Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

(Ttincz Gyula rajza) Hídi vásár A hortobágyi kilenclyukú kőhíd lábánál szombaton dél­előtt megnyitották a hagyo­mányos kétnapos hídi vásárt. A csárda előtti téren 14 ke­reskedelmi és vendéglátó vál­lalat ütötte fel a sátrat, kipa­koltak a környékbeli népmű­vészek is. Felhajtották a hí­res szürke magyar gulyát, a rackanyájat és a nonius mé­nest. A csikósok, gulyások, juhászok nagy ostorpattogta- ■ tással hajtották át a kilenc- ; lyukú hídon. A csárda előtt ! megkoszorúzták Somogyi j Árpád „Pásztorfiú” szobrát, i A pusztai emberek a régi szokás szerint bográcsokban főztek birkagulyást és slam- bucot. A Hortobágy folyó mellet­ti vízi színpadon mindkét na­pon népi együttesek, kóru­sok, fúvószenekarok adnak műsort. A matai pályán lo­vasversenyeket, csikós be­mutatókat rendeznek. Vendégkönyv Gyöngyöspatán, libasáron, Gyöngyöstariánban Nincs uborkaszezon A művelődési otthonok kopni, tánccsoportok, menyecskékén« A falvak lakosai kint dol­goznak a mezőkön, sokan strandolni járnak, szabadsá­gukat töltik valahol, élvezik a napfényt, a nyarat, s a szünidőben a fiatalok is szétszélednek. Ki erre, ki ar­ra. A művelődési otthonok kapui azonban nyáridőben is nyitva állnak mindenki szá­mára. A gyöngyösi járás há­rom községében járva azt kutattuk, vajon van-e ubor­kaszezon, is ha nincs, akkor milyen programokat állítot­tak össze erre a röpke strand­idényre? A gyöngyöstarjáni művélő- dési ház könyvtárában pa­tyolattisztaság uralkodott. fari Antalné igazgatót egye­dül találtuk: — Igaz, hogy most kevés az olvasónk, de éppen ezért több olyan nyári rendezvényt szerveztünk, melyek az olva­sáshoz kapcsolódnak. A szün- időző kisiskolásoknak például diavetítésekkel egybekötött mesedélutánokat hirdetünk. Minden hónapban akad mű­sorismertetés: júliusban is több mint negyven gyerek vett részt a rendhagyó iro­dalmi órán. Kántor Zsuzsa Felvétel indul című köteté­ről beszélgettünk. Augusztus 24-én mutatja be mozink a Kőszívű ember fiai című filmet, s előtte Jókai Mór életéről, munkásságáról »hall­gathatnak előadást az érdek­lődők. Színjátszó csoportunk, melynek tagjai nagyrészt a községben dolgozó óvónők, tanítónők, 27-én előadja A tündérkert aranyalmája cí­mű mesejátékot, s utána pe­dig disco-zenére táncolhatnak a fiatalok. Szép hagyomány % Tarján- ban, hogy a Mátrai Egyesült Mg Tsz minden évben ven­dégül látja az időseket. A nyugdíjasok augusztus 16-án és 17-én találkoztak. — Mintegy kétszázan vol­tak ezen a rendezvényen. Művelődési házunk gyermek- és felnőtt népi tánccsoportja, valamint a tizenhat tagú ci- terazenekarunk kedveske­dett nekik. Az augusztus 19- én nyílt kézimunka-kiállítá­son, a bemutatott szőttesek nagy részét a helybéli asszo­nyok varrták. Nem unatkozhatnak a szomszéd község Gyöngyös­pata lakói sem. Megtudtuk, hogy az új kenyér ünnepén irodalmi est lesz, utána pe­dig a községi pávakör ad elő népdalokat, néptáncokat. Huszonhatodikán nótaesten hallgathatják kedvenc dalai­kat az érdeklődők. Somogyi Istvánnak, a Mátra szerel­mesének és festőjének már több tárlata volt megyénk­ben: a pataiak augusztus 27-től kiállításon láthatják képeit. A meleg nyári délutánon senki sem járt az abasári ut­cákon, és a falu művelődési háza is kihaltnak tűnt. Elekes Istvánné igazgató: — Nehéz dolga van nyáron egy népművelőnek. Minden­ki szerteszalad, autózik, üdül. Még az itthon levő fiatalokat is csak egy Illés-koncertre lehet becsábítani. Ez július végén volt, majdnem telt házzal. Augusztus elején egy A HEVES MEGÏEI ILLETMÉNYHÍV ATAL PÁLYÁZATOT HIRDET költségvetési csoportvezetői Állasra. Ezen állásra pályázni lehet felsőfokú iskolai képesítéssel, továbbá legalább ötéves költségvetési szakmai gyakorlattal rendelkezőknek. A pályázathoz önéletrajzot is mellékelni kell. A pályázatot az illetményhivatal vezetőjéhez. 1978. augusztus 31-ig kell benyújtani. Azonnali hatállyal felveszünk továbbá HIVATALSEGÉDET, takarítási és kézbesítési feladatokra. JELENTKEZNI LEHET: az illetményhivatalban, Tóth Sándornál, naponta 8—16 óráig, Heves megyei Illetményhivatal. 3301 Eger, Klapka út 1—3. III. em. szellemi öttusa- és egy iro­dalmi vetélkedőt rendeztünk, - de ez a hónap n-^yjából már felkészülés az „évadra”. Tu­lajdonképpen én is ilyenkor, nyáron „töltődöm” feL Az asztalon egy halom frissen nyomott plakát ma­gasodott, mellette jegyzetek. — Pár napja érkeztek a nyomdából, táncestre, kon­certre hívják fel a figyelmet. Szeretnénk még ebben a hó­napban egy VIT-küldöttet fogadni, aki beszámolót tar­tana a havannai fesztiválról. Ehhez is kell majd valami­lyen invitáló falragasz. Ké­szülődünk a szeptemberi képzőművészeti világhétre; Laczák Géza ötvösművész alkotásait állítjuk ki. A köz­ségi általános iskola igazga­tója még a tanév előtt elő­adáson ismerteti meg a szü­lőkkel a bevezetésre kerülő új tanterveket. Próbál me­nyecskekórusunk, és beat­zenekarunk is újból a húrok­ba csap. Lassan kezdődik az iskola is, mi pedig ki sem látszunk majd a munkából. A , gyöngyösi járás három községének nyári kulturális életébe pillanthattunk bele. rövidke körképünk is •bizo­nyíthatja : nincs mindenütt uborkaszezon. Józsa Péter Angolul, németül, franciául a filmes nyári egyetemről — Nagyon tetszik, bár na­gyon meglepett a film. A korábbi magyar alkotások ismeretében kicsit váratlanul ért, hogy ismét visszatértek a személyi kultusz témájá­hoz. Kérdésem az lenne, hogy mi az oka annak, hogy a film dramaturgiáját az antik tragédiákhoz hasonlóan épí­tették föl? — Sokat vitatkoztunk a film befejezéséről. Mind­egyikünkben más és n,ás gondolatokat ébresztett. Ér­dekelne, ön hogyan értelme­zi? magyar filmről szerzett ta­pasztalataikat? Edward Toner, a Nemzet­közi Filmszövetség ír elnö­ke első ízben jár Magyar- országon, s így a nyári egye­temen. — Nemrégiben a szövet­ségnek Oberhausenben tar­tott konferenciáján a ma­gyar küldött, dr. Draskovics Tiborné hívta föl a figyelmet erre a rendezvényre. Beval­lom őszintén, addig vajmi keveset tudtam a magyar filmekről, hiszen nálunk szinte egyáltalán nincs al. kálóm megtekintésükre. Vi­szont egy kicsit ismerem Bartók és Dohnányi zenéjét, sokat hallottam Budapest­ről is. Mindez nagyon von­zott Magyarországra. Távol áll tőlem, hogy bókoljak, de idáig nagyon hasznosnak, ér­tékesnek találtam ezt a ren­dezvénysorozatot. A magyar filmek — bár volt kö­Edward Toner — Attól tartok, számos külföldi néző, s talán ma­gyar is éppoly értelmetlenül nézi. majd végig ezt a pro­dukciót, mint magam... Az egri egészségügyi szak­iskola kollégiumának nagy­terme zsúfolásig tele. A fo­telekben, a székekben, sőt még a szőnyegen is soknyel­vű társaság foglal helyet A pezsgő, föl-föl forrósodó be­szélgetés ezúttal a Ménes­gazda című új magyar film­ről folyik. A válaszokat a rendező, Kovács András ad­ja. A kérdezők, vitázók pe­dig a TIT 5. nemzetközi nyári filmes egyetemének résztvevői, mintegy kilenc- venen, csehek, lengyelek, magyarok, írek, angolok, németek, szovjetek, jugoszlá- vok vegyesen. Köztük van Paul Robert, Ralf Schenk és Edward Toner, akiket arról kérdez­tünk, számukra miért hasz­nos az a tíz nap, amelyet vetítésekkel, előadásokkal, vitákkal töltenek itt. Miként tudják majd értékesítem a Balt Schenk zülük számomra unalmas, esetleg érthetetlen is — föl­keltették érdeklődésemet. Olyannyira, hogy el is hatá­roztam, ha hazatérek, azon leszek, hogy Dublinban, a szovjet és bolgár filmnapok után, most már szervezze­nek magyar napokat is. Idén tavasszal ugyan bemutattak néhány Jancsó-produkciót nálunk, de ezek érthető mó­don, korántsem adtak teljes képet. Mindez persze nem is olyan egyszerű ügy, tekintve, hogy a londoni nagykövet­ségtől kell a kópiát beszerez­ni... Amit még tehetek, javasolni fogom az ír film­szövetség és klubhálózat fia­taljainak, próbáljanak eljut­ni ide. Kamillával a Fekete Sáskán Téved az olvasó, ha fenti cím után holmi intim talál­kozó leírását várja. Egysze­rűen arra kívántam utalni, hogy miként is jutottam hu- szadmagammal ebbe a kés­márki kedves étterembe, s egyáltalán mit kerestek a Lenin Termelőszövetkezet fiataljai a szomszédos Szlo­vákia földjén. Legelőbb az elmúlt eszten­dőt idézem, amikor Horváth Lajos titkárral az élen a kassai magyar faluszínház ifjúkommunistái jöttek hoz­zánk, segítendő a nagy nyá­ri munkákat kezük erejével. Persze, szórakoztak is akkor! Amit egyik nap kerestek, ké­sőbb színházakban, ' ország­járó kiránduláson költötték el. Nos, ahogyan a kom­bájnok. gépek júliusi vendé­geskedését viszonozza a ma­gyar partner, úgy adtuk meg a tavalyi „kölcsönt” most mi. hatvani, boldogi, herédi, köké'nyesi kiszesek. akik csak a megnőtt csa­ládból vállalkoztak az útra. És ki volt, mi volt Kamil­la? Kérem szépen, leányaink ezt a hasznos, illatos gyógy­növényt gyűjtögették az al- sólánci „Május elseje” ter­melőszövetkezet földjein, s az érte kapott korona fedezte a lőcsei, kassai, késmárki szép napokat. Az erősebb nem hasonlóan szorgos képviselői már kemény munkát kaptak! Valóban az aratást segítet­ték, éspedig a buzicai lapos­ban gyűjtve gépek „keze alá” a szerte heverő, olykor ned­vességtől súlyos szalmabá­lákat. Gazdag ez a közös gazda­ság, öt falu parasztjait egye­síti, s noha dombon vert sá­tortáborunk nem nyújtott teljes komfortot, a vendég­látók mindig pótolták az effé­le hiányt kedvességükkel, gondoskodásukkal. Egyszer például a színház autóbuszá­lja menekülve a reánk sza­kadt zápor elől, szlovákiai magyar írókkal találkozhat­tunk. Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Ozsvald Árpád ver­sei gyöngyöztek, majd Ág Tibor néprajzkutató beszélt, sokéves gyűjtőmunkájáról. S miVel legfőbb mentoraink színészek voltak, persze te­rítékre került más alkalom­mal a szlovákiai színházi élet megannyi gondja, öröme. Eze­ket Gizela Miha'kova kriti­kustól hallottuk, aki ügyesen, közérthetően boncolgatta a szakma kérdéseit. Elröpült két hét, megtér­tünk utunkról. Fölidézve annyi élményt, mit vélek legmaradandóbbnak, leg­szebbnek? Nem kívánok ma­gam ítélkezni, de ahogyan visszaemlékszem a megjegy­zésekre, a felröppent kiáltá­sokra: Kontsits Pál, Ágó Er­zsi, Fehér Illésné például ugyanúgy a Csorba tó szinte mesebeli „díszleteire” szava­zott, mint Pádár Zsuzsa vagy Terényi László! És persze nem feledjük a késő estét, ott, a késmárki Fekete Sas­ban, ahol finom, magyaros étellel várt bennünket a konyha főnökasszonya, s olyan jókedvű nótázásba fe­ledkeztünk később, hogy kí­sérőink véleménye szerint az egészet meg kell ismételni. Lőcsén, Kassán, Boldogon vagy Hatvanban? Hírhozónk szerint erről még nem dön­tött a kupaktanács. De hogy a dolognak folytatása követ­kezik, efelől nincs kétség sem magyar, sem szlovák földön. Moldvay Győző Ralf Schenk lipcsei diák, egy esztendő múlva újságíró, ként szerez diplomát. — Igaz, külpolitika szakos hallgató vagyok, de mindig is nagyon érdekelt a művé- azeteknesk ez az ága. A lipcsei filmklubhálózat egyik veze­tőségi tagjaként dolgozom. Ez a szervezet küldött elő­ször 1976-ban Egerbe, azzal a megbízással, hogy a klub­hálózat által megjelentetett ki, adványba írjak cikket az új magyar filmekről. Örömmel jöttem, hiszen nálunk igen népszerűek a magyar alko. tások. Magam is, amióta csak moziba járok, nagy tet­széssel figyelem ókét. Ked­venceim közé tartoznak, a Fábri-, a Bacsó, g. Jancsö- filmek, de sok más rendező munkáit is ismerem. Mint minden esztendőben, most is annak örülök, hogy megis­merkedhettem a legfrissebb produkciókkal, amelyeket visszatérve majd vetítésre ajánlhatok a klubhálózatnak, Legnagyobb élményt ezúttal Kovács András Ménesgaz­dája jelentette, már csak azért is, mert az ötvenes évekről nálunk is kevés az igazán jól sikerült művészi, vagy tanulmány jellegű föl­dolgozás — ugyanúgy, mint Magyarországon, ahogy a vi­tából meggyőződhettem ró­la. Szorosan ehhez kapcsoló­dik az a másik számunkra megrendítő film is, amelyik­nek ötödik pecsét a címe. Az NDK-ban egyébként még azt hiszem, nagy sikert fog aratni Bacsó Péter új alko­tása, az Áramütés is. Én mindenesetre feltétlenül ja. vasolni fogom őket. Paul Robert a francia, cso­port vezetője. Jól ismert 6 nemcsak a nyári egyetemen, de az egriek előtt is, hi­szen esztendőről esztendőre visszatérő vendége a város­nak. S*aui Robert — Ötödször vagyok itt, s talán negyvenedszer Ma­gyarországon. A magyar fil­mekhez ugyanis régi barát­ság fűz, rendszeresen eljárok például a Francia—Magyar Baráti Társaság által szer­vezett tavaszi budapesti be­mutatókra is. Számomra így az egyetemi kurzusok nem is azért fontosak elsősorban, mert csak itt nézhetnénk meg új filmeket, csak innen szerezhetnénk friss informá­ciókat. sokkal inkább azért, mert itt találkozhatom sok régi rendező barátommal, magyar ismerősökkel. Cso­portúnk más tagjai azonban valóban szinte itt fedezik föl először a magyar alkotáso­kat. Ezt nem úgy értem, hogy teljesen tájékozatlanul érkeznének Egerbe, sőt... ! De egészen más úgy talál­kozni az otthon esetleg már megismert produkciókkal, hogy itt össze is tud­ják hasonlítani azzal a valóságanyaggal, amiből termettek. Az 5. filmes nyári egyetem résztvevői hétfőn búcsúi vesznek a megyeszékhelytől Magukkal viszik nemcsak az Egerben töltött szép na­pok emlékét, de a magyar filmek jó hírét is. _____ lí cincii Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom