Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

Agria ’78: ma este bemutató Költői játék és komédia fenn a várban Tudósítás és köszöntő — optimizmussal Várható időjárás szerda estig: kevés nappali felhő- képződés, csapadék nélkül. A felmelegedés erősödik. A legmagasabb nappali hőmér­séklet 25—30 fok között ala­kul. Ez jó, nagyon jó! Még egy­szer elolvasom a meteoroló­gia jelentését, amelyet csu­pán a könyörtelen valóság zavar: Egerben bizony esik az eső. A szabadtéri színházhoz edzett olvasó bizonyára nem lepődik meg azon, hogy idő- járásjelentéssei kezdem a tu­dósítást, hiszen a közönség hangulatát, sőt magát az elő­adást is befolyásolja, milyen kupolát — csillagfényeset, haragvót, avagy viharfelhőset — díszletez a természet az ezerszemélyes szabadtéri színház fölé. S mert ezt a díszletet nem lehet ponto­san megrendelni, megtervez­ni, némi gyanakvással fi­gyelem az időt. Tanúsíthatom, hogy a vég­vári teátristák felkészültek. Az előadással és a pulóve­rekkel. s egyéb meleg hol­mikkal is. Ez utóbbit java­solhatom a közönségnek is. A kedves és nagyérdemű közönségnek, amely töretlen derűlátását bizonyítandó, az első négy előadásra már a pótszékeket is megvásárolta. Kertész Péter, Psota Irén, Fehér Tibor és Lehóczky Zsuzsa a Constantinus és Victoria egyik jelenetében Várható időjárás csütörtök estig...? Nem, nem bocsát­kozom jóslásokba, maradok a színháznál, a sikernél, ame­lyet a közönség fog hitelesí­teni az elkövetkező napok­ban. A sikernél, amelynek születésénél izgalommal né­zelődtem. Az Agria Játékszín negye­dik évadjában valóban szé­lesre tárták Thalia templo­mának kapuit. A Dobó téren kezdődik a színházi hangu­lat, az ingyenes nézni való já­ték, egy ismeretlen magyar szerző 1773-ból való komé­diája, a Kocsonya Mihály há­zassága szórakoztatja a kö­zönséget, a színművészeti főiskola hallgatóinak elő­adásában. Már látható a színházi hangulat: nevet, tap. sol, remekül szórakozik a kö­zönség, majd felsétál a vár­ba, ahol a gótikus palota előtt egy főúri udvar szín­padképe tárul elé, karcsú szökőkúttal, kecses vitorlás­sal, sejtelmes szigettel. S a reflektorok fényéből előtűn­nek a XVII. századi költői játék hősei, a szerelemre lobbant Constantinus, a még szerelmesebb Victoria, He­cuba hercegnő, aki ellenzi ezt a vonzalmat és a többi­ek, akik a lírát és a hu­mort képviselik az ismeret­len magyar szerző művében. Tolcsvayék szolgáltatják a zenét, már hangzik is a pro­lóg: Köszönjük a szerelemnek a szerelmes őseinknek hogy mi most mind itt vagyunk Kezdődjék hát el a játék Legyen szép és bölcs ajándék a mi kis példázatunk. Szirtes Tamás rendezésé­ben ígv indul az időt, teret legyőző képzelet nyitánya, amelynek meseszerűsége, lí- raisága nem nélkülözheti bi­zony a szép, csillagfényes es­tét. A másik bemutató, A sze­relemféltők címet viselő Si­mái Kristóf írta komédia is hatásosabb a csillagfényes színpadon, kellemes, meleg nyáresti időben. A szünetben a műszakiak díszletet, a szereplők pedig jelmezeket cserélnek. A XVII. századból a XVIII.-ba lépünk, költői játékból, vér­QiNmüsm 1978. július 13., csütörtök Hárman A szerelemféltők című komédiából: Psota Irén, Lehóczky Zsuzsa és Szabó Gyula (Szántó György felvételei) bő, fergeteges komédiába, amelyet Romhányi László rendez. A színészek pedig — minő jó ötlet! — két külön­böző alakban csillogtathatják művészetüket. Szabó Gyula az udvarmester zsinóros men­téjét vetette le, hogy a fő­szerepet, Gyapai Márton mes­terember alakját öltse magá­ra, s művészetének humorát, eredeti ízeit mutassa fel Egerben. Bencze Ilona és Maros Gábor is főszereplővé lép elő, ők alakítják a ko­média szerelmespárját, míg Lehóczky Zsuzsa és Kertész Péter, a költői játék szerel­mes címszereplői, mint epi­zódisták részelnek a sikerből. Psota Irén pedig, aki méltó­sággal viselte Hecuba herceg­nő alakját, most lejjebb ke­rült ugyan a társadalmi rang­létrán, ám Gyapai Mártonná alakjában kedvére sziporkáz­hat, komédiázhat. Körmendi János viszont feljebb kapasz­kodott, megurasodott, a szol­ga után most Héredvári ura­mat alakítja mókásan. A Moliére-ihletésű komé­diáról — amelyben a félre­értés újabb félreértéseket szül — nem lenne ildomos többet elárulni. Félő ugyan­is, hogy elrontaná a közön­ség mulatságát. A próba szünetében Rom­hányi Lászlót, az Agria Já­tékszín művészeti vezetőjét kérdezem : — Hogy érzi magát a be­mutató előtt két nappal? — Nagyon jól. És bizako­dóan — válaszolja a művé­szeti vezető. — Most már ugyanis a színészeké, a kö­zönségé és a kritikusoké a szó. Ami a közönséget illeti, úgv látszik, bizalommal fo­gadja a játékszín bemutató­it. hitelünk van. s elmondha­tom, hogy a kezdeti ellenál­lás után növekszik a hivata­los elismerés súlya is. Eger szabadtéri színházát ma már jegyzik, hírünk van. amelyet ebben az évben tovább sze­retnénk öregbíteni. Tudjuk, hogy bármilyen borongós is az idei nyár, öt jó bemuta­tót kell produkálnunk, ezt várja tőlünk a közönség és a szakma is. Bárhogyan is alakul a vár­ható időjárás, ma startol a negyedszer megrendezésre kerülő Agria-napok sokszínű programja. A játékszín mű­vészei, a végvári teátristák ké- * szén állnak fogadni a közön­séget. Ma este kigyúlnak a várszínház reflektorai, s el­múlt századok elfelejtett drámáit világítják meg a fénysugarak. Egy ismeretlen magyar szerző, majd Simái Kristóf küldi mának is szó­ló üzenetét, a vár romkertjé­ben pedig Madách Imre ed­dig nem játszott műve kínál drámai élményt, de szószék­ké lép elő a Földbástya is, ahol egy kivételes színházi esemény tanúi lehetünk. Vé­gül jön Vidróczki is, meghó­dítani a közönséget. Mit mondhat ezek után a krónikás? Ennyit csüpán: Sok sikert, és lelkes, értő közön­séget a várszínház művészei­nek, a hangversenyező zene­karoknak, a szólistáknak, a tárlatokon kiállító alkotók­nak! Művészi élményt és a nyári hangulathoz illő nagy­szerű szórakozást! És termé­szetesen nyárhoz illő, igazi jó időt ! Márkusz László V Uj iskolát kap Gyöngyöstarján Túlnőtt az igényeken Gyöngyöstarján meglévő tan­intézete, s a helyi vezetők, karöltve a járási hivatallal, már hosszabb ideje „talpal­nak” egy új iskola végett. Fáradozásuk, sürgető türel­metlenségük nem maradt eredménytelen. A napokban egyeztető tárgyalás zajlott le, amely tisztázta mind a költségfedezet, mind a leen­dő épület eredetét, helyét. A pillanatnyi árak szerint öt­millió forintot megközelít a beruházás értéke, s ezt jó­részt a megyei tanács bizto­sítja. A helyszíni szemle so­rán eldöntötték, hogy a négytantermes új iskolát a meglévő művelődési ház mö­gé építik, s folyosóval kap­csolják a kulturális intéz­ményhez. Ez a folyosó már olyan megfontolás alapján létesül, hogy a művelődési ház nagytermét lassan torna­termi célokra teszik alkal­massá. ilyenformán a diákok zavartalanul közlekedhetnek majd a két épület között. A kultúrházba már az idén be­építik a bordásfalakat, s a belső felszerelést folyamato­san fejlesztik. Az egyeztető tárgyaláson egyébként a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda kép; » viselője nagyobb vonah. <ban ismertette elképzelésüket, s a helyi igénynek megfelelően olyan műszaki leírást, terv­dokumentációt ígért, amely lehetővé teszi, hogy további anyagi forrás esetén nyolc­tantermessé lehessen bővíte­ni az új iskolát, s helyet kapjon benne minden, amit a legkorszerűbb oktatáspoli­tikai irányelvek megkövetel­nek. Kapcsolatban a művelő­dési házzal, valóságos köz- művelődési, oktatási központ létesül Gyöngyöstarjánban. Az iroda a kész, kidolgozott terveket szeptember elején teszi a tanácselnök asztalára, hogy mielőbb megindulhas­son az érdemi munka, illet­ve a helyiek szerződést köt­hessenek a kivitelezésre. Ez utóbbi kérdésben szin-' tén döntöttek a tarjániakj illetve a gyöngyösi járási hi­vatal szakemberei. Kivitele­ző az abasári költségvetési üzem lesz, amely októberben felvonul a kijelölt helyre, hogy megkezdje a talajren­dezést, az alapozást. Szerző- t dés szerint két éven belül el kell készülnie az új iskolá; nak, amelyben 1980 szeptem­berében tanítani akarnak. (m. gy.) Mi legyen az iskolatáskában? Mintegy 160 ezer kisgyer­mek kezdi meg szeptember­ben az iskolai tanulását. So­kan közülük szüleikkel már felkeresik a papír- és író­szerboltokat, gazdagodik az iskolatáska tartalma. Sok szülő először találkozik a tanszervásárlás gondjával és tanácstalan. Mi legyen az el_ * ső osztályosok táskájában? Az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán az MTI munkatársának el­mondották: a szülők csak a legszükségesebb tanszereket vegyék meg! A tanév első heteiben a következő tansze­rekre lesz szükség: két-két 14—16-os számú írásfüzet és 17—16-os számú számtan­füzet, egy-egy 21—32-es szá­mú írásfüzet, 20—40-es szá­mú sima lapú füzet és 90— 16-os számú rajzfüzet. Szük­ség lesz hat A/4-es iskolai rajzlapra és három A/4-es műszaki rajzlapra, egy cso­mag 15—50 számú írólapra? két-két grafitceruzára és k ék —piros postairónra, valamint) egy-egy doboz színes ceruzá­ra, zsírkrétára és vízfesték­re. Elegendő egy-egy tubus fehér tempera, illetve ra­gasztó, egy-egy 4_es ecset, il­letve 10-es hajecset, egy do­boz gyurma, egy-egy egye­nes vonalzó és papír mérő­szalag, egy doboz számoló­korong, egy csomag számoló­pálca, két dobókocka és egy szögletes zsebtükör. Az elsősök a tanév elején sem töltőtollat, sem golyós­tollat nem használnak. A tan­év folyamán szükség lesz még különféle fonalakra, Különböző színű, méretű és minőségű papírlapokra, hur­kapálcákra és csiszolópapír­ra. Ezekkel kapcsolatban a pedagógusok időben tájékoz­tatják a szülőket, ezeket az eszközöket általában közösen vásárolják meg. (MTI) j MOLNÁR ZOLTÁN : 44. — Uszította rád a ... majd megmondtam kicsoda micso­dát ... szerencséd, hogy ne­kem modorom van... — mondta még Klári és Gusz­tihoz fordult. — Innen azoonnaaal elmegyünk, Gusz­tikéin ! • — Hát csak szólj hozzá, Lajos — fordult most máraz egyedül a keze ügyébe es'ő Lajos bácsihoz Gitta — mi­csoda banda ! Megdobálnak, és még nekik áll feljebb!... Lajos bácsi magához von­ta, és békítőén megsimogat­ta a megsértett és felborzolt fejet. — Csillapodj le, Gittám, kérlek ... Guszti utánozva akaratla­nul is az eltávozott Ferenc mozdulatát. v bocsánatkérés- félét jelzett Barnának, és el­hagyta a tollaslabda-csata­teret. Klári rohant a kocsihoz, és már rántotta is fel az ajta­ját... Körülnézett, hogy hol van Laci. De Laci már bent is ült, kissé még sárosán, természetesen pucér felső­testtel, de már rajta is volt a keze az önindítón. — Hol vagy már Guszti, hol vagy?! Guszti bedobta az ütőit a hátsó ülésre, és bezöttyent elöl Laci mellé. — Hool eez a kéét hara- miaaa, isteeenkém ...? De a két haramia a tőlük telhető legnagyobb csend­ben és észrevétlenségben a másik oldalon már szintén kapaszkodott befele, sáro­sán, mocskosán, de most már ez nem is volt fontos; el le­hetett indulni. Gitta Lajos bácsi vállára borult, s tudva, hogy most már csak Barnára számít­hat közönségként, végre fel­szabadulva zokogott. — Gitta drágám, szegény­kém ... — jött oda végül az együttérző férj. Gitta egy vakon tapoga- tódzó, de ügyes mozdulattal, a zokogást meg nem szakítva átborult az ő vállára. Lajos bácsi meg végre oda­ment a fejét értetlenül ide- oda kapkodó nagymamához. — Hát mi van itt, Lajos? Ez egy eljegyzés, kérlek? Mi­ért kiabál és rohangál min­denki össze-vissza? — Semmi baj, Margit né­ni... majd mindent meg fo­gunk magyarázni. .. Lám, a pirostrikós sem fulladt be­le... ott van ni, már be is szállt a kocsiba ... — Csak nem megy el?!... Ki fog engem hazavinni? — Majdcsak lesz valahogy, Margit néni... Nagymama ezzel ugyan nem volt kielégítve, még mondani is akart valamit, de ijedtében csak mutoga­tott ... Lajos meg mint jó házigazda, mégis oda akart még menni a kissé idétlenül előre-hátra tolató kocsihoz, de mire a kapuhoz ért, La­cinak mégis sikerült vski- hogy az irányt eltalálnia, s így már csak nézhetett utá­nuk. Ügy igyekeztek, mintha félniük kellene, hogy elkés­nek valahonnan. Ott is maradt a kapunál, mert Gittához meg Barnához sem akart odamenni. Még tartott a zokogójelenet. Neki­támaszkodott hát a kapufél­fának, és hosszan nézett a tovatűnő kocsi után. Gitta csak most, férje vál­lán sírva, érezte át a nap kudarcát teljes szörnyűségé­ben. Lányának ma reggel még vőlegénye volt. Aki miatt elveszítette, annak pedig nyilvánvalóan nem kell... Szegény gyermekem, Kati­kám ... De rögtön az is eszébe ju­tott, hogy: a fene egyen meg, ostoba kölyke, miért nem bírtad már ki ezt az egyetlenegy napot...? Habár az sem sokkal jobb, ha ké­sőbb csókolózik valaki más­sal a vőlegénye, vagy éppen a férje szeme láttára ... Legjobban azonban azt a sok fáradságos, ravasz ügyes­kedést sajnálta, amibe neki magának került ennek a napnak az előkészítése... meg az ő fondorlatos tárgya­lásai ... Marival, Gusztival, Nagymamával... de még Barnával is .. . És tessék, amikor már lényegében ösz- szejött a lakás... a hozo­mány ... meg van alapozva íbcti, vagyis a fiatalok jövő­je, akkor ez az egész felrob­ban egy ilyen... egy felelőt-’ len ... egy véletlen ... egy, előre nem látható... Barna türelmesen állta á zokogást, s óvatosan keze a megmozdítani Gittát, és a kocsi felé terelni. A mozdulás, a léptek csil­lapítóan hatottak Gittára, 9 kezdett elcsendesedni. Végül egészen bátran le-' hetett vele menni, szelíden á vállát átfogva, meg-megsi- mogatva. Már majdnem odaértek a kocsihoz, amikor Gitta egy hirtelen mozdulattal kisza­badította magát- és felkiál­tott: — Az anyám! Már rohant is vissza a mind jobban csudálkozó nagymamához. Az ám — gondolta Barna —, a nagymamát majdnem el is felejtettem. Tanác'+e'a- nul pillantott széjjel, tekin-’ tete egy pillanatra megálla­podott a kapufélfát támasz­tó Lajoson, maid visszatért a nagyma nyugágyához. Gitta leborult, fejét ráhaj- totta rémült anyja térdére, és újra zokogott. Ugyanoivan félelmetesen, mint az előbb. Nagymama megsimogatta lánya haját és vigasztalóan a fülébe súgta: — Ne sírj már kis bolon­dom ... ha még hiányzik, tu­dok én is adni, nemcsak ti­zet vagy húszat, hanem ta­lán még huszonötöt is. Gitta felkapta a fejét, egy pillanatra abbahagyta a zokogást. — Mennyit? Huszonötöt? Nagymama megnyugtató-' an bólogatott. Gittának az jutott p'-’ébo,’ hogy neki n-isicípnak végül már alig is került volnri valamibe az egész. Ettől megint csat ájött a sírás. Ha lehet, még keservesebb! , - — Vége — J f

Next

/
Oldalképek
Tartalom