Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

Hem hivatali Lőrinciben sem Az egyesült Zagyvavölgye Termelőszövetkezet köz­pontjában nemigen találunk vezetőt, felelős szakembert. Kiadós éjszakai eső után a határt járják, kémlelvén : hol lehet ismét mihamar folytatni a betakarítást. Lő­rinci, Apc, Zagyvaszántó ha­tárában csaknem ezer hek­tárnyi őszi búzája van a közös gazdaságnak, Kertész •János főkönyvelő szerint mindeddig alig 80 hektárról tudták begyűjteni az „éle­tet” és az elmaradás, a gond most mindenkinek fejfájást okoz. Különösen akkor vál­nak aggodalmassá a tekin­tetek, ha az emberek arra gondolnak, hogy hirtelen beüthet a kánikula. Ez eset­ben nincs pardon, napok alatt végezni kell a mun­kával! Különben kipereg a szem, megcsappan a jónak ígérkező búzatermés, meg a borsó, repce hozama, ami­ből szintén hátra van két­száz hektárnyi. Mind e prob­lémák közepette kerestük fel Lőrinciben Szentgyörgyi János “nagyközségi tanácsel­nököt. tudakolván, miként próbálják enyhíteni a gaz­daság nehézségeit? — A tanácsra milyen fel­adatot ró a nyári mezőgaz­dasági munka, a betakarí­tás? — Az utóbbi években so­kat változott a helyzet, mó­dosult a tanácsi apparátus szerepe az aratással kapcso­latban. Amíg például tíz esztendeje én voltam az el­ső számú felelős a sikerért, s nekünk kellett igen sok be­takarítási részfeladatot meg­oldanunk, most a fordított­ja igaz. Mind az előkészí­tés, mind a lebonyolítás a termelőszövetkezet vezetőire tartozik, minket inkább csak rendszeresen tájékoz­tatnak a különböző munkák állásáról. Véleményem sze­rint ez a helyes! Nem azért, mert másra hárultak a be­gyűjtés kisebb-nagyobb | gondjai, azt igencsak elvi­selte az ember. Viszont többrétű, magasabb szintű lett időközben a tanácsi munka, szaporodtak a jog­szabályok, ami önmagában kimerít minden energián­kat. Meg aztán mondják, emlegetik a közös lovat. Igen, több a kára, mint a haszna, ha mi operatíven beavatkozunk bármely ter­melőegység ügyes-bajos dol­gaiba. Ezen a címen akár az erőmű, akár a vegyes- üzem termelési gondjaiból is kikövetelhetnénk a ma­gunk részét. Jó. ahogy vanl Ez az egészséges. Ami ter­mészetesen nem egyenlő a teljes közömbösséggel, a ta­nács részvétlenségével. Mi sem így cselekszünk... O — Hanem? — Igen szoros mind a pártbizottság, mind a ta­nácsvezetés kapcsolata a kö­zös gazdasággal. Amint em­lítettem, naponta informáló­dunk az aratási gondokról, s amiben csak lehet, segítsé­get nyújtunk a termelőszö­vetkezetnek. Nem ringatjuk magunkat abban a kényel­mes, hazug illúzióban, hogy nincs reánk testált feladat, tehát semmi közünk a ha­tárban zajló eseményekhez. Sikerült például időlegesen mentesíthetnünk olyan kis- katonákat, akik kombájno- sok, s e funkciójukban most az egész népgazdaságnak hasznára válnak kint a bú­zatáblákon, a gabonafölde­ken. A gazdaság elnökével, párttitkárával abban is meg­egyeztünk, hogy riasztanak bennünket, bárminő géphi­ány esetén. Mi már a nagy­község valamennyi üzemé­nél .tárgyalást folytattunk, s f a tanács rest! kötelező ígéretüket vettük, hogy szükségben járművek­kel segítik a mezőgazdasá­got. Oda vezényelhetjük őket a kombájnok mellé, de a szárítóba, vagy a raktá­rakba is szállítani fogják a learatott kenyérgabonát. — És ha kaszát kell ra­gadni? O Utóbbi kérdésünkkel arra az aggodalomra utaltunk, amely több termelőszövet­kezetben mutatkozik. A vi­harok, hosszú esők ugyanis olyan nagy területeken, s annyira a földre nyomták a búzát, árpát, hogy a kom­bájnok kalászemelővel sem győzik a munkát. — Ahogyan a startjelet helyettesítő gépszemlénél je­len volt a tanács, úgy pró­bál segíteni az ilyen végve­szélyben, a cél előtt. Való­ban számoltunk azzal már az első napokban, hogy a gép ez­úttal nyilván nem minden. Szükség lehet apáink hagyo­mányos munkaeszközére, a kaszára. S ha a termelőszö­vetkezet nem bírja cérná­val, felsorakozunk mögéje. Nagyjából számba vettük az üzemekben a hajdani ka­szásokat, beszéltünk nyug­díjasokkal is, ilyenformán lesz munkaerő-utánpótlás, lesz aki levágja, megment­se a pusztulástól a sárba nyomott gabonát. El még embereinkben, ipari munká­sainkban a föld szeretete. Mintha csak Szentgyörgyi Jánost akarná igazolni, e szavaknál kopogtatnak, ajtó nyílik, majd Tiszóczi István vb-titkár az egyik petőfibá- nyai üzem névlistáját teszi az elnök asztalára. Igazgatói hozzájárulással tizennégyen vállalnak kézi munkát, ha hívja őket az aratás... 1 Moldvay Győző H gyár hétköznapja Az új gép mellett kell majd helytállnunk — mondja Nagy Ferencné A cseppben benne van a tenger. Ezen a hétköznapon is, a nap minden órájában ott az egész üzem öröme, gondja. A mindig visszatérő, a hosszú időre szóló. Sírok, Mátravidéki Fém­művek. Nem kell bemutatni az 52 falu 3600 munkását foglalkoztató nagyvállalatot, felfedezték azt már határa­inkon túl is. Az idén már csaknem másfél milliárdot termelő vállalat beruházá­sainak összege is egyedülál­ló: 350 millió forint lesz ebben az évben, több mint amit fejlesztésre az egész negyedik ötéves tervben köl­töttek. Érthetően nagy az igyekezet, hogy valóban meg­hozzák hasznukat a drága gépek. Nyári hétköznap. Az „elő­rejelzést” Hossó Ferenc ter­melési osztályvezetőtől kér­jük: — Júliusban az egész vál­lalatnak, beleértve a füzes­abonyi gyárat is, 113 millió 648 ezer forint értéket kell termelnie. A napi terv — így ma is — 4 millió 169 ezer forint. Eddig ebben a hó­napban 100,8 százalékon ál­lunk; tartjuk a programban előírtakat. Am azt is meg kell mondanom, a következő napok nehezebbek lesznek. Tömegtermelésnél az alap- anyaghiány^ kritikus helyzetet teremthet, s ha gyors válto­zás nem történik, be kell újabb szállítások» sajnos még nincs ígéret — nem tud­ják teljesíteni a vállalt kö­telezettségeket. ★ A tubusgyáregység aero- sol-üzemében Hegedűs Lajos üzemvezetőt a gépek között találjuk. Nagy figyelemmel mustrálgatja a dobozokba kerülő alumínium palacko­kat; a „Credo” nevű deso- dort töltik majd beléjük a felirat tanulsága szerint. A vásárló: egy NSZK-beli il­latszergyártó cég. — Nagyon kell ügyelnünk a minőségre, a vevők igénye­sek, nagyon fontos a szép, a tetszetős kivitel. Erre a pa­lackra például négy színt Aki szintén külföldi gyakorlaton járt: Gál II. József né avatkoznunk a tervszerű munkafolyamatokba, és azt kell gyártanunk, amihez ép­pen kapunk anyagot. Aa előbbi számok talán érzékel­tetik: nagy teljesítményű, termelékeny gépeken gyárt­juk a tubust, aerosol-palac- kot és a többi termékünket Egy-egy átállás is- nagy veszteségekkel jár. A pénz­verdétől kapjuk az alumíni­um korongokat, amelyekből az aerosol-palack készül, a Salgótarjáni Acélárugyártól a hevedereket az ipari és motorláncokhoz. Néhány n&pi’H elég csupán a készle­tünk. Mindkét társcégnél ott vannak pillanatnyilag is a vállalatunk megbízottai, «É az ottani áfpmüafifaek átlagát, reméljük, itthon sens lesz baj az új gép mellett. — Más gyárban mi még nem dolgoztunk — folytatja Gál II. Józsefné —, az itteni körülményeket ismertük csak eddig. De úgy vettük észre, nálunk nagyobb a munkafegyelem, mint ott kint volt. Itt is lehetne ezen még javítani, az új üzemben meg különösen nagy lesz a felelősségünk. De ezek sze­rint szégyenkeznünk sem kell... A József Attila brigád egyébként a munkaverseny félévi értékelése alapján a legjobbak közé került. ★ Mi lesz nyolcvanmillióból? A vállalat egyik nagyberuhá­zásának színhelyére, az aero- sol-üzemcsarnokba már meg­érkeztek az első gépegységek. A svájci Polytype-cég a fő szállító, de a gépsor egyes részei az NSZK-ból származ­nak. Zázrivecz István, a tmk- üzem lakatosa a szerelés ve­zetője. A nagy gyakorlattal rendelkező szakember — akit egyébként kiváló újítóként is ismernek — a napokban érkezett haza Svájcból. A gépgyártó cég vendégei vol­tak négyen, az ő küldöttsé­gük feladata is a tapaszta­latszerzés volt. — A mosó, lakkozó és a beégető berendezések meg­érkeztek, a többivel pedig már úton vannak a kamio­nok — mondja. Az ütemezés szerint ennek a gépsornak augusztus 20-tól már dolgoz­nia kell. — Mekkora teljesítményt ígértek a gyártók? Palackozzák a közkedvelt márkát: a Márkát (Fotó: Tóth Gizella) Csak bemutatkoznak Ha megszomjazik az ember... Már szinte ki sem merjük mondani, hogy itt a nyár. Nemcsak banális hangzá­sa miatt, hanem attól való félelmünkben sem, hogy amint kimondtuk, már el is illant. Beszéljünk hát egy­szerűen csak meleg napok­ról, aminek kétségtelen meg­érkezését nemcsak a nya­kunkból csörgő veríték, s a strandok napi forgalma jelzi, hanem sok minden más is. Például: szomjasabbak va­gyunk. .. Ogy tűnik, az idei nyár itala nem a sör, hanem az üdítő. Az üzletek pultjaira kirakott üvegek gyorsan fogynak, s bár az ellátással nincs baj, a választékkal már annál inkább. A tévében, a plakátokon hirdetett hétféle Márkából legtöbbször csak két-három félét találhatunk a boltokban — leggyakrab­ban narancsot, mandarint, és szőlőt. Ha van meggy, málna vagy tonik, akkor az előbbiek hiányoznak. Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombi­nát egri üdítőpalackozójá­ban elmondták, hogy az üzemnek két gépsora van, amin egyszerre csak egyfélét tudnak termelni. Bár napon­ta kétszer-háromszor is vál­tanak más fajtára — az alapanyag-ellátástól függően — a fogyasztás gyorsabb, mint a termelés. Mire az egyik fajtát megtermelik, az üzletekben elfogy az előző. így a vásárló azt veszi, amit kap. S hogy azt meny­nyire megveszi, bizonyítja az a 20—30 százalékos forga­lomnövekedés, ami a nyári hónapok üdítőital-fogyasztá­sában lemérhető. A gyön­gyösi Ásványvíz és Jégipari Vállalat még a hűvös júni­------------------------------------­u sban is több mint 900 ezer üveg — félliteres és három­deci s Pepsi colát és csaknem félmillió palack Orange üdí­tőt forgalmazott. De a Már­kákon és a colaféléken kí­vül gyárt az ipar Vitis, Gyöngy, Olympos, Sztár, De- lt üdítőt is több változatban. Az újfajta termékek viszont sokszor csak bemutatkoznak a boltok pultjain, aztán már el is tűnnek, s csak néha bukkannak fel újra — ha fel­bukkannak egyáltalán... Vannak, akik nem kedvelik a szénsavas üdítőket, kár hogy rájuk nem gondolnak az üzletek, éttermek vezetői. A rostos alapanyagú italok, a gyümölcslevek, vagy az egy­re népszerűbb paradicsomlé, a juice-ok a nagyobb üzle­tekben még csak-csak kap­hatók, a legtöbb étteremben viszont a vendég kérése lehe­tetlen kívánság! A sörellátás éveken át iga­zi nyári probléma volt. Bár a szállítás néha akadozik, a sör végre lekerült a hétvégi hiánycikkek listájáról. A tel­jes ellátást a hazai ipar ter­mészetesen nem győzné egye­dül, a sör egy része Szlováki­ából, Lengyelországból és az NDK-ból érkezik. A kőbá­nyai sörgyár egri kirendelt­sége havonta mintegy 13 és fél ezer hektoliter sört érté­kesít. Sok fogy a sörből a fehér asztalok mellett is. Csak a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat egri ét­termeiben, vendéglőiben na­ponta 50 ezer palackkal