Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

Mi lesz az ikonok sorsa? Töprengés az egri Ráctemptam jövéjéril Egri lányok fesztiválsikere Dallam szállt Debrecenben (Fotó: Tóth Gizella) E sorok írója nem először foglalkozik a sokakat érintő és érdeklő témával. Bemu­tatta a nevezetes templomot mint ritka szép műemléket. Méltán emlegette kincsek tárházának. Ecsetelte a dombtetőre látogató előtt ki­bontakozó, változatosságával lebilincselő, egyedi hangula­tú panorámát. Utalt a hajdani építkezés regényes, kifejező történe­tekben bővelkedő történeté­re, a kalmárságra termett görögök és szerbek tisztelet­re méltó kitartására, gondol­kodásukért, hitükért vívott harcaikra, ötletességet egy­általán nem nélkülöző mes­teri sakkhúzásaikra. Emellett minden alkalom­mal sürgette a csigalassúság- gal haladó restaurálás meg- gyorsítását, a rég az 1967- ben megkezdett munkálatok mielőbbi befejezését. Nem véletlenül, hiszen ide hazai és külföldi turisták ezrei jönnének fel. Természetesen így is megkísérelték, de a zárt ajtók láttán csalódottan távoztak. Arról is tudósított, hogy tizenhét ikont elismer­vény ellenében — a papír ma is megvan — ki­állításra kértek kölcsön. Igen ám, de a figyelemre méltó alkotásokat nem szál­lították vissza. Udvarias, ké­rő, majd határozott hangú levelekre sem. Az idős gond­nok később már azt sem tudta, kihez forduljon, mert különböző mendemondák terjedtek el a művek sorsá­ról és pillanatnyi lelőhelyé­ről. Ez persze felkavarta a kedélyeket, ugyanis az egy­kori hívek adományairól van szó, akiknek mai leszárma­zottai ragaszkodnak ahhoz, hogy elődeik ajándékai a ré­gi helyükön gyönyörködtes­sék a szépségre szomjúhozó- kat. Egy évvel ezelőtt azt is ' ^jelezte a zsúrnaliszta, hogy a város megakar ja venni a templom környékét, s azt a teljesen elhanyagolt man­zárdtetős barokk plébániát, amelynek lépcsőit egykor a költő Vitkovics Mihály rótta. Az újságíró egy év eltelté­vel arra volt kíváncsi, vál­tozott-e valami, rendeződ­tek-e a dolgok... ? Indítsunk azzal, ami sze­rencsére jelenleg is meg­nyugtató. A kaptatón túl mintha a csend boltívei 1. Ügy vélnénk, manapság nincsenek oly pusztító tü­zek, mint hajdanában, ami­kor (zsúpról zsúpra) egész falvak leégtek. Szerelemfél­tésből sem vetnek csóvát a legények a lányos házra, jobban dívik a bicska. Tüzek mostanában gondatlanságból keletkeznek. K. A. termelőszövetkezeti brigádvezető esete azonban kivétel. Afféle szigorú gaz­da volt ő, aki rövid gyeplő­re fogta a családját. Négy fiát korán munkára szorítot­ta, a legidősebbet harminc­négyéves koráig házasodni sem engedte. Hajszolta, tör­te, dolgoztátta őket s a fele­ségét, ahogy őt az apja egy­kor. — Ügy akartam meghalni — mondta a bíróságon —, hogy a két szememmel lás­sam. milyen birodalmat ha­gyok hátra. Az apám cseléd­ként kezdte, és tíz-tíz holdat hagyott a hét fiára, min­degyik tanyás birtok volt. Megdolgoztatott bennünket, de volt eredménye. Hát én ebbe, jaj !, belebuktam. — Remegett a lába, a fejét fog­ta. Az történt, hogy a csalá­dot kemény kézzel fogva felépített egy hatalmas, két­szintes házat a falu főutcá­QMwm 1978. július 33., vasárnap alatt sétálnánk. Napjaink megannyi gondja elhalvá­nyul, jelentőségét veszti, s a múlt színei erősödnek. Azok a furcsa formájú, több mint két évszázaddal is dacoló, a bujazöld fűten- gerben megbúvó sírkövek messzi örömökről és keserű­ségekről tanúsítanak. Arco­kat vélünk felfedezni, tekin­tetek után fürkészünk, s mintha távoli hangokat postázna a szél. Az alapító­két, a templomért viaskodó­két, akik — ha kellett — Eszterházy püspökkel is szembeszálltak. Daccal szólnak, máskor meg ravaszan, diplomáciai ízekkel fűszerezetten. S a kórusból nem hiányzik a ko­rán elhalt, a jegyesétől bú­csúzó Mirer Mária panasza sem. A múlandóság érzése bor­zongat bennünket, de hamar feloldódik, ha a templomra, erre az ékességre tekintünk. Igen, az alkotás a teremtő erőről vall... © Benn sajnos elszomorító kép fogad. Mi tagadás, tizen­két hónap alatt jóformán semmi sem, változott. Sajnos nem csodálhatjuk meg az ikonosztázion aranyozott dí­szeinek pompáját. A képek egy részének restaurálásával még mindig nem végeztek, a keretek szerteszét hevernek a pad­lón. Az OMF szakemberei itt vannak ugyan, csak rit­kán látni őket. A Képzőmű­vészeti Főiskola tanárai — ők a falak festményeit hoz­zák rendbe — még nem ér­keztek meg, s arról sincs hír, hogy egyáltalán jönnek-e. A káosz megdöbbentő ! Tizenegy esztendeje tevé­kenykednek itt. Az akkori gyerekek' már ifjúvá nőttek, de itt úgy tűnik: megállt az idő, itt mindenki ráér. A berendezés egymás he- gyén-hátán. A sivárság, az egyre vastagodó porréteg el­riasztó. Tudjuk: a műemléki felügyelőség számos tiszte­letre méltó feladat megoldá­sára vállalkozott az ország­ban, s ezeket igen színvona­lasan — ezt hazánk határain túl is elismerik — teljesíti. Mégis azt kérdezzük: nem lehetne kissé gyorsabban haladni Egerben, hiszen ha marad ez a csigalassúságú tempó, akkor már azt is ján, mely — terve, s álma szerint — az egész nagy csa­ládnak, fiáknak, menyeknek, unokáknak otthont nyújt majd. Ebben a házban sze­retett volna megöregedni, ebben az általa létrehozott birodalomban. Csakhogy mi­re a ház elkészült, a négy fia közül egy sem akart sem a házban, sem az apjával élni. Tavalyelőtt tavasszal mind a négyen elszállingóz­tak. .. A legkisebb fiú Pest­re szökött, munkásszállásba. A rákövetkező éjjel K. A. olajjal öntözte meg a házat és felgyújtotta. Ilyen kormos lánggal még nem égett ház a faluban. — Jogom van a saját csű­römet felégetni! — hajto­gatta makacsul a tárgyalá­son. Ilyenek lehettek a közép­kori tüzek. 2. Ülnek az öregek a nagy diófa alatt. A tyúkok már visszavonultak az ólba, a kutya a kerítés mellett kó- dorog. nem érdekli, mit. be­szélnek azok ott rekedtes, suttogós hangjukon. Orruk megvastagodott s megnyúlt, bőrük a nyakukon feketésbarna, • mint az ara­kezdhetik renoválni, amit egy évtizede hoztak rend.be © Majdhogy nyomozni kel­lett az ikonok után is. Ezek — mint kiderült — a görög­keleti magyar egyházhoz ke­rültek. Ma is ott vannak —, s amint ez tájékozódásom so­rán kiderült — nem is szán­dékozzák visszahozni őket. Állítólag —, s ezt viszont görögkeleti szerb kollégá­ik vitatják — a tulajdonjog őket illeti meg. Azt is el­mondták : valószínűleg egy miskolci állandó kiállításon kapnak helyet. Az újságíró nem jogtudor. Nem is szándékozik ilyen kérdésekben a döntőbíró sze­repére. Néhány dolog azon­ban enélkül is világos. Ezek a rendkívül értékes művek a Ráctemplomhoz tartoznak. Itt voltak, itt kell maradniuk ezután is. Ez a megyeszék­hely számára sem lehet kö­zömbös. Eleve oda kellett volna küldeni őket, ahonnan elvitték. Más kérdés —, s ennek semmi akadálya —, hogy egy-egy tárlaton ideig­lenesen bemutatják őket. © Rendezni kell — és lehet is — ezt az ügyet más okok miatt is. A városi tanács ugyanis tartotta szavát: nemcsak tárgyalt, hanem meg is ál­lapodott abban, hogy a szerb egyháztól — a telekkönyvi bejegyzés szerint ők a tulaj­donosok — megvásárolja az egész területet. Itt kultúr- park létesül, bárki megcso­dálhatja a panorámát. A Vitkovics-házban —, s ez is stílszerű — múzeumot ala­kítanak ki. A második ütem­ben a templomot is átveszik — a hívők természetesen ezután is itt rendezheti!^ a szertartásokat —, gondos­kodnak arról, hogy mindig jó állapotban legyen, s az itt lévő sok rangrejtett kincs közszemlére kerüljön. Ez idegenforgalmilag igen sokat jelent majd, hiszen vendégek tízezreit bűvölheti él a kilátás, a hangulat, a szépre törekvő ember aka­raterejének, alkotó kedvének rendkívülisége. A múltból szólnak, de a mának is beszédesen, hiszen ezt az örökséget sugallják. Bárcsak a helyreállítók se feledkeznének meg erről... Pécsi István busóké. Csak az emberi dol­gok ésszel alig felérhető je­lenségei foglalkoztatják el­méjüket; azok, amelyekre az mondható: ki hitte volna?! — Hallotta? — kérdi egyi­kük a mellette ülőhöz for­dulva. — A Pántlikás bácsi meg a felesége éhen akartak halni! A másik kettő csóválja a fejét. Tudják. Mindenki tud­ja a faluban. Hinni azonban alig képesek. — A fiuk Jugoszláviába ment a feleségével, a tenger­hez. Pántlikás bácsiék meg megbeszélték, hogy éhen halnak. Hümmögnek. Bólogatnak. Pántlikás bácsi ! Pedig mi­csoda cifra, jókedvű férfi volt! Ilyet!... Furcsa, gondolják, hogy épp a Pántlikás bácsi. — Megetették a jószágot, adtak elé annyit, hogy négy napig se tudja megenni. Aztán megvetették szépen az ágyat, egymás mellé fe­küdtek. .. és feküdtek. Ki hitte volna, hogy ilyen is van! — Nem akartak már élni. Gondolták, egymás mellé fe- küsznek és addig fekszenek, míg éhen nem halnak. A Július közepén rendezték meg Debrecenben tizenöt or­szág 67 együttesének rész­vételével a VIII. nemzetközi Bartók kórusfesztivált. A da­losok találkozóján, kitűnően szerepelt az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női énekkara, amely a kategóriájá­ban megosztott első díjat nyert. A szereplésre való felkészülésről, a nemzetközi kórustalálkozó legjellemzőbb pillanatairól beszélgettünk Tar Lőrinc karnaggyal, aki jelentős részt vállalat a szép eredmény elérésében. — A lányokkal most vet­tünk részt harmadszor az énekkarok debreceni nemzet­közi vetélkedésén. A leg­utóbbi országos minősítő ver­seny eredménye alapján — ugyanis itt elnyertük a fesztiválkórus címet — hív­tak meg bennünket az idei találkozóra. A versenyt meg­előzően kilencnapos kórus­tábort szerveztünk, ahol na­ponta hatórás próbákkal ké­szültünk. — Hogyan zajlott le a deb­receni verseny? — Az együttesek hat ka­tegóriában, öt napon át mu­tatták be műsorukat az Arany Bika Szálló Bartók- termében. Először — vala­mennyi kórussal együtt — a folklór versenyágban lép­. tünk fel, s sikerült döntő­be jutnunk. Az utolsó ver­senynapon került sor a női karok bemutatkozására a XX. századi versenyágban. Délelőtt rendezték meg az elődöntőt, ahonnan tovább­jutottunk az esti döntőbe. Titokban ekkor már remény­kedtünk, hogy valamilyen díjat is sikerül szereznünk. Madarak a vizfíiggöny mögött Most, hogy a csapadékos időjárás következtében meg­duzzadt Szinva-patak vize, csaknem két méter széles zuhatagként ömlik alá Lil­lafüreden, a vízfüggöny mö­gé ismét visszaköltöztek a vízirigók. E ritka madarak fészkeit már korábban fel­fedezték a lillafüredi vízesés mögötti mésztufa sziklafal üregeiben. Az utóbbi időben azonban a fészkek elnépte­lenedtek, mert a vízesés a patak csekély hozama mi­att — gyakran megszűnt. A vízirigók most ismét megte­lepedtek a vízesés mögött jól rejtett fészkekben (MTI) Feri meg oda volt a tenger­nél. Nagy szállodában lak­tak, de a Pántlikás gyerek nem tudott aludni. Hallot­ták? A másik kettő nem szó­lott semmit. A Pántlikás bá­csi válogatott legtovább a lányokból, jutott eszükbe. Nagv szál, asszonyroppantó férfi' volt. S ni csak! — Azt mondja a Feri a feleségének: „Menjünk ha­za! Rossz érzésem van!” Nem bírt magával. Otthagy­ták a drága szállodát. Ki volt előre fizetve. A Pántli­kás bácsi meg Eszterke ak­kor már három napja fe­küdt. Nem ettek, nem ittak. Aztán hallgatott, hallga­tott mind a három öreg. Csuklójukon akkora bog volt, mint a térdükön, úgy érezték, kaszára érettek már maguk is. Forgatta agyuk a históri­át. Forgatta, forgatta, de he­lye nem került az észben sehol. Az éhhalált választó­kat sem érteni, sem sajnál­ni, sem elítélni nem tudták. Ültek a hűs estében a forró nap után, s egyre az járt a fejükben: mit érezhetett a Feri. mikor belépett a ház­ba. Mert ő még fiatal, épp hogy ötvenes, az ilyen még nem szokott hozzá a fájda­lomhoz. S akkor a harma­dik. aki eddig is beszélt, azt mondta: — Nem érdemelte ezt a Feri. akármilyen öre­gek is. Élet s érdem, ím így összetartozik. Végül a neves szakemberek­ből álló zsűri a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának le­ánykarával együtt ítélte ne­künk a megosztott első dí­jat. — Milyen művek szere­peltek az énekkar műsorá­ban? — Kötelező és szabadon választott programot adtunk elő. Műsorunkban Kocsár Miklós által megzenésített Nagy László-versek, Bartók, Kodály és Kalmár László kórusművei szerepeltek. — Melyek a személyes be­nyomásai, tapasztalatai a fesztiválról? — A legnagyob élményt, azt hiszem, valamennyiünk számára a megnyitó felvonu. lás jelentette. Ezen a látvá­nyos demonstráción négyezer dalos énekelte együtt Bárdos Lajos Cantemus! című, erre az alkalomra írt művét. A többi kórus meghallgatására sajnos, kevés időm maradt, a lányok nem engedték, hi­szen mindkétszer bejutottak a döntőbe, s így öt nap alatt Egerben a múlt év decem­berében fejezték be a Lenin út—Szovjethadsereg út— Klapka út kereszteződésében a fényjelző készülékek sze­relését. Ezt követően pár hó­napja készült el ugyancsak a Lenin út és a dr. Münnich Ferenc út jelzőlámpás for­galomirányítása. A jelzőiám. pák a megyeszékhelyre be­vezető fő útvonal forgalmi rendjét is megváltoztatták. A gépkocsiforgalom alakulá­sáról s az azóta szerzett ta­pasztalatokról érdemes né­hány szót ejteni; különösen azért, mert ezekben a hetek­ben az idegenforgalom nö­vekedése révén a gépkocsik száma is igencsak megnőtt Egerben. A 25-ös számú fő útvonal Lenin úti szakaszán a nagy forgalom miatt a csomópon­tokon a jelzőlámpák üzem­be helyezése óta tilos balra kanyarodni. A balra kanya­rodás lehetőségét rövid sza­kaszokon történő eltereléssel oldották meg a közlekedést szervező szakemberek. Ennek az úgynevezett „indirekt” balra kanyarodásnak a java­solt útvonalai a következők: — Lenin útról a Szovjet­hadsereg út megközelítése: Nagy J. utca — Szálloda ut­ca — Klapka Gy. utca. — A Lenin térről a Klap­ka utcába történő eljutás: Telekessy utca — a tér 25. számú főúttal párhuzamos oldala — Szovjethadsereg út, vagy Lenin út — Grónay S. u. — Szovjethadsereg a. útvonalon történhet. A csomópontokon kívül vannak olyan útkereszteződé­sek, ahol külön tábla nem tiltja a balra nagy ívű ka­nyarodást, ám a fokozott balesetveszély miatt ezt méc­sem javasoljuk a közleke­dőknek; hirtelen fékezésre kényszerítik ezzel a belső sávban gyorsuló járműveket, s a nagy forgalom miatt sok öt fellépésünk volt. Az else díjasok díszhangversenyén a legjobb benyomást a no. voszibirszki Akadémiai kó. rus tette rám. Szakmai szem. pontból örvendetes tény — s a fesztivál is ezt igazolta —, hogy a mai kortárs szer- zők kórusműveit szíveser énekelik. S bár nagyon ne. hezek, a közönség is hozzá, szokott, érti az új zenei nyel, vet. A külföldi és hazai szak. tekintélyek egyöntetű véle­ménye: világszínvonalú ver. seny volt! — Mikor hallhatjuk isme Egerben az énekkart? — A kórus tagjai szép. temberig pihennek. Össze szeretnénk a Debrecenbe! előadott teljes műsorunka bemutatni a város közönsé. gének. Október 1-re. a zene világnapra, meghívást kap. tünk Budapestre, ahol a kü. lönböző versenyeken idén el. ső díjat nyert kórusok ad- nak díszhangversenyt. S ter. mészetesen készülünk mait a két év múlva sorra kerüli IX. Bartók-fesztiválra. < Szalay Zoltán időt is kell tölteni a várakd zással. Jó lenne az úgynevezet „színházi” autóbuszmegállói a csomóponttól távolabb he. lyezni. A megállóban leve autóbusz a külső forgalm sávot is teljesen elzárja, éí még a kikerülés lehetőség« sem adott a jobbra kanyaró, dók számára, mivel ott mái záróvonal van. De nemcsak ez az egyet len gond adódik a forgalom új rendjével. A csomópon’ környékén elhelyezett Megáll­ni tilos és Várakozni tilos jelzőtáblákat rendszereser figyelmen kívül hagyják c közlekedők. Még mindi.E nagyon sok autó parkol a külső forgalmi sávokban, akadályozva a folyamatos közlekedést. A szabálytala. nul balra kanyarodok nem is gondolják át, milyen nagy veszélyhelyzet alakul ki s forgalomtól zsúfolt úton, őszintén szólva csak a sze­rencsének köszönhető, hogy eddig még nem történi sú­lyosabb baleset. A közleke­désrendészet a jövőben bi­zonyára jobban él a bünte­tés lehetőségével a szabály, talankodókkal szemben Azért is fontos, hogy elejéi vegyük az ilyen „szokások­nak”, mert a várost nem is­merő turisták is hajlamosak követni a szaibálytalankodó- kat. A dr. Münnich Ferenc ut. cai csomópont forgalmi rend­je sokkal egyszerűbb, keve­sebb gondot is okoz. Még az idén megtörténik a csomó­ponti szakasz 50—60 méteres hosszúságban három forgal- mi sávra való szélesítése, és ekkor már a jobbra, illetve balra kanyarodó gépjármű- vek külön felálló sávot kap­nak. A későbbiekben - dr. Münnich Ferenc út /égig három forgalmi sáv: ■ • lővül majd. Kovács Nándor oki. közi. mérnök Úi/L/IY rSn/Áv BOmÓTÚZfK ló lenne komolyan venni... Az egri Lenin út forgalmi rendjéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom