Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-19 / 195. szám

Augusztus 20-a alkalmából Pedagógusokat, népművelőket és művészeket tüntettek ki Magyar tájak tánca! címmel másfél órás műsorral mutatkozik be szombaton az egri Várszínházban, az egri Központi Népíáncegyüttes. Közreműködik még a Hegyalja Népi Együttes is. Felvételünk a csoport egy korábbi fellépéséről készült. (Szántó György felv.J Blöff Olasz filmvígjáték Esztendőről esztendőre visszatérő hagyomány im­már, hogy alkotmányunk ünnepe, augusztus 20-a al­kalmából Heves megye Ta­nácsa kitünteti, elismerés­ben részesíti mindazokat, akik szűkebb pátriánk köz­oktatásában, közművelődésé­ben és művészeti életében a legkiemelkedőbben végzik munkájukat. Az ünnepségre — amelyen többek közt megjelent dr. Sipos István, a megyei párt- bizottság titkára és Bukta Tibor, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei titkára is — pénteken dél­előtt az egri Megyei Műve­lődési Központban került 6or. Az ünnepi műsort köve­tően Szabó István, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője üdvözölte a jelenlevőket, majd Szalay István, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Ezután Fekete Győr End­re, a Heves megyei tanács elnöke adta át Heves megye Tanácsa közoktatási, közmű­velődési és művészeti díjait. Heves megye Tanácsa köz­oktatási díját az egri 10-es számú Álta­lános Iskola nevelőtestületé­nek, Danes Lajosnak, a me" gyeti tanács vb művelődés­ügyi osztálya továbbképzési kabinetje volt vezetőjének és dr. Pásztor Emilnének, a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola magyar nyelv és irodalom tanárának, könyvtár szakos szakfelügyelőjének. Heves megye Tanácsa köz­művelődési díját Juhász Tamásnak, a TIT Heves megyei Szervezete titkárának, Murcsányi Lász­lónak,- Heves megye Taná­csa vb gyöngyösi járási hi­vatala művelődésügyi osz­tályvezetőjének és Zakupsz- ky Lászlónak mátraszent- imrei nyugalmazott iskola- igazgatónak. Heves megye Tanácsa mű­vészeti díját Varga Gyulának, a Miskol­ci Nemzeti és egri Gárdonyi Géza Színház Jászai-díjas színművészének, Rom hányi László rendezőnek, az Agria Játékszín művészeti vezető­jének és Kocsis Albert Liszt- díjas hegedűművésznek. A Heves megyei tanács ál­tal alapított, a Megye Műve­lődésügyéért kitüntető jel­vényt Détár Mihályné, a ke­recsenéi általános iskola ta­nára, Barta József, az an- dornaktályai művel.dési ház igazgatója, Zombori Ottó csillagász, Begovits Emil, a Megyei Művelődési Központ társastáncklubjának vezető­je, Kiss István, a Pedagógus Továbbképzési Kabinet mun­katársa és Feith Györgyné, a Megyei Művelődési Köz­pont művészeti előadója kapta. A kulturális miniszter Szo­cialista Kultúráért kitünteté­sét, amelyet a közművelő­dés terén kifejtett kiváló munka elismeréseként ado­mányozott, a miniszter meg­bízásából szintén a megyei tanács elnökei nyújtotta át, A Szocialista Kultúráért kitüntetést kaptak: Ambrus Józsefné. a kiskö­rei filmszínház gépész üzem­vezetője, Bartus Z sigmond, a füzesabonyi 2-es számú ál­talános iskola igazgatöhe- lvette»e, Borbás Lászióné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjának vezetője, Császár István, a füzesabonyi járási hivatal művelődésügyi osztályának közművelődési felügyelője, Csillik Bálintné, a gyöngyös­1978. augusztus 19., szombat solymosi filmszínház üzem­vezetője, Debreczeni Tibor né, az egri Műsorrendező Iroda gazdaságvezetője, Demeter Zsuzsanna, a Hámán Kató Üttörőház művészeti vezető­je, Domán Imre, MEBIB-tit- kár, Farkas István, az Egri Szimfonikus Zenekar karna­gya, Farkas Zoltán, a gyön­gyösi zeneiskola zongorata­nára, özv. Fehér Miklósáé, tiszteletdíjas népművelő, Horváth József, a hevesi filmszínház mozigépésze, Ivády Jánosné, a gyöngyösi művelődési központ igazga­tó-helyettese, Juhász Gábor, mezőszemerei népművelési ügyvezető, Kaszab Károly, a gyöngyösi városi tanács vb művelődésügyi osztályának, közművelődési felügyelője, Kincs Józsefné, a feldebrői általános iskola igazgató- helyettese, honismereti szak­körvezető, Kiss Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára, Köpf László, a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola adjunktusa, művelődésotthoni szakfel­ügyelő, Lévai Zsolt, a Gár­donyi Géza Gimnázium ta­nára, Lövei Gyula, a hevesi járási nagyközségi könyv­tár igazgatója, Lukács Bélá- né, a Megyei Könyvtár könyvtárosa, Mikecz Lászió­né, a poroszlói általános is­kola tanára, Molnár Sándor, a nagyúti komplex intéz­mény igazgatóhelyettese, Nagy Kálmán, az átányi ál­talános iskola igazgatója, Nagy László, a káli általá­nos iskola tanára, Németh András, eger—felnémeti nép­művelési ügyvezető, Ocskay György, a Dobó István Gim­názium tanára, Oláh János, a kiskörei művelődési ház igazgatója, Pásztor Endre, a sarudi községi tanács elnöke, Radnóti Tibor, az egri Ál­lami Zeneiskola igazgató- helyettese, Rátkai István, a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola könyvtárvezetője, könyvtáros szakfelügyelő, Repka Magdolna, a Megyei Könyvtár zenei könyvtárosa, Ruboczky Andrásné, a bese­nyőtelki általános iskola ta­nára, Sass Gyuláné, a gyön­gyösi városi járási könyvtár könyvtárosa, Szabó Tivadar- né, á hevesi zeneiskola igaz­gatója, Szatmári István, a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Színház szín. padmestere, Szepesi József­né, a TIT Heves megyei Szervezetének gazdasági ve­zetője, Szilvási József, a He­ves megyei Moziüzemi Vál­lalat osztályvezetője, Szűcs Dezső, a pétervásári műve­lődési ház igazgatója, dr. Tóth Vilmosné, a TIT Heves megyei Szervezetének politi­kai munkatársa, Varga Mag­dolna, besenyőtelki óvónő, Világi István, a hatvani ze­neiskola tanára, Vincze Zol­tán, az egerbocsi általános iskola vezetője, a Gyöngyösi Szövetkezeti Színpad (veze­tője: Püspöki Győző), a Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la női kara (vezetője: Tar - Lőrinc), s Társadalmi munkás nép­művelő oklevéllel jutalmazták: Csontos Bélát, a hevesi gim­názium tanárát, Hernádi Fe­rencet, a Dobó István Gim­názium és Erdészeti Szakkö­zépiskola tanárát, Kovács Andrást, az MTI munkatár­sát, Köröskényi Lajost, a ká­li általános iskola tanárát és dr. Patkó Györgyöt, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárát. Tizenegyen Kiváló mun­káért kitüntetést kaptak. Ezt követően a megyei ta­nács elnöke fogadást adott a jelenlévők tiszteletére, ame­lyen dr. Sipos István mon­dott pohárköszöntőt. A jó­kívánságokat Kocsis Albert, Liszt-díjas hegedűművész köszönte meg. ★ A kulturális miniszter dr. Bakó Ferencnek, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatójának a Móra Ferenc emlékérmet,, Fazakas Zsig­mondinak, a hatvani Ady Endre Könyvtár igazgató- helyettesének a Kiváló népművelő kitüntetést adományozta. Ezeket a kitüntetéseket Bu­dapesten, a központi ünnep­ségen adták át. t Vincze Géza szocialista brigádtag nem szeretett ol­vasni. Munkáját hibátlanul, kifogástalanul végezte. Jó szakember hírében állt. Nem. csak a vállalatnál, hanem a környéken is. A legtöbb épü­lő házhoz ő szerelte a víz­vezetéket, ha valamelyik csa­lád hétvégi üdülő tervét for­gatta a fejében, ezzel szinte