Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
Gyöngyösi nyár: (F.: Szabó S.) Testi és lelki edzés Csak napközi... Ki a strandra jár, ki a Mátrába, mások a Balaton, nál üdülnek. Szívós József igazgató szerint még sincs uborkaszezon a gyöngyösi járási-városi művlödési központban. — Csupán munkánk jellege változik a nyári hónapokban. Rendszeres, főleg kiscsoportjainkra épített tevékenységet, a klubok és tanfolyamok nyüzsgését ilyenkor új lehetőség feledteti. Azt csináljuk, ami télen nem fért be falaink közé. A közművelődés otthona 'ilyenkor jobbára a természet! Városunk színházi, zenei ellátottságát a szabadtéri színpaddal, az ifjúsági parkkal pótoljuk, s hasonló zsánerű munkát végzünk a járás községeiben, ahol csak megfelelő partnert találunk. Legrendszeresebb vendégünk a debreceni színház, amelynek jóvoltából volt már Hunyadi Lászlónk, Carmenünk, most augusztusban pedig a Pillangókisasszonnyal mutatkoznak be Gyöngyösön. Hasonlóan érdemes produkciónk lesz Farkas Ferenc Vidróczki daljátéka, amelyben táncegyüttesünk is rangjához illő szerephez jut! Új formában Nyolc-tíz színházi előadást sorol Szívós József, valamint vonzó, népszerű beatműso- rokat amilyen a nemrég lezajlott Kovács Kati.est volt virággal, ünnepléssel. Majd az ifjúsági park életére terelődik beszélgetésünk. Az igazgató becsülettel önkritikus. Kifejti nézetét, miszerint a megyénkben szinte elsőként épült, s mintaszerűen fölszerelt intézmény munkájában utóbb megtorpanás észlelhető. — Természetes jelenség. Az új elvesztette varázsát az évek múlásával. Mit csinál ilyenkor a népművelő? Igyekszik formát váltani, további szövetségeseket keresni. Munkatársainkkal mi is igy cselekedtünk, sa VIT szelleméhez igazodó programunk eddig kiválóan megfelelt reményeinknek. Persze az igazsághoz tartozik, hogy az új formát a KlSZ-szerve- zetekkel kimunkált kapcsolatnak köszönhetjük elsősorban. Az ifjúkommunisták segítettek bérletezni. hogy a társasjátékokkal, zenés összejövetelekkel tarkított műsornak mindig legyen népes közönsége. Nyári tevékenységünket egyébként ugyanilyen hatásosan egészíti ki a gyermekszínház előadássorozata, amelyet a közeli üdülők kisdobosai, úttörői igen kedvelnek. De kijutunk mindig Mátrafüredre is, ahol lassan hagyománnyá válik a különböző folklóregyüttesek folyamatos vendégeskedése. Végül hadd jegyezzem, meg, hogy a hálózati munka értékes láncszemeként eddig Abasáron, Selypen, Csány- ban, Nagyrédén adott klubműsort Baranyi Zsuzsánna és Botár Gyöngyvér, két tehetséges versmondónk, s most várnak bennünket Apcra, Vi- sontára. Vidróczkiék A megye legjobb igazgatói között tartják számon Szívós Józsefet. Nevét kitüntetések fémjelzik. Ö most mégsem erre a legbüszkébb. Amikor nyári munkájáról, őszi terveiről faggatom, elsőként arról beszél, hogy eddigi működése során öt közvetlen munkatársa — B erényi Jc- zsefné, Ivády Jánosné, Lóczy Lászláné, Pápay Zsuzsa, Takács Györgyné — lett kiváló dolgozó, vagy kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést, miniszeri dicséretet, öt különböző kiscsoport, művészeti együttes vezetőjét szintén GíMwim 1978. augusztus 3.. csütörtök jelentős erkölcsi elismerésben részesítette a minisztérium, illetve a megyei tanács. Az eredmény mögött közös munkájuk húzódik, az igazgató mindenkor reájuk támaszkodva valósíthatta meg elképzeléseit. A Vidróczki együttes jelene, jövője például összeforrt Zeltner Imre nevével. — Legjobb csoportvezetőink egyike most alaposan terhelt különböző feladatok előkészítésével — mondotta Szívós József. — A napokban még a petőfibányai szövetkezeti ifjúsági találkozón adott sikeres műsort a tánccsoport, de közben próbálják a Farkas Ferenc-daljáték táncbetétjeit, s belgiumi nemzetközi táncfesztiválra szánt műsorukat egészítik ki új, népi gyökerű táncjelenetekkel. Olasz, dán sikerek után ismét külföldi meghívás, elismerés! A csoport augusztus utolsó hetében indul, s egyetlen fájdalmam, hogy most sem tarthatok a lányokkal, fiúkkal. Nehéz próba, nagy feladat előtt állok. Munkatársaimmal elő kell készítenem a novemberi avatásra váró művelődési központ szerteágazó tevékenységét a munka személyi, tárgyi feltételeit. Több lépcsőben Érintvén Gyöngyös rég várt közművelődési intézményének őszre tervezett indulását, kiváncsiak voltunk, hogy milyen gondot okoz ez most a nyári hónapok kellős közepén Szívós Józsefnek? Mint kiderült, az elképzeléseket több lépcsőben valósítják meg — Augusztusban technikussal bővül állományunk, hogy a világosítás, erősítés koncepcióját szerelés közben ismerje meg. A bútorzat fele már itt van, minden bizonnyal a többi belső felszerelés is hamarosan megérkezik. Ezeket vagy tároljuk, vagy kijelölt helyükre kell juttatnunk. Szervezzük közben a nyitó gálaműsort, amelynek méltónak kell lennie az eseményhez, s mindaddig játsszuk amíg, a premier után érdeklődés lesz. Hat-nyolc telt ház képzelhető el, ha figyelembe vesszük a lakosság spontán érdeklődését az új épület iránt. Egyéb tartami feladatok? Legalább tíz szakkörrel bővítjük munkánkat az 1978—79-es szezonban. Lesz például honismereti klubunk, gyermektornát szervezünk kondicionáló órákat tartunk a kismamáknak, s végleges helyhez szeretnénk juttatni a múlt évben alakult pedagóguskórust. Kevés színház vállal tájolást, ennek ellenére kedvező tárgyalást folytattunk Szolnokkal, Debrecennel. elsősorban pedig a Népszínházzal, ök gazdag repertoárt vonultatnak fel a télen! Szervezett, kellően propagált lesz az új hangversenyévad is. A látáskultúra fejlesztése végett pedig kihelyezett tárlatokat rendszeresítünk üzemeinkben, községeinkben. Feltételek A vázolt, kiterjedt munkához többféle feltételt kell biztosítani Gyöngyösön. A direkció tudatában van ennek, s keresi a továbblépés lehetőségeit, azok biztosítékát. A tartalom, a magasabb színvonal követeli meg a létszámfejlesztést, a további erők beállítását. Fogas kérdés ez, hiszen a jövendő népművelők különböző igénnyel jelentkeznek. Hogy mást ne mondjunk, lakás kell nekik. De hatalmasan megduzzadnak eközben a működési kiadások is, nem mindig arányban a bevételi lehetőséggel. A seregnyi klub, szakkör például százakat foglalkoztat, anélkül, hogy hozna valamit a konyhára. Szívós József ennek ellenére bizakodik. — Bizonnyal emelkedik állami támogatásunk, de még inkább remélem, hogy a közös fenntartás érdekében kezdeményezett tárgyalásaink sikerre visznek, s az őszi köz- művelődési szezon gondjait, feladatait a helyi és város- környéki üzemek, vállalatok anyagi támogtásával megoldjuk. Ez a segítség, várhatóan, szaporítja tennivalónkat, mert ahonnan kapunk, oda adnunk is kell. Egy jó köz- művelődési bizottság azonban mindent elér, ha soraiban kellő az összhang, s a párt-, valamint az állami szervek megértéssel vannak munkája iránt. Bízom e megértésben, bízom az új művelődési központ sikeres startjában. .. LXXIX. Louis, akit a továbbiakban az egyszerűség kedvéért hetvenkilencedik Lajosnak fogunk nevezni, azaz a Holdkirály, mert hosz- szú, de annál tartalmatlanabb uralkodása alatt úgy elfogyott a franciák tekintélye, mint a fogyó Hold — így szólt legbensőbb bizalmasához, Madame Matracéhoz: — Madame! Van egy olyan sanda gyanúm, hogy megcsal a királyné. — Honnan veszi ezt, fenség? — kérdezte ártatlanul a király legbensőbb bizalmasa. A király egy pillanatra elgondolkozott, aztán töprengve megszólalt. — Tegnap este, amikor a hosszú tanácskozások után kimentem a kertbe friss levegőt szívni, a királynét a kertész öleléséből láttam kibontakozni. — Ne adjon semmit, felség, a csalóka látszatra! — nyugtatta meg Madame Matracé. — Hát ez az — motyogta maga elé a király — valami nagyobb biztosítékot akarok szerezni. Ebben kérem a segítségét, Madame. — örömmel, fenség, hiszen mi sem felemelőbb számomra, ha bebizonyíthatom a királyné ártatlanságát. Egy kicsit gondolkozott, majd így szólt: — Kérje meg fenség a királynét, hogy a két hét múlva megrendezendő kerti bá~ Délidőben, amikor befejeződik a tanítás, a gyerekek megrohanják a zsúfolt ebédlőt, ahol három-négy turnusban elfogyasztják a többnyire felmelegített ételt, majd visszatérnek a délelőtt agyonült tanterembe, amely a nap hátralevő részében már napközi. Még jó, ha az idő megengedi — és a nevelő is győzi türelemmel —. mert akkor a tágasabb udvaron tölthetik a gyerekek a szabad idő egy részét. Ha nem kegyes az időjárás, akkor bizony marad a tanterem. Ez az egyetlen körülmény is elegendő ahhoz, hogy a gyerekek ne szeressék a napközit. S az ilyen körülmények még tovább sorolhatók. A pedagógusok sem szeretik túlságosan. Pontosan azért, amiért a gyerekek sem. S a szülők? Ha nem is szeretik, de mindenképpen ragaszkodnak hozzá, s ostromolják is az iskolát, hogy felvegyék a gyereket. Társadalmi igény a napközi, olyan oktatási, pedagógiai szolgáltatás, amely szükség is egyben, s nem is olyan nagy áttételekkel a termelést szolgálja. Legalábbis olvan értelemben, hogy a szülők nyugodtabban végzik munkájukat, ha biztos helyen tudják a gyereket. Mert hibái ellenére is ilyen biztos hely a napközi. Ám az már kevésbé „b i z t o s”, hogy nem lehetne-e otthoniasabbá, szórakoztatóbbá, sőt játékosabbá tenni a gyerekek iskolai szabad idejét. Egy tájékoztató sorain, rideg számadatain, tényszerű megállapításain tűnődöm. És különös paradoxonján is. Megyénk 90 általános iskolájában 324 napközis csoport keretében több mint tízezer diák kapott elhelyezést az elmúlt tanévben. Az összes tanulók 30,8 százaléka. Az utóbbi években mintegy hat százalékkal javult ugyan az ellátottság szintje, ám megyénk még mindig elmarad a 34,4 százalékos országos átlagtól. S ami még ennél is fájóbb: elmaradunk az igényektől is, hiszen félezer tanuló jogos felvételi kérelmét az idén sem tudják teljesíteni az iskolák. S ahol már többszörösen is túllépve a megengedett létszámot, szükségből, az igények nyomására növelik a Ion azzal a elnézett pléhkan- nával jelenjen meg, melyet a fenség ajándékozott neki tavaly névnapjára. Közben a Madame kárörvendezve mosolygott magában, mert tudta, hogy az említett vödör Sir Tengelicénél van, ugyanis néhány hónappal ezelőtt a királyné a Sírnék adta oda, hogy valami emléke legyen tőle. — Helyes — mondta a Madame javallatára a fenség — valóban, erre fogom kérni a királynét. Amikor a királyné meghallotta a kérését, belesápadt. De a király határozott volt. ít Elvesztem — suttogta maga elé a királyné, de ekkor egy hangot hallott: — Bízzon bennem, fenség, időre meglesz a vödör. ft'. Lovag Athos. Porthos, st.b — magyarosan Hegyházi — elegánsan szabott búváröltönyében kimerültén dőlt Sir Tengelice kanapéjára. — Ne kérdezzen semmit, uram. Jöttem lovon, tevén, gyalog, úszva, szamárháton, kutyaszánon, üldöztek, kér. napközisek számát, ott még nagyobb lesz a zsúfoltság. Vagyis a szülőkön segítve tovább romlanak a körülmények és növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akik jogosan nem szeretik a napközit. Nem könnyű szeretni, hiszen mindössze 122 csoportnak van önálló helyisége, 202 csoport számára pedig tanítás után is marad a tanterem. S bár ebben a tervidőszakban „dinamikusan és egyenletesen fejlődik a napközihálózat” — évente 30 csoporttal bővül —, gyors és alapvető változás bizony nem várható. Pedig közoktatásunk számos gondja között egyik éppen a zsúfolt és otthontalan napközihálózat, amely gátolja a tanulmányi munka szervezését. és rontja a diákok közérzetét. A nevelők közérzetét is. A realitást, a fejlődés nehézségeit ki-ki vérmérséklete szerint tudomásul veszi. Ám az említett tájékoztató őszinte sommázatán érdemes meditálni: „A tanulmányi munka hasznosabb szervezését több tényező gátolja. Ezek közül legdöntőbb a zsúfoltság, az otthontalanság, valamint a szemléltetőeszközök hiánya. A hiányok pótlására jelenleg nem állnak rendelkezésre a megfelelő pénzeszközök.’’ Nem biztos, hogy az idézett hiányosságok mindegyike valamiféle objektív körülménynyel indokolható. Mert igaz ugyan, hogy sokat költünk, de még nem telik mindenre, mégis van az életnek néhány olyan területe, amelynek valamennyi gyengéit nem lehet egyszerűen csak pénzhiánnyal magyarázni. Ilyen a napközi is, amelyről éppen az elmúlt napokban tanácskozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A művelődésügyi osztály tájékoztatója, a megyei testület figyelme nyomán bizonyára nem épülnek kényelmes, új napközi otthonok. . Noha jó lenne, ám ez nem várható. De az már várható — mégpedig joggal várható! —, hogy az üzemek, szövetkezetek, vállalatok növekvő segítsége mellett a költségvetés is többet áldozzon arra, hogy otthonosabbak legyenek a napközik. Azok a napköpettek, zavartak, de itt vagyok. Veszélyben a királyné, becsületét csak a vödör mentheti meg. Sir Tengelice ijedten kapott a mellén lógó kutyalánchoz. — Látja, mindig itt hordom a szívem fölött, de tegnap este, nem is tudom pontosan, hogy miért, betettem a páncélszekrénybe... — A kulcsot, uram — hörögte lovag Hegyházi. — A kulcsár épp a Riviérán üdül, hogy a kutya vinné el... — A másodkulcsár? — Genfben van tapasztalatcserén. .. De a lovagot nem hagyta el találékonysága, erejének utolsó cseppjével elővette farzsebéből konzervnyitóját, a a páncélszekrényből kiemelte a vödröt. zik, amelyekben több eaét munkásszülő — közöttük so. kan hátrányos helyzetűek — gyermekei töltik a második iskolai műszakot. S ha ma még nem tudunk olyan otthont nyújtani, mint amilyet Comenius több mint 300 évvel ezelőtt megálmodott — „Az iskola... legyen játék, palota, vendégfogadó és paradicsom" — d© legalább egyetlen napközinél sem hiányozzék a higiénia, a kulturált étkezés lehetősége, s az oktatást segítő szemléltetőeszközök. És ne hiányozzék a játék sémi A játék, amely még mindig nem nyert illő polgárjogot az iskolákban, noha e témában már országos szakmai vita is gyűrűdzött. A játékot valóban nem szabad száműzni az iskolákból, még inkább nem a napköziből. A szülők és a pedagógusok tapasztalhatják, hogy a gyerek csak rossz lehet — és neki is rossz! — játék nélkül, még inkább hiányzik a játék, ha tudjuk, hogy nem „játék” az csupán, hanem elme- és testedző erőfeszítés, egyszóval nevelés, amelyen már Comenius Is a gyermek testi-lelki edzését értette. S az ilyenfajta testi-lelkí edzés terén bizony nemcsak az országos átlagtól, hanem saját lehetőségeinktől is elmaradoztunk. Márkusz László Kodály nyomdokain Szerdán elbúcsúztak Észt tergomtól a Duna-kanyar nyári művészeti egyetemének 22 országból érkezett hallgatói. A 14. stúdión részt vevő zene- és énektanárok, főiskolai hallgatók a Kodály tanításain alapuló magyar zenei nevelés módszereivel foglalkoztak. A téma ezúttal a gyerekek hallásának, zenei írás-olvasás készségének fejlesztése volt.' A szemináriumokat 5 csoportban — németül, angolul, franciául, olaszul és spanyolul — a nyelvet kiválóan beszélő hazai szakemberek tartották. Épp éjjel tizenkettőt kurikolt a bagoly, amikor a bálon megjelent a királyné. Egyszerű, farmeranyagból készült nagyestélyit viselt, kétoldalt hónaljig felhasitva —, mert előzőleg valami röpke szóváltása volt az egyik: udvarhölgyével. Kezében kecsesen tartotta ártatlansága jelképét, a vödröt, benne néhány sárgarépával és fejes káposztával, ezzel is kifejezve egyszerűségét — Bocsánatáért esedezem — mondta hajnali fél ötkor a király, amikor a királynét felkeltette a komornyiki ágyában —, de most már ön is beláthatja, hogy mit <ten\ adok a csalóka látszatra. { \ Kaposi Levesij t 2 Moldvay Győző Régimódi szép történetek (4.) Á királyné hűsége Start előtt az új művelődési központ
