Szállodabővítés Egerben - Munkáslakások Sirokban (Tudósítónktól:) mentációját. Aki a megye — A Városrendezési és Építészeti Tervtanács már elbírálta a Heves megyei Tanács pályázati felhívására beérkező terveket, melyek a Hotel Eger és a Park Szálló bővítésére vonatkoznak — tájékoztatott Nagy Szabolcsné, a tervezővállalat műszaki osztályvezetőhelyettese. — Cégünk vállalta a 200 szállodai ággyal bővülő létesítmény műszaki tervezését, a mintegy 120 millió forintba kerülő beruházás kivitelezője pedig a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Egerben a Kővágó téri camping bővítése ugyancsak idegenforgalmi érdekeket szolgál. Már elkészítettük a faváz szerkezetű sátorozó, tervét; zuhanyozó-és főzőhelyiségek, sportolásra, kultu- rálódásra alkalmas épületek állnak majd az üdülővendégek rendelkezésére. — Az említetteken kívül milyen jelentősebb terveken dolgozik most a vállalat? — Tervezőink egy csoportja készíti a megyeszékhelyen épülő KPM-vizsgabá- zis épületének tervdokuvárosait, településeit járja, azonnal észreveszi, sok az új építkezés, de bőven akadnak még megvalósulásra váró tervek, a rajzasztalon is. Például Gyöngyösön a Mátra úti lakótelepen újabb lakóházakat, kommunális létesítményeket tervezünk. A gyöngyösihez hasonló olcsó, modern munkáslakások épülnek majd Sirokban is. Építészeink jelenleg három tizenhat lakásos épület tervdokumentációján dolgoznak. A Mátravidéki Fémművek jelentős anyagi áldozatot vállalt magára az épülő munkáslakások költségéből. Tervező kollektívánk viszont társadalmi munkában végezte el a lakótelepi sportpálya tervezését. — Vannak-e terveik óvo- dák-bölcsődék építésére? — Igen. készen vannak a Gyöngyösön és Hevesen épülő óvoda-bölcsőde kiviteli tervei, Hatvanban pedig egy százfős óvodát tervezünk. Hevesen — a városi rangra pályázó nagyközségben — lakóházak, közművesítés mellett — új tanácsházát is tervezünk. Mika István zervgyárban, majd rögtön hozzátették, hogy a „harc” nem defenzív jellegű. Ami alatt azt kell értenünk, hogy sikerrel megvívták a „zöldborsócsatát” és most a gyári dolgozók minden erejükkel az érkező zöldbab, uborka, tök tartósítását végzik. Mit jelenthetünk a borsó- szezon lezártáról? Kedvezőtlen. esős volt mindvégig az idő, alaposan meg is nyúlt a nyersanyag feldolgozása, a gyáriak ennek ellenére majdnem száz százalékra teljesítették éves termelési tervüket. Az előirányzott 1350 vagonnyi készáruból mindössze harminc maradt el, ami nem befolyásolja döntően az egész év eredményét. Az eső, a közbeni számtalan hideg nappal és éjszaka, persze erősen érezteti hatását a többi nyersanyagnál is. Minden lassabban, vontatottabban érkezik a partnergazdaságokból, termelőszövetkezetekből. Még legjobban a zöldbab tartósításával haladnak a gyárban. A tervezett kétszáz vagon áruból száztíz vagonnyi üvegekbe, dobozokba került. A termés megfelelő minőségű, meny- nyiségre is hozza a vártat, ilyenformán teljesítheti tervét az üzem. Uborkából 450 vagonra számítottak, s pillanatnyilag mindössze a negyven vagonnál tartanak. Itt szintén a hideg érezteti hatását. Kedvezőbb a tök feldolgozásának a helyzete. Ötven vagonnyit irányoztak elő, amiből húsz vagonnyit a tegnapi nappal tartósítottak. Igen rosszul halad viszont a paprika szállítása. Leginkább a zöldség sínylette meg az időjárás viszontagságait. elsősorban a za- kuszka-export teljesítését veszélyeztetve. A gyár vezetői most új „lelőhely” után járnak a siker végett. Valószínűleg paradicsom tekintetében is távolabbra kell tekintenie a Hatvani Konzervgyárnak, mert a régi, szerződéses partnergazdaságok nem Ígérik biztosra az előirányzott mennyiség szállítását. Nem manipulálnak természetesen, hanem a vártnál kisebb lesz a termés- menyiség. Ennek igazáról az üzem szakemberei is meggyőződtek, éppen a szerdán lezajlott határszemlék, termésbecslések során, összesen 10 500 vagonnyi paradicsomra számítottak eredetileg, de a reális kép ugyanekkor tíz- százalékos terméscsökkenést mutat. Törekszenek majd a hiány pótlására, de tervét így is megközelítően hozza a gyár. Pillanatnyilag probléma a határidők eltolódása, illetve összecsúszása, — mondották az üzem vezetői. A zöldbab, uborka, tök feldolgozása úgy tűnik, belefut az induló paradicsomszezonba, bár az sem kezdődhet, csak augusztus derekán. A korábbi években ilyenkor már indult a pürésítés, dolgoztak a külső léállomások. (tn. gy.) Æmkrni 1978. augusztus 3., csütörti.i'1