elválaszthatatlan képzettársí­tásként merült fel Vincze Gé­za neve is. A magas, állandóan jóked­vű fiatalember pedig bírta a munkát. A műszak letelte után összepakolta szerszáma­it, betette Zsigulijának cso­magtartójába. Volt úgy, hogy éjfélkor, vagy azután tért meg. Akkor kivett egy üveg sört — soha nem többet — a hűtőszekrényből, megmelegí­tette a vacsorát, aztán for­ró vízzel teleengedte a kádat. ( Kényelmesen elnyújtózott benne, az üveg sört odakészí. tette a keze ügyébe, és ]ns no kortyolgatta az italt. A nco realizmus idején megszoktuk, hogy az olasz filmekben az irodalmi alko­tásnak is felfogható forgató- könyv a film fundamentu­mát képezte. A feszesen pat­togó párbeszédek, a lényeg­re törően megfogalmazott rövid mondatok nem enged­tek terjengősséget, hiszen à szavakban és a helyzetekben rejlő csattanókat csakis tű­zi játékszerűen lehet a kö­zönség elébe játszani, hogy a hatás elemi erejű legyen. Így van ez most is. Arduíno Maiuri és Massimo de Rita ötletek sorozatát dolgozták bele ebbe a filmbe. A kép, a szó, a zene pörög a film hősei körül, hogy aztán másfél órát végignevetve, derűvel hagyjuk el a mo­zit a nyári éjszakában: re­mek bolondozás folyt a mo­zivásznon, a rendező, Sergio Cprbucci valóban végigcsi­nált előttünk jó néhány blöfföt, beugratást amik — ha nem is mindig újak de — szórakoztatóak voltak. A néző tudja, hogy a film meséjéből ránevető história félig az élet, félig a képze­let szülötte. Mégis el akarja hinni, mert akik az ötletsort végigjátsszák, úgy ripacs- kodnak, olyan őszintén, olyan igazán, olyan életre-halálra vállalva mindent, mintna minden igaz lenne. A néző rokonszenvvel fogadja a két börtönből megszökő svihá­jSzemét végigjáratta a für­dőszoba kék csempéin, a rés- nyire hagyott ajtónyíláson jóleső érzéssel nézegette a társalgóból az emeleti háló­fülkéhez vezető falépcsőt. Igen. Vincze Géza elégedett volt. Éppen a csomagtartó tete­jét hajtotta le, amikor oda­jött hozzá Gál Laci, a cso­portvezető és azt mondta. — Nem tudnál itt maradni egy kicsit. Csak az elejére, hogy elegen legyünk. Megjön ez a pesti okos és mégse azt lássa, hogy egy szocialista brigádból alig vannak az elő­adásán. Meg aztán tudod, hogy ez benne van a felaján. lásban is. Vincze bezárta a csomag­tartót és ennyit mondott. — Azokat hívjad, akik me­ló után záróráig a pultot tá­masztják a Verőkertben. Én dolgozom. Nekem nem kell előadást hallgatni a szociális, la ínunkaerivöksről. Na, visz­kot, pedig tudja, hogy nem azért kerülnek oda, mert a mamának nem köszöntek előre. A néző mindennek ellené­re „benn van a játékban”, érteni és hinni akarja a fel­fordult dolgok logikáját, mert a film nemcsak blöfföt és szándékoltan nagy blóffö- ket terít a néző elé, az asz­talra és egyéb helyekre, hci­nem költészetet is, amellyel ez az ötletsorozat több, mint a prózai élet lefotografálása. A költészet talán ott tér el a zord valóságtól itt, ebben a vígjátékban, amikor a szél­hámosokról el akarja hitet­ni, hogy ezek a minden háj­jal és szellemi készséggel megáldott, vagy inkább meg­átkozott börtöntöltelékek az élet minden síkján egyforma otthonossággal, merészséggel tudnak harcba menni, csa­tát nyerni. Nemcsak ötleteik vannak, hanem zseniálisak képzettársításaikban is. A tu­dóst megszégyenítő, majd megtévesztő ismereteik van­nak például a francia föl­dön felfedezendő nekropo- liszról, amelyet a Niebelun- gok építtettek egy mocsár mélyén. Ez már írói véna, ez már költészet, ebben érde- róes hinni! És hogy a nézőnek is le­gyen némi külön öröme, a film végén, amikor a hősök a kis sportrepülőn ellibbennek üldözőik és a fegyverropogás elől, észreveheti, hogy a re­lát — mondta és elrobogott az új villasor irányába. . Hatvan család maradt víz nélkül a csőtörés miatt. A légkalapács pokoli zaja alig­hogy elült a betonozott ud­varban, Vincze munkához Iá. tolt. Mint mindig, most is pontosan és hihetetlen gyor­sasággal dolgozott. Nála íoha nem volt sörszünet, még a homlokáról lehulló cseppeket sem itatta fel, törölte le a kézfejével. Mozdulatai kur­ták, kis ívűek voltak, mintha azzal is időt akarna megtaka­rítani, ahogy a ínenetvágóért nyúl. Mire délután fél ötkor ha­zatértek a családok, a főcsap kerekét már el lehetett forgat, ni és az emeleteken újra zu­bogott a víz a mosógépekbe, kuktákba, fazekakba. Reggel azonban hiába csa­vargatták a csapot. Csak egy szusszanás jött a csövekből, és néhány csepp víz hullott utána, ami még a vezeték- rendszerben megmaradt. A légkalapácsok megint fölugattak, darabokra szag­gatva a zárt udvar csendjét, és Vincze Géza újra beleállt a lövészárokhoz hasonló kes­keny vájatba. Vizsgálgatta, nézegette a vezetéket. Megnézte a rajzot, aztán szólt, hogy az udvar másik végében is verjék fel a betont. A krétával ki is jelöl­te a pontos helyet. A kala­pácsot kezelő cigánygyerek először azt mondta, hogy me­pülőgép utasai úgy repülnak, hogy mögöttük a háttér meg sem mozdul: a felvételi trükk lába kilóg. De ez a kis negatív trükk vagy blöff el­törpül azokhoz az ötletek­hez képest, amelyeken épp akkor felszabadultan kacag a nézősereg, a telt ház. Jó nyári szórakozás ez a film. Élvezzük a francia Délt, az olasz temperamen­tumot, azt a világot, ame­lyet az operatőr Marcello Gatti olyan plasztikusan tár elénk. Lelio Luttazzi édes­kés dallamai a harmincas évek zenei motívumait éb- resztgetik bennünk, mert minden törekvése az, hogy korhű legyen és igazán ola­szos. De a film igazi értéke a két jellemszínész: Antony Quinn és Adriano Celentano megvesztegető játéka. Aho- 4 gyan Antony Quinn a min­dent egy tétre feltevő ha- zárdjátékost alakítja, néha drámázik is, ahogyan Ad­riano Celentano a szerel­mes alvilági fiú zsonglőrkő- désbe belemegy — remek kettős, a nyilvánvalóan blöf­föt is lenyeletik velünk. Talán csak azt nehéz el­hinnünk nekünk, hazai né­zőknek, hogy ezek a kitűnő színészek — a szinkron jó­voltából — hamisítatlan pesti zsargonnal fakadnak ki, amikor egymást szidni kezdik. Ez zavar néha, a többi a helyén van. mondta, hogy itt, a garázsok előtt kell föltöretni, de Vin­cze hajthatatlan volt. Ami­kor elkészült az új munka­árok, végigvizsgálta a csövet és már éppen be akart telefo­nálni G41nak, amikor meglát­ta, hogy a csoportvezető ép­pen kiszáll a vállalati furgon, bók — Mikorra dobod össze, Géza? — kérdezte. Vincze egy kavicsot rug­dosott maga előtt és azt mondta: Nem tudom. — Pedig sürgős lenne. Van egy jó meló délutánra. A csoportvezető közelebb lépett Vinczéhez, hogy az aggregátornak támaszkodó srác ne hallja, amit mond. — A nyaralómban volna i egy kis bütykölni való, de tényleg sürgős. Nem nagy ügy az egész, két óra alatt végzel vele. Aztán majd megegye­zünk — hunyorított a csoport, vezető, mintha csak az éles déli verőfény bántaná a sze­mét. — Hogy egyezünk meg? — kérdezte Vincze. — Nerp fogsz rosszul jár­ni, azt én garantálom. — Jó, majd megnézem, és megmondom, mibe kerül. De nálam azonnal kel! fizetni. Ezt te is tudod. Vagy leg­alábbis hallottad — tette hoz­zá, CFolytatjuk) ki a csoportvezető csak azt _ A megyei tanács elnöke átadja a díjat Juhász Tamásnak (Fotó: Perl Márton) Farkas András AúánjÉi

Next

/
Oldalképek
Tartalom