szolgálnak fel, de a gyön­gyösi, hatvani vendéglőkben is elfogyasztanak összesen napi 180 hektó sört. Nem tudni ugyanakkor, hogy mi­ért gyérebb sok esetben az éttermekben a választék, amikor ugyanazon a napon a boltokban 4—5, esetleg hat féle sörből is válogathatunk. Raktározási gondok? Rossz szervezés? Erre a kérdésre a Panorámánál sem tudtak vá­laszolni. .. v... Miklódu Erika Zázrivecz István már az új gép mellett (Fotó: Perl Márton) nyomunk, elcsúszni, egymás­ra kenődni véletlenül sem szabad. Nyugati exportunk egyébként az első félévben már több volt, mint tavaly egész esztendőben. — Mekkora lesz a mai teljesítmény? — Napi 125—130 ezer aero­sol-palack a tervünk. Ma csak 120 ezer körül lesz; az előző sorozatról le kellett állnunk, nem volt megfelelő alapanyagunk. A mai átál­lás érződik a teljesítmé­nyünkben, de holnap, hol­napután be tudjuk hozni a lemaradást. A körbe járó végtelen lánc tüskéire aggatva özönlik a gép szárítókemencéjéből a kész termék. Csortos Arnold- né mellett állunk meg; ugyancsak fürge kézzel kell kapkodnia, hogy meg ne szakadjon a sor. — Két év alatt már volt módom megtanulni — fordul oldalt egy pillanatra — most már gyorsan megy. Különben a férjem is itt dolgozik, csak másik műszakba jár, a szer­számüzem raktárosa. — Megtervezték-e már a nyári szabadságot? — Már csak pár napunk van, nem megyünk sehová. Házat építettünk Párádon, a szabadság az idén arra ment el. ★ A József Attila brigádból két gépmunkásnő, Nagy Ferenc­né és Gál II. Józsefné nem­régen Csehszlovákiában dol­gozott egy hetet. A Prága melletti tubusgyárban olyan gépen gyakoroltak, ami majd ide kerül hamarosan az új aerosol-üzemcsarnokba. — Különböző tesztvizsgá­kon kellett megfelelnünk, úgy választották ki a jelent­kezőket — mondja Nagy Fe­rencné. — Az új gépen dol­gozunk majd, annak a tel­jesítménye sokkal nagyobb lesz, hozzá kell szokni. Gya­korolni mentünk Csehszlo­vákiába is. Az első két napon csak figyeltünk, utána ül­tünk a gépekhez, teljesítet: — Ennek a teljesítménye 120 aerosol-palack percen­ként. A mostani gépeink en­nek a harmadát tudják. Ha ezt a névleges tej lesitményt nem is, de mondjuk a szá­zas számot produkálja per­cenként, az is nagy előrelé­pés a termelékenységben. Azoknak, akik ezen a gé­pen dolgoznak, valóban nagy lesz a felelősségük... 'k A láncüzemben nem eny- nyire újak a gépek, de pil­lanatnyilag itt sem ez okoz­za a legnagyobb gondot. Fó­nagy István vezető diszpé­cser a következőkkel fogad: — Két nap múlva át kel! állni másik típusú ipari láncra, ha addig nem kapunk alapanyagot Salgótarjánból, Mi már egy hónapja jeleztük a várható helyzetet, de hát nem az ittenieken múlik a megoldás. Az anyagosztály- lyal naponta értekezünk, persze, hogy mindannyian idegesebbek vagyunk, mert az anyag miatt baj van a tervszerűséggel, a folyama­tossággal. Ma 250 ezer forint körül lesz az üzem termelési értéke, a munkások egy ré­sze a selejtfeldolgozást vég­zi. Szétszedjük a lánco­kat, kivesszük a még fel­használható alkatrészeket. (Beszélgetésünk óta eltelt az említett két nap — az üzem anyaghiány miatt kénytelen volt átállni egy másik, későbbre rendelt ter­mék gyártására.) ★ Műszak végén oda térünk vissza, ahonnan elindultunk. Az elmondottakhoz még eny- nyi kiegészítést kapunk: hat önként jelentkező munkást küldenek innen a budapesti pénzverdébe dolgozni, s ott így egy újabb műszak bein­dításával elkészítik az alu­mínium korongokat a Fém­műveknek. Egy átlagos nap, külön1 e- ges események nélkül; az egész esztendő gondja ;al, örömeivel együtt. Â _______< Hekeli Sándot J _ i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom