Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

V \.^v K Munkások II. Nők és a betanított munka í Égbekiáltóit szó-e a lakosság kérése f „Ivád nem lett mostohagyerek...” \ (Fotó: Szabó Sándor.) Az ipari munkásnők lét­száma hazánkban megköze- íti a nyolcszázkilencvenez- •et. Az ipari munkásság egy- larmadát kitevő munkás- nőkről lehetetlen anélkül szólni, hogy elöljáróban ne beszélnénk a munkásosztály egészének megváltozott helyzetéről, arról a történel­mi jelentőségű és méretű átalakulásról, amelynek ré­szeként gyökeresen megvál­tozott a nők, s ezen belül a munkásnók társadalmi-gaz­dasági és kulturális helyzete is. önmagunkat ámítanánk azonban, ha eredményeink mellett figyelmen kívül hagynánk azokat a ma is ha­tó, mélyen meggyökerese­dett társadalmi előítéleteket és egyenlőtlenségeket, ame­lyek fokozatos felszámolása további erőfeszítéseket és átgondolt intézkedéseket kí­ván. A LEGFONTOSABB MUNKAERŐFORRÁS A nők gazdasági szerepé­nek, aktivitásának átalaku­lása, bekapcsolódásuk a tár­sadalmilag szervezett mun­kába, a szocializmus építé­sének egyik legnagyobb eredménye. A nők adták az egész mun­kaerő-állomány emelkedé­sének 94 százalékát, és ez gazdasági növekedésünk egyik fontos forrása volt, (tulajdonképpen legfonto­sabb extenzív forrása). Bár ez a folyamat a hetvenes években valamelyest lelas­sult. de még napjainkban is a nők munkába állása a munkaerőforrás lényeges té­nyezője. De hogyan is ment végbe a nők „térhódítása”, mely területekre áramlottak az újonnan belépők? Közismert, hogy nagymér­tékű volt a női dolgozók előretörése a szellemi és iro­dai munkaterületekben. Ez a tevékenység általában megfelel a nők adottságai­nak, érdeklődésének és pá­lyaválasztásának. Az üze­mekben az alkalmazás mi­nősége szerinti csoportok közül a nődolgozók száma a legdinamikusabban a beta­nított munkás kategóriában emelkedett. A számbeli gya­rapodás a szocialista iparo­sítás és a tudományos-tech­nikai haladás teremtett le­hetőséget. A termelőerők fejlődésével együtt módosul, változik a munkaerő kvalifikáltsága, illetve szakképzése iránti igény is. A legfeljebb ipari országokban a termelés technikai színvonalának fo­lyamatos növelését általá­ban több fokozatban valósí­tották illetve valósítják meg. Először az emberi munka­erő géppel való felváltása, a nehéz fizikai munkák gépe­sítése került napirendre. A fejlődésnek ezen a fokán a termelés nagyobbrészt szak­munkást kívánt, s emellett kb. fele-fele arányban beta­nított és segédmunkást igé­nyelt. A következő fokozat a géprendszerek, a bonyolul­tabb technológiai eljárások, majd a félautomaták, auto­maták alkalmazása volt. A munkahelyek ekkor elsősor­ban betanított munkásokra tartottak számot, és csök­kent a szakmunkások, vala­mint a segédmunkások irán­ti igény. A technikában be­következett mai forradalmi fordulaton rendszerint a ter­melési folyamatok automa­tizálását értik, az automata gépsoroktól és üzemrészek­től az automata üzemekig, az ágazatok automatizált irányításáig. A MÁSODIK SZINTRE TARTUNK A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek első felé­ben a magyar gazdaság egé­szének fejlődését az első szakaszról a másodikra való áttérés jellemzi. Az ipar mai gépesítettségi foka a betaní­tott munkások számának és arányának nagyobb mér­tékű emelését, igényli, mint « szakmunkásokét, a segéd­munkások aránya pedig — elsősorban a munkaerőhiány következtében — csökken. Az ötvenes évek végén a betanított munkásoknak 45 százaléka volt nő, az elmúlt évtizedekben arányuk to­vább emelkedett, és már 1966-ban a nők voltak több­ségben (51,6 százalék). A betanított munkát vég­zőket differenciálhatjuk úgy is, hogy milyen időtartamú betanítást kíván az adott tevékenység. Ebből a szem­pontból érdemes az összes gépipari munkás közül a betanított munkások arányát bemutatni. Legfeljebb hat­havi betanulást igénylő munkakörben 20,2 százalék, ennél hosszabb, de egy év­nél kevesebb betanítást kí­vánó munkaterületen 13 százalék, egy évnél hosszabb időt igénylő .munkakörben 22,8 százalék az arányuk. A betanított munkával já­ró erősebb koncentráció a munkássá válás különböző szakaszában más-más prob­lémákat, fiziológiai és pszi­chikus zavarokat okoz. A tapasztalatok szerint a nők többsége viszonylag hamar képes alkalmazkodni az egy­szerű gépi munka feltételei­hez. A férfi betanított mun­kásoknak több adaptációs konfliktust okoznak a me­chanikus műveletek, mint á nőknek, ezért nagyobb in­tenzitású munkahely-változ­tatásuk is. AZ ISKOLÁZOTTSÁG SZEREPE Az iskolázottság színvona­lát tekintve a dolgozó nők az elmúlt évtizedekben je­lentős részben behozták a férfiakhoz viszonyított el­maradottságukat A betaní­tott munkásnőknél azokban az alapiskolázottság és a szakmai képzettség csak las­san emelkedik. Az egyik legsürgetőbb fel­adat az általános iskola osz­tályait el nem végzettek to­Hazánk szántóterülete 6,7 millió hektár. Ez az elmúlt öt esztendőben csaknem 10 százalékkal csökkent. Bár a nagyarányú urbanizáció miatt megállíthatatlan ez a folya­mat, a termőföld védelme mégis elsőrendű feladat. Ezt a földvédelmi törvény is sza­bályozza és előírja, hogy a földhasználó köteles a talaj termékenységét fenntartani, sőt fokozni is. A talaj termékenységének fokozása népgazdasági érdek és feladatunk, hogy utóda­inknak gazdagabb földet hagyjunk, mint amit apá­inktól örököltünk. A legtöbb gondot mégis évről évre a hegy- és dombvidéki terüle­tek okozzák, ahol a gazdál­kodást a víz, az erózió ve­szélyezteti. Mezőgazdaságilag müveit területeink egyhar- mad része öt százaléknál meredekebb lejtésű. Hazánk 19 megyéje közül 12-ben pusztít az erózió, amely többféle kárt okoz. Csökkenti a talaj tápanya­gokban gazdag felső részét, ugyanakkor a lejtőkön elfo­lyik a víz, tehát a talaj nem tudja raktározni. Mindezek miatt állandóan növekednek a termelési költségek, annak ellenére, hogy a hozamok csak lassan emelkednek. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Kompolti Ku­tató Intézetének talajvédelmi osztálya dr. Krisztián József vezetésével évek óta foglal­kozik a kedvezőtlen termő­helyi adottságú hegyvidéki területek hasznosításával, az üzemek termelésfejlesztésé­vel. A növekvő élelmiszer­igények ugyanis szükségessé teszik a lejtős területek cél­szerű hasznosítását. A tech­nikai fejlődés elősegíti az észak-magyarországi tájon is vábbtanulásának biztosítása. Az alapiskolázottságnak rendkívül nagy szerepe van a továbbképzésben, és nem engedhető meg, hogy a tu­dományos-technikai forra­dalom előrehaladásával a megfelelő alapképzettség hiánya miatt a munkásosz­tálynak e csoportja hátrál­tassa társadalmunk tovább­fejlődésének lehetőségeit. Az általános műveltség gyarapítása nemcsak társa­dalmi érdek, hanem közvet­len érdekük a betanított munkásnőknek is, mert ez nem csupán a szakmunkássá válásnak, hanem a munka jobb elvégzésének, a színvo­nalas kultűrálódásnak is igen fontos feltétele. A vál­lalatoknak, a különböző tár­sadalmi szerveknek, szerve­zeteknek és intézményeknek fokozottabb együttműködé­sére van szükség ahhoz, hogy erőteljesen csökkenjen az általános iskolai tanul­mányaikat be nem fejezet­tek száma, illetve megszűn­jön e csoport időről időre megújuló újratermelődése. Az előbbinél is sürgetőbb társadalmi feladat a betaní­tott munkásnők nagy létszá­mú csoportja számára a szakmunkássá válás — mint felemelkedési lehetőség — biztosítása. A betanított munkásnők szakképzettségének növelése érdekében — a Központi Bi­zottság oktatáspolitikai ha­tározata alapján — olyan átgondolt, tényekre épülő, az érdekeltek távlati érde­keit is szem előtt tartó kon­cepcióra (tervekre és intéz­kedésekre) van szükség, amely biztosítja az arányta­lanságok fokozatos felszá­molását. (Folytatjuk) Gál Róbert Következik: Munkások — szakképzetlenül az erózió hatásának csökken­tését és a termésátlagok ■ nö­velését, A kompolti kutatók vizs­gálataik során összehasonlí­tották, hogy a nagyobb lej­tőkkel rendelkező Tolna és Baranya megyében például a búza termésátlaga 20—25 százalékkal nagyobb, mint a kisebb eróziós pusztításnak kitett Heves, vagy Veszprém megyékben. Ezt azzal ma­gyarázzák, hogy a termésát­lagok és a felhasznált mű­trágya mennyisége között szoros összefüggés van ! Eb­ben az észak-magyarországi megyék közül Heves, Nóg- rád és Borsod elmarad a többiektől. Heves megyében például 246 kiló a hektáran- ként felhasznált műtrágya­hatóanyag, Nógrádban 189, Borsodban pedig 197 kiló. Baranyában viszont 326, Tol­nában 304, Komárom megyé­ben pedig 313 kiló hektáran- ként. Ezek tehát előbbre tar­tanak. Heves megye gazdaságai az utóbbi öt esztendőben csak­nem húsz százalékkal lema­radtak a műtrágya-felhaszná­lásban más megyéktől. Ez a terméseredményekben is megmutatkozik. Búzából pél­dául hegyvidéki gazdasága­inkban húsz százalékkal ala­csonyabb a hozam, mint az országos átlag. Pedig a táp­anyag-utánpótlás növelése egyik feltétele az erózió ál­tal pusztított hegy. és domb­vidéki területek termelésfej­lesztésének. A talajtermé­kenység fokozza a földek erózió elleni védelmét, a több tápanyag hatására, a dúsabban fejlődő növények csökkentik a lejtőn elfolyó víz mennyiségét. A termelésfejlesztést a nagy adagú mütrágya-felhasz­Dologidőben nehéz otthon megtalálni az embereket. Ezért nem találtam meg Ivády Istvánt sem, valahol a határt járta. Pedig de jót b'e- szélegettünk volna a község gondjáról-bajáról, mint leg­utóbb, a falugyűlés után. Igaz, akkor volt idő, a zimankóé februári idő beszorította az embert a házba. Most csak a kiszámíthatatlanul ismétlődő nyári zápor kergeti fedél alá az ivádiakat. Falugyűlésre hívtak akkor, februárban, huszonhárom — a településért, az apró falu jövőjéért önkéntes felelőssé­get vállaló — helybeli ta­nácskozására Nem, mintha csak ennyien lennének, Ivád dolgai hatszáznegyven em­bert érintenek és érdekelnek. Huszonhármán azonban a többiek képviseletében is szóltak akkor. Nagy őszinte­séggel, bizakodó lelkesedés­sel. Arról egyebek között, hogy a Kossuth utcában ki kellene tisztítani a vízelve­zető csatornát, s hogy omla­dozik a pompáját vesztett kastély, amelynek a falai kö­zött az óvoda apróságai han- cúroznak. Vagy: az építő­anyag, a tüzelő hazaszállítá­sához nem lehet fuvart sze­rezni, s hogy meg kellene óv­ni az enyészettől a félig-med- dig elárvult sportpályát... nálás mellett a gépesítés is meghatározza. A kompolti- ak által vizsgált üzemi ered­mények szerint a lejtős te­rületeken folytatott gazdál­kodás 50 százalékkal költsé­gesebb, mint a síkvidéki, különösen akkor, ha nincs elegendő erő- és munkagép. Az észak-magyarországi üze­mek nagy része nem rendel­kezik kellő erő. és munka- gépparkkal. A termelés szer­kezetét viszont igyekeznek úgy meghatározni, hogy a helyi adottságok között is ér. jenek el eredményeket. Ennek egyik feltétele hegy - és dombvidéki területeinken a pillangós takarmányok, fő­leg a lucernatermelés. Szán­tóföldi növényeink közül ugyanis legjobb a talajvé­dő hatása. A lucerna mégis „mostoha” Heves megyében, mert a gazdaságok a lejtős területeken nem fordítanak elég gondot a tápanyag-gaz­dálkodásra. Emellett az ál­lattenyésztés színvonalának javítása éppen a takarmány­termő növények fokozásával jelentős fejlesztést ígér. Van­nak már jó kezdeményezé­sek. például Mátraderecskén, Pétervásárán, ahol megte­remtették a szükséges felté­teleket a korszerű hegyvidé­ki rét- és legelőgazdálkodás­ra. Az útmutató példa azon­ban még kevés, hiszen to­vábbi lehetőséget kínál a szomszédos Borsod-Abaúi- Zemplén megyében levő Lé- hi Húsmarhatartási Rend­szer az állami gazdaság irá­nyításával, melyhez több gazdaságunk is társulhatna Heves megyéből, éppen a lejtős gyepterületek haszno­sítására. Lehetőség kínálko­zik arra is, hogy megyénk hegy-, ill. síkvidéki gazda­Most először Ivády Istvánt akartam megkérdezni arról, hogy mennyit változott, ja­vult a helyzet a községben a zimankós tél óta. öt nem találtam, egy másik akkori felszólalót. Márkus Ferenc- nét azonban könnyű volt el­érni. Az óvodások éppen be­fejeződő foglalkozásáról .jött ki a beszélgetésre. — Amit annak idején el­mondtam, valóban nagy gond volt, s részben az még ma is — mondja az óvónő, i— A kastély tetőzete tönkrement, a feljárati lépcsősor megko­pott, nagyon kell vigyáznunk, hogy a gyerekeket semmi baj1 ne érje. A falugyűlés után kijöttek a pétervásári közös községi tanácstól, alaposan szemrevételeztek mindent, nem sokkal később pedig megérkeztek a szakemberek is. A gyerekek kört formálnak a zöld gyepen, mellőlük né­zegetjük a hatalmas épületet. , — A tetővel most már nincs baj, a lépcsőt is meg­javítják augusztusban, amikor megkezdődik a kéthetes óvo­dai szünet. Gyorsan intézkedtek a ta­nács vezetői, akik a helybeli­ek képviselőivel nem sokkal a falugyűlés után — kezük­ben az ivádiak által összeál­lított „kívánságlistával” —• ságai még jobban együttmű­ködjenek a sertéstenyésztés­ben. Nem utolsósorban pedig el­engedhetetlen, hogy a hegy- és dombvidéki gazdaságok­ban a talajerő-gazdálkodás javítására nagyobb lehetősé­get kapjanak a tudományos eredmények. Ennek érdeké­ben a kompolti intézet nö­vényenként rendelkezésre bo­csátja a Heves, a Borsod- Abaúj-Zemplén és Nógrád megyei gazdaságoknak a leg­fontosabb műtrágyázás: ada­tokat, amelyeket az utóbbi években gyűjtöttek. A lejtős területek fejlesz­tése tehát nagy tartalékot je­lent az élelmiszer-termelés­ben. A tudományos ismere­tek és a gyakorlati tapaszta­latok bizonyítják, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságok nagy hatást gya­korolnak a mezőgazdasági termelésre. A lejtőkkel teli hegyes, dombos megyék, mint Tolna, Baranya üze­mei, az erózió által pusztí­tott területeken is már je­lentős terméseredményeket értek el, ami példamutató lehet másoknak is. Ezekben a megyékben a melioráció, a talajjavítás és a folyamatos talajvédelem a termelésfejlesztés alapja. Mint a kompolti kutatók eredményei igazolják, a hegy- és dombvidékeken gazdálko­dó üzemek is eredményesen fejleszthetők ésszerű terme­lésszerkezettel és korszerű ta­lajvédelemmel. Ehhez azon­ban szakmai hozzáértésre, és az anyagi alapok helyes el­osztására van szükség, mert csak így várható, hogy miha­marabb eredmény is le­gyen ... ! Mentusz Károly bejárták a települést. így ju­tottak el Ivády Joachimhoz is, hogy elmondják: nem okoz gondot a jövőben a fu- varozás, a termelőszövetkezet vállalta, hogy egy fogatot az igények szerint a lakosság szolgálatába állít. Azt mondták később a fa­lubeliek, ezután a vizit után kezdték igazán érezni, hogy Ivád nem lett mostohagyerek a közös községi tanács meg­alakulása után... A klub’könyvtár mellett el­sétálva, jobbra az első sár. kon kell befordulni a Kos­suth Lajos utcába. De sok­szor emlegették ennek a rö­vidke, egy esti sétára sem elegendő hosszúságú utcának a nevét a februári falugyű­lésen. „Sok helyen az utca­beliek hagyták elpiszkosodni, eltömődni a vízelvezető csa­tornát” — mondta akkor Ko. vács Gyula. — Emlékszem, azt vitattuk annak idején, hogy kinek a kötelessége megoldani a prob­lémákat: a tanácsnak-e vagy a helybelieknek — kapcsoló­dik Kovács Gyula idézett szavaihoz Forgó István, a községi pártalapszervezet tit­kára. — Aztán arra gondol­tunk, hogy a vitával semmi­re sem megyünk, ezért ösz- szefogott a pártszervezet, a KISZ és a tanácstagi cso­port, s a tagság ment társa­dalmi munkát szervezni. A Kossuth és a Dózsa utca la. kói kitisztították az árkokat, rendbe tették a lakóhelyük környékét. Mindent nem lehet társa-' dalmi munkával megoldani, I ezt jól tudják a közös ta­nácsnál is. A rendelkezésre álló pénzügyi keretből az idén 150 ezer forintot köl­tenek a Petőfi út járda-, il­letve az Ady utcai útkarban­tartásra. A munkálatok a napokban kezdődnek meg. — Bár minden hoznánk tartozó községben ilyen gyor. san megoldódnának a lakos, ságot foglalkoztató gondok — Mondja az ivádi tapasztala­tainkat örömmel hallgató ta­nácstitkár, Tar Sándorné Pé­tervásárán. — Az anyagi le­hetőségeink az idén is arra késztetnek bennünket, hogy betartsuk az egyes települé­sekre vonatkozó fontossági sorrendet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fejlőd­nek majd a tervezettnél job­ban a községeink. Természe­tesen Ivád sem marad ki, amikor a közös „nagykalap­ból” elosztjuk a jövőben el­költhető pénzt. Az elképzelé­sek szerint 1979-ben orvosol­ni tudjuk az Ady utcaiak pa­naszát: megépítjük például a hiányzó 150 méternyi vízve­zetéket ... A tanácstitkárnő szavait hallgatva, ismét Ivády István kérdése jut az eszembe, az a váratlanul felhangzott kér­dés. amelyre februárban az elnökség tagjai és a falugyű­lés résztvevői egyaránt fel­kapták a fejüket: mostoha- gyerek lett-e Ivád? A titkár­nő akkor azt válaszolta, hogy szerinte nem. Ezt most, csak­nem fél esztendő után, a helybeliek is megerősítették, amikor a kisközség életéről beszélgetve megjegyezték: — Ipádnak jövője van ... I Szilvás István 1978« július 23«, vasárnap ^ " Tartalék az élelmiszer-termelésben Hegyuidekí gcazdcillkcieilsis Észak-IUIagifarorszöigon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom